A pusztítás ismérvei hazánkban 60 éve és  most

Napra pontosan két éve éltem panasszal az Európai Bizottság Elnöke felé az általam gyalázattörvénynek nevezett, többszázezer magyar embernek végleges tönkretételét célzó, Trócsányi-Patai féle közös javaslatot Magyar Országgyűlés által 2014. július 4-én egyhangúan megszavazott XXXVIII. törvény miatt az Európai jogi normáknak, valamint az alapvető emberi jogoknak megsértése okából.

Két nappal ezelőtt pedig ismertettem az Európai Bizottság előtti panaszeljárásban részemre 2016. október 27-én az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága Vezetője – Veronica Manfredi – által küldött tájékoztatást „Hazaárulás minden szinten” című iratomban és írásomban a tájékoztatással kapcsolatosan a következőket írtam:

„Az igazi persze az lenne, hogy ha azt is közölné Veronica Manfredi, hogy milyen tartalmú levelet melyik magyar hatóságnak küldték meg és ez a magyar hatóság milyen választ küldött. Már csak azért is, mert magyar emberek milliónak magánügyeivel kapcsolatosak ezek az iratok.

Azt is el tudnám képzelni, ha mondjuk Dr. Morvai Krisztina, vagy  Szanyi Tibor időt szakítana arra, hogy a mai levélben közölt számok alapján mint európai parlamenti képviselő megnézné a Brüsszelben lévő iratokat és legalább a most említett két levelet honfitársaikkal közölnék. Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy tetteikkel igazodnak azokhoz az országgyűlési képviselőkhöz, akiknek 2014. július 4-én sikerült aljas módon tönkretenni több millió magyar embert.” 

Írtam ezt azért, mert Veronica Manfredi többek között a következőket is közölte tájékoztatójában:

„A bizottsági szolgálatok jelenleg a magyar hatóságoktól kapott választ értékelik annak érdekében, hogy valamennyi releváns tényt megállapíthassák, a jogi helyzetet megerősíthessék és levonhassák a megfelelő jogi következtetéseket.”

Látható az idézettekből az, hogy tegnapelőtt még nem vettem volna rossz néven azt, ha mondjuk Dr. Morvai Krisztina vagy Szanyi Tibor Európai Parlamenti képviselők legalább annyit tennének ez ügyben, hogy a többszázezer szerencsétlen sorsú magyar ember érdekében betekintenének a panaszeljárás brüsszeli iratokba és Veronica Manfredi által közölt magyar hatósági válasz másolatát közzétenné. De a tegnapi napon számomra kiderült az, hogy erre az elképzelhetetlenül nagy segítségükre már semmi szükségünk nincs a nevezettektől.

Hiszen eddig is csak látszattevékenységet végeztek a devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződések magyar áldozatainak megsegítésével kapcsolatosan, míg az iratok közlése esetén ki tudja mit szólnának a hozzájuk tartozó azon magyar országgyűlési  képviselők, akik 2014. július 4-én éppen a többszázezer, esetleg millió magyar ember tönkretételén fáradoztak. Büntetésként akár kimaradhatnának a következő Európai Parlamenti választás során…

Szóval Dr. Morvai Krisztina, Szanyi Tibor és többi magyar EU képviselő saját érdekében jobb ez így.

——————————

Rátérve Veronica Manfredi által említett magyar hatósági válaszra, a Kaposvári Törvényszéktől tegnapi napon kézbesített egyik szerződés részbeni érvénytelensége iránti peres ügyemben érkezett permegszüntető végzésnek alábbi megállapításaiból indulok ki:

A végzésnek ide másolt oldalának következő mondatai utalnak Veronica Manfredi egységvezető által hivatkozott magyar hatósági válasz tartalmára:

„A felperes hivatkozott az Európai Unió alapjogi Chartájának 47. cikkére is.

A Charta 51. cikk (1) bekezdése szerint azonban a Charta alkalmazási köre csak akkor terjed ki a tagállami intézményekre, szervekre, hivatalokra, hogy ha a azok az unó jogát hajtják végre.

A perbeli esetben ez a feltétel nem valósul meg, tehát az Alapjogi Chartára, annak bármely cikkére közvetlenül hivatkozni a jelen jogvitában nincs lehetőség.” 

Azért utalnak ezek a mondatok a magyar hatósági válasz tartalmára, mert Veronica Manfredi egységvezető tájékoztatása egyik mondata a következő:

„Ennek keretében a Jogérvényesülési Főigazgatóság a jelen ügyben a hatékony jogorvoslat és a tisztességes eljáráshoz való jog hiányával kapcsolatban benyújtott panaszt is vizsgálja, méghozzá az Alapjogi Charta előírásai (47. cikk) fényében.” 

Az idézett mondatokból következik az, hogy a magyar hatóságokhoz címzett Európai Bizottsági információk kérése a gyalázattörvénynek Alapjogi Charta 47. cikkéhez viszonyulását firtatta, míg a magyar hatóságok pedig erre a Európai Bizottsági kérdésre akként válaszolt, hogy nem szükséges megfelelni a törvénynek az Alapjogi Charta 47. Cikke előírásának azért, mert a Charta 51. cikke 1. bekezdése miatt a Charta alkalmazási köre nem terjed ki az általam gyalázattörvényeknek nevezett 2014. évi XXXVIII., XL., LXXVII törvényekre.

Amennyiben valakiben felmerül az, hogy miért állítom mindezt csupán egy Kaposvári Törvényszéki végzés alapján, annak közlöm azt, hogy 2014. július 4-e óta a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések részbeni érvénytelensége iránti perekben a bírák önállósága megszűnt. Több ezer jelenleg is folyamatban lévő ilyen peres eljárásban szerzett tapasztalatom alapján határozottan állítom, hogy Szegedtől Debrecenig, Balassagyarmattól Szombathelyig, Pécstől Budapestig egységesen ugyan úgy semmibe veszik az Európai jogrendet, mint ahogy a fenti, Kaposvári Törvényszéki végzésből megállapítható.

Ebből a határozott állításból következően határozott véleményem az, hogy a permegszüntető végzéseket a Törvényszékek, Ítélőtáblák, Kúria feltehetőleg az OBH által közzétett „jogértelmezési szempontok” alapján hozzák. A jogértelmezések kiagyalóit pedig szerintem a Trócsányi-Patai féle társaság, illetve az OBH Vezetőinél, esetleg ezekhez hasonlóknál találjuk meg.

Ezért állítom azt, hogy a Kaposvári Törvényszéki fenti végzéséből minden további nélkül megállapítható az, hogy minden a témában tevékenykedő magyar bíró saját ismereteit félretéve így jár el, így kell, hogy eljárjon.

Ebből következően pedig tehát nincs kétség az Európai Bizottság és magyar hatóságok közötti levélváltás fenti tartalmára vonatkozóan.

