Juhász Gyula örökségét alig-alig ösmerjük.
Még kevésbé szavaljuk Őt… Pedig igazán mögérdemölné!

Olvassunk Juhász Gyulát! – Legalább a szülinapján!

Szerény csöndes Juhász Gyulánk a feledés homályába enyészik. Oka löhet azonban csekély ösmertségének az is, hogy – bár itt születött és itt halt – máig nincsen Szögedön emlékháza.
Még az egyetem tere is Ady, aki pedig soha oda és ott nem járt, hiszen nem is járhatott. Trianonon ugyan maga is sokat dolgozott, de a Kolozsvári Egyetem pusztulásáról (és Szegedre mentéséről) talán még ő sem álmodhatot… hogy az egyetem tere miért is Ady ?!
A közoktatásban is többször olyan súlyos a botrányhős Ady, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Löhetne ez máshogy is a szülővárosában! Ennek röndözése is a mi föladatunk, az irodalomtanárainké is persze, de különösen a városatyák föladata (lönne). Ady Endrénk ízig-vérig magyar, így a miénk, Juhász Gyula pedig még inkább a miénk, hiszen szögedi és magyar.

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy teljes alakos szobra is van (a Roosevelt nevével csúfolt Hal téren), de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülővárosában. Szülőházát még a frissen alapított Szögedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – költőnk alapbetegségét, búbaját (betegös idegön szóval „depresszió”-ját) fokozva.

Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:
„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne. Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Pedig akkoriban még II. világháborúról álmodni sem mertek… amelyben számos pompás vasútállomás is kapott halálos találatot. De Tömörkény szülő-állomása Cegléden túlélte azokat is. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet azonban egy évtizedig nem voltak képesek újra tető alá hozni, így tetétlen hagyja azt enyészetre a roncsország tervtelenségének „modern” indulatja.
Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével egy Tömörkény-negyed !!!

Tömörkény (máig álló) szülőháza, a Ceglédi állomás 2023 Szelek (április) hava 4.-én… Gyalu szülinapján…
Pfaff Ferenc tervei szerint épült, mint (a Történelmi) Magyarország legtöbb állomása…

Úgy tűnik, műemlékvédelem, vagy hathatós városatyai városvédelem Tömörkény szülővárosában sincsen.

Gyalu szobra tekintetével a Tisza folyásán mereng…

Juhász Gyula szobra talpán, álló „Szeged” verse zengi: „…búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok?” – Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul „radikálisan”! Legyen ez a Város, Szeged, ahol minden(ki) – tősgyökös és gyüttmönt – végre a helyére kerül! A Szögedi Védegylet a Város jelös szülöttjének méltatlan helyzetén kíván változtatni hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula minden szülinapján összegyűlünk a szobránál, és verseivel ünnepöljük Őt.
Szelek hava (április) 4.-e lögyön ezentúl valóban Juhász Gyula napja!
Szelek hava (április) 6.-a pedig a halála napja!
Ez a ház pedig még áll ! Amelyben élete második felét élte… a 4 ablak az emeletön…

A ház (Fodor u. 6.), amelyben haláláig élt, ma is áll épen, éppen a róla elnevezett Juhász Gyula utcában. A dolog fintora, hogy Ő nem utcát kért Városától, hiszen maga indítványozta a Fodor utca Rengey Ferdinánd (szabadságharcosunk) nevére való átkörösztölését. A Juhász Gyula-házban egykori lakása az első emeletön áll (a 4. sz. felé eső 4 ablak). Így a könnyebb látogathatóság végött talán a mellette, vagy az alatta levő lakást is érdemös lönne az emléklakhoz csatolni a Juhász Gyula hagyaték intézőjének, gondnokának lakául vagy Gyalu Kutatószobául kialakítani.

Juhász Gyula halálának 86. évfordulója alkalmából indítványozom hát, hogy alakítsunk ki Neki végre emlékszobát! Rendhagyó voltukban is élvezetesebb irodalomórák zsonghatják majd be végre Juhász Gyula házát, udvarát és lakását!

Még mit lehet ? … hogy méltóbb legyen a kultúr-környezet…
Álljon hát vele szemközt a Szegedi Irodalmi Múzeum !

