1919 Enyészet (november) hava 16.-án a Vörös Terror leverését követően Horthy Miklós a fölszabadító Nemzeti Hadsereg élén bevonult a bűnös városba, Budapestre.

Filmen is fönnmaradt ez az esemény a még néma Magyar Filmhiradó közreműködésével:

Horthy Miklós beszéde
1919 november 16.-án, budapesti bevonulása alkalmából

Polgármester Úr!

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak. Igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek.

Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett.

Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.
De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani.

Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erővel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében.

A beszéd fönnmaradt eredetijét az antimagyar rasszista öncsövező (youtube) persze törölte…
Így csak kommentárral hallhatjuk e történelmi beszédet, amely a fölszabadulás napján elhangzott…

A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz…

De mi újság a ma is antihorthysta Vörös Szegeden?! Ahonnan Kormányzó Urunk a bűnös főváros fölszabadítására indult… A Nagy Vörös Terror meg a honvesztő Lenin-fiúk által szétvert Horthy-dombormű Szegeden máig sem áll a helyén:

A Horthy Miklós kormányzása idején – a Kormányzó támogatásával – épített szegedi Dóm fölújítása sem nyújtott elegendő alkalmat a méltatlanul elpusztított remekmű helyreállítására…
Talán még mindig vannak olyan szégyentelen agymosottak, akik szégyellnek, vagy félnek kiállni a Magyar Kormányzó mellett…
Elvégre is Európában ma is fortélyos félelem igazgat.
De talán ez is jelképes: végtére is elölről Horthy Miklós kormányzónk hiányzik, templomunk farában pedig a magyarok holokausztjának – százezer hiányzó magyarnak –  emlékműve nem áll!
Minden magyar reménykedik benne, hogy egyszer majd az idegen holokauszt-emlékművek sorában a Délvidéki Magyar Holokauszt emlékművének fölállításával a szögedi Horthy-emlékmű is föltámadhat egyszer!

Dr Szabó László

Ajánlott olvasmány még:

Horthy Miklós emlékezete 2009-02-09 – ujszeged.hu

A Horthy-korszak téves értékelése

Ki kell irtanunk minden mérget a nemzet testéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, amelynek két pillére: a nemzeti eszme és a keresztény morál – idézi Horthy Miklóst a kerek évfordulón a Magyar Hírlap Babucs Zoltán által jegyzett megemlékező cikke.

The post Horthy Miklós beszéde a bűnös Budapest fölszabadulása napján appeared first on Szögedöm.hu.

A Homo sapiens legnagyobb drámája –  ez az kevés dolgok egyike, ami csak a mi fajtánkra igaz –, hogy tudja, meg fog halni. A gyermekpszichológusok szerint erre kilenc-tíz éves korunk táján jövünk rá, ezt az időszakot el is nevezték a transzcendentális szorongás korának, mert nemcsak a halál tényével kell ilyenkor szegény gyereknek szembenéznie, hanem azzal is, hogy a világ tele van olyan dologgal, amit nem látunk, és nincs felette hatalmunk. Ez már önmagában is elég, de a halottak napja egy magyar gyereknek ki van cifrázva október hatodikával és november negyedikével, amelyről ugyebár valamit mégiscsak mondani kell egy anyának…
A fiam beavatása nagyon keményre sikeredett: 2006. október 23-án este az apjával és a nagymamájával megnézte a Szabadság, szerelem című filmet. Még nem töltötte be a tizedik évét, de évek óta vízilabdázott, egyszerűen nem lehetett otthon hagyni. Kicsi kora óta csak a történelem érdekli, ( ma már diplomás történész) pontosan tudta, hogy mit lát, egészen addig, míg ki nem jöttek a moziból.
Csörgött a nagymama mobilja, az öcsém tudatta, hogy az utcai összecsapások során – pedig higgye el anyám, ma nem is zavargott! – véresre verték, öklendezik a könnygáztól valami utcasarkon… Szedjék össze!
Egy kisfiúnak a nagybátyja az atyaúristen, és most látta véresen, összerogyva, mocskosan.
Minden nő zokogott, az öcsém krákogott, nyöszörgött és átkozódott, a kutyák akkor még nem rágták szét a tévé adatkártyáját, itthon süvítettek a lövedékek a tévében. Egész éjjel ringatni kellett a gyereket, hogy nem lesz semmi baj. Ezerszer elátkoztam magam, miért mondtam meg neki Mansfeld Pétert. Nem, gyerekeket senki sem fog bántani, apádat sem, engem sem.
Amikor ez történt, a legkisebb a hasamban volt, tehát most ötödikes. ( ma már kilencedikes) Október hatodikát tudja, az iskolában elmondták. Elbukott a szabadságharc, meghalt Petőfi, kivégezték a vértanúkat. Október 23-án viszont elővigyázatlan voltam.
Drégelyről jöttem haza, tele élménnyel, nem biztos, hogy pont ezen a napon kellett volna felolvasni ebéd után a Szondi két apródját, amely tényleg gyönyörű, és a gyerek pontosan értette, hogy miről szól. Délután a testvéreivel ’56-os videókat nézett – magyarázat mellett –, a családot elragadta a hazafias hév, amely Koppány vezér dalainak ordítva éneklésében csúcsosodott ki. Majd jött, hogy „Koppány, ha Istvánt legyőzöd, / Nem pusztulnak a hősök…” De pusztultak, a gyerek reménykedve megkérdezte, hogy Rákóczit is. Mondtuk, hogy igen, őt is legyőzték.
Este megnéztük a Szabadság, szerelmet, nem, nem hagytuk magára, az ötödikes kislány mellett ott ült a család, mindent elmagyaráztunk, elmondtuk, hogy most mi történik, mit meséltek a nagyszülei, felolvastuk a Márai-verset a főcím után, elmondtuk, hogy ezeknek a nagyszerű embereknek köszönhetjük, hogy ma szabadságban élünk…Megtöröltük a szemünket, kifújtuk az orrunkat, és azt gondoltuk, jól végeztük a dolgunkat.
Réka leült, és gyönyörű rajzot készített, az állt rajta, hogy Éljen Magyarország! A gy betűn könnyek peregtek végig, és tócsába gyűltek az y lábánál. Velem aludhatott, mint annak idején a bátyja. Ringatni kellett, és puszilgatni. Megkérdezte, hogy voltak-e valamikor boldogok a magyarok? Most már nem lehetett hibázni!
Minden lányos háznál ezerszer megnézik a Sissy-filmeket, nem volt más lehetőség, ez a gyógyító mese kellett. Tudod, amikor a világ legszebb hercegnője Ferenc József felesége lett, és megtudta, mennyit bántják a magyarokat, könyörögni kezdett a férjének és Deák Ferencnek, hogy béküljenek ki…, és akkor minden jóra fordult…, és jöttek a báltermek, krinolinok, Abbázia, a fiumei kikötőbe érkező finomságok, a gyönyörű épületek, a dobostorta és Kincsem.

