Az előző évekhez hasonlóan idén sem okozott meglepetést a polgármester előterjesztése, amely 10 oldalon keresztül tömény kormányzati bírálatot tartalmaz. Bár a központosítás kritikájával többnyire egyet kell érteni, azért üdvös lenne, ha Botka László a szocialista propaganda helyett végre Szeged gazdaságával is foglalkozna. Miként hasznos lenne az is, ha a képviselők többsége legalább minimálisan tisztában lenne az előterjesztések tartalmával és egy 170 ezres város költségvetéséről ne 12 perc alatt mondjanak véleményt, mint ahogyan az a Pénzügyi Bizottságban előfordult.

Ezt nem a szegediek fizetik?

A polgármester folyamatosan a kormányzati forráselvonásra hivatkozik (sokszor jogosan), ám minden alkalommal elfelejti, és persze nem is számszerűsíti, hogy a forráselvonásokkal együtt feladatokat is átvállalt az állam. A csökkenő finanszírozást nem új lakossági adónemek kivetésével, hanem takarékos gazdálkodással ellensúlyozza a városvezetés – üzeni a polgármester. Csakhogy a bevételek növelésének más eszközei is vannak. Nézzünk erre néhány példát:

Csupán ez a három tétel 725 millió Ft többletkiadást ró a szegediekre, és akkor még nem is beszéltünk az idegenforgalmi adó, a lakbér, a közlekedési bérletek árának drasztikus emeléséről, vagy a környék egyik legmagasabb iparűzési adójáról.

Takarékos gazdálkodás Botka módra?

A polgármester kommunikációja azon alapszik, hogy a jelenlegi ellenzék az előző ciklusban „széttalicskázta” a város vagyonát, míg a mostani városvezetés „szakértő” irányítása mellett a kormány elvonásai ellenére sikeres és takarékos gazdálkodást folytat. (Ugye ismerős panelek ezek? Botka – miközben a kormányt bírálja, ugyan azokat az eszközöket használja. Lásd még: közgyűlések vezetésének stílusa.)

Botka, Szentgyörgyi és Nagy Sándor sokat hangoztatott állítása, mely szerint kevesebb támogatásból jobban működnek a városi cégek tényszerűen cáfolható.

„A városüzemeltetési feladatokon belül kiemelt jelentőséggel bír a gazdasági társaságok támogatásának nagyságrendje. Az önkormányzati gazdasági társaságok által ellátott kötelező és önként vállalt önkormányzati feladatok együttes összegére 4.487.385 ezer Ft került biztosításra”  Ez az idézet a 2014. évi (jobboldali többségű!) önkormányzat költségvetési előterjesztéséből származik.

A 2016-os előterjesztés szó szerint megegyezik az idézettel, csupán egy apró különbség van: az összeg 4.580.902 ezer Ft!

Íme néhány további példa a takarékos gazdálkodásra:

2014. évi költségvetés 28. oldal: képviselők és szakbizottsági tagok költségei 98 millió Ft.

2016. évi költségvetés 26. oldal: önkormányzati képviselettel kapcsolatos díjazások, költségek 143,2 milló Ft.

Ismeretes, hogy az előző ciklusban egy alpolgármester működött, miközben a polgármester parlamenti képviselői feladatait is végezte. Most – ettől a feladatától mentesülve – már három alpolgármesterre van szüksége. Egy alpolgármesteri funkció a titkársággal, járulékos költségekkel minimum 1,5 millióba kerül havonta. A két plusz pozíció évi mintegy 36 milliójába kerül a szegedieknek.

Tavaly februárjában 12 önkormányzati cég vezetőjének bére emelkedett átlag bruttó 200 ezer forinttal. Ez a járulékos költségekkel együtt éves szinten legalább 40 milliós kiadási többletet jelent a városi büdzsé számára. Nem vitatva a béremelések jogosságát, azért mégis csak furcsa, hogy a bérrendezés akkor vált égetően fontossá, amikor a vezetőcserék megtörténtek, főleg annak ismeretében, hogy effajta bérrendezés 2008. óta nem volt.

A önkormányzati tulajdonú társaságokkal kapcsolatosan van még pár érdekesség a költségvetés soraiban.

A már említett 4,5 milliárdos támogatáson túl találunk még jó néhány tételt, melyek szintén ezeknek a társaságoknak juttatnak forrásokat. Ilyen például a Partfürdő nyári előkészítésére adott 15 millió a Szegedi Fürdők Kft. részére és újabb 15 millió a Partfürdő üzemeltetésére és karbantartására a Szegedi Rendezvény– és Médiaközpont Nonprofit Kft. számára, vagy a Szegedi Közlekedési Kft. 90 milliós eszközfejlesztése és 18,5 milliós informatikai fejlesztése, esetleg Sport és Fürdők 60 milliós sportlétesítmény üzemeltetési és az Anna Fürdő 9 milliós felújítási kerete. Természetesen nem ezek szükségességét vitatjuk, csupán azt kívánjuk jelezni, hogy ezek az összegek szintén a társaságok finanszírozását növelik, így még inkább cáfolható az a városházi állítás, ami a kevesebb pénzből jobb gazdálkodást folytató cégekről szól.

Mindezek mellett – bizonyára a kitűnő gazdálkodás eredményeképpen – a már eddig is jelentős hitelállománnyal birkózó cégek újabb hiteleket vehetnek fel az önkormányzat kötelezettségvállalása, vagy kezessége mellett. 50 milliót a Környezetgazdálkodási Kft., 62 milliót a Sport és Fürdők, 480 milliót a Közlekedési Kft., és 1300 milliót az IKV. (Többek között zálog terheli a Dózsa u-i parkolóházat is.)

