1974 Föld (szeptember) hava 25.-e gyászos dátum – A Hunza állam megszűnése napja.

Félezer éves fönnállása után Hunzahont, a hunzák hegyi tündérországát az alig több, mint negyedszázados, kamasz Pakisztán lerohanta.

A Baltit erőd – középkori fellegvár a Hunza-völgyben

A Zulfikar Ali Bhutto vezette paki kormány 1974 végére megszállta és bekebelezte Nagar és Hunza hercegségeket.
A nemzetközi fölháborodás elmaradt. De ami még ennél is súlyosabb, Hungária, azaz Magyarország tiltakozása is hiányzott!

Cserben hagytuk messzeszakadt véreinket…

Rokonaink?! Délibáboskodás? Hol az igazság?

Amíg történelemhamisító „finnugor” néven „rokon”-ként emlegeti bárki „tudományos” jelzővel is támogatva obi ugor nyelvrokonainkat, addig hunza-rokonságot emlegetni több, mint természetes. Amíg a hungrofinn(!) nyelvcsaládban hasonló nyelveket beszélők szemrebbenés nélkül „rokonaink”-ként emlegettetnek, addig senki zavarba nem jöhet a hunza-rokonság hallatán.
Rokonság… Mi is a népek közötti rokonság? Lehet vérrokonság, lehet nyelvrokonság, de szélesebb kulturális értelmezésben lehet hagyományrokonság, sőt érintkezés révén akár népi atyafiság is…
Vérrokonaink a világban igen ritkák, nyelvrokonaink a hungrofinnek és még sokan mások…
A lengyelek – bár szláv nép, mégis – „testvérkék”-ként (bratánki) emlegetnek bennünket, magyarokat.
Hun és magyar pedig néphagyományainkban Hunor és Magyar ikertestvérsége révén igen régről rokonok.
A hunzák pedig a hunok maradváinak tartják magukat, csakúgy, miként a mi székely atyafiaink is…

A hunzák a Hunza folyó mentén, annak meredek völgyében élnek. Egyebek közt egészségességükről és rendkívül hosszú életükről híresek.
Teljesen egyedül álló, rokontalan nyelvük, a burusaszki nyelv rokontalan és kutatatlan. Mi sem kutatjuk. A 15 milliós magyarságnak eggyetlen egyetemi törpe-tanszéke sincsen a hunok, vagy a máig élő hunzák hagyatékának oktatására, kutatására…

A hunzák bár elzártan élnek, műveltségük és írástudásuk messze fölülmúlja a megszálló Pakisztán átlagát.

Hunniában és Hunziában…
Nem csak a nevünk hasonló! Gyakran elhangzik, hogy – nem is olyan távoli rokonainknak, – a hunok leszármazottainak, így a magyarok rokonainak tekintik magukat. A hunzák, vagy hunzakutok, hunzakotok, hunzukutok, olykor hunzuk nevének eredete tibetiül „hun”-„za”, vagyis „a hunok szállásterülete”. Burusaszkiul (hunzául) „húntsz” a ‘visszacsapó íj’; így „Húntsz-za” ‘a (visszacsapó) íj hazája’, azaz ‘Az íjasok hazája’. (Vélhetően ez íj neve is a hunok nevéből származik.) A hunza népcsoport nyelvéből eredően a hunzák neve burusó, burusa, brusó emberek, burusaszki-nyelven: ہنزہ .

Egyedülálló, rokontalan nyelvüket – melyet biltum, brusaszki, buruca(sz)ki, burus(a)ki, de khadzsuna és kundzsut neveken is emlegetnek összesen kb. 90 000-en beszélik a 2000-es adatok szerint. Nagar (nagir), hunza és jaszin nyelvjárásokban…

A pakik által megszállt Gilgit-Baltisztán-terület – a világ egyik legnagyobb nyelvsűrűségű térségének – nyelvterképe:

A Karakorum (hegység)ben, a Hunza folyó mellett (Hunza-, Nagar-, Jaszin-völgyben), egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen (7900 km²) élnek a hunzák, a zűrös pakisztáni, orosz, kínai határ találkozásánál a hegyek között, melyek átlag magassága hat-hét ezer méter. Életterük egy termékeny völgy, melyet az év nagy részében lehetetlenség megközelíteni. A b(u)rusók ma túlnyomórészt muzulmánok.  Egyes feltételezések szerint a fehér hunok, Attila népéből kivált népcsoport leszármazottai a hunzák, akik ekként az ősmagyarokkal, így velünk is rokonságban állnak.

