Máig agyonhallgatva…

Szebben zöngene hangzatos alliterációval a „Habsburg-hízlalás„, de 1918 őszén  a Habsburgokat már kifúrták saját bécsi férgeik… (Csak jobb lett volna Rudolf a trónon!)

1919. szeptember 10. – Gyászbetűs dátum !
Magyar történelem – a nemzethalál kezdete…
Mégsem tanítják eggyetlen magyar iskolában sem!

Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy Magyarország szétszaggatása nem Trianonnal kezdődött!
A gyalázattal a Nyugat nem várt két esztendőt!
Ha már beletépett az osztrák nemzethúsba, hát vetett nekik koncot a magyaréból!

Ma 99 esztendeje kezdődött el Magyarország teljes fölszámolása. – Saint Germainben.
Az országunk maradékán tomboló Vörös Terror – történelemhamisítóan szépelegve a “Tanácsköztársaság” – jutalmaként.

Ne feledjük!

1919-ben tépett a húsunkba igazán – az általunk évszázadokon át védelmezett – Nyugat!

Amíg Európa máig tele van soknemzetiségű államokkal és (EU-jogoktól) zabolázatlan nemzeti(ségi) elnyomással, addig bennünket pusztán az előbbiért, a soknemzetiség(űség)ért ádázul szétszaggatott.

De lássuk csak az ítélkezőket, az ítélkezés színterét!

Franciaországban például még néhány évtizede is brutális verés és kiközösítés járt az anyanyelv használatáért – francia megszállás alatt álló – flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, de még („dél-francia”) provanszál területeken is!
Az önálló nyelvű Korzika függetlenségi törekvéseit pedig már említeni is merészség…

Talán egy franci vicc-film is többet mond minden magyarázatnál: Nagy zűr Korzikán

Ellenben a nálunk (már 100 éve is!) Európának példát adóan egyenrangúként kezelt honi nemzetiségieknek Párizs álszentjei új országokat szaggattak az “önrendelkezés” jogán!
Ezek aztán csöndben elvégezték a maguk kis ethnikai piszkolgatásaikat…
A Fölvidéken, a Délvidéken és persze Erdélyben is!

Ez bizony nem tréfa! Színtiszta kettős mérce!
Lássuk hát, mindez hogyan is eshetett!

Bár az éppen 100 esztendeje kezdődött Nagy Háborút mi magyarok úgy végeztük, hogy egyetlen ellenséges katona sem állomásozott a földjeinken, hazaáruló vezetők, antimagyarok bizony behívták és beengedték őket. A moszkovita linder béla (neve nagy betűt magyartól soha nem érdemel!) pedig még a honvédőkkel a fegyvereiket is eldobatta! (Ugyanezidő alatt Törökországban egy valódi török vezető újra fölfegyverezte népét, és az országát a meghagyottnak kétszeresére visszahódította…)

Az eredmény idegen megszállás és Vörös Terror! Végül pedig egy szétszaggatott, megcsonkított, megalázott magyarság, mely máig nyögi az akkori aljasok árulását.

Az antant területi ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései

Szeptember 10.-e a Saint Germain-i békeszerződés napja, azaz a magyar tragédia kezdete.

1919. szeptember 10.-én… ezen a napon szentesítette először a magyarellenes Nyugat Magyarország megcsonkítását. Nem Nagy-Magyarországét! Hanem az Ezeréves Magyarországét! Aki az “Ezeréves”-re “Nagy-Magyarország”-ot mond, az – tudatlanságában is – történelmet hamisít!

Mi is Nagy-Magyarország? Ezt érdemes egyszer s mindenkorra tisztázni!

