Szent-Györgyi Albert fölajánlotta, hogy a béke létrejöttével vállalná a miniszterelnökséget. De Teheránban a Nobel-díjas fényes fölajánlás helyett a brutális kommunista fenyegetést választották a „független” nyugati hatalmak!

Ha nem adnak el a zsidaványok, akkor Magyarország is élhetett volna szabadon a szovjet rabigától, és 4 évtized kommunista rémuralom helyett egy legalább kétszer ekkora, stabil és erős Igaz Magyarországon élhetnénk most emelt fővel …

De… Elárultak !!!

Eladtak bennünket a kirekesztő antimagyarok, a britek meg amerikaiak már Teheránban mindenestül.
Nobel-díjas fölajánlás helyett a kommunizmusnak!

Sztálinista kommunistáink pedig a középső antimagyar gazemberről főteret neveztek el Szent-Györgyi városának (Nobel-díjas) szívében. Azt a teret nevezték el az árulónkról, ahová egy évtizeddel korábban a Nobel-díj híre érkezett, ahol az egyetlen magyar-magyar Nobel-díja(s)t ünnepelte a szegedi nép… Nem Szent-Györgyi tér… hanem…

A „Hal tér” azóta is eredeti, beszélőn szép nevére vár…
Hal tér – A szögedi halászat tere és emléközete < Katt ide!

Mivel a britek (Churchill) meg az amerikaiak (Roosevelt) elárultak bennünket, így a 1944-ben a német megszállás, majd 1945-ben a szovjet megszállás következett… A szovjet terror pedig tarolt és fosztogatott. Majd pedig életveszélyes fenyegetéssel elüldözte szovjet-barát Nobel-díjasunkat is.
Miért is ?!
Szent-Györgyi Albert a Sztálinnal való eszmecseréjén kifejtette: a szovjet-magyar barátságot az szolgálná a legjobban, ha a szovjet csapatok kivonulnának Magyarországról… Berija, az NKVD (szovjet-állam-terror-szervezet) főnöke félrehívta Őt és közölte vele hogy, még egy ilyen javaslat, és már nem tér haza élve ! Így indult Szent-Györgyi Albert inkább Amerikába. Nem a jólétért, inkább csak az életéért menekült…

Ne feledjük ! 1943 tőszén ezen a napon kezdődött Teheránban az országvesztő tárgyalás…

De igazán érdemes lenne végre a hazaárulók és ma is köztünk uszító komcsik és más ördögfattyak által gyalázott Kállay Miklóst és a Kállay-kormányt is végre a helyére tenni:

Mi lett volna a valódi alternatíva?
Az „Isztambuli küldetés”-ről maga Szent-Györgyi Albert így vall :

Ez a Briteknek nem volt elég jó… mocskos játszmáikban – inkább a saját bőrüket mentve, de talán még sötétebb érdekekből – eladtak bennünket. Nobel-díjastól, mindenestül a kommunista terror nyomuló erejének… De Szent-Györgyi még erről is tud kedélyes derűvel szólni…
„Örök kedély”-ét érdemes minden magyarnak „megörökölni” …

Dr. Sz. L.

Érdekes értekezés még ezügyben a komcsikat közelről és igen jól ismerő Kun Miklós szózata :

Ajánlott még, akinek mindig is a helyén volt az esze :

PATTON TÁBORNOK ÉLETÉNEK ÉS KÜLÖNÖS HALÁLÁNAK TÖRTÉNETE…

The post Teheránban eladtak bennünket a kommunizmusnak! appeared first on Szögedöm.hu.

E tengeri-légi csata annak első bizonysága, hogy az anyahajók és a róluk indított repülők elsöprő ereje fölülmúlja a régivágású tengeri hadviselést!

Az angol haditengerészet légiereje máig is egyik legfényesebb győzelmeként ünnepelgeti díszvacsorával és műsoros esttel e hajdanvolt sikerét…

The post Az repgép-anyahajó-hadviselés hajnala appeared first on Szögedöm.hu.

Az épület súlyosan megrongálódott, a repülőgép-gyűjtemény teljesen megsemmisült. A kiemelkedően értékes (1:5 léptékű) vasúti-kocsi modellek nagy része elpusztult.

A Közlekedési Múzeum ma(radéka).
Érdemes a fönti anglonáci pusztítás előtti (eredeti) képpel összevetni…

The post Megsemmisült a teljes magyar repülőgép-gyűjtemény appeared first on Szögedöm.hu.