Amennyiben pedig még mindig van olyan ember Magyarországon, aki egyszerűen nem hiszi el azt, hogy saját hazájának jogállamisága ilyen soha nem tapasztalt mélységbe süllyedt, ide másolom egy Fővárosi Ítélőtáblai 2014. július 4-e előtti jogerős végzésnek egyik oldalát is:

A 2014. április 8-i jogerős végzésnek ide másolt oldalán írtak bizonyítják azt, hogy az EU-hoz tartozásunk folytán az Ítélőtábla a magyar nemzeti bíróságok számára a feladatot a tisztességtelenséggel kapcsolatos perekben kizárólag EU-s Irányelvre 93/13. EGK Irányelv – illetve EU Bírósági döntéseknek – C-618/10., C-472/10., C-415/11. számú ítéletek megfelelő alkalmazásával határozta meg. Akkor.

Majd 2014. július 4-ét követően a Fővárosi Ítélőtáblának ugyanezen tanácsa az Európai jog említése nélkül azonos tartalmú indokolással utasítja el a keresetlevelet, mint ahogy a Kaposvári Törvényszék fenti végzése teszi.

Miközben Romániában, Lengyelországban, vagy az Európai Uniónak Magyarországon kívüli bármely országában ugyanúgy döntenek a nemzeti bíróságok, mint ahogy az Ítélőtáblai végzés 2014. július 4-e előtt tette. Nyugodjon bele mindenki, hogy nálunk terror ez a javából – jogi terror.

=====================

Mível fentiek szerint bizonyítottam tehát azt, hogy az Európai Bizottságnak Alapjogi Charta 47. cikke megfelelőségével kapcsolatos kérdésfeltevésére válaszolva a magyar hatóságok azt válaszolták, amit a Kaposvári Törvényszéknek ide másolt végzésében kellett a bírónak közölni

„A Charta 51. cikk (1) bekezdése szerint azonban a Charta alkalmazási köre csak akkor terjed ki a tagállami intézményekre, szervekre, hivatalokra, hogy ha a azok az unó jogát hajtják végre”.

ideje alaposabban is megtekinteni azt, hogy miről is van itt szó.

———————————–

A   http://www.europarl.europa.eu/atyourservice/hu/displayFtu.html?ftuId=FTU_1.1.6.html   oldalon olvasható tájékoztató szerint

„Az Alapjogi Charta felsorolja azokat az alapvető jogokat, amelyeket az Európai Uniónak és a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtása során tiszteletben kell tartaniuk. A Charta jogilag kötelező erejű dokumentum, amelyet azért hoztak létre, hogy egyértelműen elismerjék és jobban hangsúlyozzák az alapvető jogoknak az Unió jogrendjében betöltött szerepét.

A Charta 2009. december 1. óta jogilag kötelező erejű. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése kijelenti, hogy „az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának […] szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések”. Ezért a Charta az elsődleges uniós joganyag részét képezi; ily módon a másodlagos uniós joganyag és a nemzeti intézkedések megfelelősége vizsgálatának egyik szempontjává vált.

Ebből következően tehát egyetlen Európai Uniós országnak Trócsányi-Patai féle társasága sem szórakozhat 2009. év óta azzal, hogy van az a pénz, amiért korpás a hajam. Akkor, ha bármelyik európai ország hatalmi elitje ad arra, hogy ne a magyar frankhamisítás elkövetői méltó utódjainak tekintsék őket.

Ami pedig ennek a nemzeti intézkedéseket meghaladó erejű Chartának 47. cikkét illeti, a

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A12012P%2FTXT

cím megnyitásával a következő olvasható:

47. cikk

A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. 

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja. Mindenkinek biztosítani kell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviselet igénybevételéhez.

Ez a kötelezően betartandó rendelkezés nem tetszik a Trócsányi-Patai szövetségnek, hiszen ezek szerint az Uniós jog – tehát 93/13 EGK rend. – által biztosított jogok miatti bíróságokhoz fordulás joga lehetséges úgy, ahogy az 2014. július 4-e előtt a magyar jog szerint is törvényes volt. Zavarja őket elsősorban az, hogy a XL. törvény 37. §-át a Charta rendelkezése miatt figyelmen kívűl kell hagyni.

De azzal, hogy az 51. cikkre hivatkozással hallani sem akarnak a magyar hatóságok erről a Charta 47. cikkről, egyúttal azt is állítják, hogy Magyarországon az Unió által biztosított jogokat a bíróságoknak a következők szerint kell alkalmazni:

A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették,az e cikkben megállapított feltételek mellett nincs joga a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. 

Törvényesíteni kívánják a jogfosztást. Uniós jog ide, Uniós jog oda, amennyiben a magyar diktatúra másként rendelkezik, akkor nincs joga senkinek sem a bírósághoz fordulni a Chartára hivatkozva.

És tehát a jognak ilyen felfogása nem tetszik Veronica Manfredi egységvezetőnek az Európai Bizottságnál levele szerint.

Ellenben a Magyar Országgyűlés minden képviselőjének pártállástól függetlenül tetszett. Kifejezetten ezt kívánták egyhangú szavazatukkal 2014. július 4-én. Vagy ha nem látták ezt, akkor éppen annyi eszük van együttvéve, mint egy sörös lónak.

———————–

De nézzük a magyar hatóságnak hivatkozását a Charta 51. cikk 1. bekezdésére:

51. cikk

Alkalmazási kör 

(1) E Charta rendelkezéseinek címzettjei – a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett – az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ennek megfelelően saját hatáskörükben és a Szerződésekben az Unióra ruházott hatáskörök korlátain belül tiszteletben tartják az ebben a Chartában foglalt jogokat és betartják az abban foglalt elveket, valamint előmozdítják azok alkalmazását. 

Amennyiben visszatekintünk a Kaposvári Törvényszék végzéséből kiolvasható, Trócsányi-Patai társaság és OBH által nyilvánvalóan összeállított, bírók számára kötelezően tanácsolt jogértelmezési szempontra a Charta 47. cikk kizárására vonatkozóan

„A Charta 51. cikk (1) bekezdése szerint azonban a Charta alkalmazási köre csak akkor terjed ki a tagállami intézményekre, szervekre, hivatalokra, hogy ha a azok az unió jogát hajtják végre.”

akkor a Trócsányi-Patai társaság és az OBH jogértelmezési szempontjai tehát nem vitatja a 2014. évi XL. törvény 37. §-a alkalmazhatatlanságát, azaz a fogyasztóknak jogérvényesítési lehetőségét elismeri úgy, mint 2014. július 4-e előtt történt, csupán azért utasítják el az Európai Bizottságnak ezzel kapcsolatos felvetését, mert a bíróságoknak nincs joga szerintük 2014. július 4-e után  az Uniós jogot figyelembe venni peres eljárásokban, csak az általam gyalázatos törvényeknek tartott jogszabályokat.

Ördögien aljas felfogás. Hiszen a Kaposvári Törvényszéken hozott végzést megelőzően a mellékletben látható periratban foglaltam össze perbeli érvelésemet és többek között az alábbi Uniós jogra hivatkoztam:

„A felperesek kereseti kérelme tehát az uniós jog alkalmazását igényli, ezért jelentősége van a Bíróság gyakorlatának is, mely szerint a nemzeti joghoz képest az uniós jog elsőbbséget élvez („Costa con ra E.N.E.L” ügy), a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni függetlenül attól, hogy a hazai jogalkotásra az irányelv elfogadása előtt vagy után került-e sor, amennyiben pedig ez nem lehetséges, úgy a nemzeti jogszabályt figyelmen kívűl kell hagyni („Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.)”