“Nagy Magyarország”, mint olyan egy nehezen értelmezhető fogalom. Sokkal nehezebben, mint rabló szomszédaink vérgőzös víziói. Azok ugyanis csak rémálmok. “Nagy Magyarország” bizony létezett! Méghozzá… Sokféleképpen létezett. Az Árpád-korban Ausztria fele is hozzánk tartozott (az Óperencián innen), az bizony “Nagy Magyarország” volt. De “…nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára…” is, meg Morvaország, meg Szilézia is, mint sok más – ma “távoli” – déli terület (Kucsói, Barancsi, Macsói, Sói, meg Uszorai Bánság) is magyar fennhatóság alatt volt jó magyar Mátyásunk idején…

Egy “Nagy Magyarország”: Mátyás király Magyarországa: (Bécs-Berén-Boroszló a nyugati – halványkék – karéjban, a Mátyás-karéjban, a nyugati Magyar-karéjban… )

“Nagy Magyarország” nem vízió, hanem színes történelem, gazdag múlt, mely föleleveníthető. Fölelevenítendő! Ha soknemzetiségű – kis nemzeteket autonomiák nélkül elnyomó – Franciaországok létezhetnek a modern Európában, hát elrabolt területeink akár holnap visszatérhetnek. Párizs pedig baráti üdvözléssel rajonghatja körül kirekesztő eleik által okozott sebeink orvoslását.
Ha Izrael visszakövetelhető volt 2000 év múltán, hát 90 esztendő, az nekünk semmi! És itt csak néhány országrészről van szó.  Folyamatos magyar jelenléttel. Remélhetőleg nekünk nem kell 2000 évet várnunk, hogy helyreálljon a magyar rend. A hazai kisebbség, főleg a zsidóság (hazafias és cionista egyaránt) pedig bizonyosan támogatja a magyar revíziót, már csak Izrael újjászületésének – Levante revíziójának – hasonlatossága miatt is. Hiszen… magyar zsidó ötlete volt Izrael újjáteremtése is! No persze a magyar ügyben nincsenek olyan kényes kérdések sem, mint Herzl Tivadar nagy tervében, mint Palesztina helyén alapítandó  Judenstaat (Zsidó-Állam) esetében.
A magyar jog a Kárpát medencére megkérdőjelezhetetlen. Mi pedig nem is kívánjuk a – túlnyomóan nem-magyar lakosságú – Bécsi medencét, meg Morvaországot, meg Sziléziát sem…
Bár ezek is magyar területek voltak, mi mégis belátjuk, hogy ezek követelni ma már nem volna illendő…

De amit Saint Germainnél, meg Trianonnál megszaggattak, azok több, mint ezeréves – többnyire állandó –  magyar területeink voltak, a Haza magja és alapja.

Magyarország elszakított területei – érdemes Franciaország flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, provanszál és a világ túlfelein álló gyarmatok máig megszállt területeivel összehasonlítani!

No de mi is történt Saint Germain-ben, 1919-ben, a magyar Vörös Terror évében? A Nyugat koncot vetett a húsunkból a bennünket évszázadok óta sarcoló, vérünket szívó Ausztriának. Cserébe annak megcsonkíttatásáért. Éppen a mi nemzetünkön őrjöngő, beteg Vörös Terrorért is, melyet a Nyugat Európa fertőző fekélyeként kúrálni igyekezett. Antimagyarok künn és antimagyarok benn…

A Vörös Terror (Tanácsköztársaság) alatt elvesztett és visszafoglalt magyar területek

A Magyar Vészkorszak nem 1920-ban Trianonnál, hanem Saint Germain-nél kezdődött 1919-ben, éppen ma 99 esztendeje.
A magyarság lelkileg azóta sem épült föl e méltatlan gyalázatból.
E gyalázat, e gerinctöretés lenyomata itt van a mindennapjainkban, félszeg kishitűségünkben, másokra várásunkban, mindennapi “gerinctelenségünk”-ben…

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként, Ausztria (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia,Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződést Saint-Germain-en-Laye-ben írták alá 1919. szeptember 10.-én. A békeszerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia helyén 1918-ban alakult “nemzeti államok” létrejöttét és Ausztria területét ennek megfelelően állapította meg. Krajna és Karinthia egy része, az Isztriai partvidék és (a később kőkemény autonómiáját kiforrongó) Tirol déli része Olaszországhoz került. Krajna nagyobb fele, Dalmácia és Stájerország déli része pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. Csehországról, Morvaországról és Szilézia egy részéről Ausztria kénytelen-kelletlen lemondott az e területeken létrejött Csehszlovákia javára.

