Mindenszentek múltával elmerenghetünk azon, hogyan is állunk Szegeden a kegyelet dolgával.
Mit is jelent a “KEGYELET” Szegeden?
A számvetés eredménye igencsak siralmas, bizonyossággal mondható (elő)balkáninak.

Talán még annak sem! Hiszen a balkáni népek becsülik őseiket!

TEMETŐK

A Rókusi Temető “kő-csont-főd” technikával történt teljes eldózerolásához képest a Gyevi temető kődarálógépe már jelentős „technikai” fejlődésről árulkodik. A földi maradványok javát valóban kiakolbólították. Nem pusztán „elplanírozták”…
A Rókusi Temető helyén épült Szellemtelep, vagy Sírváros(rész) bizony az összegányolt sírokon és az ott elkavart csontokon épült.

Ajánlott olvasmány: Dr. Apró Ferenc: Régi séta a rókusi temetőben

A Gyevi Temető köveit már módszeres alapossággal – és persze üzleti sóvársággal – darálták le, és adták is el (háromszoros áron) az akkor épülő autópályához. Aki szeretteinek sírjait nem bírta a Gyevi Temetőből átmenteni, az emlékezhet rájuk minden alkalommal a pályán száguldva Pest felé, vagy éppen Nándorfehérvárra (óbolgárul: Belgrádra, rácul: Beográdra) tartva.

Magam e helyett – a gyalázat helyett – valami szebbet, tisztesebbet terveztem…

Őseink emlékezetéül valami kegyeletteljesebbet javasoltam!

Gyevi kegyeleti kert kialakítása indítvány – 2003. március 11.

A Gyevi Kegyeleti Kert emlékhalom-terve (a kimentett kövekkel)
Simor Márton rajza Dr Szabó László vázlata alapján

A Gyevi Temetőben nyugvó jelös szögediek sírjainak egy részét – mely egy kegyeleti kert kialakításához is elegendő lett volna – magam mentegettem át a Belvárosi Temető egy arra kijelölt helyére. A „kőtár”-ba. Több, mint egy éven át sürgettem, hogy a fölszámolás előtt legalább a Selymös Város (Fölsőváros) temetőjének értékfölmérése történjen meg. Ezen (kb. fél millió Ft-os) fölmérés esélyének egy tollvonással véget vető önkormányzati döntés után két hónapon át dagasztottam a sarat… a sírokat, a mozdítható köveket mentve…
Mindenszentekre mindent eltakarítottak a Gyevi Temetőből és körbe is kerítették azt olcsó dróthállóval, nehogy megkésett látogató tévedjen oda, szeretteinek gyertyát gyújtani…
Azévben százak gyújtottak gyertyát kirekesztve! – A drótkerítés tövéből merengve e kegyeleten…

Számadás a Belvárosi temetőben a szétvert Gyevi temető kövei közt 2003 őszén, Halottak Napján…

A kultúrtörténeti emlékekben igencsak bővelkedő Gyevi temetőben mindent szétvertek. Még a Fölsőváros egykor jellegzetes építkezésére emlékeztető temető-csőszházat is, mely – mint jeleztem – alkalmas lehetett volna a terület őrzésére is, de akár körzet Városőrségének főhadiszállásául is. Nem, ez se szempont!
Inkább “a múltat végképp eltörölni” … ahogyan az internáci terror himnusza szól…

Az akkor meghirdetett (6 emeletes házakkal is ékes) gyevi “lakópark”-ból azóta sem lett semmi! Csak a gyomtenger áll… Vajon be-befizetgetik a gyombírságot is?! Mint minden tisztességes – csak alkalmilag mulasztó – polgár…
Hát persze hogy nem!
Az ilyen hatalmas telkek tulajdonosai nálunk sokkal eggyenlőbbek!!!

Mindenen eluralkodik hát a gaz…

A gyevi tárgyalások során sikerült 30 millió Ft-ot kialkudnom az akkori tulajdonos OTP Ingatlan Rt.-től a Gyevi Kegyeleti Kert kialakítására. A pénz meg is érkezett Szeged Város pénztárába, majd azzal a lendülettel el is tűnt…

Természetesen – mint ez korruptisztánban már csak bevett szokás – a pénz eltűnik! Még akkor is, ha címkézve érkezik…
Lásd: Gyevi temető: hova tűnt a 30 millió?