Ugye tetszenek látni azt, hogy az Uniós joghoz tartozó Európai Bírósági Colson” ügy, C-106/98., C-441/93., C-194/94.ügyekben hozott ítélet szerint az irányelvekkel nem összhangban lévő gyalázattörvényeket – 2014. évi XXXVIII., XL., LXXVII törvények – minden magyar nemzeti bíróságnak figyelmen kívűl kellene hagyni az Európai jog szerint, de az Európai Bizottságnak választ adó magyar hatóság ténylegesen azt közli, hogy mível ezek az Európai jogot semmibe vevő magyar törvények nem Uniós jogok, a magyar bíróságok az 51. cikk 1. pontja alapján figyelmen kívűl hagyják a Charta 47. cikkben írtakat.

==========================

Fentiekből is megállapítható az, hogy Adynak nem volt igaza akkor, amikor 1907. május 19-én azt írta:

“Nagyobb igaza sohse volt népnek. 

Hitványabb Nérók még seholse éltek.”

Azok az 1907-ben élt magyar Nérók szende apácák voltak a mai Magyar Országgyűlés egyhangú szavazatát tanúsító és más mai nemzetrontóhoz képest. Anyámék 1946-ban a románok elől menekültek át a határon ide, most pedig bánhatják a határon erről élő magyarok, hogy miért nem Romániában vették fel az OTP kölcsönt…

—————————–

Ellenben Vass Albertnak már feltehetőleg igaza volt akkor, amikor a következőket írta:

“Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg.”

Ezzel a tömeggel szórakozik a Trócsányi-Patai társaság és a többi.

=================

Visszatérve az Európai Bizottság előtti panaszeljárásomra ne gondolja senki azt, hogy amit most ismertettem az Európai Jog és nemzeti jog viszonyáról, a gyalázattörvények tarthatatlanságáról, nem tudják mindezeket a mai magyar Nérók. Trócsányi-Patai társaság, az OBH és valamennyi magyar bíró pontosan tudja a most leírt megállapításaimat.

Tudják azt is, hogy mondjuk 3-4 év múlva panaszeljárásom eredményeként az Európai Bizottság majd megfedi Magyarországot, megfenyegeti a Kormányt egy Európai Bírósági eljárással, ez az Európai Bírósági eljárás is eltart majd két évig. És miután az Európai bírósági ítélet helyteleníteni fogja a magyar bírósági gyakorlatot, ennek eredményeként Trócsányi Igazságügyi minisztert büntetésül Európai biztosnak ugyanúgy kinevezik majd, mint Navracsicsot is kinevezték.

Addig pedig néhányezer milliárd forintot lenyúl még a Matolcsy féle bank az adósokról, Csányi Sándor és a többi vagyonának nagyságára majd már az amerikai milliárdosok is csettintenek, és már segédmunkást sem fogunk találni Magyarországon. Ellenben a tömeg, az itt maradt nyomorult tömeg majd megtartja tizenkettedik népszavazását arról, hogy a boltok mikor legyenek nyitva, vagy bejöhet-e évente 2.000 fő menekült hazánkba, vagy sem.

——————–

Ami pedig a hatvan évvel ezelőtti pusztítást illeti a maihoz képest, a pusztulás, a halál mindenképpen az élet megszűnését jelenti, és ebből a szempontból egyforma.

Ebből a szempontból mindegy, hogy orosz géppuskatűzben hal meg egy fegyvertelen áldozat, vagy egy banki csalás miatt tönkrement idegrendszerű becsületes ember veti ki magát az ablakon.

De azért egy hatalmi elit tombolásával együtt járó banki csalássorozattal elkövetett emberölés elkövetőjét aljasabbnak tartom az őszinte gyilkosoknál. Nem beszélve arról, hogy saját fajtáját még az állat sem szokta olyan hidegvérűen halálba kergetni, mint ahogy a csalók ezt az elmúlt években tették és teszik hazánkban.

Siófokon 2016. november 4.

Léhmann György

Letölthető verzióhoz kattintson!

The post A pusztítás ismérvei hazánkban appeared first on Szögedöm.hu.

Csatlakozzon a feljelentéshez itt!!!Olvassa el az alábbiakban Kásler Árpád és a BÁÉSZ közvádas feljelentését, ami elsősorban a Büntető Törvénykönyv 318. § (1)-ban foglaltak szerinti csalás büntette és a Btk.296/A. § foglaltak szerinti fogyasztók megtévesztésének magalapozott gyanúja miatt került beadásra az alábbi magyar bankok ellen:

1. OTP Bank Nyrt. 
2. Kereskedelmi és Hitelbank Nyrt. 
3. Raiffeisen Bank Zrt.
4. Erste Bank  Nyrt. 
5. AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe 
6. FHB Bank Kereskedelmi Bank Zrt. 
7. CIB Bank Zrt. 
8. Budapest Bank Nyrt. 
9. MKB Bank Nyrt.
10. Merkantil Bank  Zrt. 
11. Lombard Lízing Zrt. 
12. Unicredit Bank Hungary Zrt.

Feljelentés

Itt az alkalom, mindenki bizonyíthat. Ha ezrek nem csatlakoznak a feljelentéshez akkor nem nagyon van miről beszélni. Akkor ne csodálkozzon senki, hogy ki lesz lakoltatva és földönfutóvá téve. A BAÉSZ csak komoly társadalmi támogatottsággal tudja uralni a helyzetet. Mi visszük a zászlót, élen járunk, de most már hátvédekre, jobbszárnyra és balszárnyra is szükség van. CSATLAKOZZANAK!

“És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.

Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”

És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.”

“Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az események, hogy már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem beszélhetünk, hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú emberéletet és egyéb tragédiát követelő, szándékos  bűncselekményről.”

„Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató parancs kiadására és a felelősök büntetőeljárás alá vonására.”

Csatlakozzon a feljelentéshez itt!!!LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG
1055 Budapest, Markó u. 16.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség!

Alulírott Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (rövidített nevén BAÉSZ, székhelye 5711.Gyula, Fehér-Körös utca 69. nyilvántartási száma: 2817, képviseli Kásler Árpád mint a BAÉSZ elnöke ) mint érdekvédő társadalmi egyesület ezennel

közvádas

f e l j e l e n t é s t

teszünk az

1. OTP Bank Nyrt. 1051 Budapest, Nádor u. 16., 
2. Kereskedelmi és Hitelbank Nyrt. 1051 Budapest, V.ker. Vigadó tér 1.,
3. Raiffeisen Bank Zrt. 1054 Budapest, Akadémia u. 6.,
4. Erste Bank  Nyrt. 1138 Budapest , Népfürdő u. 24-26., 
5. AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe 1138 Budapest, Váci u. 135-139.,
6. FHB Bank Kereskedelmi Bank Zrt. 1132 Budapest,Váci u. 20.,
7. CIB Bank Zrt. 1027 Budapest, Medve u. 4-14.,
8. Budapest Bank Nyrt. 1138 Budapest, Váci u. 188.,
9. MKB Bank Nyrt. 1056 Budapest,Váci utca 38.,
10. Merkantil Bank  Zrt. 1051 Budapest, József A. u. 8.,
11. Lombard Lízing Zrt. 6720 Szeged, Somogyi u. 19.
12. Unicredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6.

ellen elsősorban a Büntető Törvénykönyv 318. § (1)-ban foglaltak szerinti csalás büntette és a Btk.296/A. § foglaltak szerinti fogyasztók megtévesztésének magalapozott gyanúja miatt.

