Érdemes elgondolkodnunk rajta, miféle értelmiség és milyen szellemi légkör jellemezte Hazánkat bő kétszáz esztendeje, és milyen ma ?

Dugonics András Szeged szülötte, a szegedi városi kapitány fia,
1788-tól a Budai Egyetem első rektora.

Dugonics András (Vasárnapi Újság, 1859 július 31.)

Piarista szerzetesként lett író és egyetemi tanár. Az első magyar regényt is Ő írta:

Dugonics a nyelvújító mozgalom gyökeres (radikális) alakja volt, aki a végletekig kerülte az idegen – a nem magyar – szavak használatát. Közmondásos, hogy az egyetlen „somma” (összeg) szón kívül művében nincs idegen kifejezés.
Ezt az irányzatot tudálékos deáksággal ma is „purista”-ként emlegetik. Ennek illendőbb magyar megfelelője a „tisztász”, vagy pontosabban „nyelvtisztász” (Sz.) lehetne…

Rendtársa, és életrajzírója, Karácsony Chrysostom Incze ekképp jellemezte: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyü mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak… Hizelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett.”

Számtanunk és mértanunk alapszavait is ő alkotta. Ma nevét sem említik e minőségben…
Ajánlott olvasmány: Gyimesi István: Dugonics András matematikai munkássága

Bő két évszázad múltán…
Érdemes elgondolkodnunk rajta, mivel is adózhatnánk emlékének ma?

Ünnepelhetnénk Őt… legalább érettségi tételként !

Ünnepelhetnénk Őt… karnevállal, népünnepéllyel, első magyar regényünk, az Etelka szereplőinek alakjaival…

Ünnepelhetnénk Őt… azzal, hogy első közmondásgyűlyteményünket, a(z 1820-as kiadású)
MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK-at gyermekeink kezébe adjuk…
Így 200 év múltán…

Sokoldalú műveltségét ma bármelyik toronyaljas megirígyelhetné…
Persze csak, ha volna hozzá képessége, hogy a minőségi különbséget érzékelje!

A szögediségben Dugonics nagy utódja így írt:
„Most jer : bölcs eleink hamvait tiszteljed,
Virágot szórj rájuk! – Tettüket kövessed!” (Vedres István)

Csak tallózásul alább…

Néhány műve

• Troja veszedelme, melyet a régi versszerzőknek irásiból egybe szedett és versekbe foglalt. Pozsony, 1774. (Magyarázó jegyzetekkel. Függelékként néhány költeményfordítása található: Vergilius első eklogája, Ovidiustól Pallas és Arachne regénye és A világkorok leirása, valamint Horatiustól két óda.)
• Andreae Dugonicii Argonauticorum, sive de Vellere Aureo, LL. XXIV. Pozsony és Kassa, 1778. (Tanítóregény.)
• Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei. Pest, 1780. (Amelyben az Odüsszeiát követte szabadon.)
• A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria.) Pest, 1874. (2. bővített kiadás, Pozsony és Pest, 1798.)
• A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis). Pozsony és Pest, 1798. A szerző ezen munkájával felelt II. József kormányának a német nyelvet tannyelvül kijelőlő rendelete ellen, a magyar nyelvnek a felsőbb tudományok tárgyalására is alkalmas voltát bizonyítandó. A munka címén hibásan áll második kiadás; csak a két első kötet 2. kiadásához tartozott.)
• Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világas-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben. Pozsony és Kassa, 1788. (Ism. Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 129. l. 2. javított kiadás. Pozsony és Pest, 1791. 3. kiadás. Ugyanott, 1805.)
• Az arany pereczek. Szomorú történet öt szakaszokban. Pozsony és Kassa, 1790. (2. kiadás. Ugyanott, 1800. Családi regény Barcsai Ákos fejedelem korából.)
• A gyapjas vitézek, két könyvben. Pozsony, 1794. (Magyar átdolgozása a szerző Argonautáinak).
• Jeles történetek, melyeket a magyar játék színre alkalmaztatott. Pest, 1794. Két kötet. (Toldi Miklós, szomorú történet 3 szakaszban. Kún László, szomorú történet 4 szakaszban. Etelka Karjelben, szomorkás darab 4 szakaszban. Bátori Mária, szomorú történet 5 szakaszban.)
• Gyöngyösi István költeményes maradványai. Pozsony és Pest, 1796. (Kiadta bő bevezetéssel.)
• A szerecsenek. Pozsony és Pest, 1798. Két kötet. («Heliodórusnak nyomdoki szerént úgy fölékesítöttem, a mint csak tőllem kitelhetött.» Előszó.)
• Római történetek. Pozsony és Pest, 1800.
• Etelkából ki-válogatott remekje a helyes magyarságnak. Pozsony, 1800.
• A magyaroknak uradalmaik; mint a régi, mind a mostani időben. Tizennégy rézmetszett paisokkal. Pest és Pozsony, 1801.
• Jolánka Etelkának leánya. Pest és Pozsony, 1803–1804. Két kötet.
• Szittyai történetek. Pest és Pozsony, 1806–08. Két kötet. (A magyarok őstörténte Árpád haláláig.)
• Cserei. Egy honvári herczeg. Szeged, 1808.
• Radnai történetek. Szeged, 1810. (A radnai kápolna csodái, a búcsújárók számára, még 1808-ban Pesten irta.)
• Nevezetes hadi-vezérek. Pest, 1817. (Életrajzok Corn. Nepos és Plutarchus után.)
• Magyar példabeszédek és jeles mondások. Pest, 1820. (Két kötet, P. Chrysostomus által írt életrajzával együtt Grünn Orban szegedi nyomdász adta ki. Hasonmás kiadásban megjelent a szegedi Bába Kiadónál 2009-ben.)

Városunk első köztéri szobra is Őt ábrázolta:

(Izsó Miklós alkotása 1876-ból)

A szobor áthelyezéséről, illetve a az erre való népi elképedésről szól a szögedi közmondás is:
Möglépött, mint Dugonics !