A Gyevi fából vaskarika Sz.-né Fehér-Botka módra : propaganda a tények ellenében is!
A tények tagadása persze eddig sem állt messze a Város-vesztő balvezetéstől, de ez a bejelentés azért még tőlük sem mindennapi: „A beépítési százalék a korábbinál valamivel „intenzívebb” lett, annak érdekében, hogy mellette minél nagyobb zöldet hagyhassanak.” Tehát magyarul, sőt bal-szögediül: Kevesebb lösz a zöld, hogy több lögyön a zöld! – És ez természetesen: Pozitívum! „…az új elképzelés jó keret – értékelt Sz. Fehér Éva városi főépítész.” – a hatalomban maradásért mindent!!!
A teljes cikk megtekintéséhez kattintson ide:
Új városrész a Gyevi temető helyén – Délmagyar (2011-12-20)

Azóta persze a megmentett kövek is siralmasan fogyatkoztak a(z akkori) temetőigazgató által arra kijelölt helyről… Évről évre kevesebb lett belőlük, hiszen az elsikkasztott Kegyeleti kert csak váratott magára…

Pusztulnak a kövek… – Kinek áll mindez érdekében?

Számtalan alkalommal megbüntették már a temető hódi-igazgatóságát sírkövekkel való üzérkedésért. (Lásd Csapó Balázs ellenük nyert pereit.) Pedig a gyevi köveket még számon sem kérte rajtuk senki!

Ahogy Dóczi Tamás írta 2009-ben: „…a temető síremlékeit folyamatosan törik, zúzzák a munkások és a mellé tett konténerben elszállítják a törmeléket. A régebbi fotókkal összevetve eddig kb. 2/3-át eltüntették a kegyeleti parkba szánt sírköveknek, emlékeknek.”

Végül némi öröm az ürömben: A mentett kövek el nem kótyavetyélt (el nem sikkasztott és el nem lopott) maradéka az Ópusztaszeri Emlékparkban nyert idén – talán végre – végső menedéket. A kezeim közt kimentett köveket rámhagyományozta a – lakó parkot végül nem építő – befektető, hát hagyományozhatnám-e magam – Kegyeleti kert híján – jobb gazdára, mint a nemzeti emlékparkra?

Ajánlott olvasmány: Gyevi temető

SÍROK

Ifjúkoromban egy évtizeden át csak én raktam virágot Juhász Gyula sírjára Mindenszentek alkalmával.
De a Dóm altemplomában a néhai Klébelsberg Kunó sem talált közelebbi rajongót nálam…
Mitagadás, ennek nyomán régóta gyülemlett már bennem az indulat!

De képviselőként, városatyaként sem üthettem át az aktuális balvezetés ingerküszöbét!

Hét és fél esztendeje pihentetik a városvesztő elvtársak régivágású, “jó bürokrata”-ként a Szegedi Temetők értékeinek megmentésére és megőrzésére tett átfogó javaslatomat, képviselői indítványomat…

Egyéni képviselői indítvány
Szegedi jeleseink végső nyughelyeinek védelme – 2008. április 12.
A teljes indítványt iktatták – ez alkalommal szokatlanul “támogatásukat” emlegetve – az elvtársak. Természetesen, tőlük megszokott természetességgel, semmiféle támogatásnak nyomát nem észlelhettük azóta sem. Ami mégis áttételesen védelem alá került, az csakis “civil” védelmet élvez.
Ágoston István mérnöksír-jegyzéke nyomán a mérnökkamara elnöke, Bodor Dezső fölkarolásával a mérnöksírokra immár van, aki gondot visel: a Mérnökkamara mérnökkara. Más szakmai testületek a fülük botját sem mozdították. Így pl. legnagyobb orvosprofesszoraink gyönyörű sírjait az idő vasfoga, meg az azokat (a gazdátlanul lejárt sírokat) értékesítgető temetőgondnokság emészti el…
A Mérnöki Kamaráéhoz hasonlóan civil jellegű, magyarul polgári összefogás a polgári társadalom ismérve lenne. De – mint tudjuk, és napról napra újra döbbenjük, – a csonkország nem “polgári társadalom”-ban él. A deformkor bomló erjedése a fejekben is mind tovább habzik.
A horror-hódi-utáni temető-igazgató ugyan a támogatásáról tájékoztatott, de amíg jogszabály nem védi jeleseink nyugalmát és temetőink szépségeit, addig csakis a jóindulatára és bölcs belátására számíthattunk…

Aztán 2010-től valamivel komolyabb védelmet nyertek a sírok és tartalmuk, de költségvetés és megfelelő értékítélet híján… a toronyaljasok elveszejtik temetőink értékeit is mind!