Az IKV-val kapcsolatos további érdekes adat: ingatlanértékesítésből 506,8 millió Ft bevétel van betervezve, miközben 2014-ben ez a szám 70 millió volt. Vajon mire alapozták ezt a nagyságrendet, mit akarnak még eladni?

Elgondolkodtató, hogy a felsorolt tények még csak említésre sem kerültek a költségvetés vitája során!

Az is beszédes, hogy egyetlen képviselő sem tette szóvá, hogy vajon miért nem szerepel a költségvetés bevételei között a Napfényfürdő áprilisban esedékes 1,4 milliárdos vételára? Két eset lehetséges: vagy nem annyi lesz a bevétel (veszteség beszámítás?), vagy a városvezetés tartalékként számol vele, amit a költségvetési módosításokon keresztül szabadon felhasználhat.

Mindezek fényében talán más megvilágításba kerül a gazdaságossági indokokkal megszüntetett óvodák ügye is. Miután az óvodák finanszírozását nagyobbrészt az állam fizeti, egy-egy óvodán a költségvetéshez mérten elhanyagolható összeget spórolhat az önkormányzat évente. Ennek tükrében érthetetlen, hogy évi pár tízmillió fejében megszüntessenek 73 államilag finanszírozott álláshelyet és utazgatásra kényszerítsenek több tucatnyi kisgyermekes családot – más településeken ez elképzelhetetlen lenne. Hacsak nem ebben is az ingatlanok eladása a cél. Bizonyára sokan emlékeznek az Árpád Nevelőotthon ügyére. Ott is a csökkenő létszámra hivatkoztak annak idején – ma egy bevásárló központ van a helyén.

Civil Városi Unió

The post A takarékosság jegyében – mi van a számok mögött? appeared first on Szögedöm.hu.

Mint arról a helyi sajtó beszámolt, közel duplájára emelik a Cserepes sori piac bérleti díjait a kereskedők számára. A hír hallatán nehéz nem észrevenni, hogy a Botka-féle „városfejlesztés” egy újabb elemével állunk szemben.

Nézzük a tényeket:

A Cserepes sori Piac Kft. azon kevés önkormányzati cég egyike (mindössze kettő van – a másik a dorozsmai Nagybani Piac, aminek jövője szintén kétséges…), amely nyereséggel dolgozik, minden évben jelentős mértékben hozzájárul a város vagyonának gyarapodásához.

Az előző igazgatót különféle – pontosan meg nem meghatározott – szabálytalanságokra hivatkozva rendkívüli felmondással menesztette a városvezetés. Ezt megelőzően sem a taggyűlések, sem a felügyelő bizottság semmiféle szabálytalanságot nem tárt fel, azokkal kapcsolatban semmiféle észrevételt, esetleg feljelentést nem tett, holott ez kötelessége lett volna. Sőt, egy 2015. májusi taggyűlésen még maga Szentgyörgyi Pál alpolgármester ismerte el az igazgató tevékenységét. Ezt a felügyelő bizottsági jegyzőkönyvek is bizonyítják.

Érdekes lenne tájékoztatás arról, hogy vajon mi a felügyelő bizottság és az abban elnökként tevékenykedő szocialista képviselő, Kozma József véleménye a díjemelésekről, egyáltalán tudott-e róla, vagy került-e egyáltalán a kérdés a bizottság elé?

A tavalyi évben két kisebbségi tulajdonrészt vásárolt ki a többségi tulajdonos város. Ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel: Vajon mi szükség volt az önkormányzati tulajdonrész növelésére, ha a meglévő birtokában is kényelmes döntési pozícióban volt a város valamennyi kérdésben, és vajon miként tudta Szentgyörgyi Pál alpolgármester meggyőzni a két tulajdonost, hogy a könyv szerinti érték alapján nagyjából 200 milliót érő üzletrészektől tizedáron, mintegy 21 millióért megváljanak?

Aki egy kicsit is ismeri a „Cserkó” működését, pontosan tudja, hogy itt nem multimilliomos kereskedők működnek, jelentős részük kényszervállalkozó, akinek az emelés után esélye sem marad a fennmaradásra. Persze nem is ez a cél… A várható tömeges felmondások után könnyebb lesz felszámolni a piacot, mondván, hogy nincs elég bérlő, csökken a forgalom.

(Ugyan ezt a módszert alkalmazták az óvodabezárások ügyében is: először korlátozták a létszámot, majd a csökkenő létszámra hivatkozva bezárták az óvodákat…)

Az, hogy a munkanélküliek, az ellehetetlenítettek száma megint nőni fog Szegeden, az a „baloldalinak” nevezett, a szolidaritást hangoztató, a szegediek érdekeit soha figyelembe nem vevő városvezetést egyáltalán nem zavarja.

Mint ahogyan nem zavarja annak a több tízezernyi szegedinek a véleménye sem, akiknek kedvelt hétvégi programja volt a bolhapiac látogatása. Nem beszélve azokról az ezrekről, akik csak az itteni árakat tudják kifizetni.

Indíthatunk egy tippjátékot: vajon milyen ingatlan mutyi készül megint, vajon melyik multi vetett szemet a területre?