„És akkor Annácskát még nem csatolták el?” – vágott közbe Réka gyanakodva.

Réka legjobb barátnője, Annácska 140 évvel a kiegyezés után született Sepsiszentgyörgyön, de ettől eltekintettünk, és biztosítottam, hogy nem, akkor mindenki hatalmas boldogságban élt, és Magyarország bokréta volt Isten kalapján.
„Jobban szeretném, ha tényekre és forrásokra alapoznád a történelemszemléletedet!” – jegyezte meg a fiam, mert azért ő is végighallgatta e mesét.

Farkas Adrienne
Táncsics díjas újságíró

Via: Magyar Idők / Bántják a magyarokat
Ezen írás megelőző eredetije a Magyar Idők lapján jelent meg 4 esztendeje…
Ez a változat pedig csak itt és most !

Végezetül… meg gyógyító meséül :

The post Bántják a magyarokat… appeared first on Szögedöm.hu.

A megnyomorított csonka kis Magyarország
és a …
Lajtabánság !

Éppen ma 100 esztendeje !

1921. október 4.- én egy (másik) önálló magyar állam jött létre Csonka-Magyarország nyugati szomszédaként. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával nyugaton és (a maradék) Magyarországgal keleten. Északon rövid szakaszon az ezeréves Magyarország testéből tépett Fölvidékkel, azaz Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a belőlünk is szakított Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.

Ma 100 esztendeje egy maroknyi magyar megmutatta a világnak, mit jelentenek az akkor unásig hangoztatott – majd pedig a legarcátlanabbul be nem tartott – Wilsoni elvek. A néptöbbségi elvek, a „néptöbbségi jog”. Az önrendelkezés joga. – Magyarnak akkor nem járt ! Ma sem jár… és mi tűrjük…

Hogy ezt mindenki tisztán érthesse, elsőnek a bennünket háborúba táncoltató Ausztria harapott belénk !
Az Antant vetett neki koncot a mi testünkből !

Ajánlott olvasmány korábbról: Saint Germain – 100 éve tépett húsunkba a Nyugat !

A vesztes Ausztriának osztatott Magyarország nyugati karéja.

A terképen a mai Burgenland, – nyugati határőr „Váraink vidéke” – vagyis a magyar területek, melyek ma is osztrák megszállás alatt állnak. Ezen területek a Lajtabánság nyugati felének felelnek meg. Ezeréves magyar területek, melyeket (a módszeres elnémetesítés nyomán) nem sikerült megmenteni a Magyar Hazának…

A húsunkból tépett tartomány ma 7 kerületre és 2 városra oszlik. Északról dél felé ezek a következők:

Bizonyára sokaknak ösmeretlenül cseng az ezt deklaráló Saint Germain-i Békeszerződés is.
Ma sem szerepel a magyar alapoktatásban ! Nem hogy gyásznapot nem tartunk, de még egy gyászpercet sem állunk némán a harangok zúgása között ezeréves nyugati végeinkért…
Miért hallgattatják agyon ezt is ? A nyugati vállunkba tépő Saint Germain-i Békeszerződést…
Hát érdemes tájékozódni ! A bennünket képviselőknek meg föltenni a magyar kérdéseket !

Ajánlott olvasmány:
Saint Germain, avagy 90 éve kezdődött el Magyarország fölszámolása – Jogorvoslatunk meddig várat még magára?! (2009.09.10)

Akkor azonban, – volt még magyar hit és magyar virtus és erő – mint derült égből kerekedett vihar, úgy kelt életre a Rongyos Gárda! Prónay Pál, Héjjas Iván, Maderspach Viktor és névtelen, rongyos hőseik…

Pörzse Sándor filmje az egyetlen, amely a módszerváltás óta a Rongyos Gárdáról készült.
Pörzse Sándor filmje
Elfelejtett RONGYOS GÁRDA

Ma állítólag egy független Magyar Országban élünk, de még csak hírből sem hallunk lajtabánsági hőseinkről, a győztes őrségi csatáinkról… Vajon, miért nem ?
Vajon nem szégyen-e ? – Lajtabánságunkról és hőseiről a módszerváltozás bő 30 esztendeje alatt eggyetlen kis film született…

Bizony szégyen, hogy az Őket fasisztázó antimagyar, internáci csürhe még mindig szalonképes lehet ! Ma a „szabad” (?) Magyarországon…

Vajon miért nem szerepel ma ez az évszázados magyar dicsőség a magyar(?) újságok címlapjain ?
Vajon miért nem szónokolnak ma erről vezető politikusaink ?
Talán – a zsigereik mélyén – Önök is érzik ezt titkon…

Hát talán azért mert…
Turulos zászlajával, turulos címerével… Ízig-vérig magyar !

A Lajtabánság egy magyar ország volt !
Magyarország, a csonka kis magyar ország nyugati pajzsaként…

A Lajtabánság központja Felsőőr / Fölsőőr lett. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét „Esztrájg”-tól, itt hirdették ki a független magyar ország megalakulását. A bánság alapítója, Prónay Pál lett a kormányfő. – Szobra ma sem áll sehol a fölszabadított nyugati végeken (sem) !
A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak a megmaradáshoz pénzre volt szüksége. A kor egyik érdekessége, hogy bár adószedésből nem sokat remélhettek, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők már akkoriban is nagy árakat fizettek…

Felsőőr címere

A ma osztrák megszállás alatt élő Felsőőr avagy ahogy az ottaniak mondják még ma is Füösüö Üör volt (bizony, nyíló kettőshangzókkal!) az a hely, ahonnan talán legérdekesebb magyar tájszótárunk származik.
A kihaló nyugati nyelvjárásunkat az őrségi „nyugat-magyar” Imre Samu örökítette meg apró kis szótárában.

Sajnos Ő már negyedszázada nincsen közöttünk. Nagyobb ívű nyelvmentő vállalkozásról a Lajtabánság irányában azóta sem hallani. (No persze… Másutt sem.)

A sanyarú jelen sekély öröme talán annyi, hogy működik egy kétnyelvű középiskola máig még Felsőőrben: 20 éves a Felsőőri Kétnyelvű Gimnázium | Nyugat.hu

A felsőőri kétnyelvű gimnázium: egy fél osztálynyi diák Szombathelyről

Él még magyar hát a Lajtabánság maradékán, a megszállt területeken is !

