The post A Brexit háttere – A brit közoktatás közenyészete appeared first on Szögedöm.hu.

Én viszont úgy gondolom, már Trianon is következmény volt, nem pedig ok. Mérföldkő volt, az biztos, de ha minden katasztrófában Trianon átka működne – a Guttmann-átok módjára –, mégiscsak Franciaország lett volna az első, amelynek a süllyesztőbe kellett volna kerülnie.

Az angolok önmaguk választották a süllyesztőt. Az ok pedig, amelynek Trianon is következménye volt, meg a Brekeke is, az a politikai önzés, a kispályás, napi érdekek dominanciája a történelmi távlatok fölött. Így jár az, akinek nincsenek barátai, csak érdekei. Egy szép napon egyedül marad, párban önmagával, a skizofrénia kettős magányában.

Pedig jól kezdődött és jól is folytatódott a huszadik század Nagy-Britanniának, az Egyesült Királyságnak. Két nyertes világháború, a földgolyó legnagyobb birodalma, atomhatalom és egyáltalán: nagyhatalom. Megmondó erő, meghatározó szereplő. Erkölcsi és kulturális etalon.

Sokszor fölteszik a kérdést: miért vetették oda a britek olyan könnyű szívvel zsákmányként Magyarországot a francia számításoknak? Miért engedtek szétdarabolni egy olyan nemzetet, amelynek arisztokráciája azelőtt is, sőt azután is kifejezetten anglománnak számított, bezárólag a kormányzói körökkel? Ha 1849-ben magára hagyták, és odadobták a germán érdekszférának, miért csodálkoztak azon, hogy ettől kezdve akaratlanul is arra a kényszerpályára került, amelynek belső logikáját 1849 határozta meg?

Kinek nem nyílt ki a bicska a zsebében szembesülve az angol dölyffel, mely szerint egy ezeréves állami múlt nem érv amellett, hogy annak az államnak fenn kellene maradnia, hiszen ha valamit rosszul csináltak ezer évig, helyesebb, ha nem folytatják. Mármint a nemzetiségi politikát, azt csinálták rosszul. Mondja ezt egy olyan nemzet fia, amely Edvárd király, angol királytól és fakó lovas walesi hadjáratától kezdve a skótok és írek elleni erőszakos, eszközökben nem válogató, alattomos és kegyetlen ámokfutásokig szép példáit nyújtotta annak, miként nem szabad politizálni. Hogy a gyarmatokon is elkelt volna némivel több bölcsesség, azt most ne is feszegessük.

Tegyük most félre azt, hogy mit adnak hozzá a történtek a demokrácia-fogalomnak és annak a paradoxonnak az értelmezéséhez, hogy egy közösség 51 százalékának a demokratikus döntése elegendő ahhoz, hogy a másik 49 százalék sorsát gyökeresen megváltoztassa, felforgassa, életét szerencsétlenné tegye. (Amint erről a kérdésről még a Limpopo című regényben is olvashattunk.) De miféle katasztrófát emlegettünk egy-két bekezdéssel fennebb?

Az Európai Unió kapott ugyan egy nagy pofont, és érdemes is elgondolkodnia ennek üzenetén, de ha a józan eszére hallgat, mostani válságain túl fog jutni. A brit államszövetségnek viszont vége. A skótok a lehető leghamarabb magára fogják hagyni Angliát, és az is nagy kérdés, hogyan alakul az angol politikai bölcsesség szörnyszülöttjeként világra jött Észak-Írország sorsa. Anglia egy jelentéktelen, multikultiba fulladó képződmény lesz, a volt gyarmatokról és máshonnan beáramló tömegek szorításában pedig jó esetben egy kis angol skanzen marad meg Stratford-on-Avon környékén, ahol a hitetlenkedő turistákkal a legképzettebb idegenvezetők sem igen fogják tudni megértetni: hogy lehet ennyire forgandó a történelem, hogy zsugorodhatott így össze egy állam és egy nép, amely nem is olyan régen világbirodalmat volt képes alkotni?

Az angolok összes bűnei és vétkei, maradjunk annyiban: hibái – egy régi angol sport, a tenisz zsargonjában szólva – ki nem kényszerített hibák voltak. Nem zsarolta, nem fenyegette, nem szorongatta, nem kényszerítette őket senki, hogy belépjenek az első világháborúba, vagy hogy cinkosként és tettestársként politikai és erkölcsi fedezetet nyújtsanak a trianoni darabolós államgyilkossághoz és nemzetcsonkításhoz. Nem kényszer alatt bizonyultak képtelennek arra, hogy Gandhit kezeljék (meg korábban az amerikai kolóniákat), nem utasította őket senki arra, hogy menesszék Churchillt, és az angol egyetemek ethosza és nimbusza sem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozzák kiváló angol koponyák – egyben sötét jellemek – legordenárébb kémkedését és hazaárulását. Talán akkor kezdődött minden, amikor ezek a dolgok megtörténhettek; és most szakad be az egész, amikorra ezek összeadódtak. Az önsorsrontó Egyesült Királyságból így lett mára Széteső, és nemsokára Szétesett Királyság.

