A Föltámadás előtt – bár a Sanyarúhét már lassan véget ér – még itt a Nagypéntök.

A “legszögedibb szögedi” írásai mögörökítöttek egy dús csokrot magyar hagyományainkból:

Nagypéntök – Hosszúnap – Aszupéntök

Nagypéntek a csíki székelység ajkán itt-ott hosszúnap, az északi csángókén aszupéntek, ősi egyházi hagyomány nyomán nagyszombattal együtt a böjt és gyász napja.
Mégsem pirosbetűs ünnep: Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. Viszont kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a református egyház nagypénteket tekinti legnagyobb ünnepének.

Szentistván borsodi faluban ezt mondják: Ha halottjaink mellett virrasztunk, akkor mennyivel inkább virrasztunk Jézusért. Virrasztanak az Úr koporsaja mellett Zalaszentbalázson is.

Vasvár sajátos hagyománya a feketelakodalom, másként gyászmenyegző. Nagypéntek este összegyülekezve, egész éjszaka virrasztanak, imádkoznak, a fájdalmas olvasót végzik, közben Mária-siralmakat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság vasvári nevét kapta.

Nagypéntökön a szögedi tájon nem ég a tűz, tehát kenyeret sem szoktak sütni ezön a napon. Öreg szőregiek szerint, aki a nagypéntöki (csütörtökön sütött) kenyérből evett, azt a háborúban nem érte fegyver.

Aki nagypénteken káromkodik, – a zagyvarékasiak szerint – oda vág a villám.
Az ipolymenti palóc gazda így oktatja fütyörésző, káromkodó szolgáját: Az Úrjézus halálakor ne örülj, de ne is káromkodj!

Nagypénteken régebben fekete gyászban mentek nemcsak az asszonyok, hanem még a lányok is a templomba. Csököly református asszonynépe még a század elején is tiszta fehérben, – fehér gyászban – eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Ormánságban is fehéret öltöttek magukra Nagypénteken. Fehérben mentek azonban a csonkamisére a többnyire vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.
Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák Nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, és fejét – nyilván hasonló szándékkal – háromszor a falához érintik.

A korábbi századainkban divatos misztériumjátékok közül… Szépkenyérű Szentmártonban följegyzett biblikus népballada:

Jézus az asztalnál eszik,
fehér virágok…
Zsidók a ház megett lesik.
Kiment Júdás ő közéjük,
fehér virágok…
Beszélgetni kezdett vélük…
Zsidók azonnal elfogják,
fehér virágok…
Megkötözték, elhurcolták.
Kegyetlenül korbácsolták
fehér virágok…
Fatövissel koronázták.
Mérges ecettel itatták,
fehér virágok…
Mindenképpen kicsúfolták.
Keresztet vállára tették,
fehér virágok…
Poros útra így vezették.
Golgotára felvezették,
fehér virágok…
Fakeresztre feszítették.
Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
fehér virágok…
Mint a Jézus keresztfáját.
Piros vérrel virágozik,
fehér virágok…
Szentlélekkel gyümölcsözik….

Egy 19. századi magyar imádságban Krisztus szenvedéseinek száma is szerepel:

Óh Uram Jézus Krisztus! ki százkét csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben harmincszor pofonverettél. Annás házánál hétszer földre estél, fejeden, karjaidon és melleden harminc ütést szenvedtél, vállaidon is harmincat, szent hajadnál fogva harmincszor vonattál, szentséges szívedből százhuszonkilenc fohászkodást bocsátottál, harmincháromszor szakálladnál fogva hurcoltattál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, tehát ezerhatszázhatvanhat csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt ezer sebet szenvedtél. A kereszten három hegyes tövis szent fejedet átjárta, orcádra harminchétszer köptek, szent testeden ötezernégyszázhetvenöt seb. A vitézek, kik megfogtak, ötszáznyolcvanan voltak, a hóhérok harminchárman, kik kötözve vezettek: hárman. Vérednek cseppjei, melyek kiszármaztak szent testedből, harmincezernégyszázharminc volt. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneimnek bocsánatáért, és hogy engem megments minden testi és ördögi veszedelemtől…

Régi időkben a természet jelenségeit is hiedelmeikből magyarázták:
A hangutánzó nevén huputamadár, vagyis a büdösbanka, azaz a búbosbanka csúfolta Krisztust, amikor üldözték. Mondogatta: hupp, hupp! Ezért kell neki csúnyasággal táplálkoznia.
(Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, 1975. Fehérvasárnap)

Húsvét

Húsvét napját a székelység, északi csángóság és őrségi magyarság húsvét, a rác háborúság által meggyötört magyar (szlavóniai) Kórógy református népe húzsvéit, a moldvai csángóság húszit, Göcsej hüsit, hüsiét alakváltozatban emlegeti.