Lajtabán(ság)ossan… üöriessen…
Szebb Jövüöt !
kíván

A Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
nevében az alapító
Dr. Szabó László

Ajánlott olvasmányok:

Imre Samutól

• Felsőőr helynevei, Debrecen, 1940.
• A felsőőri földművelés, Debrecen, 1941.
• Az é hangok állapota a felsőőri nép nyelvében, Kolozsvár, 1942.
• Német kölcsönszók a felsőőri magyarság nyelvében, Kolozsvár, 1943.
• A magyar nyelvjárások atlasza, I–IV. köt., Budapest, 1968–1978 (szerk. Deme Lászlóval).
• A felsőőri nyelvjárás, Budapest, 1971.
• A mai magyar nyelvjárások rendszere, Budapest, 1971.
• Felsőőri tájszótár, Budapest, 1973.
• Nyelvjárásaink ma, Budapest, 1973.

The post Kerek 100 éve – Független Magyar Ország ?! – Egyszerre kettő is! appeared first on Szögedöm.hu.

Éppen 100 esztendeje szabadult föl Újszeged.

Újszeged fölszabadulását azonban ma is csak méltatlan csöndben, agyonhallgatott Város- és magyarellenes elnyomatásban „ünnepelhetjük”. Az agymosottság mára már határtalan…

A Fölszabadulás Napját csaknem 20 éven át hirdettem, és folyton csak süket fülekre találtam, ma már nem hirdetem…
Most még egyszer szer-terjesztem…

A három esztendőn át Újszegeden garázdálkodó és kegyetlenkedő rác (szerb) alakulatok 1921 augusztus 21.-én hagyták el Újszegedet. Magyar katonai közbelépésre… 
Több, mint eggy kerek esztendővel Trianon után !!!
1921 augusztus 21.-e – Szerencsés dátum ! Emlékezetes, kettőzetes 21-es !

77 esztendővel ezelőttig, az 1944-es szovjet megszállásig Újszeged legnagyobb örömünnepe volt e nap: Újszeged Fölszabadulásának Napja!

Minden erős nemzet emlékezik, megemlékezik, és ezen alkalmakból méltón ünnepel. Ezt a hagyományt a „Szabad Magyarország”-on méltó rendezvény keretében illene föléleszteni. Ez Szegeden, Újszegeden – a rendszerváltozás óta eltelt – 30 év alatt sem sikerült…

A régvolt dicső napokról, örömünnepekről megemlékeznünk szép kötelesség. Öreg hellyi hagyományaink ápolása pedig a nemzet fönnmaradásának, így magyar túlélésünknek is a záloga.

Természetesen, a Szeged-ellenes balvezetés eltakarításával, az önkormányzati erőviszonyok rendeződése esetén, a jövőben e jeles napot is végre tisztes keretek közt ünnepelhetjük majd… Akárcsak Szeged Fölszabadulásának napját, vagy a Nándorfehérvári Diadal napját is…

A gondolataiban is mérgezett szegedi nép ma is a Város legnagyobb adósságának mesterét ünnepli…

De lássuk a történelmet ! Hogyan is kerülhetett Újszeged rác fönnhatóság alá ?
A honveszejtő vörös Károlyi a Délvidékkel együtt még Újszegedünket is elveszejtette ! Volna…
1918 november 17.-én a rác (szerb) alakulatok a (már a nevében is) megalázó és megalázkodó
– „Nándorfehérvári” helyett – „Belgrádi béke” értelmében megszállták Újszegedet is.
Bizonyára jelképes értelme lehet annak is, hogy éppen a Vakok Intézetét foglalták el először, sőt ott is szállásolták el magukat és ott rendezték be a főhadiszállásukat is.

Hamarosan megkezdték az önálló közigazgatás és az újszegedi hídfőnél a határátkelő megszervezését.
Újszeged addigi egyetlen rác (szerb) lakosa, egy rác kupec lett a városka pénztárnoka.

Az új határállomáson a szétszakított családok találkozni vágyó tagjait (leányokat és asszonyokat is) három éven keresztül – már csak a megalázás kedvéért is – meztelenre vetkőztették a hídlábnál az átkeléshez, a legnagyobb téli hidegben is. Újszeged népe megismerkedett egy már régen elfelejtett, középkori büntetési móddal : a 25 botütéssel ! (A mostani nemzetközi nagy barátkozásban erre is emlékezik az Igaz Magyar!)

A rendet – amennyire megmaradt – az újszeged vendégszerető népe kedvéért Szegedről átlátogató francia katonák tartották fönn. Távollétükben a nyílt utcákon és a házakban a „szerb alakulatok” általi fosztogatás és erőszakoskodás lett mindennapossá.

Újszeged – már megboldogult – legöregebb asszonya mesélte el nekem 100 esztendősen, könnyek között, hogyan nyomorították meg az édesapját. Akkoriban Ő igen csinos fiatal lányka volt…

Nincs ma már mesélő tanúja e gyászos-gyalázatos 3 esztendőnek. Anélkül mentek el, hogy filmen rögzíthettük volna, mert hazaárulóink az öngyalázatot az igazságnál sokkal fontosabbnak tartották…

De hiába volt még Trianon is ! Trianon terrora után egy esztendővel a (hajdan török elől űzötten is) befogadott „szomszédok” még mindig itt garázdálkodtak a megkínzott Városban.

Nem is csoda, ha 1921 augusztus 21.-én valóságos virágeső és örömünnep fogadta a fölszabadító magyar hadsereget. Vitéz Janky Kocsárd tábornok vezetésével hajnali 5 órakor megkezdődött Újszeged visszavétele. E gyönyörű hajnal emléke a fél évszázados magyarüldöző „puha diktatúra”, az internáci Vörös Terror éveiben megfakult, de a tisztes megemlékezés egy újra szabad Újszegeden csak rajtunk, szögediekön, no mög főleg újszögediekön áll majd…

Ha Újszegeden és Magyarországon ma valóban szabadság lenne, a fölszabadítókat fogadó Torontál téren Vitéz Janky Kocsárd (csoportos) lovasszobra már állna, vagy éppen gőzerővel terveztetné azt késedelme szégyenében a szögedi szellemiségű, szabad, magyar városvezetés …

E napon a Fölszabadulás filmjét néznénk, a gyermekeink mög a Fölszabadulás rajzfilmjét néznék…

Ehelyett idén is csak hétköznapi jelentéktelenség folyik süketen kilúgozott gyökértelenséggel…
Mindenki számára világos: Ez nem csupán „feledékenység” a toronyaljasoktól !
Ez az elkenegetés és a folyamatos nemzetellenes süketelés a lételemük !

A hivatalos ünnepség hagyományának újjáteremtéséig
Legalább otthoni megemlékezésre kéri
a még maradék Szögedieket :

Dr. Szabó László
Újszeged volt képviselője
a Város volt polgármesterjelöltje

Szegeden, 2021 Új kenyér (augusztus) hava 21.-én

The post Újszeged Fölszabadulásának 100. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.

