Naplóm a német megszállásról

Szőreg,
1944. március 19. Vasárnap
Mise, utána gépeltem, majd bementem Szegedre. Öten jöttünk össze. Hm, kezdet? Elkéstem a vonatról, csak 3-kor értem haza. ½ 2-ig [Dietrich] Dénesnél voltam.
A postán¹ hallottam: a németek ma 5 órától megszálltak bennünket. Félig hittük. Estig sétáltunk [Kiss] Árpival és Görbe Imrével. Filozofáltunk. Közben meghallgattam a leventeotthonban a köszöntést. Kicsit felsültek. No, de sebaj. Manci is ott volt, de bújt előlem.
10-ig mászkáltunk, rádiót hallgattunk, de nem mondott semmit. Piszok! Donau [Sender] sem.
Több helyről hallottuk az eseteket. A mozit, kocsmákat bezárták. Zsidók a határt nem léphetik át stb.
„Ne higgy, magyar a németnek!”

1944. március 20. Hétfő
Reggel nagy tanakodás. A nagyállomáson két sisakos, puskás őr. Az utcán sárga, sivatagszínű német autók, katonák. Való! Sokan cirkálnak.
Be az egyetemre. Szünet van: Kossuth-ünnepély.² Kupaktanács. Rémhírek: Horthy német fogoly, Kállay Angliába röpült, Imrédy a miniszterelnök stb. A kiegbe nemzeti színű kokárdával mentem.³ A W. C. -ben ott is német katona volt. Az irodában nem: komor hangulat uralkodott. Szétnéztem, s mentem is.
11-kor a SZEI-ben⁴ gyülekeztünk. Koch szétoszlatott bennünket.⁵ De előbb egy aktuális Kossuth-idézet, aztán a Szózat, majd Kossuth Lajos azt üzente… Azután szétballagtunk. Sétáltunk, szidtuk a svábokat.
Aztán hallottuk, hogy a tanítóképző némán kivonult a Kossuth-szoborhoz. Szégyen az egyetemistákra.
Manci bújt előlem. Mégis megvártuk őket Árpival az állomáson. Este is elmentem. Sétáltam sokat előttük, míglen – háziasan, papucsban – kijött. Beszélgettünk. Kérdeztem, hogy szeret-e még? Rövid tanakodás után bevallotta.
Beparfümözte a kabátom prémjét. Rá emlékeztet ez az illat.
Búcsúzáskor a kilincshez odafogtam a kezét. Nem tiltakozott…

1944. március 21. Kedd
Tavasz! Tiszta kék ég, kicsit hűvös és szellős a levegő.
Nincs olyan sok sváb az utcán, de itt vannak. Reggel volt óra, kieg stb.
Délután jöttem haza. Állítólag lezárták a hidat: a mi vonatunk volt az utolsó: a göcsit⁶ Újszőregen megállították, a vonat visszament. Azóta vonat se erre, se arra: a posta is itt rekedt. Állítólag lezárják a határt, minket Bánáthoz csatolnak. Mi lesz akkor velünk? Holnap hogy megyünk iskolába?
Peer Gyntöt olvastam, aztán lefeküdtem. Isten tudja, mire virradunk!

1944. március 22. Szerda
Nem mennek a vonatok, sem kerékpárral nem lehet bemenni, sem gyalog Szegedre. El vagyunk zárva. Görbe Imre se tudott bemenni. Tanulni nem tudtam, csak mászkáltunk, a postán diskuráltunk. (Vili, a piszok sváb, morcos, pukkad, nem szól senkihez!) Aztán huszonegyeztünk [Kiss] Ellával, majd elmentünk telefont javítani a községházára.⁷ Ebéd után lementünk érdeklődni az állomásra: este-reggel ½ 7—7 körül felváltó vonat megy Újszőregig a vasúti munkásokkal, azokat átengedik, mást senkit.
Kutya világ, szűk esztendő!
Dénessel beszéltem telefonon; kipanaszkodtam magam, s megkértem, írjon levelet a bátyámnak [Ózdra].
Este felé mászkáltam. Lányokkal is összeverődtem: meglógtak előlem, elcsaltak a szerb templomig, akkor ők ügyesen visszalopóztak, én meg elkocogtam a Schafferig. Végül mégiscsak összeverődtünk: [Szűcs] Ceci már bement, Kószó Bözsi is egy-kettőre. Mancival sétálgattunk. Kifejtettem neki a csók természetfeletti erejét, s villanyoltás után már majdnem meg is mertem csókolni, mikor jött elébünk – kiabálva – a mama, hogy légo van, azonnal haza. Nem t’om akarattal-e, de mellém sodródott, én meg egy másodpercre őt is magamhoz öleltem, és nem tiltakozott. Még majd!
Már ott hallottam, itthon is mondták, hogy 7-kor bemondta a rádió, hogy indulók után „fontos közleményt” olvasnak föl. 8-ig „indulóztak”, akkor jött a berepülés. Rém dühösek voltunk, pláne, mikor a légi veszély elmúltával folytatták a műsort: indulókkal. Végre 9 óra körül felolvasták: a háború kimenetele céljából kölcsönös megegyezés alapján (!) német csapatok érkeztek (!) hazánkba. A lemondott kormány helyett új kabinet alakult. Sztójay Döme, volt berlini magyar követ, miniszterelnök és külügyminiszter, tárca nélküli és miniszterelnök-helyettes: Rácz Jenő. Belügy: Jaross Andor. Földművelés, közellátás: Jurcsek Béla. Ipar: Szász Lajos. Pénz: Reményi-Schneller Lajos. VKM: Antal István. HM: Csatay maradt. Kereskedelem: Kunder Antal.
Szép sváb és nyilas kombináció!
Ennyi az egész. És: Magyarország ereje teljes mértékben „latba vettessék”. Azaz teljes mozgósítás lesz. Lehet, hogy még beteljesedik egykori jóslatom:45-ben a fronton pusztulok el. Hm, nem rossz. Úgy látszik, a híres sváb nem bír egyedül a muszkával. Csalétekül magyar vér kell neki. Mészárszék lesz most a fronton. De legalább most mennének innen a fenébe, ki a frontra ők; a belső rendet majd fenntartjuk mi is.
Ezzel a hangulattal feküdtem le.

