dr Szabó László Achívumok - Szögedöm.hu %

Szabó László: Irodalmi múzeumot Szegednek!

Admin — Wed, 21 Dec 2016 09:53:22 +0000

Százötven évvel ezelőtt, 1866. december 21-én született Tömörkény István író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. E jubileumhoz igazodva fogalmazta meg a Szögedi Védegyletet alapító Szabó László, hogy Szeged gazdag irodalmi múltjára tekintettel, irodalmi múzeumot kellene alapítani a városban. Ennek szerinte legideálisabb helyszíne a nemrégiben a lebontástól megmentett Rainer-ház lenne.

A vidéki városok közül Szeged büszkélkedhet a leggazdagabb irodalmi múlttal, mégsem gondozzuk megfelelően ezt az örökséget – mondja Szabó László, a Szögedi Védegylet alapítója, korábbi önkormányzati képviselő. Példaként a 150 éve született Tömörkény Istvánt hozva fel, az író életműve még halála után 100 évvel sem feldolgozott. „Úgy érzem, ez a százötvenedik születésnap tökéletes alkalom arra, hogy Tömörkényt végre méltóképp ünnepeljük, ezért erre az időpontra időzítem annak bejelentését, hogy a Városvédő Egylet egy irodalmi múzeumot alapítana Szegeden, amelyhez kormányzati támogatást már kértünk is” – tudatta Szabó László.

Egy irodalmi múzeum nyitása már korábban is megfogalmazódott civilekben, ahogy megírtuk, azért kezdtek aláírásgyűjtésbe, hogy Budapest és Debrecen után Szegeden is létesüljön irodalmi múzeum, hiszen a szegedi születésű Dugonics András és Juhász Gyula mellett rengeteg író, költő köthető valamilyen módon a városhoz, például Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Radnóti Miklós, József Attila, akikről egy-egy emléktábla vagy szobor, netán időszaki tárlatot emlékeznek meg.

A Városvédő Egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, elképzeléseik szerint állandó rendezvényeknek adhatna otthont a tervezett múzeum, de a költők és írók személyes tárgyait is be lehetne mutatni ott, például kéziratokat. „Sokan nem tudják, hogy az első magyar regény is szegedi írótól származik, méghozzá Dugonics Andrástól. Az ő hagyatékát nem láthatja meg a nagyközönség, és a Móra-múzeum irodalmi büszkeségeinket bemutató tárlata is jó két évtizede bezárt. Egy irodalmi múzeum erre is ráirányíthatná a figyelmet, mint ahogy a költők és írók születésnapjáról is meg lehetne emlékezni. Ezen felül kihelyezett irodalom óráknak is helyet adhat egy ilyen múzeum, ami által a diákok közelebb kerülhetnének az adott költőhöz, íróhoz” – magyarázta Szabó László.

Arra a kérdésünkre, hogy hol lehetne kialakítani Szegeden belül egy irodalmi múzeumot, Szabó elmondta, eredeti ötlete a tíz éve üresen álló, s egyre pusztuló Bartók Béla Művelődési Ház épülete volt. Eredetileg az ügyészség költözött volna oda, ám ez nem valósult meg, s bár van azóta újabb hasznosítási terv is, de továbbra is üresen kong. Felmerült Juhász Gyula háza is ideális helyszínként, ami az egykori Fodor, immár a költő nevét viselő utcában áll. A nyolclakásos épület magánszemélyek tulajdonában áll, vagyis bonyolult lenne ott múzeumot kialakítani, bár Szabó László tárgyalt a tulajdonossal is. „Legfrissebb ötlet, hogy pontosan Juhász Gyula házával szemben található a város egykori leggazdagabb polgárának az otthona, a kis híján lebontott Rainer-ház. Ez a leggyönyörűbb belsővel, faburkolattal, polgári miliővel rendelkező épület tökéletes helyszín lehetne az irodalmi múzeum számára” – mondta el portálunknak Szabó László. Hozzátette, a ház két ablaka szembe is néz Juhász Gyula ablakaival. Mint ismert, a Rainer-ház helyére 86 lakásos társasházat szerettek volna felhúzni, ám védetté nyilvánították az ingatlant, így jelenleg nincs hasznosítva. „Schulcz Péter, a Csongrád Megyei Építészkamara elnöke is jónak tartja az ötletet, és szerinte Szeged építészeti értékeinek a bemutatására is kiválóan alkalmas lenne ez az épület. Mivel vannak olyan polihisztorok Szegeden, akik egyszerre voltak építészek és irodalmi nagyságok, gondoljunk csak Vedres Istvánra, össze is lehetne kapcsolni ezt a két területet” – részletezte a volt önkormányzati képviselő.