A “Húsvét” szó az Árpád-korban keresztnévként is fölbukkan. 1211.: “Isti vero sunt vdvornici Thopos Strab Karassun cum filio suo cwsveth. 1240. is villa Fer est unus vinitor, nomine Hvsuet.” Viselője nyilván erre az ünnepre született. Kérdés, hogy a ma élő Húsvéth családnév keresztnévi eredetű-e?
Igencsak ajánlott lenne ma is hagyománytisztelő családokban Húsvétkor születött  keresztény magyar fiaknak illőn a Húsvét nevet adni.

A népünktől támadás, feltámadás, Csíkménaságon kikerülés néven is emlegetett szentséges körmenetet ősi soron csak Közép-Európában ismerik. A szabadságharc idején a bácskai Boldogasszonyfalva (Gospodince) ostrománál a szegedi honvédzászlóalj azt kívánta, hogy a támadásban a legelső legyen. Úgy is történt. Nagyszombat napja volt (1849), és a rohamra induló csapatban felhangzott az ének: Föltámadt Krisztus ez napon! Erre az egész zászlóalj alleluja-harsogás közben véres közelharccal be is vette Boldogasszonyfalva ellenség által bitorolt sáncait.

A tojás az életnek, újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására. Más felfogás szerint a tojáshéj az Ószövetséget, belseje pedig az Újtestamentomot jelképezi. Piros színe Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére emlékeztet. Nyilván a templomi szószék, szemléletes franciskánus prédikáció hatására így magyarázza a csíkménasági szóhagyomány is: a piros héj Krisztus elhullatott vérét, a fehér, azaz belső festetlen rész pedig a verejtékét jelképezi. A húsvéti tojás Krisztus feltámadására emlékeztet. Mint mondogatják, amint a csirke áttöri a tojás falát és életre kel, úgy támad föl Jézus is a sírjából.

A méltatlanul elfeledött, tehetségös szögedi rajzoló, Bozó Gyula szöbb időket idéző, csodás képöslapjaival

kíván

Békés Boldog Húsvétot !

a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
elnök

2015. Szelek (április) hava 3.-án, Nagypéntök hajnalán.

Ajánlott olvasmány: Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, szömelvényök, 1975.

The post Aszúpéntökre Föltámadás – Húsvét magyarul appeared first on Szögedöm.hu.

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh’se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

The post Wass Albert: Nagypénteki sirató appeared first on Szögedöm.hu.

A Föltámadás előtt – a Sanyarúhét már lassan véget ér – a Nagypéntök sötétlik.

Sokan ma már a „Húsvét” értelmét sem élik át, a böjtöt is elmulasztják, pedig – materialista alapon is – a test egészségének is használ olykor egy kis koplalás… Hajdanvolt táltosaink szerint a szellemi megtisztuláshoz, az átszellemüléshez is használ a böjt…

A Magyar Föltámadáshoz pedig a “legszögedibb szögedi” írásaiból kínálok merengető csokrot aszupéntökön:

Nagypéntök – Hosszúnap – Aszupéntök,

Nagypéntek a csíki székelység ajkán itt-ott hosszúnap, az északi csángókén aszupéntek, ősi egyházi hagyomány nyomán nagyszombattal együtt a böjt és gyász napja. Mégsem pirosbetűs ünnep: Krisztus nem a Kálvárián, hanem húsvét hajnalán dicsőült meg. Viszont kálvini felfogás szerint a megváltást már Krisztus kereszthalála meghozta. Ezért a református egyház nagypénteket tekinti legnagyobb ünnepének.

Szentistván borsodi faluban ezt mondják: Ha halottjaink mellett virrasztunk, akkor mennyivel inkább virrasztunk Jézusért! Virrasztanak az Úr koporsaja mellett Zalaszentbalázson is.