Ezért mint a csalás törvényi tényállása:

Btk.318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz,

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon

c)980

követik el.

(7)981 A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentős kárt okoz,

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon,

c)982

követik el.
Mely törvényi tényállás elemeit a megnevezett pénzintézetek azzal valósítják meg,hogy

– az adósokat színlelt jogügylettel (kölcsönszerződés) tévedésbe ejtették

– az adósoknak kárt okoztak ( vagyoni és nem vagyoni károk)

A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek kölcsönszerződést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerő nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal őket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak, holott a legfőbb ügyész is elismerte, hogy a devizaalapú hitelezésnél a „A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”

A gyanútlan és banki háttérműveletekben járatlan adósok felültek a csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és Nyugat-Európában már bankházak mentek csődbe és a válság begyűrűzése a bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehető, éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerződések aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkező eseményről amely csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan szerződést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenőrizni tudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.

Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052./2012/7.sz. ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerződésből igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerződésre jellemző árrésnek a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek mondja ki azt a kikötést amely ellenszolgáltatás nélküli plusz bevételhez juttatja a bankot.

Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelől egy kölcsönt, és másfelől egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részéről), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerződés jön létre közöttük.

A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelező. Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelező, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részéről a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).

A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel — tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik — értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.

A fentiekből is egyértelműen látszik, hogy már az Ítélőtábla szintjén is szembeötlő az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönből mint jogügyletből a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített Kölcsönszerződést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó tartozáselismerő nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a kölcsön folyósításának feltétele.

A jogügyletben felmerülő kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított törlesztőrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem orvosolja.

Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.

És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.

Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátva névértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,

MERT AKKOR VALÓBAN PÉNZKÖLCSÖN ADÁS TÖRTÉNT VOLNA, ÉS NEM DEVIZA ADÁSVÉTEL.

A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.

Deviza adásvétel esetén nem rögzíthető a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthető a Bank által megvásárolt deviza hiteltartozásként, csak adásvételből eredő tartozásként.

Nem követelhető az adásvétel során keletkezett tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt fennálló pénztartozás.

Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletről van szó.

Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.

A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett devizaalapú hitelek esetében  a valóságtól eltérő jogcímen tüntették fel a gazdasági eseményt, ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik, kimerítve úgy a Btk.318.§-ban foglaltakat mint a Btk.296/A.§-ban foglaltakat.

Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészről a legfőbb ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára, melyből alább idézünk, másrészről mint Magyarország (jogász) miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el „A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”

2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket „BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség, a devizaalapú hitelek esetén sem a hitelszerződésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerződésre (kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt meg valójában, csak annak álcázták.

A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét folyósították.

Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott deviza teljes összegében nem követelhető, mert a folyósításkor nincs átadva a deviza névértéke, ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek a forint vételi áron történt folyósítását követő értékbeli változása az Adós részére nincs átadva

Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tőkének a névértéke követelhető mint visszafizetendő

kölcsöntőke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.

Ptk.523.§(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert kölcsönadáskor a Hitelező meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy anélkül.

Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt névértékét, ezért a folyósított forint névértékétől eltérő összeget követelnek .

A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntőkének a névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.

Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak kölcsönként történő követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§, Hpt. 10.2 hiszen a pénzintézet által megjelölt kölcsöntőkével az Adós soha nem rendelkezett.

Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként közölték az Adósok banki kivonatain.

A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik nyilvántartásba a Hitelezők, annak ellenére, hogy a deviza rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevők, de ez a gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.

A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerződés, nem kölcsönszerződés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.

Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:

c) A kölcsönszerződés alapján a hitelező a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelező akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.

A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetőleg a kölcsönadott helyettesíthető dolognak a közvetlen átadása. De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevőtől, hanem azt kölcsönként a vevőnél hagyja, s a vevő a vételárnak megfelelő kölcsönösszegről ad elismervényt. Ez valójában a constitutum possessorium és a brevi marnu traditio sajátos vegyülete, tehát két jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor valóságos kölcsönszerződésről van szó. Ha azonban a vevő a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak megfelelő összegről mint kölcsönösszegről ad elismervényt, ez a tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre önálló kölcsönszerződés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkező követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.

A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak megfelelően, a más jogszabályokban előírt adatok rögzítésével írja elő.

A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.

Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnekmegfelelő gazdasági esemény helyett hitelszerződést rögzítettek a számviteli rendszerükben.

Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét követelik, a mindenkori forint árfolyamon.

Erre deviza adásvételkor van lehetőség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete semmilyen pénzösszegnek nincs.

Azonban a bankok nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott devizát névértéken. A névérték azonban a folyósítást követően nem ellenértéke a vételi árnak az árfolyam napi szintű változása miatt.

A deviza adásvétel a Bank mint vevő által a vételárnak mint előlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendő devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az Adós részletekben fizet meg.

Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel, miközben kölcsöntőkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva, ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.

Mivel a deviza helyett annak forint megfelelőjét vételi áron folyósítja a Bank, de a havi törlesztő megvásárlásához eladási áron, virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.

A kereskedelmi árrés maga a legfőbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.

Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben merülhet fel, és mivel valós devizában történő pénzkölcsön nyújtás nem történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag kölcsönszerződésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket takargatják a kölcsönszerződésekkel és más követeléseiket is követelnek az Adósoktól mint azt a kölcsönszerződés alapján törvényesen lehetne.

A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk. 231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történő meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.

Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkező jogszabályok azon esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva, mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként történő visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk. 231.§-a diszpozitív, tehát az ellenérték devizában történő meghatározásának biztosítja ugyan a lehetőségét, de nem kötelező jelleggel.

Ezen túlmenően, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által rendelkezésre bocsátott összegtől függetlenül, mivel visszafizetési kötelezettséget írnak elő az Adós számára. A visszafizetési kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétől, mertvisszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.

A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget, hiszen magának az ellenértéknek a meghatározására nincs lehetőség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.

A kamat az a százalékszerűen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a főtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a jogosultnak, s amelynek a mértéke a főtartozás összegéhez és a használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert főtartozást tételez fel.

A főtartozáson felül jár, s a főtartozással egynemű dologban visszatérően kell fizetni.

Fentiekből megállapítható, hogy a főszolgáltatás forintban történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz ha a Hitelező forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét és az arra járó kamatot követelheti, mint a főszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak devizában vagy a deviza névértékének megfelelő forintban követelheti a kamatot.

A Névérték fogalma

Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:

Minden nyomdai úton előállított (előállítható), vagy dematerializált értékpapír, vagy a Szt. által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátómeghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, továbbá annak kamatát, egyéb hozamát a hitelezőnek (az értékpapír birtokosának) megfizeti. [Szt. 3 § (6) 2.]