1944. március 23. Csütörtök
Ma se lehetett bemenni. Délelőtt telefonon beszéltem [Rechtenwald] Öcsivel (még mindig el van zárva sarlach miatt), aztán itthon olvastam leventedolgokat meg a Peer Gyntot. A Tényi elcsípett, hogy tanítsam ezen a pár napon a fiát, míg ez a határzár lesz. („A végén majd megegyezünk!”)⁸
Ebéd után eljött a kis Tényi, fél 3— fél 5-ig nyúztam. Utána hoztam a gépet,⁹ és későig gépeltem. „A pergő leventefoglalkozás lebonyolítása” és „Közeledik a próbáztatás!” című cikkeket gyártottam.

The post PÉTER LÁSZLÓ – Naplóm a német megszállásról appeared first on Szögedöm.hu.

[EVSZAM] évvel ezelőtt ezen a napon szállták meg a német csapatok Magyarországot. Az ország ismételten elveszítette függetlenségét, és elkezdődött a 20. századi magyar történelem egyik legszörnyűbb tragédiája. A kérdés magától értetődő: miért volt szükség az ország megszállására?

A Margaréta-terv – Margarethe hadművelet

1943. fordulatot hozott a második világháborúban. A sztálingrádi és a kurszki német vereség, Észak-Afrika elvesztése a nácikkal szövetséges országok politikai vezetését rádöbbentette, hogy a háború megnyerésére Hitler hadseregének egyre kevesebb  az esélye. A fordulat először Olaszországban következett be, miután 1943 nyarán a nyugati szövetségesek partra szálltak Szicíliában. Mussolinit megbuktatták, az új olasz vezetés pedig némi habozás után szembefordult a németekkel. A tétovázást Hitler kihasználta és a németek rövid idő alatt megszállták az országot. Bár Mussolinit egy SS-egység kiszabadította és az olasz ,,csizma” déli részén a Wehrmacht megszilárdította a frontot, az esetnek komoly következményei lettek.

Hitler úgyszólván semmit nem bízott a véletlenre: nem akarta, hogy megismétlődjenek az olaszországi események. A német vezetés tisztában volt Magyarország stratégiai jelentőségével, ugyanis ha az ország kiválna a háborúból, akkor összeomlana az egész balkáni front. Ez volt az érem egyik oldala, másrészről a Führer nem bízott a Kállay Miklós vezette kormányban. Nem volt alaptalan Hitler kételkedése, a hírszerzés folyamatosan tájékoztatta a vezérkart a Kállay-kormány kiugrási tárgyalásairól.

Az első jelentős dátum a megszállást előkészítő terv (Margarethe I.) kidolgozásánál 1943. szeptember 30-a volt. Az időpont nem véletlen: egyfelől Olaszország kiválása a háborúból, másfelől a keleti fronton történt hadműveletek indokolták a tervezés mielőbbi megkezdését. A megszállás végrehajtásához román és szlovák haderőt is bevetettek volna, emellett előirányozták a magyar honvédség lefegyverzését. A terv három hadműveleti zónára osztotta az országot. Az első zóna a Tisza vonaláig kiterjedő területeket foglalta magába. A második a Tiszától keletre és délre helyezkedett el, míg a harmadik zónát a Tiszától északra hozták létre.

A Margarethe I. előkészítése kapcsán a német vezérkar novemberben két említésre méltó döntést hozott. Feladták a magyar haderő lefegyverzésének gondolatát, valamint számbavették a hadművelet végrehajtásához szükséges katonai erő nagyságát. Utóbbi nem lehetett egyszerű feladat, hiszen a front megnövekedett igényei miatt egyre kevesebb felhasználható alakulattal számolhattak a német stratégák. A következő lényeges dátum 1944. február 19.: ekkor a német vezetés ismét összeállította a rendelkezésére álló megszálló egységek számát. Lényeges változásnak tekinthetjük, hogy különös figyelmet szenteltek a hadművelet kivitelezésénél az SS-alakulatoknak.