A temetőinkben pedig lejárva tűnnek el a legszebb és leggazdagabb díszítésű síremlékek is budicsempés szörnyűségeknek adva át a helyüket.
A béka ülepe alatti “modern” – vagyis ál-modern – közízlés a temetőinkben is tarol…

Tóth Tamás, a magyar temetőszakértő csaknem 40 000 magyar híresség sírját adatolta és rendszerezte a fővárostól Dardzsilingig. A szögedi születésű kutató természetesen a Szöged-környéki temetőkhöz ért a legjobban. Szakértelmét azonban máig sem nyílt módja szülővárosa számára kamatoztatnia. Szegeden egyszerűen nem számítanak temető-értékeink…

Álljon most itt csak egyetlen igen életszerű példa, mennyin is múlik ma jeles őseink nyughelyeinek védelme:
Tóth Tamással, a szögedi temetőszakértővel a Tápai Temetőt járva és fölkeresve Ács Gyuri bácsi, Tápé legnagyobb magyar táncosának (Martin György néptáncgyűjtő adatközlőjének) sírját, véletlen bukkantunk rá a síron lengedező cédulára, miszerint a sír lejárt és amennyiben meg nem váltják azt, hamarosan fölszámolják… Mészáros Attilát, Tápé akkori képviselőjét kezdtem módszeresen zaklatni vele: Az Ő közvetlen felelőssége Tápé kultúrörökségének védelme. Néminemű nógatásomra Tápé képviselője tette a dolgát, és megváltotta a legendás tápai táncos sírját, így az ma is áll…
(Bár minden városatya tenné így a dolgát!!!)

Ajánlott olvasmány: Ács Gyura bácsi ma lenne 125 éves!

A tápai táncok pedig élnek!
Ha ugyan a Város-vesztő mutyizmusban csak a „néptáncosok” tagjaiban is…
Lippentős, röszkettetős, körösztöző, olájos, mög darudöbögő… Micsoda táncok!
A szögedi, mög tápai táncosok pedig kijárhatnak emlékezni, a Nagy Előd sírját látogatni, koszorúzni…

De hány olyan sír tűnik el, amelynek lejártát nem észleli tisztes polgár!? Véletlenül… Vagy olyan nyughely, amit esetleg a tisztes polgárnak megmenteni jószántából sincsen elég pénze…
Ezen a példán is buzdulva átfogó síremlék-védelemre tettem indítványt több, mint 7 és fél éve…
E kezdeményezés a városvesztő mutyizmus tajtékjai alatt azóta is csendesen pihen…

Végső jeladás – Hanyagság miatt tűnnek el nagyjaink nyughelyei?

Kegyeletteljesen is…
Szöbb Jövendőt!
kíván
Tisztelettel:
a Szögedi Védegylet
nevében
Dr. Szabó László
www.ujszeged.hu

Ajánlott olvasmányok : Gyevi temető

Borvendég Béla: Kegyetlen kegyelet (2004-06-30)

Dóczi Tamás: Pusztulnak a kövek… – Kinek áll mindez érdekében?

És ízelítőül… hogyan őrzik mások (h)őseik emlékezetét:

Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete

The post Kegyelet Szegeden… appeared first on Szögedöm.hu.

Valaha Szeged minden városrészének saját temetője volt. Ezek közül a Gyevi a tudottan legrégebbi. Az 1754-ben kelt Canonica Visitatio jegyzőkönyve már létezőként említi. Okkal hihető, hogy már jó háromszáz évvel ezelőtt is ide költözött, aki elfáradt teste számára örök nyugodalmat keresett. Nem is háborgatta itt senki, legfeljebb az alulról belopódzó víz. Meg a Nagy Víz 1876-ban. És napjainkban az OTP. A becslések szerint mintegy ötezer szögedi földi maradványai nyugszanak itt. Olyan összevisszaságban, hogy minden bizonnyal nagy lesz a kavarodás, ha megszólalnak a Végítélet harsonái, és a lelkek egyszerre kezdik majd keresgélni a porhüvelyeiket. Az idők folyamán ugyanis az utak és parcellák is ide-oda vándoroltak. Ki tudja miért?