Számviteli törvény 3.§ (6)

2. hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: minden olyan nyomdai úton előállított (előállíttatható) vagy dematerializált értékpapír, illetve e törvény által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát, és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti. Ide tartozik különösen: a kötvény, a kincstárjegy, a letéti jegy, a pénztárjegy, a célrészjegy, a takaréklevél, a jelzáloglevél, a hajóraklevél, a közraktárjegy, az árujegy, a zálogjegy, a kárpótlási jegy, a határozott idejű befektetési alap által kibocsátott befektetési jegy;

Ez a törvényhely a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a pénzintézetek mindig névértéken rögzítik az általuk kibocsátott értékpapírok után kapott kölcsönt,hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a kibocsátó az értékpapírral ismeri el, hogy az értékpapíron szereplő összeget a hitelező a rendelkezésre bocsátotta és kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét és annak számolt kamatát az értékpapír birtokosának megfizeti.

A fent nevezett pénzintézetek többsége a devizaalapú hiteleket szintén jelzáloglevél kibocsátásával finanszírozta és nem mást, mint a jelzáloglevél névértékét fizetivissza az arra számolt kamattal a jelzáloglevél tulajdonosának, hitelezőjének. Tehát nem mást fizet vissza. Ellenben az Adóstól,akinek devizaalapú hitelt nyújt, nem a rendelkezésére bocsátott pénzösszeget követeli, hanem a nyilvántartásba vett deviza névértékét, amelyet nem ad át az adósnak, csak a folyósítás napján a névérték vételi árfolyamon számolt forint ellenértékét. A nyilvántartásba vett kölcsön összegének névértékéhez még akkor sem jutna az Adós, ha ugyanazon a napon devizát vásárolt volna belőle, mert Ő nem pénzintézet, így csak eladási áron juthatott volna devizához, amellyel kisebb devizaösszeg vásárolható, így semmilyen úton-módon nem lett rendelkezésére bocsátva, a törvényi előírásoknak megfelelően a kölcsön összege-feltéve de meg nem engedve-még más devizanemben sem.

Mint látjuk, a nyilvántartásba vett devizaösszeg névértéken nincs átadva az Adósnak.

A Bank megtartotta magának, de követeli.

Számviteli törvény

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. §(1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2)A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

A számviteli törvény előírása szerint szabályszerű az a bizonylat, amely az ADOTT GAZDASÁGI ESEMÉNYRE VONATKOZÓAN a más jogszabályban előírt adatokat a VALÓSÁGNAK MEGFELELŐEN, hiánytalanul tartalmazza.

Ptk.231. §(1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2)Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Nincs lehetőség arra, hogy egy megtörtént gazdasági eseményt ne a valóságban történtek szerint rögzítse egy gazdálkodó szervezet a könyvelésében. A devizaalapú hitelek esetén az Adós számára a közleményként a devizaösszeg a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintértéke “hitelfolyósítás ” elnevezéssel jelent meg az Adós banki kivonatán jóváírásként.

Ezzel egyidejűleg a hitelnyilvántartási számlán a Bank hiteltartozáskéntnyilvántartásba vette a devizaösszeget, (a 250/2000. Korm.rendelet alapján amely csak a nyilvántartást teszi kötelezővé de nem a devizaárfolyamon történő beszorzást) amelynek megfizetésére az Adóst kötelezte.

A devizaösszegnek a folyósítás napján értékben megfelelő forintösszeg folyósítása vételi árfolyamon mint gazdasági esemény nem hitelfolyósítás és nem kölcsönfolyósítás. Ez a gazdasági esemény DEVIZA VÉTELÁR FOLYÓSÍTÁS,ezért a számvitelben való rögzítése nem lehet más, és nem rögzíthető pénzkölcsön adásként, hitelfolyósításként, és a deviza nem vehető nyilvántartásba hitel-kölcsöntartozásként, csak deviza adásvétel miatt fennálló pénztartozásként.Minden további esemény ennek a következménye.

A Ptk. 231.§ (2) bekezdése vonatkozik rá mint más jogszabály, de a forintfolyósítás miatt a devizakövetelés re kölcsön jogcímen nincs lehetőség a Ptk.523.§-ában kógensen elrendeltek miatt. Kizárólag adásvétel lehet a bank követelésének jogcíme.

Amiért nem hitelezés és nem kölcsönadás történt, azt az alábbi törvényhelyek támasztják alá:

Ptk. 522. §(1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére – a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén – kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.

(2) A bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.

523. §(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2)Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Hpt. 2. számú melléklet I. Pénzügyi szolgáltatások

10.1.Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.

10.2.Pénzkölcsönnyújtás

a)a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;…(visszafizetni csak azt lehet amit megkaptak).

Hitelszerződés esetén hitelkeret rendelkezésre bocsátása történik rendelkezésre tartási jutalék ellenében.

A tartozáselismerés

242. §(1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.

Mivel az Adósok kölcsöntartozás megfizetésére vállaltak kötelezettséget, ezért, amennyiben más jogcímen keletkezik tartozásuk, annak követelésére a kölcsön jogcímet rögzítő tartozáselismerő nyilatkozat alkalmatlan.

Ezen túlmenően, egyik legalapvetőbb szempontja az adózásnak éppen az adózó bevételeinek jogcíme.

Ezesetben nem mindegy, hogy a bank kölcsön jogcímen könyveli le a nyilvántartásba vett devizaösszeg miatti követelést, vagy adásvétel jogcímen, mert a befolyó bevételnek más az adóügyi vonzata.

A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.

Tehát kereskedelmi tevékenység történt, vásárlás, és nem kölcsön rendelkezésre bocsátás, mert nem a névérték lett átadva, hanem annak ellenértéke, a forintban számolt vételi ára.

dr. Polt Péter beadványából:

„A normál banküzemi működéshez tartozik és alapvető pénzügyi közgazdasági

összefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban történik, a következő módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankművelet során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelő devizát forintfizetés ellenében megvásárolják a kölcsön felvevőjétől (adóstól), A törlesztő részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak, hiszen az adós a szerződési feltételek szerint bár forintban fizet, de annak nyilvántartása devizában történik. Tény, hogy ténylegesen sem a törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történő átváltására (illetve ellenkező előjelű ügyletben fordítva), Ez azonban nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos pénzügyi művelet, melyben eladáskor deviza eladási, vételkor pedig deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerződéses konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve törlesztést írnak elő, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerződésbe nem foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történő beszerzésével az átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetből eredő nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz rendeltetésszerűen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”

Jó lett volna ha a tisztelt legfőbb ügyész mellékelte volna okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket is, amelyek lehetővé teszik az általa felsoroltakat.

A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges devizahitelről lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A folyósításkori állapotában, és a jövőre nézve való állapotában.

De forint rendelkezésre bocsátása esetén a Ptk. 231.§-a szerint csak akkor kötelezhető az adós deviza megfizetésére, ha az ügylet deviza adásvétel, mert pénzkölcsön adásnál nincs lehetőség a pénztartozást a hitelező által rendelkezésre bocsátott pénzösszegtől eltérően meghatározni , mivel a Ptk.523.§-a és a Hpt. 2. számú mellékletének I. 10. 2. pontja kógensen rendelkezik a pénzkölcsön adásról és lex speciális jogszabály, a Ptk 231. §-a pedig diszpozitívan rendelkezik a pénztartozás meghatározásáról szerződéses kapcsolatok esetén és generális jogszabály.