A vétlen polgárok – nők és gyermekek – százezrét a Hamburgi Holokausztban elégető háborús bűnösök a gonosz nyugalmával leélték életüket, büntetlen jólétben…

Egyetlen ártatlan áldozat családját sem kárpótolta senki semmivel… 
A háborús bűnösökkel „eggykövet” fújó Einstein – a népirtás géniusza, a tömegpusztító fegyver zsenije – ellenben követelte a német holokauszt-túlélők „kollektív bűnössé” nyilvánítását, a csecsemőtől a tömeges erőszakon át elvetélt várandós anyán át a tisztességben őszült aggastyánig !!! – Ilyen a gonosz népe, akin ott izzik a máig égető háborús bűn…

Na ezen tessék rágódni, ne a kikímélt buzeránsokon, ne a brüsszenetes perverzeken !!! 
​​​​​​​Hiszen… Ez számít !!! azok meg nem…

Hölderlin őrülete sejlik föl e gyilkos füstből…

Hölderlin – Életfélen…

Hälfte des lebens

Mit gelben Birnen hänget
Und voll mit wilden Rosen
Das Land in den See,
Ihr holden Schwäne,
Und trunken von Küssen
Tunkt ihr das Haupt
Ins heilignüchterne Wasser.

Weh mir, wo nehm ich, wenn
Es Winter ist, die Blumen, und wo
Den Sonnenschein,
Und Schatten der Erde?
Die Mauern stehn
Sprachlos und kalt, im Winde
Klirren die Fahnen.

Friedrich Hölderlin, 1802

Életfélen

Sárguló körtékkel telve,
vad rózsákkal rakva
dűl a táj a tóba.
Óh hetyke hattyak,
Csókittasan már-tó-
zik kecses fejetek
(az) üdvöz-józan vízbe.

Jaj, mikor a tél elér
Hol lelem meg még
A virágokat,
Meg napsüt-árnyukat?
hidegen-ridegen
állnak (a) falak…
Csak zászló zörren e szélben…

Nyáry Szabó László műfordítása

The post Hamburgra Gomorra – a máig égető háborús bűn… appeared first on Szögedöm.hu.

A kommunista zsidó propagandavezér Ehrenburg a hírhedett „Öljetek!” röplapján biztatta a szovjet katonákat a legördögibb aljasságokra…

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül a polgári Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. Talán ez maga volt a leggonoszabb csali… az ártatlan áldozatoknak…

A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,5 millió embernek adott menedéket, és a több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős tömegekbe zsúfolódva éltek már az emberek.

A náci brit RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt…
A gyújtóbombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra, Szászország ékszerdobozára hullott, ahol minden hamar lángba borult.

A világ legnagyobb népirtói, a britek itt is példát statuáltak…

Az 1945-ös évre már nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a második világháború embertelen bombázóhadjárata következtében.

Arthur Harris „bosszúterve” jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit, történelmi óvárosait szőnyegbombázással pusztították el. A cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. A hő elől a polgári lakosság felszínre menekült, ahol az óriási hőség, a mérges gázok és az oxigén hiánya percek alatt végzett velük. 1945 február 13.–15.-e közötti négy támadáshullám után…

Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé… (Fénykép: id. Richard Peter, 1945) Még napok múltán is omlottak össze épületek, melyek kőanyaga a tomboló tűzvihar hatalmas hőjétől elporlott…

A „legszerencsésebbek”, talán azok a „szerencsétlenek” voltak, akik nem jutottak már be a kincses városba, hiszen a vonatok már a pályaudvarokon sem fértek el… Így sokan a kilóméterekre kinnrekedt vonatokon nyomorogva nézhették végig a brit népirtást… E téli éjen a Drezdai Holokauszt tüze tartotta melegen még odakinn is őket…

A legnagyobb vitát a halottak száma jelenti. A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen nehezen alakul, a máig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, hamuvá-füstté vált emberek számát… A német- és magyarellenes rasszizmus az elkövetőknek, a háborús bűnösöknek máig is fontosabb az igazságnál !!!
Kárpótlás ?! Ugyan már… 

Íme a Drezdai Holokauszt hullahegyei… a „szerencsések”, akik nem váltak hamuvá a lángtengerben…

Elszenesedett emberi holttestek halomba hányva a leégetett város főterén, az Altmarkon, 1945. február végén… Igazi Holokauszt ! „Teljes elégettetés” ! 

