A Mrzli Vrh védelmi rendszeréről 2007-ben került elő az az 1917 áprilisában készített térképvázlat, amelyen nem csak a lövészárkok és kavernák vannak feltüntetve, hanem a hegyet védelmező 3. hegyidandár kötelékében harcoló alegységek temetői is. Mivel csak néhány tucat katonáról volt szó, a temetők általában kis méretűek, 300-400 négyzetméter alapterületűek. Nem véletlen, hogy a hegyek között csak kisebb temetők létesültek, ugyanis a vékony talajréteg és a nagyobb kiterjedésű vízszintes területek hiányában a sírokat rendszerint a lejtőkön kialakított teraszokra helyezték.

A szegedi 46/III. zászlóalj Mrzli Vrh oldalában található temetőjéről készült vázlat a bécsi Hadilevéltárból

A háború után az itt eltemetett katonákat exhumálták és a települések környékén kijelölt gyűjtőtemetőkbe szállították. A temetők területén épített emlékművek részben megmaradtak, de az esetek többségében a környezeti hatások és az emberi tevékenység miatt rongáltan. Több temető szinte teljesen eltűnt.

A temető vázlata az egyik halotti kartonon

A 46. gyalogezred emlékének ápolása és az első világháborús harcainak megismerése, az utóbbi években egyre bővülő együttműködést hozott a szegedi Meritum Egyesület és olasz valamint szlovén civil szervezetek között. Ennek fontos részét képezik a helyszíni kutatások, az emlékhelyek azonosítása és megjelölése. 2011. október 23-25 között az egyesület, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadszíntérkutató Osztályának szakmai támogatásával a 46-osok temetőjének lokalizálását tűzte ki célul. A kutatóút első napján a Doberdón fekvő San Martino del Carso hagyományőrzőivel találkoztunk és megtekintettük a 46-osok parancsnoki dolináját. A későbbiekben esély lehet ennek megjelölésére és látogathatóvá tételére. Október 24-én következett a Mrzli Vrh.

A havas Krn a parkolóból

A remek szlovén hegyi úthálózatnak köszönhetően, viszonylag gond nélkül, gyorsan értük el az 1000 méter felett fekvő parkolót, ahonnan alig egy órás séta a hegy. Az előző napok heves esői után, kegyes volt hozzánk az időjárás. Csak hideg és az északi oldalon 2-3 centis hó volt.

A Mrzli Vrh csúcsán, jobbra a völgyben az Isonzó szalagja

A kutatás

A levéltári vázlat az 1917-es állapotot ábrázolja, ezért első lépésként azonosítani kellett azokat az objektumokat, melyek napjainkban is léteznek és lehetővé teszik a temető helyének meghatározását. Ennek érdekében a vázlatot szkenneltük és georeferálás után a jelenlegi 1:10 000-es felbontású térképre vetítettük. Jól látszott, hogy a temető helyének azonosítása szempontjából meghatározó jelentőségű Stőger-Steiner út, napjainkban is létezik, azonban éppen a temető környékén egy új nyomvonalat alakítottak ki.

Temetők a Mrzli Vrh északi oldalán

Az első terepbejárások során a GPS mérések éppen az új út területére jelezték a temető helyét, azonban az erdős-hegyes terep miatt a GPS pontossága általában 15-17 méter körül mozgott, ami egy 20×20 méteres objektumnál elég jelentős hibahatárt jelent. A vázlat ismételt tanulmányozása során feltűnt, hogy az eredeti nyomvonal mellett, a 46-os temető közelében feküdt a 80. gyalogezred temetője.

Az út ma is létezik, így a vonalvezetés jellegzetességei és távolságmérés segítségével sikerült azonosítani az egykori temető helyét, amit a hegyoldalon kialakított két tereplépcső jelzett. Feltételezve, hogy a keresett objektumot találtuk meg, a legbiztosabb megoldásnak az tűnt, hogy poláris koordinátát – irány és távolságmérés – alkalmazzunk a 46-os temető lokalizálására.

A vázlaton, a 80-asok temetőjétől 70 méterre, északi irányba jelezte a keresett objektumot. A meredek, bozótos domboldalon tájoló segítségével mértük az irányt, a távolságot pedig lézertávmérő segítségével. Mint az várható volt, a temető déli része az út új nyomvonalára esett, de ezzel együtt elkönyvelhettük az első sikert is.

