Az urbanizáció terjedésével és az éghajlatváltozással egyre jobban felértékelődik a települési zöldterületek, általában a növényzet aránya, minősége. A hazai tennivalókat jól jelzi az Állami Számvevőszék 2009. szeptemberi jelentése: „Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon a városok zöldfelületi ellátottsága mennyiségi és minőségi szempontból rosszabb a közepesnél, a gondozatlan zöldterületek országos aránya mintegy 14% volt 2004-ben. A környezeti állapot romlása miatt, a zöldterületek növelése érdekében a 2003-2008. évre szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP-II) célkitűzései között szerepelt az egy városi lakosra jutó közhasználatú zöldterületek nagyságának az 1999/2000. évi 38,7 m² alapállapotról 45 m²-re való növelése 2008-ra. Az NKP-II nem tartalmazza, hogy ebbe a városok mely zöldterületei tartoznak. Ennek hiányában az alapállapotnak tekintett 38,7 m² nem ellenőrizhető és a kitűzött cél teljesítése nem mérhető. Az Országgyűlés részére készített NKP-II végrehajtásáról szóló jelentéstervezet sem tartalmaz – adat hiányában – információt a 2008-ra kitűzött cél teljesítéséről, csak annyit rögzít, hogy mértéke elmarad a kívánatostól…

Az egy lakosra jutó zöldterület mennyisége a városok között jelentős szóródást mutatott (0,49-144,06 m²).”

Az Országos Területrendezési és Építési Követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK) az egész ország területére érvényes azon részletes szabályokat fogalmazza meg, amelyek az épített környezet alakítására kihatással vannak. Az épített környezet azonban nem pusztán az épületek és épületszerkezetek halmazát jelenti, hanem körébe tartoznak azok a városi ember által létrehozott és karbantartott közterületi építmények, közterek, zöldfelületek, mesterséges vízfelületek, külterületi létesítmények is, melyekre nézve az OTÉK eddig csak igen korlátozott iránymutatást adott a jogalkalmazók kezébe. Az éghajlatváltozás és a városok lakosságának zöldfelület iránti kereslete, a társadalom ökologikusabb fejlesztési irányokba mozduló gondolkodása, a „zöld építészet” térnyerése igényli, hogy a rendelet alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez, és magáévá tegye az ökológiai szemlélet elemeit.

Nemzetgazdasági szempontból is kimutatható, hogy azon településrészek ingatlanértéke magas, illetőleg értékálló, ahol megfelelő arányban található zöldfelület. A mára lelassult szuburbanizáció legfőbb motorja a zöldbe költözés volt. A minőségi beruházások kiemelt szempontként kezelik a zöldfelületi arányt, szlogenjeikben (lakóPARK, lakóKERT, lakóLIGET) rendszeresen megjelenik a zöldfelületek ígérete.

Az építőipart túlkínálati válság jellemzi. A zöldfelületi kérdés kezelése a településrendezési és fejlesztési folyamatokban ma különösen ígéretes kihívás. Holland kezdeményezésre 2002-ben elindult a Zöldebb Városokért (Green City) Mozgalom, amelyhez Magyarország is csatlakozott. A hollandok élen járnak a települési zöldfelületek közgazdasági hasznainak kiszámításában: több éves monitoring vizsgálatok alapján úgy találták, a holland városokban létesített, egy egységnyi fejlesztési és fenntartási költségbe kerülő zöldfelület a városnak hat egységnyi gazdasági hasznot hajt a közgazdasági externáliákon (ingatlanérték növekedése, egészségügyi előnyök, légszennyezés szűrése, rekreációs szolgáltatások stb.) keresztül.

A Pro Verde! tanulmány a Budapest Főváros Önkormányzat zöldfelület fejlesztési határozatának megalapozó szakmai tanulmányaként készült 2006-ban, számos előremutató javaslattal. A nagy ingatlanfejlesztési hullám idején azonban nem kerülhetett széleskörű megvitatásra. Ezért 2014-ben a Levegő Munkacsoport, a Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítész Tagozata, a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Magyar Zöld Építés Tanácsa (HUGBC) módosító javaslatokat készített a zöldfelületi mutatók javítása, települési zöldfelületek létesítésének jogszabályi elősegítése céljából.

