Edmond Rostand az Académie Française díszegyenruhájában, 1904-ben

Edmond Rostand Marseille-ben született, régi előkelő és nagyműveltségű provence-i családban. Édesapja közgazdász és költő, a Marseille Academy és a Institut de France tagja. Rostand irodalmat, történelmet és bölcseletet tanult a Collège Stanislas falai között Párizsban. 1910-ben Rostand lett az Académie Française legfiatalabb írótagja.

Az 1900-as évek elején Rostand átköltözött a Cambo-les-Bains-i Villa Arnaga-ba, Baszkföld ma is francia megszállás alatt álló városkájába. Költözésének célja (vélhetően gümőkóros) mellhártyagyulladásának kezelése volt. A házban ma múzeum működik, amely bemutatja Rostand életét, örökségét, valamint a baszk építészet és kézművesség történetét. Rostand 1918-ban halt meg Párizsban a spanyolnátha-járvány áldozataként. Ma szülővárosában, a marseille-i temetőben nyugszik.

Főbb művei

• Le Gant Rouge, 1888. – A vörös kesztyű
• Les Musardises, 1890. – A naplopók
• Les Deux Pierrots 1890. – A két Pierrot. 1913. Egyfelvonásos. Magyar fordítás: Kosztolányi Dezső
• Les Romanesques, 1894. – A regényesek
• La Princesse lointaine, 1895. – Messzi hercegkisasszony
• La Samaritaine, 1897. – A samáriai asszony
• Cyrano de Bergerac, 1897. – Cyrano – Magyar fordítás: Ábrányi Emil
• L’Aiglon, 1900. – Sasfiók
• Chantecler, 1910. – Kakas
• Œuvres Complètes (7 rész), 1910-1911. – Teljes életmű
• La dernière nuit de Don Juan, 1921. – Don Juan utolsó éjszakája
• Le Cantique de L’aile, 1922.
• Le Vol de La Marseillaise, 1922.
• Théâtre, 1921-1929. – Színház

The post Edmond Eugène Alexis Rostand appeared first on Szögedöm.hu.

Edmond Rostand sziporkázó soraival köszöntve a penge és a szavak mesterét …
A VICOMTE

… Majd lesz! Mondok én neki
Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!…
(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)
Önnek az orra… hm… az orra… nagy.

CYRANO
(komolyan)

Igen nagy.

A VICOMTE
(nevetve)

Ha!

CYRANO
(rendíthetetlen nyugalommal)

Ez az egész?

A VICOMTE

De…

CYRANO

Lássa,
Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!

Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

Kihívón: “Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

Barátilag: “Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”

Leírón: “Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

Kíváncsian: “Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”

Kecsteljesen: “Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”

Kötődve: “Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

Intőn: “Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

Gyöngéden: “Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”

Pedánsul: “Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”

Gavallér módon: “A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”

Föllengzően: “Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

Tragikusan: “Vörös tenger, ha vérzik!”

Bámulva: “Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”

Lírailag: “Kagyló ez, s ön Triton?”

Naivul: “Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”

Mély tisztelettel: “Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

Parasztosan: “Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

Hadászilag: “Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”

Üzletszerűn: “Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

Végül, torzítva Pyramus kriáját:
“Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”

Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!

Cyrano szivárványos szellemességének átható erejét azóta is csak irígyli a gyarló világ…

Két remekbe szabott film is készült a történetéből. Nézzük hát ezeket szülinapja estéjén!
A korábbi, klasszikusabb az 1950-es Cyrano de Bergerac Edmond Rostand drámája alpján készült fekete-fehér amerikai film Jose Ferrer címszereplésével, Michael Gordon rendezésében.

The post Cyrano szülinapjára appeared first on Szögedöm.hu.