Az anyagiakat firtató kérdésünkre Szabó közölte, nem Szeged irodalmi nagyságain kellene spórolnia Szegednek, hiszen rengeteg pénz megy el felesleges dolgokra. Azt nem tartja valószínűnek, hogy a jelenlegi tulajdonos felajánlja a célra, ezért is számítanak a kormányzat támogatására, illetőleg az önkormányzatéra is. A város esetleges támogató hozzáállásával kapcsolatban megjegyezte, nincsenek illúziói, de azt nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az ötlete megtetszik a döntéshozóknak. Mint mondta, volt már erre példa, hiszen önkormányzati képviselőként javaslatot tett egy városi képtár létrehozására, amit lehurrogtak, majd egy hónap múlva saját ötletként állt vele elő a baloldali vezetés.

A Városvédő Egyesület és a Magyar Kulturális Örökség Alapítvány támogatási kérelmet nyújtott be Hoppál Péterhez, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkárához. Szabó László portálunknak elmondta, az irodalmi múzeum ötletével azokra – így a 150 éve született Tömörkény Istvánra – is szeretnék ráirányítani a figyelmet, akiket mai irodalmi közéletünk nem méltányol illően. Mint elmondta, Szeged nagyjai ezt megérdemelik.

Forrás: Szabó László: Irodalmi múzeumot Szegednek! – Szegedma

Ajánlott olvasmány még e témához:

Irodalmi múzeumot nyitnának a civilek Szegeden

A Juhász Gyula Irodalmi Emlékmúzeum létrehozásáért tartottak fórumot szegedi civilek – melyben nem csupán a szegedi költő, de városunkhoz köthető valamennyi kiválóság is helyet kap majd…

The post Szabó László: Irodalmi múzeumot Szegednek! appeared first on Szögedöm.hu.

30 éve avatták szoborrá a 375,551-es gőzmozdonyt

Admin — Tue, 04 Dec 2012 15:00:31 +0000

A Szegedi Vasúttörténeti Kismúzeum udvarán 30 éve áll a városképi jelentőségű Gőzmozdony.

Dél volt, szombat, amikor „az Alföld jellegzetes, technikatörténeti értékű 375-ös gőzmozdonya köztéri felállításának alkalmából” a nem sokkal korábban „visszafoglalt” parkban avatóünnepséget tartottak. Napra pontosan harminc évvel ezelőtt. – Nagy József, a Vasúttörténeti Alapítvány titkára így emlékezik vissza a 30 évvel ezelőtti eseményre.

A Tisza -Parti Általános iskola 2. a osztálya és Nagy József a Mozdony előtt (kép: Dr Szabó László)

„A mai világban élő emberiség a rohamosan fejlődő és megújuló technikai vívmányokkal körülbástyázza életét; mégis szívesen emlékezik a technika hőstörténetére. Ez a nosztalgiahullám természetesen elérte a vasutat is” – olvasható Nagy József, a MÁV Igazgatóság Szeged Vontatási Osztály akkori ügyintézőjének, a mai Vasúttörténeti Alapítvány titkárának Vasúttörténeti emlékek ápolása című összefoglalójában, amelyet annak apropóján vetett papírra 1983 januárjában, hogy 1982. október 28-án egy éjszaka alatt felállítottak a mostani a helyére a szegedi MÁV igazgatóság „visszafoglalt” kertjébe a 375,551-es pályaszámú gőzmozdonyt. Majd vártak több mint egy hónapot – és éppen ma harminc éve, délben hivatalosan is átadták a szobrot.

A MÁV, a Közlekedési Múzeum és a MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége – a szerk.) illetékesei fognak össze annak érdekében, hogy (…) a vasúttörténeti érdekességeket közszemlére tehessék. Ez történt a közelmúltban a MÁV Szegedi Igazgatóságának parkjában is, ahova a 375-551 pályaszámú gőzmozdonyt helyezték el végső ‘állomására’.