Persze nem az első és vélhetőleg nem is az utolsó olyan eset ez, amikor a szegedi lakosság némán tűri Szeged lepusztítását. Elegendő csak a Mars téri botrány-sztorira, az elkaszinózott óvodára és bezárt társaira, a SZUE és a Partfürdő elkótyavetyélésére, az Árpád Nevelőotthonra, az Etelka sori 20 milliós garázsra, a lehetetlenné tett belvárosi kereskedőkre, a minden évben lezárt és felújított régi hídra, a tönkretett közlekedésre, az ország legdrágább parkolására gondolni.

Kétségeink ne legyenek: a show folytatódik…

Persze ezeket a találgatásokat könnyű szerrel lehetne cáfolni: mondjuk úgy, hogy Botka László polgármester – esetleg a piacon – bejelentené, hogy a fentiek közül semmi sem igaz, a város célja továbbra is a Cserepes sori piac megtartása és gazdaságos üzemeltetése. Hogy erre mennyi az esély, annak megítélését az olvasókra bízzuk.

Civil Városi Unió

The post A kutya ugat, a karaván halad appeared first on Szögedöm.hu.

Tisztelt Szerkesztőség!
2015. április 29-i számukban jelent meg a „Trolis munkát nyert a volt SZKT-vezető” című írásuk, melyben egyesületünk, a Civil Városi Unió megszólíttatott.
Kérjük, hogy a mellékletben szereplő reagálásunkat szó szerint közöljék mind az írott, mind az online felületükön.
Segítségüket előre is köszönjük.
Üdvözlettel:
Vida Sándor, Beck Gábor
Civil Városi Unió

Íme az írás, melyet szerettünk volna megjelentetni:

Válasz a háborgó civilektől

„Botrányosnak tartja a Civil Városi Unió (CVU), hogy az egykori SZKT-igazgató, Dózsa Gábor cége trolis közbeszerzést nyert Szegeden.” – írta a Délmagyarország a múlt pénteki számában, majd így folytatja: „Nem tudni, miért pont most háborognak a civilek, ugyanis Dózsa Gábor cége már februárban is nyert nyílt közbeszerzésen, azért a munkáért pedig nem támadták.” – olvashattuk a Délmagyarország múlt pénteki számában.

A CVU nemcsak most, de az elmúlt évek során többször kritizálta a közlekedési nagyprojekt bonyolítását. Az ezzel kapcsolatos írások az egyesület honlapján (www.cvu.5mp.eu) megtalálhatók.
A fenti cikk írója – talán nem véletlenül – összekever két közbeszerzést: az általa említett projekt a 2015. februárjában aláírt szerződés alapján, a Csongrádi sgt. – Makkosházi krt. csomópont felsővezeték elemek cseréjéről szól, míg a CVU a legújabb 378 milliós beruházást vette górcső alá.
Korábbi kritikai észrevételeinkre azonban, ahogyan eddig sem, úgy most sem kaptunk választ. Ezért most ismét megfogalmazunk néhány kérdést:

2014-ben írtuk meg, hogy Dózsa Gábor, a Bus Tech Kft. és az SZKT ügyvezetőjeként megrendelőként és kivitelezőként egyaránt érintett volt a közlekedési nagyprojektben. Ezt a tényt az óta sem cáfolta senki, miként arra sem kaptunk választ, hogy a városvezetés tudott-e erről?
A projektben részt vevők listáját vizsgálva világosan látható, hogy egyes szereplők végig kísérik a folyamatot – e tekintetben különösen érdekes a cseh vonal. Van-e összefüggés Dózsa mindenki által ismert cseh kapcsolatai és a projekt szereplői között?
Ismereteink szerint a szakmai körökben kiválónak ítélt váltóállító rendszer a cseh Elektroline fejlesztése, így érthető és természetes, hogy annak kivitelezésében is részt vesz. A kérdés, hogy mit tesz ehhez hozzá Dózsa Gábor cége, a Ganz Tram Kft.?
Nagy Sándor alpolgármester szerint plusz pénz a 378 milliós legújabb többletforrás, melyből többek között alternatív betápláló kábelhálózat és villám és túlfeszültség elleni védelem, valamint automata váltóállító rendszer kerül kiépítésre. Az NFM és Szeged városa közti Támogatási Szerződés 6. módosítása leírja, hogy az Anna kút és az Indóház tér között nincs alternatív betápláló kábel, a villámvédelem nem felel meg a 2011. évi BM szabályozásnak, valamint a váltóállító rendszer nem biztonságos. Kérdés, hogy ezek nélkül eredetileg hogyan tervezték a projektet és mi történt volna, ha nincs ez a „talált pénz”? Maradt volna a „nem biztonságos” rendszer?
A Dózsa cége által jegyzett legutóbbi beruházás (Csongrádi sgt. – Makkosházi krt. csomópont) a tervezetthez képest nettó 10 millióval került többe, ami egy 26 millós összegnél elég számottevő. Vajon tudnak-e az illetékesek Szegeden olyan beruházást, melynél nem lépték túl a tervezett költségeket, vagy amelyeket sikerült határidőre befejezni, és amelyeket nem követtek újrabontások, javítások?
Szintén a 6. számú módosítás tartalmazza a következőket: „…a tervezési árfolyam és a tényleges kivitelezési árfolyam különbözetéből adódóan a fedezet rendelkezésre áll.” Emlékezhetünk arra, hogy az egyébként távolról sem hibátlan, korábbi SZKT ügyvezetőt a trolibeszerzések hátráltatása kapcsán azzal támadták, hogy a város árfolyam veszteséget szenvedett. Információink szerint ennek éppen az ellenkezője igaz. Mi erről Szentgyörgyi Pál álláspontja?
Érdekelheti a lakosságot a projekt 760 milliós menedzsment költsége. Igazak-e azok az információk, melyek szerint azok egy része a Nagy Sándor által irányított városfejlesztési, városüzemeltetési iroda, valamint a Pólus Kft. dolgozói részére lettek kifizetve, megbízási szerződések alapján?