A temető vagy negyven éve le van zárva. Gazdája ugyan megmaradt, ám a szegény sorba került katolikus egyháznak nem futotta arra, hogy fenntartsa. Ledőlt a kerítés. Azután vitték a követ. Hozzátartozók is, tolvajok is. A hetvenes években nekilódult a lakótelepépítés a környéken. Az általános tervben a területre a „kegyeleti park” megjelölés került, és ezzel a dolog le lett rendezve. Az odahagyott sírkertet apránként visszafoglalta a természet. A három hektár őserdő és madárparadicsom háborítatlan élhette a maga életét. Magányos sziget a szürke paneltengerben. Zavarhatatlanságát dús elvadultsága szavatolta. Néha kalandvágyó gyerkőcök ugyan megkísérelték a behatolást, ámde egy nagy port felvert baleset (valamilyen meglazult sírkő agyoncsapta egyiküket), no meg a torzonborz hajléktalanok felbukkanása végleg elriasztotta őket.

2003-ban az Egyház úgy döntött, hogy piacra teszi a fölértékelődött területet. Lehet, hogy az önkormányzat is megjelent volna a lehetséges vásárlók közt, de nem volt rávaló tehetsége, vagy tán keveset ajánlott? Netán titokban örült, egy gonddal kevesebb? Bármiként is esett, ezzel a lakótelep és a közelben lévő általános és középiskolák számára örökre elveszett a lehetőség, hogy közelükben szép és ápolt park zöldelljen. A területet az OTP vásárolta meg azzal a szándékkal, hogy a telken jól értékesíthető lakásokat építtet.

Ahogy a dolognak híre ment, egy Ybl-díjas szegedi építész megkereste a bankot. Azt ajánlotta, hogy olyan beépítési tervet készít, amely egyrészt méltó módon őrzi a hajdani sírkert emlékét, másrészt igényes, a csatlakozó lakótelepre kisugárzó, friss szellemű lakókörnyezetet nyújt majd. A tárgyalás jól indult, de hamar zátonyra futott, amikor az építész jelezte, hogy munkájáért pénzt kér. A beruházó azzal állt fel az asztaltól, hogy a fővárosban ingyen is megrajzolják azt, amit ő akar. Vélhetően blöffölt. Inkább talán arra érzett rá, hogy az olyan építésszel, akinek a fejében egymást kergetik az eredeti gondolatok, és mély hittel tiszteli a város múltját, sok gondja lenne. Az idő pedig pénz. Jobban jár, ha olyan tervezőt keres, aki nem sokat okoskodik.

Aki ilyet keres, megtalálja. Szegeden is. Naná, hogy nem pályázat útján! A szabályozási terv olajozottan alakult. Az építtető tehát abban bízik, hogy az illetékesek rábólintanak, és akkor 2005 tavaszán megkezdődhet az építkezés. A területen már tesznek-vesznek, irtják a bozótot. A Délmagyarország c. lap 2004. május 21-i tudósítása szerint „a hozzátartozók augusztus 1-ig kaptak lehetőséget arra, hogy a holttest maradványokat elszállítsák.” A beruházó a lakásokat 6-7 éven belül kívánja értékesíteni. A négyszáz lakás neve – mint nyilatkozta – „Deák város” lesz. Kár, hogy ennyi lakás semmiképpen sem város. És a haza bölcse sem a Gyeviben nyugszik. Ámbár a húszezres bankó hasára valóban az ő képe van nyomva.

A tervező a szabályozási tervet 2004. május 18-án mutatta be a Dél-Magyarországi Területi Tervtanács ülésén. Állítólag senki nem vállalta az opponens hálátlan szerepet. Vagy talán arra gondolt mind, aki szóba jöhetett volna: jobb a békesség? Bizonnyal az. De kinek, kiknek a békessége?