Sok lelkes vasutas összefogásának köszönhetően azóta érdekes színfoltja lett Szeged város-centrumának ez a mozdony, amely még nem is olyan régen vihette a vonatokat éppen Újszegedről Makó és Mezőhegyes felé.
A 375-551 pályaszámú gőzmozdonyról konkrét adataink csak a háborút követő helyreállítások utáni időkről vannak. A mozdony csak kisebb mértékben sérülhetett meg, mert felújítása során a futómű és egyéb gépezeti berendezések is az eredeteiben maradtak.

A szolnoki Járműjavító műhelyéből 1949 januárjában került a mozdony Pécsre, majd átállomásításai után Pusztaszabolcsot és Balassagyarmatot követően került területünkre: 1972. március 2-án a mezőtúri fűtőházhoz. Később a békéscsabai és mezőhegyesi vontatási telepen üzemelt; utolsó főjavítását pedig 1979-ben a debreceni járműjavító végezte el.

A mozdony átlagos km-teljesítménye a 60-as évekig 45000 km; a 70-es évek végéig 55000 km volt; míg az utóbbi években ez lecsökkent átlagosan 35000 km-re. A mozdonyt a 80-as években személyszállítási fordulókban közlekedtették, túlnyomórészt Újszeged–Makó–Mezőhegyes viszonylatában. Utolsó útjain pedig a cukorrépa-vonatokat továbbította Földeákról a Mezőhegyesi Cukorgyárba. Kiérdemesült szolgálatát 1981. február 16-án fejezte be; akkor került letétbe, majd a MÁV-kertbe vasúttörténeti, műszaki emlékként.
A mozdony selejtezéstől való megmentési akciója 1982. december 4-én ért véget. Dr. Bátyai Jenő, a MTESZ megyei alelnöke és Lovász Lázár vasútigazgató ünnepélyesen adta át nézőinek a kiérdemesült ‘gőzparipát’.

A mozdony ‘megmentésében’, kiállításra való előkészítésében, az ünnepélyes avatásában szinte a vasutasság minden rétege közreműködött. A mezőhegyesi vontatásiak hozták rendbe; a szegedi és szentesi fűtőháziak tették közúti járműre a vasúttól a város közepéig vezető úton; a pályafenntartásiak építették meg örökös állomáshelyét – mindezeket több igazgatósági ügyintéző irányításával.”

Így a mozdony már három évtizede áll a MÁV-kertben. 2008 nyarán felújították, Dr Szabó László önkormányzati képviselő 50 ezer Ft-os támogatásával újrafestették. Korábban egyszer nyúltak csak hozzá: amikor a rendszerváltás után sorra szerelték le, festették le a mozdonyokon a vörös csillagot, akkor az 551-es orrán, a pályaszámtábla alatt lévő csillagot is levették.

A Vasúttörténeti gyűjtemény kismúzeummá alakítását évek óta szorgalmazza a szögedi Védegylet elnöke, Dr Szabó László.

Szegedi Mozdony Múzeum

A 375-ös konyhája, avagy itt, ezekkel dolgozott anno a mozdonyvezető. Ön kiigazodik? (nagyítható illusztráció!) 1. vízállásmutató készülék, 2–4. próbacsapok (kémcsapok), 5. szabályzó (regulátor), 6. tüzelőajtó, 7. kormánycsavar-forgattyú, 8. kormányemeltyű (mellette a nyomáskiegyenlítő berendezés emeltyűje), 9. fúvócső kézikerék, 10. Westinghouse-szivattyúgőzszelep kézikereke, 11. kézi homokoló-berendezés kézikerék, 12.gőzsíprudazat, 13. indítókészülék-emeltyű, 14. gőzfűtési feszmérő, 15. receiver-feszmérő, 16. Westinghouse-fék-feszmérő, 17. jobb lövettyű gőzszelep, 18. bal lövettyű gőzszelepe, 19. segédfúvó-szelep, 20. Náthán-kenőkészülék gőzszelepe, 21. kazánfeszmérő gőzszelepe, 22. ejector gőzszelep, 23. gőzfűtési gőzszelep, 24. Náthán kenőkészülék, 25. gőzfűtési szerelvényfej háromágú váltóval és biztonsági szeleppel, 26. baloldali lövettyű-rudazat, 27. jobboldali lövettyű-rudazat, 28. Westinghouse-fékezőszelep, 29. Westinghouse szigetelőcsap, 30. fékfeleresztőszelep, 31. csapórostélyemeltyű, 32. elöli légcsappantyúemeltyű, 33. hátsó légcsappantyúemeltyű, 34. orsós kézifék-forgattyú, 35. szénlocsolóváltó, 36. Hausshälter-féle sebességmérő, 37. hamuláda-fékcsappantyú-emeltyű, 38–40. kazánkimosó-nyílások, 41–44. állókazán-hátfalhágcsók, 45. füstszekrény-locsolószelep, 46. sátortetőszellőztető, 47. baloldali elöli sátorablak, 48. jobboldali elöli sátorablak, 49. a gyártási adatok, kazánnyomás és tűzvonal jelölésére szolgáló tábla, 50. gőzfeszmérő, 51. gőzsíp, 52. gőzsíplezárócsap.

