The post Bálint Sándor kiállítás Szegeden appeared first on Szögedöm.hu.

A húsvét után következő szerdának a szegedi tájon „forgószerda” a neve, amely asszonyi dologtiltó nap.

Tulajdonképpen ez a régi szegedi “Nők Napja”. Nem az ízetlen, kommersz “Nemzetközi Nőnap” hangulatával, hanem a magyar hagyomány minden szépségével a “Szegedi Asszonyok Napja”. Valóban az, amikor a férjek úgy ünneplik, hogy nem hagyják dolgozni, jobban mondva kikímélik asszonyaikat…

Lányoknak persze nem szégyen a munka! Ezen a napon se…

Mitől száraz a Szárazszerda? – A hagyományőrzéséről is nevezetes Apátfalván a Húsvét után való szerdán, mint ők mondják: „száraz szerdán” nem dolgoznak semmit. A férfiak sem. Azt tartják, hogy aki ezen a napon dolgozik, annak elszárad a keze. Szép szokás…

A pihenőnap talán még abból az időből maradt fönn, amikor húsvét nyolcadát is megszentelték. A magyar népi magyarázat persze elrettentőbb erejű.
Más nyomok is utalnak arra, hogy a nyolcadot hajdanában a nép számontartotta. E hétnek máig fehérhét, a neve. Görögkatholikusaink ajkán fényeshét. Mindkettő már a fehérvasárnapra is mutat. Ilyenkor még a halottakat is fehér palástban temeti a hagyományhű, tisztes pap.

Görögkatolikusainknál ez a fényeshét a csonkahét. Fehérben jártak. Az ő hagyományaik szerint a Húsvét és Pünkösd közötti pénteken a feltámadás öröme miatt elmaradt a hústól való megtartóztatás is. Bár az első pénteken sokszor még a maradék pászkát (kovásztalan kenyeret) ették.

Somogyban a locsolkodós, asszonykímélős vidám hét komázóhét néven fut…

Magam már jó előre intézkedtem, hogy a forgószerdán gyalázat ne essék: Az asszonynak szabad (könnyű) napot adtam.

Egészségös hagyományőrzésünk reményében…

A ma szülinapos William Shakespeare idézetével köszöntve:

“Age cannot wither her, nor customs stale her infinity variety…“

Nőnek a kor nem árt, a megszokás sem koptatja el örök varázsát…”
(Shakespeare: Antoniusz és Kleopátra)

Nemzetközi Nőnap
helyett…

Förgeteges Forgószerdát!
Magyar Nők Napját!

Kíván minden nőnek és asszonynak,

Tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

Ajánlott olvasmány:

Nemzetközi nőnap vagy Magyar Nők Napja?

Bálint Sándor: KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, 1975.
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából

The post Száraz szerda – Forgószerda – asszonyi dologtiltó nap! appeared first on Szögedöm.hu.

Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Az előttejáró és utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.

A körmenet tehát jeruzsálemi eredetű, ahol a legutóbbi időkig minden esztendőben megismétlődött a jeruzsálemi püspök személyében az Úr jelképes bevonulása a szent városba. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. A kapukat bezárták a menet előtt, csak később nyitották meg. A püspök szamárháton vonult be, a kanonokok és hívek pedig ruhájukat terítették eléje. A pécsi egyházmegyében is volt a középkorban körmenet: a hívek itt is ruhájukat terítették az útra.* Talán ennek a liturgikus hagyománynak elnépiesedett maradványa, hogy számos helyen vagy virágvasárnap, vagy nagypénteken kirakják a téli vastag ruhát az udvarra, utána pedig elteszik jövőre.

A szentelés középkori monasztikus szertartásáról a Pray-kódex tájékoztat bennünket. Archaizmusai közül említésre méltó, hogy az egész falut megjáró körmenetben az írás e szavainál: percutiam pastorem, a papot a barkaággal megveregették.* Általános hagyomány szerint Jézust vagy az evangéliumos könyv, pedig feszület jelképezte, amelyet zöldelő ágakkal díszítettek. Németországban és Ausztriában a körmeneten egy fából faragott, kerekeken járó szamarat (Palmesel) is körülvezettek. Ezt is virággal és zöld ággal ékesítették.* Van adatunk arra, hogy a német lakosságú Bártfa városában a XV. században a virágvasárnapi körmeneten szamárháton ülő Krisztus-szobrot is vezettek.*

Általánosnak tetsző régi hagyomány szerint már a virágszombati barkagyűjtés is paraliturgikus cselekmény volt. Van adatunk arra, hogy a vigílián körmenet indult a barátok sümegi templomából a barkahordozó gyermekek elé (1714).* A barkát Szabadkán a Rókus-kápolnában gyűjtötték össze.* A hívek körmenetben innen vitték át az ünnepen a közeli Teréz-templomba, ahol a szentelés történt. Majd liturgikus előírás szerint a templomi körmenetben is részt vettek vele.

A századfordulón a göcseji iskolásgyerekek szombaton mentek ki az ágakért a közeli erdőre vagy hegyre. Ez alkalommal a fiúk fekete cukorsüvegből készített zsákot tettek a fejükre. Fel is bokrétázták, felpántlikázták, oldalukra pedig fakardot kötöttek. A kislányok fejükön fehér koszorúval jelenek meg az iskolában. Innen a mester, vagyis tanító vezetésével párosan, nótázva mentek ágakat vágni. Miután ez megtörtént, a magukkal vitt ennivalót, többnyire tojást, elköltötték. Akadt gazda, aki a hegyen borral is megkínálta őket. A szentelésre szánt ágakat vállukon, most már valamelyik virágvasárnapi éneket énekelve, vitték hazafelé. A templomot háromszor megkerülték, majd az ágakat odaállították az oltárt környező falakhoz. A hívek másnap ebből vettek maguknak.*

A felsőnemesapáti kisdiákok apróbb testvéreikkel virágszombaton már húsvétra készült ünneplő ruhájukban jelentek meg az iskolában. Karonülő apróságaikat a menyecskék is elhozták. Az iskola udvarán szépen felsorakoztak, és tanítóik kíséretében hangos énekszóval vonultak a bíró házáig, ahol már várták őket:

Hej koszorú, koszorú,
Szép színű és jószagú,
Vannak benne virágok,
Kis rövidke zöldágok,
Cifra kicsiny levelek,
Vannak benn üres helyek.

Liliom a tisztaság,
Szelídség a gyöngyvirág,
Rózsa szeretet jele,
Zöld a remény levele,
Cifra kicsiny levelek,
Vannak benn üres helyek.

A bíró virágzó barkát osztott ki a gyerekek között, akik éneküket az udvaron mégegyszer elénekelték. Innen a templomba menet már a liturgikus ünnepi himnusz, a Gloria, laus et honor magyar mását zengedezték: Dicsőség és dicséret Neked megváltó királyunk, kinek gyermeki szép sereg mond édességes éneket. Harangszóval fogadták őket. Bent a templomban lerakták a hozott barkát. Másnap ezt szentelték meg, és osztották ki.

A szegedi tájhoz tartozó Balástyán az ágakat szintén iskolásgyermekek szokták összegyűjteni Gergely napjától egészen az ünnepig. Fáradozásukért némi ajándék járt.
Hajós német faluban fiúgyermekek a barkacsomót söprű módjára lennel erősítik egy botra és úgy viszik a nagymisére. Ebből egy-egy jut a nagyanyjuknak, keresztanyjuknak, esetleg még más ismerősöknek is. Az ágakat délután hordják szét. Piros tojást kapnak érte. A megmaradt barkát a ház kerítésére tűzik és nagyszombatig otthagyják, amíg meg nem szólal a feltámadást jelző harangszó. Ezután tűzvész ellen fölviszik a padlásra. A régieket időnként elégetik, és a kert földjére szórják.*

A hagyományt céltudatos kutatással bizonyára még napjainkban is gyarapítani lehetne. Figyelmet érdemel benne a diákság, később fiúgyerekek rekordációs tevékenysége, amely még föltétlenül a középkorba nyúlik vissza, és idézi a pueri Hebraeorum hozsannázását. Az ábrázolás a hazai ikonográfiában egyébként ritkán fordul elő. Figyelmet érdemel azonban a Kálmáncsehi Breviárium egyik miniatúrája.*

A Bakonyvidéken a hívek olvasójukkal körülfogva tartják föl a barkát szentelésre.* Horvátzsidányban a legfiatalabb családtag viszi a barkát szenteltetni.*

Kömpöc tanyaközség szegedi eredetű népe – új temploma leányegyház lévén, ahol nincs barkaszentelés – úgy segít magán, hogy az előtte álló fűzfákról vág le egy-egy ágat. Szentelménynek tiszteli és hajlékában ezt tűzi ki.

