Iskoláinkban ma sem oktatják tananyagként!

Mások holokausztját igen, de a magunkét nem!

Egészen különös ez az önmegtartóztatás, amellyel politikai vezetőink tartózkodnak saját nemzetünk tragédiáinak emlékezetétől. De különösen különös, ahogyan elfeledkeznek magyar(?) vezetőink a túlélő kárvallottak kártéríttetéséről…

Egyelőre ott tartunk, hogy még a történtek föltárása sem történt meg, De még elkezdődni is csak alig kezdődött. Hallgatás és széles körű értetlenkedés mindenütt. Nem lehet kétséges, hogy az utolsó túlélők, a beszélő szemtanúk kihalására várnak, pedig déli szomszédainkkal a megbékélés csakis az áldozatok elismerése és teljes körű kárpótlása után kezdődhet meg…
Pedig szép lenne már velük is békén élni… ahogyan befogadtuk őket a török elől… ahogyan eltűrtük és megbocsájtottuk a Cserni Jován féle magyarirtást, de még 1848-49 hátbatámadását és legaljasabb kegyetlenkedéseiket is…
Nem rajtunk áll a dolog! Legalábbis a barátkozás dolga nem a mi oldalunkról hibádzik…

A rác kommunisták, a saját rác (szerb) polgáraikkal is vadállatiasan kegyetlen – rózsaszín mázban ezerszer meghamisított – partizánok vérfürdője máig is hallgatni kényszeríti a túlélők többségét. Amíg ők végre megszólalnak, addig itt egy csonka lista a csonkaország csonkajogú magyarjainak és lelkükben is megcsonkított, elszakított nemzettársaiknak:

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

Aki pedig tanárként, vagy iskolaüzemeltetőként, esetleg oktatásban résztvevő szabadúszóként végre részt kívánna venni a 70 esztendeje(!) késlekedő fölvilágosításban, annak itt a fogódzó!
Hordozható iskolai, művházi kiállítási anyag:

A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken…

Itt az idő megismerni végre a magunk elhallgatott megkínzatását, a Délvidéki Magyar Holokausztot!

Holokauszt-kirándulásokra már pénzt is ad majd a magyar állam!
Illendő délvidéki kirándulás ájult libsi pestieknek:
“A Hősök terétől a Csúrogi Dögkútig!”
Na végre!

Ha valakinek nyafoghatnékja, vagy szabadidős lovagolhatnékja támadna a szóhasználaton, hát HOLOKAUSZTnak a délvidéki népirtást maga Teleki Júlia, a holokauszt-túlélő nevezte.

Teleki Júlia: Hol vannak a sírok?

Könyve melegen ajánlott olvasmány.
Lefekvés, de különösen elalvás előtt azonban semmiképpen sem javasolt!
Középiskolai történelemoktatáshoz különösen ajánlott olvasmány!
Egy irodalmi Nobel-díjat is megér! De a Sorstalanság ismeretében akár hármat is!

A saját édesapja sírját keresve írta… Azt a sírt azonban sohasem fogja megtalálni, hiszen az egész halálbakínzott falut a dögkútba hányták… Aztán egy sok évvel későbbi éjszakán nehézgépekkel kihantolták a nagyját, és az enyvgyárba szállították, hogy nyom se maradjon!

Ez a horrorhelyszín ma sem emlékhely! A Csúrogi Holokauszt Múzeum ma sem áll!

De mi magyarok mindig is túl kedvesek voltunk az idegenekkel!
Ezért is élték föl az országunkat.

Aki mégis emlékezne a saját történelmére is, hát mégis megteheti. Ha nem is könnyű hozzájutni, de vannak agyonhallgatott könyvek a valódi történelemről is.

Íme: A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma

…

Az elmúlt nyár derekán zsidó holokauszt-emlékművet avattunk a Dóm gyepén.