Végezetül: A CVU Dózsa Gábor szakmai hozzáértését soha semmilyen formában nem kérdőjelezte meg. (Bár említésre érdemes, hogy egy BKV-s projekt, ami Dózsa Gábor és a cseh EVC Group nevéhez fűződik és ami trolik akkumlátoros meghajtásáról szólt, meghiúsult és az érintett járművek most éppen bontás előtt állnak…)
A szegedi beruházások bonyolítása azonban a legtöbb esetben legalábbis kételyeket ébreszt. Ez vonatkozik mind a tervezett költségek megemelkedésére, mind a vélelmezhető személyi összefonódásokra, mind a számtalan minőségi problémára egyaránt. A helyzet nagyban hasonlít az országos közbeszerzésekhez. Amikor Botka László jogos kritikákat fogalmaz meg azokkal kapcsolatosan, jó lenne, ha helyben nem követné a kormányzati gyakorlatot. Ideje lenne végre olyan beruházással találkozni Szegeden, amely a lakosság többségének támogatása mellett, átlátható módon, a tervezett költségeknek megfelelően valósul meg.
Ehhez persze a szegediek véleményét előzetesen kellene kérni, nem pedig utólag tájékoztatni őket. A Civil Városi Unió kritikáit egyébként könnyű lenne cáfolni: csupán nyilvánosságra kellene hozni a projektek valamennyi dokumentumát, különös tekintettel a Pólus Kft. szerződéseire. Hiszen közpénzekről van szó…

A fenti cikk helyett a következő jelent meg a Délmagyar 5. oldalán:

Ezek után került sor az alábbi levélváltásra R.Tóth Gábor főszerkesztő és a CVU között:
„Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Június 1-i, szerkesztőségüknek küldött e-mailünkben kértük, hogy közöljék
szó szerint reagálásunkat, mellyel a „Trolis munkát nyert a volt SZKT-vezető” címmel, május 29-én írt cikkükre kívántunk válaszolni. Önök – kifejezett kérésünk ellenére – csupán egy négy mondatos, eredeti reagálásunk tartalmával köszönő viszonyban sem lévő írást közöltek oly módon, hogy írásunkból egy kiragadott mondatot szó szerint idéztek. Ez olyan módszer,
ami a sajtóetika legelemibb szabályait sem tartja tiszteletben. Megjegyzendő, hogy írásunk részleteinek közlésére nem adtunk engedélyt, így álláspontunk szerint ezt jogosulatlanul tették. Természetesen – ismerve a szegedi média-viszonyokat – eljárásukon nem lepődtünk meg, csupán sajnálatunknak adunk hangot, amennyiben úgy gondolják, hogy az efféle „újságírás”, a hibák koncepciózus elhallgatása hasznára válik Szeged városának. Ismételten kérjük tehát, hogy a mellékletben szereplő írásunkat az Önök cikkéhez hasonlóan mind az írott, mind az online felületen szíveskedjenek megjelentetni, persze csak abban az esetben, ha a közszolgálati jelző a Délmagyarország című napilapra is érvényes.
Tájékoztatom, hogy amennyiben kérésünknek nem tesznek eleget, úgy az Önökhöz írott leveleinket és természetesen írásunkat is a nyilvánosság más csatornáin fogjuk megjelentetni, mint ahogyan fontolóra vesszük egyéb lépések megtételét is.

Üdvözlettel:

Vida Sándor, Beck Gábor
Civil Városi Unió

Tisztelt Vida Úr, Beck Úr!

Köszönöm levelüket. Ha minden sajtóközleményt teljes terjedelmében közölnénk, másról sem szólna az újság, csak egymás után sorjázó közleményekről. Ez aligha nyerné el olvasóink tetszését. Az olvasó érdekében szerkeszteni, tömöríteni kell az egyes témákhoz érkező észrevételeket. Erre a szerkesztőség fenntartja magának a jogot. Felelősségünk az, hogy a szöveg mondanivalója, értelmezhetősége a szerkesztéstől ne változzon. Álláspontom szerint ez a kifogásolt esetben így is történt.
Közleményüket teljes terjedelmében nem áll módomban megjelentetni. Abban azonban egyetértünk, hogy az Önök által felvetett kérdések közérdekűek, ezért ezekre a szakmánk szabályainak megfelelően, a másik fél meghallgatásával választ keresünk, a szegedi közvélemény korrekt tájékoztatása érdekében.
Arról pedig szívesen folytatnék további diszkussziót, mit értenek „hibák koncepciózus elhallgatása” alatt.
Munkájukhoz további sok sikert kívánok,
üdvözlettel,

R. Tóth Gábor
főszerkesztő
Délmagyarország

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Köszönjük gyors válaszát. Bár az abban leírtakkal nem értünk egyet, a további vitától eltekintenénk, mivel nem látjuk értelmét. Egy megjegyzés azért ide kívánkozik: amennyiben olvasta írásunkat, úgy Ön sem gondolhatja komolyan, hogy az Önök által kiragadott és idézett mondat, illetve írásunk tartalma köszönő viszonyban lenne egymással. Egyetlen kérdésünk, hogy válaszát nyilvánosságra hozhatjuk-e.