A fehér hunok (heftaliták) által uralt területek 520 körül. (Valószínűleg itt éltek a besenyők is a heftaliták uralma alatt.) Az elfeledett – oktatásból is kirekesztett – fehér hun birodalom kellős közepén élnek ma a hunzák.

A hitük szerint a középső világ a mi világunk, amiben élünk; van ezen kívül hét alsó világ és hét fölső világ (a népmesei hetes szám egy másik hunoktól származó hagyományban!), a legfelsőben lakik „Insáan„, a Lelkek Ura, és az ő „hímzése” a Tejút. A tündérek a miénkhez legközelibb világ lakói, ezért ők könnyen átjöhetnek. Uralkodójuk a Tündérkirálynő, aki az Ultar-hegy – magyarul talán Oltár-hegy – tetején lakik kristálypalotájában. Itt valósulhat meg a világok közötti átjárás.
Igaz, ami igaz… Aki eddig megpróbálta megmászni az Ultart, az mind szörnyethalt. Ez a világ legmagasabb még megmászatlan hegycsúcsa.

A Hunza csúcs középen, balra tőle a Bublimotin, azaz a „Hölgyujj”, jobbra pedig az Ultar délnyugati gerince a Karakoramban.

A hunzák egy magányos, de büszke nép, amely vallja magáról, hogy a hunok leszármazottai, az úgynevezett fehér hunok (heftaliták) utódai. A hunzák szőkék, barnák, vörösek, feketék; kék, zöld és barna szeműek, arcvonásaik pedig feltűnően különböztek a belső-ázsiai törökös és a déli, indiai, vagy pastu-iráni arcok vonásaitól.

Államiságuk elvesztésekor szocialista államvezetésünk természetesen gyáván hallgatott, nem emelte föl a szavát sem a „népek elnyomása” ellen, sem pedig rokonaink védelmében. De hát ilyen a „modern” magyar diplomácia már több, mint fél évszázada. Egy olyan ország, melynek saját jellegzetes (karakteres) külpolitikája, vagy diplomáciája nincsen, tulajdonképp nem is létezik. (Lásd: A SZUVERENITÁS ILLÚZIÓJA)
Talán ez is közös vonás: a magyar önállósága is teljességgel kétséges. Csak éppen a hunzák egy atomhatalom nyílt megszállása alatt élnek. Mi ellenben saját kishitűségünknek a rabjai vagyunk!

A cuclizmust követő deformkor magyar kormányai sem foglaltak állást Hunza és Nagar államok függetlensége mellett…
Pedig ugyan mi veszedelem származna abból, ha végre magyarul kezdenénk gondolkozni, magyarul kezdenénk mozogni a világban?!
Csak a megbecsülésünk növekedne más népek szemében, ha legalább olykor saját véleményünk lenne!
Ha néha meg-megdöbbentenénk a nemzetközi közvéleményt szokatlan állásfoglalásainkkal, talán azt is észrevennék, hogy létezünk!
De mi jászokat (oszétokat), hunzákat, ujgurokat, jugurokat és magarokat is semmibe veszünk, és semmibe hagyunk, míg szép lassan mi magunk is elveszünk…

Mire is számíthatnak szegény elárvult hunzák, ha már utolsó, még megmaradt (államiságú) rokonaikra sem?!

Talán volna mit tanulnunk egymástól!
Érdemes lenne legalább tudomásul venni, és figyelmünkkel kísérni (ezernyi haszontalanság helyett) őket, romlatlan, tiszta életüket…

Többre hivatott nemzetünk megmaradt gyökérzetének és messzeszakadt magvainak, rokonságának ápolásával talán a mi életünk is megtisztulhat, megszépülhet majd…

Szebb Jövendőt kíván hunnak és magyarnak:

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító

Ajánlott olvasmányok:

1. http://hungarianrealnews.com/tortenelem/hunzak.html
2. http://magyarno.com/attila-nepebol-kivalt-osmagyar-rokonaink-a-hunzak/
3. Csáji László Koppány: Tündérek kihalófélben: Hunoktól a hunzakutokig (Napkút, 2004.)
4. Csáji László Koppány: Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincséből
5. Ralph Bircher: Hunsa
6. http://drimmun.com/hosszu-eletu-nepek/a-hunzak-100-evig-elnek.html
7. John Robbins : Százévesen egészségben (320. oldal)
8. Dr. Allen E. Banik : A hunzák földje (Hunza Land – Whitehorn Publishing Co., 1960)

The post Hunzaország vége – 40 éve! appeared first on Szögedöm.hu.