Markovics Zsolt főrabbi köszöntőjében hangsúlyozta: Szegeden létesült az első olyan holokauszt-emlékmű, amelyet nem kormány, nem város, nem önkormányzat, hanem a katolikus egyházmegye állíttatott.
Kiss-Rigó László, a Szeged-csanádi Egyházmegye püspöke ünnepi beszédében elmondta: a katolikusok összetett érzésekkel emlékeznek a vészkorszak tragédiájára. Szomorúsággal, együttérzéssel, és arra is gondolnak, hogy a tragédia áldozataiért sokan és sokat tettek ugyan, de többet kellett volna. Bántja őket az is, hogy hiányoznak az elhunytak, hiszen – emlékeztetett a püspök – Szegeden hagyományosan jó a kapcsolat a katolikus egyház és a zsidó hitközség között.
A püspök azt mondta: az emlékmű ezeket az érzéseket jeleníti meg.

A vészkorszakban történtek 70. évfordulójára elkészített alkotás, Kovács Jenő szobrászművész munkája két embert ábrázol egy csónak formájú kő posztamensen. A kőről az egyik bronzfigura, amely a zsidóságot szimbolizálja, kibillenve már-már a habokba esik, a másik, a katolikus egyházat szimbolizáló, égre emelt tekintettel fohászkodik.
“Nagy kérdés volt, hogyan lehet olyan szerethető szobrot alkotni, amelyet mindenki elfogad” – mondta a szobrászművész.
Az emlékművet a Dóm melletti “Szolidaritás parkjában” helyezték el.

A magyar – mint a világ legbefogadóbb nemzete – példát adott most is a Világnak!
Kegyeletünk, előzékenységünk és udvariasságunk nehezen fölülmúlható.
A magunk fájdalma helyett először a másokét, a befogadottakét siratjuk…

Magyar ember azonban nem lehet, aki másokért a sajátjait feledi!

A szegedi katholikusok és nem katholikus magyarok is megkönnyebbüléssel látnák, ha végre a szögedi katholikusok – a Szögedi rajok – holokausztjának emlékműve is elnyerné végre méltó helyét a Dóm emlékkertjében…

Ne feledjük hát:

A Délvidéki Magyar Holokauszt – a magyarok holokausztjának emlékműve máig sem áll!
Sehol sem áll!
Itt az idő! – Törjük át a hallgatás falát!

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

Ajánlott olvasmány:

A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken…

Dr. Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
Szögedi Védegylet

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

The post Délvidéki Holokauszt – 70 éve! appeared first on Szögedöm.hu.

Böröcz László, a Fidelitas ügyvezető alelnöke, budapesti szervezete nemzetpolitikai munkacsoportjának vezetője vasárnap Budapesten, a Margitszigeten tartott megemlékezésükön azt mondta: a XX. században az emberi önzés és a fanatizmus miatt rengeteg tragédia történt. Ilyen volt a negyvenes évekbeli délvidéki vérengzés is, amikor több ezer magyar és szerb polgári lakost irtottak ki etnikai alapon.
Szegedinszki Krisztián, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ifjúsági fórumának képviselője a nyilatkozatot ismertetve kifejtette: Délvidék, más néven a Vajdaság az elmúlt évszázad során a régió „éléskamrája”, az egyik legfejlettebb soknemzetiségű gazdasági térsége volt, ahol békében éltek együtt magyarok, szerbek, horvátok, svábok, szlovákok, románok, ruszinok és bunyevácok. A XX. század során azonban a „totalitárius, gyilkos ideológiák és az idegen nagyhatalmak sikeresen egymás ellen uszították a délvidék nemzetiségeit”.
1945. február 15-én kezdődött meg az egyik magyar falu, Mozsor kitelepítése, lakosságának gyűjtőtáborba hurcolása, több mint félszáz helybeli azonnali kivégzése. Ehhez kötődően a jövőben minden évben megemlékezéseket tartanak, melyet egy közös nyilatkozatban rögzítettek a Kárpát-medence magyar ifjúsági szervezeteinek vezetői.
Szegedinszki Krisztián azt mondta: céljuk a szerb, zsidó és magyar áldozatok emlékének megőrzése, az őket megillető tisztelet kinyilvánítása, de mindemellett más áldozatok emlékét is tiszteletben tartják. Továbbá elismerik a második világháború során a magyar hadsereg és közigazgatás által okozott sérelmeket is – tette hozzá.
Mint kiemelte:  bíznak abban, hogy „ez a nyilatkozat is a két ország, Magyarország és Szerbia közötti megbékéléshez, a múltban esett sérelmeink orvoslásához, és ezáltal a közös ügyeink rendezéséhez vezet”.
A nemzetpolitikai munkacsoport által szervezett megemlékezés végén a Kárpát-medencében élő magyar fiatalokat tömörítő ifjúsági szervezetek képviselői az Olt, a Vág, a Csallóközi Duna, a Zentai Tisza, a Kőrös és a Tiszakeresztúri Tiszából hozott vizet közösen öntötték a Dunába. Hente Lilla, a Fidelitas alelnöke hangsúlyozta, ezzel azt jelképezik: „ahogy a folyó elszalad, mi is túllépünk a sérelmeken, de mindig emlékezni fogunk, soha nem feledjük el a halottaink emlékét és ezeket a borzalmas eseményeket”.
A második világháborúban, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. 1942 január-februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász razziákban 3-4 ezer, főként szerb és zsidó vesztette életét. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944-45-ben tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában becslések szerint 15-20 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Három falu: Csúrog, Zsablya és Mozsor összes magyar lakosát kitelepítették, háborús bűnössé nyilvánították, és kivégezték vagy gyűjtőtáborba szállították.

