Lássuk előbb a 444 hírét, melynek közreadásakor az ügyeletes szerkesztő aprókat sikkantva beleélvezett a gatyóba:

„Emmanuel Macron orbánozott egy jóízűt

„Mindannyian tudjuk, kik Le Pen szövetségesei: Orbán, Putyin. Ezek nem nyílt és szabad demokráciával rendelkező rezsimek” – mondta Oroszországra és Magyarországra utalva Emmanuel Macron, a szélsőjobbos Marine Le Pen ellenében induló francia elnökjelölt egy május 1-jei rendezvényen, miután Le Pent Putyinhoz hasonlította, és azt mondta: ellenfelének választási győzelme esetén Franciaországban kitör a gazdasági háború.” (Politico, 444) 

Ó, hát persze! Nincsen errefelé „nyílt” és „szabad” demokrácia, tudjuk ezt régóta, legalább 2010 óta, bár megtudhattuk már 1998 és 2002 között is, akkor is szünetelt a demokrácia, most is szünetel, onnan lehet tudni, hogy megírja a 444.hu, és azt is megírja persze, hogy sajtószabadság sincsen, szóval minden teljesen világos, már csak azt kell megvizsgálnunk, ki a f…m az az Emmanuel Macron (copyright by Deutsch Tomi), aki ilyen remekül és hibátlanul látja ezt a szörnyű magyar valóságot.

Nos, a kicsike Macron indulása álomszerű, orvos szülei hibátlan iskolákba küldik:

Kezdet az amiens-i La Providence líceum, a szigorú jezsuiták gimnáziuma, ahonnan az utolsó évben kiveszik, mert szerelmes a nála 25 évvel idősebb francia-latin tanárnőjébe, és a kegyetlen szülők rossz szemmel nézik a románcot. Így kerül a kamasz Macron Párizsba, a Lycée Henri-IV elitiskolába.

Innen egyenes út vezet a Nanterre Egyetem filozófia szakára (itt lehet megalapozni az éleslátás képességét), s végül jön az igazi iskola, az École Nationale d’ administration.

Az ifjú filozófus-közgaszdász (már be is párásodik a szem) indulása tökéletes, ennél jobb pedigré nem is létezhet!

Első munkahely az Általános Pénzügyi Felügyelőség, egészen 2008-ig felügyelő itt, s e felügyelőség mellett marad ideje arra, hogy raportőr legyen a Sarkozy felállította bizottságban, melynek feladata a gazdaságot növekedési pályára állító reformok kidolgozása.

Tehát indulás a jobboldali Sarkozynél, a Pénzügyi Felügyelőségnél, s innen egy nagy ugrás: a mi kis ifjú titánunk befektetési bankár lesz a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézetnél.

Nem csoda, ha ilyen repülőrajt után éleslátó Macron ráfordul a bajnaigordonos politikai pályaívre.

2012-ben már a szocialista Hollande körül sertepertél Macron, az éleslátó, a „pragmatikus”, és előbb az új elnök gazdasági és pénzügyi tanácsadója lesz, majd kinevezik az Elysée palota főtitkár-helyettesévé,  2014-ben pedig kinevezik gazdasági, ipari és digitális-ügyi miniszternek Macront, a csodálatost, a függetlent, a szakembert.

Ahogy rohamosan zuhan Hollande népszerűsége (nem kis részben azért, mert Macron gazdasági, ipari, és digitális-ügyi miniszter „piacbarát” intézkedéseivel tele lesz a franciák töke), éleslátó, hibátlan pedigréjű, kérlelhetetlenül demokratikus Macron, aki Sarkozynél kezdte politikai pályafutását, rádöbben, hogy ő nem szocialista. Olyannyira nem, hogy 2015-ben egy interjúban elpihegi, ő már nem is tagja a szocialista pártnak, majd 2016 augusztusában lemond miniszteri stallumáról is.