Ez alkalomból – mintegy kárpótlásul – Moson, Sopron és Vas vármegyék nagy részét Magyarországtól Ausztriához csatolták. Az utóbb kiagyalt Burgenland (Várvidék) néven ismerte meg később Ausztria legújabb “örökös” tartományát a világ. A békeszerződés korlátozta Ausztria haderejét (30 000 fő), jóvátétel fizetésére kötelezte és megtiltotta a Németországgal és a Magyarországgal való egyesülést .

Ennek a megalázó területrablásnak lett következménye a magyar keserűség, majd ennek tisztes válaszául a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda dicsőséges diadalmenete és az elszakított nyugati magyar területeken Lajtabánság megalakulása.

A Lajtabánság sajnos kérészéletű volt, – bár Lichtensteinként élhetne ma is – de kivívása által a wilsoni demokratikus elveknek megfelelően a népszavazással egy vármegyényi nyugati terület térhetett vissza. Egyebek között Sopron városát is ekként vettük-kaptuk vissza, ahol a fölszabadító hős, Prónay Pál szobra máig sem áll! Mi a kirekesztés, ha ez nem?! Mi a gyávaság? Ha ez nem?!

Vas (vár)megye nyugati (gúny)határának változása 1920-1923-ban, emléktábla a Vas-hegyen (A Pinka völgy gúnyhatárváltozásai)
Ilyen tábla lenne illendő minden gúnyhatármenti falunk szélére, minden túristaösvényhez és kilátóhoz is, hogy végre helyreállhasson a rend a naponta “modern” média-moslékkal öblített magyar agyakban.

Emlékezzünk! Ne feledjük a velünk esett gyalázatot!

Európa tartozik nekünk!
Nem csak a revízió levezénylésével, de egy igen alapos bocsánatkéréssel is!

Szeptember 10.-e és június 4.-e egyaránt a Magyar Gyász napja!

Aki magyar nem felejt!

Leventésen
Szebb Jövőt!
kíván

Dr Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
2018. Föld hava 10.-én

Ajánlott olvasmány még: 2009-09-10 – Saint Germain, avagy 90 éve kezdődött el Magyarország fölszámolása

Lajtabánság

Független, magyar ország! – Méghozzá kettő is…

The post Saint Germain – 99 éve! appeared first on Szögedöm.hu.

Máig agyonhallgatva…

Szebben zöngene hangzatos alliterációval a „Habsburg-hízlalás„, de 1918 őszén  a Habsburgokat már kifúrták saját bécsi férgeik… (Csak jobb lett volna Rudolf a trónon!)

1919. szeptember 10. – Gyászbetűs dátum !
Magyar történelem – a nemzethalál kezdete…
Mégsem tanítják eggyetlen magyar iskolában sem!

Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy Magyarország szétszaggatása nem Trianonnal kezdődött!
A gyalázattal a Nyugat nem várt két esztendőt!
Ha már beletépett az osztrák nemzethúsba, hát vetett nekik koncot a magyaréból!

Ma 96 esztendeje kezdődött el Magyarország teljes fölszámolása. – Saint Germainben.
Az országunk maradékán tomboló Vörös Terror – történelemhamisítóan szépelegve a “Tanácsköztársaság” – jutalmaként.

Ne feledjük!

1919-ben tépett a húsunkba igazán – az általunk évszázadokon át védelmezett – Nyugat!

Amíg Európa máig tele van soknemzetiségű államokkal és (EU-jogoktól) zabolázatlan nemzeti(ségi) elnyomással, addig bennünket pusztán az előbbiért, a soknemzetiség(űség)ért ádázul szétszaggatott.

De lássuk csak az ítélkezőket, az ítélkezés színterét!

Franciaországban például még néhány évtizede is brutális verés és kiközösítés járt az anyanyelv használatáért – francia megszállás alatt álló – flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, de még („dél-francia”) provanszál területeken is!
Az önálló nyelvű Korzika függetlenségi törekvéseit pedig már említeni is merészség…

Talán egy franci vicc-film is többet mond minden magyarázatnál: Nagy zűr Korzikán

Ellenben a nálunk (már 100 éve is!) Európának példát adóan egyenrangúként kezelt honi nemzetiségieknek Párizs álszentjei új országokat szaggattak az “önrendelkezés” jogán!
Ezek aztán csöndben elvégezték a maguk kis ethnikai piszkolgatásaikat…
A Fölvidéken, a Délvidéken és persze Erdélyben is!