Még egy század sem telt el azóta, hogy a magyar nemzet, amely helytállt egy véres világháborúban, kétségbeejtő helyzetében és meggyőződése szerint Európa által elárultatva és cserbenhagyva, irigykedve nézhetett Nagy-Britanniára, amelyet egyszerűen mindig is Angliának nevezett (és mintaállamnak tekintett). Ő csonka-magyarrá lett és vesztes volt, Anglia és az angolok győztesek. Őt tönkretették, Anglia megerősödni látszott. Őt ellenségek vették körül, Anglia kikezdhetetlennek tűnt.

És egyetlen kerek évszázad sem fog letelni Trianon óta, és a saját magán sikeres amputációt végzett Csonka-Britannia önmagát száműzve, Európán kívülről fog töprengeni azon, öt órai teája mellett, hogy mi miért történik a történelemben.

Szőcs Géza
irodalmijelen.hu

The post Anglia végnapjai appeared first on Szögedöm.hu.

Mélyrepülésbe kezdett a font, politikusok mondtak le, újból fellángoltak az uniós integrációs viták – ezeket már biztosan hozta magával a brexit, hosszabb távú hatásait egyelőre csak tippelni lehet. Számtalan okot és magyarázatot lehet arra találni, hogy a 43 Európai Unióban eltöltött év után tartott népszavazáson a többség miért is voksolt a kilépésre, a tíz éve Nagy-Britanniában praktizáló Szabó László szerint az angoloknak alapvetően fogalmuk sem volt arról, hogy miről szavaznak, ráadásul a kampány az idegengyűlöletre, sőt a háziorvos szerint inkább a rasszizmusra épített.

A Szögedi Védegylet elnöke, korábbi szegedi önkormányzati képviselő példaként elmondta, olyan hangok jelentek meg, hogyha Anglia kilép, akkor majd nem fognak ázsiai bevándorlók érkezni a szigetországba, vagyis az ezt hangoztatók nem ismerik még a térképet sem, fogalmuk sincs arról, hogy eddig sem Európán keresztül érkezett az ázsiaiak zöme. „Az EU-ellenes kampány egybemosódott az idegengyűlölettel, ezt hívják rasszizmusnak! Százszor elhangzott, hogy a lengyelek takarodjanak haza, ráadásul a gyerekek szintjén is megjelent a rasszizmus, az iskolákban ugyanis az angol gyerekek froclizták lengyel, cseh és magyar társaikat, hogy még egy hét, és mehetnek haza. Ez a rasszizmus olyan képtelen formákat is öltött, hogy egy karibi néger gúnyolta a lengyeleket, és küldte volna őket vissza hazájukba” – ecsetelte a helyzetet Szabó, akinek a gyerekeit is megkergették már egy parkban színes bőrűek, mert nem angolul beszéltek egymás között.

A háziorvos rámutatott, az angolok helyzete nehezen is értelmezhető, hiszen van egy gyarmati örökségük, az a nemzetközösség valaha a Brit Birodalom volt, majd a gyarmatok felszabadulása után adtak neki egy új nevet, tehát már rég nem beszélhetünk birodalomról, hanem ma brit nemzetközösségről van szó. „Az, aki az Európai Unió ellen szavazott, jobban kötődik a gyarmati örökséghez, mint az európai gyökereihez, örökségéhez” – magyarázta. Az is megfigyelhető volt a kampány során, hogy a tipikusan angolok lakta vidékeken, így például északon a tengerpart környékén, ahol jóformán nincsenek bevándorlók, érkezzenek azok Európából, Ázsiából vagy Afrikából, angol zászlókat lehetett látni mindenütt, ezzel is hirdették véleményüket az ott lakók, ám a választás másnapján azok eltűntek, vagyis nem vállalják fel immár véleményüket azok, akik hozzájárultak a szavazás eredményéhez. Szabó László szerint furcsa helyzet, hogy aki büszkén vállalta angolságát, a Brit Birodalomhoz tartozást Európával szemben, azok többsége most már nem hirdeti véleményét.

„A kilépés mellett uszítók arra nem számítottak, hogy a skótok nem fogadják el az unióból való kilépést, hanem inkább függetlenednének, ugyanis szívesebben látnak lengyel bevándorlót, mint nigériai feketét. Itt hangsúlyozottan nemcsak bőrszínről van szó, mint ahogy többnyire a magyar sajtó kezeli a kérdést, hanem kulturális és viselkedésmódbeli különbségekről is a munkamorál mellett. A gyermekvállalási kedv is eltérő, hiszen egy szomáliainak átlagosan 8 gyermeke van, vagyis ha egy család megjelenik valahol, nemcsak a színével kelt feltűnést. Anglia egyes részein persze úgy látták, hogy inkább európai bevándorlók érkezzenek a szigetországba, mint sötét bőrű muzulmánok, mert utóbbiakkal előbb-utóbb problémák lesznek például az integráció területén” – számolt be tapasztalatairól a háziorvos. Rámutatott, létezik továbbá belső versengés is, egy pakisztáni muzulmán vagy egy jamaicai néger a lengyel bevándorlót utálja a legjobban, mert vetélytársnak érzi többek között munkaerő-piaci szempontból.