Ahhoz, hogy a jövőre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetősége, hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse, befektethesse stb.

Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..

De ha deviza helyett forintot folyósítanak a számára, de deviza összeggel tartozik, akkor CHF formájában sem eladni, sem befektetni, sem elkölteni nem tudja, vagyis nem rendelkezik a kölcsön összegével, holott a törvényi előírásoknak megfelelően, a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani.

Ahhoz, hogy a nyilvántartásba vett kölcsönösszeggel rendelkezzen, először újra át kell váltania, és azért a forint összegért, amit a folyósítás napján a devizáért kapott, nem ugyanazt a CHF összeget fogja kapni már aznap sem, mert csak eladási árfolyamon tudja átváltani a kapott forint összeget CHF-re, mert a követelt kölcsön összege CHF.

A vételi árat valamiért kapták az adósok, itt a devizáért, tehát azt át kell adniuk – de akkor ehhez adásvétel jogcímen jutottak, és nem kölcsön jogcímen s emiatt nem vehető tartozásként fel hitelszámlára, hanem adásvételből eredő követelést írhat elő a vevő(pénzintézet).

A jogcím nem más, :

“(justus titulus), oly cím, mely az igénybe vett jognak a jog által elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. Épp úgy a tulajdonjog megszerzésére alkalmas cím a kölcsön, mert a kölcsönvevő a kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert haszonkölcsön címén tulajdont szerezni nem lehet.”

Forrás: Pallas Nagylexikon

A jogcím az a cím, amellyel a pénzösszeg, az ingatlan, az áru tulajdon jogához hozzájutunk.. Ebben az esetben a devizához jut hozzá a Bank azon az áron, ami annak vételi ára, azaz a forintösszeg.

Itt a vételi ár kifizetésével jut birtokba a Bank, mi meg az ellenértéket megkapjuk érte, a forintot.

A Bank ellenben a deviza vételi árának folyósítása helyett a deviza névértékét követeli, ami magában hordozza a deviza árfolyam változása miatt az árfolyam különbözet Adóstól történő követelését, miközben a deviza névértéken nincs rendelkezésre bocsátva az Adós részére.

Ez speciális adásvétel, két azonos rendeltetésű dolognak, a kétféle pénznemnek az adásvétele.

Itt a vevő a Bank, célja a deviza tulajdonjogának megszerzése.

Ez adásvétel jogcím.

Kölcsön jogcímnél a deviza át kell legyen adva az Adósnak, és azt kell visszafizesse.

Az Adósok pedig nem kölcsönt kaptak, mert amit kaptak, a forint összegét, azt nem kell visszafizessék, ellenben mint eladók, a deviza NÉVÉRTÉKÉT kell átadják, mert a Bank a deviza névértékét veszi a hitelszámlán nyilvántartásba, hiszen a rendelkezésre bocsátás napja szerinti devizaösszeget követeli megfizetni.

Tehát az Adósok az eladók az ügyletben, akiket kifizet a Bank, miközben ő válik a deviza tulajdonosává a10-20-30-év alatt.

A KERESKEDELMI ÁRRÉS, KIZÁRÓLAG AZÉRT KÉPZŐDIK, MERT DEVIZAKERESKEDELEM FOLYIK a kereskedelmi árrés az adós terhe, ami igazi devizahitelnél nem merül fel, ha az Adós magát a devizát használja fel, és csak törlesztéskor vesz devizát, AZ ADÓSNAK RENDELKEZÉSI JOGA KELL, HOGY LEGYEN A KÖVETELT DEVIZA FELETT, MERT EZ A TULAJDONLÁS LÉNYEGE, ha nincs tulajdonlás, nincs követelési lehetőség sem, kölcsön jogcímen.

A REÁLFOLYAMAT ÁTÜLTETÉSE A KÖNYVELÉSBE .

A folyamat leírható a pénzmozgás a valósan történt események szerint. Ehhez hozzá kell rendelni a hatályos magyar jogszabályi rendelkezéseket. Ezek után, a számviteli törvény megsértésével bekövetkező hatásokat szükséges megvizsgálni, hogy melyek is voltak azok a más jogszabályok, amelyeket a számviteli törvény ír a 165.§ (2) bekezdésében, és aszerint volt-e könyvelve.

Számviteli törvény

165. § (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

Adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan mindig van más jogszabály, mert a számviteli törvény az magának a könyvelés menetének a leírása.

De ezt arra felhasználni nem lehetséges, hogy nem azokat a jogszabályi rendelkezéseket használja, amelyek a reálfolyamatot leírják, mert azáltal hamisítás, csalás történik.

Mint ahogyan történik is.

PACTA SUNT SERVANDA

A megállapodás kötelez.

De nem lehetséges mást lekönyvelni, mint amire a megállapodás kötelez.

Nem lehetséges az, hogy ha valakinek vételárat adnak át, akkor arra kötelezzék, hogy kölcsön jogcímen fizesse meg az általa eladott árut, mert ez egy adásvétel. És nem vonatkozhat rá a pénzkölcsön adásról szóló jogszabály.

A könyvelés van felhasználva arra, hogy a valóság meg legyen hamisítva.

Márpedig a könyvelést a “más jogszabályok “szerint kell végezni, mert a könyvelés csupán egy váz, amibe bele kell helyezni a valós folyamatokat.

Olyan ez, mintha valaki a más nevében, személyi irataival vesz fel kölcsönt.

Megvannak a pénzösszegek, megvannak a papírok, de nincs kin követelni, ha kiderül, hogy csalás történt, előbb meg kell találni az elkövetőt.

Adósok pénzt kaptak, vannak papírok, de nem azon jogszabályokat alkalmazza a Bank, amelyek vonatkoznak a jogügyletre, mert ami történt, az nem kölcsön adás, nem felel meg a kölcsön adásról szóló jogi követelményeknek és rendelkezéseknek.

És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.

Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”

És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.

Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”

A Hpt. szerint a kölcsönszerződés:

„Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részéről, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.”

A jogviszony keletkezése:

A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a jelentős hitelezői kockázat miatt jellemzően, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerződésekbe foglalják.

A jogviszony alanyai:

Egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.

Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy.

A jogviszony tartalma:

A hitelező legfőbb kötelezettsége, a szerződésben meghatározott összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészről nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.

Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől annyiban térhet el, hogy azt előbb is visszafizetheti.

Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell megfizetnie. Arra az időre azonban, mely alatt a hitelintézet – akár hitelszerződés alapján, akár anélkül – a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.

Az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni.

VISSZAFIZETNI, semmi mást nem lehetséges, mint amit az Adós meg is kapott, megfizetni igen, de visszafizetni NEM.