A háborús bűnösöket soha nem vonták felelősségre…

Az életben maradottakkal a hamarosan megérkező Vörös Hadsereg kegyetlenkedései végeztek… Egy 16 évesen túlélő lány mesélte el nekem – németségéért Angliában máig is diszkriminált – öregasszonyként, hogy a szovjetek minden lányt és asszonyt módszeresen és bestiálisan megerőszakoltak…

A háborús bűnösöket soha nem vonták felelősségre…

Az odaveszett menekülő magyarok tízezreire is emlékezve – majd egy évszázad módszeres és „hivatalos” hazudozás után – érdemes végre szembesülni az igazsággal !!!

A háborús bűnösöket soha nem vonták felelősségre…

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még:

Bombenholocaust – Drezda

The post 76 éve kezdődött a Drezdai Holokauszt – több mint félmillió halott… appeared first on Szögedöm.hu.

Fölajánlotta, hogy a béke létrejötte után vállalná a miniszterelnökséget.
De… Sorsunk sajnos egészen máshogyan alakult…

Elárultak !!!

Eladtak bennünket a britek (meg amerikaiak) már Teheránban mindenestül.
Nobel-díjas fölajánlás helyett a kommunizmusnak!

Sztálin és Roosevelt meg Churchill, a magyarárulók.
Sztálinista kommunistáink pedig a középső gazemberről főteret neveztek el Szent-Györgyi (Nobel-díjas) városának szívében. Azt a teret nevezték el az árulónkról, ahova a Nobel-díj híre érkezett, ahol az egyetlen magyar-magyar Nobel-díja(s)t ünnepelte a szegedi nép…

A „Hal tér” azóta is eredeti, beszélőn szép nevére vár…
Hal tér – A szögedi halászat tere és emléközete < Katt ide!

Mivel a britek (Churchill) és az amerikaiak (Roosevelt) elárultak bennünket, így a 1944-ben a német megszállás, majd 1945-ben a szovjet megszállás következett… A szovjet terror pedig tarolt és fosztogatott. Majd pedig életveszélyes fenyegetéssel elüldözte szovjet-barát Nobel-díjasunkat is.
Miért is ?!
Szent-Györgyi Albert a Sztálinnal való eszmecseréjén kifejtette: a szovjet-magyar barátságot az szolgálná a legjobban, ha a szovjet csapatok kivonulnának Magyarországról… Berija, az NKVD (szovjet-államterrorszervezet) főnöke félrehívta Őt és közölte vele hogy, még egy ilyen javaslat, és már nem tér haza élve ! Így indult Szent-Györgyi Albert inkább Amerikába. Nem a jólétért, csak az életéért menekült…

Ne feledjük ! 1943 telén ezekben a napokban zajlott a „Nobel-díjas küldetés” …

De igazán érdemes lenne végre a hazaárulók és ma is köztünk uszító komcsik által gyalázott Kállay Miklóst és a Kállay-kormányt is végre a helyére tenni:

Az „Isztambuli küldetés”-ről maga Szent-Györgyi Albert vall:

Ez a Briteknek nem volt elég jó… mocskos játszmáikban – inkább a saját bőrüket mentve – eladtak bennünket. Nobel-díjastól, mindenestül a kommunista terror nyomuló erejének…
De Szent-Györgyi még erről is tud kedélyes derűvel szólni…
„Örök kedély”-ét érdemes minden magyarnak „megörökölni” …

Dr. Sz. L.

Érdekes értekezés még ezügyben a komcsikat közelről és igen jól ismerő Kun Miklós szózata :

The post Nobel-díjas fölajánlás helyett eladtak bennünket a kommunizmusnak! appeared first on Szögedöm.hu.

Néger rasszisták és fehérgyűlölők már Európában is fehéremberek szobrait döntögetik…
Hol van az elég ?!
Nekünk magyaroknak mikor lesz elég ?!
A rasszista fajgyűlölet ma a fehérek ellen tombol…
Valaki ezt a gyűlöletet módszeresen és sikeresen gerjeszti…

• kedden a virginiai Richmondban ledöntöttek, felgyújtottak és végül tóba dobtak egy Kolumbusz-szobrot;
• szintén kedden Bostonban lefejeztek egy Kolumbusz-szobrot, amelyet emiatt később el is távolítottak a hatóságok North End egyik közteréről. 
• szerdán Minnesotában egy Kolumbusz-szobrot a nyaka köré tekert kötélnél fogva döntött le tüntetők egy csoportja…

No persze…
Volt már ilyen szobordöntögető őrület máskor is ! Előttünk a példa: Az 1871-es Párizsi Vörös Terror idején Gustave Courbet uszítására ledöntötték a Vendôme-szobrot …