Forrás: Szabályozási javaslatok városaink zöldítésére – levego.hu

The post Szabályozási javaslatok városaink zöldítésére appeared first on Szögedöm.hu.

Miről szól az Alkímia Ma előadássorozatban Ön által bemutatott OFFICAIR-projekt?
A projekt központi témája a levegőminőség és a korszerű irodaházakban dolgozók egészségügyi és komfortérzete volt. Az előadáson bemutatott vizsgálatokat az OFFICAIR elnevezésű uniós pályázat keretében végeztük el, amely 2010 novemberében indult el, és amelyet a University of Western Macedonia koordinált. Magyar részről az ELTE Környezettudományi Kooperációs Kutatóközpontja vett részt benne, emellett további 13 kutatóintézet működött közre Európa-szerte. A projektet finanszírozó Európai Bizottság számára fontos volt, hogy az egész Unió reprezentálva legyen a pályázatban, ezért részt vettek intézmények Dél-, Észak- és Nyugat-Európából egyaránt, bár Közép-Európából csak mi magyarok működtünk közre. Az összesen 13 intézet közül nem mindegyik végzett helyszíni mintavétellel egybekötött levegőkémiai méréseket, ez ennél összetettebb pályázat volt, ahol nemcsak a beltéri levegőminőséget és a komfortérzetet vizsgáltuk, de célunk volt új légszennyező anyagok azonosítása is.

Abból indultunk ki, hogy a modern kor városi embere ideje 90 százalékát épített környezetben tölti, és ebből is nagyon sokat a munkahelyén. Napjainkban a globális felmelegedés miatt szükségessé vált az energiatakarékos épületek létrehozása, amilyenek a korszerű irodaházak is. Ezek zártak, csökkentett természetes légcsere jellemző rájuk, bent légkondicionálás működik és így várható, hogy a kültéri légszennyeződés hozzájáruljon a beltéri levegőminőséghez. Ehhez még vegyük figyelembe a rengeteg fénymásolást, de kibocsátanak illékony szerves vegyületeket, illetve aldehideket még a puha fából készült bútorok, padlószőnyegek, festékek, lakkok, légfrissítők, takarítószerek is, sőt maguk a dolgozók is dezodorok, parfümök és egyéb kozmetikumok használatával. E légszennyező anyagok reagálhatnak például a fénymásolás során keletkező ózonnal – a felmérés célja az volt, hogy meghatározzuk, pontosan milyen koncentrációban vannak jelen ezek az anyagok a beltérben, illetve az, hogy új légszennyező anyagokat azonosítsunk.

Milyen vizsgálatokat végeztek?
Ez az ambiciózus pályázat összekötötte a kémiát a foglalkozás-egészségüggyel, és ezért részt vettek benne több szakterület dolgozói, foglalkozás-egészségügyi kutatóintézetek orvos munkatársai is. Először fel kellett mérni az épületek műszaki állapotát. Ehhez először egységes kritériumokat dolgoztunk ki, például hogy a vizsgálandó irodaház 10 évnél ne legyen régebbi építésű, működjön benne légkondicionálás, megfelelő számú ember dolgozzon benne és építéséhez nem használtak például azbesztet vagy ólmot, az épületen belül tilos legyen dohányozni. Ezután az előzetes válogatás után végeztünk egy online kérdőíves felmérést a dolgozókkal, amelyben többek között arra kérdeztünk rá, hogy vannak-e olyan egészségügyi panaszaik, amelyek a beltéri levegőminőséghez köthetőek. Ezt követően leszűkítettük a kört, országonként átlagosan három-öt épületre, ahol kémiai vizsgálatokat is végeztünk, legvégül pedig egy-egy helyszínen orvosi vizsgálatoknak is alávetettük a dolgozókat. Ezek során főleg úgynevezett stressz-markerek jelenlétére voltunk kíváncsiak. Ezenfelül kül- és beltéri szállópor respirábilis frakcióját gyűjtöttük és jellemeztük.

