The post Kölcsey Ferencet a Hymnus-szal ünnepeljük a szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

Kölcsey Ferenc soraival emlékezve:

Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat,
S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén
Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett.
Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?
Jőn az utas, lát s fut messzekerűlve tovább.

Cseke, 1831. december 30.

The post Munkács várának ostroma appeared first on Szögedöm.hu.

Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat,
S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká:
Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén
Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett.
Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?
Jőn az utas, lát s fut messzekerűlve tovább.

Cseke, 1831. december 30.

Szómagyarázat: epigramma jelentése ‘rávéset’, ‘fölirat’, eredetileg ‘sírvéset’, ‘(sír)fölirat’, ‘(emlékmű)fölirat’.
Műfaji alapvonása a tömörség, velősség, szellemesség. Az ókori költészetben az elhúnyt(ak)at jellemző velős mondásokból alakult ki a műfaj: ez vált kőbe vésve emlékművön, síremléken „vésetté”, „fölirattá”.
Az újkori költészetben az klasszikus hagyományokat ápoló költészet kedvelte: a humanizmus és a klasszicizmus. (Sz.)

The post Kölcsey Ferenc – MUNKÁCS appeared first on Szögedöm.hu.

HUSZT

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék ;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold .
Szél kele most, mint sír szele kél ; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém .
És mond : Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán ?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér ?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort ;
Hass, alkoss, gyarapíts : s a haza fényre derűl !

Cseke, 1831. december 29.

E napon e sorokat gyermekeinknek továbbadni (megtanítani) is érdemes!

E várkastély ma romokban áll, de csak elhatározás és magyar állami támogatás kérdése, hogy talpára áll-e megint e pompás gyönyörűség… Melldöngetve segíthet persze az Ukrajnát rajongva támogató EU is!
Meg persze Amerika is…

Verses-rajzos, képalkotó révedésül:

Huszt vára fénykorában – Kézdy György előadásában

Cseke György és Várnai Dezső rajzai alapján…

E vers magában rejti Huszt jövendő sorsát!
Csak meg kellene értenünk végre:

Mond : Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán ?
…
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort ;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl !

Mást se hallunk, csak azt, hogy milyen „fejlett”, modern korban élünk!
Hát gond lehet a középkor kétkezi fáradalmait mai gépeinkkel és „tudásunk”-kal újrateremteni?

Az akadály csak a búbajos tudatunkban létezik!
Ezen kell átlépnünk! És állni fog Huszt!
Gyönyörű magyar valójában megint…

HUSZT – Cseke György és Várnai Dezső rajzai alapján…

„Erdély uralkodója, Bethlen Gábor király Szulejmán khán engedélyével ezt a várat Kurusz Madsartól elvette s az oszmán erővel oly erős várrá tette, hogy ki éjnek idején meglátja, az ajka is remeg… falai erős tömések s Iszkander erődítményéhez hasonló erős vár, bástyájának magassága az égboltig ér. Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.
… Mikor a hídra léptünk, a várbéli katonaság százankint jött elő s ötünk fegyvereit is elszedték, szemeinket bekötötték s kezeinket megfogván, teljes száz lépcsőn vezettek fel. Mikor szemeinket felnyitották egy diván-khánenben találtuk magunkat s székekre ülve a Tisza síkságát, a Tisza-folyót, a hegyeket és a székében látszó városokat és falvakat szemléltük.” – jegyezte föl Evlia Cselebi a török világutazó az 1660-as évek elején.

Dörre Tivadar rajza Huszt vára romjairól (1898)

… És mi mégis merengünk… visszamerengni hívunk minden honfit… a távoli magyar múltba… „régi korok árnya felé…” – Történelmi Hazánk, a Kárpát medence csodálatos szegletébe az Észak-keleti Kárpátok lábához… arra a varázslatos területre, amelyet – mióta Trianon elszakította Magyarországtól – „Kárpátalja“-’nak neveznek…

A Tisza egykor a várhegy lábánál folyt. A várból alagutat vájtak a folyóhoz. Ennek az alagútnak a kijáratánál épült a Régi Vár étterem. A Tisza partjáról nézve a várhegy oldalában a Trianon előtti időben látható volt a fenyőfákból kialakított Szent Korona. A cseh(szlovák) terror idején tüntették el ezt is az egykori Rákóczi-házat övező erdővel együtt…

Mindez természetesen tisztességgel mind helyreállítandó!
Hivatalos bocsánatkérések után, az elkövetők jogutódjainak költségén…

Legyen úgy, mint régen volt !

Legyen Szent a Béke!

Vár ránk Husztnak pazar vára!