Forrás: Indóház Extra vasúti magazin

The post 30 éve avatták szoborrá a 375,551-es gőzmozdonyt appeared first on Szögedöm.hu.

Hétmillió forintnyi ócskavas – ez maradt a Szőke Tiszából

Admin — Sun, 15 Apr 2012 08:55:38 +0000

Mármint az egykori szegedi szórakoztató hajóból, ami persze mint kétkéményes dunai gőzös, muzeális értéket is képvisel. Ez utóbbi magyarázó mondatocska akár felesleges is lehet, gondolhatja az olvasó, hiszen mindenki tudja, hogy mi is képezi az utóbbi hetekben a sajtóbéli szenzációt Szegeden, sőt országos színes botrányocskává is vált a mi kis „diszkó hajónk”.
A péntek 13-án, Közéleti Kávéházban zajlott kis vita végén azonban szólásra emelkedett egy minden tekintetben súlyos személyiség, a KAPITÁNY, a dunai hajós, aki vendég itt Szegeden, a Tiszán. Szembefordult a megjelent, aggódó szegediekkel, s azt mondta minden súlyával, hogy szégyelljük magunkat mi szegediek, mindenki, aki tehetett volna bármit is a tiszai hajózásért. Mert azért kár igazán. Az „ ócskavasért” már nem lehet semmit tenni, túl vagyunk a 24. órán. Ne sirassátok – mondta – építsetek újat és hajózzatok!
Tiszai hajózás nincs és ez az igazi veszteség. A szegediek dédelgette Szőke Tisza hajó is ezért válhatott rozsdamarta szemét halmazzá. Ha a Mahartnak, amely fillérekért, pontosan 100 forintért jutott a muzeális darabhoz, lett volna jövedelmező tevékenysége, akkor ma valahol kikötve pompázna a gőzös.
De mi is történt? A magyar hajózási cégnek nem volt pénze, így eladta. Mindig is voltak álmodozók, akik hatalmas terveket szövögettek. Álmodtak luxus szállodáról, szórakoztató központról. Jó évtizeddel ezelőtt egy neves magyar mérnök elkészítette a felújítási terveket, e szerint 1,3 milliárd forintból lehetne a vízi építményt olyan állapotba hozni, hogy a hatóságok és a közönség megelégedettségét is elnyerje. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért is cserélt gazdát alig több mint egy évtized alatt számtalanszor.
Legutóbbi tulajdonosa pedig- köztudottan-hiszen ezért lett szenzáció- csődbe ment. Erről is lehetne hosszasa elmélkedni, hogy hogyan kerülhetett egy olyan cég kezébe, amely szintén köztudottan autópályákat , genomikai központokat épít, illetve nem épít, uniós pályázatokat nyer, de mégsem hívja le a pénzt, mert nem az általuk kalkulált bevételre számíthatnak ( ez már csak a pályázatok benyújtása után derül ki általában ). Szóval erről is lehetne hosszasan elmélkedni, hogy a cégalapítás körülményeinek szigorítása mellett, a körbetartozások felszámolása ellen tett ( egyelőre elégtelen) lépések ellenére, hogy volt mersze annak a cégcsoportnak a tagjaként, amelynek számos más tagja ellen felszámolási eljárást indítottak, újra egy kíméletlen pusztításba kezdeni. Mellesleg megjegyezve, ha jól tudom, az egyik csongrád megyei városkában kalandparkot készül építeni ugyanennek a cégcsoportnak egy másik tagja. Vigyázat! Nem nagyon hihető, hogy koldus botra jutottak a tulajdonosok. Nézzük csak a jelen esetet. A Szőke Tisza felújítására uniós pályázaton félmilliárd forint feletti összeget nyertek, amihez természetszerűen igazolni kellett az önerőt, még ha „csupán” bank garancia formájában is. Gondoljunk bele, milyen vagyon mellett vállal garanciát egy bank…