Maradunk tisztelettel:

Vida Sándor, Beck Gábor
Civil Városi Unió

Tisztelt Uraim,
sajnálom, ha a további vitára nem nyitottak. Válaszomat vállalom Önök és a nyilvánosság előtt is.

Üdvözlettel,
R. Tóth Gábor”

Azt gondoljuk, hogy az idézett levelezés híven tükrözi azt a gyakorlatot, melyet Szegeden a DM követ. Ez az a módszer, ami miatt a szegediek ezreinek fogalma sincs a város valódi állapotáról, ami miatt a városvezetés bármit le tud nyomni a félretájékoztatott lakosság torkán. Persze tudjuk, hogy ez a fajta „közszolgálatiság” nem rossz üzlet, hiszen csupán a közlekedési nagyprojekt kommunikációja mintegy 70 milliót hozott a DM kiadójának, sőt azt is tudjuk, hogy ez a gyakorlat nem korlátozódik csupán Szegedre. Ám elgondolkodtak-e az érintett sajtómunkások, hogy az ilyen típusú újságírás, a hibák eltakargatása mekkora károkat okozott az elmúlt évtizedekben az országnak, azon belül Szegednek egyaránt?

Civil Városi Unió

The post Közszolgálatiság szegedi módra appeared first on Szögedöm.hu.

Megint egy előkészítetlen beruházás körvonalazódik Szegeden. A legutóbbi közgyűlésen 15:14 arányban megszavazták a biomassza fűtőmű és geotermikus kutak létesítéséhez szükséges tulajdonosi hozzájárulást, azonban Botka László polgármester a döntést megvétózta.

A biomassza erőmű létesítésével kapcsolatosan biankó csekket állítana ki Bohács Zsolt, a Fidesz frakcióvezetője, egy jól körülhatárolható érdekcsoport számára. Ez a dolog kísértetiesen emlékeztet a Napfényfürdő beruházásra, amikor Botka hozta helyzetbe Leisztingert és játszotta át magánkézre a 100 éves SZUE-t. Mindkét esetben a város látja kárát, röviden arról van szó, hogy hogyan lehet közpénzekből, közvagyonból pártokhoz közeli vállalkozók zsebét megtömni.  Furcsa módon mindketten arra hivatkoztak, hogy a szegedieknek milyen jó lesz, ha megvalósul a fejlesztés. Ezt a fürdő esetében a lakosság már pontosan tudja, legalábbis az az elenyésző hányada, aki ki tudja fizetni a belépőt… Érdekes, hogy mindkét beruházás a választások előtt egy évvel került a közgyűlés elé.

A hvg.hu cikke talán magyarázatot ad Bohács Zsolt sietős és előkészítetlen előterjesztésére:

„Célegyenesben a CBA-tulajdonosok geotermikus biznisze

Szerző: G. Tóth Ilda

Új üzletágat alakít ki a kormánykedvenc élelmiszerlánc alapító-tulajdonosaihoz kötődő szegedi raktárcég: uniós támogatással az ország egyik legnagyobb teljesítményű mélyfúrógépét vásárolta meg.

Magas foglalkoztatási hatás – ezzel a „jeligével” pályázott uniós forrásra a szegedi Hansa-Kontakt Inv. Kft., 30 új munkahelyet ígérve, és pillanatok alatt el is nyert közel 450 millió forintot. Igaz, a pályázati kritérium is csak annyi, hogy a létszám elérje a 25 főt. Az eddig kizárólag raktározással foglalkozó társaság – amely mások közt két CBA-alapító, Breier László és Krupp József cégeinek tulajdonába tartozik – a vállalkozásfejlesztésre kapott forrásból nem az évek óta űzött logisztikai tevékenységét bővíti, hanem vadonatúj üzletágat alakít ki: geotermikus fúrásba kezd. Mégpedig extra nagy teljesítményű, 100 tonnás gépet vásárolt, annak üzembe állítására kért és kapott márciusban a Szolnoki Bányakapitányságon engedélyt, azaz mélyfúrási alkalmassági bizonyítványt.

A Hansa-Kontakt Inv. Kft. nem kezdő az uniós pályázásban: 2008-ban szintén részben EU-forrásból – 250 millió forint támogatással – hozta létre az M5-ös és az akkoriban építeni kezdett M43-as autópálya csomópontjánál található szegedi logisztikai létesítményt. A társaságnak ugyanaz a három cég a tulajdonosa, mint a CBA régiós nagykereskedelmi központjaként működő Hansa-Kontakt Kereskedelmi Kft.-nek: a Breier László kezében lévő Resdan-Invest Kft., a Krupp József által jegyzett Kiron-Invest Kft., valamint a szintén CBA-igazgatósági tag Lekeny György nevével fémjelzett Huszár ’99 Kft. A Hansa-Kontakt Inv. Kft. a gazdasági válság közepette, a kiskereskedelmi forgalom mélyrepülése ellenére kiváló eredményeket ért el az elmúlt években: nettó árbevétele 2009-ről 2010-re megtriplázódott, meghaladta az 1,5 milliárd forintot, 2012-re pedig a cég tájékoztatása szerint 2,3 milliárd forintra nőtt.