Összefoglaló:

A szóban forgó hitelintézetek, a Ptk.231.§-ra való hivatkozással kölcsön jogcímen tartanak nyilván olyan névértékű összegeket amelyek névértéken nem lettek rendelkezésre bocsátva, a kölcsönszerződésekre és a pénzkölcsönnyújtásra vonatkozó hatályos magyar jogszabályok értelmében, amelyek kötelező jelleggel rendelkeznek. Ezzel szemben egy deviza adásvételből származó pénztartozással rendelkeznek az Adósok, de nem adásvétel jogcím van feltüntetve az adósságot tartalmazó közokiratban, hanem kölcsön jogcím. Így a pénzintézet a kölcsönadáskor felszámolható kamatot, az adásvételkor felszámolható kereskedelmi árrést és az árfolyam különbözetet is felszámolja úgy a havi törlesztő részletre mint a tőkehátralékra,, a hamis jogcím mögé rejtőzve, amellyel becsapta és megtévesztette a vele szerződő adósokat. Azoknak a jogügyleteknek amit a pénzintézetek lefolytattak Magyarországon nincs jogszabályi háttere, vagyis jogszabályi háttér nélkül, félrevezették és becsapták az Adósokat. Erről a tisztelt legfőbb ügyész úr így vélekedik a Kúrának címzett szakmai véleményében:

„A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhető, ezért célszerű a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”

Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is ők fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételből származó pénztartozással. Viszont a közjegyzők által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.

Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzői okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.

Mint ahogy korábban is utaltunk rá, Magyarország miniszterelnöke is többször kifejtette, hogy csalás és félrevezetés áldozatai lettek az Adósok. Ennek a csalásnak és a fogyasztók megtévesztésének következtében, ezrek lettek öngyilkosok úgy, hogy még az ügyészség és egyéb hatóságok nem rendeltek el rendkívüli nyomozást az ügyben. Holott egy hibás termék esetén az a termék azonnal visszahívásra kerül és a felelősök felderítése megkezdődik, de ezesetben mindez nem történt meg a mai napig, ami felveti annak gyanúját, hogy az állami apparátusnak takargatni valója van, esetleg összefonódása az érdekelt pénzintézetekkel. Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az események, hogy már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem beszélhetünk, hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú emberéletet és egyéb tragédiát követelő, szándékos  bűncselekményről.

Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató parancs kiadására és a felelősök  büntetőeljárás alá vonására.

Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke,
Töviskesné Dsupin Judit, BAÉSZ főtitkár

Kelt: Gyulán, 2012.12.27. napján

Forrás: hir.ma

The post Büntetőfeljelentés a magyarnyúzó áldevizás bankok ellen – csatlakozzon Ön is!!! appeared first on Szögedöm.hu.

Persze a Kúria mindent felülvizsgál az üggyel kapcsolatban.

Semmis az a kölcsönszerződés, amelynél a szerződésben nincs leírva az adóst terhelő minden költség – derül ki a Fővári Törvényszék OTP ellen múlt héten meghozott jogerős döntésének indoklásából.

A devizahiteleknél nem volt előre meghatározva, hogy a kiutalt hitel mennyibe fog kerülni. Ezt még a bank sem tudta akkor kiszámolni amikor a szerződést aláírták.

A BANK NEM HIVATKOZHATNA ARRA, HOGY AZ EMBEREK IS UTÁNNA NÉZHETTEK VOLNA A DEVIZAHITEL SZERZŐDÉSÜK MEGFELEL-E A JOGSZABÁLYOKNAK

A legtöbb szakember és laikusnak is az a véleménye, hogy azért a bankhoz ment mindenki hitelt felvenni, mert ebben a témában a bank volt a szakember.

Ha tönkre megy az autó fékrendszere, akkor nem a henteshez megyünk, hanem az autószerelőhöz.
Ha a fék miatt baleset ér bennünket, akkor a felelősség a szerelőt terheli. Bennünket nem is terhelhet, hiszen azért mentünk szakemberhez, mert mi nem értettünk hozzá.

A bank is egy szakcég, aki pénzzel foglalkozik. Csak, hogy Ő nem volt korrekt, mert, mivel az emberek nem értenek a pénzhez átverték a hitelfelvevők legnagyobb részét. Olyan szerződést írattak alá mindenkivel, ami nem felelt meg a jogszabályoknak sem.

Térjünk vissza az OTP perhez.

Az OTP ellen, a teljes hiteldíj számítási módja alapján indított pert elsőfokon elbukta az a jogász, aki a Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdek-képviseleti Egyesület (PITEE) égisze alatt tevékenykedik. A Fővárosi Törvényszék számtalan pontban osztotta az elsőfok véleményét, a legfontosabb kérdésben azonban ellentétesen határozott. A részletes indoklás és a döntés alapján (ami ma került nyilvánosságra) úgy tűnik, a PITEE olyan fogást talált a rendszeren, amibe kapaszkodva szinte minden devizahiteles akár meg nem történtté is teheti az elmúlt évek lidércnyomását. Mielőtt részleteznénk, hogy miről is van igazán szó, azért rögzítjük: a jogászok körében sebtében végzett felmérésünk során a perben nem érintettek közül egyelőre senki sem gondolja, hogy a Kúria változatlanul hagyja ezt az ítéletet.

A leírtak alapján az OTP a teljes hiteldíj (THM) számítása során figyelembe vette, hogy az adós a devizahitelhez vételi árfolyam jutott, míg a törlesztést eladásin teljesítette, de annak számítási módja és mértéke nem volt világos előtte.

Hasonló okból a Szegedi Ítélőtábla a Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezetének elnöke és felesége kezdeményezte perben ezt az eljárást már részben érvénytelennek minősítette. A Kúria iránymutatása az ilyen ügyekben még nem ad eligazítást, az ugyanis csak az egyoldalú szerződésmódosításokról szól (a gyakorlati következmények egyébként még ezen a téren is a konkrét ítéletekből derülhet majd ki). A helyzetnek viszont most mindenképpen változnia kell. Az OTP ugyanis mindkét ügyben törvényességi felülvizsgálatot kért.

THM-számítás
A konkrét mértéknél az OTP (nem minden bank tett egyébként így) a törlesztőrészleteket forintban, méghozzá a deviza eladási árfolyammal kalkulált forintértékkel vette számításba. A tét most már nagyon nagy. A mostani döntésben alaposan rávertek a szegedire. A bíróság ugyanis nem egyetlen pontot, hanem a teljes devizahitel-szerződést mondta ki semmisnek.

A hitelintézeti törvény akkor hatályos szövege szerint ugyanis – mint az indoklásban olvasható – „semmis az a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj mutatót és a hiteldíj mutató számítása során figyelembe nem vett egyéb költségek meghatározását és összegét vagy becslését; továbbá a szerződéssel kapcsolatos összes költséget”. A költségek közé pedig a bíróság besorolta az „árfolyamrést” is.

Bizonyos esetekben a semmissé nyilvánításnak extrém következményei is lehetnek. Leginkább a kisebb összegű autóhiteleknél fordulhat elő az, hogy a felvett hitelnél már többet is visszafizettek az adósok az évek során, miközben a bank – az árfolyam változása és a kamatok megugrása miatt – még mindig nyilván tart bizonyos tartozást. A semmisség és az azt követő elszámolás ilyenkor azt is eredményezhetné, hogy a bank fizet vissza némi pénzt az adósnak.