A mi kis „ templomegerünk” környékén a felszámoló nem talált mást, mint az ócskavas súlyában 7 millió forintra értékelt Szőke Tisza hajót. Ennek a jeles cégnek a története is megérne egy misét, no persze a teljes igazság feltárását mindig az üzleti titokra hivatkozva szokás elhárítani. Mi is maradjunk ennyiben, bár az egyetlen szegedi előtt sem titok, hogy azok, akik kapcsolatban állnak ezekkel a cégekkel, nem panel lakásokban laknak ( egy panel lakás áráért hirdeti meg a felszámoló április 26 – án a közlönyben a gőzöst.
No de térjünk vissza a mi Szőkénkhez.
Vitéz Szilágyi Árpád, városvédő vallomása szerint neki ez az utolsó ügye. Már nincs ereje harcolni, de azt még szeretné megtudni, ki a felelős. Az ő számára ez egy személyes ügy is, hiszen a hetvenes évek közepén, amikor a Dunáról a mi szőke Tiszánkra csobbant a gőzös, ő vezette a felújítási munkálatokat. Ott volt, amikor 2001- ben a város jelképes összegért átadta a Mahartnak, és ott volt, amikor a „ lovagok” érkeztek a mentő akciókra. Mindig hitte, hogy a szerződések, melyek köttettek, s amelyekben mindig kötelezettséget vállaltak a tulajdonosok a felújításra, azok be kell, hogy teljesüljenek, hiszen azért szerződések.
Gondolkozzunk, segítsünk Szilágyi Árpád városvédőnek, legalább tudjuk meg, ki a FELELŐS.
1.Azok az üzemeltetők, akiknek a 90 . es években üzemeltetésbe adta a tulajdonos város. Ezekben az években rendszeresen betont öntöttek az aljazatba, hogy a víz beszivárgását megakadályozzák. A hajózási felügyelet – bár tudták ezt- éveken keresztül megadták az engedélyt az üzemeltetésre, holott- ezt most hajózási szakemberek mondták- betont lehet önteni, de az csak ideiglenes megoldás, azt a karbantartáskor valóban javítani kell. A tulajdonos várost sem érdekelte, hogy a sok beton következtében mikor történik baj, a felügyelet is csak húzta az időt, évek teletek el, mikor úgy döntöttek, hogy vége, nincs több engedély. ( Csak zárójelben jegyzem meg, akkoriban, a Magyar Rádió riportereként többször készítettem erről riportot, aminek annyi lett az eredménye, hogy az akkori „diszkós” üzemeltető pert indított a Magyar Rádió ellen, amit persze elveszített, de még ahhoz képest is legalább 2 év telt el, hogy bevonták az engedélyt)
2.Aztán jött a Mahart. Jó szándékból volt bőven, pénzből szinte semmi. Ekkoriban még néhány százan dolgoztak a cégnél ( ma nincsenek ötvenen az alkalmazottak) A város megszabadult a „gondtól”, de a Mahart sem birkózott meg vele. Itt kapcsolódna össze a szőke Tisza és a Szőke Tisza hajó sorsa. Ha fontos lett volna a tiszai hajózás akár a kormánynak, vagy lett volna a Tisza mentén egy összefogás a folyóhoz kötődő települések között, ha bárki is felismerte volna, hogy fontos a folyó és alkalmasint nemcsak a pénzt nyeli, hanem nagyon „hálás” és „visszafizeti”, nem úgy mint azok a cégek, akiknek később a kezére került és csak a zsebükre gondoltak
Igen, a kapitánynak igaza van. Szégyelljük magunkat. Nem most kellene az „ócskavasért” aggódnunk. Évtizedekkel ezelőtt kellett volna mindent elkövetni, hogy megmaradjon a tiszai hajózás, sok örömet és hasznot hozva nekünk, akik itt élünk. Most csak bámuljuk, jaj de szép. De a Tisza ennél jóval többet is jelenthetne- forgalmat, megélhetést. Szégyelljék magukat azok, akik ezt hagyták. Már itt vannak a franciák, a románok- ők felismerték ennek az értékét- mondta a kapitány. Mi meg itt állunk és siratjuk a gőzöst és addig sírunk, amíg a Tiszát is elveszítjük, csak a könnyeinktől nem látjuk a megoldást. Építsünk újat- zengte a folyami medve.
Nem szeretnék érzéketlennek tűnni, nekem is fáj a Szőke Tisza hajó elvesztése, én is táncoltam rajta sokat, hozzá tartozott Szegedhez. Megértem és átérzem Szilágyi Árpád keserűségét. Jó lenne a roncsokból menteni a menthetőt: az értékes korlátokat, válaszfalakat. Több ötlet is elhangzott ezen a kis fórumon. Dr Szabó László, hajdani szegedi képviselő szerint jog szerint vissza kellene, hogy szálljon a városra, hiszen az egykori tulajdonos úgy adta igen kedvezményesen 100 forintért tovább a hajót, hogy a mindenkori tulajdonos köteles gondoskodni a hajó állagáról, sőt a szórakoztató szerepet (funkciót) megtartva még csinosítgatja azt a város idegenforgalmának fölvirágoztatására. Szemmel láthatóan semmi ilyesmi nem történt az elmúlt évtizedekben. Lehet ezen gondolkodni, van sok jó szándékú civil, sőt most minden hatóság jelentkezett, teszik a dolgukat. A felszámoló elmondta, hogy ahogy elindította a felszámolást, rögtön ott lógott a nyakán az örökségvédelem, környezetvédelem, hajózási felügyelet stb.. Az elmúlt évtizedekben hol tetszettek lenni? Szilágy Úr, sokan vannak felelősök, de továbbra is egyetértek a kapitánnyal, mi is szégyellhetjük magunkat, mi élünk itt a Tisza partján. Senkinek nem hiányzott?
Lehet háborúzni, keresni a felelősöket, vannak szép számmal. Biztosan sokan még nyertek is sok pénzt az ügyleteikkel. Valószínűleg nem hajózni vágyott a Szeviép Investment csoprthoz tartozó Szőke Tisza Yacht Kft sem, igaz, ők ezt el is ismerték, hiszen a cégbejegyzésben tevékenységként a muzeális örökség védelmét is megjelölték. No komment.
Lehet sajnálkozni, de ahogy a kapitány mondta: építsünk újat. Mentsük meg a Szőke Tisza hajó helyett ( vagy mellette) a szőke Tiszánkat. Amíg nem késő.