Idén volt éppen száz esztendős Juhász Gyula szép költeménye, a Szeptember aranya:

Itt írta Szegeden. Érdemes megtanulnunk hát és gyermekeinknek is megtanítanunk…

Bár csak 95 éves, de csaknem ilyen gyönyörű az Október költeménye is :

„A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.”

E versek Városunk ölén születtek, hogy méltán a szívünkben éljenek…

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök

Ajánlott olvasmányok:

Emlékházat Juhász Gyulának!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – A SZÜLINAPJÁN!

Juhász Gyula evangéliuma – Kossuth Rádió

The post Őszök aranya – évszázados őszök Juhász Gyulától appeared first on Szögedöm.hu.

A megnyomorított csonka kis Magyarország
és a …
Lajtabánság !

Éppen ma 98 esztendeje !

1921. október 4.- én egy (másik) önálló magyar állam jött létre Csonka-Magyarország nyugati szomszédaként. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával nyugaton és (a maradék) Magyarországgal keleten. Északon rövid szakaszon az ezeréves Magyarország testéből tépett Fölvidékkel, azaz Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a belőlünk is szakított Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.

Ma 98 esztendeje egy maroknyi magyar megmutatta a világnak, mit jelentenek az akkor unásig hangoztatott – majd pedig a legarcátlanabbul be nem tartott – Wilsoni elvek. A néptöbbségi elvek, a „néptöbbségi jog”.
Az önrendelkezés joga. – Magyarnak akkor nem járt ! Ma sem jár…

Hogy ezt mindenki tisztán érthesse, elsőnek a bennünket háborúba táncoltató Ausztria harapott belénk !
Az Antant vetett neki koncot a mi testünkből !

Ajánlott olvasmány: Saint Germain – 100 éve tépett húsunkba a Nyugat !

A vesztes Ausztriának osztatott Magyarország nyugati karéja.

A terképen a mai Burgenland, – nyugati határőr „Váraink vidéke” – vagyis a magyar területek, melyek ma is osztrák megszállás alatt állnak. Ezen területek a Lajtabánság nyugati felének felelnek meg. Ezeréves magyar területek, melyeket (a módszeres elnémetesítés nyomán) nem sikerült megmenteni a Magyar Hazának…

A húsunkból tépett tartomány ma 7 kerületre és 2 városra oszlik. Északról dél felé ezek a következők:

Bizonyára sokaknak ösmeretlenül cseng az ezt deklaráló Saint Germain-i Békeszerződés is.
Ma sem szerepel a magyar alapoktatásban ! Nem hogy gyásznapot nem tartunk, de még egy gyászpercet sem állunk némán a harangok zúgása között ezeréves nyugati végeinkért…
Miért hallgattatják agyon ezt is ? A nyugati vállunkba tépő Saint Germain-i Békeszerződést…
Hát érdemes tájékozódni ! A bennünket képviselőknek meg föltenni a magyar kérdéseket !

Ajánlott olvasmány:
Saint Germain, avagy 90 éve kezdődött el Magyarország fölszámolása – Jogorvoslatunk meddig várat még magára?! (2009.09.10)

Akkor azonban, – volt még magyar hit és magyar virtus és erő – mint derült égből kerekedett vihar, úgy kelt életre a Rongyos Gárda! Prónay Pál, Héjjas Iván, Maderspach Viktor és névtelen, rongyos hőseik…

Pörzse Sándor filmje az egyetlen, amely a módszerváltás óta a Rongyos Gárdáról készült.
Pörzse Sándor filmje
Elfelejtett RONGYOS GÁRDA

Ma állítólag egy független magyar országban élünk, de még csak hírből sem hallunk lajtabánsági hőseinkről, a győztes őrségi csatáinkról… Vajon, miért nem ?
Vajon nem szégyen-e ? – Lajtabánságunkról és hőseiről a módszerváltozás 30 esztendeje alatt eggyetlen kis film született…

Bizony szégyen, hogy az Őket fasisztázó antimagyar, internáci csürhe még mindig szalonképes lehet ! Ma a „szabad” (?) Magyarországon…

Vajon miért nem szerepel ma ez az évszázados magyar dicsőség a magyar(?) újságok címlapjain ?
Vajon miért nem szónokolnak ma erről vezető politikusaink ?
Talán – a zsigereik mélyén – Önök is érzik ezt titkon…

Hát talán azért mert…
Turulos zászlajával, turulos címerével… Ízig-vérig magyar !

A Lajtabánság egy magyar ország volt !
Magyarország, a csonka kis magyar ország nyugati pajzsaként…

A Lajtabánság központja Felsőőr / Fölsőőr lett. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét „Esztrájg”-tól, itt hirdették ki a független magyar ország megalakulását. A bánság alapítója, Prónay Pál lett a kormányfő. – Szobra ma sem áll sehol a fölszabadított nyugati végeken (sem) !
A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak a megmaradáshoz pénzre volt szüksége. A kor egyik érdekessége, hogy bár adószedésből nem sokat remélhettek, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők már akkoriban is nagy árakat fizettek…

Felsőőr címere

A ma osztrák megszállás alatt élő Felsőőr avagy ahogy az ottaniak mondják még ma is Füösüö Üör volt (bizony, nyíló kettőshangzókkal!) az a hely, ahonnan talán legérdekesebb magyar tájszótárunk származik.
A kihaló nyugati nyelvjárásunkat az őrségi „nyugat-magyar” Imre Samu örökítette meg apró kis szótárában.

Sajnos Ő már negyedszázada nincsen közöttünk. Nagyobb ívű nyelvmentő vállalkozásról a Lajtabánság irányában azóta sem hallani. (No persze… Másutt sem.)

A sanyarú jelen sekély öröme talán annyi, hogy működik egy kétnyelvű középiskola máig még Felsőőrben: 20 éves a Felsőőri Kétnyelvű Gimnázium | Nyugat.hu

A felsőőri kétnyelvű gimnázium: egy fél osztálynyi diák Szombathelyről

Él még magyar hát a Lajtabánság maradékán, a megszállt területeken is !

Lajtabán(ság)ossan… üöriessen…
Szebb Jövüöt !
kíván

A Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
nevében az alapító
Dr. Szabó László

Ajánlott olvasmányok:

Imre Samutól

• Felsőőr helynevei, Debrecen, 1940.
• A felsőőri földművelés, Debrecen, 1941.
• Az é hangok állapota a felsőőri nép nyelvében, Kolozsvár, 1942.
• Német kölcsönszók a felsőőri magyarság nyelvében, Kolozsvár, 1943.
• A magyar nyelvjárások atlasza, I–IV. köt., Budapest, 1968–1978 (szerk. Deme Lászlóval).
• A felsőőri nyelvjárás, Budapest, 1971.
• A mai magyar nyelvjárások rendszere, Budapest, 1971.
• Felsőőri tájszótár, Budapest, 1973.
• Nyelvjárásaink ma, Budapest, 1973.