A virágvasárnapi szentelt barka, más népi nevein bárka, cica, Kapnikbányán cicaberke, görögkatolikusoknál cicuska, Göcsejben cicamaca, cicemaca, cicabarka,* macuka, Bátyán cicaméce, Székelyföldön pimpó, Aranyosszéken, Torockón fűzfacicula, polinga,* a Borsavölgyében picus,* nagyrabecsült népi szentelmény: Krisztus királyi menetének tanúja és emlékjele.*

Mikes Kelemennek, a Fejedelem nagypénteken történt haláláról írt levelében olvassuk: virágvasárnap gyöngeség miatt nem mehetett templomba, hanem a közel való házból hallgatta a misét. A mise után amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térdenállva vette cl a kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni.*

A virágvasárnapi szentelt barkát Somogyi Elek szerint* azért szentelik, hogy mindnyájan azon hívek, akik ájtatosan fogának vélek élni, minden testi s lelki veszedelmektől Istennek kegyelme által megőriztetnének. Mert abban áll azoknak megszentelések, hogy azok a lakosok, akiknek hajlékába találtatnak e megszentelt ágak, az ördögnek minden ártalmitól szabadok legyenek. Hogy azoknak mindennapi szemlélése minket arra integessen, miképpen kellessék a mi életünknek ártatlanságával, azaz a jóságos cselekedeteknek gyakorlásával virágzanunk.

A szentelt barkát használják orvosságul. A szegedi tájon a család mindegyik tagja hideglelés ellen elnyel belőle egy-egy szemet. Máshol torokfájásról nyelik. A hagyományt Csorna népe is ismeri.* Az Ipolyvidéken azt tartják, hogy a tavalyról megmaradt barka és húsvéti morzsa füstje fölött fejjel lefelé lóbált gyerek kigyógyul a szemverésből. Hercegszántón hasonlóképpen. Sándorfalván a barkával a haldokló fölött keresztet rajzolnak boldog kimúlásért. Tápén a halott koporsajába teszik.

A matyóknál az eladólányt megveregetik a szentelésről hazahozott barkával, hogy minél hamarabb férjhez menjen.* Nyírvasvári görögkatolikus családjaiban az édesapa szokta megveregetni a gyerekek hátát. Sarud gazdái a jószágot vesszőzték meg vele. E szokás az aprószenteki korbácsolással keveredett. A palóc Szék faluban, hogy a ló jól menjen: a barka között ostorhegyet is szenteltetnek a templomban.* Szíhalmon széna- és szalmakazalba szúrják. Egyes vidékeken, ha valaki a passió alatt a szentelt barkából keresztet csinál és odahaza felszögezi a pajta ajtajára, akkor a tehén tejét nem bírják majd elvenni. Máshol a szentelt barkát a mestergerenda mellé teszik, mert különben a gonoszok megrontanák a tehenet. Eger vidékén, ha a virágvasárnap szentelt barkával megvesszőzik a tehenet, nem fog véres tejet adni. Szegeden, hogy a sertésvészt távoltartsák, az ólküszöb alá szentelt barkát tesznek. Makón a hazahozott barkából kevernek a jószágok ételébe. Vastagabb ággal a disznók eledelét kavargatják. Hasonló gyakorlat él Deszken is. Kiszomborban egy barkaszemet a ló, tehén homlokán dörgölnek szét, hogy a nyila ne csapjon beléjük.

Az Alföldön a méhkasok elé teszik, amikor először viszik a szabadba. Azt hiszik, hogy akkor a méhek sok mézet gyűjtenek, és jól rajzanak. Néhol, így Németprónán (Slovenské Pravno) a szentelt barkát porrá égetik és a vetőmag közé vegyítik,* hogy jó termés legyen. Zirc németsége három szemet a kútba dob, hogy a családnak jó vize legyen. Bőven termő lesz az a gyümölcsfa, amely alá a templomból virágvasárnap kisöpört szemétből raknak. Nagymányokon egyebek között a padláson tartott gabonába szúrják.*

A bokortanyák evangélikus tirpák népe örül, ha ismerős katolikus családoktól szentelt barkát kap.* Oltalmazó célzattal az elsőház kommódjára vagy tükör mögé kerül.

Jellemző, hogy a torockóvidéki unitárius és református magyarok is igen kedvelik az Aranyosszéken fűzfacicula, Torockón polinga néven emlegetett virágvasárnapi barkát, amelyet Torockószentgyörgy katolikus templomában szentelnek. Kitűzik a padlás gerendájára és nyári vihar idején tűzbe vetik.

Több helyen ismeretes az a hiedelem is, hogy a szentelt barkát nem jó bevinni a házba, mert akkor sok légy lesz. Ezért vagy a pincébe, vagy a padlásra viszik, vagy pedig az ereszet alatt tűzik fel. Itt az eredeti funkció elhomályosult. Elfelejtették, hogy őseik azért tűzték ki az ágakat a szabadban, hogy a villámok mintegy meglássák őket és elkerüljék a házat.* Maga a szokás megmaradt ugyan, de most már új értelmezést adtak neki.

A barka égiháború idején országszerte használatos. A régi szabadkémények világában a szegedi tájon ilyenkor szentelt gyertya lángjánál meggyújtották. Kémény alá tartották, hogy füstje eloszlassa a rossz föllegeket. Sándorfalván vihar, jégverés esetén előveszik, apróra összevagdalják. A konyhában felfordítják az asztalt, négy lábára ráteszik az apróra vágott barkát és úgy imádkoznak mellette.

Szildágyságban égzengéskor szentelt barkával füstölik a szobát a veszedelem ellen.*
Hangonyi búcsúsok zarándokútjukra is elviszik a barkát, hogy az égiháború, villámcsapás elkerülje őket. Domoszló palóc faluban a gyerekek szentelt barkából formált négy keresztet ásnak el a szőlő négy sarkába.* Göcsejben szalmazsákba teszik, hogy a villám be ne csapjon a házba.* Kethelyen tűzre vetik, hogy füstje megakadályozza a villám becsapását. Másik részét húsvét napján a mezőre viszik, letűzdelik, hogy a jég elkerülje a vetéseket. Ilyenkor mindenfelé térdenállva ájtatoskodó embereket lehetett látni a múlt század végén a földek között.*

A pécsi Nagydeindol szőlőhegyen égiháború, jégeső ellen barkát vetnek az Atya, Fiú, Szentlélek nevében tűzre.
Mintha igazában csak korunkban bontakoznék – talán a hazai németség hatására, – az a szokás, hogy a virágvasárnapi barkát nagypénteken, húsvét napján kiviszik a temetőbe és a hozzátartozók sírjára szúrják. Ismeri Szabadka bunyevác népe is. Bátyán annyi barkaágat raknak a temetői nagykeresztre, ahány elhalt tagja van a családnak. Budaőrs és a környékbeli német faluk mintegy Emmaust járva, húsvéthétfőn kiviszik a temetőbe, de ki a mezőre, vetésekre is.* Erdősmárokon a barkát a gazda földjére, a gazdasszony pedig az elhalt hozzátartozók sírjára viszi.

Ha valakit virágvasárnap temetnek, az eleki németek a pap kis kézikeresztjére (pacificale) barkát kötnek.*
Privigye (Prievidza) és Garamvölgye szlovák anyái a barkaszentelésre és passióra elviszik gyermekeiket, akik még nem tudnak beszélni, hogy mielőbb oldódjék meg a nyelvük. Hasonló Pölöskefő, Balatonendréd magyar hiedelme is: a néma, nehezen beszélő gyereket el kell vinni passiómondásra.

Hangonyi szólás szerint: mondassuk rá a passiót. Zalaszentbalázson azért viszik őket, hogy majd ne féljenek a mennydörgéstől. Ebbe a hiedelembe nyilvánvalóan belejátszott a szentelt barka sajátos szentelményi alkalmazása is. A nógrádi Kálló faluban ez a nagypénteki passió alatt történik.