Dugonics András megérdemelné, hogy helyi oktatásunk egyik alappillére legyen!
Ennek ellenére emlékét nem őrzi méltón Szeged balvezetése. Emlékére egy fillért nem sikerült csorgatni a Dugonics téren a szocimborák közt elpancsolt másfél milliárd forintból…
Dugonics András (mathematika professzor) szellemes téridomai helyett kőgömböket öklendeztek oda a szellemtelen gyüttmöntjeink…

Másfél milliárdból… Szépül a Dugonics tér ?
Szépül a Dugonics tér ? – Szedett-vedett faállomány

A szülőháza helyén álló iskolát is bezárták. Ez akár jelképesnek is nevezhető.
Majd tovább tetézve a szégyent, az épületet „értékesítette”, magyarul eladta a Város méltatlan balvezetése. Azt csak remélhetjük, hogy a vevő Dugonics szelleméhez méltón működteti majd…

Ma Dugonics nem tananyag, nem példakép, nem minta gyermekeinknek…

Dugonics András ennél sokkal többet érdemel!

Szeged Városa is sokkal többet érdemel!

Szögedi hagyományőrzésünk túlélése reményében…

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

Ajánlott olvasmány a szülinapján:
Dugonics András: MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK 1820.

• A magyar irodalom arcképcsarnoka – Dugonics András
• Gyimesi István: Dugonics András matematikai munkássága

Ajánlott még : DUGONICS

Ébredj magyar : e néma érc dalolja,
Mozdulj, te föld, mert a magyar bokorra
Fészket ma vércse, ölyv és kánya rak.

The post Dugonics András szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

Éppen 100 esztendeje szabadult föl Újszeged.

Újszeged fölszabadulását azonban ma is csak méltatlan csöndben, agyonhallgatott Város- és magyarellenes elnyomatásban „ünnepelhetjük”. Az agymosottság mára már határtalan…

A Fölszabadulás Napját csaknem 20 éven át hirdettem, és folyton csak süket fülekre találtam, ma már nem hirdetem…
Most még egyszer szer-terjesztem…

A három esztendőn át Újszegeden garázdálkodó és kegyetlenkedő rác (szerb) alakulatok 1921 augusztus 21.-én hagyták el Újszegedet. Magyar katonai közbelépésre… 
Több, mint eggy kerek esztendővel Trianon után !!!
1921 augusztus 21.-e – Szerencsés dátum ! Emlékezetes, kettőzetes 21-es !

77 esztendővel ezelőttig, az 1944-es szovjet megszállásig Újszeged legnagyobb örömünnepe volt e nap: Újszeged Fölszabadulásának Napja!

Minden erős nemzet emlékezik, megemlékezik, és ezen alkalmakból méltón ünnepel. Ezt a hagyományt a „Szabad Magyarország”-on méltó rendezvény keretében illene föléleszteni. Ez Szegeden, Újszegeden – a rendszerváltozás óta eltelt – 30 év alatt sem sikerült…

A régvolt dicső napokról, örömünnepekről megemlékeznünk szép kötelesség. Öreg hellyi hagyományaink ápolása pedig a nemzet fönnmaradásának, így magyar túlélésünknek is a záloga.

Természetesen, a Szeged-ellenes balvezetés eltakarításával, az önkormányzati erőviszonyok rendeződése esetén, a jövőben e jeles napot is végre tisztes keretek közt ünnepelhetjük majd… Akárcsak Szeged Fölszabadulásának napját, vagy a Nándorfehérvári Diadal napját is…

A gondolataiban is mérgezett szegedi nép ma is a Város legnagyobb adósságának mesterét ünnepli…

De lássuk a történelmet ! Hogyan is kerülhetett Újszeged rác fönnhatóság alá ?
A honveszejtő vörös Károlyi a Délvidékkel együtt még Újszegedünket is elveszejtette ! Volna…
1918 november 17.-én a rác (szerb) alakulatok a (már a nevében is) megalázó és megalázkodó
– „Nándorfehérvári” helyett – „Belgrádi béke” értelmében megszállták Újszegedet is.
Bizonyára jelképes értelme lehet annak is, hogy éppen a Vakok Intézetét foglalták el először, sőt ott is szállásolták el magukat és ott rendezték be a főhadiszállásukat is.

Hamarosan megkezdték az önálló közigazgatás és az újszegedi hídfőnél a határátkelő megszervezését.
Újszeged addigi egyetlen rác (szerb) lakosa, egy rác kupec lett a városka pénztárnoka.

Az új határállomáson a szétszakított családok találkozni vágyó tagjait (leányokat és asszonyokat is) három éven keresztül – már csak a megalázás kedvéért is – meztelenre vetkőztették a hídlábnál az átkeléshez, a legnagyobb téli hidegben is. Újszeged népe megismerkedett egy már régen elfelejtett, középkori büntetési móddal : a 25 botütéssel ! (A mostani nemzetközi nagy barátkozásban erre is emlékezik az Igaz Magyar!)

A rendet – amennyire megmaradt – az újszeged vendégszerető népe kedvéért Szegedről átlátogató francia katonák tartották fönn. Távollétükben a nyílt utcákon és a házakban a „szerb alakulatok” általi fosztogatás és erőszakoskodás lett mindennapossá.

Újszeged – már megboldogult – legöregebb asszonya mesélte el nekem 100 esztendősen, könnyek között, hogyan nyomorították meg az édesapját. Akkoriban Ő igen csinos fiatal lányka volt…

Nincs ma már mesélő tanúja e gyászos-gyalázatos 3 esztendőnek. Anélkül mentek el, hogy filmen rögzíthettük volna, mert hazaárulóink az öngyalázatot az igazságnál sokkal fontosabbnak tartották…

De hiába volt még Trianon is ! Trianon terrora után egy esztendővel a (hajdan török elől űzötten is) befogadott „szomszédok” még mindig itt garázdálkodtak a megkínzott Városban.

Nem is csoda, ha 1921 augusztus 21.-én valóságos virágeső és örömünnep fogadta a fölszabadító magyar hadsereget. Vitéz Janky Kocsárd tábornok vezetésével hajnali 5 órakor megkezdődött Újszeged visszavétele. E gyönyörű hajnal emléke a fél évszázados magyarüldöző „puha diktatúra”, az internáci Vörös Terror éveiben megfakult, de a tisztes megemlékezés egy újra szabad Újszegeden csak rajtunk, szögediekön, no mög főleg újszögediekön áll majd…

Ha Újszegeden és Magyarországon ma valóban szabadság lenne, a fölszabadítókat fogadó Torontál téren Vitéz Janky Kocsárd (csoportos) lovasszobra már állna, vagy éppen gőzerővel terveztetné azt késedelme szégyenében a szögedi szellemiségű, szabad, magyar városvezetés …

E napon a Fölszabadulás filmjét néznénk, a gyermekeink mög a Fölszabadulás rajzfilmjét néznék…

Ehelyett idén is csak hétköznapi jelentéktelenség folyik süketen kilúgozott gyökértelenséggel…
Mindenki számára világos: Ez nem csupán „feledékenység” a toronyaljasoktól !
Ez az elkenegetés és a folyamatos nemzetellenes süketelés a lételemük !