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító

U.i.: Keserű aktualitásul: A „menekült” köntösbe bújt népirtókra tékozolt milliárdos költségeken már régen állhatna Huszt! Mint megannyi más magyar várunk is… a gúnyhatáron innen és túl…

Verses szöveges ráadásul:

Kölcsey Ferenc : Huszt – Jordán Tamás előadásában

Kölcsey Ferenc : Huszt – Kézdy György előadásában

The post HUSZT – Bús düledék vagy pazar várkastély? appeared first on Szögedöm.hu.

Kölcsey Ferenc (1790–1838) Anton Einsle festményén

Kölcsey Ferenc – kéziratának tanúsága szerint – 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Hymnus kéziratát.

A Hymnus eredeti kézirata

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések évezredes hagyományaink és magyar gyökereink ápolóinak méltatásával nemzeti tudatunk erősítését céloz(n)ák.

Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E napon adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással kapcsolatos díjakat:

• Bibliotéka Emlékérem díj
• Brunszvik Teréz-díj
• Csokonai Vitéz Mihály-díj
• Csokonai Vitéz Mihály – közösségi díj
• Éltes Mátyás-díj
• Karácsony Sándor-díj
• Kiss Árpád-díj
• Márai Sándor-díj
• Németh László-díj
• Szent-Györgyi Albert-díj
• A Kultúra Támogatásáért cím
• A Kultúra Pártfogója cím

Kölcsey Ferenc: Hymnus – Csernák János előadásában.

The post A Magyar Kultúra Napja appeared first on Szögedöm.hu.

HUSZT

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.

Dörre Tivadar rajza Huszt vára romjairól (1898)

„Erdély uralkodója, Bethlen Gábor király Szulejmán khán engedélyével ezt a várat Kurusz Madsartól elvette s az oszmán erővel oly erős várrá tette, hogy ki éjnek idején meglátja, az ajka is remeg… falai erős tömések s Iszkander erődítményéhez hasonló erős vár, bástyájának magassága az égboltig ér. Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.
… Mikor a hídra léptünk, a várbéli katonaság százankint jött elő s ötünk fegyvereit is elszedték, szemeinket bekötötték s kezeinket megfogván, teljes száz lépcsőn vezettek fel. Mikor szemeinket felnyitották egy diván-khánenben találtuk magunkat s székekre ülve a Tisza síkságát, a Tisza-folyót, a hegyeket és a székében látszó városokat és falvakat szemléltük.” – jegyezte föl Evlia Cselebi a török világutazó az 1660-as évek elején.

… És mi mégis merengünk… visszamerengni hívunk minden honfit… a távoli magyar múltba… „régi korok árnya felé…” – Történelmi Hazánk, a Kárpát medence csodálatos szegletébe az Észak-keleti Kárpátok lábához… arra a varázslatos területre, amelyet – mióta Trianon elszakította Magyarországtól – „Kárpátalja„-‘nak neveznek…

A Tisza egykor a várhegy lábánál folyt. A várból alagutat vájtak a folyóhoz. Ennek az alagútnak a kijáratánál épült a Régi Vár étterem. A Tisza partjáról nézve a várhegy oldalában a Trianon előtti időben látható volt a fenyőfákból kialakított Szent Korona. A cseh(szlovák) terror idején tüntették el ezt is az egykori Rákóczi-házat övező erdővel együtt…

Mindez természetesen tisztességgel helyreállítandó!
Hivatalos bocsánatkérés után, az elkövető(k) jogutódjának költségén…

Legyen úgy, mint régen volt! Legyen szent a Béke!

Dr Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító

www.makultur.hu

The post HUSZT – 2013 appeared first on Szögedöm.hu.

The post A Magyar Kultúra Napja appeared first on Szögedöm.hu.

HUSZT

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.

Dörre Tivadar rajza Huszt vára romjairól (1898)

Erdély uralkodója, Bethlen Gábor király Szulejmán khán engedélyével ezt a várat Kurusz Madsartól elvette s az oszmán erővel oly erős várrá tette, hogy ki éjnek idején meglátja, az ajka is remeg… falai erős tömések s Iszkander erődítményéhez hasonló erős vár, bástyájának magassága az égboltig ér. Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.
… Mikor a hídra léptünk, a várbéli katonaság százankint jött elő s ötünk fegyvereit is elszedték, szemeinket bekötötték s kezeinket megfogván, teljes száz lépcsőn vezettek fel. Mikor szemeinket felnyitották egy diván-khánenben találtuk magunkat s székekre ülve a Tisza síkságát, a Tisza-folyót, a hegyeket és a székében látszó városokat és falvakat szemléltük.” – jegyezte föl Evlia Cselebi a török világutazó az 1660-as évek elején.