The post Független magyar ország ?! – Egyszerre kettő is! appeared first on Szögedöm.hu.

98 esztendeje szabadult föl Újszeged.

Újszeged fölszabadulását azonban ma is csak méltatlan csöndben, agyonhallgatott Város- és magyarellenes elnyomatásban ünnepelhetjük. Az agymosottság mára már határtalan…

75 esztendővel ezelőttig, az 1944-es szovjet megszállásig Újszeged legnagyobb örömünnepe volt e nap: Újszeged fölszabadulásának napja!
A három esztendőn át Újszegeden garázdálkodó és kegyetlenkedő rác (szerb) alakulatok 1921. augusztus 21.-én hagyták el Újszegedet.
Több, mint eggy évvel Trianon után !!!
1921. augusztus 21.-e – Szerencsés dátum ! Emlékezetes, kettőzetes 21-es !

Minden erős nemzet emlékezik, megemlékezik, és ezen alkalmakból méltón ünnepel. Ezt a hagyományt a „Szabad Magyarország”-on méltó rendezvény keretében illene föléleszteni. Ez Szegeden, Újszegeden – a rendszerváltozás óta eltelt – 30 év alatt sem sikerült…

A régvolt dicső napokról, örömünnepekről megemlékeznünk szép kötelesség. Öreg hellyi hagyományaink ápolása pedig a nemzet fönnmaradásának, így magyar túlélésünknek is a záloga.

Természetesen, a Szeged-ellenes balvezetés eltakarításával, az önkormányzati erőviszonyok rendeződése esetén, a jövőben e jeles napot is végre tisztes keretek közt ünnepelhetjük majd… Akárcsak Szeged fölszabadulásának napját, vagy a Nándorfehérvári Diadal napját is…

De a gondolataiban is mérgezett szegedi nép ma a Város legnagyobb adósságának mesterét ünnepli…

De lássuk a történelmet ! Hogyan is kerülhetett Újszeged rác fönnhatóság alá ?
A honveszejtő vörös Károlyi a Délvidékkel együtt még Újszegedünket is elveszejtette ! Volna…
1918 november 17.-én a rác (szerb) alakulatok a (már a nevében is) megalázó és megalázkodó
– „Nándorfehérvári” helyett – „Belgrádi béke” értelmében megszállták Újszegedet is.
Bizonyára jelképes értelme is lehet annak, hogy éppen a Vakok Intézetét foglalták el először, ott is szállásolták el magukat és ott rendezték be főhadiszállásukat is.

Hamarosan megkezdték az önálló közigazgatás és az újszegedi hídfőnél a határátkelő megszervezését.
Újszeged addigi egyetlen rác (szerb) lakosa, egy rác kupec lett a városka pénztárnoka.

Az új határállomáson a szétszakított családok találkozni vágyó tagjait (nőket és asszonyokat is) három éven keresztül – már csak a megalázás kedvéért is – meztelenre vetkőztették a hídlábnál az átkeléshez, a legnagyobb téli hidegben is. Újszeged népe megismerkedett egy már régen elfelejtett, középkori büntetési móddal : a 25 botütéssel !

A rendet – amennyire megmaradt – az újszeged vendégszerető népe kedvéért Szegedről átjáró francia katonák tartották fönn. Távollétükben a nyílt utcákon és a házakban a „szerb alakulatok” általi fosztogatás és erőszakoskodás lett mindennapossá.

Újszeged – már megboldogult – legöregebb asszonya mesélte el nekem 100 esztendősen könnyek között, hogyan nyomorították meg az édesapját. Akkoriban Ő igen csinos fiatal lányka volt…

Nincs ma már mesélő tanúja e gyászos-gyalázatos 3 esztendőnek. Anélkül mentek el, hogy filmen rögzíthettük volna, mert hazaárulóink az öngyalázatot az igazságnál fontosabbnak tartották…

De hiába volt még Trianon is! Trianon terrora után egy esztendővel a (hajdan török elől űzötten is) befogadott „szomszédok” még mindig itt garázdálkodtak a megkínzott városban.

Nem is csoda, ha 1921. augusztus 21.-én valóságos virágeső és örömünnep fogadta a fölszabadító magyar hadsereget. Vitéz Janky Kocsárd tábornok vezetésével hajnali 5 órakor megkezdődött Újszeged visszavétele. E gyönyörű hajnal emléke a fél évszázados magyarüldöző „puha diktatúra”, az internáci vörös terror éveiben megfakult, de a tisztes megemlékezés egy újra szabad Újszegeden csak rajtunk, szögediekön, no mög főleg újszögediekön áll majd…

Ha Újszegeden és Magyarországon ma valóban szabadság lenne, a fölszabadítókat fogadó Torontál téren Vitéz Janky Kocsárd (csoportos) lovasszobra már állna, vagy éppen gőzerővel terveztetné azt késedelme szégyenében a szögedi szellemiségű, szabad, magyar városvezetés …

Ehelyett idén is csak hétköznapi jelentéktelenség folyik süketen kilúgozott gyökértelenséggel…
Mindenki számára világos: Ez nem „feledékenység” a toronyaljasoktól !
Ez az elkenés és a folyamatos nemzetellenes süketelés a  lételemük !

A hivatalos ünnepség hagyományának újjáteremtéséig
Otthoni megemlékezésre kéri
Önöket tisztelettel:

Dr. Szabó László
Újszeged volt képviselője
polgármesterjelölt

Szegeden, 2019. Új kenyér (augusztus) hava 21.-én

The post Ma lenne Újszeged fölszabadulásának a napja! appeared first on Szögedöm.hu.

„Laci bátyám”! Ő kérte rendre, hogy hívjam őt így. El-eltévesztettem, és újra meg újra magázóra fogtam, amit szinte sértésnek vett minden alkalommal…

Gyermekként láttam először szigorú arcát, majd már orvosként és városvédő polgárként kutattam, majd faggattam a Városról tudását. Máig kiadatlan alakban áll a két évtizede bedigitalizált és azóta kétszeresre duzzadt Szegedi köztérnévtárunk, mely még a keze nyomán jelent meg 1973-ban, mint Szegedi utcanévtár, majd 98-ban rámhagyta a bővített kiadás szerkesztését. Városi képviselőségem 8 éve alatt a magam alapította Köztérnév Bizottság elnökeként rendszeresen gyarapítottam és igazítottam emberöltővel korábbi bejegyzéseit.