A hivatalos ünnepség hagyományának újjáteremtéséig
Legalább otthoni megemlékezésre kéri
a még maradék Szögedieket :

Dr. Szabó László
Újszeged volt képviselője
a Város volt polgármesterjelöltje

Szegeden, 2021 Új kenyér (augusztus) hava 21.-én

The post Újszeged Fölszabadulásának 100. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.

Weimarban alapította meg a Bauhaus nevű tervezőiskolát, amelyben modern és újszerű anyagoknak az eredeti felfogásban tervezett épületeknél és bútorzat(ok)ban való felhasználását tanította.

Sajnos a fellengzős és sallangos álmok igencsak sekélyes, sivár valósághoz vezettek…

Walter Gropius saját háza (1938), a lehetőségek hazájában, Lincoln, Massachusetts, USA.
Ide már nem követte Gustav Mahlertől elszeretett – a művészet, de különösen a művészek iránt rendkívül érzékeny – felesége, Alma Schindler sem.Pedig 1922-ben még egészen tűrhető vonalvezetésű „ultraneogót” felhőkarcolót rittyentett:

Chicago – Tribune Tower (1922)

Azután szakított mindenféle szépséggel és mindenféle nézhető formavilág igényével. Egyre eltökéltebben az ízléstelen otrombaság megszállottja lett.
Fölhúzta saját iskoláját, igénytelenségével az egész építésztársadalmat megfenyegetve:

Bauhaus, Dessau (1925–1932) Németország.

Aztán Amerika legpatinásabb egyetemére, a Harvardra is tosszantott valami – nevéhez méltóan – bosszantóan otrombát:

Story Hall – Harvard Egyetem

Igen ! Gropius már 1948-ban tudott ilyen csúnyát építeni ! 

1966-ra pedig már ilyen „modern” vasbeton-rémmel tudta tetézni :

The John F. Kennedy Federal Building.

Betegesen sivár képzeletvilágát azóta sikerült „modern” normává tennie !

A világ csaknem minden nagyobb városát meggyalázta otrombaságaival…

Amerikai Nagykövetség épülete Athénban

Végül pedig „Gropius-város”-sal ránkökrendette a vasbeton, panel lakótelepek világraszóló rémálmát… a tömeglakások modelljét :

Végtelenül otromba épületeivel (a szintúgy építész apjától elfajzott ifjabb) Gropiust tekinthetjük a szellemtelenül sivár szocreál atyjának is !

1969 Áldás (július) hava 5.-én Amerikában elhúnyt Gropius. De rémálma még sokáig örökségünk marad !
Korábban épített értékeinket maga alá temető „stílus”-a bevett mintává lett. Még mérhetetlen pusztító erejét kritizálni is az ódivatúság billiogával való veszélyes árnyékharccá lett…

Sőt ! Mára már még „tovább is fejlesztették” ! „Minimalista építészet” címén (el)követői tehetségtelenségük szemétdombjáról fennhéjázva további merényleteiket tervezgetik ember és ízlés ellen. És képesek megmutatni, hogy még a szocreálnál is lehet csúnyábbat üríteni ránk ! Akár magánszállót, közpénzből is…

Szeged belvárosának Nagy Árvíz után legépebben megmaradt utcáján ezt sikerült a toronyaljasok teljes támogatásával fél milliárd Ft állami támogatásból (közpénzből) a klasszicizáló belvárosba, a sörgödör helyére – a tervezett Levéltár helyett – a Dóm tövébe fölökrendeni…

Az épített örökségünk (el)pusztítása a nemzetünk elleni támadás. Amíg a panelt (közpénzen) konzerváló politikai bűnözők a valódi épített értékeink pusztulásán üzérkednek, a klasszikus belváros rombolásán nyerészkednek, addig tisztes magyar embernek nyugta nem lehet !

A Bauhaus betegesen kisstílű vonalvezetésének fölkérődzött rémálmait az építész-szakmában továbbra is tomboló kontraszelekció miatt sajnos, máig is tűrni vagyunk kénytelenek…

De meddig ?!

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító

The post Lakótelepeink rémálmodója – Gropius appeared first on Szögedöm.hu.

A napokban egyre több híradást olvashattunk a Kazinczy utcai Schneider-Wichmann-ház lerombolásának szándékáról.

A hírportálok egymástól vették át a hírt, ki-ki saját ismereteivel egészítette ki a múltat, a jelent és vázolta a jövőt. Figyelemfelkeltő és elgondolkodtató írások, jelzés értékűek városvédőknek, lokálpatriótának és persze a kártyás világnak egyaránt. Azon is elgondolkodhatunk, hogy miért a végső stádiumban vált ilyen fontossá zsurnalisztáinknak és az általuk megszólaltatott személyeknek a Schneider-Wichmann-ház megmentése? Az utóbbi két évtizedben egyiküket sem láttuk december 29-én a Kazinczy utcában. Két éve a Magyar Kulturális Örökség Alapítvánnyal karöltve kezdeményeztünk kedvező döntést az épület megmentésére kormányhivataloktól, fővárosi és kerületi önkormányzattól.

A cikkek számos téves adatot közölnek, de ez a kisebb probléma. Nagyobb talán az, hogy a közelmúltban megálmodott Magyar Kártya Háza avagy Magyar Játékház ideája is porba hullni látszik. Ezzel az Erzsébetváros legrégibb épülete is eltűnik, átadva helyét valami másnak.

Talán nem haszontalan a Schneider-emléktábla és a Magyar Kártya Napjának negyed százados történetét leírni. Bera Istvánnal és Horváth Ferenccel volt szerencsém minden esztendőben szervezőként részt venni a rendezvényeken.