Hogyan szűkítették le az épületek körét?
Huszonnégy épületet választottunk ki, amelyek műszaki szempontból mind megfeleltek volna, ezekben végeztük el a kérdőíves online felmérést. Ezután rangsoroltunk az épületeket műszaki állapot, a válaszadók száma és a kapott válaszok alapján, majd ezután következett az, hogy személyesen újra felvettük a kapcsolatot minden potenciális épület üzemeltetőjével, bérlőjével. Tapasztalataim szerint mindegyik fél együttműködő volt, egyszer sem volt olyan problémánk, hogy egy irodaház nagyon jó lett volna a szempontjaink alapján, de elutasításban részesültünk volna.

Milyen eredmények születtek?
Mivel a pályázat most zárult csak le, az eredmények kiértékelése még folyamatban van. A szakmai jelentés hat hónapon belül készül majd el. Annyi biztosan látszik már most, hogy az általunk vizsgált illékony szerves vegyületek, aldehidek koncentrációja, melyekre létezik hazánkban beltérre definiált határérték is, nem éri el az egészségügyi határértékeket. De olyan vegyületek koncentrációját is meghatároztuk, amelyekre jelenleg még nincs meghatározott egészségügyi határérték – az Európai Bizottság éppen a mostani vizsgálati eredmények alapján dönthet esetleg úgy, hogy határértéket kell-e meghatározni. Olyan vizsgálat volt ez, amelynek a termését csak sokkal később arathatjuk majd le. Ugyanakkor a már említett beltéri respirábilis szállópor esetén a King’s College munkatársaival először végeztünk olyan vizsgálatot, mellyel ennek az emberi szervezet tüdő hámfolyadékát károsító potenciális képességét határoztuk meg.

Milyen gyakorlati haszna lehet a vizsgálatoknak?
Szerintem az lenne a legjobb, ha eljutnánk oda, ahová a francia partnerek. Franciaországban minden építőanyag, bútoralapanyag, pác, lakk, festék kap egy címkét, ami azt mutatja, hogy mekkora az illékony szerves vegyületek emissziója – olyasmi ez, mint nálunk az energiaosztályt jelző címke a hűtőkön. Ezek alapján az irodaházakat tudatosan építhetnénk és rendezhetnénk be. Azt szeretnénk elérni, hogy Európa minden országában egységes elvek, standardok legyenek érvényben az irodaházak építése és minősítése terén. Az Európai Bizottság tudományos és kutatási ügyekért felelős biztosának és az EP-képviselőknek tavaly októberben Brüsszelben mutattuk be az OFFICAIR-pályázat eddig elért kutatási eredményeit, és ez a bemutató igen sikeres volt.

Önök hogyan kerültek a kutatásba?
Az Unió azokat az együttműködési projekteket részesíti előnyben, melyek erősítik a tagállamok közötti kohéziót. Mi figyeljük az ilyen nemzetközi együttműködési pályázati felhívásokat, de egyébként is nemzetközi szakmai találkozókon való részvétel kapcsán gyakran kialakulnak az intézmények között szakmai együttműködések, amelyek révén aztán akár közösen pályázhatnak is. Ezért is nagyon fontos, hogy a kutatási eredményeinkkel megjelenjünk a nemzetközi szakmai konferenciákon, megismertessük ezeket és ezek révén is újabb együttműködéseket teremtsünk. Volt már néhány partner, akiket ismertünk a mostaniak közül, de a többiekkel is hatékonyan együtt tudunk működni, rendszeresen voltak szakmai találkozások, megbeszélések. A pályázat egyik nagy pozitívuma egyébként, hogy a méréseket harmonizált szempontok szerint építettük fel és végeztük el. Hogy a kémiai mérések összehasonlíthatóak legyenek, a különféle vegyületek vizsgálatát külön intézetek végezték. Központi laboratóriumokat neveztünk ki az adott légszennyező komponensekre, mert ha a méréseket mindenki a saját készülékeivel végezte volna, az eredmények nem lettek volna megfelelően összehasonlíthatóak a kisebb-nagyobb eltérések miatt. Az összevethetőség miatt volt fontos a központok kinevezése, volt ilyen illékony szerves vegyületekre, aldehidekre, nitrogén-dioxidra, és a miénk volt például az ózon mennyiségi meghatározása és a belélegezhető (respirábilis) szállópor vizsgálata, kémiai jellemzése.

Forrás: www.elte.hu/hir

The post OfficAir – Az irodában sem szabadulhatunk a légszennyezéstől! appeared first on Szögedöm.hu.