Sok évig követtem útmutatásait a Szögedi Városvédő Egylet alapítója és elnökeként a Város hagyományainak dolgaiban. Közös kötet írására biztattam Szögedi Költőnk kincsestárából. Meg is jelent a Juhász Gyula evangéliuma verses képes kötetünk, melynek ötletét és magvát ő adta, a kidolgozás, a teljessé tétel azonban az én osztályrészem lett. Büszke volt rá 91 évesen, hogy milyen szép is lett.

Ahogyan vénült, egyre fogytak a társak. Sírba szálltak az idősebbek, elmaradtak az ifjabbak. Mindenkoron erős ítészi hangja is oka lehet, hogy vénségére sok látogatója nem volt. Engem soha nem sértett a kritikája, inkább épített, hisz elismertem a fölényét. A képessége és tudása saját szakterületén lenyűgöző volt. A legfurcsább az elmaradozó társak dolgában éppen az, hogy vénültével sokkal megértőbb és elnézőbb is lett. Csak ezt a „nem látogatók” már soha meg nem tudhatták…

Apró dolgokban segítettem őt vénülő magányában is: például újraköttettem az évtizedek alatt rongyosra forgatott bibliográfiáját. Bibliográfia! Szerencsés teljes élet adatott az én szellemi-atyai Laci bátyámnak! Összehasonlításul Tömörkény István bibliográfiája (műveinek/írásainak jegyzéke) máig sem készült el. Péter László bibliográfiája a saját polcán állott három kötetben! Minthogy saját bejegyzéseivel is bővítette őket rendszeresen, így elmondható, hogy az Ő bibliográfiája ezzel egy bölcs szerkesztő – talán Apró Feri bátyám – keze nyomán csaknem teljes lehet végre.

Szegedi Irodalmi Múzeumunkat, melyet Péter László 1954-ben már megálmodott még mindig nem sikerült életre hívnunk… „Drága lenne!” – mondják, a tegnapi meg mai döntéshozók, akik ennek nagyságrendi többszörösét pancsolják el sokszorta haszontalanabb dolgokra. Ő már nem láthatja meg a megnyitóját. De én még nem adtam föl. Szegedi Irodalmi Múzeumban immár Ő is történelem: Emlékszobájában állhat majd teljes hagyatéka…

Volt olyan arca az én öreg barátomnak, amit bízvást mondhatom, nem sokan ismertek! Imádta a gyermekeket! Olyan jóízűen elmókázott velük, hogy legkisebb leányom öt-hatévesen gyakran fölemlegette, ugyan mikor látogatjuk már meg „Laci bátyánkat”?! Gyermekien mókázó kedélyéről csak eggyetlen példa hadd álljon itt! Amint engem borral, a gyerkőcöket meg gyümölcs levével – olykor egy gyógykorty borral is – kínálta, közben ezt tanította nekik: „Bent sincs kuncsaft, kint sincs kuncsaft, tőtsünk bort hát, koccintsunk csak !” – Ezen a Szabó-aprók mindenkoron igen jól mulattak… (Ő meg azon derült, hogy még ezt sem ismerik a mai gyerekek.)

Kedves és végtelenül türelmes felesége előtte ment el egy évtizeddel. Özvegységében gyakran fölemlegette, hogy legnagyobb szívfájdalma, hogy nem lehetett tőle gyermeke, fia, ki a tudását tovább viheti…

Sokan ösmerték Őt, sokak emlékében él. Mindenkiében egy kicsit másképpen. Az enyémben bizonyosan Városunk szellemi kincsestárának egyik legnagyobb gyarapítójaként, az én vénülő barátomként, akinek minden szava tanulságos útravaló volt, akit sajnos nem elég gyakran látogattam, kinek karácsonyi magányában ügyeletből dércsípte kökényt vittem, aki cserébe diót adott, aki gyakran megvendégelt ebédjére holtáig hű házvezető nője tálaltában.

Neki az alkotásban hosszú, teljes élet adatott. Ő volt az én Öreg Barátom, a Szellem, akinek a hiányát nem pótolja senki…

A már harmadik krisztusi korának betöltése felé haladó Péter László hattyúdalának álmodta Juhász Gyula összes verseinek új kritikai kiadását, a 63-as kiadásnak azóta termett bejegyzéseivel is gazdagabb megújítását. Kívántam, hogy a Jó İsten adjon Neki alkotó erőt és önzetlen, értő támogatókat is hozzá! Az eddigi legteljesebb verses (kritikai) kötet az összes fönnmaradt kézirat közlésével forradalmian új utat nyithat más költőink jövendőbeli „Összes”-e felé is…

Éppen a múlt héten született a döntés, megtaláltam a támogatást is rá!

Péter László kertjében, a jelképesen is hajlotthátú katárka

Elbúcsúzni nem tudtam tőled… Pedig hattyúdalod beteljesedésének örömhírével kerestelek… Nyugodj hát Békében!

„Laci öcséd”
(Dr. Szabó László)

Ajánlott olvasmány még:

Meghalt Péter László irodalomtörténész, Szeged város díszpolgára

Iro-Dalom Palota

Szegedi Irodalmi Múzeum

Juhász Gyula emlékház – Szeged

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek”

Emlékházat szögedi költőnknek, Juhász Gyulának! – halála 75. évfordulóján

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Olvassunk Juhász Gyulát! – közhely, de a legjobb fajtából

Versös Város – Versös Szöged

Péter László kertjében, Szőregen, a már régen megürült, hajlotthátú katárkával…

The post Péter László búcsúztatása appeared first on Szögedöm.hu.

A Volksbund

Mostanában elég gyakran olvashatunk a magyarországi németek kitelepítéséről.
Nyilvánvalóan ezek a sajnálkozások diplomáciai kényszerből erednek. A megemlékezések többnyire érzelmesek és bocsánatkérőek. Igaz, jómagam is mindenkit sajnálok, akiket egyszerűen feltépnek szülőhelyükröl és durván, idegen, sokszor ellenséges környezetbe kényszerítik letelepedni. Az évszázadok folyamán ez gyakran előfordult, akár békés esztközökkel is, de a többséget egy idegen hatalom kényszeríti kegyetlen módszerekkel szülőföldje elhagyására – ha nem ölik meg őket. Az utóbbi történt a második világháború alatt és után is.

A magyarországi németek nagy része is erre a sorsa jutott. Amint tudjuk, ezek a népek több lépcsőben települtek be hazánkba. Az Árpádok alatt becsalogatták őket, főként Erdélybe és a Felvidékre. Erdélyben a szászok zárt közösségekben éltek, városokat, várakat építettek és a kiváltságaikat a XIX. Századig megtartották.