1996 – A Magyar Talon Alapítvány és a Pató Pál Párt (utóbb Asztaltársaság) megkereste a Kazinczy utca 55. sz. ház és vendéglő tulajdonosát, Wichmann Tamást. Közös megegyezéssel és költségviseléssel az egykor itt működő kártyafestő műhely ( egykor Kis keresztutca 520 sz.) falára műanyag emléktáblát helyeztek el az alábbi felirattal:

Emléktábla a Schneider-Wichmann-ház falán

Wichmann Tamás minden alkalommal 15 órakor nyitotta a vendéglőt. A koszorúzást követően Bera István mérkőzött meg egy jelképes villámultiban Horváth Ferenccel és Jánoska Antallal. 2015-től Horváth Ferenc helyét vendégjátékos foglalta el.

A társas összejövetelnek rendszeres és alkalmi koszorúzói voltak Wichmann Tamás, a Magyar Talon Alapítvány, a Pató Pál Asztaltársaság, Magyar Ultiszövetség, Magyar Snapszerszövetség. Játékszerekről a Piatnik Budapest Kft. és az Offset és Játékkártya Nyomda (megszűnt 2012-ben) gondoskodott.

1997-1998-ban 2 napos volt a rendezvény. 29-én a Kazinczy utcában koszorúztak, hétvégi napon az Első Budai Árverezőházban rendeztek játékos programot és alkalmi kiállítást. (Margit körút, Kapás utca)

2003 – A műanyag táblát márványra cseréltük, a felirat változatlan maradt. Később a magyar kártya piros VIII lapja került a tábla alá, a csónakon evező Tell Vilmossal. Minden arra járó – talán emlékként – leharapott egy darabkát a dekorációból. Ezért néz ki ma így.

2013 – A Magyar Kártya Napja felkerült a naptárkészítők listájára.

2018 – Június 30-án rendkívüli Magyar Kártya Napját rendeztünk. Ennek oka az volt, hogy Wichmann Tamás bezárta üzletét és eladta a házat. Utoljára nyitott ki a vendéglő. és bizonytalanná vált a kis ünnepségek jövője.

A bezárt Wichmann vendéglő. Az emléktábla és a piros VIII-as.

2018-ban a SZEGEDI! székhelyű Magyar Kulturális Örökség Alapítvány kezdeményezte a Schneider-Wichmann-ház örökségvédelmét és vázolta az Ybl Miklós díjjal kitüntetett építész által tervezett Magyar Kártya Házának és a mellette álló – 1945 óta üres telken – a Magyar Játék Háza létrehozását.

2020. december 29. Rendezvény korlátozások miatt elmaradt a Magyar Kártya Napja. Ez lett volna a 25. alkalom, s talán az utolsó koszorúzás.

Örülünk a hírverésnek, de nem tudjuk kikerülni a cikkekben olvasott hibák javítását:

• A Schneider-kártya 23 lapját Zsoldos Benő találta meg. (nem Zsoldos Béla) Jelenleg bécsi magángyűjteményben van. Kis szerencsével a közeljövőben Budapestre kerülhet.
• A Schneider-ház korabeli házszáma 520. (nem 517) Az összes ismert Schneider-kártyán ez a házszám szerepel. A mester vélhetően tudta, hogy hol lakik és dolgozik.
• A magyar kártya gyártási tilalmáról nem ismerünk dokumentumot. XX. századi legenda.
• A Piatnik Kártyagyárat Anton Moser alapította 1824-ben. (Nem Piatnik Ferdinánd)
• A szakirodalomban Tell-kártya néven jegyzett regionális típus csak a XIX. század utolsó negyedében lett „magyar kártya”. Korábban „kétfejű német” és „Doppeldeutsche” volt a neve. (Ausztriában ma is ezen a néven ismerik és legalább annyira népszerű, mint Magyarországon.)

Jánoska Antal

www.kartya-jatek.hu/magyar_kartya_napja_25_ev_legendak_helyett

Ajánlott olvasmány és rádióriport :

Még áll a Magyar Kártya Háza!

The post Magyar Kártya Napja – 25 év legendák helyett appeared first on Szögedöm.hu.

Érdemes elgondolkodnunk rajta, miféle értelmiség és milyen szellemi légkör jellemezte szülővárosunkat bő kétszáz esztendeje, és milyen ma ?

Dugonics András Szeged szülötte, a szegedi városi kapitány fia,
1788-tól a Budai Egyetem első rektora.

Dugonics András (Vasárnapi Újság, 1859 július 31.)

Piarista szerzetesként lett író és egyetemi tanár. Az első magyar regényt is Ő írta:

Dugonics a nyelvújító mozgalom gyökeres (radikális) alakja volt, aki a végletekig kerülte az idegen – a nem magyar – szavak használatát. Közmondásos, hogy az egyetlen „somma” (összeg) szón kívül művében nincs idegen kifejezés.
Ezt az irányzatot tudálékos deáksággal ma is „purista”-ként emlegetik. Ennek illendőbb magyar megfelelője a „tisztász”, vagy pontosabban „nyelvtisztász” (Sz.) lehetne…

Rendtársa, és életrajzírója, Karácsony Chrysostom Incze ekképp jellemezte: „Termetére nézve magas, tömött, egyenes szálú ember volt. Szép s eleven képének különös díszére szolgált gyönyörű fodros haja. Édesen, de egyszersmind férfiasan hangzó szava, gyors lépése, könnyü mozdulása belső tűzre s nemes indulatra mutattak… Hizelkedésre, alacsonyságra soha nem hajlott. A sok beszédet kerülte, elmésen mulatni szeretett.”

Számtanunk és mértanunk alapszavait is ő alkotta. Ma nevét sem említik e minőségben…
Ajánlott olvasmány: Gyimesi István: Dugonics András matematikai munkássága

Bő két évszázad múltán…
Érdemes elgondolkodnunk rajta, mivel is adózhatnánk emlékének ma?

Ünnepelhetnénk Őt… legalább érettségi tételként !

Ünnepelhetnénk Őt… karnevállal, népünnepéllyel, első magyar regényünk, az Etelka szereplőinek alakjaival…

Ünnepelhetnénk Őt… azzal, hogy első közmondásgyűlyteményünket, a(z 1820-as kiadású)
MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK-at gyermekeink kezébe adjuk…
Így 200 év múltán…

Sokoldalú műveltségét ma bármelyik toronyaljas megirígyelhetné…
Persze csak, ha volna hozzá képessége, hogy a minőségi különbséget érzékelje!

