25-én komoly harcok voltak többek között az Illatos úton, ahol a szovjet rohamlövegekre tüzet nyitottak a felkelők. Harcok voltak a Jászai Mari téren ahol szovjet és esztergomi erők többször csaptak össze a felkelőkkel, a Déli vasúti összekötő hídnál, a Corvin köznél, a Tompa utcában, az Üllői úton, a XVIII. kerületi pártbizottságnál, Soroksáron, Csepelen, Újpesten a rendőrség épületénél.
Több ezres tüntetések voltak Budán a Zalka Máté laktanya előtt, a Deák téren a BM épülete előtt, ahol a politikai foglyok szabadon bocsájtását követelték, valamint a Jugoszláv Nagykövetség előtt.

Jelentős esemény ezen a napon, hogy Maléter Pál ezredes parancsot kapott, hogy 5 harckocsival és 100 tisztiiskolással foglalja el a Kilián laktanyát, és számolja fel a Corvin közi, Tompa, Tűzoltó és Práter utcai felkelők ellenállását. Maléter ezredest a növendékek cserben hagyják, és bár segítségükre siettek a szovjetek, a Tűzoltó utcai csoport visszaverte őket. Maléter ezredes mindössze két tankkal ért a Kilián laktanyához, egyik a kapuba szorult, majd ezt rövid tűzharc követte a Corvin köziekkel. Az ezredes még a tankban értesült arról, hogy tűzszünetet hirdettek, és elrendelték, a címer nélküli nemzeti zászló kitűzését, aminek azonnal eleget tett. Ez félreértést okozott, mert a felkelők és az utca népe is úgy értelmezte, hogy Maléter ezredes átállt a felkelőkhöz, ami nem felel meg az igazságnak. Délután az ezredes a Corvin közi felkelőkkel tűzszünetet kötött, ami 28-áig nem bizonyult tartósnak.

1956. október 25-e „Véres csütörtök” néven ismert ’56 történetében, és meghatározó volt a további történésekre.

A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében. A 25-i véres csütörtök a legszörnyűbb mészárlások egyike volt. Szemtanúk elmondása alapján ez a következőképp rekonstruálható:

Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet páncélos haladt a Parlament felé. Elfoglalták állásaikat a Parlamentnél. Fél 10-10 óra tájban értek a tüntetők az Astoriánál hozzájuk csatlakozó két szovjet tankkal és két páncélkocsival a Kossuth térre. Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó tankokban lévő szovjet katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva őket, miközben próbálták oroszul megértetni velük, hogy ők nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért harcoló egyszerű, becsületes emberek. Folyt a barátkozás. Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. A Parlamentből kijött egy asszony, aki az egyik tankhoz ment, s mondott valamit.

Egyszerre, mint derült égből a villámcsapás a Földművelésügyi Minisztérium (FM) tetejéről lőni kezdték a fegyvertelen tömeget. A szovjet tankok tetői becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetők felé fordultak. A Kossuth tér két oldalán lévő épület tetejéről is lőtték a téren összegyűlteket, de máig igyekeznek ködösíteni, hogy kik.

Az Akadémia és Nádor utca felől egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik a házasságkötő terem előtt megállt, és géppuskával lőtte a tömeget, majd megfordult és elment. Eszméletlen, őrült menekülés kezdődött, halottak, sebesültek voltak mindenütt. A menekülőket nem akarták beengedni a minisztériumba, mert megtiltották. A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tűzoltóságnak kellett eltakarítani. Ott nem volt segítség. A menekülőkre is lőttek. Többszáz halott maradt a téren, van aki a halottak számát több, mint nyolcszázra becsüli, és többszáz volt a sebesültek száma. Kéri Edit hivatalos dokumentumokkal alátámasztva 3.000 sebesültről ír. A térről kiszorult tüntetők a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen is szembekerültek az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget kértek. Ma már tudjuk, hogy hiába.