Az úgynevezett svábokat főként a törökök kiűzése után telepítették be a kipusztított magyar őslakosság helyére. Persze voltak olyan falvak, ahol még magyarok laktak, de az új schwartzgelb földesurak egyszerűen átzavarták őket rosszabb földekre és helyükbe németeket telepítettek. Ezek is féltékenyen őrizték közösségi és egyéni jogaikat s nem nagyon siettek a beolvadással. Ehhez persze joguk is volt. Szorgalmasak, összetartók voltak, szépen gyarapodtak, művelődtek. Iskolázott fiaik persze a Habsburg rendszer kedvencei voltak, szép pályát futhattak be a kormányzatokban, hadseregben, egyházakban. Ennek ellenére sokan a magyarok mellé álltak közülük a szabdságharcaink idején.

Hitler uralomra jutásával hirtelen megváltozott minden. Fiatal német „túristák”, azaz propagandisták, szervezők árasztották el a svábok lakta területeket. Hatalmas propagandát fejtettek ki, rengeteg németben ébresztették fel a német szuperioritás érzetét. Ezzel aztán elszabadult a pokol.

A magyar kormányra mind nagyobb és nagyobb nyomást gyakorolt Hitler, a „népi németek” azaz a Volksbund szervezet érdekében. Az öregebb generáció ragaszkodott magyarságához, de a fiatalok nagy része vadul lelkesedett Hitlerékért. Különösen a háború elején, amikor a Wermacht győzelmet győzelemre halmozott, volt nagy a hangjuk. Sok német faluban tettlegességre is került sor a nemzethű svábok és a német birodalomnak elkötelezettek között.

A szalámi taktikát nem Rákosiék találták ki, Hitlerék is sikerrel alkalmazták. A „baráti” német kormány kényszerítette a magyar vezetőséget, hogy engedje meg a német katonaköteles fiataloknak az SS-be lépését. Ekkor történt a legnagyobb törés a sváb társadalomban. Ugyanis a fiatalok többsége boldogan és büszkén az SS-be vonult be. Azok pedig, akik a Honvédséget választották a legnagyobb megvetésben és gyülöletben éltek. Szüleiket kiközösítették, megvetették, népárulóknak nevezték sokukat pedig tettlegesen bántalmazták.

Abban az időben ismertem meg az egyik szomszédunkat. Süttő Jánosnak hívták, de már az ismeretségünk elején közölte velem, hogy a Volksbund tagja s amint végez a Műegyetemen, visszaveszi családja német nevét és elmegy az SS-be.
Sokat dicsekedett és sokat kifecsegett. Elmondta szépen, hogy a háború után itt csak egy magyarnak kinéző helytartó kormány lesz. A valódi hatalom az ő kezükben összpontosul. Közölte azt is, hogy a Krisztina körúton, a Karácsony palota helyén folyó építkezés lesz a Gauleiter székhelye. Igaz, később úgy mondták, hogy a birodalmi iskola épül ott. Nem tudom, melyik változat az igazi.

Arra mentemben tényleg láttam, hogy a Karácsony palota (műemlék!) eltünt és már a vasbeton alapokat öntik. Ez abba is maradt, mert már csak hadicélokra lehetet építkezési anyagot kapni. A háború után egy állami nagyvállalat székhelyét építették a meglévő alapokra. Az ostrom után, a volt osztályfőnököm mesélt a németországi keserves élményeiről. Dr. Mosonyi Mihály, közgazdász, valamikor, talán 1943-ban egy éves ösztöndíjat kapott a németektől. Igaz, angol kapcsolatai voltak, jó barátja volt egy angol diplomata, de úgy látszik a németek erről csak később szereztek tudomást.

Az Osteuropaeische Institute – ha jól emlékszem – volt a háború utáni gazdasági és politikai tervezés helye. Akkor már igencsak rosszul állt a szénájuk, de azért nem hagyták zavartatni magukat az intézetben. Szorgalmasasn tervezték a jövőt. Ott kapott helyet Mosonyi tanár úr is, a volt osztályfőnököm.

Rövidesen kibújt a szög a zsákból. Kiderült, hogy Hitlerék le akarták szerelni az egész magyar ipart a mezőgazdasági gépgyárak, a közlekedési és az élelmiszer ipar kivételével.

Mosonyi tanár úrnak ez természetesen nem tetszett, s nem tett lakatot a szájára. A komoly vitáknak a Gestapo vetett véget. Úgy vélték, hogy a németek ellensége és angolszász kém. Alaposan megkínozták. melynek nyomait a testén viselte halála napjáig. Végül a Sztójay (!) kormánynak sikerült kiszabadítania a Gestapo fogságából, 44 nyarán ért haza.

Az elmondottak alapján láthatjuk, milyen hatalmi pozicióba kerültek volna a Volksbund tagjai. Hainau rémuralma és a Bach korszak után ítélve, néhány évtized alatt megszünt volna nemzetünk – egy német győzelem esetén. Ehhez mérten a könyörtelen Szovjet megszállásnak nem volt ideje a teljes megsemmisitésünkre.

A Potzdami Egyezmény értelmében Benesék engedélyt kaptak a németek teljes kitelepítésére. A mieinket csak „csere” alapján lehetett kitelepíteni. A magyarjainknak helyet csinálván utasították a magyar kormányt a németek kitelepítésére. Egyik sem ment símán. Mindkét helyen igyekeztek a gazdagoktól megszabadulni, hogy a főként kommunista vezetők szép gazdaságokhoz juthassanak. Nálunk is igen sok helyen a Volksbundisták maradtak, a magyarságukhoz hű ártatlanokat kitelepítették. Meglehet, azok a németek, akiket Nyugat-Németországba küldték, még sokkal jobban is jártak anyagilag.. Akik az NDK-ba kerültek voltak a vesztesek.

Az együttérzésünket, szánalmunkat inkább fejezzük ki hűséges honfitársaink felé, akik a frontok és haláltáborok, gulágok, harcok, légitámadások poklában pusztultak el vagy sérültek meg, a szolyvai ezrekre, a bácskai negyvenezerre, Pozsonyligetfalu kilencven leventéjére, a Duna delta zöld poklában kínhalált haltakra. Azok is jussanak eszünkbe, akik a francia hadifogoly táborokban a nyilt földeken kapart lyukakban áztak és haltak éhen.

Magyaródy Szabolcs

The post Svábok kitelepítése – a kortárs magyar szemével appeared first on Szögedöm.hu.

          E ház képét Bálint Sándor is a napsugaras szépség példájaként használta írásaiban…
A szülőház áll, bár fölismerhetetlenül: kertjét elnyelte azóta a kapzsiság, napsugarait mög az emberi butaság.