… És mi mégis merengünk… visszamerengni hívunk minden honfit… a távoli magyar múltba… „régi korok árnya felé…” Történelmi Hazánk, a Kárpát medence csodálatos szegletébe az Északkeleti Kárpátok lábához… arra a varázslatos területre, amelyet mióta Trianon elszakította Magyarországtól… „Kárpátalja„-‘nak neveznek…

A Tisza egykor a várhegy lábánál folyt. A várból alagutat vájtak a folyóhoz. Ennek az alagútnak a kijáratánál épült a Régi Vár étterem. A Tisza partjáról nézve a várhegy oldalában a Trianon előtti időben látható volt a fenyőfákból kialakított Szent Korona. A cseh terror idején tüntették el ezt is az egykori Rákóczi-házat övező erdővel együtt…

Dr Sz L

The post HUSZT appeared first on Szögedöm.hu.

A himnusz kézirata

1989 óta január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. E napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz (Hymnus) című versét, mely azóta Erkel Ferenc dallamaival (1844) hazánk nemzeti himnuszává vált.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_himnusza

Szegeden a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva adták át idén is a Szeged kultúrájáért díjakat és a Kölcsey-érmeket.

Tulajdonképpen (alapvetően, végül is) a Himnusz napja (lenne) január 22-ike, de ünnep-e még – vagy csak megemlékezés, s mint ilyen, inkább kötelességszerűen kipipálandó esemény, mint belső késztetésből fakadó örömforrás?

Rögtön föl is tehetjük a kérdést, elsősorban magunknak, el tudnánk-e mondani, akár kisebb hibákkal is, himnuszunknak mind a nyolc versszakát? Úgy sejtem, kisebbségben vannak, akik (még) tudják könyv nélkül a Himnuszt. (És nem csak a Himnuszt.) S vajon hányan olvassák el ilyenkor, újra, legalább évente egyszer, ezen a napon Kölcsey Himnuszát? Találgatás helyett inkább buzdítsuk az olvasót erre. Bár aki ezt a cikket elolvassa, valószínűleg magától olvassa a verseket is. Bizonyosan.

Lehetne értekezni irodalmunk, nyelvünk állapotáról – és az úgynevezett magyartanításról.

Vagy gondoljunk csupán a Magyar Tudományos Akadémia indulására, alapcéljára: a „szép művészségek” és a nemzeti nyelv „kimíveltetésére”. Hogyan is áll az Akadémia mai napság ezen célkitűzések megvalósításával, vagy legalább alapeszméinek őrzésével? Kiváló alkalom lenne az ország népét tájékoztatni erről.

És ha már a Himnusz és nyelvünk ügye, állapota – akkor essék szó a reformkorról is.

Haza és haladás, „a haza minden előtt” – elkerülhetetlen a párhuzam keresése napjainkkal…

A reformkor eszméinek napirenden tartása leginkább a mai elitet érintheti kényelmetlenül, ezért nem emlegetik mostanában még annyi lelkesedéssel sem, mint korábban, akárcsak a valamilyen varázsütésre eltűnt polgárságot, polgári értékeket sem.

Nem is oly régen még tervezték Horváth Mihály Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig című munkájának újrakiadását (1864-ben jelent meg először Genfben, másodjára Pesten 1867-ben), de nem jelent meg a mű majdnem másfél évszázada, holott egyedülálló alap- és emlékműve a reformkornak, a szerző pedig a szegedieknek is ismert (ha másról nem, az utcájáról). És emellett élvezetes olvasmány, csodaszép szöveg, melyet még szívvel is írtak.

 A magyar nyelv és irodalom ügye a kultúra napján is, mint mindennapjainkban, meglehetősen háttérbe szorult, akárcsak az Akadémián. Sorskérdéseink taglalásakor a magyar nyelv ügye a legritkábban kerül komolyan szóba. (A magyar nyelv tanulására legfeljebb külföldiek kapnak ösztöndíjat, a magyar diákok felsőfokú nyelvvizsgával a zsebükben elhiszik, hogy bírják az adott idegen nyelvet, legfeljebb magyarul nem tudják kifejezni magukat…) Aligha csak Kölcsey, és különösen Vörösmarty, nem lelné honát a hazában. A magyar nyelv és irodalom ügyét, mint minden kultúra (egyik vagy legfőbb) alapját, magáénak érző filosz/bölcsész is komoly bajba kerülne, ha össze kellene egyeztetnie a hangzatos szólamokat a napi gyakorlattal. Vajon miért hiszik, hogy a nemzeti nyelv és irodalom kenyéren és vízen is eléldegél? Ez egyébként igaz! De nem jogosít föl arra, hogy vízen és kenyéren tartsák is! Az idei díjazottak között szintén alulreprezentáltak az ünnep alapját szolgáltató „szakma” képviselői. Most már nem ünneprontás, majdnem egy évig, ha emlékeztetünk erre, és arra is, hogy e látványos mellőzés ellenére a díjosztók nagyon is sokat merítenek (még?!) az irodalomból…

Zsoldos Sándor

The post Megkésett(?) gondolatok a Magyar Kultúra Napjához appeared first on Szögedöm.hu.