Szabó azért is emelte ki a lengyeleket, mert egyrészt 40 milliós nemzetről van szó, másrészt valódi közösségeik vannak Nagy-Britanniában, szombati iskolákat tartanak fenn, ahol a gyermekeknek megtanítják kultúrájukat, történelmüket, így ha hazatérnek szülőföldjükre, ők lengyel identitással tehetik ezt. Lengyel bolthálózatot is találunk a szigetországban, s Szabó elmondása szerint már muzulmánok is nyitnak lengyel boltokat, mert tudják, hogy a lengyelek a hazai ízeket keresik, legyen szó nemzeti ételről vagy éppen sörről. A szigetországban tapasztalható a Kelet-Európa-ellenességet részben az váltja ki, hogy a lengyeleknek nagyon erős identitásuk van, ami egyeseket zavar. Évek óta fokozódó az idegengyűlöletet tapasztal az orvos, amin belül létezik egy belső öncenzúra is az angolok részéről, nevezetesen, hogy azt, aki színes bőrű, azt nem lehet szidni, így azok ellen irányul az ellenszenv, akik fehérek, ám más nyelven beszélnek, köztük a lengyel, a cseh, a magyar, a bolgár és a román. Megjegyezte, szép számmal akadnak román és egyéb nemzetiségű cigányok is a bevándorlók között, vannak olyanok, akik a segélyekre hajtanak, de ezekkel az emberekkel összemosnia a napi 12 órát dolgozó lengyelt vagy magyart finoman szólva diszkrimináció a háziorvos szerint, bár ő inkább a rasszizmus kifejezést tartja pontosabbnak.

„Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kint dolgozók adót fizetnek, és abból tartják el azokat, akik a segélyekből élnek, köztük azt a muzulmán réteget, akiknek a 90%-a munkanélküli. Ez persze nem jelenti azt, hogy ők nem dolgoznak, csak nem vallják be. Én eddig nem találkoztam kint olyan magyarral, aki segélyből élt volna, ezzel szemben olyan ázsiai közösséggel igen, amelyben 95%-át az állam tartja el” – jegyezte meg. Az egy tévképzet Szabó László szerint, hogy a baloldali érzelmű angolok szeretik a külföldieket, míg a jobboldaliak nem, ennél sokkal összetettebb a dolog, többek között a műveltséggel is összefügg. Hozzátette, mivel az angol baloldal szavazótáborának egy jelentős része harmadik generációs lumpen proletár, aki életében nem dolgozott, ők nem szeretik a lengyeleket, mert azt sem fogják fel, az ő általuk befizetett adókból jut nekik minden. Szabó László elmondta, a brit rendszer azért is gyenge, mert könnyen ad munkanélküli segélyt, s ezt sokan kihasználják. Közmunkaprogramjuk nincs az angoloknak, amivel a háziorvos szerint sokat nyerne a szigetország, például lenne, aki a rendkívül szemetes utcákat kitakaríthatná, és azt is jónak tartaná, ha a segélyt például kártyán kapnák meg az arra jogosultak, és korlátoznák azt, hogy mire lehet elkölteni.

Szabó László arról is szólt, a brexithez az is hozzájárult, hogy bár az angolok nagyon sokat utaznak, többnyire tengerpartokra mennek, így nagyon keveset látnak Európából, vagyis nem ismerik azokat a nemzeteket, akik ellen részben irányult a kilépéspárti kampány. Ehhez persze hozzájárult az orvos szerint, hogy Nagy-Britanniában nincs földrajzoktatás, lesüllyesztették a közoktatást, vagyis sokan alapvető dolgokkal nincsenek tisztában a körülöttük lévő világról, nemhogy az Európai Unió működését nem ismerik. Mert lehet arról vitát folytatni, hogy vajon jó-e kilépni az EU-ból vagy inkább a tagságnak van több hozadéka, de amíg a kilépés mellett felsorakoztatott érvek között azt találjuk, hogy a brexit azt is maga után vonja, hogy nem lesznek pakisztáni bevándorlók, addig Szabó László szerint nincs miről beszélni…

forrás: Szegedma – Szabó László a brexitről: Rasszizmus és tudatlanság áll a britek döntése mögött

The post Rasszizmus és tudatlanság áll a britek döntése mögött appeared first on Szögedöm.hu.