Ez bizony nem tréfa! Színtiszta kettős mérce!
Lássuk hát, mindez hogyan is eshetett!

Bár az éppen 100 esztendeje kezdődött Nagy Háborút mi magyarok úgy végeztük, hogy egyetlen ellenséges katona sem állomásozott a földjeinken, hazaáruló vezetők, antimagyarok bizony behívták és beengedték őket. A moszkovita linder béla (neve nagy betűt magyartól soha nem érdemel!) pedig még a honvédőkkel a fegyvereiket is eldobatta! (Ugyanezidő alatt Törökországban egy valódi török vezető újra fölfegyverezte népét, és az országát a meghagyottnak kétszeresére visszahódította…)

Az eredmény idegen megszállás és Vörös Terror! Végül pedig egy szétszaggatott, megcsonkított, megalázott magyarság, mely máig nyögi az akkori aljasok árulását.

Az antant területi ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései

Szeptember 10.-e a Saint Germain-i békeszerződés napja, azaz a magyar tragédia kezdete.

1919. szeptember 10.-én… ezen a napon szentesítette először a magyarellenes Nyugat Magyarország megcsonkítását. Nem Nagy-Magyarországét! Hanem az Ezeréves Magyarországét! Aki az “Ezeréves”-re “Nagy-Magyarország”-ot mond, az – tudatlanságában is – történelmet hamisít!

Mi is Nagy-Magyarország? Ezt érdemes egyszer s mindenkorra tisztázni!

“Nagy Magyarország”, mint olyan egy nehezen értelmezhető fogalom. Sokkal nehezebben, mint rabló szomszédaink vérgőzös víziói. Azok ugyanis csak rémálmok. “Nagy Magyarország” bizony létezett! Méghozzá… Sokféleképpen létezett. Az Árpád-korban Ausztria fele is hozzánk tartozott (az Óperencián innen), az bizony “Nagy Magyarország” volt. De “…nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára…” is, meg Morvaország, meg Szilézia is, mint sok más – ma “távoli” – déli terület (Kucsói, Barancsi, Macsói, Sói, meg Uszorai Bánság) is magyar fennhatóság alatt volt jó magyar Mátyásunk idején…

Egy “Nagy Magyarország”: Mátyás király Magyarországa: (Bécs-Berén-Boroszló a nyugati – halványkék – karéjban, a Mátyás-karéjban, a nyugati Magyar-karéjban… )

“Nagy Magyarország” nem vízió, hanem színes történelem, gazdag múlt, mely föleleveníthető. Fölelevenítendő! Ha soknemzetiségű – kis nemzeteket autonomiák nélkül elnyomó – Franciaországok létezhetnek a modern Európában, hát elrabolt területeink akár holnap visszatérhetnek. Párizs pedig baráti üdvözléssel rajonghatja körül kirekesztő eleik által okozott sebeink orvoslását.
Ha Izrael visszakövetelhető volt 2000 év múltán, hát 90 esztendő, az nekünk semmi! És itt csak néhány országrészről van szó.  Folyamatos magyar jelenléttel. Remélhetőleg nekünk nem kell 2000 évet várnunk, hogy helyreálljon a magyar rend. A hazai kisebbség, főleg a zsidóság (hazafias és cionista egyaránt) pedig bizonyosan támogatja a magyar revíziót, már csak Izrael újjászületésének – Levante revíziójának – hasonlatossága miatt is. Hiszen… magyar zsidó ötlete volt Izrael újjáteremtése is! No persze a magyar ügyben nincsenek olyan kényes kérdések sem, mint Herzl Tivadar nagy tervében, mint Palesztina helyén alapítandó  Judenstaat (Zsidó-Állam) esetében.
A magyar jog a Kárpát medencére megkérdőjelezhetetlen. Mi pedig nem is kívánjuk a – túlnyomóan nem-magyar lakosságú – Bécsi medencét, meg Morvaországot, meg Sziléziát sem…
Bár ezek is magyar területek voltak, mi mégis belátjuk, hogy ezek követelni ma már nem volna illendő…

De amit Saint Germainnél, meg Trianonnál megszaggattak, azok több, mint ezeréves – többnyire állandó –  magyar területeink voltak, a Haza magja és alapja.