A hagyomány nyilvánvalóan a jeruzsálemi gyermekek hozsannázásából merített ösztönzést.
Virágvasárnaphoz itt-ott archaikus tavaszünneplő hagyományok is fűződtek.

Nagykörü alföldi faluban virágszombaton a gyerekek kolompot kötnek a nyakukba, és az utcákon szaladgálva kolompolnak. Este, amikor már az emberek fekvőre tértek, a legények befogtak egy lovat az ekébe, és a lányosházak udvarán vagy kertjében barázdát szántottak és virágmagot vetettek bele. Akadtak olyanok is, akik az ablak alá orgonatövet ültettek.

Otok szlavóniai horvát faluban virágvasárnap a kutakat virággal szokták a lányok díszíteni. A szombaton szedett virággal vasárnapra virradóra fölékesítik kedvesük kútját, kiskapuját, kerítését. A lány leendő napa a kút vödrébe tojást tesz jutalmul, húsvétra ezt festik meg. Mielőtt elmennének a kúttól, megtöltik a vályut vízzel, és anyanyelvükön ezt éneklik: én fölkeltem kora reggel, vizet merek jó napamnak. Édes napam, kegyes napam, nyisd meg nekem kiskapudat. Ha a lány már jegyese is a legénynek, akkor a kútgémre a virág mellé magaszőtte cifra törülközőt is tesz jövendő napa számára, aki fönthagyja, hogy a falu népe templombamenet lássa. Ebéd után hálából kalácsot is visz leendő menyének, hogy a házát megbecsülte.*

Virágvasárnap a Kiskárpátokban sok helyen apró szlovák lányok zöld fűzfaággal járnak házról házra. Az ágat teleaggatják szalagokkal, és üres kifújt, de sásbéllel, színes ruhadarabkákkal körülfogott tojáshéjjal. Ezt „Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére” teszik, miközben az ablakok alatt Jézus kínszenvedéséről énekelnek.* A szokás katolikus tirpákjaink között is él. A lányok az evangélikus családokat is fölkeresik.*

A hagyomány Litke palóc faluban húsvét vigiliájára került át. A legények nagyszombat reggel először tojást gyűjtöttek, majd az erdőből repkényszerű billinget hoztak, hogy a lányok koszorút kössenek belőle. Amíg a koszorúkötés megtörtént, a reggel kapott tojásból rántottát sütöttek, de úgy fújták ki, hogy héját utána cérnára fűzhessék. A rántottát megették, majd a lányok a koszorúval a templomi zászlókat, kereszteket díszítették. Ezt Márk napján búzakoszorúval cserélik ki. A legények a tojáshéjból készített füzért a templom falára vagy a közelben egy fára függesztették.*

A hagyomány bizonyára sokkal gazdagabb helyi változatokban élt, mint amennyire a kutatásból, gyűjtésből ismeretes.
A palócok körében számos faluban fekete-, de főleg virágvasárnap máig él a kiszejárás, kiszehajtás, máshol villőzés. Minthogy a játék nem szakrális, illetőleg liturgikus fogantatású, csak éppen utalunk rá. Egyébként Manga János kiváló kutatásai* a részletezést fölöslegessé is teszik.

A kisze-hagyomány az archaikus pogány téltemetésnek, tavaszvárásnak színes megnyilatkozása, amely a szlovákoknál, cseheknél, morváknál is a mienknél gazdagabb változatokban ismeretes. A kisze szalmával tömött, felöltöztetett és a falun keresztülhurcolt, végül elégetett vagy vízbe dobott fabáb. Lányok, menyecskék, gyerekek énekszóval kísérik.
A moldvai Klézse csángó legényei virágvasárnap belefújnak tilinka nevezetű fűzfasípjukba. Ez a habajgatás: Célja – mint mondják – hogy a halottak meghallják és várják a húsvéti feltámadást.* Eredeti célzata szerint nyilvánvalóan a tavaszt költögették vele.

(Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából )

The post Virágvasárnap appeared first on Szögedöm.hu.

A karácsonyi ünnepkör

Karácsony a niceai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.

A Cornides-kódex karácsonyi prédikációja szerint:
„Előszer azért kell örülni, mert Isten emberré lett, hogy ember lenne Isten.
Másodszor azért, hogy az Úr lött szolga, hogy a szolga lenne úrrá, és mennyországnak királya.
Harmadszor azért, mert Isten mennyországból leszállott, hogy ember földről mennyekbe fölmenne.
Negyedszer azért, hogy Isten lött embernek fia, hogy ember lenne Istennek fia.
Ötödszer azért, mert az haláltalan Isten lett halálossá, hogy az halálos ember lenne haláltalanná.
Hatodszer azért; mert az gazdag Isten lött szegénnyé, hogy szegény ember lenne gazdaggá.”

A kereszténység legelső századaiban az Egyház még Epiphania, azaz vízkereszt ünnepén az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát ülte meg. Az ariánusokkal szemben, akik tagadták Jézus istenségét, a zsinat éppen ezt; az emberré vált Istent akarta magasztalni. A napot nem véletlenül választották ki, ugyanis a Mithras-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját (Natalis Solis invciti).

Szent Maximinus trieri püspök, az ariánusok kemény ellenfele, egyik karácsonyi szentbeszédében azt mondja, hogy Krisztusnak azért kellett pogány ünnepen megszületnie, hogy azok, akik a pogány babonában leledzenek, elpiruljanak. A történeti esemény, Jézus Krisztus születése azután fokozatosan háttérbe szorította az ünnep dogmatikai tartalmát, a megtestesülés titkát.

A karácsony liturgiája főleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodik, és szublimálja a téli napfordulat szakrális pogány hagyományait is. A keresztesháborúk Szentföld-élménye, Jézus szülőföldjének megismerése, gyermekkorának az apokrif hagyományokból való fölidézése, majd pedig a franciskánus mozgalom (Greccio) a karácsonyt liturgikus kötöttségeinek fellazításával devocionális-érzelmi irányba tereli. Nyomában azonban az ünnep népi hagyományvilága szinte számbevehetetlen gazdagsággal, színes európai és közte magyar változatokban teljesedik.

Nagykarácsony – szögedi művész, Bozó Gyula képével…

A karácsony ünnepét a ritkább, ünnepélyesebb nagykarácsony szóval is illeti, főleg ha a kiskarácsony néven is emlegetett újév is belekerül a beszédbe, Közöttük, azaz két karácsony között, ormánsági reformátusok ajkán félhétön, az erdélyi Mezőségen csonkahéten, moldvai csángóknál tekereshéten számos szorongó, főleg dologtiltó hagyomány akad: Ennek az időszaknak, amely néha nálunk is, így Göcsejben számosnapok néven vízkeresztig számítódik, német megfelelője a ZwöIften, a szerbeknél pedig nekršteni dani, azaz kereszteletlen napok, mert a néphit szerint Jézust akkor még nem keresztelték meg. Ezért a nekršteni, vagyis kereszteletlenül meghalt gyerekekből vált gonosz démonok most különösen veszélyesek lehetnek az élőkre. Nyilván ebbe az archaikus középkori képzetkörbe tartozik az a tápai hiedelem is, hogy az újszülötteket karácsony ünnepére nem szabad kereszteletlenül hagyni.

A karácsonyra született fiúgyermekeket a keleti egyházban Karácsony névre is keresztelték. Ennek a mi katolikus középkorunkban is vannak nyomai. Női névként Karácsuna alakban is fölbukkan. A Karácsony, Karácson, és Karácsonyi családnév a Karácsony nevezetű, vagy karácsonyra született ősre emlékeztet: Karácsonyé, azaz karácsony szülötte, ajándéka. Egyébként a karácsonykor született gyermekről népünk úgy véli, hogy szép, boldog élete lesz.

