Fölkérésünkre Zsigmond Győző néprajztudós, a Bukaresti Egyetem Magyar Tanszékének oktatója, a magyar (népi) sakkváltozatok lelkes gyűjtője és rendszerezője ezalkalommal egy rövid ízelítővel jelentkezett:

Magyar népi sakk

Dózsa szülőfalujában (a kézdiszéki Dálnokban, a 80-as évek elején) hallottam először az alábbi mondókát, mely könnyedén, fülbemászóan megoldja kisgyerekek számára is a sakktáblára való feltevését a bábuknak:

Bástya, lovacska, futár,
Színét veszti a király.

Már ebben is ott néhány szó, mely sakkfigurák népi elnevezése, sajátunk. Hozzá hasonlóak bizonyára más népeknél, más nyelven is vannak, kutatásukról aligha beszélhetünk még. Jómagam mióta népi játékokkal, köztük hungaricumnak számító gombából készültekkel is foglalkozom, azóta szántam rá magam a népi sakkot is kutatni.

A sakk az egyetlen játék máskülönben, melyet édesapámtól tanultam, s amikor a játékot már magasabb szinten kezdtem gyakorolni, akkor kezdett tudatosodni bennem, hogy más a hivatásosok sakkja és más a népi. Persze a népi is a sportként, szabályozottan űzött logikai társasjátékra megy vissza, annak változata, nem rossz, de más, a bevett szabályainak csak egy részét érvényesíti, illetve ismeri. Ahogy a kártyások esetében sajátos szaknyelv van rég alakulóban, hasonló a helyzet a sakkal is, de a sakkozók nyelvét vizsgálni nyelvészeti-néprajzi szempontból még a jövő feladata.

Terepmunkát magam eddig – valamennyire alaposat – csak szűkebb szülőföldemen, a Székelyföldön, annak több szempontból inkább Mezőséghez kötődő vidékén Aranyosszéken, valamint Háromszéken végeztem. Előtanulmányokra szánhattam rá magam eleddig, s ebből nyújtok most kis ízelítőt, annak is örömére, hogy Magyarországon bekerült a nemzeti alaptantervbe a sakk is, tantárgy lett belőle.

Jónak tartanám, ha a magyar népi sakk terén végzett kutatások támogatását is elhozná a jövő, mely hiszem, hogy jobb lesz, ha valóban élünk ezen logikai, elmeélesítő, agytornáztató játékunkkal az iskolában, az oktatásban is. Olyan játék ez, mely tudásalapú, arra biztat, hogy mélyedjünk el, legyünk meggondoltabbak, mert úgy van inkább esélyünk többre menni, a játékban s az élet más területein is.

Első adatközlő édesapám volt, ki erről ma sem tud, de nem ez a lényeg. Eleinte nagyon kikaptam és soká, miután egyáltalán játszhattam magam is azokkal, kiket addig csak csodáltam, figyeltem, de biztatásuk komolyan vettem, és idővel bizony győzhettem is, s megérthettem mennyire fontos tapasztalatot szerezni, tanulni, megtanulni azt is, hogy vesztes is nyerhet, s a tévedéseket nem kimagyarázni, de megmagyarázni kell magunknak. Ne vádaskodjunk, de önvizsgálatot tartsunk. Több vita oka lett apám és köztem az, hogy én már nem a népi, de a „bevett” sakkot próbáltam bevinni az otthoni gyakorlatba is. Például az örökös sakk, az „en passant” nem voltak részei az aranyosszéki népi sakknak. A kezdés két lépéssel történt, nem a szokásos módon egyenként kell ott lépni a játék kezdetekor, azután már igen. A sáncolás a nagy sánc esetében úgy történt, hogy maradt egy üres négyzet a bástya és a király között. A sekk bemondása is ildomos volt, nem csupán a sakké. Sorolhatnám tovább a részleteket, érdekességeket, de most nem teszem, csupán jelezni kívántam, hogy már a számos színes, érzékletes kifejezés, a sok sakkos tréfa, anekdota is hozzájárulhat ahhoz, hogy a komoly játékot megnyerővé tegye, vonzóbbá varázsolja az esetleg gépiesültebb, ridegebb „bevett” sakkot is, hogy az valóban tömegek számára hozzon javulást a tanulásban, a boldogulásban.

Jó lenne, ha többen sakkoznának, mint jelenleg, persze nem a hasznos munka rovására, s nem úgy, mint a cigány, ki a vicc szerint, mikor számon kérték, felelősségre vonták lólopásért, azzal vágta ki magát, ő csak sakkozott, azaz: míg társa lépett a lóval, ő leütött egy parasztot.