Magyarország elszakított területei – érdemes Franciaország flamand, breton, német (elzász és lotharingiai), baszk, katalán, provanszál és a világ túlfelein álló gyarmatok máig megszállt területeivel összehasonlítani!

No de mi is történt Saint Germain-ben, 1919-ben, a magyar Vörös Terror évében? A Nyugat koncot vetett a húsunkból a bennünket évszázadok óta sarcoló, vérünket szívó Ausztriának. Cserébe annak megcsonkíttatásáért. Éppen a mi nemzetünkön őrjöngő, beteg Vörös Terrorért is, melyet a Nyugat Európa fertőző fekélyeként kúrálni igyekezett. Antimagyarok künn és antimagyarok benn…

A Vörös Terror (Tanácsköztársaság) alatt elvesztett és visszafoglalt magyar területek

A Magyar Vészkorszak nem 1920-ban Trianonnál, hanem Saint Germain-nél kezdődött 1919-ben, éppen ma 96 esztendeje.
A magyarság lelkileg azóta sem épült föl e méltatlan gyalázatból.
E gyalázat, e gerinctöretés lenyomata itt van a mindennapjainkban, félszeg kishitűségünkben, másokra várásunkban, mindennapi “gerinctelenségünk”-ben…

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként, Ausztria (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia,Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződést Saint-Germain-en-Laye-ben írták alá 1919. szeptember 10.-én. A békeszerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia helyén 1918-ban alakult “nemzeti államok” létrejöttét és Ausztria területét ennek megfelelően állapította meg. Krajna és Karinthia egy része, az Isztriai partvidék és (a később kőkemény autonómiáját kiforrongó) Tirol déli része Olaszországhoz került. Krajna nagyobb fele, Dalmácia és Stájerország déli része pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. Csehországról, Morvaországról és Szilézia egy részéről Ausztria kénytelen-kelletlen lemondott az e területeken létrejött Csehszlovákia javára.

Ez alkalomból – mintegy kárpótlásul – Moson, Sopron és Vas vármegyék nagy részét Magyarországtól Ausztriához csatolták. Az utóbb kiagyalt Burgenland (Várvidék) néven ismerte meg később Ausztria legújabb “örökös” tartományát a világ. A békeszerződés korlátozta Ausztria haderejét (30 000 fő), jóvátétel fizetésére kötelezte és megtiltotta a Németországgal és a Magyarországgal való egyesülést .

Ennek a megalázó területrablásnak lett következménye a magyar keserűség, majd ennek tisztes válaszául a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda dicsőséges diadalmenete és az elszakított nyugati magyar területeken Lajtabánság megalakulása.

A Lajtabánság sajnos kérészéletű volt, – bár Lichtensteinként élhetne ma is – de kivívása által a wilsoni demokratikus elveknek megfelelően a népszavazással egy vármegyényi nyugati terület térhetett vissza. Egyebek között Sopron városát is ekként vettük-kaptuk vissza, ahol a fölszabadító hős, Prónay Pál szobra máig sem áll! Mi a kirekesztés, ha ez nem?! Mi a gyávaság? Ha ez nem?!

Vas (vár)megye nyugati (gúny)határának változása 1920-1923-ban, emléktábla a Vas-hegyen (A Pinka völgy gúnyhatárváltozásai)
Ilyen tábla lenne illendő minden gúnyhatármenti falunk szélére, minden túristaösvényhez és kilátóhoz is, hogy végre helyreállhasson a rend a naponta “modern” média-moslékkal öblített magyar agyakban.

Emlékezzünk! Ne feledjük a velünk esett gyalázatot!

Európa tartozik nekünk!
Nem csak a revízió levezénylésével, de egy igen alapos bocsánatkéréssel is!

Szeptember 10.-e és június 4.-e egyaránt a Magyar Gyász napja!

Aki magyar nem felejt!

Leventésen
Szebb Jövőt!
kíván

Dr Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
2015. Föld hava 10.-én

Ajánlott olvasmány még: 2009-09-10 – Saint Germain, avagy 90 éve kezdődött el Magyarország fölszámolása

Lajtabánság

Független, magyar ország! – Méghozzá kettő is…

The post Saint Germain – osztrákhízlalás magyar húsból appeared first on Szögedöm.hu.