A szögediségben Dugonics nagy utódja így írt:
„Most jer : bölcs eleink hamvait tiszteljed,
Virágot szórj rájuk! – Tettüket kövessed!” (Vedres István)

Csak tallózásul alább…

Néhány műve

• Troja veszedelme, melyet a régi versszerzőknek irásiból egybe szedett és versekbe foglalt. Pozsony, 1774. (Magyarázó jegyzetekkel. Függelékként néhány költeményfordítása található: Vergilius első eklogája, Ovidiustól Pallas és Arachne regénye és A világkorok leirása, valamint Horatiustól két óda.)
• Andreae Dugonicii Argonauticorum, sive de Vellere Aureo, LL. XXIV. Pozsony és Kassa, 1778. (Tanítóregény.)
• Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei. Pest, 1780. (Amelyben az Odüsszeiát követte szabadon.)
• A tudákosságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria.) Pest, 1874. (2. bővített kiadás, Pozsony és Pest, 1798.)
• A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről (de sectionibus conicis). Pozsony és Pest, 1798. A szerző ezen munkájával felelt II. József kormányának a német nyelvet tannyelvül kijelőlő rendelete ellen, a magyar nyelvnek a felsőbb tudományok tárgyalására is alkalmas voltát bizonyítandó. A munka címén hibásan áll második kiadás; csak a két első kötet 2. kiadásához tartozott.)
• Etelka, egy igen ritka magyar kis-asszony Világas-Váratt, Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben. Pozsony és Kassa, 1788. (Ism. Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 129. l. 2. javított kiadás. Pozsony és Pest, 1791. 3. kiadás. Ugyanott, 1805.)
• Az arany pereczek. Szomorú történet öt szakaszokban. Pozsony és Kassa, 1790. (2. kiadás. Ugyanott, 1800. Családi regény Barcsai Ákos fejedelem korából.)
• A gyapjas vitézek, két könyvben. Pozsony, 1794. (Magyar átdolgozása a szerző Argonautáinak).
• Jeles történetek, melyeket a magyar játék színre alkalmaztatott. Pest, 1794. Két kötet. (Toldi Miklós, szomorú történet 3 szakaszban. Kún László, szomorú történet 4 szakaszban. Etelka Karjelben, szomorkás darab 4 szakaszban. Bátori Mária, szomorú történet 5 szakaszban.)
• Gyöngyösi István költeményes maradványai. Pozsony és Pest, 1796. (Kiadta bő bevezetéssel.)
• A szerecsenek. Pozsony és Pest, 1798. Két kötet. («Heliodórusnak nyomdoki szerént úgy fölékesítöttem, a mint csak tőllem kitelhetött.» Előszó.)
• Római történetek. Pozsony és Pest, 1800.
• Etelkából ki-válogatott remekje a helyes magyarságnak. Pozsony, 1800.
• A magyaroknak uradalmaik; mint a régi, mind a mostani időben. Tizennégy rézmetszett paisokkal. Pest és Pozsony, 1801.
• Jolánka Etelkának leánya. Pest és Pozsony, 1803–1804. Két kötet.
• Szittyai történetek. Pest és Pozsony, 1806–08. Két kötet. (A magyarok őstörténte Árpád haláláig.)
• Cserei. Egy honvári herczeg. Szeged, 1808.
• Radnai történetek. Szeged, 1810. (A radnai kápolna csodái, a búcsújárók számára, még 1808-ban Pesten irta.)
• Nevezetes hadi-vezérek. Pest, 1817. (Életrajzok Corn. Nepos és Plutarchus után.)
• Magyar példabeszédek és jeles mondások. Pest, 1820. (Két kötet, P. Chrysostomus által írt életrajzával együtt Grünn Orban szegedi nyomdász adta ki. Hasonmás kiadásban megjelent a szegedi Bába Kiadónál 2009-ben.)

Városunk első köztéri szobra is Őt ábrázolta:

(Izsó Miklós alkotása 1876-ból)

A szobor áthelyezéséről, illetve a az erre való népi elképedésről szól a szögedi közmondás is:
Möglépött, mint Dugonics !

Dugonics András megérdemelné, hogy helyi oktatásunk egyik alappillére legyen!
Ennek ellenére emlékét nem őrzi méltón Szeged balvezetése. Emlékére egy fillért nem sikerült csorgatni a Dugonics téren a szocimborák közt elpancsolt másfél milliárd forintból…
Dugonics András (mathematika professzor) szellemes téridomai helyett kőgömböket öklendeztek oda a szellemtelen gyüttmöntjeink…

Másfél milliárdból… Szépül a Dugonics tér ?
Szépül a Dugonics tér ? – Szedett-vedett faállomány

A szülőháza helyén álló iskolát is bezárták. Ez akár jelképesnek is nevezhető.
Majd tovább tetézve a szégyent, az épületet „értékesítette”, magyarul eladta a Város méltatlan balvezetése. Azt csak remélhetjük, hogy a vevő Dugonics szelleméhez méltón működteti majd…

Ma Dugonics nem tananyag, nem példakép, nem minta gyermekeinknek…

Dugonics András ennél sokkal többet érdemel!

Szeged Városa is sokkal többet érdemel!

Szögedi hagyományőrzésünk túlélése reményében…

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

Ajánlott olvasmány a szülinapján:
Dugonics András: MAGYAR PÉLDA BESZÉDEK ÉS JELES MONDÁSOK 1820.

• A magyar irodalom arcképcsarnoka – Dugonics András
• Gyimesi István: Dugonics András matematikai munkássága

The post Dugonics András szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

Így hát… Éppen a Laposról tértem vissza szokott „tiltott helyen” való fürdőzésemből kicsi lányommal… Ő is imád a Tiszában úszni, mint minden igazi szögedi, a forró napokon fölüdülni… Így szokás ez tősgyökös szögedi őseink körében… néhány ezer éve… midőn „pipacsot éget a kövér határra a lángoló magyar nyár tűzvarázsa”… Talán ezért telepedtek őseink a Tisza mellé…

A balvezetés 2005-ben szüntette be az utolsó működő tiszai porondot (szabad strandot), a Lapost. Mert „nem volt a Városnak pénze az üzemeltetésére”… (bólya meg vízőr biztosítására)
Azóta a balfogásos városvezetés kiérdemelt szégyenneve a „Lapos”.