S az is jó lenne, ha a használt sakktábláink, -figuráink is egyre jobban néznének ki, akár faragottak, akár például gombásak. Zárásként mellékelek képet sepsiszentgyörgyi gyártmányú gombasakkról (Zoltán Sándor munkája), mely elkészítéséhez, figuráihoz az ötletet többnyire a népi sakkból meg a népi gombászatból kölcsönözte elképzeléseihez alulírott. ( A szerző fölvételén Puskás Attila I. oszt. sakkozó látható Sepsiszentgyörgyről, ki 56-os volt politikai fogoly, jeles biológus és gombász. – szerk. )

Dr Zsigmond Győző

Sepsiszentgyörgy
2012 Nap hava (június) 8.-án

Ajánlott olvasmány: Bekerült a sakk az alaptantervbe

The post Magyar népi sakk appeared first on Szögedöm.hu.

Vidák Zoltán portáján öltöznek és készülődnek a felvonuláshoz a busók Mohácson. Több ezer vendég érkezett a Duna parti városba, hogy megtekintse az Európa szerte híres mohácsi busójárást, a télűző farsangi felvonulást. Fotó: Kálmándy Ferenc/MTI

Hatalmas érdeklődés kíséri a busójárás idei rendezvényeit: csak a vasárnapi fő programokra, a busók dunai átkelésére, a főtéri felvonulásra, valamint az esti máglyagyújtásra ezrek voltak kíváncsiak Mohácson. A busójárást 2009-től az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára.

A Duna-parti városba érkezők már délelőtt nehezen találhattak parkolóhelyet autóiknak, és jó időbe telt, amíg gyalog a vásáros bódék portékáit szemlélő, válogató, vagy éppen mulatozó tömegen keresztül a főtérre jutottak. A vendégeket ijesztgető maskarások aztán bizonyították, hogy a mulatság tradicionális elemei változatlanok: borzas, busóbundákat öltő hagyományőrzők faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, köztük favillákkal, kereplőkkel és kolompokkal „felfegyverkezve” búcsúztatják a zord évszakot. Ráadásul ebben idén minden eddiginél több, nyolcszáz busó- és kétszáz más jelmezes vesz részt.

Szekó József, Mohács polgármestere a vasárnapi busóavatáson mondott beszédében elégedettségének adott hangot a télűző, tavaszköszöntő rendezvény sikerét illetően. Úgy értékelte, a busók „megtették a magukét”, egy héttel ezelőtt még nem gondolta volna, hogy farsangvasárnapra ilyen enyhe lesz az időjárás. A politikus utalt rá, hogy az UNESCO 2009-ben vette fel az emberiség szellemi kulturális örökségeinek listájára a busójárást, amelynek köszönhetően nemcsak a népszokás, hanem az annak otthont adó város is nemzetközi ismertséget szerzett, s ez a látogatók egyre magasabb számában is érzékelhető.

Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter arról szólt, hogy a busójárás a magyarság legfontosabb értékei közé tartozik, igazi hungaricum. Csodálatosnak nevezte, hogy e hagyományt Mohács összetartó közössége évszázadokon át meg tudta tartani. A miniszter úgy vélte, az, hogy Mohácson évről-évre egyre többen vállalják a maskarába öltözést és felvonulást, jó példája annak, hogy a magyar vidékben, a magyar emberekben van erő, van akarat az értékek megőrzésére. Hangsúlyozta, e tevékenységben a kormány és a vidékfejlesztési minisztérium is partner.

Busók és farsangolók a mohácsi utcákon. Több ezer vendég érkezett a Duna parti városba, hogy megtekintse az Európa szerte híres mohácsi busójárást. Fotó: Kálmándy Ferenc/MTI

A csütörtöki farsangi készülődéssel kezdődött és a húshagyó keddi főtéri koporsóégetéssel záruló busójárás harminc helyszínen reggeltől estig hetven programot, köztük zenei, táncos eseményeket és más kulturális szórakoztató rendezvényeket kínál a városba érkező több tízezres vendégseregnek. A dunai jégzajlás miatt a fő programok közül vasárnap elmaradt volna a farsangi koporsó vízre bocsátása, de az időjárás enyhülésének és a hajózási tilalom feloldásának köszönhetően mégis sikerült megtartani. A busók dunai átkelésére is sor került, igaz, a maskarások ezúttal nem csónakokon, hanem motoros hajón utazva teljesítették a feladatot.

A sokácok, azaz a baranyai horvátok messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először. A mohácsi sokácok körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.

(MTI)

The post Hatalmas érdeklődés kíséri a busójárás idei rendezvényeit appeared first on Szögedöm.hu.