Miért is ne mondott volna le, Macron, az éleslátó, hiszen 2016 augusztusában már az egészen hülyék is tudták, hogy a francia szocialistáknak nagyjából egy évtizedre harangoztak. Hát persze, hogy lemondott Macron, a csodálatos, a leleményes, majd hamar megalapítsa En Marché! nevű pártját, hogy miután Hollande szocialista gazdasági minisztereként tönkretette az országot is meg a szocialistákat is, 2017-ben az ország megmentőjeként elindulhasson az elnökválasztáson.

És most Macron, a független, a megmentő, a semmiből érkező elmondja hibátlan, haza- és nemzetáruló téziseit – vagyis:

Támogatja a Merkel-féle nyitott kapuk politikáját, nézetei szerint Franciaország képes még ennél is több bevándorló befogadására, és meggyőződése, hogy a bevándorlásnak kedvező gazdasági hatásai lesznek szerte Európában.

Kijelentette, hogy ellenzi a muszlim fejkendők betiltását.

Ellenzi, hogy megfosszák állampolgárságuktól azokat, akiket elítéltek terrorizmus vádjával. Továbbá azt vallja, hogy a rendkívüli állapot bevezetése és meghosszabbítása „legitimitási kérdéseket vet fel”.

Ez annyira, de annyira szép, olyan nagyon „európai” és „demokratikus”, hogy előbb-utóbb a vén gazember Soros is fel fog rá figyelni, hacsak nem figyelt fel már legkésőbb 2016 augusztusában, amikor Macron, a becsületes, a feddhetetlen lemondott miniszteri posztjáról.

Macron, a szépreményű olyan nagyon európai, annyira modern, hogy végül csak elvette feleségül egykori tanárát, aki miatt szülei kivették a jezsuita gimnáziumból, elvette Brigitte Trogneux-t, és most, 39 évesen együtt él egy 65 éves asszonnyal, megható ez, megindító, kajálják a franciák is.

Nos, nagyjából ennyit kell tudnunk Macronról, a Francia Köztársaság leendő elnökéről, aki pedáns kérlelhetetlenséggel és éleslátással foglalja össze mindazt, amit a magyarországi állapotokról az ő köreiben tudni kell – pontosabban: tudni illik és tudni szabad.

S vajon mit kell tudni Franciaországról, az „Egyház legidősebb leányáról”?

Nagyon kedves barátom hívott fel vasárnap éjjel Montpellier-ből. ahová kiment szurkolni a veszprémi kéziseknek. -Kikérem magamnak ezt az egészet! – kezdte feldúltan barátom, és elmondta, hogy kétségbeesve járkál Montpellier-ben, Petrarca és Nostradamus városában, ahol már minden második szembejövő arab vagy fekete, viszont minden kisgyerek arab vagy fekete, és bokáig ér a szemét, a szar, a mocsok mindenhol, -iszonyat ez az egész, vége van! – mondja barátom, és bizony…

Az a helyzet, Macron úr, hogy tökéletesen érdektelen, mit mond maga, hogy mit mondanak a magához hasonlóak, semmit sem számít, hogy maguknak mi a véleményük. Ugyanis maguk a legutolsók, akik még „francia” életet élhetnek a hazájukban, a maguk gyerekei (bár magának persze nincsen) már nem fognak francia életet élni Franciaországban.

És ez a maguk bűne. Soha el nem évülő, rettenetes, iszonyatos bűn. Emberiség ellenes bűntett, az európai civilizáció és az európai nemzetek elleni bűntett. S Európa nemzetei akkor reménykedhetnek a túlélésben, ha önt és a magához hasonlókat nagyon rövid időn belül elzavarjuk a közélet közeléből is, és bíróság elé állítjuk magukat. Aztán egy cellába zárva elmélkedhetnek a nyitott társadalmakról, és a bevándorlók jótékony gazdasági hatásáról.

Mi pedig építünk addig idekint egy régimódi, európai civilizációt.

Na, így üljön bele De Gaulle székébe, maga gazember!

Bayer Zsolt

Forrás: http://badog.blogstar.hu/2017/05/03/a-szerelem-szavara-elindult-emmanuel-/37837/

The post ELINDULT EMMANUEL… appeared first on Szögedöm.hu.