Lelkén viselve az oktatás színvonalát, a szakma legjobb óraadó tanárait gyűjtötte maga köré, amivel rövid időn belül az oktatási minisztérium és a vizsgaelnökök elismerését is kivívta. Az iskola tanárai számtalan jegyzet készítésével is segítették a hallgatók felkészülését. Ekkor jelent meg első Művészettörténet tankönyvem, amely hét kiadást ért meg a Képzőművészeti Kiadó, illetve a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gondozásában (2010).

1996-as keltezésű Magyarország útikönyvemet néhány éven belül kétszer is kiadta a Medicina, sőt 2005-ben és 2013-ban újból megjelent; a turisztikai jellegű oktatásban országosan elsősorban ezt használják. 1997-ben Vendégváró Csongrád megye, 1999-ben Dél-alföldi kerékpártúrák, 2001-ben Új zsinagóga, 2002-ben Balaton és környéke, Szeged útikönyv, Észak-magyarországi kerékpártúrák c kötetekkel segítettem a képzést.

Fénykorát a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola 2005 táján érte el, amikor saját ingatlanába, a Bécsi körútra költözött. Az osztályok számának és a hallgatók létszámának növekedésével már-már a magas földszintes épület emeletráépítését tervezte az intézmény vezetése. A képzés színvonalát nagyban emelték az évente megtartott tanulmányi kirándulások, amelyeken Csongrád megyét, Budapestet, Dunakanyart, Észak-Dunántúlt, Erdélyt, Velencét, Prágát, Krakkót, Bécset ismertettem meg a hallgatókkal. A feleségemmel közösen készített magyar, angol, német nyelvű Szeged CD ma is alapjául szolgál a helyi idegenvezető képzésnek. Szerkesztés alatt álló második Budapest útikönyvem szövegének felhasználásával felkészített hallgatóink 2007-ben győzelmet arattak Budapest idegen nyelven történő bemutatásának versenyén (hárman végeztek az első öt között). 2007-ben megjelent Kecskemét útikönyvem elsőszámú forrásul szolgált Bács-Kiskun megye székhelyének internetes oldalaihoz (lásd Wikipédia).

Aztán egyre nehezebb évek következtek. A 2000-től létesült alapítványi iskolák már kevésbé törekedtek a színvonalra, főleg a normatíva baráti alapon történő elosztásával foglalkoztak. Itt már nem készültek tankönyvek, és fokozatosan elmaradtak a tanulmányi kirándulások is. A gyenge tudású oktatók papírból olvasgatott unalmas előadásai miatt rohamosan megcsappant az órát látogató hallgatók száma, nem csoda, hogy a jelenléti ívek kitöltése is kiment a divatból. Az oktatás színvonalát felhígító intézmények „konkurenciája” miatt a Katedra Alapítványi Iskola vezetése Szegeden kívül keresett piacot: 2008-ban Szentesen, 2009-ben Makón, Hódmezővásárhelyen, 2010-ben Nagyváradon tanítottak az intézmény oktatói, s mindeközben a Vajdaságban is öregbítették az intézmény jó hírét. Utolsó fellángolása 2010-ben volt az iskolának, amikor a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel közösen nyert pályázatra jómagam is számos jegyzetet (Magyarország, Művészettörténet, Erdély, Idegenvezetés módszertana), magyar, angol, német nyelvű Szeged, Nagyvárad, magyar nyelvű Debrecen, Temesvár CD-t készítettem és a két intézményben 320 órát tartottam. Az egyetem rektora, Szatmári professzor elismerően szolt az iskola oktatóinak szakmai segítségéről.

2010-től rohamosan esett a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola osztályainak száma, mert a működéshez szükséges 20 hallgatós osztálylétszámokat nemigen tudták elérni. 2011-ben reklámoztam utoljára az intézményt, de már egyidejűleg a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium idegenvezető képzését is, ahová még 2008-ban hívtak meg idegenvezetés módszertana és gyakorlata c. tantárgyak oktatására – megfelelő szakember hiányában. Utóbbi munkahelyemen rettenetes látvány fogadott: a legnehezebb és legfontosabb tantárgyakat, a művelődéstörténetet és az ország-ismeretet két képesítés nélküli kolléga oktatgatta a náluknál képzettebb, műveltebb hallgatóknak, köztük egyetemistáknak, sőt java korú diplomásoknak. Egyikük óráról órára készülgetett, saját szemléltetőanyag hiányában az internetről töltögetve le képeket. Az ország-ismeretet pedig egy kis tapasztalatlan, sima földrajz tanárka „oktatta”, aki tulajdonképpen nem is adott le anyagot, hanem kiselőadásokat tartatott a hallgatókkal, melyeket beszámoló követett (miközben az ország-ismeret 90%-a nem is a földrajz, hanem a művelődéstörténet tárgykörébe tartozik).