Apám 5 évesen képességeire tekintettel egy évet nyerve kezdhette az iskolát. Az „apácákhoz” járt. Még 80 évesen is büszke volt rá, hogy legalább 500 versöt fejből tud(ott), amit akkor, ott tanult. Ahogy mondogatta, régön naponta egy versöt köllött mögtanulniuk, bizony ráférne ez a mai gyerökökre is! Idén, a Hymnus napján (2018 január 22.-én) a rendelésön nem érkezési sorrendben fogadta betegeit, hanem Hymnus-idézet folytatási készsége szerint. Szerette az ilyen fricskákat, mókás próbatételeket. Betegei is szerették kedélyes közvetlenségét, évődve gyógyító pajkosságát, kendőzetlen egyenességét, örök együttérzését és segítőkészségét.

Apámat az amerikai-angol terror bombázás tette apátlanná, félárvává, majd a szovjet fölszabadúlás fosztotta mög a bátyjától is, aki a család támasza lehetett volna a vészidőkben. A budapesti légitámadások elől a légvédelmi pincékben szorongva tanult írni-olvasni meg számolni édösanyjától és nénjétől. A Don-kanyart is mögjáró öregapám eközben féllábát veszítve csonkán-bénán a kórházban feküdt, amikor egy éjjelön gyújtóbombákkal szénné égették a „fölszabadító szövetségesek”. Ez a magyar holokauszt! A teljes elégettetés! Öreganyám sem ösmerte föl öregapámat! Már ami belőle maradt… Ma is ismeretlen helyen, tömegsírban fekszik a bűnös város kövei alatt. Öregapám Magyar Hazánk fölszabadúlásában szénné égött, a nagybátyám mög (légnyomástól sújtva, cserbenhagyva) eszméletlen mögfagyott… A rokonság többi tagja mög a Régens-házban robbant föl…
A kórház-bombázó háborús bűnösök pedig jólétben, ünnepelt hősként élték le bűnös életüket, amíg az ártatlan árvák meg magukba fojthatták a fájdalmaikat…
( Ezekről készítsen szívszorító filmeket a magyar meg az amerikai filmipar! Ez az, ami a magyar valóságból meg a világ képernyőiről valóban hiányzik! )   

A háború után Alsóvároson nőtt föl apám apátlan szegénységben, de szeretetben. Élte kora ifjúságának életét: iskolai óráin túl a Tiszán kajakozott, úszott, turulozott. Szeged sportjában, a turulban – az egyszerre 22 pályán játszott válogatókon – éveken át a Város verhetetlen bajnoka volt. A turul labdajátékot magam igyekeztem új életre kelteni annak 100. évfordulóján, 2003-ban, – apám nagy örömére – de városunk balvezetése erre semmi készségöt nem mutatott.

Apám turulütője, mellyel a partfürdő turulbajnokságait nyerte

Apám orvosi tanulmányait is szülővárosában, Szögedön végözte. Bőrgyógyász mög szemész kalandozásai után körorvosként dolgozott, Kötegyánban, Baktón-Petőfi-telepön, majd Újszögedön. Idővel a Város főorvosa lött, még a pártvilágban, bár soha nem volt párttag. Ezt igen büszkén vállalta is. A Város egészségügyi bizottságának elnöke volt csaknem 12 éven át, mindvégig a független városi kórház, gyermekkórház és rendelőintézet rendszere mellett kitartva, amelynek színvonala gyakran fölülmúlta az egyetemi klinikákét is. Élete utolsó évtizedében ennek a virágzó intézményrendszernek a pusztulását is végig köllött néznie. Önálló épületben álló fertőző kórházunk, modern szép szülőszobánk, stb. szétverése mind bűntett volt, ami mögviselte Őt. Több, mint 50 évet töltött el Újszeged családorvosaként, legtevékenyebb korában csaknem 5000-es beteglétszámú praxissal. A munkája volt a rajongott hivatása. Büszke volt rá, hogy soha egyetlen napot sem töltött betegállományban. (Ha mégis titkon gyöngélködött, hát azokra a napokra „szabadságot” vött ki.) Mindön egyes gyógyszert, melyet betegeinek fölírt, először maga próbált ki. Öregségére leapasztotta betegkörét, hiszen már csak a második emeletre (is alig) bírt fölmönni gyalog, bár ezt magának sem szívesen vallotta be. Az elmúlt évtizedökben hét szívrohamát mind lábon hordta ki. Kórházba mönni nem volt hajlandó, – műtétökben elhúnyt barátait gyászolva – inkább magát gyógyította, otthon. Az utolsó szívrohamából azonban már nem épült föl. Lassan lábadozott. Bár mindig azt hirdette, hogy munka közben akar möghalni, mégis múlt hétvégén – talán möggondolta magát, vagy a rendelő munkatársait és szeretött betegeit ettől kímélendő – ágyban párnái között szenderült végső nyugalomra…

Mindön nap mögszállottan teniszezött Szöged legjobb pályáján. Azon, amelyön hajdan Klébelsberg Kunó, a Miniszter is játszott, és amelyet ma szétvertek, és szánalmas kutyafuttatóvá züllesztettek méltatlan kezek. Munka után a pályára sietetött, majd a játszmák után otthona (kertünk és házunk) volt mindön este a társaság, a vendégsereg vidám hona. Tíz főnél kevesebbre ritkán főzőtt-terítött, magyaros vendégszeretetben pardont nem ösmert. Édösanyám volt mindönkoron a sürgő háziasszony, aki édösségeivel koronázta mög a vacsora végét. Aztán a vénséggel a vidámság, mög a hálás látogatók is mögfogytak. Maradt a zsibbadó magány… Mög a súlyosbodó tudomány: utolsó olvasmánya a nagy öreg klasszikus, Hetényi Belgyógyászata – Cor pulmonale, azaz a „tüdős szív” fejezete – volt nyitva az asztalán, mellyel bevégezte hivatását.

Apám nevéhöz méltóan remekül varrt, de még inkább főzött meg sütött is ínyenci műgonddal. Amikor a szöme mögromlott, a varrással fölhagyott; de utolsó föllángolásaiban is azt sajnálta csak, hogy hány remek étel él még a fejében, melyet még soha mög nem főzött! Szakácskönyvet, fájdalom, hátra nem hagyott…

Ő oltotta belém tisztös, irredenta magyar hitömet is még apró gyerökkoromban. Nem terveztem, de talán az is jelképes, hogy éppen Erdély mögszállása napjára, éppen annak a 100. évfordulójára esik még a temetése is. Kétszörösen is gyászos hát e szombat!
Erdély visszatérésének nem múló hitében, de szomorúságban, Apámtól búcsúzni várunk az újszögedi temetőbe, majd a torra is a Délvidék-házba mindönkit, aki csak szeretettel emléközik rá: a cimborára, az orvosára, a tántoríthatatlan Szögedi Polgárra…

Ifj. Dr. Szabó László

Kelt: 2018. Enyészet hava 27.-én, Szögedön

Az Erdélyt hazahozó angyalka hozzon békességöt Mindannyiunknak!

The post Búcsú Édösapámtól appeared first on Szögedöm.hu.