2013. február 15. – „Tiszta levegőt mindenhová: A változás szeleit az európai levegőpolitikába!” – ezzel címmel rendezett közös konferenciát az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) és a „Korommentes levegőt az éghajlatért” kampányban részt vevő szervezetek Brüsszelben 2013. január 8-án. Az időzítése nem véletlen: 2013-at az Európai Bizottság a Levegő Évének nyilvánította Európában. A rendezvény egyik előzménye az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2012. novemberben kiadott jelentése, mely elemzést tartalmaz Európa közlekedésből fakadó légszennyezéséről. Az írásból kiderül, hogy Európa lakossága olyan környezeti terhelésnek van kitéve, mely révén nem érezheti magát biztonságban: a szennyezett levegő, mint megbetegítő tényező és mint halálok is előkelő helyre került az európai tagállamok statisztikáiban.

A brüsszeli esemény házigazdája Észak-Rajna-Vesztfália brüsszeli missziójának képviseletében Rainer Steffens volt, aki a megnyitón rövid beszédében kitért arra, hogy Németországban már nagy erőt képvisel a környezetvédelem – azon belül is a levegőtisztaság védelme – a politikában, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a már korábban kijelölt kibocsátáscsökkentési célokat enyhíteni nem jó stratégia, helyette egyes területeket a halasztás lehetőségével lehet segíteni. A megnyitón üdvözölte az egybegyűlteket Jeremy Wates, az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB) főtitkára. A rendezvény keretei között hirdették ki a “Légképezés” fotópályázatának (Competition ImaginAIR) győzteseit. Az előadásokat három blokkra osztották fel, ezek három, előadásokon átívelő közös üzenettel bírtak és egy-egy külön elnökkel (Kathleen Van Brempt, Jo Leinen, Matthias Groote), és mindegyik után 15 perc beszélgetés következett az előadókkal és további résztvevőkkel.

Elsőként Janez Potočnik az Európai Bizottság környezetért felelős tagja Levegőminőség avagy egészségünk és környezetünk együttes védelme címmel tartott előadást, melyben három alapvető kérdést tett föl, amelyek megvitatása a társadalommal azért fontos, hogy a motiváló erőt, a célt az emberek ne tévesszék szem elől. Így választ adott arra a kérdésre, miért olyan fontosak a további lépések a tiszta levegőért annak ellenére hogy számos szennyező anyag esetében már 80-90 százalékkal csökkentek a káros kibocsátások az 1980-as évek adataihoz képest. Még jelenleg (2010) is 420 ezren halnak meg Európában idejekorán a légszennyezettséggel összefüggő megbetegedésekben, és ez a szám cselekvésre szólít fel.

A legnagyobb problémákat 5 csoportba sorolta, elsőként a levegőszennyezéssel kapcsolatos eltérő (tag)állami politikáról beszélt, említve, hogy sok tagállamban a levegőminőség kérdésköre a helyi hatóságok, önkormányzatok szintjére van engedve, pedig sok szennyező forrás ezeken kívül helyezkedik el, ráadásul a helyi hatóság esetenként nem rendelkezik elég alkalmas szakértővel. Ezért Janez Potočnik javaslata, hogy a tagállamok a megoldás módját is közösen dolgozzák ki a közös cél, a tiszta levegő elérése érdekében. A második nagy probléma a határokon átnyúló levegőszennyezés. Erre példának a PM2.5 részecskeszennyezést említette, melynek 50 százaléka származik más országból, mert még tovább tartózkodik a levegőben, mint korábban feltételezték, így van ideje hosszan vándorolni. Ennek megoldásaként kibocsátási szabályozást kell bevezetni az Európai Unión kívüli államokban is. A harmadik sürgető probléma a közlekedésből származó légszennyezés, mely nitrogén-oxidok tekintetében meg sem közelíti az elvárt kibocsátás-csökkenést, ezzel kapcsolatban később még elmondta, hogy az Európai Bizottság tagjai azon dolgoznak, hogy a közlekedési eszközökre vonatkozó környezetvédelmi elvárásokat az illetékesek számára megalkossák.

A rendezvény keretei között hirdették ki a “Légképezés” fotópályázatának (Competition ImaginAIR) győzteseit.