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

Petőfi Sándor, Pest, 1847. február.

The post MAGYAR VAGYOK appeared first on Szögedöm.hu.

A Szabadság szívbemarkoló költeményét ajánljuk a születése napján:

Erdőd, 1848. szeptember 30.

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én,
Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb
Minden népek közt a föld kerekén.

Szegény, szegény nép, árva nemzetem te,
Mit vétettél, hogy így elhagytanak,
Hogy isten, ördög, minden ellened van,
És életed fáján pusztítanak?
S dühös kezekkel kik tépik leginkább
Gazúl, őrülten a zöld ágakat?
Azok, kik eddig e fa árnyékában
Pihentek hosszu századok alatt.

Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,
Mit marjátok mindnyájan a magyart?
Török s tatártól mely titeket védett,
Magyar kezekben villogott a kard.
Megosztottuk tivéletek hiven, ha
A jószerencse nékünk jót adott,
S felét átvettük mindig a tehernek,
Mit vállatokra a balsors rakott.

S most a hála!… vétkes vakmerénnyel
Reánk uszít a hűtelen király,
S mohó étvággyal megrohantok minket,
Miként a holló a holttestre száll.
Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,
De a magyar még nem halotti test.
Nem, istenemre nem! s hajnalt magának
Az égre a ti véretekkel fest.

Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,
Élet-halálra ki a síkra hát,
Ne légyen béke, míg a magyar földön
A napvilág egy ellenséget lát,
Ne légyen béke, míg rossz szívetekből
A vér utósó cseppje nem csorog…
Ha nem kellettünk nektek mint barátok,
Most mint birókat, akként lássatok.

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,
Mely birtokodra s életedre tör.
Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,
Föl az utósó ítéletre, föl!
A századok hiába birkozának
Velünk, és mostan egy év ölne meg?
Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,
És most e tetvek egyenek-e meg?

Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe
Világhódító híres őseid.
Egy ezredév néz ránk itélő szemmel
Atillától egész Rákócziig.
Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is
Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,
El fogja lepni árnyékunk a sárba
És vérbe fúlt ellenség táborát!

Petőfi Sándor

Erdőd, 1848.
Föld (szeptember) hava 30.-án

The post ÉLET VAGY HALÁL! appeared first on Szögedöm.hu.

Természetesen nem ez volt az új törvény célja, hanem főként az orosz hatalom – a korábban betelepített oroszok befolyásának – erősítése Ukrajnában. A roncsmagyar diplomácia ma kérni is gyönge. Az ukránoknak – ha egyelőre ellenzékben is – van azonban „Udar” (Csapás) nevű pártjuk is, melynek elnöke maga Vitalij Klicsko profi ökölvívó világbajnok. Reméljük, a bokszoló bölcsessége túllát az oroszok elleni olthatatlan ellenszenvén. Ha szüksége van az ukránoknak a magyarok barátságára és az EU-ba lépéshez szükséges szavazatára, hát bizony nekünk szükségünk lesz az ezerszáz esztendőnél jóval öregebb, magyar Kárpátaljára. Vereckénél pedig ukrán szomszédainkkal is örök barátságot köthetünk!

A Magyar Honfoglalás – Hét Vezérünk honbatérésének – ezerszáz-esztendei (millecentenáriumi) emlékműve a Vereckei hágónál (VargaA képe)

A rendkívül méltányos nyelvtörvény eredménye a kisebbségek nyelvhasználatának megmaradása lehet, a közvetlen következménye azonban az ukrán házelnök lemondása és számos utcai tüntetés, majd összecsapás lett. Az ukrán nyelvtörvény az ellenzőket és támogatókat egyaránt megmozdulásra késztette, sőt az előre hozott választás lehetősége is felmerült.