Gustave Courbet-t a Párizsi Vörös Terror múltán arra kötelezték, hogy a szobor helyreállításának költségeit fedezze. Igen, ez az a Courbet, a francia festő, aki a modern realista festészet megteremtője. Leghíresebb képét a „Kőtörők”-et a németek ellen dühöngő angol rasszizmus (a rasszista Churchill) égette porrá Drezda romjai alatt, fél millió emberrel, köztük (a szovjet elől menekülő) magyarokkal (nőkkel és gyermekekkel) egyetemben…
Ajánlott olvasmány: DREZDAI HOLOKAUSZT – 75 ÉVE – TÖBB MINT FÉLMILLIÓ HALOTT…
Gustave Courbet pedig kifizette a szobor költségeit.
Ezt megtehetik a majd a dühöngő négerek is, ha helyre áll a REND.

A történelemhamisítók és a félrevezetettek az elbukott Dixie-szabadságharc honvédő tábornokát is gyalázzák, míg persze északi legyőzője ugyanúgy, sőt durvábban is tartott rabszolgát…

Amerikában a négerek túlnépesedték a fehéreket, ennek teljesen tudatában vannak, és ennek most nyomatékot is adnak…
Ha valaki az IGAZSÁG szelére szomjazna, csak nézze meg a jó öreg klasszikust, hogy tudja, Amerika legszebb álmait „Elfújta a szél”…
Érdemes addig megnézni, amíg a néger cenzúra (illetve a mögöttük álló még sötétebb erő) ezt is be nem tiltja…

Érdemes végre az igazságot kimondani: A hajdani rabszolgaság új haszonélvezői, a ma őrjöngve tomboló-rongáló négerek az Amerikától gazdagok ! Csak gondoljuk el, mennyivel nagyobb jólétben is élnek, mint „szerencsében” otthonhagyott afrikai társaik ?!
…Vagy mint akár mi, a szabadságharcainkért – Amerika által is – meghurcolt magyarok…

A rabszolgaságban bűnösek pedig a britek. Ha létezik kollektív bűnösség, ami ma például a Második Világháborúért a németséget sújtja, akkor a négerek rabszolgatartásáért a britek a népileg felelősek !!! Büntessék meg a briteket ! Négerekért, indiaiakért, a 10 000 000 kiirtott gúnynevű indiánért és nem utolsó sorban Trianonért !!!

Szadiq Khan London paki polgármestere a kirekesztő, szines–fajvédő meg így szól:
Fővárosunk legnagyobb erőssége a sokszínűség, mégis a szobraink, az utcaneveink és a köztereink egy letűnt korszakot tükröznek vissza. – Ő már a szobrok „hivatalos” döntögetését tervezi…
Ajánlott olvasmány:
HOGYAN LETT LONDONNAK PAKI POLGÁRMESTERE ?

Ha az európai négerek pedig őrjöngve az esélyegyenlőséget hirdetik, akkor gyorsan takarodjanak haza Afrikába ! Ott kell most építkezniük, szorgalmasan, nem pedig Európában rombolniuk…
Lincoln Ábrahám is a négerek hazatelepítését tervezte a „polgárháború” után. Aztán váratlanul meg a halálát lelte… Milyen érdekes, hogy ezt a történelemkönyvek mennyire nem emlegetik !!!

Nekünk magyaroknak pedig a dolgunk az IGAZSÁG !!!

Döntsük le a hallgatás falát !!!

Döntsük le Trianont !!!

A többi szines maszlag… nem a mi dolgunk !

A mi dolgunk a MAGYAR IGAZSÁG !!!
KÁRPÁT-MAGYARORSZÁG !
Valamint a Jövőnket biztosító HIT és jellemszilárdság, melynek támasza a fokozandó magyar népszaporulat …

Suttyó senkiháziak, ha művelt magyarul nem értik, hát mondom a rabszolgatartók rút nyelvén: HUNGARIAN LIVES MATTER !!!

Dr. Szabó László
Kelt Szegeden, a Várost 7-szer bombáztató Roosevelt terén…

The post A szobordöntögető négerek történelmi igazsága appeared first on Szögedöm.hu.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül a polgári Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. Talán ez maga volt a gonosz csali…

A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,5 millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős tömegekbe zsúfolódva éltek az emberek.

A brit RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt… A bombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra, Szászország ékszerdobozára hullott, ahol minden hamar lángba borult.

