A demokrácia őshazája a történészek és politikusok szerint talán az ókori városállamban, Athenben volt. No, szép kis demokrácia, ahol a földbirtokos családok felnőtt férfi tagjai szavazhattak. A nők, hetérák, kisbirtokosok, rabszolgák, iparosok, orvosok, filozófusok, költök, írók, közkatonák stb. pedig nem! Hát ha az eszményi elképzelés jómagam is ki volnék zárva a szavazásból, így ebből nem kérek! De az ló másik oldalára sem kellene átesni!

Óvatosabban kellene osztogatni a szavazati jogot. Sokunk szerint a jelölttől meg kellene követelni egy kis tudást. Mégpedig, az írni-olvasáson kívül némi politikai ismeretekre is szükség volna. Például, melyik párt mit is ígér a szavazóknak. és azok a könnyelmű ígéretek teljesíthetőek e vagy sem. A nép szempontjából fontos volna tudni, az egyénnek, a családnak mi előnye lenne, ha ez vagy az a párt kerül kormányra.
Ugyanis a kül- és hadügyeken kívül az adókból befolyt összegek igazságos és célszerű felhasználása és elosztása volna fontos. – az adófizető számára… Ha valaki nem fizet adót, csak népjóléti vagy más segélyből él, milyen alapon szavazhat?
Egy 16 vagy 18 éves legényke vagy leányka, mit ért a politikához? Sem politikai tudása sem gyakorlata nincs, de még a saját érdekeit sem tudja meghatározni, nemhogy a köz dolgaihoz értene valamit is.
Az aki soha életében nem dolgozott, csak és kizárólag a társadalom nyakán él, milyen jogon szól bele az adófizetők pénzének elosztásába?
Egy illegális bevándorló, aki még egy orvosi vizsgálaton és bűnügyi szűrésen sem ment keresztül a jogtalan határsértés után, hogyan kaphat állampolgárságot és szavazati jogot?
Hogyan várhatja el egy egyedülálló, munkanélküli nő, hogy az egymásután született gyerekeit az állam tartsa el?
Minél jobban belemerülök a demokrácia boncolgatásába, annál inkább a politikusok minőségét, kompetenciáját szeretném növelni. Olyan jólképzett vezetőket szeretnék, akik nem csak a négyévenkénti újraválasztásukon és zsebük megtömésén fáradoznának nagy lelkesedéssel, hanem a közösség érdekeit képviselik. Szóval államférfiakra volna égető szükség, nem politikusokra, még az önjelölt csúcs demokrata Államokban is. Talán elsősorban ott, mert a Világ sorsa függ vezetőségük minőségén és becsületességén.

A „demokrácia” ott életképes, ahol az egyén jogai egyensúlyban vannak a közösség jogaival. Ez utóbbi a közösség fennmaradását és boldogulását, védelmét hívatott szolgálni. Ahol ez az egyensúly felbomlik az egyén javára, ott a közösség, azaz az állam lassú bomlásnak indul. Ha az egyén még több jogot kap a romlás felgyorsul. Ennek vagyunk tanúi az EU területén és az Egyesült Államokban. E két helyen az állampolgári, családi, iskolai, politikai fegyelem alapjaiban gyengült meg, előrelátható és végzetes következményekkel. Ezeken helyeken a „politikai korrektség” nevében mindent betiltottak, ami az önvédelem alapja, a szabad véleménynyilvánítás.

A régi római mondás: „Historia est magistra vitae!” eltünt a közéletből a latin nyelvvel egyidőben. Kár!
Nos, hol lehet ott demokrácia, ahol egy képviselő vagy szenátor megválasztásához sok millió dollár szükséges. Mivel ezeket a köznép számára elérhetetlen összegeket az óriástőkétől kapják a mindkét oldali jelöltek, nyilván azok érdekeit kell szolgálniok. Ezzel a függőséggel megterhelve a közösség érdekeinek szolgálata lehetetlen. A jelölt, majd a képviselő és szenátor hűséges szolgálataiért nagyszerű, többmilliós évi jövedelmű lobby állásokat kap visszavonulása után. Így, amit a vegyi, olaj, hadi, gyógyszer ipar, óriásbankok akarnak, az történik. Megfigyelhető, hogy amikor nem a megbízóik érdekeit kell szolgálniok, kemény és hangos harcokat vívnak egymással. Aztán ott van a „porkbarelling” nemes intézménye: „Csak akkor szavazom meg a te költségvetési kérésedet, ha te is megszavazod az enyémet.”
Ennek a nagyhatalomnak még tengerentúli adó mennyországokra sincs szüksége. Ugyanis az USA egyes helyein (Delaware, Nevada,  Wyoming, Alaska, Puerto Rico,  U.S. Virgin Islands  lényegében adómentesen lehet a pénzt eldugni (http://www.taxhavenusa.com, és https://en.wikipedia.org/wiki/Corporate_haven,)
És még ők büntették Magyarországot a korrupció miatt…

