The post A magyar-szerb történelmi megbékélés feltételei egykor és most appeared first on Szögedöm.hu.

Arany Zoltán elmondta: csaknem száz résztvevő érkezik az ország minden részéből az előadásokra, amelyek a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos segítségnyújtás minden elemét igyekeznek felvonultatni. Az igazgató hozzátette: bár hivatalosan 25 éve van drogprobléma-kezelés az országban, a munkát Farkasinszky Terézia már a 70-es években megkezdte. Az ő szellemiségét követve – amely elsősorban a közösségépítésre alapoz – dolgoznak a szegedi szakemberek még ma is. Az intézményvezető bejelentette, az elmúlt hetek sikereként könyvelhetik el, hogy jövőre építkezésbe kezdhetnek Szatymazon, létrehoznak egy rehabilitációs centrumot, amelyben a tíz felnőtt- mellett nyolc gyermekágy is lesz. Ezzel megalakul az ország első gyermekaddiktológiai osztálya. A projekt második lépcsőjeként a cél, hogy az intézményben 15-15 ágy álljon rendelkezésre a páciensek fogadására – tette hozzá. A szegedi drogcentrum négy intézménye – az ambulancia, a nappali és a közösségi ellátás, valamint a rehabilitáció – évente több tízezres megjelenést könyvelhet el. Az ambulanciát mintegy százan naponta keresik fel, ezzel csaknem 32 ezres megjelenési számmal dolgoznak évente; a rehabilitációs intézetben – 6-12 hónapig – mintegy 30-an vesznek részt évente a kezelésekben; a nappali ellátásban 60-70 kliens jelenik meg; és a tájékoztató munka során is mintegy nyolcezer embert érnek el éves szinten. A betegségek kezelésében a klasszikus drogos problémák mellett megjelenik például a játékszenvedély és a számítógép-függőség kezelése, valamint a dohányzásról való leszoktatás is.

The post A szenvedélybetegségekről tartanak konferenciát Szegeden appeared first on Szögedöm.hu.

A Gyűjteményfejlesztési stratégiák című néprajzos muzeológus továbbképzésen többek között szegedi, budapesti, békéscsabai, szolnoki és szombathelyi szakemberek is beszélnek majd színesebbnél színesebb néprajzi kollekciókról. Szó fog esni például a divattörténet és viseletkultúra helyi vonatkozásairól, a hajósi érseki kastély néprajzi tárlatáról, a kortárs tárgyak gyűjtési esélyeiről, holt és eleven gyűjteményekről és általános néprajzi gyűjteményi kérdésekről.

A háromnapos tanácskozás a változatos előadásoknak köszönhetően átfogó képet nyújt napjaink néprajzi kollekcióinak helyzetéről, fejlődési-fejlesztési lehetőségeiről.

Gyűjteményfejlesztési stratégiák

A néprajz szakos muzeológusok éves továbbképzése

Szeged, 2012. október 3–5.

2012. OKTÓBER 3., SZERDA

14.00–14.30    Köszöntő

14.30–17.00 Előadások

14.30–15.00    Fejős Zoltán (Néprajzi Múzeum): Metaforák erdejében: fehér foltok, hiányok, nyomkövetés, új vadászmezők

15.00–15.30    Bereczki Ibolya (Szabadtéri Néprajzi Múzeum): Kiállításpolitika és gyűjte­ményfejlesztés

15.30–16.00    Bárkányi Ildikó (Móra Ferenc Múzeum): Néprajz? Helytörténet? Divattörté­net? Az egységesülő viseletkultúra helyi sajátosságainak dokumentálása a szegedi gyűjteményekben

16.00–16.30    Illés Péter (Savaria Múzeum): Stand by. Az eleven, a holt és a néprajzi gyűjtemény

16.30–17.00    Vita

17.00–18.30    A Móra Ferenc Múzeum kiállításainak megtekintése

19.30–22.00    Baráti találkozó a Várkertben

2012. OKTÓBER 4., CSÜTÖRTÖK

9.00–12.30 Előadások – stratégia és gyakorlat

9.00–9.20        Szarvas Zsuzsanna (Néprajzi Múzeum): A Néprajzi Múzeum gyűjteményfej­lesztési irányai – stratégia és gyakorlat