2011-ben már csak a Felnőttoktatási Gimnázium indított idegenvezető osztályt. Mint utólag kiderült, fiktív hallgatókkal egészítették ki a jelentkezőket, így papíron elérték a szükséges létszámot, egyúttal megkaparintották a Katedrához jelentkező diákokat is, akik – jobbnak híján – ide iratkoztak be.

Tehát: míg a kiváló színvonalú Katedra Alapítványi Szakképző Iskola vezetője úgy döntött, hogy a 17 hallgató után járó normatív támogatással nem éri meg osztályt indítani, addig a SZEFI élelmes vezetése a jelentkezőket nem létező hallgatókkal egészítette ki (beíratva még egyes tanárokat és gyermekeiket is). Ehhez jöttek a Katedrából átirányított hallgatók, akikkel a létszám már elérte a 44-et is, és a gimnázium ennek megfelelő normatív támogatást vett fel. Ugye, milyen trükkös? És az eredmény: a nagy múltú Katedra 2012-ben bezárt, az idegenvezető képzést a SZEFI vette át, amelynek harmatgyenge tanáraira egyre kevesebben voltak kíváncsiak. Mivel többször bíráltam a gimnázium vezetését, fokozatosan elmérgesedett a viszonyunk. Irritálta őket, hogy a hallgatók elsősorban rám voltak kíváncsiak, mert becsülettel megtartottam az óráimat és minden szükséges tananyaggal, tankönyvekkel, útikönyvekkel, jegyzetekkel, CD-kkel, térképekkel elláttam őket.

Mindezekért büntetésből heti két vallástörténet órát kaptam, ahová inkább egy papot hívtak volna meg. Az utóbbi két tanévben tapasztalt lemorzsolódásra jellemző, hogy a 30-44 hallgatót tartalmazó jelenléti íveket már nem is töltöttük ki, mert általában 7 – 8 hallgató ült a padokban, sőt volt, hogy egyetlen diák tisztelte meg a tanárt. Az idegenvezető hallgatók, sőt egyes volt kollégák tavasz óta a Közéleti Kávéház keretében, telt ház mellett tartott előadásaimat látogatják: eddig Magyarországot, Budapestet, Bécset, Prágát mutattam be több ezer képpel, ezután egy Szeged sorozat, Erdély Velence és London következik. Minden érdeklődőt szeretettel várok, mindamellett, hogy egy fillért sem kapok mindezért.

Dr. Somorjai Ferenc

Ajánlott olvasmány még: SZEFI-S EMLÉKEIM – MIÉRT HANYATLIK AZ OKTATÁS?

The post AKI BECSÜLETES, TÖNKREMEGY appeared first on Szögedöm.hu.

Az út jelentős részét csencseléssel töltöttem, hazafelé a buszban dülöngélve jártam föl s alá, mint egy kalauz, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy még nekem kelljen kipótolnom a visszajáró összegeket. Mivel mindezt szinte lehetetlen fillére pontosan kiszámolni, ezért volt, hogy a megmaradt visszajárót egyszerűen bevittem az irodába – mert már nem volt türelmem a sziszifuszi váltogatásra.

Az említett utazási irodák egyébként „bejáratott” idegenvezetőket alkalmaznak, akik közepes, vagy gyenge tudással is hajlandóak végezni ezt a piszkos munkát. Még az általam küldött csoportokat is „megbízható” emberüknek adják oda, akik az általam írott könyvekből, tankönyvekből, jegyzetekből olvasgatva „idegenvezetnek” útközben. Így aztán olyan utazási irodákkal, utaztatókkal megyek, akik legalább 15.000 forint napidíjat fizetnek, és megkímélnek az említett tisztességtelen procedúráktól.

Dr. Somorjai Ferenc

The post Utaztató turizmus magas fokon appeared first on Szögedöm.hu.