Egy kis kanyar után, térjünk vissza a demokráciához.
Napjainkban az egyén jogai óriási módon szorították háttérbe a közösség jogait. Európában, az USA-ban is. Ma már ott tartunk, hogy az egyéni jog alapján az asszonyok és férjeik halálra ítélhetik nemzetüket az aborcióval, egykével, egysével. Ez a folyamat a szemünk előtt játszódik le nemcsak Európában, de az USA-ban is. Az öreg földrészen a muzlimok áradata fenyeget minden elsöprő erővel. Egyszerűen kiszámítható, mikor érik el a mohamedánok a „kritikus” tömeget, amikor türelmetlenségük erőszakba csap át és a már névben sem keresztény, életösztönét elvesztett fehér birka tömeg egyszerűen feladja életösztönét. Az Egyesült Államokban ez előbb következik be, azaz máris megtörtént nyolc évvel ezelőtt, amikor egy bizonytalan helyen született félvér muzlimot választottak meg elnöknek, aki körülvette magát áttért és született muzlimokkal… Ha megnézzük a két nagy párt tagságát és követőit, látjuk a jövőt.
A Demokrata pártra szavaznak a feketék, mexikóiak, vörösek, zsidók, muzlimok, homoszekszuálisok, kommunisták és a nagy szakszervezetek és a teljesen becsavarodott „Déli baptisták”. Ha minden fekete regisztrált volna, már túlhaladták volna az 51%-t.
A Republikánusokra szavaz a fehér amerikai, kiknek száma nem lenne elegendő a választások megnyerésére, ha csak a számokat nézzük. Ugyanis a négerek igen nagy része nincs a választói névjegyzékben, az illegálisan betelepedett mexikóiaknak csak a gyermekeik szavazhatnak.
Ezenkívül a nagyfene demokráciában közvetve választják az elnököt. Minden tagállamnak két vagy több szavazata van, függetlenül a lakosság számától. Tetejében, az elektorok nem kötelesek a választási eredmény alapján szavazni. Igaz, tudtommal ez nem fordult még elő, hogy visszaéltek volna jogaikkal.
A közhangulatot erősen rontja az adminisztráció igyekezete a fegyvertartás szigorítása és a szabadságjogok megnyirbálása miatt. Szabad vélemény nyilvánítás erősen korlátozott a „politikailag korrekt” szabályok miatt. Az utóbbi években betiltották a tantermekben a keresztet és az imádságot. Viszont az utóbbi két évben óriási engedményeket tettek a muzlim tanulóknak. Imádkozhatnak a megfelelő időben és a konyhákból eltűnt a disznóhús.
A fegyvertartást megtiltani egyszerűen lehetetlen,mert becslések szerint legkevesebb háromszáz millió lőfegyver van a lakosság kezén,. No ezt tessék begyűjteni!

Addig nem volt túl sok baj, amíg csak a mi torkunkon nyomták le a Demokráciát, mert alapjában véve, hajlamosak voltunk rá. A nagy bajunk ott kezdődött, amikor a közelkeleti muzlim, olajtermelő országokra szabadították rá a „Demokráciát”.

Arab Katyvasz (Sz.) – Ibolyú: többszörös kormánydöntés (kormányváltás), barna: polgárháború, Világosbarna: zavargások, a többi: kormányváltás, egyéb afri közép-szürkék: tüntetések és fegyveres megmozdulások az arab világon kívül… (Sz.)

Az első boldogított állam Irak volt, amelyet két háborúban vertek szét, irtottak ki többszázezer öreget, nőt, gyereket s rombolták le az infrastruktúrát. A következő Libia volt, amely Olaszországgal kitűnő kapcsolatot tartott és feltartóztatta az afrikai menekülteket, majd visszazsuppolta őket eredeti hazájukba. Ott jóléti állam volt, ma teljes és tökéletes káosz, több egymást irtó kormány garázdálkodik. A négereket szabadon engedték és azok most árasztják el Olaszországon keresztül Európát.
Harmadiknak Szíriát választották, ahol Isten tudja hány különböző csoport irtja egymást, felváltva… Már azokat is elintézték volna, ha az oroszok be nem avatkoznak a kormány oldalán.
Nem, mintha a diktátoraik báránykák lettek volna, de igen kevés áldozattal rendet tartottak a különböző vallású és kultúrájú népeik között. Az eredmény Európa elözönlése a Soros és mások által pénzel támogatott és irányított „menekültek” által.
Az pedig igazán szóra sem érdemes, hogy közben sok tízezer keresztény arabot öltek meg vagy kényszerítettek az országútra.

Magyaródy Szabolcs
Kanada

Ajánlott olvasmány még: A bombázott Kadhafi üzenete 2011-ből

Forrás: Kapu – 2017 – 02.

Demokrácia. Hol? – PDF

The post Demokrácia? Hol? appeared first on Szögedöm.hu.