A nekünk magyaroknak kedvező nyelvtörvény nyomán terjedő egyébirányú nemzetiségi és nyelvi feszültségek könnyebben megérthetőek az alábbi – igencsak tarka – nemzetiségi térkép alapján:

Az ellenzék, a tősgyökös ukránság fölzúdulása sokféleképpen értelmezhető… A Golodomor (az Ukrán Holokauszt) éveiben kiirtott ukrán lakosság helyére betelepített oroszok jogainak kiterjesztése ellen való tiltakozásuk érthető, méltányos. Az őslakos magyarság és a sokat szenvedett – holokausztját (Szürgün) is túlélő – kirimi (krími) tatárság elleni föllépésük azonban visszataszító, nyílt fasizmus lenne. Reméljük, idáig nem fajul el ukrán szomszédaink „hazafias” a tiltakozása.

Az új nyelvtörvény megőrzi ugyan az ukrán „egyetlen államnyelv” státusát, de kibővíti a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogát. Ennek szellemében egy adott közigazgatási egységen belül a kisebbségek hivatalosan is használhatják anyanyelvüket, ha arányuk eléri a 10 százalékot. A jogszabálynak köszönhetően az orosz nyelv Ukrajna 27 közigazgatási egysége közül 13-ban kaphat helyi jogot (regionális státust), emellett Kárpátalján a magyar, a Kirimban (Krímben) a kirimi (krími) tatár, a Besszarábiában szétszórt bolgár, Csernyivci megyében pedig az oláh (latin- és magyarellenes kifejezéssel “román”) nyelv emelkedhet helyileg (regionálisan) hivatalos szintre. A többi nemzetiség kisebb közigazgatási egységekben használhatja majd hivatalosan anyanyelvét.

A magyar Kárpátalját Trianonnál 1920 június 4.-én vesztettük el. Vereckét, Husztnak romvárát, a Tisza forrását… a vadonatúj torzszülött Csehszlovákia örökölte. Majd ennek a tótontorznak a farkincáját megnyirbálva jutott 1945. június 29-én hosszas tárgyalás után (a szovjet-csehszlovák szerződés-sel) Moszkvában a Szovjetunió fönnhatósága alá.

Közben azonban öt gyönyörű esztendőre Kárpátaljánk magyar lehetett megint!

Kárpátalja közigazgatási beosztása 1939. tavasza (a magyar hazatérés) és 1940. ősze (a második bécsi döntés végrehajtása) között. (Peyerk terképe)

Bár a Szovjetunió szétesésével ölünkbe hullhatott volna a Kárpátalja. Egy egész hétig függőben volt a sorsa. A kárpátaljaiak bizony ezt jobban tudják a csonkamagyaroknál. Máig izzó haraggal gondolnak az őket semmibevevő magyar politikára. Talán meg sem bocsájtják nekünk soha. A modern roncsmagyar parlamentnek nem egyetlen nyílt hazaárulása, hogy Kárpátalját veszni hagyta. Trianon repesztése helyett újdon konzerválta a magyarellenes kisantant szerzeményeit. Nemzeti megtisztulás helyett az Antall-kor belénksütötte a gyalázatot és az alázatot. (Jeszenszky visszaemlékezéseit érdemes előásni a tisztánlátás érdekében.) Ébresztő, vagy ébredő magyar ellenzék persze akkor sem volt a parlamentünkben.

Kárpátalja és magyarsága most azonban új esélyt kapott a föltámadásra.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, a Kárpátalja megyei tanács (közgyűlés) képviselője az MTI érdeklődésére szerdán elmondta: üdvözlendő és előremutató lépés, hogy az ukrán parlament olyan nyelvtörvényt fogadott el, amely bővíti a nyelvhasználati jogokat a többnemzetiségű államban. Ugyanakkor a törvény körül kialakult ellentmondásos helyzet kétségessé teszi a jogszabály jövőjét – tette hozzá.

Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) első elnökhelyettese, a Kárpáti Igaz Szó című kárpátaljai lap főszerkesztője nyilatkozatában hangsúlyozta: a nyelvi jogszabály elő fogja segíteni az ukrajnai nemzetiségek, köztük a kárpátaljai magyarok jogainak bővítését, az új nyelvtörvénynek történelmi jelentősége van az ukrán nép számára, mert ez a lépés ismételten bizonyítja, hogy államunk a fejlődés európai útját választotta.