Az új piaci szereplő szokatlan méretű beruházása – ha a pályázatokat elbíráló szakértőket nem is – a geotermikus energia hasznosítására és kútfúrásra szakosodott szűk vállalkozói kört megdöbbentette. Hazai viszonylatban ugyanis ritkán fúrnak le 1500–2000 méternél mélyebbre a geotermikus energia után kutatók, ehhez pedig kisebb fúróberendezés is elegendő; ilyent használtak a közelmúltban például Bólyon vagy Veresegyházon. „Nagyobb teljesítményű fúróberendezéssel lehet kicsi lyukat is fúrni, ám ez nagy luxus” – mondta a HVG-nek egy iparági szakértő. A szakmában három éve várják, hogy 2500 méternél mélyebb, 2009-ben zárt területté nyilvánított rétegekre kiírja a fejlesztési miniszter a nyilvános koncessziós pályázatokat, amelyek nyertesei 35 évre kapnának kutatási jogot egy-egy területre. A HVG értesülése szerint a legutóbbi határidő idén március 31-e volt – meglehet, ebben bízott a Hansa-Kontakt Inv. is. Piaci hírek szerint nagyobb állami megrendelésekre – elsőként a szegedi egyetem, netán a tervezett lézerközpont kiszolgálására – készül a cég.

Az mindenesetre látszik, hogy egész cégcsoport formálódik a geotermikus üzletágra a Hansa-Kontakt Inv. környékén. A CBA régiós központjának korábbi székhelyére jegyezték be 2011 novemberében a Geotermikus Beruházó Zrt.-t. Az újonnan gründolt társaságban a fogathajtó – és szintén CBA-résztulajdonos – Lázár fivérek domonyvölgyi birtokára bejegyzett ingatlancége is részesedéssel bír. A beruházó cégnek már leánya is van: a tavaly áprilisi alapítású Geotermikus Szolgáltató Kft., melyet – a műszaki szakértelmet képviselő villamosmérnök Péter Tamás mellett – szintén a Krupp–Lekeny–Lázár hármas jegyez. (Lázárék szintén nem kezdők az uniós pályázásban: január elején a Lázár-Turisztika Beruházó és Szolgáltató Kft. 317 millió forint támogatást kapott „üzleti szálláshelyek fejlesztésére”.)

Szűk körben egyfajta divattá vált nagy teljesítményű fúróberendezések vásárlása, miközben kétezer méternél mélyebb fúrásra alig van szükség az országban. Bár az EU ellenőrzi, hogy a pályázatban feltüntetett célokra használják-e a támogatásból vett gépet, aligha kérnek számon a nyertes cégeken meghatározott számú projektet. Legutóbb a Fidesz-közelinek mondott Aquaplus Kft. tett szert ilyen eszközre: 2011-ben 428 millió forint támogatást kapott, amelyből több fúróberendezést, illetve -alkatrészt vásárolt, hogy akár 3 ezer méter mélységig is fúrhasson. A Szeged melletti Sándorfalván bejegyzett cég – melynek tulajdonosa a Fidesz parlamenti képviselőjével, Bánki Erikkel évekig üzleti kapcsolatokat ápoló György Zoltán – a geotermikus projekteket sorra bejelentő, s a napokban üvegházkomplexum kialakításához 2,8 milliárd forint uniós támogatásra szert tevő PannErgy Nyrt.-nek fúrt eddig több kutat. Például a Miskolchoz közeli Mályi határában, amelynek 2010. májusi avatóján Illés Zoltán későbbi környezetügyi államtitkár biztatta a vállalkozásokat, hogy a megújuló energiába fektessenek be, mert az Orbán-kormány majd támogatja használatának elterjedését. Ráerősített erre a kabinet a két évvel ezelőtt elkészített Nemzeti megújuló energia cselekvési tervben is, célul tűzve, hogy 2020-ra megháromszorozza a jelenlegi alig 5 petajoule-os termálenergia-hasznosítás mértékét. A legutóbbi rezsicsökkentési akció azonban fékezheti a tempót: nemrég Veresegyház önkormányzata volt kénytelen visszautasítani 80 millió forint uniós támogatást, részben azért, mert az abból megvalósuló lakossági termálenergia-fűtés ára nem lett volna versenyképes a 10 százalékkal lenyomott gázárral szemben.”

Forrás: hvg.hu

The post Mutyikoalíció appeared first on Szögedöm.hu.

Korábban már több alkalommal foglalkoztunk Szeged eladósodásával. Legutóbbi írásunkban 2013-ra 41 milliárdosra becsültük a város adósságszolgálatának nagyságrendjét.

Azért, hogy a szegediek tiszta képet kapjanak, a nemrégiben elfogadott költségvetést áttekintve megpróbáltuk újfent kiszámolni (kizárólag az önkormányzat saját adatait felhasználva), hogyan is áll jelenleg a városi büdzsé, különös tekintettel az adósságkonszolidáció hatásaira.

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy hasonló szerkezetű, ilyen mértékben átláthatatlan költségvetési előterjesztéssel még nem találkozhattunk (valószínűleg nem véletlenül). Bizton állíthatjuk, hogy a képviselők túlnyomó többségének az adósságállomány tekintetében fogalma sem lehetett arról, hogy tulajdonképpen mit is szavazott meg.