A munkáspárt kissé előretört a konzervatívok rovására, de a nagyobb meglepetés inkább az volt, hogy harmadiknak a „Független Angliát!” párt (UK Independence Party) jutott be… Nehéz persze e párt nevét is helyesen fordítani, hiszen Britannia, UK (United Kingdom) és Anglia három külön fogalom. Britannia inkább történelmi-földrajzi megjelölés. A zsugorodó birodalmat ma már ritkán illeti meg a „Great” (Nagy) jelző. A UK (ejtsd: júkéj) azaz „Egyesült Királyság” (United Kingdom) inkább politikai fogalom, mely Angliát, Wales-et, S(z)kóciát és Észak-Írországot foglalja magában. Bár ez utóbbi kettő már az „Egyesült Királyság”-tól is igencsak elszakadóban van.

A Függetlenségi Párt az EU-tól való teljes függetlenséget – a brit-ellenes pénzszivattyú fölszámolását – tűzte zászlajára. Az „Egyesült Királyság” romos gazdaságából is éltetője – az EU-ban nettó befizető, mint mi vagyunk – a haszonélvező államoknak, mint pl. Franciaország, Spanyolország, Portugália és Olaszország. A britek pedig ezekbe az országokba amúgyis hordanak elég pénzt kirándulóként (turistaként), nem szívlelhetik hát, hogy még ezen túl is leszívják őket a már nem is éppen szegényebb EU-társországok.

De Angliában a népszavazás neméppen mindennapos dolog. Anglia nem Svájc, ahol a polgár hetente népszavazhat. Legutóbb a parlamenti többség ellenében is elvetette a kormány az EU-ellenes népszavazás lehetőségét. Hát ezért is erősödik az EU-ellenes függetlenségi párt Britanniában.

A szándékosan elrontott, összefirkált szavazólapok száma is döbbenetesen magas volt, magasabb, mint eddig valaha… A polgárok nem a jelöltekre szavaztak, hanem – gyakran trágár – megjegyzéseiket vetették a szavazólapra.

Az elemzések és értelmezések szerint ez a demokrácia alkonya, hiszen ez az érdektelenség azt jelenti, hogy a britek többségét már egyáltalán nem érdekli a szavazás, a demokratikus választás lehetősége…

Angliában nagy divat az igencsak egzotikus „német karácsonyi vásár”. Minden nagyobb város főterén megtalálható. A „német karácsonyi vásár” pedig Angliában már gyakran november elején nyit. Az angolokénál sokkal ízletesebb kolbászokon túl megtalálható itt a forralt bor is a britek nagy örömére. Bár létezik angol szó rá (mulled wine), – és házi főzetként valaha az angoloknál is szokás volt – a német „Glühwein” az angolok ajkán „gluewine”-ra torzult amely ’ragasztóbor’-t jelent. Bizony ragadnak is rá a népek…

Birminghamben például többen álltak sorban forralt borért, mint a szavazásért. Ez önmagában is szépen példázza a nagyvárosok népének igazi érdeklődését.

A rendkívül alacsony átszavazottság egyben azt is jelentheti, hogy egy kisebb, de erős – és fegyelmezetten szavazó – csoport(osulás) az összeshez viszonyított igen kis támogatottsággal is nyerhet! Görögködve azt akár a demokrácián belüli „sztenokrácia”, vagyis egy (fegyelmezettebb) szűk kör uralmaként értelmezhetnénk. Ez pedig már önmagában is a demokrácia ellentettje: nem a „nép uralma”, hanem egy erősebb akaratú kisebb csoport vezénylete a többségen. Láttunk már ilyet sokszínű demokratikus mázban…

Athén – Akropolisz (Leo von Klenze festménye 1846)

Platón, a görög bölcs már jó 2500 éve megírta, milyen haszontalanság a demokrácia. Más korabeli államokkal (államformákkal) összehasonlítva leginkább a háttértőke vesztegetése és a csalás (korrupció) melegágya. A klasszikus demokráciában persze csak a született athéni (férfi) polgár szavazhatott, vagyis a fölnőtt lakosság – egymást igen jól ismerő – nyolcada.

Athén veresége a Peloponnészoszi háborúban előidézett egy bő 2000 éves szünetet e délibábos államforma fennállásában.
Talán Britanniában most készül a következő hosszabb szünet. A muszlim paki-többségű városokban már az iszlám jog bevezetését követelik…

Érdemes elgondolkozni azon, mi lesz majd, ha ezt végre demokratikus többséggel megszavazhatják és bevezethetik.

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány Platón „Állam”-a. Ő látott más állam-rendszereket is, így össze is tudta hasonlítani azokat.Émelyítő demokratikus szivárvány-máz helyett a legjobb államformát kereste:

Platón – Az állam

Platón : Az állam

The post Britannia elenyésző demokráciája appeared first on Szögedöm.hu.