Hanganyag

A böngészője nem támogatja a hanglejátszást. Kérem frissítse böngészőjét!

(Szlavkovics Rita)

Ajánlott olvasmány még: Eladó a gőzös – cégpóker a Szőke Tisza fölött
Süllyed a lapátkerekes

The post Hétmillió forintnyi ócskavas – ez maradt a Szőke Tiszából appeared first on Szögedöm.hu.

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Dr. Szabó László — Mon, 26 Mar 2012 10:37:14 +0000

Juhász Gyula

születésének 129., halálának 75. évfordulója
alkalmából

Sereges versfölolvasást hirdet
a
Szögedi Védegylet

A Szeged, Hal (Roosevelt) téri
Juhász Gyula szobornál

a költő születésnapján

2012. április 4.-én 15h-kor

A Szögedi Védegylet célja, hogy Szeged kultúrájának, irodalmának
mindmáig legmeghatározóbb egyéniségéről, Juhász Gyuláról
méltóképpen mögemlékezzünk – legalább évente egyszer.

Szögedi rekord-kísérletként

Juhász Gyula Szeged című versét egyszerre szavaljuk seregösen.
(Aki tudja, persze fejből is mondhatja, de aki nem, az velünk olvashatja föl).

Kérünk minden irodalmat szerető polgárt, hogy jöjjön el, így e délutánon Szegeden minél többen mondhassuk el
egyszerre és együtt ezt a gyönyörű verset, a Szegedet.

A vers szövegét minden hozzánkcsatlakozó versmondó megkaphatja a szervezőktől a helyszínen.

Tisztelgő beszédet mond
a rendezvény fővédnöke

Dr. Szabó László

Juhász Gyula kedvenc verseiről – életében megjelent köteteiről – szól

Zsoldos Sándor

A „Szeged” vers elhangzását követően bárki fölolvashatja kedvenc verseit Juhász Gyulától.

Ezért kérjük:

Hozza el, és olvassa föl legkedvesebb Juhász Gyula-versét.

E szülinapi délután szóljon a költészetről, szóljon Juhász Gyuláról!

Jőjjön el, és hozza el magával ismerősét is, aki szereti Szegedet, aki szereti a költészetet, aki szereti Juhász Gyulát!

A seregesen szavalandó vershez kattintson ide:> Juhász Gyula : SZEGED