Juhász Gyula szobránál és verseivel adózva tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Kelt: Ceglédön, Tömörkény szülőházánál, Szelek (április) hava 4.-5.-én
Juhász Gyula halálának 86. évfordulóján

Ajánlott írás:

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek” (Magyar Nemzet)

Rádiófölvétel : Emlékházat Juhász Gyulának – Halála 75. évfordulóján

Szegedi Irodalmi Múzeum – Rádiófölvétel Tömörkény 150. születésnapján (Kossuth Rádió)

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Múzeumot alapítanának a Rainer-házban

The post Emlékházat Juhász Gyulának! – Halála 86. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye 1920-ban Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
(Paku e vers kéziratát egy évvel korábbinak, 1919-esnek tartotta…)

Ajánlott olvasmány :

Kerek 10 esztendővel korábban jelent meg :

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN

The post Juhász Gyula – November appeared first on Szögedöm.hu.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, ill. pontosabban  ‘tejjel éltető’. A név, mint szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint. (Dr Sz L)

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így  szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

Túl rövid az emberi élet, hogy ennél gyöngécskébb mesketéket mutogassunk gyermekeinknek…

Legyen hát minden percünk értelmes, hangsúlyos és magyarságában is teljes !

Köszöntjük ma Ősanyánkat-Szépanyánkat és a mai Emeséket…

The post Emese napján Emese álma appeared first on Szögedöm.hu.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése tévetegen: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, költőibben, de szabatosabban ‘(anya)tejjel éltető’. A név, mint szó hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik. 

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így  szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

Túl rövid az emberi élet, hogy ennél gyöngécskébb mesketéket mutogassunk gyermekeinknek…
Ezt azonban – nemrég eltávozott Jankovics Marcell barátom örökén – évente újranézni érdemes !

Legyen hát minden percünk és percük értelmes, hangsúlyos és magyarságában is teljes !

Köszöntjük ma Ősanyánkat-Szépanyánkat és a mai Emeséket…

The post Emese napján Emese álma appeared first on Szögedöm.hu.

Nem is búcsuzott, elment szótalan,
Az ifjuságom, íme, odavan.

Nem is tudtam, hogy ő valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltünt éveken :

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar :
Holt ifjuságom most élni akar !

Juhász Gyulánk e remek költeménye éppen 100 esztendeje íródott és – 1920-ban – a Szeged november 30.-ai számában jelent meg.
(Paku e vers kéziratát egy évvel korábbinak, 1919-esnek tartotta…)

The post Juhász Gyula – November – 100 éve! appeared first on Szögedöm.hu.

Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera)

Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja:

Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak !

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének ?

Juhász Gyula

Emese álma. – Először a Magyarság 1923 április 8.-ai számában jelent meg. Utána a Testamentom kötetben (27-28. o.). Ezután a Hárfa (1929) kötettel csaknem eggyidőben a Szegedi szemle 1929 március 18.-ai száma is közölte.

Emese a Turulmadárral – László Gyula rajza

Emese a magyar regedelem szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja. A név eredeti jelentése: ‘édes anya’, ill. ‘anyácska’, ill. pontosabban  ‘tejjel éltető’. A név, mint szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik hungrofinn – antimagyarul facsarkodva „finnugor” – nyelvmagyarázóink szerint. (Dr Sz L)

Emeséről a „névtelen” P. (talán Pausa) Mester, azaz Anonymus így  szól híres művében, a Gesta Hungarorumban:
„Álmos az első vezér. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, azért hívták őt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi, mint szent –, mivel az ő ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők. De erről ne többet!”

Érdemes Emesét megnézni és gyermekeinknek is ajánlani a Magyar mondák rajzfilmsorozatban is:

The post Emese álma appeared first on Szögedöm.hu.

The post Juhász Gyula evangéliuma – Kossuth Rádió appeared first on Szögedöm.hu.

Bibliai ihletésű versek

Juhász Gyulától

További információk -> Előrendelés

The post Juhász Gyula evangéliuma appeared first on Szögedöm.hu.

Egy méla szláv pap mondta a beszédet.
A vén anyókák sírtak csöndesen.
Szomorú daccal álltak a legények:
Harcból került meg a véres tetem !

Nyár volt. A termékenység ölelése :
Tüzes nap égett a dalos mezőn,
Áldást kínált a duzzadt rög vetése,
Csak a pap állt komoran és merőn.

Rögöt, virágot dobtak mind a sírra,
Magyar rögöt, hisz érte halt a boldog,
Magyar virágot, hiszen érte bomlott.

S míg fönn trillába kezdett egy pacsírta,
A torra gondoltak, hol inni fognak
S pogány, virágos nótákat dalolnak !