Mindez azonban egyelőre elméleti gondolatmenet, hiszen az egyetlen konkrét semmisségi ügyben érintett OTP jelezte: nem ért egyet az ítélettel, ezért minden jogorvoslati lehetőséggel élni fog. Fellebbezni nem tud, de a Kúriához 60 napon belül felülvizsgálati kérelemmel fordulhat, ez pedig még megfordíthatja a dolgok állását. Az ügy visszakerülhet valamelyik korábbi stádiumba, és más bíróhoz kerülve más eredményt is szülhet egy új tárgyalás.

Egyelőre Kásler Árpád áprilisban meghozott jogerős ítélete is a Kúrián várakozik. Abban az ügyben január közepén várható döntés.

Az OTP nem gondolja, hogy tévedett bármikor is. Még a Kásler per után sem vettek vissza a vehemenciájukból, sőt az OTP tulajdonosa Csányi Sándor megfenyegette Kásler Árpádot, aki most 100 millió forintra perelte az OTP vezért.

Forrás: hir.ma

The post Az összes devizahitel szerződés semmis!? appeared first on Szögedöm.hu.

„Nem szavaztuk meg, mert tudtuk, hogy a deviza piaci árfolyamon történő átváltása elviselhetetlen terheket rak a családok nyakába.” Most, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos elszámolólevelek megérkeztek, az emberek keserűen szembesültek azzal, hogy forintra pontosan mit jelent nekik az átváltás.

Azokról az emberekről van szó, akik nem tudtak 180 Ft-os árfolyamon végtörleszteni, vagyis zömében a kiskeresetű, alacsony jövedelmű emberekről. Az LMP valódi segítséget tudna nyújtani nekik, ha a kormány végre támogatná javaslatainkat.

Forrás: Nemzeti Hírháló hírlevél

The post Önök nagyon becsapták az embereket a forintosítással appeared first on Szögedöm.hu.

A lakossági devizahitel-állomány létrejöttében felelős mindhárom szereplő – bank, ügyfél és kormány – közös felelőssége a megoldás – közölte a bankok érdekképviseleti szerve hétfőn az elmúlt napokban elhangzott kormányzati bejelentésekre reagálva.
A Fidesz-KDNP csütörtökön arra szólította fel a bankokat, hogy novemberig javítsák ki adevizahitelek hibáit, a szerződéseket módosítsák az ügyfelek javára. A Fidesz a devizahitelek elterjedéséért a bankokat tartja felelősnek, ez egy hibás termék, amelynek létrehozásakor „becsapták az embereket, mert nem árulták el a valódi kockázatokat” – mondta Rogán Antal, a Fidesz országgyűlési frakcióvezetője.
Kijelentette: ha a pénzintézetek november 1-jéig ezt nem teszik meg, a kormánypárti frakció felhatalmazta a kabinetet, hogy megoldási javaslatát – akár a bankok kárára – terjessze be a parlament elé, amely még idén dönteni fog róla. A frakcióvezető azt is megfogalmazta, hogy gyakorlatilag a devizahitelek forintosítását kell végrehajtani. A politikus hangsúlyozta ugyanakkor azt is, nem indokolt, hogy a devizahitelesek jobban járjanak annál, mintha ugyanabban az időszakban forintban adósodtak volna el.
Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamentben megerősítette, ha a bankok ezt nem teszik meg, a kormány lépni fog.
„A banki közösség fontosnak tartja annak megerősítését, hogy nem felelős a magyar valuta árfolyamának gyengüléséért, illetve ingadozásáért, és hasonlóan nem felelős az országkockázat alakulásáért sem, amely közvetlenül érvényesül a magyarországi hitelkamatokban” – hangsúlyozza közleményében a Magyar Bankszövetség elnöksége, hozzátéve, a hitelintézetek érdekeltek abban, hogy a lakossági deviza-jelzáloghitelek adósainak terhei csökkenjenek, és eleget tudjanak tenni fizetési kötelezettségeiknek.
A szervezet ismerteti: a Magyar Bankszövetség a nemzetgazdasági miniszter kérésére 2013. augusztus 27-én átadta a lakáscélú deviza-jelzáloghitelek forintosítására vonatkozó javaslatait. Ezek mindegyike teljesíti azokat az előzetesen megfogalmazott elvárásokat, amelyek szerint a választott megoldásnak arányos teherviselésen kell alapulnia, és akként kell megszüntetnie az érintett háztartások árfolyamkitettségét, hogy egyúttal a háztartások törlesztési terhei is csökkenjenek.
A hitelintézetek ugyanakkor – a különböző adósmentő programokon keresztül – a válság kezdetétől lehetőséget biztosítanak a fizetési nehézségekkel küzdő adósoknak arra, hogy a háztartás teherviselő képességének megfelelő törlesztést teljesítsenek, ha ezt a háztartás jövedelmeinek csökkenése indokolja. A különböző programokban részt vevő, együttműködő adósok a tapasztalatok szerint jellemzően eleget tudnak tenni a vállalt kötelezettségeiknek.
„A bankok készek további javaslatokat kidolgozni akár a teljesítő, akár a nehéz helyzetbe került deviza jelzáloghiteles ügyfeleik érdekében, amennyiben a kormány is kész az elvárásait egyértelműen, világosan megfogalmazni” – írja közleményében a szervezet.
A hitelintézetek önmagukban nem képesek a devizahitelek azonnali forintosítására – egyrészt, mivel erre egyoldalúan nem jogosultak, másrészt, mivel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közreműködése nélkül a forintosítás a forint árfolyamának kiszámíthatatlanná válását okozná. A hitelintézetek nem kínálhatnak fel olyan megoldásokat sem, amelyek a betétesek vagy a pénzügyi közvetítő rendszer szereplőinek kárára kompenzálnák a csökkenő háztartási jövedelmeket – közölte a bankszövetség.
„A fentiekre tekintettel a bankszektor elképzelhetetlennek tartja, hogy a deviza jelzáloghitelesek helyzetének azonnali rendezésére a kormány érdemi közreműködése nélkül kerüljön sor. A megoldás a jelenlegi lakossági devizahitel állomány létrejöttében felelős mindhárom szereplőnek – a bankoknak, az ügyfeleknek és a kormánynak is – közös felelőssége” – hangsúlyozza a bankszövetség elnöksége által szignált közlemény.
A szerződésszerű teljesítések ellen ható bármiféle kommunikáció a Magyar Bankszövetség szerint veszélyezteti a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását és ügyfelei helyzetét, valamint elveszi az esélyét annak, hogy a hitelintézetek forrást biztosítsanak az elhalasztott lakáscélú beruházásokhoz és a gazdaság hosszú távú növekedéséhez, így végső soron a közérdek ellen is hat. A kormánnyal folytatott korábbi tárgyalások eredményei, így az árfolyamgátrendszer vagy például a Nemzeti Eszközkezelő életre hívása ugyanakkor bizalomra adnak okot, ezért a Magyar Bankszövetség tagjai továbbra is a tárgyalások folytatásának hívei – közölte a szervezet.

(MTI)

The post Bankszövetség: az azonnali rendezéshez kell a kormány érdemi közreműködése is appeared first on Szögedöm.hu.