Május elseje – nemzeti ünnepünk még mindig?

Nehezen értelmezhető, hogy 27 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi – már aki – bizony dajdajozva tűrjük. Sőt még igen jó képet is vágva hozzá ünnepelgetjük !!!

Sőt! Magukat „jobb oldali”-nak mondó pártok is ünnepelgetik…

Ugyan mi fontosabb ma a magyarnak? A chicagói csőcselék tüntetésének leverése, vagy nagyságrendekkel jelentősebb magyar tragédiáink (tatárjárás, törökdúlás, Habsburg-rontás, szovjet fosztogatás) emlékezete.
Netán magyar sikereink, diadaljaink, nemzeti önbecsülésünk, magyar eszmélésünk?!

Három napos ünnep néhány tomboló tüntető munkás emlékére! Nem túlzás ez?
A „Munka Ünnepe”… sörrel és virslivel… többé-kevésbé tajrészegen…
Ünnepeljük a munkát?! Hát legyen! Ünnepelje, aki akarja! Dolgozhat akár kétszer annyit is! Akár többször annyit is, akár Sztahanov emlékére, akár annak képe alatt is! De ebben csak akadály lehet ez a kelletlen-kellemetlen munkaszüneti nap!

Hogyan is létezhet, hogy május 1.-je még mindig munkaszüneti nap a rendszerváltás után 27 esztendővel?

Május elseje talán a nemzetközi baloldaliság ünnepe, de nem a magyarságé!
A nemzetközi baloldal meg nemigen hozott semmi jót a magyar nemzetnek…
Két Vörös Terrort! Egy rövidebbet, 133 naposat 1919-ben, aztán meg egy kiadósabbat fél évszázadon át. A vörös agymosás és terror oly sikeres volt, hogy két „retro” változata is kerekedett: a Horn-korszak, majd jött a deform korszak dögvirága, a 8 esztendős szabadrablás és nemzetvesztés, meg nemzeti kincsünk kiárusítása. D-207  egyetlen őszinte érdeklődésért (Hová tűnik a pénz Csillag elvtárs kezei közt?) a sűllyesztőben végezve a még elaljasultabb furcsány-bajnagy ámokfutásnak adta át a terepet.

Az olcsó hús után most meg ihatjuk a híg levet...

1919 Május elseje… – a népirtás (a 120 milliós kommunista holokauszt) szellemi atyjaival a képen

Teljesen értelmetlen, hogy a chicagoi csőcselék tombolását (és annak megtorlását) miért is kellene „ünnepelnünk”, nekünk magyaroknak, Magyarországon a 21. században…

Az meg ugyan még érthetetlenebb, miért is kell ennek az „ünnep”-nek a szabadnapiság?

Ünnepelje bárki a május elsejét, a munka ünnepét! Szabadon! Dolgozzon csak akárki amennyit akar!
Ha meg nem akar… mert május elseje az ő számára henyenap vagy iszákos tivornya, hát majd szabadságolást kér, és ünnepelheti azt henyéléssel, ivászattal, ha akarja.

Nekünk magyaroknak pedig lehetne helyette egy igazi ünnepnapunk immár!
Lehet Május elseje helyett egy valóban „szabadnap”, egy valóban ünnepi, munkaszüneti nap!
Nemzeti önbecsülésünk nagyon szomjazik már a sikereink emlegetésére:
Legyen hát munkaszüneti nap egy méltó Nemzeti Diadalunk napja!

A Nándorfehérvári Diadal festményen – Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása.
Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

A legdiadalmasabb Nándorfehérvár, a győzedelmes csata napja!
Május elseje helyett lehet Magyar Ünnepünk !!!

Az évszázadokon át eltitkolt Pozsonyi Diadal Napja – méltán Nemzeti Ünnepünk !

vagy a közismert Nemzeti Diadal Nándorfehérvár Napja – július 22.-e !

Ha volt rendszerváltás… – Ennyit igazán megérdemel már a magyar!

Kapisztrán János a magyar szabadság és a keresztény hit nándorfehérvári hősének szobra a Budai várban.

Mennyivel szebb is lenne kétes értékű Május elsejéknél egy igazi Ünnepnap!
Nándorfehérvári Diadala Napja (1456. Áldás hava, azaz július 22.-e) bizony szép nap lenne erre!