Estelendvén hazaindultunk a SZIN első napnyugtáján…
Az elhanyagolt töltésen, a porban átlépdelve az öreghíd lábánál 8 méteren belül a kuszán zsibongó közönyös tömegben két merevrészeg kiskorú orvosi ellátásába csöppentem.
Az egyik legényke magányosan feküdt a hányadékában eszméletlen ernyedten, talán nem is csak szesztől részegen, fénymerev pupillákkal.

Szégyenletesen sehol egy cimbora, csak a katasztrófavédelmi őr ügyelt a biztonságára lelkiismeretesen… A nagy magyar találmányban, stabil oldalfekvésben vizsgáltam, tartottam-őriztem hogy ne fulladjon a saját hányadékába… Hamarosan a mentő vitte el… Alig bírtak átevickélni az érdektelenül lézengő tömegen. A mentősök a legdícséretesebb hivatástudattal látták el föladatukat. Szánalmas fizetésért, méltatlanul fokozódó elvárások között általános megbecsületlenségben, a segítés, a mentés hitéért-öröméért. Mint mindig… Tisztelet Nekik!

Alig(hogy elláttam az elsőt,) egy negyed órán belül a második ernyedt „avatár”, mindössze 8 méterre feküdt. Egy kedves lány… akit legalább nem hagytak cserben a pajtásai… Őt is sikerült biztonságban tartanom, míg – az igencsak túlterhelt mentőszolgálatot is kímélve és a tartható diszkréció kereteinek is megfelelve – az édesanyját hívtam érte, aki jött is rögvest aggódó-szerető szívvel, a saját régóta tervezett hangversenyét is hátrahagyva…
Közben (egy szűk óra leforgása alatt) a mentőket már a harmadik ilyen esethez riasztották…

Gyermekek életveszélyben szeszmérgezéssel… Számtalan eset…

Ki a felelős? A gyerekek? A szüleik? Nem!!! Dehogy!
Mi vagyunk a felelősek! Akik hagytuk tizenhét esztendeig ezt a romboló rezsimet hatalmon Szegeden! Ez a züllesztés az önkormányzat bűne, amely ifjúsági klubok helyett felelőtlenül az utcára toloncolja gyermekeinket… a közterekre, a parkokba, a rakparti lépcsőkre…

A rendszerváltás elhazudásának több évtizedes rémálma után itt az ideje ébredni: Többet érdemlünk! Szeged többet érdemel!

A SZINen méregdrágán mérik az italokat. Ezért a fiatalok „előisznak”, azaz már jó előre isznak. Még a fesztigyál előtt alapoznak… Azért isznak be előtte olcsó itallal, hogy ne kelljen bent három-négy-ötszörös áron költekezniük…

Az eredmény, hogy a „hangulat” kitartson, már alapos részegen tántorognak be a fesztigyálra…
A SZIN vérszívói és pénzéhes hiénái – végső soron a toronyaljasok – a bűnösök a fiatalok szeszmérgezéseiért…

Mit is kellene tennünk az ilyen sajnálatos esetek ellen? Megteremteni a régen oly jól ismert kultúráját az ivászatnak, a magyar mulatságnak. Már Tömörkény István is (tanítón) ír a hangulat őrzéséről, melyet a házigazda rendszerint a szikvíz illő adagolásával biztosít… „Tömérdek szódavizet belekevernek előzőleg a borba, hogy idő előtt be ne rúgjon a vendégkoszorú. […]” (János visszapótol, 1910.)

Aki „kiüti magát” az erkölcsileg is kiüti magát. Régen ez volt a mérce. Legyen úgy, mint régen volt! Legyen mérce a jókedv, és legyen nevelő, aki vigyáz…

Nem kell, több, csak egy kicsit odafigyelni… fiainkra meg lányaikra…

Ha az italárak méltányosabbak lennének, ellenőrzött körülmények között mulathatnának a Város ifjai!Nem a kocsmáros, nem a csapos a felelős! Hanem a sápszedő!

Megígérem, ha Szeged népe szegedit választ, vagyis engem, – mert magam vagyok az egyetlen szegedi jelölt Szegeden – úgy kialakítom az ifjúsági klubok rendszerét is.

Az ifjúsági klubokban felügyelet mellett mulathatnak majd az ifjak, bolti italárakon…

Az italárakat önkormányzati szinten méltányosan szabályozzuk majd a SZINen is…

A SZINtelen napokon pedig ott lesznek az ifjúsági klubok és vigyáznak majd a gyermekeinkre…

Dr. Szabó László
szögedi polgármesteri jelölt
2019 augusztus 28.-án éjjel

The post A SZINes előivás veszedelmei… appeared first on Szögedöm.hu.

98 esztendeje szabadult föl Újszeged.

Újszeged fölszabadulását azonban ma is csak méltatlan csöndben, agyonhallgatott Város- és magyarellenes elnyomatásban ünnepelhetjük. Az agymosottság mára már határtalan…

75 esztendővel ezelőttig, az 1944-es szovjet megszállásig Újszeged legnagyobb örömünnepe volt e nap: Újszeged fölszabadulásának napja!
A három esztendőn át Újszegeden garázdálkodó és kegyetlenkedő rác (szerb) alakulatok 1921. augusztus 21.-én hagyták el Újszegedet.
Több, mint eggy évvel Trianon után !!!
1921. augusztus 21.-e – Szerencsés dátum ! Emlékezetes, kettőzetes 21-es !

Minden erős nemzet emlékezik, megemlékezik, és ezen alkalmakból méltón ünnepel. Ezt a hagyományt a „Szabad Magyarország”-on méltó rendezvény keretében illene föléleszteni. Ez Szegeden, Újszegeden – a rendszerváltozás óta eltelt – 30 év alatt sem sikerült…

A régvolt dicső napokról, örömünnepekről megemlékeznünk szép kötelesség. Öreg hellyi hagyományaink ápolása pedig a nemzet fönnmaradásának, így magyar túlélésünknek is a záloga.