A terv tetszetősen előadott és kínosan szabályos. Legfeljebb a fejét csóválja az, aki a műleírást is elolvassa. Abban ugyanis az áll, hogy a tervezett beépítés „belvárosias”, ami vélhetően megelőlegezi az értékesítési PR kulcsszavát. Reklámduma, ami semmit nem mond. Hiszen még a puszta „városiasság” fogalma is magyarázatra szorulna. A terv a lakásokat két teljesen zárt udvar köré szervezett tömbbe helyezi el. De hogy ettől lenne „belvárosias”?

De ne legyünk kicsinyesek. Az igazi baj az, hogy a látványos csomagolású terv a kényes kérdésre építészeti ötletekben szegényes és érzéketlen választ ad, amit a dekoratív látványterv sem képes leplezni. Pedig minden lehetőség adva volt.

A talajt két méter mélységig mindenképen ki kell emelni, és át kell rostálni, hogy a csontmaradványokat össze lehessen gyűjteni. Így a terv a józan ész szabályai szerint a gépkocsitárolók nagy részét a terepszint alatt helyezi el. Ámde az így kiásott tekintélyes földtömeget el kell majd szállítani valahova. Pedig ennek legalább egy részéből olyan terepplasztikát lehetne építeni itt, ami a síkságon önmagában is érdekes látvány lehetne. Ha pedig ez a kegyeleti parkban emelkedne, jelkép lehetne. A dombra épített temetőnek van is némi hagyománya a környéken.

Ámde a terv a kegyeleti park számára mondhatni egy jó zsebkendőnyi, beépítésre szinte alkalmatlan, zajos sarokterületet hagy szabadon. Úgy tűnik, a beruházó „belvárosiasság” alatt a szűkös területet, a lakóházak körül ásító parkolót és a bérház udvarába visszaparancsolt zöldterület ért.

A tervező abban bízik, hogy az ottfelejtett parkocskát a kertészek és a képzőművészek képesek lesznek kistafírozni. Majd. Felállítják a megmaradt kőkeresztet, alábiggyesztenek egy emléktáblát, és kész. A csontmaradványok itt el nem férnek. Azokat el kell paterolni valahova.Kegyetlen kegyelet! Avagy az ősök porainak örök békessége – á lá OTP, netán modern szegedi módra?

Ha a tervező azonosult is a kufár szemléletű elgondolással, szerencsére nem így a Szögedi Védegylet elnöke, aki önkormányzati képviselő. Azzal érvel, hogy az egykori Gyevi temető egy sor helyi híresség, halász, néprajzos és egykor messzi földön híres cigányprímás és muzsikus nyugvóhelye, és ahova számos hősi halottat is temettek. Már csak emiatt is erkölcstelen nyughelyüket ilyen érzéketlenül eltüntetni, amikor akár egy kis emlékhely is létesíthető lenne itt. Hiszen jó néhány sírkereszt azért túlélte a pusztulást, és a korábban kimentett szép kovácsoltvas munkákat is vissza lehetne hozni. A képviselő úr nem építész, de úgy gondolkozik, mintha az lenne. Semmilyen város nem létezik büszkén vállalt múlt és annak kulturális üzenete nélkül.

A Gyevi Kegyeleti Kert emlékhalma (a túlélő kimentett kövekkel)
Simor Márton rajza Dr Szabó László tervei és vázlata alapján (2004)

A kegyeleti park mindenképen védett és csendes helyet igényel, és úgy formálandó meg, hogy benne valamilyen tisztességes osszáriumot lehessen építeni. A feladat nem könnyű! Értő építésznek való! Legelőször a legkedvezőbb helyet kellene megtalálni, azután a kegyeleti parkra kiírni a tervpályázatot, majd ennek a tapasztalatait visszavezetni a szabályozási tervbe.

Nagyjából ez volt a tervtanács véleménye is, ami persze senkit semmire nem kötelez. Talán a Szögedi Védegylet elnöke, aki szerencsére önkormányzati képviselő, még képes arra, hogy az Önkormányzatot jobb belátásra bírja, és elég bátor, hogy kimondja azt, amit az építészeknek kellene, vagy kellett volna.

Borvendég Béla
Kossuth-díjas építészmérnök

The post Borvendég Béla: Kegyetlen kegyelet appeared first on Szögedöm.hu.