The post Évente megemlékeznek a Kárpát-medence magyar ifjúsági szervezetei a délvidéki vérengzés áldozatairól appeared first on Szögedöm.hu.

Az elismerést Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke, a Gál Ferenc Főiskola dékánja és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke adták át a Fejezetek a Délvidék múltjából című konferencián.
Teleki Júlia 1943 decemberében született Csúrogon. Helytörténet-kutatóként az 1990-es évek elejétől foglalkozik a vajdasági magyarok 1944-45-ös tragédiájával. Neki köszönhető a csúrogi, zsablyai, becsei magyar áldozatok adatainak összegyűjtése. Első könyve 1996-ban jelent meg, kutatásait azóta is töretlenül folytatja, jelenleg készül negyedik kötete.
Teleki Júlia az elismerés átvételét követően elmondta, 69 évvel ezelőtt ezekben az órákban már a csúrogi piacon álltak, miután partizánok a falu többi magyar lakosával együtt kiűzték őket otthonaikból. Batyukkal a kezükben vártak arra, hogy elinduljanak a járeki koncentrációs táborba – tette hozzá.
A helytörténész úgy fogalmazott, már egyéves korában háborús bűnös volt, és az is maradt a mai napig. Teleki Júlia hangsúlyozta, életét arra tette föl, hogy azon a helyen, ahol édesapját kivégezték, emlékmű álljon, ez el is készült. Ez azonban nem elég, szükség lenne arra, hogy a szerb elnök vagy miniszterelnök bocsánatot kérjen, mert enélkül nem lehet megbocsátani – mondta.
Mojzes Antal 1934-ben született Bajmokon, évtizedek óta foglalkozik helytörténet-kutatással. Tizenhét könyvében elsősorban szülőfaluja múltját tárta föl. Helytörténeti munkákban elsőként írt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokról.
A történész az emlékérem átvételét követően úgy fogalmazott, 1944-45 fordulóján 30-40 ezer délvidéki magyart a hatalom tudtával és irányításával gyilkoltak meg.
1944. november 2-án éjjel Bajmokon – ahol a vérengzés a térségben Zombor és Szabadka után a legtöbb áldozatot szedte – 252 ártatlan magyart, németet és horvátot végeztek ki. Holttesteiket három tömegsír rejtette, melyeket 1990-ig tilos volt látogatni, de még beszélni sem lehetett a történtekről.

The post Délvidék kutatásáért emlékérmet kapott Teleki Júlia és Mojzes Antal appeared first on Szögedöm.hu.

The post A járeki haláltábor helyén kitépték a földből a magyar áldozatoknak állított keresztet appeared first on Szögedöm.hu.