A szóból képzett helyneveink egy része nyilvánvalóan középkori patriciniumra, esetleg a bizánci egyház besugárzására, vagy hasonló nevű patrónusra enged következtetni: Karácsond (Heves, Abaúj), Karácsonmező (Kračunovce), Karácsonyfa (Zala), Tiszakarácsonyfa (Craciunesti), Karácsonyfalva (Craciuneşti), Alsókarácsonfalva (Craciuneul de jos), Felsőkarácsonfalva, régi nevén Oláhkarácsonfalva (Craciuneul de sus), Nyárádkarácson (Craciuneşti).
A betlehemi istálló, illetőleg a megtestesülés oltalmában bizakodik a Bethlen család, továbbá a Bethlen (Beclean, Fogaras, Szolnok–Doboka), Bethlenkeresztúr (Sieu Cristur) Bethlenkörtvélyes (Curtuiusul Becleanului), Bethlenegres (Agrişul Becleanului) továbbá a sok Bethlenpuszta szerte az országban, a hajdani Betlehem városrész Szegeden.

Néhány templomtitulussal is találkozunk, amelynek karácsony, illetőleg Jézus megtestesülése a patrociniuma. Ilyenek: Gemzse (1824, ma: Magyarok Nagyasszonya,) Kisselmec (Štiavniclca, 1781), Morvaszentjános (Sveté Jany), Keresztfalu (Kreutz, Križova Ves).

Ha már itt vagyunk, azt is megemlíthetjük, hogy nyilvánvalóan a karácsonyra született leánygyermek kapta a középkorban nálunk is annyira kedves Anasztázia, becéző alakjában Neste nevet. Szent Anasztázia szüzet és vértanút ugyanis karácsony napján ünnepeli az egyház. A pásztorok miséjén emlékezik meg róla. A legendájától ihletett adventi népszokás még szóba kerül.
A karácsony szóhoz fűződő tréfás szójáték; ha nincs kalács a rácson, kár Ácson, másként: Arácson, Adácson a karácsony. A hozzáköltött magyarázat szerint e faluk hívei papjuknak a karácsonyi ünnepekre kalácsot ajánlottak föl, amelyet az áldoztatórácsra akasztottak. Egyik évben azonban rossz termés miatt az ajándékozás elmaradt, mire papjuk az ünnepi prédikációban ezt a verset olvasta volna a fejükre. Könnyelmű gazdasszonynál karácsonykor kalácsot, húshagyókor fánkot, húsvétkor is ha lehet, pünkösdkor bár kenyeret. Hangonyi változat szerint karácsonykor kalácsot, húsvétkor kenyeret, pünkösdkor ha lehet. Zemplénagárd: karácsonyra muszáj, húsvétra kell, pünkösdre ha jut.
Általánosan ismert szójárás arra, akit váratlan örömben, kellemes meglepetésben részesítenek: legyen neki is karácsonya. Régi szegediek ajkán: lögyön neki is gubás karácsonya. Ez vonatkozhat a finom karácsonyi mákosgubára, de új gubára, azaz szűrposztóból készült, karácsonyi ajándékba kapott új kabátra is. Ami még soká lesz: messze van mint karácsony. Másként: az lesz soká, meg karácsony. Ami igen kapós, soknak van rá egyszerre szüksége, arra öreg szegediek ezt mondták: kapós, mint karácsonykor a famozsár. A szólás a gazdasszony karácsonyi sürgésforgására emlékeztet, mert mozsár nem minden háznál volt, dió- máktöréshez kölcsön kellett a szomszédból kérni. A református Szamosháton késő karácsony után kántálni, vagyis eső után köpönyeg.

________________________________________

Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap

Ajánlott olvasmány:

A karácsonyi ünnepkör

Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából

Ádventi készülődés szögedi és magyar hagyományokkal

Advent – Ádvent – Ádvint – Edvent – Aranymise és Kisbűt

A Bálint Sándor szülőház kálváriája < a megnyitáshoz kattintson !

Szántai Lajos – A Magyar Karácsonyról

The post A karácsonyi ünnepkör I. appeared first on Szögedöm.hu.

Advent, másként ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts székelyei körében edvent (adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti) az Egyház tanácsa szerint szent idő; az előző évszázadokban még négyhetes böjti előkészület karácsony ünnepére, a Megváltó érkezésére.

Igen jellemző, hogy a középkor hazai liturgikus gyakorlatában advent első vasárnapjának evangéliuma – eltérően a Missale Romanum előírásától – Jézusnak a szamár hátán való jeruzsálemi bevonulásáról emlékezik meg. E jellemző megfontolások szerint a századok Királya vonul be az új egyházi évbe, amely – mint mondottuk – a polgári esztendőtől eltérően adventtól-adventig tart.
A mi áttekintésünk is, éppen úgy, mint a jeles napokhoz fűződő európai hagyományvilág, természetesen ehhez a liturgikus esztendőhöz igazodik.

Csopak hajdani templom titulusa Jézus jeruzsálemi bevonulása volt. A búcsúnap a fentiek értelmében nyilvánvalóan advent első vasárnapjára esett.

„Advent: így neveztetnek – írja Bod Péter – a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idővel a deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon: mert a Krisztusnak négy adventtussa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre.
Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján. Minthogy ezek a napok a Krisztus testben eljöveteléről való szent elmélkedésekre készülő napok voltanak, kezdették ezeket megbőjtölni.„

Bod Péter magyarázata a középkor szimbolikus szemléletét idézi föl. Eszerint az advent négy hete csakugyan Krisztus négyféle eljövetelét jelképezi: III. Ince pápa fogalmazása szerint megjelenik a test felhőjében, a kegyelem harmatában, a halál tusájában és az ítélet tüzében.

Az adventi időszak az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, amelyet régebben böjttel is megszenteltek. Ezért emlegetik a szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig húsételtől való megtartóztatás. E böjtöket az ország több vidékén az öregje, így a bokortanyák evangélikus tirpák népe is tartotta. A zajos mulatságtól is tartózkodott, csak a disznótorok családias hangulatában olvadt egy kissé föl.

Régen ádvent kezdetét éjféli harangszóval jelezték, amelyet hazánkban egyes helyeken (így a Budai Cisztercita Plébániatemplomban) felújítottak.

Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa. Így él Ausztriában, Horvát, Cseh, Lengyelországban is, ami páratlan kedveltségét mutatja. A rítuskongregáció készséggel hozzájárult e közép-európai liturgikus hagyomány életben maradásához. A hitújító Szkhárosi Horvát András szellemeskedésnek szánt szójátékkal így gúnyolja:

Fegyverrel őrzi pápa ő szerzését,
Nagy Karácsony előtt agyaras miséjét.

Az Evangyéliomi Kenyér Morzsalékok és Apostoli Búza Kalászok egyik prédikációjában Padányi Bíró Márton így szól: Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az eő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.

Esztendő által való innepek napján – rendelkezik a révkomáromi magyarszabók céhregulája – és egész adventban az arany misék idejin ifjabbik a mesterek között tartozik a gyertyákat meggyújtani.

A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. Hagyományőrző helyeken alig veszik észre, ami pedig egyébként nehezükre esik: a korai fölkeléssel, a hóval, faggyal járó áldozatot. A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért sem zúgolódik senki.

Bozó Gyula – Boldog ünnepeket! – Szögedi művésztől – Képeslap keresztény békeidőkből…

Nagyzsámon (mai megszállói nevén: Jamu(l) Mare Sz.) ádventben a gyerekek hajnali harangszóval kelnek. Megjelölt helyen gyülekeznek és házról házra járva költögetik csengővel és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó nap mindenűn kapnak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoznak.

Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató fiúk régebben az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják.

A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is előadták a hajnali misén. Csak így indultak a falu házaiba betlehemezni.
A hajnali mise sejtelmes varázsához még a századforduló táján is sok hiedelem fűződik. Számos erdélyi magyar helyen azt tartják, hogy roráté templomozás alatt be kell zárni minden ajtót, ablakot, különösen pedig az ólat, mert ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltve, a rendkívüli időben történő harangozás elől emberi és állati hajlékokba húzódnak és ott kárt okoznak. Főleg a teheneket szokták megrontani.

A fiatalságot is megfogja a hajnali miséből kicsendülő bizakodás, hiszen az ifjú szívek várakozása és ádvent hangulata közön olyan nagy az egyezés. Az Alföldön ha rorátéra harangoznak, cukrot vagy mézet eszik a lány, hogy édes legyen a nyelve, és így minél előbb férjet édesgessen magához. Máshol az első hajnali misére való harangozáskor a férjhezmenendő lány a harang köteléből kis darabot igyekszik szakítani és azt a hajfonópántlikájába varrja, s a hajában viseli, hogy farsangkor sok kérője legyen.