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

Nándorfehérvárra pedig bizony Szögedről indult Hunyadi János serege…

Tudatosabb május elsejéket!
és
Szöbb Magyar Ünnep(ök)et!
kíván tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet

Ajánlott olvasmány: Május elseje – ünnep vagy gyász?!

A Pozsonyi Diadal – Nemzeti Ünnepünk

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

The post Május elseje magyar nemzeti ünnepünk lenne? appeared first on Szögedöm.hu.

Diadaljaink emlékei helyett zavaros május elsejék izzatag munkásmozgalmi kötődése még mindig béklyóba veri a magyart.
Nem látjuk tőle az igazi Ünnepet!
Nándorfehérvárt nem ünnepeljük, míg május elseje meg még mindig piros betűs ünnepnapunk.
A “munka ünnepén” meg nem csak a magyar dicsőséget, de még a munkát is messziről kerüljük…
Ezzel szembe kellene néznünk: Röhejesen magyarellenesek vagyunk!
Ünnepelhetnénk a munkát akár munkával is!
A chicagoi csőcselék tombolásának és balsorsának avítt kötődéstől pedig igazán meg kellene már szabadulnia a modern magyarságnak. Egy érett nemzethez nem méltó a sajátja helyett más népek kétes évfordulóit ünnepelgetni. Majd ünnepli azt, aki akarja. Ki-ki magában, vagy elvtársai kedélyes körében. Bárki kiveheti a szabadnapjait és vigadhat. Amikor akar, vagy amikor épp a munkahelye engedi.
Ahogyan megszabadultunk a vörös októberi november 7.-étől, úgy könnyedén megszabadulhatunk a május elsejéktől is. Magyaros engedékenységgel meghagyva persze az ünneplés lehetőségét annak, akinek világnézete, vagy vallása (hiánya) úgy kívánja.

Ha már nem a 907. Áldás (július) hava 4.-étől 7.-éig tombolt Pozsonyi csatát, helyesebben, végre magyarul a Pozsonyi diadalt, első honvédő háborúnk sikerét ünnepeljük, hát itt van – jelenkorunkig a félidőben – Nándorfehérvár!

A mi örökségünk Nándorfehérvár és a diadala! Nem pedig holmi idegen május elsejék! Ahogyan már a módszerváltozással töröltük a november 7.-éket, úgy törölhetnénk le a Vörös Terror üres sör-virsli tolongásainak kétes emlékét is…

Ha munkaszüneti nap, hát a magyarnak Áldás hava (július) 22.-e, a Diadal Napja illendő, a diadalhoz méltó ünnepléssel, hagyományőrző fölvonulásokkal, korabeli hőseinket és vitézségüket idéző gyermekműsorokkal.

A Nándorfehérvári Csata. (Ismeretlen, 19. századi festő munkája)
A kép közepén kereszttel a kezében a győzelembe vetett HIT Hőse, Kapisztrán János.

A Nándorfehérvári Diadal 555. évfordulója alkalmából (2011-ben) a Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány már indítványozta Áldás hava (július) 22.-e nemzeti ünnepnappá és – május elseje helyett – munkaszüneti nappá nyilvánítását Magyarországon. Nem lett sok foganatja. A roncsország kétes elitje nem eszmél…

Idén keddi napra esik Nemzeti Ünnepünk. Érdemes hát elmerengeni rajta, a május elsejét kellene továbbra is, jövőre is munkátlanul elvesztegetni, vagy Nándorfehérvár diadalmas hangulatát idéző párviadalokat élveznénk inkább az évfordulón, a Nemzeti Ünnepen, illendően magyar szabadnapunkon?!

Szebb Magyar Jövendőt!
kíván

Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
www.makultur.hu

Emlékeztetőül: 2011-05-01 – Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Ajánlott oldal még:

Magyar csaták újratöltve

Megvívhatjuk harcainkat – Megnyerhetjük csatáinkat! A Mohácsi Csata megnyerhető, de a Piski Csata is újrajátszható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) által a Történelmi Animációs Egyesülettel indított Magyar Történelmi csaták 3D-ben című sorozat segítségével …

A Pozsonyi diadal magyar szemmel

Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Nehezen hihető, hogy 25 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi bizony tűrjük. Sőt jó képet is vágunk hozzá…

The post Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk! appeared first on Szögedöm.hu.

