Scroll To Top

„Most jer : bölcs eleink hamvait tiszteljed,
Virágot szórj rájuk! - Tettüket kövessed !” (Vedres István)

A honlap a hunita.hu-ra költözött, naponta frissülő tartalommal!

Szeged a halott Város

Kinek áll az érdekében a műemlékvédelem ellehetetlenítése?

Honi tallózó 2012. szept. 15.

2012. szeptember 14.

Nemrég írtunk arról, hogy két év alatt átszervezték a műemlékvédelem hivatalát és módosították a védelem alatt álló épületek építési engedélyezési eljárását. Mindez jelentősen gyengítette az eddig sem eléggé erős műemlékvédelmet. Mostanáig úgy tűnt, támaszként megmarad a karcsúsított Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), amely a szakmai kontrollt gyakorolhatja. A kormány szeptember elején hozott döntése alapján azonban megszűnik a hivatal, és formálissá válik az örökségvédelmi munka. A Levegő Munkacsoport értetlenül áll a döntés hallatán, és L. Simon Lászlónak, az Emberi Erőforrás Minisztérium kulturális ügyekért felelős államtitkárának írt levelében javasolja annak átgondolását.

Előbb a műemléki felügyelőket helyezték át a megyei és kerületi kormányhivatalokhoz, hogy ezzel egyszerűsödjön az építkezések ügymenete. Mivel a felügyelők így már nem a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) alá tartoztak, munkáltatójuk a helyi szerv lett, könnyebbé vált az ingatlanfejlesztői érdekek érvényesítése a műemlékvédelemmel szemben.

A műemlékvédelem építési engedélyezőből szakhatósággá átminősítése ellen sokan tiltakoztak, bár ennek kevés visszhangja volt. A Levegő Munkacsoportnak az volt az akkori álláspontja, hogy a szakhatósági státusz is működőképes lehet, hiszen a szakembereknek módjukban áll megvétózni a szakszerűtlen terveket, engedélyezéseket. Támaszként pedig megmarad a karcsúsított KÖH, amely a szakmai kontrollt továbbra is biztosíthatja.

Utóbb kiderült, hogy azoknak volt igazuk, akik kétkedéssel fogadták az átszervezés szakmaiságát. Éppen a történelmi épületekben gazdag városok polgármestereinek javaslatára szervezték át a műemlékvédelem műszaki állományát a kormányhivatalokba, csak néhány szakembert hagyva a meggyengített Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban. A kormány mostani ülésén hozott döntése alapján – amely a napokban kerül az országgyűlés elé – a kulturált Európában példátlan módon megszűntetik a KÖH-öt, és az építészeti és régészeti engedélyezéssel kapcsolatos jogköröket első fokon áthelyezik a járási kormányhivatalokba, másodfokon a megyei kormányhivatalokba. A KÖH-ben még megmaradt munkatársak egy része az Emberi Erőforrások Minisztériumához, másik része pedig a Belügyminisztériumhoz kerülhet. Nyilvánvaló, hogy az örökségvédelmi munka formálissá válik, ha szétosztják a minisztériumok között.

Az indok, amely a teljes műemlékvédelmi szervezet szétzilálásához vezet, már ismerős egyes ingatlanfejlesztők retorikájából: gyorsítani, költségkímélőbbé és racionálisabbá kell tenni a fejlesztésekkel kapcsolatos eljárásokat.

Az előző rendszerben sok jogos bírálat érte a tervezés, a szellemi munka tendenciózus leértékelését. Nem költöttünk eleget a különlegesen felkészült szakemberekre, a megoldások mérlegelésére, a részletekre is ügyelő tervek elkészítésére, és emiatt a kivitelezés elhúzódott, a felületességből eredő károk kijavítása, jobb esetben is csak hatalmas többletköltséggel volt lehetséges. Gyakran azonban visszafordíthatatlanok voltak a bontások és átalakítások során elszenvedett veszteségek. Sajnos ez a gyakorlat nemhogy csökkent, de nemegyszer felerősödött a rendszerváltás után. Gondoljunk csak a nagy infrastruktúra-fejlesztésekre, amelyeknél rendre túllépték az eredeti költségvetést. Különösen igaz ez olyan projekteknél, ahol a szakszerűség, a megóvás jelentős többletköltségekkel jár, és lassú a megtérülése, illetve ahol a közérdek és a magánérdek ütközik. Műemlékek esetében gyakran konfliktusba kerül egymással a rövid- és hosszú távú gondolkodás, illetve a köz- és magánérdek, különösen, ha a köz forráshiányos, a szereplők műveletlenek vagy kizárólag a pillanatnyi haszonra figyelnek.

A műemlékek korszerűsítésével, bővítésével, átalakításával kapcsolatban mindig voltak és lesznek is nézetkülönbségek, még a szakmán belül is, nemhogy szélesebb körben. Túlkapások is előfordultak mindkét oldalon. Az azonban senkinek nem jutott volna eszébe, hogy ezek miatt a csecsemőt is kiöntsük a fürdővízzel együtt.

Szeptember 15-én és16-án az idén is megrendezik a Kulturális Örökség Napját. Cinikus döntés lenne éppen ugyanebben az időben formálissá tenni a műemlékvédelem intézményes védelmét országgyűlési döntés alapján. Mivel nincs vészhelyzet vagy azonnali döntési kényszer, más lehet a döntés hátterében. Hogy mi, azt csak találgatni lehet, mindenesetre kulturáltságunk állapotáról kiállítja a lesújtó bizonyítványt a műemlékvédelem meggyengítése.

Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese

A Levegő Munkacsoport levele L. Simon Lászlónak, az Emberi Erőforrás Minisztérium kulturális ügyekért felelős államtitkárának itt olvasható.

Forrás: http://levego.hu/hirek/2012/09/kinek_all_erdekeben_a_muemlekvedelem_ellehetetlenitese

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Admin

Webadminisztrátor