A szerelmi varázslat igazi ideje, hathatós napjai: Szent András, Borbála, Luca, Tamás, beköszöntőül Katalin szintén ádventba esnek, amely egyúttal a téli napfordulat időpontja, a természet újjászületésének előkészítése, az embersors folytonosságának kozmikus szolgálata.

Az advent népszerű szentjeihez fűződő profán hiedelmek jó részének semmi köze az illető szent életéhez, legendájához.
Az éjszakák mostanában a leghosszabbak, tehát ez az időszak varázslatra a legalkalmasabb. Minthogy pedig az Egyház ajánlja a szentek segítségül hívását: a néphit a maga mágikus várakozásait vonatkozásba hozza az említett napok szentjének nevével és hatalmával, azonban nemcsak a vallás tanítása és ajánlása szerint kéri közbenjárását, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki.

Bálint Sándor,

1975. Fehérvasárnap

Ajánlott olvasmány még:

Ádventi készülődés szögedi és magyar hagyományokkal

A Bálint Sándor szülőház kálváriája < a megnyitáshoz kattintson !

Megjegyzések: Ma már a „gyermekcsöngettyűs” Nagyzsám eggy tized alá esett magyar kissebbségben, hagyományafogyottan él…
Neve hiteles magyar nyelvtudósaink szerint a magyar som szóból, esetleg ugyanezen jelentésű Som – régies alakjában Suma – személynévből származik. Előtagja a bácskai (ma rácok által megszállott) Kiszsámtól való megkülönböztetésére szolgált. Történeti névalakjai: Suma (1370), Šam (1554), Zam (1716), Scham (1717), Grosz-Jam (1740), Gross-Scham (1780), N. Zsám (1840).

Ajánlott olvasmány: Milleker Bódog: Nagyzsám története. 1370–1909. Temesvár, 1909.

The post Advent – Ádvent – Ádvint – Edvent – Aranymise és Kisbűt appeared first on Szögedöm.hu.

Ádvent

A karácsonyi készülődés jegyében, az Ádvent első vasárnapja alkalmából a legszögedibb szögedi „Ádvent” írását ajánlom figyelmükbe.
Bálint Sándor emlékének elhomályosítása a Szeged-ellenes balvezetésnek alaptörekvése. A „legszögedibb szögedi” 100. születésnapján pusztították el a szülőházát a toronyaljasok. Minden emlékmentő törekvésem ellenére földig rombolták a II. világháború bombázásait is túlélő jó állapotú házat. Az épület tökéletesen alkalmas lett volna egy szellemi műhely kialakítására, de ez az indítvány alapjaiban ellenkezett a „múltat végképp eltörölni” igyekvő rendszer zsoldosainak alapelveivel…

Szöged nagy tudósának emléke azonban fönnmarad, írásaiban és a reá emlékezőkben…

Csak úgy őrizhetjük meg éltető gyökereinket, ha megtartjuk és ápoljuk is szögedi, magyar hagyományainkat…

Bálint Sándor személyében fonódott össze a szögedi népi tudás-gyökérzet a mély vallásossággal. Keresztény magyar hitben!

Nem is csoda, ha veszélyesnek tartották! Békés úton ennél elemésztőbb talán nem is lehetett semmi akkor az országveszejtő vörös hordára…
Ne adjuk meg hát azt az örömet a Városunkat ma is pusztító, fölforgató gonoszoknak, hogy elfeledjük Őt!
Emlékezzünk hát!
Olvassuk, és idézzük Őt ádventkor is!

Kattintson ide : > Ádvent

Békés Ádventi Készülődést!
és
Szöbb Szögedi Jövendőt!
kíván a
Szögedi Védegylet
nevében
Dr. Szabó László
www.ujszeged.hu

Ajánlott olvasmány még:

Advent – Ádvent – Ádvint – Edvent – Aranymise és Kisbűt

A Bálint Sándor szülőház kálváriája < a megnyitáshoz kattintson !

The post Ádventi készülődés szögedi és magyar hagyományokkal appeared first on Szögedöm.hu.

Megint!

A mi pénzünkön (közpénzen) hízlalták . Ma is mi pénzünkön (közpénzen) hízlalják és viszonzásul minket gyaláz!

Megint!

És mi tűrjük.
Meg is érdemeljük.

Egy egészséges országban a színjátszásból távolították volna el örökre, és börtönbüntetését ülné már éve óta…

Csak erre az előadásra 30 millió közpénz ennek az antimagyarnak már önmagában hűtlen kezelés! Ki a felelős?

A „legszögedibb szögedi”, Bálint Sándor szülőházának megmentésére (Városi kisajátításra) 20-25 millió nem volt, erre a hangos(kodó) nemzetgyalázásra pedig került 30 millió Ft közpénz!

Mindenki megérdemli a nyomorát! Aki jegyet vett, és mindenki, aki megnézte.

Magyarok – a Szent Korona börtönében, rácsok mögött: Fölhívás a Hymnus közös éneklésére…

Deformkor – „újraértelmezés” – deformerek!

Talán egyeseknek fájó fölismerni, de a teljes igazság az, hogy a nyalföldit rendezni fölkérők és a nemzetgyalázó darabjában jó pénzért játszók is mind lenullázták magukat: szörényi és nagy feró, meg a többi is csak bocsánatot kérhet 15 millió magyar szembeköpéséért…

Na jó! A (választási csalásos) nemzet-ellenes népszavazás óta tudjuk, hogy nem vagyunk ennyien! Ennyi esetleg a magyar nyelvet beszéli. Úgy-ahogy. De idegenszívű titokféreg a több mint fele. Ezek miatt élnek és virulnak az ilyen nemzetgyalázók a mi pénzünkön busásan…

Egy egészséges országban ez soha nem kerül színpadra. Egy csak gyöngélkedő országban ezt senki nem nézi meg.
Hogy ennyien mégis jegyet vettek erre a magyar pénzen hízlalt internáci mocsodék nemzetvesztő dagonyázására, ez már maga is modellezi, miért is áll itt ez az ország!
Bizony van miért szégyenkezni!

„Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre? …”

Aki erre színpadi (per)verzióra jegyet vett, már bizony szerepel a Hymnusban… És bizony a jegy megvásárlójaként, fölbujtóként, vagy cinkosként is magyarázkodnia valója van, hogy egy ilyen közismert antimagyar métely közpénzen való hízlalását és a nemzetgyalázást még a saját zsebpénzével is támogatja…

Jómagam boldog vagyok, hogy ezt az estét is (a lezüllesztett szegedi szabadtéri fertője helyett) értelmesen, a családommal töltöttem.

Dr. Sz. L.

A még a fejükkel gondolkodó vadlibsiknek meg itt van ez az írás gumicsontnak:

Alföldi igazán aljas húzása

http://www.tutiblog.com/2013/08/alfoldi-igazan-aljas-huzasa.html

The post István a király – nemzetgyalázás közpénzen appeared first on Szögedöm.hu.

Európa minden népénél fölbukkan a tavasz, a természet megújulásának ünneplése. Ennek egyik keresztény formában való továbbélése a Pünkösd. A szerencsésebb vagy sikeresebb népek korábbi tavasz-hagyományaik egy részét ezen ünnepkörbe mentették át a kereszténység korai tisztogatásai elől.  Megjegyzendő persze, hogy az egyház régi hagyományok kiirtásra való törekvése nálunk sokkal sikeresebb,volt, mint pl. a kelta népeknél. Ennek legfőbb oka talán az erős magyarellenes, német befolyás volt.

Ős-Pünkösd az a történelmi nap, amikor az idegen népek közé téríteni induló küldöttek, azaz „apostolok” lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult…
Az Apostolok cselekedeteinek szavaival: „…megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken…”

Ajánlott olvasmány még a Pünkösd hagyományköréről bővebben:
Bálint Sándor : Pünkösd
Pünkösd (rövidebben)

The post Pünkösdölő appeared first on Szögedöm.hu.

The post Kereszténység, demokrácia, európai szellemiség appeared first on Szögedöm.hu.