Vasvár sajátos hagyománya a feketelakodalom, másként gyászmenyegző. Nagypéntek este összegyülekezve, egész éjszaka virrasztanak, imádkoznak, a fájdalmas olvasót végzik, közben Mária-siralmakat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság vasvári nevét kapta.

Nagypéntökön a szögedi tájon nem ég a tűz, tehát kenyeret sem szoktak sütni ezön a napon. Öreg szőregiek szerint, aki a nagypéntöki (csütörtökön sütött) kenyérből evett, azt a háborúban nem érte fegyver.

Aki nagypénteken káromkodik, a zagyvarékasiak szerint oda vág a villám. Az Ipoly menti palóc gazda így oktatja fütyörésző, káromkodó szolgáját: Az Úrjézus halálakor ne örülj, de ne is káromkodj!

Nagypénteken régebben fekete gyászban mentek nemcsak az asszonyok, hanem még a lányok is a templomba. Csököly református asszonynépe még a század elején is tiszta fehérben, – fehér gyászban – eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre.

Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Hajdan az egész Ormánságban is fehéret öltöttek magukra Nagypénteken.

Nagy Zoltán (rajzoló) Népviselet bélyegsorozat – Csököly 1963 (scan – Darjac)
Fehérben mentek azonban a csonkamisére a többnyire vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. A taranyi leányoknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.
Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák Nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, és fejét – nyilván hasonló szándékkal – háromszor a falához érintik.

A korábbi századainkban divatos misztériumjátékok közül… Szépkenyérűszentmártonban följegyzett biblikus népballada:

Jézus az asztalnál eszik,
fehér virágok,
Zsidók a ház megett lesik.
Kiment Júdás ő közéjük,
fehér virágok,
Beszélgetni kezdett vélük…
Zsidók azonnal elfogják,
fehér virágok,
Megkötözték, elhurcolták.
Kegyetlenül korbácsolták
fehér virágok,
Fatövissel koronázták.
Mérges ecettel itatták,
fehér virágok,
Mindenképpen kicsúfolták.
Keresztet vállára tették,
fehér virágok,
Poros útra így vezették.
Golgotára felvezették,
fehér virágok,
Fakeresztre feszítették.
Nem láttam én szebb gyümölcsfát,
fehér virágok,
Mint a Jézus keresztfáját.
Piros vérrel virágozik,
fehér virágok,
Szentlélekkel gyümölcsözik….

Egy 19. századi magyar imádságban Krisztus szenvedéseinek száma is szerepel:

Óh Uram Jézus Krisztus! ki százkét csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben harmincszor pofonverettél. Annás házánál hétszer földre estél, fejeden, karjaidon és melleden harminc ütést szenvedtél, vállaidon is harmincat, szent hajadnál fogva harmincszor vonattál, szentséges szívedből százhuszonkilenc fohászkodást bocsátottál, harmincháromszor szakálladnál fogva hurcoltattál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, tehát ezerhatszázhatvanhat csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt ezer sebet szenvedtél. A kereszten három hegyes tövis szent fejedet átjárta, orcádra harminchétszer köptek, szent testeden ötezernégyszázhetvenöt seb. A vitézek, kik megfogtak, ötszáznyolcvanan voltak, a hóhérok harminchárman, kik kötözve vezettek: hárman. Vérednek cseppjei, melyek kiszármaztak szent testedből, harmincezernégyszázharminc volt. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneimnek bocsánatáért, és hogy engem megments minden testi és ördögi veszedelemtől…

(Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD, szömelvényök, 1975. Fehérvasárnap)

Amíg kiveszött magyar hagyományaink föltámadásán nem szorgoskodunk, addig várat magára a Magyar Föltámadás…

A méltatlanul elfeledött tehetségös szögedi rajzoló, Bozó Gyula szöbb időket idéző, csodás képöslapjaival …

Békés Boldog Húsvétot !

kíván

a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
elnök

2013. Kikelet (március) hava 29.-e, Nagypéntök virrasztató éjén.

Ajánlott még:

The post Nagypéntök – Aszupéntök – Magyar Föltámadás appeared first on Szögedöm.hu.