Az ukrán nyelvtörvény alapvetően az oroszok, de más nemzeti kisebbségek jogait is védi. Alekszandr Szokolov szerint a parlamenti válságot kirobbantó ukrán nyelvtörvény nem oroszpárti. Hangsúlyozta, hogy az ukrán nyelvtörvény szerint az állami költségvetésből kell támogatni a helyi (regionális) nyelvű oktatást és sajtót is.

Bizonyára követi az irányadó ukrán példát hamarosan a ma még rasszista-fasiszta tót, oláh és rác parlament is…

És akkor hivatalosan is beszélhet majd a magyar megszállt országrészeinkben is magyarul megint! Akár még a nemzetiségi egyenlősdivel kérkedő EU-ban is. Nemcsak az EU-csatlakozásához előszobáztatott kelet-európai végeken…

Dr Sz L

Végre békét köthetünk! … a Vereckei-hágónál. (A Feszty-körkép részlete.)

Kárpátalja ma 13 járásra oszlik, 11 városa (közülük 5 területi jelentőségű város, a többi a járásokhoz tartozik) és 19 városi jellegű települése van. Az 579 község nagy része a 307 községi tanácsba van beosztva, néhány azonban a városok vagy a városi jellegű települések tanácsaihoz.

Kárpátaljai járások:

• Beregszászi járás
• Huszti járás
• Ilosvai járás
• Munkácsi járás
• Nagybereznai járás
• Nagyszőlősi járás
• Ökörmezői járás
• Perecsenyi járás
• Rahói járás
• Szolyvai járás
• Técsői járás
• Ungvári járás
• Volóci járás

Területi jelentőségű városok:

• Beregszász
• Csap
• Huszt
• Munkács
• Ungvár

Ajánlott olvasmány még:

Az ukrán parlament elfogadta a kisebbségbarát nyelvtörvényt (MTI magyarul)
Nyelvszabadság Ukrajnában
Ukrán holokauszt – Polgári holokauszt a kommunizmus „oltárán”

The post Kárpátalján hivatalos nyelv a magyar újra appeared first on Szögedöm.hu.

Varga Béla, az MTI tudósítója jelenti:
Ungvár, 2012. július 3., kedd (MTI) – Az ukrán parlament kedden elfogadta a kisebbségbarát nyelvtörvényt, amelynek köszönhetően az orosz nyelv Ukrajna közigazgatási egységeinek a felében, a magyar pedig Kárpátalján kaphat regionális státust.

Az országos vitát kiváltó nyelvtörvény tervezetének második olvasatban történő elfogadása mellett 248 képviselő szavazott igennel a parlamenti ülésteremben megjelent 364 honatya közül. A jogszabályról való szavazás során – a tervezet 2012. május 24-i parlamenti vitájához hasonlóan – ismét verekedés tört ki a teremben, ahol az ellenzéki képviselők letörték az elnöki emelvény mikrofonjait, ezért nem lehetett tisztán hallani, amint Adam Martinyuk első házelnökhelyettes szavazásra bocsátotta a nyelvtörvényt – adta hírül az Unian hírügynökség.
Az állami nyelvpolitika alapjairól című jogszabálytervezetet a kormányzó Régiók Pártjának (PR) két parlamenti képviselője, Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov nyújtotta be a múlt év augusztusában. Az Ukrajnában élő nemzetiségek számára előnyös új nyelvtörvénynek köszönhetően egy adott közigazgatási egységen belül a kisebbségek hivatalosan is használhatják anyanyelvüket, ha az arányuk eléri a 10 százalékot.
A nyelvtörvény elfogadása ellen hevesen tiltakoztak az ellenzéki pártok és a nyugat-ukrajnai nacionalista erők, mivel a jogszabálynak köszönhetően az orosz nyelv Ukrajna 27 közigazgatási egysége közül 13-ban kaphat helyi jogot (regionális státust), s emellett Kárpátalján a magyar, a Krímben a krími tatár, Csernyivci megyében pedig az oláh (latin- és magyarellenes kifejezéssel „román”) nyelv emelkedhet regionális szintre. A többi nemzetiség kisebb közigazgatási egységekben használhatja majd hivatalosan az anyanyelvét.

MTI – magyarul – Dr Sz L

The post Az ukrán parlament elfogadta a kisebbségbarát nyelvtörvényt appeared first on Szögedöm.hu.