Bálint Sándor
KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD
A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából

Pünkösd

Pünkösd a moldvai csángóknál román jövevényszóval ruszáli.* Minden népnél megtalálható valamilyen formában a tavasz megünneplése, elővarázsolása: a telet jelképező szalmabábot vízbe dobják, esetleg elégetik. Mégis legjellegzetesebb talán a pünkösdi király és pünkösdi királyné választása, akik a tavasz eljövetelét, a termést, szaporodást akarják titokzatos, részben már értelmükvesztett szertartásokkal biztosítani. Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak.* Az Egyház, ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek.

A pünkösdi király legrégibb hazai emlegetése: rex pynkesthyensis. Így nevezi gúnyosan Kállay János Ferdinánd királyt Báthory Andráshoz intézett levelében.* Magáról a hagyományról való első magyar nyelvű följegyzések Geleji Katona Istvántól származnak (1647), aki ezekről a „farsangos, pünkösd királyokról” elmondja, hogy királyi ruhában öltöztettetvén, egy falkáig magokat királyok gyanánt viselik, valamely királynak históriáját és magaviseletét tüntetik, tettetik, sőt a nézőktől is mind annak ábrázoltatnak lennie, de ez csak addig tart, míg a komédia elvégződik, mely meglévén, mindjárt levonnák a királyi ékességet rólok és a magok viselt ruhájokra szorulnak.

A XVII. századból Jánosi és Pálfalva gömöri magyarfalukról tudjuk, hogy pünkösdi királyt szoktak választani, aki rövid ideig volt ugyan a hatalom birtokában, de uralkodása alatt a legfőbb bírói hatalmat gyakorolta a faluban, és királynak címezték. A XVIII. századból is vannak szórványos, de jelentéktelen falusi följegyzéseink.

A pünkösdi királyságért Dunántúl a legények lóversenyben vetélkedtek. Ennek jellegzetes birodalmi párhuzamai is vannak.
1715-ben a loretói (Sopron) szervita prior ezeket írja naplójába: fuit concessa recreatio: das Raidt des Pfingstkönig.* Csepreg városkában a versenynek az volt a föltétele, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel nélkül egymásután háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át.* A győztes lett a pünkösdi király, akinek tilosba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette. Ha kocsmába tért, koronaformára font virágkoszorút kapott a lányoktól, és azt az égész mulatság alatt a fején hordta. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. Más helyeken még az is a kiváltságai közé tartozott, hogy minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt. A község rovására minden kocsmában ingyen ihatott. Jószágát ingyen őrizték. Büntetést nem szabhattak rá. A dicsőség egy álló esztendeig tartott, és nyilván beletartozott a hajdani legénycéhek hagyományvilágába is. Megemlíthetjük még itt, hogy a pünkösdi királyságért tartott lóversenyek színes, költői leírása olvasható Jókai Mórnak Egy magyar nábob című regényében.

A pünkösdi királyjárás töredékes hagyományai Somogy magyarosodó német faluiban, (Lengyeltóti, Bonnya, Teklafalu, Ecseny)* is éltek. A Pfingstkönigreich Leányvár* német legényei között is járta: a királykoronáért felsallangozott lovon versenyeztek.

Ugocsa megyében az obsitos katonák közül választották a múlt században a pünkösdi királyt, aki álarcot, fején papírkoronát, oldalán kardot, kezében fokost, mellén mindenféle érdemrendeket szokott viselni, és szedett-vedett tarka ruhába öltözködött. Egyébként rozzant gebére szokták ültetni. Kísérete: a palatinus, azaz nádor, egyéb főméltóságok, udvarnép szintén álarcban és tarka viseletben rajzottak körülötte. A falun átvonuló menetet mindenfelől meg szokták dobálni: repült a sok törött tál, rossz edény, hamuval telt fazék a király felé. A furcsa ünnepséget, mely nyilvánvalóan már csak töredéke egy teljesebb, az európai emberiség primitívebb korszakába visszanyúló kultusznak, mulatság fejezte be. A pünkösdi király volt a bálgazda, a szokott kiváltságokkal. Uralkodása azonban itt csak egy napig tartott.*

A kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösdvasárnapján akarták királlyá koronázni. Valakinek azonban még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége. A kedvezőtlen előjel elkerülése végett előrehozták pünkösd szombatjára.*

Az ugocsai mulatság nyilván a huszárkirály hazai hagyományvilágából sarjadt. Takáts Sándor írja,* hogy a XVI. században magyar és török katonának egyaránt pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. A hadakozás ilyenkor szünetelt. A paripákat füveltették, a vitézek hazamenve ünnepeltek. Erre utal A borivóknak való, Balassi Bálint költeménye:

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!
Neked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak neked tisztulnak,
Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.
Sőt még az végbeli jó vitéz katonák
Az szép szagú mezőt kik széjjel bejárják.
Most azok is vigadnak, az időt múlatják.
Ki szép füven lévén bánik jó lovával.
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
S ki penig véres fegyvert tisztíttat csíszárral…

Régi huszárezredeinkben még a XVIII. században is huszárkirályt választottak, akinek hivatala egyezett a pünkösdi királyéval, és szintén csak egy napig tartott. Ez idő alatt azonban az óbesterig mindenki engedelmeskedni tartozott neki.

A pünkösdi királyné archaikus alakja a pünkösdölés néven országszerte ismert ünnepi rekordációban manapság is él, sőt Kodály Zoltán kóruskompozíciója révén már az urbánus magyarság tudatába is belekerült. Egyes részletei a Cantus Catholici (1651) pünkösdi énekével egyeznek. Tudjuk, hogy ez az énekgyűjtemény ősi élőszavas népi gyakorlatot is rögzített. Így föltételezhetjük, hogy a hagyomány már a magyar középkorban élt. Kardos Tibor szerint* a pünkösdölés emlékeztet a májusi grófnő ünneplésére, amely Bologna városában már a XIII. században virágzott. A szokás a vándordiákok révén onnan terjedhetett el az Alpokon túli országokba, így hazánkba is. Meghonosodását tanúsíthatja, hogy a tavasz királynője ünnepe Nagy Lajos udvarában már ismeretes. Természetesen nemcsak a tavasz természetes emberi öröme, hanem az egyházi ünnep liturgiája is tükröződik benne.

Dömötör Tekla a XVII. századból idéz* egy székelyföldi egyházi rendelkezést, amely szerint tilos a királynéasszony-ültetés, ami nyilvánvalóan a pünkösdi királyné kultuszára vonatkozik.

A pünkösdölés legrégibb ismert népi szövegét Dugonics András jegyezte föl.* A szokást az ország számos vidékén máig ismerik.

Szegedről származik* a játék első részletes följegyzése Miskoltzy István tollából:

„Hat lányok tiszta fehér nyak-kendővel, ollyan ing-vállal és köténnyel, fejeken virág-koszorú, jobbjokban liliom-levelek és párosan öszve fogódzva (legidősbik 12, legfiatalabbik 7 esztendős lehetett) illyen képpen játszák szerepeiket. Jobbjokban levő liliom leveleket lógázva minden mesterség s bizonyos mérték nélküli hangon de még is érthetőleg, imígy énekeltek mindnyájan:

Megjelent a pünkösd napja,
Mellyet Krisztus ígért vala,
Midőn mene mennyországba
Mindenek láttára.

A pünköstnek jeles napján
Szent lélek Istent küldötte
Megerősítni szívöket
Az apostoloknak.

Tüzes nyelveknek szóllása
Úgy mint szeleknek zúgása
Leszállott az ő fejekre
Nagy hirtelenséggel.

Ezen ének után lépett a leányok legidősbike, és szinte zöld liliomát lógázva imígy énekelt:

Minekünk adattassék szent lélek malasztja,
Mellytől árnyékoztaték a szüzek virága,
Midőn őtet Gabriel üdvözölve áldta,
S testbe öltözött igét keblébe fogadta.
Szűz anyától született Krisztus istállóba,
Kínt és halált szenvedve jutott koporsóba,
És magát megjelentetvén feltámadásába,
Tanítványi láttára méne mennyországba.
Pünköst napján szent lelkét Isten elküldözte,
Az apostolok szívét megerősítette,
És szent igéjit azok lelkébe öntötte.
Hét féle ajándékot akkoron vevének,
Hogy minden nyavalyákat által élhessenek,
A szenvedés óráján el ne csüggedjenek,
Hanem mindent Istenért jó szívvel tűrjenek.