A negyedik problémát Janez Potočnik abban látja, hogy nem minden ágazat vesz részt a kibocsátás-csökkentési programban, ezért az energia, a közúti közlekedés, az erőművek és a hulladékkezelők hatékony átalakulásai után a többi szektorban is hasonlókat kell bevezetni. Ezen területek kibocsátásának szabályozására a legjobbnak azt látja, ha a tagországok együttműködnek a döntésekben, például a határértékek megállapításában. Említette a nemzetközi hajózást, melynek a kén-dioxid kibocsátása bőven meghaladja a megengedett mértéket. Ennek a helyzetnek a javulását a tagállamokkal együtt lehet elérni.

Az utolsó (ötödik) megoldandó problémaként arról beszélt Janez Potočnik, hogy azon különböző szakpolitikáknak kellene együttműködniük, melyek egyébként szorosan összefüggenek egymással a céljaik tekintetében, így például a levegőminőség javítására vonatkozó intézkedések egyértelműen kapcsolódnak – és együtt kezelhetőek – az éghajlatváltozás elleni programokkal.

A fenti okokból kifolyólag tehát további intézkedések szükségesek a levegőminőség javítása érdekében. Ezek “hogyan”-járól Janez Potočnik elmondta, hogy a jelenlegi szabályozások és azok betartatása jó úton halad, a továbbiakban a 2020-ig, 2030-ig, valamint 2050-ig tartó időszakokra pedig további kibocsátási célértékek kerülnek meghatározásra.

Végül kitért arra, hogy a környezetszennyezés ellen tett lépések hosszabb távon bevételt jelentenek az államoknak, az iparnak, így mindenki számára előnyösek. Az európai ipar már ma is élen jár a levegőminőség védelmét szolgáló berendezések gyártásában, és a szigorúbb szabályozással még nagyobb versenyképességi előnyre tehet szert. A szabályozások esetleges enyhítése – amit sok szektor követel – tehát senkinek sem válna hasznára.

A légszennyezést a forrásánál lehet a leghatékonyabban megállítani

Jacqueline McGlade, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) vezetője összefoglalta, milyennek értékeli a jelenlegi levegőtisztasági helyzetet Európában a tavaly közzétett elemzés nyomán

Christer Ågren, a Légszennyezés és Éghajlat Titkárság (AirClim) képviseletében a légszennyezés emberi egészségre gyakorolt hatásáról elmondta, hogy – a tavaly készült tanulmányban bázisévként alapul vett – 2005-ös év PM10-szennyezésből eredő 455 ezres halálozási szám az Európai Unió tagállamaiban (EU27) 2030-ra még mindig 300 ezer feletti idő előtt elveszített emberélet lesz a mai szennyezés-csökkenési ütemmel számolva. A határokon átnyúló levegőszennyezés veszélyeire is kitért, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi eszközökkel elérhető legnagyobb kibocsátás-csökkentés fékező ereje leginkább az ambíció hiánya. Elmondta, hogy 12 tagországnak nem sikerült 2010-re az addig kijelölt kibocsátás-csökkenést elérnie nitrogén-oxidok tekintetében, három tagállamnak az illékony szerves vegyületek és az ammónia terén, az apró részecskeszennyezésben (PM10) pedig majdnem minden tagállam túllépi a megengedett mértéket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a lakosság 80-97 százaléka van kitéve súlyos PM10- és ózonszennyezésnek. Kiemelte, hogy a legjobb elérhető technológia (BAT) használatával a tüzelőberendezések kén-dioxid- és nitrogén-oxid-kibocsátása 80-97, ill. 59-87 százalékkal lenne csökkenthető a 2004-es szinthez képest. Crister Ågren kibocsátási szektoronként bemutatta, hogy az elmúlt években nem sok javulást sikerült elérni, a hajózás kibocsátás-csökkentésével kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a Teljes Kibocsátás Kontrollterületet (ECA) kiterjesztené Európa összes tengeri területére, ezen kívül a hajózási sebesség és a részecskék kibocsátási szintjének csökkentését javasolta. Végül leszögezte – és felmérési eredményekkel bizonyította –, hogy a befektetett energiát és anyagi ráfordítást messze túlszárnyalja az emberi egészség megőrzésével járó haszon, és – nem meglepő módon – nagyobb összegű a befektetés esetén sokszorozódik a haszontényező. Ebből levonható az a következtetés, hogy kevésbé érdemes a legolcsóbb, még elfogadható eredménnyel járó megoldásokat keresni, inkább a legnagyobb egészségügyi haszonnal járó eljáráshoz kell a ráfordítást kigazdálkodni. Összefoglalásként az eddig előírtnál szigorúbb kibocsátás-csökkentést javasolt minden kibocsátó szektorban, valamint az éghajlatváltozás lassítására sürgős lépések megtételét az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentésére.

