Számos tanítványommal azért romlott meg a viszonyom, mert megpróbáltam meggyőzni őket Horthy Miklós nemzet iránti tiszteletéről, jó szándékáról, becsületes államfői cselekedeteiről. Tekintettel, hogy máig nem volt rendszerváltás, a nemzetpusztító Tanácsköztársaság népbiztosainak leszármazottai uralják a közéletet, a médiát, a művészeti életet, akik egy kivételével (Garbai Sándor) zsidók voltak.

A Horthy börtönében sínylődő kártékony gazemberek (Rákosi (Rozenfeld) Mátyás, Révai József), aztán Gerő Ernő, Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) és társaik szolgálták ki a szovjet elnyomás évtizedeit, likvidálták a magyar arisztokráciát, tették tönkre az értelmiséget, verték a kulákokat, papokat. Hithű kommunisták voltak az átkosban, most pedig sokszoros milliárdos „vállalkozók”. Mert a volt KISZ- párttitkárok, vállalatvezetők, tsz-elnökök, amerikai támogatással (Soros /Schwartz/ György) hajtották végre a privatizációt, lopták szét nemzeti vagyonunkat, tették tönkre mezőgazdaságunkat, iparunkat, közbiztonságunkat, tüntették el aranykészletünket (Surányi).
S mindezek után még ők átkozzák a Horthy-korszakot, hogy az egész magyarságot kollektíve bűnösnek tüntetve fel a zsidók deportálásáért, rendszeresen tetemes összegekkel csapolják meg a magyar államkasszát. A magyarság bűntudatának ébrentartása jó biznisz számukra (biztos lóvé), ezért hazaáruló módon szapulják demokratikusan választott vezetőinket. Állandóan hazudoznak, ködösítenek, meghamisítják közelmúlt történelmünket, pedig szüleink, nagyszüleink meséltek arról, hogy mennyivel különb életszínvonal, egymás iránti tisztelet, becsület és főleg közbiztonság volt a Horthy-korszakban. Az első világháború borzalmai, a trianoni sokk, az elkapcsolt országrészekből menekültek fogadása, elhelyezése, az 1929-33-as gazdasági világválság ellenére Horthy és kormánya csodát művelt 17 év alatt: a magyar pengő a világ egyik legjobb valutája volt, azonos értékű a tallérból származott dollárral és a Ferenc József-kori koronással.

Vezető politikusaink tiszteletreméltó, becsületes, művelt úriemberek voltak (Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Bethlen István), amilyen formátumú államférfiak ma nincsenek.

Jellemző módon azért maradt el máig az elszámoltatás (nem is lesz), mert ahogy Balczó András Küldetés c. filmjében fogalmazott 1977-ben: Én tudom, hogy Te mit hazudtál, Te meg azt, hogy én mennyit loptam – és ez a szövetség széttéphetetlen. Vagyis pártoktól függetlenül kölcsönösen van mit egymás szemére vetniük, a mocsok tartja őket össze – ezért nem volt elszámoltatás, a magas pártnyugdíjak mérséklése (Biszkúé még mindig 600.000 fölött van), csak maszatolás folyik devizahitelesek ügyében és máig hallgatnak az ügynöklistával (mert az országgyűlési képviselők jelentős része rokonilag érintett.

Dr. Somorjai Ferenc

Ajánlott olvasmány: Horthy Miklós beszéde 1919. november 16.-án,
Budapest fölszabadulása alkalmából

The post A Horthy-korszak téves értékelése appeared first on Szögedöm.hu.