Ez után a 2-dik leányka lépett elő, és azon képpen forgatván kezét nem énekelt, hanem ezen verseket mondá el:

Ó te örökkétig pirosló szép rózsa,
Kit az égi dongó ámbár megmardosa,
Vérével megmosa mindeneknek ura,
Hogy légy házas társa.

3-dik leány verse azon képpen elő adva:

Egy kis fehérségben tulajdon Istenség:
Hiszlek, hogy jelen vagy, ó te drága szentség,
Szentséges Istennek csudálatos volta
Ádámnak vétkéért maga fiját adta.
Kelj föl úr Istennek választott serege
Föltetszett már néked egek fényessége.

4-dik leány versei:

Én gyönge rózsácska vagyok,
Ezt szavaimból halljátok,
Friss éjszaka járok
Édes szülőimnek kellemes kertjében
Úgy kinyíltam én is, mint viola szépen.

5-dik leány versei:

Légyen földeteken gyümölcs, bor és búza,
Az új Messiásnak kibimbódzott ága,
Júda nemzetségnek királyi pálcája,
S király-koronája.
Az Isten áldása szálljon ezen házra
Mint régenten szállott az apostolokra.

6-dik leány versei:

Ezt királynénak nevezik; fehér fátyol fedi el képét, s leginkább a legfiatalabbik szokott lenni, és ettől még mindig ezen verseket hallottam:

Én kicsinyke vagyok,
Nagyot nem szólhatok
De még is Istennek dícséretet mondok.

Ezek után egyik kilép a többiek közül, s a királynéhoz ezen verseket mondja:

A Karsai rózsa kihajlott az útra
Szedje föl királyné arany koszorúba.

Végre párosan öszve ölelkezve, és lassú táncz-forgás között imígy énekelnek:

Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz a második napja
Andreas
Bokrétás
Felséges jó tánczos
Jól megfogd, jól megfogd a lovad kantárát,
hogy el ne tipossa, tapossa a pünkösti rózsát.

Ez után megajándékoztatva ismét párosan elmennek.

Egyes helyi változatokban Szent Örzsébet asszony a pünkösdi királyné. Sebestyén Gyula azt gyanítja, hogy itt Árpádházi Szent Erzsébetről van szó, aki gyermekkorában lett menyasszony, és akinek legendájában az ismeretes rózsacsoda szerepel. Az előforduló Adorjás bokrétás pedig édesatyja, András király volna. A föltevés megerősítésre szorul.

A pünkösdi király és királyné hagyományvilágának bemutatásában még megközelítő teljességre sem törekedhetünk.
Nádas (Trstín) egyik plébánosa Sverteczky Lipót pünkösdi rózsaünnepély rendezésére tett alapítványt (1835). Kamataiból minden év pünkösdjén egy jámbor parasztlányt díszes keretek között megjutalmaztak és ártatlansága jeléül rózsakoszorút tettek a fejére.* Ez az épületes kezdeményezés a középkori pünkösdi királyné-választásoknak kései visszhangja. A nádasi pap példáját később máshol is követték.

Egyik XVIII. századbeli halasi kéziratban református pünkösdi köszöntőt* olvashatunk:

Régen a Noé galambja
Hogy megszűnt a vízözön habja,
Bárkának ne lenne rabja
Zöld ágat vitt be ő szája.

Én is azért mint zöld ággal,
Béköszönök hozsánnával.
Legyen az Isten ez házzal.

A zöld ágat, a tavasz jelképét, amelyre versezetünk is utal, sok helyen ki szokták tűzni pünkösd hajnalán; az egész háztájékot feldíszítik vele. A hagyomány nyilván még középkori. Szívósságára jellemző, hogy XVII. századi evangélikus zsinatok határozata értelmében megtartandó az a szokás, hogy a diákok pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék föl a szent épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel, vagy más szertelenséggel történjék, hanem énekléssel.* A bánáti katolikus bolgárok is hajlékukat bazsarózsával (buzdur) és virágzó bodzaággal (trambaz) díszítik.*

Piros pünkösd hajnalán a szegedi táj népe – Tápé kivételével, amely úrnapján díszít – zöld ággal: fűzzel, de főleg bodzával ékesíti föl házatáját, különösen a kerítést, ablakot, de régebben a vízimalmokat, hajókat is. Ez a bodzázás, ami Ószentivánban a legények dolga és a lányosházakra is kiterjed. A szegedi tanyák népéből települt Csólyospáloson azért tűzik ki az ágakat, hogy – mint mondogatják – az Isten haragja, vagyis a mennykő elkerülje a házat. Az ünnepek után régebben ezeket a bodzaágakat eltették, és ha valakit szél, azaz szélhűdés ért, megfüstölték vele. Az újkígyósiak a pünkösd hajnalán szedett bodzavirágot foganatos orvosságnak tartják. A kiszomboriak a zöldágakat pünkösdkor nyíló virágokkal is megtűzdelik.

Ugyancsak a kiszomboriak az ünnepen kenyeret szoktak elégetni. Hamuját a gabonaföldre szórják, hogy az aratás gazdag legyen. Szerencsés lesz, ki pünkösd hajnalán születik. Pünkösdi rózsát szoktak szórni ilyenkor a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek.

Apátfalván az öregek úgy tartották, hogy a pünkösdi bodza leveléből és virágjából főzött ital orvossága minden betegségnek. Az a göcseji szokás, hogy a pünkösdi rózsa levelét megszárítják és a beteg tehénnek adják, halavány nyoma a régi pünkösdi liturgiának.

Székesfehérvár-Felsővárason a várandós asszonyok fürdővizébe szárított pünkösdi virágot, ágat szoktak tenni. Bátya „rác” öregasszonyai a bodzát szentképhez tűzik, ott megszárad. Ha a családban köhög valaki, ebből főznek teát.
Zöld ággal díszítettek az erdélyi és szepességi szász legények is. Az előbbiek kalapjára a lányok virágkoszorút tettek.*
Aki a pünkösdi harmatban megmosdik, azon a palóc litkeiek szerint nem fog a nyári nap.*

Az ünnep liturgikus sajátosságairól, egyházias ihletéseiről emlékezve, először hallgassuk meg Bod Pétert: a Páskabáránynak megétele után a zsengének bémutatásától fogva, ötven napot számláltak, az ötvenediken az Istennek áldozatot mutattak a mezei áldásért, amely ugyan ünnep volt és görögül pentekosté, ötvenedik, a mi nyelvünkön abból formáltatott szóval mondatik pünköstnek. Ez nevezetessé tétetett osztán, midőn a Szentlélek az apostolokra elküldetett. Nemcsak azt az ötvenedik napot tartották pedig innepnek, hanem az egész ötven napokat, amelyeken nem böjtöltek, térdet nem hajtottak, hanem fennállva könyörgöttenek, szent énekléssel töltötték idejeket, kivált a halléluját mindenütt énekelték, amelyet a negyven napi böjt idején nem cselekedtek. Szent Ambrus így szól: az Úr rendelte, hogy a negyven napokon szomorkodjunk, az ötven napokon pedig örvendjünk.*

Erre az örvendezésre emlékeztet az ország egyes vidékein (Szeged, Zenta) a húsvét és pünkösd közötti időszaknak zöldfarsang, bárányfarsang elnevezése is. Budaörsön hasonló: Lamplfasching.* Ilyenkor már ismét szabad a menyegző.
A liturgiatörténetből tudjuk, hogy a középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták utánozni, hogy a nagymise szekvenciája: veni Sancte Spiritus… előtt kürtöket és harsonákat szólaltattak meg. A tüzes nyelveket helyenként égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobáltak. E veszélyes szokást sok helyen rózsának és a felhőt jelképező, természetesen szenteletlen ostyának hullatásával cserélték föl. Néhol galambokat eresztettek széjjel a templomban. Magyari István Az országokban való sok romlásoknak okairól elmélkedve, a még eleven szokást megörökítve, gúnyosan írja: az pünkösd napi fagalambnak mint ha mennyből Szentlélek jőne, alábocsátása.* A székelyföldi Csíkdelne templomának középkori szentségházába régebben pünkösd napján fehér galambot zártak, amelyet mise alatt szabadon eresztettek.*

Somorja jámbor asszonyai még a közelmúltban is pünkösd hajnalán az egész templomot földíszítették piros pünkösdi rózsával, és amikor elkészültek, a templom ajtaját, ablakát sarkig kinyitották, hogy széljárás legyen az első pünkösdi szélvihar emlékezetére.*

Budaörs német népe pünkösd reggelén nyitva szokta tartani az ablakokat, hogy a Szentlélek átjárja a házat. A pünkösdi esővizet (Heiligengeistwasser) elteszik, és szemborogatásra használják.
Jámbor szegedi öregek szerint a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó tehát szidni, mert a szél, azaz szélhűdés, guta szele éri, üti meg az embert.