Cselekedjünk az emberi egészség védelméért

Phil Hogan, ír környezetvédelmi miniszter energikus előadásában bemutatta Írország követhető, jó példaként szolgáló zöldpolitikáját, mely tárgyalására az éppen 40 éves Európai Gazdasági Közösségben (EEC) való tagság jó időzítésként hatott. Kiemelte, hogy a szennyezett levegő a közvetlen emberi egészségkárosító hatáson túl egész társadalomra kiterjedő hátrányos hatással is bír, hiszen a gazdaságot, a termelékenységet csökkenti, károsan hat a mezőgazdaságra, erdőgazdálkodásra, valamint az épített környezetet is rombolja, így például a világörökség részeként védett épületeinket, tájainkat. Természetesen Hogan sem feledkezett meg a levegőszennyező anyagok klímaalakító hatásáról, mely már az egész földi lakosságot érintő probléma. Írország környezetvédelmi politikájára egy – Magyarországot jelenleg hangsúlyosan érintő – példaként említette, hogy 20 évvel ezelőtt Dublinban (aztán több ír városban és faluban) betiltották a gyenge minőségű szén használatát a háztartások fűtésére, és ezáltal a téli időszakban jelentősen csökkent a légzőszervi megbetegedésekből fakadó és egyéb légszennyezettséggel összefüggésbe hozható halálozások száma.

Francesca Racioppi, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) regionális irodájának képviseletében a Világszervezet levegőminőségi ajánlásáról tartott előadást, melyet a levegőszennyezés egészségre gyakorolt káros hatásainak bemutatásával kezdett. Fontos része volt az előadásnak a légszennyezés egészségkárosító piramisának bemutatása, ez mutatja meg, hogy amellett, hogy hány ember idő előtti halálát okozza a légszennyezettség (az EU-ban 430 ezer évente), nagyságrendekkel több európai lakos szenved annak valamilyen egészségügyi káros hatásától, amiről a döntéshozók gyakran elfelejtkeznek, pedig jelentős államháztartási hatással bír a sok kórházi ellátás és munkaképtelen ember miatt. Racioppi kiemelte, hogy az Egészségügyi Világszervezet irányelvéhez képest az európai tagállamok PM10 szennyezettsége bőven és állandóan túllépte a megengedett határértéket az elmúlt 10 évben (2010-ig), valamint felhívta a figyelmet a beltéri levegőszennyezés súlyos veszélyeire, különösen a szénnel működő, nem biztonságosan összeszerelt tüzelőberendezések használata esetén. Hangsúlyozta, hogy teljes összefogás (lakosság, döntéshozók, ipari vállalatok stb.) szükséges ahhoz, hogy szabályozási intézkedéssel (szigorúbb szabályok), szerkezeti változással (szállítási módok, megújuló energia termelés és hasznosítás) és a viselkedés változásával (pl. utazási szokások: repülő helyett vasút) a PM10 és más légszennyező anyagok mennyiségét csökkentsük, és ezzel az éghajlatváltozást és a közvetlen káros egészségügyi hatásokat gyengítsük.

Az éghajlat és a levegő közös védelmében

Connie Hedegraad, az Európai Unió klíma és energia főbiztosa arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos a környezetvédelem különböző részeit egységként kezelni, így a levegőszennyezés és az éghajlatvédelem témáját, hiszen szoros összefüggésben vannak egymással. Hangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha tisztában vagyunk vele és javaslatainkban is megmutatjuk, hogy egy-egy lépésnek egyszerre van kedvező hatása az éghajlatra, az emberi egészségre, a városi közlekedésre és a levegőminőségre, akkor a döntéshozók, a politikusok is nyitottabbak lesznek a terveinkre.