Juhász Gyula … 1907

The post A halotti beszéd appeared first on Szögedöm.hu.

Juhász Gyula örökségét alig-alig ösmerjük.
Még kevésbé szavaljuk Őt… Pedig igazán mögérdemölné!

Olvassunk Juhász Gyulát! – Legalább a szülinapján!

Szerény csöndes Juhász Gyulánk a feledés homályába enyészik. Oka löhet azonban csekély ösmertségének az is, hogy – bár itt születött és itt halt – máig nincsen Szögedön emlékháza. Még az egyetem tere is Ady, aki pedig soha oda és ott nem járt, hiszen nem is járhatott. A közoktatásban is jó háromszor olyan súlyos a botrányhős Ady, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Lehetne ez máshogy is a szülővárosában! Ennek röndözése is a mi föladatunk, az irodalomtanárainké is persze, de különösen a városatyák föladata (lenne). Ady Endrénk ízig-vérig magyar, így a miénk, Juhász Gyula pedig még inkább a miénk, hiszen szögedi magyar. Sőt! Juhász Gyula az egyedüli szögedi alkotó, aki máig a magyar irodalom fővonulatában szerepel.

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy teljes alakos szobra is van (a Roosevelt nevével csúfolt Hal téren), de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülővárosában. Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – költőnk alapbetegségét, búbaját (beteges idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházból kiűzetve:
„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne. Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor -, Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Pedig akkoriban még világháborúról álmodni sem mertek… melyben számos pompás vasútállomás kapott halálos találatot. De Tömörkény szülő-állomása Cegléden túlélte azokat is. A Tömörkény-szülőház melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet azonban évekig nem voltak képesek újra tető alá hozni, talán éppen most dönti le a roncsország „modern” indulatja. Úgy látszik, műemlékvédelem, vagy hathatós városatyai városvédelem Tömörkény szülővárosában sincsen.

Juhász Gyula szobra talpán, álló „Szeged” verse zengi: „…búsulásra volt itt mindig ok, Ugye bajtársak, ugye magyarok?” – Hát mi töretlen küzdünk érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul „radikálisan”! Legyen ez a Város, Szeged, ahol minden(ki) – tősgyökös és gyüttmönt – végre a helyére kerül! A Szögedi Védegylet a Város jelös szülöttjének méltatlan helyzetén kíván változtatni hagyományteremtő rendezvényével is: Juhász Gyula minden szülinapján összegyűlünk a szobránál, és verseivel ünnepöljük Őt.
Szelek hava (április) 4.-e lögyön ezentúl valóban Juhász Gyula napja!

A ház (Fodor u. 6.), amelyben haláláig élt, ma is áll éppen a róla elnevezett Juhász Gyula utcában. A dolog fintora, hogy Ő nem utcát kért Városától, hiszen maga indítványozta a Fodor utca Rengey Ferdinánd (szabadságharcosunk) nevére való átkörösztölését. A Juhász Gyula-házban egykori lakása az első emeletön áll (a 4. sz. felé eső 4 ablak). Így a könnyebb látogathatóság végött talán a mellette, vagy az alatta levő lakást is érdemös lönne az emléklakhoz csatolni a Juhász Gyula hagyaték intézőjének, gondnokának lakásául kialakítani.

Juhász Gyula halálának 80. évfordulója alkalmából indítványozom hát, hogy a Város alakítson ki Neki végre emlékszobát! Rendhagyó voltukban is élvezetesebb irodalomórák zsonghatják majd be végre Juhász Gyula házát, udvarát és lakását!

Ha pedig ezt nem lehet… (?)
Álljon hát vele szemközt a Szegedi Irodalmi Múzeum !

Juhász Gyula szobránál adózva tisztelettel:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Kelt: Szögedön Szelek (április) hava 4.-án
Juhász Gyula halálának 80. évfordulóján

Ajánlott írás:

Nincs emlékháza a „szögedi költőnek” (Magyar Nemzet)

Rádiófölvétel : Emlékházat Juhász Gyulának – Halála 75. évfordulóján

Szegedi Irodalmi Múzeum – Rádiófölvétel Tömörkény 150. születésnapján (Kossuth Rádió)

Legkedvesebb verseink – Juhász Gyula születésnapján.

Múzeumot alapítanának a Rainer-házban

The post Emlékházat Juhász Gyulának! – Halála 80. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.