Természetesen, a Szeged-ellenes balvezetés eltakarításával, az önkormányzati erőviszonyok rendeződése esetén, a jövőben e jeles napot is végre tisztes keretek közt ünnepelhetjük majd… Akárcsak Szeged fölszabadulásának napját, vagy a Nándorfehérvári Diadal napját is…

De a gondolataiban is mérgezett szegedi nép ma a Város legnagyobb adósságának mesterét ünnepli…

De lássuk a történelmet ! Hogyan is kerülhetett Újszeged rác fönnhatóság alá ?
A honveszejtő vörös Károlyi a Délvidékkel együtt még Újszegedünket is elveszejtette ! Volna…
1918 november 17.-én a rác (szerb) alakulatok a (már a nevében is) megalázó és megalázkodó
– „Nándorfehérvári” helyett – „Belgrádi béke” értelmében megszállták Újszegedet is.
Bizonyára jelképes értelme is lehet annak, hogy éppen a Vakok Intézetét foglalták el először, ott is szállásolták el magukat és ott rendezték be főhadiszállásukat is.

Hamarosan megkezdték az önálló közigazgatás és az újszegedi hídfőnél a határátkelő megszervezését.
Újszeged addigi egyetlen rác (szerb) lakosa, egy rác kupec lett a városka pénztárnoka.

Az új határállomáson a szétszakított családok találkozni vágyó tagjait (nőket és asszonyokat is) három éven keresztül – már csak a megalázás kedvéért is – meztelenre vetkőztették a hídlábnál az átkeléshez, a legnagyobb téli hidegben is. Újszeged népe megismerkedett egy már régen elfelejtett, középkori büntetési móddal : a 25 botütéssel !

A rendet – amennyire megmaradt – az újszeged vendégszerető népe kedvéért Szegedről átjáró francia katonák tartották fönn. Távollétükben a nyílt utcákon és a házakban a „szerb alakulatok” általi fosztogatás és erőszakoskodás lett mindennapossá.

Újszeged – már megboldogult – legöregebb asszonya mesélte el nekem 100 esztendősen könnyek között, hogyan nyomorították meg az édesapját. Akkoriban Ő igen csinos fiatal lányka volt…

Nincs ma már mesélő tanúja e gyászos-gyalázatos 3 esztendőnek. Anélkül mentek el, hogy filmen rögzíthettük volna, mert hazaárulóink az öngyalázatot az igazságnál fontosabbnak tartották…

De hiába volt még Trianon is! Trianon terrora után egy esztendővel a (hajdan török elől űzötten is) befogadott „szomszédok” még mindig itt garázdálkodtak a megkínzott városban.

Nem is csoda, ha 1921. augusztus 21.-én valóságos virágeső és örömünnep fogadta a fölszabadító magyar hadsereget. Vitéz Janky Kocsárd tábornok vezetésével hajnali 5 órakor megkezdődött Újszeged visszavétele. E gyönyörű hajnal emléke a fél évszázados magyarüldöző „puha diktatúra”, az internáci vörös terror éveiben megfakult, de a tisztes megemlékezés egy újra szabad Újszegeden csak rajtunk, szögediekön, no mög főleg újszögediekön áll majd…

Ha Újszegeden és Magyarországon ma valóban szabadság lenne, a fölszabadítókat fogadó Torontál téren Vitéz Janky Kocsárd (csoportos) lovasszobra már állna, vagy éppen gőzerővel terveztetné azt késedelme szégyenében a szögedi szellemiségű, szabad, magyar városvezetés …

Ehelyett idén is csak hétköznapi jelentéktelenség folyik süketen kilúgozott gyökértelenséggel…
Mindenki számára világos: Ez nem „feledékenység” a toronyaljasoktól !
Ez az elkenés és a folyamatos nemzetellenes süketelés a  lételemük !

A hivatalos ünnepség hagyományának újjáteremtéséig
Otthoni megemlékezésre kéri
Önöket tisztelettel:

Dr. Szabó László
Újszeged volt képviselője
polgármesterjelölt

Szegeden, 2019. Új kenyér (augusztus) hava 21.-én

The post Ma lenne Újszeged fölszabadulásának a napja! appeared first on Szögedöm.hu.

Szeged az 1879-es árvíz után Magyarországon egyedülálló egységes építészeti arculatot kapott, az eklektikus palotáival, a polgári bérházaival és a napsugaras lakóházaival. Ennek egységes értékét azonban hosszú évtizedek óta bontják, rombolják és pusztítják a legkülönfélébb okokból, mely tendencia a napjainkban is folytatódik, sőt kicsúcsosodik.
Ezen az emléktúrán ezúttal a Belváros és Újszeged néhány impozáns épületének helyszínét látogatjuk meg. Felidézzük ezeknek a történetét, emlékeit – bárki elmondhatja a sajátját az adott épületről – elpusztításuk körülményeit, valamint megnézzük, mi is létesült a helyükön.
Bár a Város elleni bűnösök ismeretesek… ez a program mégis egy politikailag semleges, emléktúra, csöndes megemlékezés, figyelemfelhívás, ahova várunk Mindenkit, akit zavar ez a pusztítás és legalább részvételével jelezné szétvert értékeink iránti együttérzését.

Időpont: 2018. 05. 12.
Délután 3 órakor (15 órakor)
Találkozó helyszíne: Szeged, Semmelweis u. 7. (Jancsó kollégium előtt)

A szakértő kalauzzal vezérelt körsétán a részvétel ingyenes!

Ajánlott olvasmány még:
Az Árvíz évfordulóján – az „újjáépített Város” letarolva…

The post „Kő kövön nem marad” – Városnézés a lebontott házak mentén… appeared first on Szögedöm.hu.

Ekként vall erről … Április bolondja költeményében 1920-ban:

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!

Minek is örülhetne ma Ő a legjobban, ha letekint ránk Föntről?!

Látná a szép Városát…

és hallaná népét a verseit szavalni…

Juhász Gyulát már alig ösmeri a szögedi hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete a feledés homályába enyészik.
Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

És a Szerette Városa?
Juhász Gyula ma nem ismerne szülővárosára!
A gyüttmönt balvezetés leradírozza Városunk klasszikus alapjait az ingatlanüzérkedés aljas mocsarában…

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van; de bizony még egy emlékszoba sem jutott Neki a tulajdon szülő városában.
Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját), szögedi mód búbetegségét fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta a szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Nemrég Cegléden jártam. A Tömörkény-szülőház melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet veri szét roncsolódott országunk Pfaff-ellenes „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami meg vasúti pénzekből…

De ami még megmaradt a világörökségre érdemös Szögedből, azt is mind elherdálja az a gyökértelen banda, amely minden örökségvédelmet alárendel saját zsebbizniszének. Ez ma Szeged: Gyüttmöntek és bűnözők „befektetése”!