Lena Ek, az Európai Tanács tagja, svéd környezetvédelmi miniszter, aki korábban 7 évig az Európai Parlamentben energiaüggyel foglalkozott, elmondta, hogy még Svédországban is 3 ezer ember korai halálát okozza a levegőszennyezettség. Arról is beszámolt, hogy az északi országokban – így Svédországban is – szemmel láthatóak az éghajlatváltozás jelei a jég olvadásán, melyet a rárakódott koromszemcsék gyorsítanak. Beszédében kitért a fejlődő országok problémakörére, mely területeken még rengeteg tennivalója lesz az emberiségnek az elkövetkező évtizedekben.

Az együttes megoldások hasznosságára Lena Ek is felhívta a figyelmet, vagyis arra, hogy együtt kell kezelni a levegőminőség és az éghajlatváltozás ügyét, valamint látni kell, hogy az ebből fakadó változások, szabályozások gazdasági előnyhöz vezetnek. Kiemelte, hogy az alternatív megoldások keresése, támogatása mellett az olajvállalatokkal is foglalkozni kell, hogy még ezek is a lehető legkisebb kárt okozzák a levegőminőség, az éghajlatváltozás és a gazdaság terén. A miniszter asszony felhívta a figyelmet a civil szervezetek fontos szerepére, hiszen minden tagállamban az ő figyelmük, jelzéseik lehetnek az indikátorok egy-egy intézkedés végeredményét és a folyamatot tekintve.

A nemzetközi hajózásról újra elhangzott, hogy sajnálatos módon még nincs megfelelően szabályozva a használt üzemanyaguk károsanyag-tartalma, így az százszor károsabb, mint amit a személygépjárművek használnak.

Mark Lawrence, a Fenntartható Kölcsönhatások a Légkörrel (SIWA) tudományos igazgatója a Haladó Fenntarthatósági Kutatóintézetben (IASS) vázolta, hogy modellezett folyamatok arra engednek következtetni, hogy néhány évtizeden belül a lebegő szilárd részecskék (PM10) akár vezető halálokká válhatnak szerte a világon, a vízhiányt és a higiénia hiányát megelőzve, valamint súlyos következménye lehet a levegőszennyezettség mezőgazdaságra gyakorolt romboló hatásának. Felhívta a figyelmet arra, hogy míg a légkörben rövid ideig tartózkodó szennyező anyagok esetében elég, ha a mostani kibocsátási mértéket csökkenti az emberiség, és 2050-re már számottevő légköri tisztulásuk volna tapasztalható, addig a szén-dioxid kibocsátás teljes megszüntetése bírna egyedül azzal a következménnyel, hogy 2050-től elkezdene csökkenni annak a légköri koncentrációja. Ezen kívül a metán- és a koromkibocsátás lehetséges és sürgető csökkentéséről beszélt Mark Lawrence, melyekre számos megoldást kidolgoztak a kutatóintézet munkatársai, és amelyek mind a forrás mind a végső kibocsátó esetén kínálnak lehetőségeket. Ezután kitért arra, milyen eredménye lenne a különböző anyagok kibocsátás-csökkentésének a földi hőmérsékletre, kiderült, hogy 2070-ig a közel 3 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés – minden eszközt bevetve – alig több, mint 1.5 fokosra enyhíthető, viszont ha csak 20 év múlva vezetjük be a szén-dioxid csökkentésére vonatkozó szabályozásokat (és azok betartását), akkor csak 2 fokos emelkedés után tud megállni a folyamat.

Szegő Judit
(a Levegő Munkacsoport megbízásából)

Forrás: levego.hu

The post Még mindig 420 ezer halálos áldozat évente appeared first on Szögedöm.hu.

Ösztönzésül íme a Levegő Munkacsoport kampánya: – Kamionról vasútra!
Mivel egyetértésünk határtalan, így magunk is  szívesen hírleljük támogatólag a célkitűzéseiket.

Nekünk szegedieknek, akik több, mint négy fölöslegesen elszennyezett éven át nyögtük a Kelet-Balkán (Olájország és Bulgária) elsietett EU-csatlakozását, megötszörözött átmenő teherforgalommal, könnyű megértenünk, mit szenvednek, akiket a teherforgalom terhel.