9.20–9.40        Mód László (Koszta József Múzeum): A néprajzi gyűjtemény fejlesztésének irányai és lehetőségei a szentesi Koszta József Múzeumban

9.40–10.00      Ando György (Munkácsy Mihály Múzeum): A néprajzi gyűjtemény gyarapítá­sának lehetőségei a 21. század elején. A békéscsabai Munkácsy Mihály Mú­zeum példája

10.00–10.20    Vita

10.20–10.40    Kávészünet

10.40–11.00    Granasztói Péter (Néprajzi Múzeum): Az Etnológiai Archívum mint komplex gyűjtemény fejlesztésének kérdései

11.00–11.20    Korreferátumok: Az Etnológiai Archívum gyűjteményei

11.20–11.40    Szabó Magdolna (Móra Ferenc Múzeum): Tudósok, kutatók hagyatéka múzeu­mi környezetben – a szerzés, feldolgozás, integrálás lehetőségei

11.40–12.00    Erostyák Zoltán (Szántó Kovács János Területi Múzeum): A 21. századi tech­nológia segítsége a gyűjteményi anyagok feldolgozásában és közzétételében

12.00–12.20    Vita

12.30–14.00    Ebéd

14.00–16.00 Előadások – jelenkorkutatás, jelenkor-dokumentáció

14.00–14.20    Frazon Zsófia (Néprajzi Múzeum): A terep helye és a tárgy hangja – dialógus­ban a mával

14.20–14.40    Aranyos Sándor – Sári Zsolt (Szabadtéri Néprajzi Múzeum): Kortárs tárgyak gyűjtése a Skanzenben

14.40–15.00    Fodor Ferenc (Móra Ferenc Múzeum): A gazdálkodás 21. századi változásának dokumentálása a múzeumi gyűjteményekben

15.00–15.20    Gecse Annabella (Damjanich János Múzeum): A változó vallásosság tárgyi világa – funkcióban és a múzeumi gyűjteményekben. Szolnok megyei kutatási tapasztalatok 2010-ből

15.20–15.40    Vita

15.40–16.00    Kávé

16.00–16.20    Romsics Imre (Kalocsai Múzeum): A néprajzi tárgyak adatolásának lehetősé­gei és problémái

16.20–16.40    Vass Erika (Szabadtéri Néprajzi Múzeum): Az Erdély épületegyüttes gyűjte­mény­fejlesztési lehetőségei a Skanzenben

16:40–17:00    Kothencz Kelemen (Türr István Múzeum): A hajósi érseki kastély néprajzi tár­latának kiállítás rendezési tanulságai

17.00–17.20    Vita, zárszó

17.30–19.00    Az Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont megtekintése

2012. OKTÓBER 5., PÉNTEK

8.00                 Indulás Szabadkára, autóbusszal

8.20–9.30        A Móra Ferenc Múzeum külső raktárbázisának megtekintése

10.00–12.30    A szabadkai Városi Múzeum megtekintése, szakmai konzultáció

12.30–14.00    Ebéd, városnézés

14.00               Indulás vissza Szegedre

The post Divattörténetről és viseletkultúráról a szegedi néprajzos konferencián appeared first on Szögedöm.hu.