Magát „jobb oldali”-nak mondó pártok is ünnepelgetik…

Ugyan mi fontosabb ma a magyarnak? A chicagói csőcselék tüntetése, vagy nagyságrendekkel jelentősebb magyar tragédiáink (tatárjárás, törökdúlás, Habsburg-rontás, szovjet fosztogatás) emlékezete.
Netán magyar sikereink, diadaljaink, nemzeti önbecsülésünk, magyar eszmélésünk?!

Négy napos ünnep néhány tomboló tüntető munkás emlékére! Nem túlzás ez?
A “Munka Ünnepe”… sörrel és virslivel… többé-kevésbé részegen…
Ünnepeljük a munkát? Hát legyen! Ünnepelje, aki akarja! Dolgozhat akár kétszer annyit is! Akár többször annyit is, akár Sztahanov emlékére, akár annak képe alatt is! De ebben csak akadály lehet ez a kelletlen munkaszüneti nap!

Hogyan is létezhet, hogy május 1.-je még mindig munkaszüneti nap a rendszerváltás után 24 esztendővel?

Május elseje a nemzetközi baloldal(iság) ünnepe, nem a magyarságé!
A nemzetközi baloldal meg nemigen hozott semmi jót a magyar nemzetnek… Két Vörös Terrort! Egy rövidebbet, 133 naposat 1919-ben, aztán meg egy kiadósabbat fél évszázadon át. A vörös agymosás és terror oly sikeres volt, hogy két “retro” változata is kerekedett: a Horn-korszak, majd jött a deform korszak dögvirága, a 8 esztendős szabadrablás és nemzetvesztés, meg nemzeti kincsünk kiárusítása. D-207  egyetlen őszinte érdeklődésért (Hová tűnik a pénz Csillag elvtárs kezei közt?) a sűllyesztőben végezve a még elaljasultabb Furcsány-Bajnagy ámokfutásnak adta át a terepet.

Az olcsó hús után most meg ihatjuk a híg levet...

1919 Május elseje… – a népirtás (a 120 milliós kommunista holokauszt) szellemi atyjaival a képen

Teljesen értelmetlen, hogy a chicagoi csőcselék tombolását (és annak megtorlását) miért is kellene ünnepelnünk, nekünk magyaroknak, Magyarországon a 21. században…

Az meg ugyan még érthetetlenebb, miért is kell ennek az “ünnep”-nek a szabadnapiság?

Ünnepelje bárki a május elsejét, a munka ünnepét! Szabadon! Dolgozzon csak akárki amennyit akar!
Ha meg nem akar… mert május elseje az ő számára henyenap, hát majd szabadságolást kér, és ünnepelheti azt henyéléssel, ha akarja.

Nekünk magyaroknak pedig immár lehetne helyette egy igazi ünnepnapunk! Lehet Május elseje helyett egy valóban szabadnap, egy valóban ünnepi, munkaszüneti nap!
Nemzeti önbecsülésünk nagyon szomjazik már a sikereink emlegetésére: Legyen hát munkaszüneti nap egy Nemzeti Diadalunk napja!

A legdiadalmasabb Nándorfehérvár, a győzedelmes csata napja!
Május elseje helyett lehet ünnepünk a Nemzeti Diadal Napja – július 22.-e!

Ha volt rendszerváltás… – Ennyit igazán megérdemel már a magyar!

A Nándorfehérvári Diadal festményen – Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása. Dugovics „mivel sehogy sem tudta megakadályozni, hogy a toronyra kitűzze a jelvényt, átnyalábolta a törököt, és a magasból a mélybe leugorva, magával rántotta.” (Antonio Bonfini)

Mennyivel szebb is lenne kétes értékű Május elsejéknél egy igazi Ünnepnap!
Nándorfehérvári Diadala Napja (1456. Áldás hava, azaz július 22.-e) bizony szép nap lenne erre!

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

Nándorfehérvárra pedig bizony Szögedről indult Hunyadi János serege…

Tudatosabb május elsejéket!
és
Szöbb Magyar Ünnep(ök)et!
kíván tisztelettel:
Dr Szabó László
Szögedi Védegylet

Kapisztrán János, a magyar szabadság és a keresztény hit hősének halálára pedig október 23-án emlékezhetünk, ugyan azon a napon, amikor az 1956-os forradalom vértanúiról is megemlékezünk. (A képen: Kapisztrán János szobra a Budai várban.)