Az 1945-ös évre már nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a második világháború embertelen bombázóhadjárata következtében. Arthur Harris „bosszúterve” jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit, történelmi óvárosait szőnyegbombázással pusztították el. A cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. A hő elől a polgári lakosság felszínre menekült, ahol az óriási hőség és a mérges gázok (az oxigén hiánya) percek alatt végzett velük. 1945. február 13–15. között négy támadáshullám után…

Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé (Fénykép: id. Richard Peter, 1945) Még napok múltán is omlottak össze épületek, melyek kőanyaga a hatalmas hőtől elporlott…

A legnagyobb vitát a halottak száma jelenti. A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen nehezen alakul, a máig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, hamuvá-füstté vált emberek számát…

Íme a Drezdai Holokauszt a hullahegyei… már aki nem vált hamuvá a lángtengerben…

Elszenesedett emberi holttestek halomba hányva a leégetett város főterén, az Altmarkon, 1945. február végén…

A háborús bűnösöket soha nem vonták felelősségre…

Az életben maradottakkal a hamarosan megérkező Vörös Hadsereg kegyetlenkedései végeztek… Egy 16 évesen túlélő lány mesélte el nekem – németségéért Angliában máig diszkriminált – öregasszonyként, hogy a szovjetek minden lányt és asszonyt módszeresen és bestiálisan megerőszakoltak…

Az odaveszett menekülő magyarok ezreire is emlékezve – majd egy évszázad módszeres és „hivatalos” hazudozás után – érdemes végre szembesülni az igazsággal !!!

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még:

Bombenholocaust – Drezda

The post Drezdai Holokauszt – 75 éve – több mint félmillió halott… appeared first on Szögedöm.hu.

Bombenholocaust – Drezda,
a krematórium-város

Az Európa sok országából Drezdába menekült polgári lakosság ellen 1945 február 13.-án és február 14.-én végrehajtott angol és amerikai kétnapos szőnyegbombázás volt az emberiség történelmének egyik legnagyobb háborús bűncselekménye és egyben ez volt a legrövidebb idő alatt elkövetett legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosság is, amiben emberek százezrei szenvedtek borzalmas tűzhalált.

1945. február 13-án este fél 10-kor az angol királyi légierő összesen 1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója két, egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és kevesebb mint öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkezett második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égő városra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat szórtak le.

Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekülttáborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-triflurid és fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy két napos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást, hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14.-i német bombázását akarták ilyen módon „egyensúlyozni.” Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg, 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok, amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe nagy-brittaniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok ellen.

Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II. világháború kitörése, és két nappal azután, hogy az angol kormány háborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5.-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták. Ezt az első angol légitámadást követték az 1940 január 12.-i és az 1940 március 20.-i légitámadások más német városok ellen, és csak ezután fél évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.

A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei:

Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven, Hamburg, Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover, Rheine, Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Odera melletti Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm, Soest, Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn, Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms, Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg, Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn, Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt, Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg, Gießen, Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg, Halberstadt, Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg, Hagen, Wuppertal, Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg. *

Amerikai adatok szerint Berlinre 68,285 tonna, Kölnre 48,014, Hamburgra 38,319, Essenre 36,825, Duisburgra 30,535, Kielre 29,946, a Majna folyó melletti Frankfurtra 29,209, Brémára 25,513, Mannheimre 25,181, Stuttgartra 24,919, Dortmundra 24,783, Hannoverre 23,051, Gelsenkirchenre 22,885, Nürnbergre 20,401, Münchenre 18,851, Düsseldorfra 18,652, Lipcsére 11,427, Bochumra 11,177, Karlsruhéra 10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.

A német városok elleni szovjet légitámadások ebben nincsenek benne, a szovjetek nagyrészt a Vörös Hadsereg harckocsis alakulatai előtti hadszínteret, kisebb falvakat, német katonai egységeket, laktanyákat, raktárakat, stb. támadták az angol vagy az amerikai repülőgépeknél rosszabbul felszerelt, kisebb hatótávolságú és teherbírású, gyengébben felfegyverzett gépeikkel.

A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek. Sok volt köztük a Boroszlóból (németül Breslauból, mai nevén Wroclawból) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire mozgásképtelen német katonák. A támadás napján Drezdában sok száz Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából, Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.

Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé (Fénykép: id. Richard Peter, 1945) Még napok múltán is omlottak össze épületek, melyek kőanyaga a hatalmas hőtől elporlott… (Sz.)