A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelőkbe, segélyhelyekre, legtöbbjüket a Koltói kórházba, és nyílván közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak megmenteni.

A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna parti oldalán a fal mellett oszlopsorokban egymásra rakták a tetemeket, majd késő délután teherautókkal folyamatosan vitték el a sortűz áldozatait. A Kerepesi úti temetőben a halottakat időrendben a nagy ravatalozó és a krematórium körül tették le. A 25-i áldozatokat 50 fős máglyákba rakták. Mikes Tamás és társa megszámolták: 820 október 25-i áldozatot regisztráltak, akik között sok női halott volt, valamint az áldozatok kora is igen különböző volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és hasonló korúak voltak.

Kik lőttek az FM tetejéről?

Hihetelennek tünik, de tény, hogy mai napig sokkal inkább ködösítik, ami a Kossuth téren történt, ahelyett, hogy hivatalosan is feltárnák az igazságot.
A tüntetők között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily mail tudósítója, aki a téren filmfelvételt is készített. Ezek a filmkockák bizonyíték erejűek. Azt erősítik, hogy az FM tetejéről lőnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit lehet megfigyelni, amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak.

Az FM tetejéről sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán futottak a Szabadság tér felé, ahol IFA teherautók várták őket, amin elhajtottak. A környező minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok biztosították, de zöldávós, határőr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.

Például a 8. orosházi határőrkerület parancsnoksága jelentésében szerepel, hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen, és „rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra.” Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elől azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendőrök az V.ker kapitányságra vitték.
Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejéről is kizárólag az ÁVH követte el ezt a szörnyűséget. Később a szovjetekre próbálták áthárítani a felelősséget.
A legújabb kutatások és visszaemlékezések, azonban mást is bizonyítani látszanak.

Ezekből az tűnik ki, hogy a Parlamentet körül vevő, azt védőknek, a tűzparancsot már korábban kiadták. Szinte elő volt készítve, ami bekövetkezett. Az egyetemistákat O.L.né erre kora délelőtt, telefon figyelmeztette is, kérte, hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetők a térre menjenek. Sajnos sikertelenül.

Kéri Edit: Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban könyvéből megtudhatjuk, hogy október 25-én reggel sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte őket a Honvédelmi Minisztériumba, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak. Csoportok alakultak, hogy a környező házak padlástereit átvizsgálják. „Majd felmentek a tetőre.” A szerző konkrétan néven nevezi őket.

Kopácsi Sándor, Budapest főkapitánya is kitér emlékiratában arra, hogy egy Júlia nevű rendőrszázados nőtől értesült telefonon a történésekről, majd felhívta Nagy Imrét.

„…a szociális osztály vezetője, egy rendőrszázadosnő, kétségbeesve hívott telefonon: Kopácsi elvtárs! A tömeg ezt kiáltja: Vesszen Gerő! Ebből nagy baj lesz!
– Ugyan Júlia. A tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakom alatt őket. Sok nő és gyerek van közöttük. Ez békés tüntetés… Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre, akiket ráadásul páncélosok kísérnek. Három perccel később Júlia kétségbeesetten hívott:
– Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre
– Lehetetlen! – De most már én is hallottam a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett:
– Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVO-sok minden tetőről lőnek a tömegre! És most… Képzelje, a szovjet tankok az ÁVO-sokat lövik. Védik a tömeget…Ez szörnyű, ez elképesztő. Az emberek kiáltoznak és hullanak, mint a legyek százával… Asszonyok, gyerekek… Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos…
Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével… csak annyit mondott:
– „Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyű. Szégyenletes.” (I.m.128.p.)

Hegedüs András volt miniszterelnök a sortűz idején az Akadémia utcai PB és KB ülésen vett részt, melyen szovjet vezetők is jelen voltak. Így emlékszik vissza a történtekre:

„Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt. Mi, ott, akik a tett színhelyétől alig pár száz méterre voltunk, halottuk a sorozatlövéseket. Mikor döbbenten megtudtuk, hogy békés tüntetőkre lőttek a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, vizsgálatot követeltünk. Nincs tudomásom arról, hogy ez később megtörtént-e. (…) Az FM tetejét – úgy tűnik – vegyes összetételű csoport szállta meg – ÁVH-sok, volt partizánok -, és a tűzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta.”

