Remembrance Day – az „Emlékezés Napja” – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete.
Bizony ezt ünneplik ma szerencsésebb országokban, ahol nem volt Vörös Terror, nem volt Trianon, nem volt szovjet fölszabadúlás, és nem volt második Vörös Terror sem! Nem volt kommunizmus és intézményesített nemzetellenes agymosás…

Szerencsések, akik csak milliókat áldoztak!

Nálunk nem ünnepelnek. Nem emlékeznek. Senkinek eszébe nem jut megállni egy pillanatra sem! De még csak el se merengünk rajta e napon, hányan ontották (hiába) a vérüket a Nagy Háborúban…
Azóta már számozzuk is: az Első Világháborúban!

Bizony vannak, akik ma emlékeznek! Miért is éppen e napon?

Hát éppen csak azért, mert ez a nap az évfordulója a Világháború végének.

A Fegyverszünet napját – angolul: Armistice Day, franciául: jour de l’Armistice – megünneplik azonban az angolok és a franciák minden esztendő enyészet (november) hava 11.-én, az Első Világháborút lezáró Compiègne-i Fegyverszüneti Egyezmény aláírásának emlékére.

11. hó 11.-én 11 órakor megáll az élet Britanniában.

Az utcákon ugyan csak eggyetlen percre, de a hadapródiskolák és katonai létesítmények ennél hosszabban is megemlékeznek róla.

Talán ez az eggyetlen valóban ünnepelt ünnep Britanniában! Nekik nincsen Március 15.-éjük, vagy Október 23.-ájuk! Nekik már egy jó bő ezer éve nem kellett rabigát lerázniuk. De emlékeznek a két és fél millió elesett katonájukra…

Micsoda szám! Két és fél millió elesett katonájukra emlékeznek a britek…

Két és fél millió brit katona esett el, hogy a szász rokonság térdre rogyjon, hogy a franciák valamivel több, mint 2 megyét megszerezzenek (melyet azóta sem köszöntek meg), hogy a kommunizmus tombolhasson Oroszországban, hogy az EU előképét – a népek hazáját – az Osztrák-Magyar Monarchiát széttéphessék a francia és az általuk fölkorbácsolt kisantant érdekek…

Népek hazája – EU mintaképe – a Monarchia széttépetett!

Ki tervezte Európának ezt a rettenetet?! A bűnösök leélhették életüket. Békében és gyarapodó gazdagságban. Felelősségre azóta sem vonta őket a történelem!

De mit is nyertek a britek?
Birodalmuk megrogyott. Történelmi nemesi családjaik tömegének magva veszett…

Ma már a maradék Britannia (is) Európa omló bástyája. A harmadik világ bevándorlói szétrágják a maradék brit értékeket.

A világra szóló agymosással ma már a templomok is javarészt üresek. Egyre fogy a keresztény Britanniában. De akik még tartják értékeiket, megszokásból eljárnak vasárnaponként…

Ez a vasárnap az elesettek, a „hősi halottak” emlékezete volt. Remembrance Sunday – az „Emlékezés Vasárnapja” – Britannia-szerte.

Yeovilton, a Brit Haditengerészet repülőseinek temploma és temetője (2013.11.11.-én 12 órakor)

A brit templomokban e napon minden elesettért imádkoztak. Európa áldozataiért. Minden keresztényért.
Itt lenne végre az idő, velük imádkoznunk! A mieinkért! És minden hiába elesettért! Amíg még van kinek, amíg még van miért…

Nekünk az Első Világháború áldozatainak fájdalmát is elhomályosítja az a horror, ami utána következett: a Vörös Terror, majd Trianon!

A négy nyugati hatalom képviselői közül talán a legkultúráltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le Trianon aláírást későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
“Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.”

A Nyugat – Britannia, Franciaország és Belgium – óriási erőkkel, lázas izgalomban készül a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára. Megemlékezések mindenütt!
Utazásokat hirdetnek a (Nagy Háborús) harcterek látogatására! A 2-3 napostól a hetes kalandozásig… Új turisztikai ágazat burjánzik széles kínálattal…
Nálunk csak a hallgatás. A páratlanul alapos szegedi Szanka-gyűlyteménynek sincs máig sem helye! Pedig csonkországunk (eggyik?) legnagyobb Első Világháborús tára igazán megérdemelne egy önálló kiállítóházat (múzeumot) is a 100. évfordulóra…
Jelenleg szerte részletekben megtekinthető egyebek között a Délvidék Házban állandó tárlaton.

Ha Hős Őseinkre és Őseink Hősiességére nem emlékezünk, mi sem érdemlünk többet! De még annyit se! Csak a teljes feledést!

Még maradt néhány hónapunk fölébredni, hogy Hős Magyar Őseink is végre méltó emlékezetünkben újra élhessenek!

Dr Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

www.makultur.hu

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...