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból. Drezda a felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen széles skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek számát…

Az első, valószínűtlenül alacsonynak tűnő szám a bűntudattól sem mentes angol történészektől, egy másik, 300 ezer halottról beszámoló jelentés a Joseph Göbbels vezette Reichsministerium für Volksaufklärung und Propaganda nevű minisztérium egyik, 1945 áprilisának végén Berlinbe küldött jelentéséből származik. Göbbels a halottak magas számát arra használta fel, hogy további harcra, bosszúra és kitartásra hívja fel a már elvérzett és minden reményt feladott német népet. A hidegháborútól vezérelt, ideológiailag megzavart szovjet politikusok, történészek azért hangoztatták a 4-500 ezer halottat, hogy a Vörös Hadsereg megszállása alá került Kelet-Németországban és a területén alakult Német Demokratikus Köztársaságban fenntartsák a bombázás okozta angol és amerikaellenes hangulatot. 600 ezer, vagy több halottról elsősorban a németek beszélnek, fennmaradt iratok, személyes beszámolók és visszaemlékezések alapján.

A legtöbb becslés 2-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt, a Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belső használatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es években 202,400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt az emlékirataiban.

Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgált és később a Bundeswehrtől 1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a feljegyzéseire hivatkozva 253 ezer megtalált halottról ír: ő az embereivel akkor 35 ezer halottat tudott azonosítani, ennyinek állított ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a hozzátartozók valószínűsítették, hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer emberrel nem tudtak mit csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig összeroncsolódtak. Ennyi az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában látottak alapján a véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma több mint fél millió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt nyomtalanul égtek porrá, tűntek el vagy váltak hamuvá a mindent elemésztő tűzben.

A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os drezdai romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni érkező emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. Még 1947-ben is találtak 2-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott légoltalmi pincéket. Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni.

Az 1945 augusztusi amerikai atombomba támadások és az azt követő években a radioaktív betegségek Japánban összesen 214 ezer (Hirosimában 140 ezer, Nagaszakiban 74 ezer) főként polgári áldozatot követeltek. Ezek amerikai forrásból származó becslések, a japán jelentések több, a két városban összesen kb. 300 ezer halottról számolnak be. A japán áldozatok pontos száma a drezdaihoz hasonló okokból szintén megállapíthatatlan, itt is elsősorban a nyomtalanul elégett emberek nagy száma miatt.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon át tartó 1700-1900 C fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérő körzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből, akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól, és futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben…

1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt szó a görög holokauston szóból származik, jelentése emberek elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti.
Itt van már az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben szörnyethalt sok százezer ember halálára emlékeztető Bombenholocaust szót is megismerje a világ.

Jack Corn
* Csak egy példa:

Így vész el Wesel (ejt: vézel)
Wesel városának (Észak-Rajna-Westphalia) 97%-át elpusztították a szövetségesek (britek) mielőtt bevették február 16-17-19.-én…

25000 ezer lakosából 1900 maradt életben. (Sz.)

Forrás: Hunhír.info
2019. február 12.

mielőtt bevették február 16-17-19.-én…

The post Bombenholocaust – Drezda appeared first on Szögedöm.hu.

Bálint Napján ugyan miért is Valentínkodna a magyar ?

Itt az idő a Szerelem napjáról, a termékenység lázas ünnepéről – idegen és magyar hagyományokról – megtisztulásul végre magyarul szólnunk.

Régi magyar ünnepünk a Bálint Napja !
Arra meg rögtön jön a Februa … A szerelem napja – a termékenység lázas ünnepe az ősi megtisztulással…
Honnan is ered ez a szerelmetes kavarodás?

Igazán nem kenyerem a valentínkodás – különösen Bálint napja táján nem – de kénytelen leszek arról is szót ejteni…

Jégbontó hava, azaz február 14-e Bálint Napja, a rákövetkező nap, február dereka pedig már maga Februa.

Ma már sajnálatosan kevesen tudják, hogy maga a február hónap neve is a Februárius idusán, vagy magyarabbul éppen a derekán, pajzánabbul meg éppen a lágyékán – a „Bálint nap” utáni napon -, azaz 15.-én tisztogató, lázasan sajgó ünnep nevéből lett – „Februá”-ból a Február ! Bizony! Itt rejtezik az etruszk-latin „febris”, azaz ‘láz’ is ! Angol korcsulata a „fever” – ma is ‘láz’. Már annak, aki még ért igazán angolul… (Óangol ‘fefer’ < latin febr- (a ‘febris’ gyöke) ; majd az anglo-franci ‘fevre’ az ófanci(a) ‘fievre’-ből ugyancsak latin gyökérzetű)

A latin-római Februarius hónap a derekán zajló régi római Februa ünnepkörről nyerte nevét. Az etruszk eredetű később római Februus Istenség is ennek a Megtisztulási Ünnepkörnek megszemélyesült alakja Februarius hónap. A termékenység hónapja, a megtisztulás hava.