Ajánlott olvasmány: Május elseje – ünnep vagy gyász?!

Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk!

The post Május elseje – nemzeti ünnepünk még mindig? appeared first on Szögedöm.hu.

A május elsejék munkásmozgalmi kötődése még mindig béklyóba veri a magyart. Nem látja tőle az igazi Ünnepet! Nándorfehérvárt nem ünnepeljük, május elseje meg még mindig piros betűs ünnepnapunk. A „munka ünnepén” meg nem csak a magyar dicsőséget, de még a munkát is messziről kerüljük…
Ünnepelhetnénk a munkát akár munkával is!
A chicagoi csőcselék tombolásának és balsorsának avítt kötődéstől pedig igazán meg kellene már szabadulnia a modern magyarságnak. Egy érett nemzethez nem méltó a sajátja helyett más népek kétes évfordulóit ünnepelgetni. Majd ünnepli azt, aki akarja. Ki-ki magában, vagy elvtársai kedélyes körében. Bárki kiveheti a szabadnapjait és vigadhat. Amikor akar, vagy amikor épp a munkahelye engedi.
Ahogyan megszabadultunk a vörös októberi november 7.-étől, úgy könnyedén megszabadulhatunk a május elsejéktől is. Magyaros engedékenységgel meghagyva persze az ünneplés lehetőségét annak, akinek világnézete, vagy vallása (hiánya) úgy kívánja.

Ha már nem a 907. Áldás (július) hava 4.-étől 7.-éig tombolt Pozsonyi csatát, helyesebben, végre magyarul a Pozsonyi diadalt, első honvédő háborúnk sikerét ünnepeljük, hát itt van – jelenkorunkig a félidőben – Nándorfehérvár!

A mi örökségünk Nándorfehérvár és a diadala! Nem pedig holmi idegen május elsejék! Ahogyan már a módszerváltozással töröltük a november 7.-éket, úgy törölhetnénk le a Vörös Terror üres sör-virsli tolongásainak kétes emlékét is…

Ha munkaszüneti nap, hát a magyarnak Áldás hava (július) 22.-e, a Diadal Napja illendő, a diadalhoz méltó ünnepléssel, hagyományőrző fölvonulásokkal, korabeli hőseinket és vitézségüket idéző gyermekműsorokkal.

A Nándorfehérvári Csata. (Ismeretlen, 19. századi festő munkája)
A kép közepén kereszttel a kezében a győzelembe vetett hit hőse, Kapisztrán János.

A Nándorfehérvári Diadal 555. évfordulója alkalmából (2011-ben) a Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány már indítványozta Áldás hava (július) 22.-e nemzeti ünnepnappá és – május elseje helyett – munkaszüneti nappá nyilvánítását Magyarországon. Nem lett sok foganatja. A roncsország kétes elitje nem eszmél…

Idén hétfői napra esik Nemzeti Ünnepünk. Érdemes hát elmerengeni rajta, a május elsejét kellene továbbra is, jövőre is munkátlanul elvesztegetni, vagy Nándorfehérvár diadalmas hangulatát idéző párviadalokat élveznénk inkább az évfordulón, a Nemzeti Ünnepen, illendően magyar szabadnapunkon?!

Szebb Jövendőt!
kíván

Tisztelettel:
Dr Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító
www.makultur.hu

Emlékeztetőül: 2011-05-01 – Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Ajánlott oldal még:

Magyar csaták újratöltve

Megvívhatjuk harcainkat – Megnyerhetjük csatáinkat! A Mohácsi Csata megnyerhető, de a Piski Csata is újrajátszható a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) által a Történelmi Animációs Egyesülettel indított Magyar Történelmi csaták 3D-ben című sorozat segítségével …

A Pozsonyi diadal magyar szemmel

Május elseje – nemzeti ünnep – Még mindig?

Nehezen hihető, hogy 22 évvel a Vörös Terror bukása után még mindig annak karneválját ünnepeltetik a magyarral! S mi bizony tűrjük. Sőt jó képet is vágunk hozzá…

The post Nándorfehérvár Napja – Nemzeti Ünnepünk! appeared first on Szögedöm.hu.