A „Kamionról vasútra!” kampányban a Levegő Munkacsoport a gazdasági szabályozórendszer és a közlekedési infrastruktúra átalakításáért,  egy olyan Magyarországért dolgozik, melyben a teherszállítás káros mellékhatásai nem veszélyeztetik embertársaink életét, környezetünk állapotát.

„Ma a nehéz tehergépkocsik üzemeltetői csak egy részét fizetik meg annak, amibe a közúti szállítási infrastruktúra fenntartása kerül, és semmit abból a környezeti és egészségi kárból, amit okoznak. Ellenben: A tehergépkocsik üzemeltetői minden magyar állampolgártól évente mintegy 100 ezer forint támogatást kapnak ajándékba.” – Hangzik a Levegő Munkacsoport ébresztője. – „Ezen kell változtatni, mégpedig úgy, hogy az állam és az önkormányzatok bevezetik a kamionok kilométer- és szennyezésarányos útdíját.
Az útdíj értelme az, hogy minden fuvarozó annak arányában vesz részt az úthálózat fenntartásában, amennyire használja azt, továbbá annak arányában járul hozzá a közlekedési környezetszennyezés csökkentésének finanszírozásához, amekkora zajt csap és amilyen mértékben szennyezi a levegőt. Ezáltal ösztönözve van arra, hogy minél kevésbé szennyező járművet használjon, és a lehető legszervezettebben, a legkisebb futásteljesítménnyel juttassa az árut a célba.”

Elgondolkodtató kérdések:

• Miért nyeljük le a mások szennyét, füstjét? (Ha a dohányosokat ki lehet utál(tat)ni mindenhonnan…)

• Ha lenyeljük, hát miért nem fizettetjük meg velük az okozott kárt? (Kinek üzlet velünk lenyeletni?)

• Miért tűrjük el, hogy a kárunkon mások (egyebek között magyarokat ma is sanyargató olájok) tovább gazdagodjanak?

És végül…

• Ha mindezt eltűrtük eddig, hát miért nem változtatunk rajta most?! Hány magyar halál kell még az ébredéshez?!

Hát bizony teher-fronton igazán van min gondolkodnunk…

Hasznos merengést!
és
Szöbb Jövendőt!

kíván
a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
elnök

Ajánlott oldalak: „Kamionról vasútra!” – Levegő Munkacsoport

Maros-menti Halálút – Öntömjén helyett számvetést várnak Botkától a városvédők (DM)
Rádió hangfölvételekkel és TV-fölvételekkel…

Dr. Szabó László nyilatkozata (Rádió 88, 2011-04-18)

Ajánlott olvasmány még:

Átfogó, kerékpárbarát – és az európai fejlődés irányainak is (pl. P+R) megfelelő – hosszú távú közlekedésfejlesztési terv kidolgozására tett indítvány ( 2007.09.22.)

Szeged Város P+R rendszerének kialakítása(2008.09.22.)
(P+R : A fejlett országokban jól működő forgalom-terheléstől mentesítő „járgányváltó” rendszer.)

Szeged balvezetése természetesen azóta sem tett ezügyben (sem) lépéseket…

Véderdők, járgányváltók (P+R), kerékpáros, vagy éppen gyalogos híd, füstmentes belváros – milyen messze vagyunk mindettől Szegeden!
Végül is, nincs ezen mit csodálkozni! Ilyen egy Város, melynek gyüttmönt vezetőit nem érdekli más, csak a saját hatalmuk. Ilyen egy Város, melynek vezetői nem ismerik városuk múltját sem, így nincsen igazán elképzelésük annak szebb jövőjéről sem. Ilyen egy Város, melyet nem szeretnek a vezetői. És végtére is: Ilyen egy Város, melynek polgárai – talán jobbak híján(?) – újraválasztják teljesen alkalmatlan és őket csak kihasználó balvezetőiket…

Dr Sz L

Átfogó hosszú távú környezetvédelmi fejlesztési terv Szegeden és Újszegeden

• Rádiófölvétel: 2007, Föld Napján

The post Kamionról vasútra! – Teher(autó)mentes országutak? appeared first on Szögedöm.hu.