Az áldozatok pontos száma egyelőre nem ismert, az elmúlt húsz évben többnyire amatőrök kutatták az eseményeket. Átfogó feltáró munka a szerb hatóságok és hivatalos szervek ellenállása miatt egyelőre nem indulhatott. A titoi Jugoszláviában évtizedekig említeni sem lehetett a vérengzéseket, aki mégis szóba hozta, az életével játszott. A kutatások magyar állami támogatása máig is késik. A szerb oldal „támogatás”-áról beszélni is fekete humor. De hát mit is számít ötven-száz ezer magyar?
Az áldozatokról minden évben megemlékezést tartanak az Újszegedi Rendezvényházban, így lesz ez idén is, ezúttal január 28-án. Délután 15 óra 20 perckor kiállítás nyílik meg, amelynek témája a délvidéki népirtás. Megemlékező gondolatokat mond Mojzes Antal és Forró Lajos. Az ezt követő emléknapon zenés, verses emlékműsort tartanak, majd – mint minden évben – megkoszorúzzák a kopjafát. Idén Bogdán József törökkanizsai plébános mond imát.
A délvidéki magyarirtás történéseinek hivatalos feltárása tavaly kezdődhetett meg egy vegyes szerb-magyar bizottság felállításával. Amit az eseményekről eddig tudni lehetett, az annyi volt, hogy a volt Jugoszlávia területén 1944 végén és 1945 elején a partizánok tömegesen végezték ki a magyarokat, akiknek bűnük a nemzetiségük volt. A tavalyi emléknapon egy konferenciát is tartottak, ahol az amatőr kutatók és a történészek számoltak be az általuk eddig feltárt eseményekről.
Sajti Enikő, a Szegedi Tudományegyetem professzora például arról beszélt, hogy a bácskai magyarok elleni partizán megtorlásokról a katolikus egyház tudatosan gyűjtötte az információkat. A kalocsai érsekség levéltári dokumentációjából kiderül, hogy sok ezerre tehető a meggyilkolt magyarok száma, tízezreket hurcoltak el otthonukból vagy utasítottak ki az akkori Jugoszláviából. Egy levélből kiderül, hogy még az orosz csapatok bevonulása előtt elkezdődtek a vérengzések; vannak olyan települések, például Zsablya és Csúrog, ahol a falu teljes magyarságát kiirtották, az asszonyokat és a gyerekeket is „kivégezték”.
Csorba Béla temerini néprajzkutató előadásában tavaly azt mondta el: a partizánok először 1944 telén a települések környékén kisebb, helyi internálótáborokat hoztak létre a magyar és a német lakosság számára. Később központi munkatáborokat alapítottak, volt ilyen Karlócán (ennek dokumentumai fennmaradtak), de munkatábor működött az újvidéki dohánygyárban is. Léteztek emellett a különleges státusú lágerek is, ide a munkaképtelennek nyilvánított lakosságot: a tizennégy esztendő alatti gyerekeket, a hatvan év fölöttieket és a kisgyermekeket nevelő anyákat, valamint a betegeket gyűjtötték össze. A néprajzkutató szerint a lágerek egészen 1948-ig működtek, volt olyan, amelyben hatezren vesztették életüket. A táborok összes áldozatának becsült száma meghaladja a harmincezret, többségük német nemzetiségű volt.
Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Levéltár munkatársa elmondta, a bírósági ítélet nélkül kivégzettekről is találhatók dokumentumok. A kivégzettek egy részéről készült személyi karton, ezeken azonban gyakran még az áldozatok feltételezett bűnéről sincs információ. A levéltáros elmondta: pusztán azért is háborús bűnösnek nyilvánítottak embereket, mert tagjai voltak egy olyan kulturális vagy gazdasági egyesületnek, amelynek nevében szerepelt az a szó, hogy magyar.

A délvidéki szögedi kirajzások sorsát is fölvállaló Szögedi Védegylet elnöke, Dr. Szabó László jelezte szerkesztőségünknek: „a Délvidéki Magyar Holokauszt tagadásának, vagy módszeres elhallgatásának szankcionálása a megújított alkotmányunkból is kimaradt. Bár az EU nem ezért támadta alaptörvényünket, a reményünk megmaradt, hogy a módosított változatban végre ez is tisztességgel megjelenhet. A Délvidéki Magyar Holokauszt kutatóközpontja és a helyszíneken fölállítandó emlékművei, valamint az ártatlan magyarok délvidéki emlékmúzeuma továbbra is csak kirekesztett magyar álom marad.”

A délvidéki, magyarok elleni vérengzésről és módszeres népirtásról részletes dokumentációt (könyvajánlót, dokumentumfilmeket) találnak az ujszeged.hu honlapon:
Magyargyalázat

Lapunk az idei megemlékezésről is beszámol majd. Emellett felkeressük a tavalyi konferencia résztvevői, hogy megtudjuk: hol tart az események feltárása, mire jutott a két ország szakértőiből álló bizottság.

Érdemes megfigyelni (2:08 táján) amint a megkötözött magyar úriembert az akasztása előtti pillanatban a rendkívül „bátor” rác partizán még ököllel lágyékon vágja… Bizonyára ma is szabadon jár… vagy békében halt meg büntetlenül valamelyik kiirtott magyar házában…

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Idén is lesz megemlékezés a délvidéki népirtásról – a kutatóközpont és emlékmúzeum még várat magára appeared first on Szögedöm.hu.