A terepbejáráson velünk tartott a tolmini Peski 1915 hagyományőrző csoport vezetője, Stojan Kenda és fia. A Ratvay kút volt a találkozási pont, ahonnan gyalogosan vágtunk neki a Stőger-Steiner útnak, hogy megkeressük a 80-asok temetőjét. Mielőtt elértük volna, Stojan egy kis kitérőt javasolt, mivel az út mellett falmaradványokat figyeltek meg. Megnéztük a helyszínt, de nem tudtunk magyarázatot adni a falazás funkcióját illetően.

Kőfal maradványa az út mellett

Folytatva az eredeti programot, rövidesen sikerült megtalálni a 80-as temetőt, mely a meredek hegyoldalba vágott kettős tereplépcső. Innen az irány és távolságmérés után, elértük az utat, szinte pontosan ott, ahol Stojan a falmaradványokat mutatta.

Az egyik terasz nyoma

A temető alaprajzán a déli oldalon kőfal látható, melyből középen négyszög alaprajzú fülke nyúlik ki. Az út menti rézsűben, ennek maradványait láttuk már korábban. Ezután az út alatti lejtőt vizsgáltuk át, ahol az egykori kőfal vonalában több helyen habarcs maradványokat figyeltünk meg. Két helyen a teraszozás nyomát is azonosítottuk. A felszínen több helyen összehurkolt drótdarabokat találtunk, valamint egy emberi combcsontot.

Combcsont maradvány a temető helyén

A dróthurkok belső átmérője alapján, valószínűsíthető, hogy kar vastagságú karókat erősítettek egymáshoz – kerítésnek vagy kereszteknek. Az emberi csont az exhumálás során maradhatott a helyszínen.

A kutatás végén Szanka József „vette át a parancsnokságot” és méltó emlékhelyet építettünk a csontmaradvány és a temetőben egykor nyugvó hősök tiszteletére. Rövid tiszteletadással emlékeztünk az elesettekre.

Emlékjel a temető helyén

A temető

A temetőbe 66 főt temettek, nagyobbrészt egyes sírokba, de két tömegsír a jelentősebb összecsapások emlékét őrzi. A 61-es sírba 1916. augusztus 2-án temettek nyolc, a 66-osba pedig 1916. június 28-án négy katonát. A 104-106-os sírokban az 1917. október 24-i caporettói áttörés során elesettek nyugszanak. A halotti kartonok tanúsága szerint a 104-es sírba Kiss János hadnagyot temették. A Mrzli Vrh temetőiről szóló anyagok között van három lista melyek szerint a 854-es és az 1186-os magassági pontnál volt egy-egy temető, valamint megnevez egy harmadik temetőt is, mely valószínűleg azonos az északi oldal általunk azonosított temetőjével. Az ide temetettek névsora nem azonos a másik két nyilvántartásban szereplő 66 fővel, azonban 9 fő szintén 1917. október 24-25-én lett eltemetve. Valószínűleg a 46/III. zászlóalj halottait az áttörés első két napján a Mrzli Vrh-re szállították vissza. Az alábbi táblázatban a temetőben nyugvó 66 fő és a feltehetően szintén ide temetett 13 fő neve szerepel.

A Tolmin (Tolmein) közelében fekvő Javorca kápolnában fatáblákba égetve szerepel a 3. hegyidandár elesetteinek névsora.

A Javorca kápolna egy korábbi felvételen

A Mrzli Vrh 46-os temetőjében nyugvó katonák közül azonban csak kevesek – alig 20 fő – neve került fel, valószínűleg a háborús nyilvántartás esetlegessége miatt.

Kiss Imre és Lippai István neve a fatáblán

Ezt a feltételezést bizonyíthatja, hogy a Mrzli Vrh temetőjének nyilvántartásában 11 katona ismeretlenként szerepel, a Javorcában feltüntetettek pedig elsősorban az 1915-1916-ban elesettek közül kerültek ki.

A további lépések

Az út mellett fekvő falmaradvány lehetőséget ad a temető helyének megjelölésére. Kedvező körülmény, hogy a hegyre menő forgalom jelentős része erre halad, ami értelmet ad a hegyen, korábban elhelyezett információs táblák sorába illeszkedő tábla elhelyezésére.

 A Mrzli Vrh kaverna kápolnája előtt 2011 nyarán felállított többnyelvű emléktábla

A táblán több nyelven, rövid tájékoztató szerepelhet a temető történetéről, feltüntethetjük az itt eltemetettek névsorát, valamint mellékeljük a temető alaprajzát.

Szerző: Négyesi Lajos

Forrás:  nagyhaboru.blog.hu

The post Nagy Háború – Megleljük hősi halottainkat is 100 év múltán! Szögedi véreink és csontjaik Isonzónál appeared first on Szögedöm.hu.