Például ahhoz, hogy a város adósságszolgálatának nagyságrendjét láthassák, az 5. számú melléklet 7 oldalnyi táblázatát kellett volna áttanulmányozniuk és 3 db, egyenként 17 tételből álló számoszlopot összeadniuk az előterjesztő helyett. Csak érdekességként: az 5. számú melléklet (adósságszolgálat lejárat szerinti bemutatása) és a 15. számú melléklet (adósságot keletkeztető ügyletekből származó fizetési kötelezettség) táblázataiból kiolvasható hitelállomány eltérő adatokkal szerepel, hogy a mellékletek hibás számozásáról már ne is beszéljünk…

Az a képviselő, aki a fenti feladatot elvégezte, a következő adatokkal szembesült:

Idézet az előterjesztésből:

„a Belügyminisztérium és a NMG képviselőivel történt egyeztetés alapján Szeged Város Önkormányzata legalább 50 %-os hitelkonszolidációban fog részesülni. Ez várhatóan 14,1 milliárd Ft hitelátvállalást jelent.”

„A minisztériumi képviselők javaslatára a költségvetés tervezésekor minden hitelre 50 %-os mérték lett számolva.”

Ebből következik, hogy miután a kimutatás 50 %-os mérték figyelembe vétele mellett történt, a konszolidáció előtti adósságszolgálat a fenti adat kétszerese: 46.271.706 ezer Ft! Ha figyelembe vesszük a 2013-ra beállított 1.734.572 ezer Ft összegű hiteltörlesztést, a maradvány akkor is 44.537.134 ezer Ft… (Ez az összeg nem tartalmazza az önkormányzati tulajdonú cégek több milliárdra rúgó hitelállományát, melyért természetesen végső soron a tulajdonos, azaz Szeged városa kell, hogy helyt álljon.)

Ennek a közel 45 milliárdnak az ismeretében lehet elgondolkoztató a városházi kommunikáció. Szentgyörgyi Pál volt gazdasági alpolgármester – még 2012. szeptemberében, tehát az adósságkonszolidáció előtt! – 24,6 milliárdos állományról beszélt. Sajnálatos, hogy a Fideszes kommunikáció is folyamatosan 23-24 milliárd adósságállományt emleget. Esetükben a félretájékoztatásuk talán mentség lehet, ám Szentgyörgyi esetében ez fel sem merülhet!

Szintén a volt alpolgármester mondta tavaly szeptemberben, hogy az adósságállomány 3 milliárddal csökkent. Ehhez képest a tárgyévi előterjesztés részét képező 2012. évi összevont mérleg 11.934.491 ezer Ft hiteltörlesztést és 13.538.627 ezer Ft hitelfelvételt tartalmaz. Ez volna a 3 milliárdos csökkenés?

Korábban már idéztük Botka László polgármestert, aki szerint „Szeged városa fegyelmezetten gazdálkodott és nem hazardírozott svájci frank alapú kötvényekkel”. Mit kezdjünk akkor a Számvevőszék 2010-es jelentésével, ami 1052 millió Ft árfolyamveszteséget állapított meg, mondván: „a növekedést a CHF és EUR árfolyamok emelkedése mellett az euróban történt 2010. évi kötvénykibocsátás okozta”?

A 2013-as költségvetésben szerepel a következő kitétel:

„a hitelek tervezésénél 2013-ban 290 EUR/Ft, 2014. évben 285 EUR/Ft árfolyammal számol a terv”. Hogy ez mennyire reális tervezés azt nem kommentálnánk, ellenben a lehetséges hatásait a költségvetési előterjesztés 17. számú mellékletében (az önkormányzat kezességvállalásait bemutató táblázat) található adattal érzékeltethetjük. E szerint a Szegedi Sport és Fürdők Kft. – más egyéb hitelek mellett – 1.137.900 Eur devizakölcsönt vett fel, 320.297 millió Ft értékben, tehát 282 Ft-os árfolyamon. Az induláskor számított kamat összege 112.777 millió Ft, azaz 28 %. Ha feltételezzük, hogy a törlesztést illetően itt is 290 Ft körüli árfolyammal számoltak, akkor jelenlegi és a várható árfolyamokat figyelembe véve minimum 17 millió Ft további kamatfizetési kötelezettség keletkezik, ami a tőkéhez képest mintegy 40 %-os kamatot jelent! Ki engedélyezhetett egy ilyen hitelt? (Megjegyezzük, hogy az említett cég minden évben csak 100 milliós nagyságrendű támogatással (2013-ban 105 millió Ft) képes minimális nyereséget produkálni, így nem kétséges, hogy a hiteleit az önkormányzat fogja megfizetni.)

Ez tehát a szegedi büdzsé valós állapota, és ennek ismeretében talán sokakban átértékelődik az a sikerpropaganda, ami hosszú évek óta folyik ebben a városban, amikor újabb és újabb haszonnal, megtérüléssel nem kecsegtető, munkahelyeket nem teremtő, de további költségeket generáló beruházásokkal kápráztatják el Szeged lakosságát, miközben a város gazdasága tetszhalott állapotban van (bezárt üzletek sora, megszűnő, vagy éppen csak vegetáló vállalkozások). Ideje lenne végre felébredni, talán az újabb őrületet, a partfal rekonstrukció Nagy Sándor-i légvárát még meg lehetne akadályozni.

Vagy ehhez egy másik képviselőtestület kell?

Civil Városi Unió

The post Sikerpropaganda hitelből? appeared first on Szögedöm.hu.

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett. 