A Februa – minden valószínűség szerint vélhetően etruszk-szabin eredetű – engesztelő ünnep volt, melynek alkalmából a római papok a februának is nevezett kecskebőrszíjakkal ostorozták a fiatalokat, de főleg a lányokat és ifjú asszonyokat a megtisztulás és a termékenység jegyében…

A tavaszi testi-lelki tisztálkodás-megtisztulás bizonyára összefügg a hónap Latiumban bőséges esőivel is.
Az ókori Februa, illetve Februātiō, illetve azt beágyazó, már anyafarkasosan latin Lupercālia ünnepek és a mai Valentin-napok lázas szerelemmel, nemiséggel terhes légkörében nem nehéz  fölfedezni a hasonlóságot…

„Februa” Györkösy Alajos remek latin szótára szerint is „engesztelő ünnep (februárban)”, inkább megtisztulás, mint vigasság.

A latin „Februarius mensis” jelentése ’Februa hónapja’
A latin „dies februatus” jelentése ’(a) megtisztulás napja’

Némely forrás egyenesen a latin „febris” (láz) szóval hozza kapcsolatba, illetve abból eredezteti magát Februát. A láz, mint a megtisztulás, vagy a tisztító tűz, a bajok kiizzadása gyakran szerepel egymással szinte váltófogalomként, szoros kapcsolatban. FEBRUA ekként az etruszk eredetű szabin-latin LÁZÜNNEP, LÁZNAP. Ovidius szerint a „Februare” latin szó a (víz általi) megtisztulást jelenti, mely egy korábbi „megtisztulás” jelentésű etruszk szóból eredeztethető. Etruszkok – egy (nálunk módszeresen  elhallgatott) olasz nyelvész-professzor, – Mario Alinei szerint nem is olyan távoli rokonaink…
Sőt! A régész Mario Alinei egyenesen azt állítja, hogy a magyarok az etruszkok legközelebbi élő rokonai!

A latin meg újabb keletű angolszász ünnepeknél bizonyosan illőbb hozzánk az etruszk gyökerek keresése.
Ilyen megtisztulás volt a magyar hiedelemkörben a kiszehajtás,  de ilyen a villőzés is, míg a luperkáliás farsang nálunk már vigassággá lett… Jobban  illene a magyarhoz idegen valentinkodás helyett a kiszehajtás, meg a villőzés saját ünnepköre ma is…

No aztán a farsang után jön a húsvéti locsolkodás… (Hidegebb éghajlaton egy kicsit később.) Termékenység-jelképekkel locsolkodó megtisztulás! Érdekes összefüggések…
Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a magyar farsangolás, a téli henye vigasságok sora is erre az időszakra, Februa idejére esik. Farsang a népi magyar kalendáriomban a lakodalmak és más vigalmak időszaka.

Az irányítottan „szabados” bulvárszenny tajtékjain persze a mi Bálintunk, meg a farsangunk az idegen jövevény „Valentine-nap” képére torzult. A kommunista terror, majd a vadliberál agymosás által eltüntetett magyar Bálint-hagyomány már nem a magyar farsanggal, nem is a klasszikus rokoni, antik Februával, hanem csakis a végtelenül elüzletiesedett Valentinnal tolakodik. Az alaposan agymosott zacc-magyar ma már jobban ismeri  „Valentin”-t, mint a magyar „Bálint”-ot! Etruszk rokonaink Februájáról pedig már fogalma sincs, pedig annak hónapja nevét – értelem nélkül is – naponta szájára veszi…

Bálint napja

A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek is. (Talán azért olyan szaporák!) Voltak olyan magyar vidékek, ahol éppen e napon szokás volt a fagyoskodó madarakat etetni.

Lássuk hogyan is ír a legszögedibb szögedi e napról ünnepi naptárában:

Bálint Sándor : Ünnepi Kalendárium I.

Bálint nap (február 14.)
Akiről e napon emlékezik meg az Egyház, itáliai ókeresztény vértanú volt. Legendáját az Érdy-kódex adja elő. Eszerint egy pogány fejedelem azt mondotta neki, hogy hinni fog, ha vak leányát meggyógyítja. Erre Bálint püspök imádságot tevén, megvilágosojtá ő vak leányát.