Számos Máriát dicsérő kegyhelyünknek, így Csiksomlyónak, Radnának, Mátraverebélynek, Máriakönnyének, Pálosszentkútnak, és még több másnak pünkösd is búcsúünnepe: a Szentlélek hét ajándékát az ő mátkája, az Apostolok Királynéja, közvetíti a hivő lelkekbe. Szegedi hiedelem, hogy aki tisztalelkű, az pünkösdkor meglátja a Szentlelket Pálosszentkút vizének tükrében.

Orbán Balázs írja,* hogy a Széphavas tetején egy kápolna romjai láthatók, amelyet a Szentlélek tiszteletére emeltek. Ide gyűlt össze régen, minden pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, ezt énekelve: Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére… Itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlaikat összeérintve, együtt mentek a somlyai búcsúra. Visszatérőben az egész nép elkísérte őket a Széphavasig. Itt miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, érzékenyen köszöntek el a távozó rokonoktól. 1744-ben a járványok miatt eltiltották a moldvai csángók hazajárását.

*

A liturgia szavaival: a Szentlélek hét ajándékával megújítja a föld színét és betölti híveinek szívét. Lángra lobbantja bennük a fervor caritatis tüzét, a felebaráti szeretetszolgálat készségét, minden rászorulónak önfeláldozó gondozását.

A középkori ispotályok különös bizalommal helyezték magukat a Szentlélek oltalma alá.* Titulusukat közvetlenül vagy közvetve a római Szentlélek-társulat (Confraternitas S. Spiritus in Urbe, ismertebb olasz nevén S. Spirito in Sassia) ösztönző hatására választották. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy a XII. század végén Montpellier városában egy Guido nevű gazdag francia nemes olyan társulatot alapított, és helyezett a Szentlélek oltalma alá, amely fő feladatának a szegények és betegek kórházban, ispotályban való gondozását tekintette.

Itt a szegények, betegek, elhagyatott árvák, öregek találtak otthonra, ápolásra. A betegeket hajlékukban is fölkeresték, a szegényeket élelemmel és ruhával támogatták. Az elöljáró (magister, másként praeceptor) és alattvalók egyaránt laikusok: testvérek és nővérek. Ez utóbbiak a nőket és gyermekeket gondozták.

Montpellier mellett a rend másik anyaháza a római Hospitale S. Spiritus in Sassia lett. Ennek körzetéhez tartozott hazánk is.* A rend nyugat- és közép-európai házainak száma a XIV. század folyamán elérte az ezret. Magyarországon eddigi adataink szerint Nagyszebenben (1292) és Budán (1330) tűnnek föl először. Régi oklevelek utalnak még Marosvásárhely, a barcasági, német lovagrend-alapította Földvár (Marienburg, Castrum Mariae) és Glurni (?) ispotályaira is. Szentlélek-kórházakról tudunk Bártfán (1446). Adatok híján nehéz eldönteni, hogy Nagyvárad (1339), Kassa (1363), Lelesz (1405), Pécs (1497), továbbá Lőcse, Sárospatak, Gyöngyös, Sajólád középkori Szentlélek-ispotályait szintén a rend alapította-e, vagy csak ihlette őket.* Biztos azonban a pécsi dominikánus (1497), továbbá a szegedi premontrei apácák (1511) kolostorainak, illetőleg ispotályainak. a S. Spirito in Sassia-val való kapcsolata.

E Szentlélek-ispotályokat, egyúttal a devotio moderna hazai bizonyságait majd mindenütt a helybeli polgárság áldozatkészsége tartotta fönn, részletekről azonban itt nincs módunkban szólani.

A Szentlélek kultusza, illetőleg titulusa természetesen már az Árpád-korban feltűnik. Oltalma alatt állott a bencés Berzétemonostor (XII. század), Bátmonostor (XIV. század), a pálos Pilisszentlélek (1263). Dédes (1346), Jolsva (1473), a franciskánus Nagyvárad (1301), az ágostonrendi Hrapkó (1334), az antonita Kassa (1363) kolostora.

Szentlélek-oltárok: Buda (Magdolna-templom 1390), Sopron (1402?).

Ami hazai ikonográfiáját illeti, Zsigra (Schigra, Žehre) templomának egyik falképén a Szentlélek glóriás aggastyán alakjában jelenik meg. Két kézre fogott kendőben kilenc gyermek, vagyis a Léleknek Szent Páltól felsorolt (I. Kor. 12, 8-10) kilenc ajándéka: A Lélek ajándékait pedig kiki azért kapja, hogy használjon vele. Egyik ugyanis a Lélektől a bölcsesség adományát kapja, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik meg a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy a gyógyítás adományát ugyanabban a Lélekben. Ez csodatevő hatalmat, amaz meg a prófétálást, egyik a szellemnek elbírálását, másik többféle nyelvet, a harmadik viszont a nyelvek megfejtését. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

Pünkösd csodáját, a Szentlélek eljövetelét ábrázolja Csíkszentlélek (Leliceni, 1510), Nagyszeben (kálvária, 1520), Szászsebes (Sebisul Sasesc, 1524) főoltára.

A Szentháromság személyei között való ábrázolásról máshol szólunk.

Ma élő titulusok:
Esztergom: Dévényújfalu (Devinska Nová Ves), Ipolytölgyes, Kátló (Kátlovce), Pernek, Péterlak (Petrova Ves), Pilisszentlélek, Budapest-Herminamező.

Besztercebánya: Zólyomlipcse (Sohler-Liptsch, Slovenská Lupča, 1330), Besztercebánya (1650).

Rozsnyó: Oldalfala (Stranské u Tornale), Szomolnok (Smolnik, 1666), Füleksávoly (Savol, 1805).

Szepes: Zsegra (Schigra, Žehra, XIII. század), Lőcse (franciskánusok), Leibic (Libica), Tarnóc (Liptovsky Trnovec).

Eger: Gyöngyös (kápolna, 1540?), Szuha (1710), Alsóábrány (1750), Bükkszék (1759), Aldebrő (1760), Pásztó (1765), Hort (1779), Tiszagyulaháza (1927), Tarnalelesz.

Kassa: Királyhelmec (Královsky Chlumec, 1330), Szepsi (1331), Kassa (1730, kápolna), Nagykőpatak (Kvakovce, 1772), Koskóc (Koškovce, XVIII. század), Alsóberek (Brestov, 1929).

Szatmár: Szatmárnémeti (középkor), Vállaj (1771), Mezőpetri (Pestresti, 1786), Gálospetri (Galos Petrei).

Győr: Sopron (1221).

Szombathely: Rédics, Horvátnádalja, Boba.

Veszprém: Csurgó; Kiskorpád (kápolna), Porva, Rinyakovácsi (kápolna).

Székesfehérvár: Remete (Kertváros, 1942).

Kalocsa: Soltvadkert (1809).

Csanád: Rékás (1390, elenyészett).

Nagyvárad: Olaszi (1749)

Erdély: Csíkszentlélek (Leliceni), Kászonjakabfalva (Jacobeni), Kézdiszentlélek (Sanzieni), Tür (Tiur).

A Lelki Paradicsom Szentírásból összeszedett litániája jellegzetes megnyilatkozása a barokk jámborságnak. Terjedelme miatt sajnos nem idézhetjük.
Említésre méltó végül, hogy a pünkösd az Árpád-korban keresztnévként is fölbukkan. 1252. Clauigeri eisdem vinitoribus Pincusd, Kereu. Viselője nyilvánvalóan erre az ünnepre született. Az időbeli távolság miatt kérdéses, hogy a Pünkösti családnév a keresztnévből származott-e.
________________________________________

Bálint Sándor, 1975. Fehérvasárnap

The post Pünkösd appeared first on Szögedöm.hu.