Épp e szobra talpán, meg a Város hírös „(régóta nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem.

„A Tiszaparton halkan ballagok
És hallgatom, mit sírnak a habok? „

Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”
Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi:

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen ez a Város, ahol minden(ki) a helyére kerül!

A Szögedi Védegylet a Város jelös szülötteinek méltatlan helyzetén kíván változtatni e hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula mindön szülinapján összegyűlünk és verseivel ünneplünk!

Könyvajánló

Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

The post Benned születtem… appeared first on Szögedöm.hu.

A szegedi vízisport élet nagyon rossz irányba halad és nagyon nehéz helyzetbe került, s leginkább megoldásokra lenne szükség politikai csatározások helyett. 
Erre világít rá Pósa Tamás olvasói levele:

A szegedi vízisport élet nagyon rossz irányba halad és nagyon nehéz helyzetbe került, s leginkább megoldásokra lenne szükség politikai csatározások helyett. 

Miközben az ország történetének legnagyobb sporteseményét rendezte meg kiemelkedő sikerrel, addig a külön úton járó Szeged városát megoldhatatlan feladat elé állítja egy uszoda felújítása.

Pedig nem egy lavina váratlanságával zúdult rá a feladat. Lassan egy évtizede ötletelget a fejlesztésekért felelős Alpolgármester ez ügyben. Álmodott itt már új lelátót, új sátrat, még nagyobb lelátót, fedett csarnokot, meg mindent, mit a kampányidőszakban ígérni tudott. A dolog sajnos, – szokott módon – a bilibe érő kézzel ért véget.

Hogy történik valami ez ügyben, az kizárólag annak köszönhető, hogy a Szegedi Vízipóló Suli össze könyörgött-kunyerált annyi pénzt, ami elég a legszükségesebb munkák elvégzéséhez. A Város kegyesen megengedte, hogy a teljes mértékben tulajdonában lévő, általa kezelt intézményét egy vízipóló iskola újítsa fel! Részéről a dolog ezzel be is lett fejezve!

Mikorra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy – nem meglepő módon – nem fog elkészülni a beruházás határidőre, két nappal! a közgyűlés előtt, jut eszébe megszólalni az ügyben leginkább illetékes (?!) Gazdasági Alpolgármesternek. Elmondva a… semmit! Sajnos a szintén e héten ülésező Sportbizottság sem érezte feladatának, hogy akár érintőlegesen is foglalkozzon a kérdéssel. Különösen annak figyelembe vételével, hogy a jövő héten gyakorlatilag szünetelni fognak Szeged városában az uszodai sportok! Ugyanis a sportuszoda kiesése miatt a SZUE egyetlen nagy medencéjére lettek átterhelve az úszni, sportolni vágyók, amely az esedékes sátorépítés miatt bezár! A minden infrastruktúrát nélkülöző, teljesen alkalmatlan Partfürdőt felajánlani október, november hónapokban sportolási célra … Arcpirítóan cinikus magatartás!

Sajnos úgy tűnik, hogy csak akkor igazán fontosak a sportolók, mikor lehet együtt fényképezkedni a LEN kupát hazahozó csapattal, melyben akkoriban egy akár egy bajnoki cím is benne volt, a BL-ben pedig nagyon-nagyon messzire juthatott volna. Innen sikerült leküzdeni magukat odáig, hogy a lassanként a csapat léte kerül veszélybe!

Az, hogy egy világklasszis Bujka Barbara egy év után itt hagyja a női csapatot, sajnos nem meglepő. (Valójában az megy csodaszámba hogy egyáltalán ide igazolt.) De az hogy elmegy az a Kiss Csaba, aki a spanyol vizeket cserélte Szegedre, Ifjúsági Európa Bajnokként, aki 7 éven keresztül minden egyes meccsen játszott (aki tudja milyen brutális fizikai igénybevétel jelet ez, az tudja ezt igazán értékelni), aki nem csak kiemelkedően jó játékos, a csapat Kapitánya, hanem jó érzékű, gyerekkel bánni tudó Nevelő is volt, már a vég kezdetét jelenti!

Úgy tűnik, túl vagyunk a 24-ik órán!

És itt nem csak két felnőtt csapatról, hanem a közel félezer gyerekről, valamit az úszóiskolák növendékeiről is szó van! A pusztán csak úszni vágyókat nem is említve!

Ez nem beruházás, felújítás, TAO-s pénz kérdése!
Ez odafigyelés, törődés, értékek megóvásának kérdése.
Mi számít kiemelt fontosságú beruházásnak, ha ez nem?

Sokakkal együtt úgy gondolom, nem teheti meg egy Felelő Város Vezetés, hogy ebben helyzetben magára hagyja érintetteket! Vannak kiváló szakemberei a Városnak, akik tudnák segíteni a Beruházót, – aki lett légyen kiváló vízilabdázó, mostanság gyógyszerész doktor, – valószínűleg elfogadna némi szakmai támogatást! Szintén nem lehet magukra hagyni a csapatokat, oldják meg a problémájukat, úgy ahogy akarják.

Nem kerülhető meg a Közgyűlés egyetemleges – pártállástól független – felelőssége!

Sürgősen létre kell hozni egy ad hoc bizottságot, amely foglakozik a műszaki kérdésekkel, és érdemben kezeli a szűk kapacitás miatt kialakult helyzetet, természetesen bevonva az érintett sportvezetőket és műszaki szakembereket.

Ha ezzel nem birkózik meg ez a Vezetés, hogy akar itt milliárdos költségvetésű uszodát, hidat … építeni (az országvezetői ambíciókról nem is beszélve) ?

Őszintén bízom benne, hogy végre megmozdulnak ebben az ügyben azok, akik tenni tudnak, s nem hagynak veszni egy újabb szegedi értéket!

Pósa Tamás

2017. szeptember 21.

Ajánlott olvasmányok :

Szegeden tragikus és életveszélyes az uszoda állapota

FÜRDŐ KONTRA BOTKA

„BOTKA ALATT MENNYIT FEJLŐDÖTT A VÁROS?!”

Botkadósság botkamatokkal – Botkaland Szegeden…

The post PUSZTULNI HAGYOTT ÉRTÉKEINK – Szegedi vizisportélet appeared first on Szögedöm.hu.