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása – erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről.
Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.
Valamennyi önkormányzattípusnál és minden évben hiánnyal zárult a felhalmozási költségvetés. Ennek elsődleges oka az EU-s pályázati lehetőségek által kiváltott fokozott beruházási tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó önerő-igény volt – állítja a Számvevőszék. A negatív egyenleg eladósodáshoz vezet, a folyamatban levő beruházások több mint 1100 milliárd forintos fizetési kötelezettséget jelentenek a jövőre nézve. Ehhez az EU-s és hazai támogatáson, illetve a saját bevételeken felül további több mint kétszáz milliárd forint külső forrás bevonása szükséges a városoknál és a megyéknél – azaz ennyi hitelt fel kell venni.
Az ÁSZ jelentései arra mutatnak rá, hogy az önkormányzatok tényleges fejlesztései nem a kötelező, hanem az önként vállalt, illetve nem a megtérülő, hanem a soha meg nem térülő, „presztizs” beruházásokra koncentrálódtak. Vagyis a beruházások nagy része például nem iskolára vagy a közvilágítás fejlesztésére ment, hanem uszodára, színházra, parkosításra.
Az is gond, hogy az önkormányzatok nagy részénél szinte semmiféle kalkuláció nem készült arra, hogy miből fogják fenntartani a felépített létesítményeket. Miből fogják fűteni, mondjuk az új iskolaszárnyat, üzemeltetni a szennyvíztisztítót, vagy levágni évente a füvet a közparkban? Az önkormányzatok számára likviditási nehézséget okoz az EU-s projektek utófinanszírozása is, ehhez ugyanis pénzügyi fedezet kell, amit sok esetben nem tudnak biztosítani.
Igazai paradoxonról van szó, amiben az EU-s pályázatokat kiíró hatóságoknak is van felelőssége, áttételesen ugyanis lehetővé tették rossz közpénzügyi döntések meghozatalát.

Ezen írást a Civil Városi Unió ajánlotta olvasóink figyelmébe. Kapcsolódó szegedi gondolataikat pedig az alábbiakban olvashatják:

” A fenti cikkben foglaltakat évek óta sulykoljuk a közvéleménybe, sajnos kevés sikerrel. Minden esetre érdemes végiggondolni a szegedi „fejlesztéseket” (élményfürdő, festett kerékpárutak, plázák, járhatatlan díszburkolatok, felesleges villamosvonalak, Agóra, partfalrekonstrukció, lovasszobor-áthelyezés, üresen tátongó, üzletek nélküli sétálóutca) főleg annak ismeretében, hogy Szeged adósságszolgálata már az 50 milliárdhoz közelít és a legújabb hírek éppen a „családi ezüst” kiárusításáról szólnak (Százszorszép Gyermekház, iskolák, Dömötör-torony, nosztalgia villamosok). Maradt-e ebben a városban egyáltalán valami a régi Szegedből? Hol a Virág, a Hági, a Szőke Tisza, a Vigadó, a SZUE, a régi Hungária, a Partfürdő, van-e még iskola, középület, amit nem terhel jelzálog.
Vajon mikor nyílik fel végre a szegediek szeme? Tud-e valaki az elmúlt évekből egyetlen olyan beruházást, ami megtérüléssel, netán munkahelyteremtéssel kecsegtetett? Miért van olyan nagy csönd az élményfürdő fél milliárdos mínusza körül? Hogyan fordulhat elő ebben a városban, hogy még mindig az a Nagy Sándor osztja az igét a DM hasábjain, aki – Szentgyörgyi kollégájával, Dózsával, a COWI Kft-vel együtt – legfőbb felelőse és persze a Pólus Kft. ügyletein keresztül valószínűleg haszonélvezője is az erőltetett látványberuházásoknak? És a legfőbb kérdés: vajon miért asszisztál mindehhez a Fidesz frakció ? ” 
Civil Városi Unió

Szerkesztőségünk véleménye ennél sokkal lesújtóbb: Döbbenetes, hogy milyen ördögi összeesküvésnek lettünk áldozatai. A hiúság vásárán mi lettünk a fölsült bolondok. Bolond ábrándjaink között azonban kijózanító, hogy végül a számlát mégis mi fizetjük. Csak mi! Még az EU-s pénzt is! Hiszen az is a magyar hozzájárulásból forgott vissza…
Nagypolitikusaink azonban – e következmények nélküli országban – biztosan boldogulnak majd busás jutalékaikból… (Sz.)

Hat milliárdos otrombarmolmány a Ligetfürdő helyén.
Hozzávetőleges pénzügyi képlete: Hetedrészére (alul)becsült fürdő (1 milliárd Ft) + Hunguest-hitel (2 milliárd Ft) + EU-s támogatás (3 milliárd Ft) = Otromba betonszörny megfizethetetlen belépőjegyekkel, üresen + elpusztított villák, kibetonozott zöldterület + busásan kistafírozott szocimborák + évi fél milliárd Ft-os csordogáló veszteség.
Tehát az az állítólagosan „befektetett” 5 milliárd Ft 10 év alatt el is csordogál a rendszeres veszteséggel. Két év már eltelt, további négy év alatt elcsorgatjuk a teljes fölvett (Eu-s) támogatást, a rákövetkező 4 évben pedig még a kölcsön teljes összegét is… Ezt nevezik Városunk és Országunk árulói és ellenségei „fejlesztés”-nek. Kétségtelen, ők remekül megélnek belőle! Saját háttérbirodalmunk minden „fejlesztés”-sel szépen fejlődik… (Sz.)

Ajánlott olvasmány (filmmel): Újszeged – Ligetfürdő

Domokos László: Az önkormányzati ellenőrzések tapasztalatai (2012.04.17.)

The post Jajj, csak EU-s pénzt ne! appeared first on Szögedöm.hu.