Városunk valóban váras volt. Háborúságokat túlélő várunkat rosszemlékű Ferenc Józsefünk rendelete törölte le a Város színéről az Árvíz után.
Szabad Királyi Városunk azonban még várával is büszkélkedett. Büszkélkedhetne ma is!

Szeged Napját akár a Szegedi Várral is ünnepelhetnénk! (Sz.)
Ez alkalomból ajánljuk olvasóink figyelmébe a Szegedi vár képét!

Városunk utikönyvírója, Dr. Somorjai Ferenc tett kísérletet a Vár többé-kevésbé hiteles vázolására:

Ismerőseim, tanítványaim, a városunkat felkereső turisták nap, mint nap ostromolnak kérdéseikkel, amikor szó esik a Várkertben árválkodó kicsinyke vármaradványról:
Mekkora volt, hogy nézett ki?

Szinte hitetlenkedve hallgatják válaszomat: francia típusú téglavárnak épült, valószínűleg a 13-14. század folyamán, majd a török által 1543-49 között végrehajtott korszerűsítések során nyerte el a legkorábbi képeken látható formáját. Nagyságra körülbelül megegyezett a Széchenyi térrel.

Aztán ami az erősség küllemét illeti: nincs tovább…
Pedig sok metszet, rajz, térkép maradt fenn, de ezek általában vagy a felszabadító hadműveletek sorozatban készült, kevés konkrétumot tartalmazó, eszményített barokk csatajelenetekkel dagályosított költeményei, vagy 18. századiak, amikorra e jelentős emlékünk egyre többet veszített késő középkori formájából. Még a leghitelesebb ábrázolások is igen tömören fogalmazottak, elnagyoltak, hisz a hadmérnöki műszaki felmérések elsődleges célja nem a művészi megjelenítés, a részletek esztétikai elemzése volt. Sok esetben már az is csoda, ha egyáltalán beazonosíthatók a várban és körülötte álló épületek. Bálint Sándor írja Szeged városa c. 1959-ben megjelent könyvében: „Ezek az épületek nyílván léteztek, állottak is, stílusjellegükre azonban ezekből az ábrázolásokból merész vállalkozás lenne következtetni. „

Legkedvencebb hobbim az építészettörténet, hisz már gimnazista koromban templom-maketteket készítettem gipszből és erődítési terveket rajzoltam az unalmasabb tanítási órákon. Sőt elsősorban a művészeti emlékek iránti vonzalmam vezérelt az idegenvezetői, idegenforgalmi földrajzi pályára, s ez irányú tapasztalataim összegzése 2010-ben hetedik kiadását megért Művészettörténet könyvem is. Mivel mindeddig senki se tett kísérletet a vár arányaiban és részleteiben is hiteles középkori képének megrajzolására 1984-ben magam láttam munkához. Bokros teendőim miatt azonban csak 2000 tavaszán tudtam ismét időt szentelni a mű befejezésére. Természetesen az általam készített kép is tartalmaz hipotetikus elemeket, de nem titkolt célom volt, hogy e rajzzal szóra bírjam a várat kutató szakembereket: kapjon nagyobb nyilvánosságot e városunk szerkezetét is meghatározó, fölöslegesen lerombolt objektum.

de Beaulaincourt rajza a szegedi várról.

Az összes rendelkezésre álló, felhasználható metszet, térkép, műszaki felvétel, leírás birtokában igyekeztem megrajzolni a vár és környezetének 1650 körüli képét. A valószerűség érdekében döntöttem a 17. századi holland naturalista művészek stílusa mellett, felhasználva korabeli magyar
várábrázolások szereplőit, kellékeit. A kép bal oldalának idilli részlete pl. Ludwig Rohbock 19. századi müncheni festő Máriaradnát megörökítő metszetéről származik. Kiindulásul de Beaulaincourt 1686-ban készült rajza szolgált azért, mert ez tartalmazza a legtöbb konkrétumot. Ráadásul a hadmérnök a helyszínen (kb. a József A. sgt. – Lengyel u. sarkának megfelelő helyen) rajzolhatott, mert az általa ábrázolt objektumok egymáshoz viszonyított helyzetét a jelenlegi várostérkép is igazolja. Csak a vár ezen a képen is horizontálisan zsugorított s a kép valamennyi részlete meglehetősen sematikus. Az erősség arányos megrajzolásához Breuning mérnökkari tiszt 1760-as években készült fölmérését vettem alapul, mely meglehetős pontossággal tájékoztat a középkori palota, a kapu- és saroktornyok, valamint a lőréses pártázatú falak méreteiről és apróbb részleteiről.

Az északi és nyugati kaputorony hasonmása egyébként Brüsszel 14. századi városfalában is megtalálható, a délkeleti „Víztorony” (Szu kaleszi) és a délnyugati saroktorony viszont valószínűleg török eredetűek, az isztambuli „Héttorony”-al mutatnak meglepő hasonlóságot. A 14. századi eredetű vártemplom „megalkotásánál” a korabeli magyar gótikus templomok analógiájából merítettem ötletet (Sopron, Kecske-templom; Lőcse, Kassa, Cserhátsurány stb. templomai). A vár falai és a várárok közötti keskeny földsávon kihegyezett karókból álló kerítés maradványai láthatóak, mellyel az ellenség váratlan megrohanásától védték a falakat. Az északi és déli kaputorony között emelkedik a Palánk-beli Szent Demeter-templom tornya, amelynek felső szintjét a 14. században alakítottak át négyszögűre. Ez meglepő hasonlóságot mutatott az algyői Szent Anna-templom egykorú tornyával. (A Szent Demeter-templomot 1731-re barokk stílusban építették át, tornyának felső szintjeit 1925-ben bontották le.) A vártól jobbra, a távolban látjuk az Alsóvárosi templomot és a szintén 15. századi eredetű ferences kolostort. A templom tornyának még csupán alsó fele volt meg, mert barokk folytatása 1772-re, sisakja 1827-re készült el. A kolostort részben takaró épület Szilágyi László egyik erődített kőháza lehetett. A kép jobb oldalán az Árpád-kori eredetű Szent György-templom tető nélküli szentélye látható. Bár de Beaulaincourt itt félköríves záródású ablakokat rajzolt, az ablakok hossza és a támpillérek minden kétséget kizáróan 14-15. századi gótikáról tanúskodnak. Ezért rajzoltam a félkörívesek helyett csúcsíves, kőrácsos ablakokat, ugyanis a hadmérnök által ábrázolt templomtípusra kizárólag a hódoltsági területen kívül találunk példát, a gótika és a kora barokk 17. századi keveredésével (Kőszeg, Szombathely stb.). A Szent György-templom egyébként a róla elnevezett téren, a Dózsa György Általános Iskola helyén állt.

Dr. Somorjai Ferenc

Ajánlott olvasmány még: Indítvány a Szegedi vár föltárására és a maradványok konzerválására

The post A SZEGEDI VÁR 17. SZÁZAD KÖZEPI KÉPE appeared first on Szögedöm.hu.