Bálint és a szerelem…

Ha pedig nem bírnánk szabadulni a Bálint Nap szerelemes jellegétől, ha mindenképpen a szerelmesek, meg a bujaság napját akarjuk látni benne, hát legyen!
Van nekünk saját Bálintunk. A legnagyobb hősszerelmesünk, Balassi Bálint. Hős is meg szerelmes is!

Nem csak élete, de még a halála is jelképes: A Szerelem Költőjét ágyéklövés érte, annak sebláza végzett vele… Az ágyéki láz! A hőn szeretett Haza védelmében…
Kötődhet-e bárkinek is a szerelem-kultusza jobban e naphoz, mint a mi Bálintunké?!

Emléktábla Balassi sebesülésének helyén, Esztergom vára alatt a Kis-Duna sétányon (kép: Villy)

Ha már Bálint, legyen hát e szerelmes nap nekünk a szerelmetes magyar költő, Balassi Bálint Napja!

Érdekes és izgalmas lehet a Valentin Nap minden alkalommal, amikor angolszász országba látogatunk. Hiszen ez az Ő hagyományuk. Őrizzük hát Valentin izgalmát és nyalánkságait az ilyen ritka alkalmakra.
A magunk hagyományait ápolni meg más ugyan nem fogja helyettünk. Ha elfarsangoljuk a saját ünnepeinket, azt vissza senki nem adja majd nekünk…

A Valentin Nap régi birodalmi hagyomány az angoloknál…

Viktoriánus korabeli Valentin Napi üdvözlőlap a szivecskés kherubokkal…

Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje” – Parlement of Foules – költeményétől adatolható. A költemény 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült.

A madarak ezen az ünnepnapon (Triász, a természet istennője köré) gyülekeznek, hogy mindegyikük társra találjon…

„For this was on seynt Volantynys day Geoffrey Chaucer (Thomas Hoccleve képe)
Whan euery bryd comyth there to chese his make.”

A téma: „Minden madár társa-at vá-álaszt, Virá-ágom, Virágom.” – ismerősebb, így magyarul…

De „Valentine”napját William Shakespeare is említi Ophelia szavaival a Hamletben (1600-1601):

„To-morrow is Saint Valentine`s day,
All in the morning betime,
And I a maid at your window,
To be your Valentine.”

A Valentin-nap hagyománya a Brit Birodalommal körbeért a földön és nyomokat hagyott mindenütt:

Valentine’s Day – Még Tajwan szigetén, a főváros, Tajpej legmagasabb épületén is… (Kép: Jnlin)

Szép hagyomány. Csaknem 700 éves az angol és a francia kultúrkörben. Tiszteletben tartva hagyjuk hát meg a Valentin Napot az angolszász országok hagyományának.
Nekünk pedig megvan a saját kultúrkörünk. Szorgoskodjunk hát magyar mód a saját Bálint-napunkon, meg a magyaros farsangon, villőzésen és kiszehajtáson!

Bizony akad még mit fölfedeznünk bőséggel a magunk szerelmetes és pajzán magyar népi irodalmában is!
Az alig több, mint három esztendeje elhunyt délvidéki magyar közegészségtan-professzorunk, Búrány Béla gyűjtötte össze a Délvidék buja nemiséggel átszőtt, szabadszájú magyar meséit. Meg is jelent a teljes gyűjtemény, több mint ezer népmesével. E gyakran meghökkentően szókimondó, buja, sőt olykor trágár mesék a népi világ nemi fölvilágosítását voltak hivatottak tréfálkozó formában ellátni egykoron.

Bálint Napja alkalmából szeretettel ajánlom figyelmükbe Búrány Béla gyűjteményét.
(Ő maga a nevét mindíg ízessen, így, hosszú “ú”-val ejtette. Miért is ejteném-írnám én akár holmi aszfaltbetyár akadémiák kedvéért is másképpen?)
Hiszem, hogy e buja mesékkel a szabadszájú Délvidék is hazatér !
Ha már szerelem, kacérkodás, bujaság, és láz, hát lássuk hogyan szól mindez szabadszájún, de délvidékien magyarul:

Mé` piros a gólya csőre
Délvidéki dévaj népmesék

A könyv ismertetőjéhez kattintson a képre

Ünnepi láz-adással zárom valentínkodó soraimat a kiszehajtásra készülve …

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
(Igen! Magyarossan, hosszú “ú”-val.)

The post Bálint-napja magyarul appeared first on Szögedöm.hu.