Hitler február 28-án parancsot adott a Margarethe I. mielőbbi véglegesítésére. A terven ismét módosítottak, a felvonulási terepet Magyarország határain belülre helyezték. Nem véletlen, hogy az akciót aTrójai faló fedőnévvel illették. Azt már nem is tekinthetjük meglepőnek a tervezéssel kapcsolatban, hogy újfent felmérték a bevethető csapatok számát. A keleti front eseményei azonban ismételten felborították a katonai vezetés számításait. A március 4-én megindult szovjet támadás hatására egységeket kellett elvonni a megszállást végrehajtó erőktől. Ráadásul a megszállást sem lehetett tovább halogatni, így március 7-én Foertsch tábornokot hivatalosan megbízták a Margarethe I. végrehajtásával.

A határmenti csapatösszevonásokra felfigyeltek ugyan a magyar hatóságok, de konkrét ellenlépéseket nem foganasítottak. Arról már esett szó, hogy a felvonulási terepet az ország határain belül képzelték el a németek. A kérdés ezek után csupán az maradt, hogy milyen indokkal állomásoztassanak katonai alakulatokat az országban. Túl nagy fejtörést nem okozott a probléma megoldása, hiszen elég volt a keleti fronton kialakult helyzetre hivatkozni. A magyar vezetés nem gördített semmiféle akadályt a német követelések teljesítésének útjába. A terv tökéletes kivitelezését már csak egyetlen tényező zavarhatta meg, ez pedig nem volt más, mint maga a kormányzó: Horthy Miklós.

Mi történt Klessheimben?

Hitler ebben az esetben is biztosra akart menni, semmit nem akart kockáztatni. Ennek megfelelően március 15-én meghívta a kormányzót a Salzburg mellett található klessheimi kastélyba. A meghívó március 18-ra szólt. Horthy ingadozott: tudta, nem véletlenül kapott meghívást Klessheimbe. Pro és kontra hangzottak el érvek, a kormányzó végül mégis az elutazás mellett döntött. A magyar küldöttség március 18-án a délelőtti órákban érkezett meg a salzburgi pályaudvarra. Nem mondhatni, hogy a Führer túl sok időt hagyott volna az utazás fáradalmainak kipihenésére, egyből a tárgyalások megkezdését sürgette. Horthy visszaemlékezése szerint Hitler meglehetősen zavarban volt a megbeszélés kezdetén, nem tudta, hogyan kezdjen bele mondandójába. Végül kerek perec kijelentette: nem akarja, hogy az olasz példa megismétlődjék, ezért megtette a szükséges óvintézkedéseket.

Edmund Veesenmayer (1904-1977)

Miután Horthy előtt világossá vált, hogy felesleg érveket felsorakoztatnia az ország megszállása ellen, odakiáltotta Hitlernek: „Ha mindenben végleges elhatározott dologgal állok szemben, akkor semmi célja sincs további megbeszélésünknek. Elutazom!” Horthy ezt követően távozott és kérette kíséretének tagjait. A németek légiriadóra hivatkozva nem engedték útjára a magyar küldöttséget. Délután újabb tárgyalásokra került sor, de változás nem történt. A magyar küldöttség hazatartó különvonatát többször feltartóztatták a német hatóságok, így nem meglepő, hogy a megszállás kezdetekor még osztrák területen tartózkodott a szerelvény.

A német erők három irányból támadtak az országra. Ha rosszindulatúak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk: úgy haladtak előre, mint kés a vajban. Bajcsy-Zsilinszky Endre tettét, és néhány helyi lövöldözést leszámítva gyakorlatilag semmifajta ellenállásba nem ütköztek a németek. A kormányzó megérkezését követően a várba hajtott, túl sok illúziója nem lehetett a jövővel kapcsolatban. A koronatanács ülésén a belügyminiszter beszámolt az országban történt változásokról.

A németek szinte azonnal átvették a rendvédelmi szervek funkcióit, letartóztattak több képviselőt, túszul ejtették a gazdagabb zsidó családok tagjait. Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja Edmund Veesenmayer volt. Nem véletlenül esett a Führer választása Veesenmayerre, hiszen a sztárdiplomata jól ismerte a magyarországi viszonyokat. Veesenmayer céljai elérése érdekében nem csupán a diplomáciában megismert eszközöket használt, gyakran kegyetlen fenyegetőzéssel érvényesítette akaratát.

1944. március 19-ét követően az országot a teljes katonai és politikai káosz jellemezte, amely végül totális katasztrófához vezetett. Megkezdődtek a deportálások, az ország szisztematikus gazdasági kifosztása…

Erdei András, Kovács Linda

Forrás: Magyarország német megszállása – Múlt-kor
Múlt-kor történelmi portál

The post Magyarország német megszállása 1944. appeared first on Szögedöm.hu.