Kéri Edit könyvében, párt-jegyzőkönyvekkel bizonyítja, hogy a pártvezetés 25-én Apró Antalt bízta meg a Katonai Bizottság vezetésével. Ezen az ülésen Apró Antal többek között a következőket mondta:

„Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetőség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelősség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, „miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot.” Teljes felhatalmazást kérünk!”

Majd felsorolja, hogy mikre kéri a felhatalmazást, amit a KV egyhangúan megadott.
A Kossuth téri sortűz hatása

Ez a 25-i mészárlás olyan felháborodást és ellenállást váltott ki a lakosságból, hogy ott, ahol netán még nem volt szervezett ellenállás, ott is alakulni kezdett. Azt is mondhatnánk, hogy a Széna téri csoport ekkor vált szervezetté, valamint a többi, spontán létrejött csoport ekkor kezdett igazán komoly erővé válni, mert sokan csatlakoztak hozzájuk. Ilyen embertelen kegyetlenségre, ilyen mészárlásra nem lehetett másképp felelni.

Az egész város gyászolt. Mindenütt kitűzték a fekete zászlókat…

Orbán Éva

Forrás: Gondola
http://gondola.hu/cikkek/56387

The post Véres csütörtök Budapesten – Mi történt 1956. október 25-én? appeared first on Szögedöm.hu.

Kárpátia – Neveket Akarok Hallani /1956 gyilkosaival/

Kárpátia: neveket akarok hallani (’56 emlékére)

56 számláit a mai napig nem rendeztük. A gyilkosok közöttünk élnek. A magyar ellen uszító biszku-félék kényelmes fészkeikből még sértetten vissza is szövegelnek…
Luxusnyugdíjakon, a helyettük dolgozó magyarok pénzén élvezik öreg éveiket a tömeggyilkosok ma is…

Van róla egy „személyiségi jogok”-ra hivatkozva letiltott film is… 2010-ben !!!

Bűn és büntetlenség (részlet)

Bevett szokás emlegetni, hogy a „nyugat” cserbenhagyta Magyarországot.
Ez természetesen nyilvánvaló, igaz, de ennek mélyebb és még inkább sötétebb mozgatóit nem érthetjük meg Ausztria 1955-ös (!) fölszabadulása, no meg a forradalmunk és szabadságharcunk sikere, a szovjet csapatok kivonulása utáni napra időzített „Szuezi válság” nélkül…

Ha szerencsésebb helyzetben is volt Ausztria, a fővárosa és egész Alsó-Ausztria szovjet megszállási övezet volt egészen 1955 derekáig.

Ausztria fölszabadulása

1955. május 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszanyerte függetlenségét.

A megszállók kivonulása után Ausztria örökös semlegességét alkotmányban rögzítették. Ausztria örökös semlegességét… Igen. „Örökös semlegességét”!

Aztán a „Szuezi válságot” sikerült mesterien időzíteni…
Míg a világ a vérüket ontó, hős magyar ifjakra figyelt, mások bőszen bizniceltek:

Szuezi válság

A SZUEZI VÁLSÁG
(1956. október 29. – november 7.)

Eladtak bennünket. Mindenestül, aljasul, de még inkább gőggel és hanyag „figyelmetlenséggel”, mint egy jelentéktelen barmot, egy rabszolgát. Elkártyáztak bennünket értékesebb nyereményért… Szuezért. Sok-sok pénzért…

A forradalom mámorán és bukásának bánatán túl, van azonban valami, ami elvitathatatlan, amire mindig emlékeznünk kell és érdemes, mert örök magyar siker:

Freedom’s Fury Trailer

A bájos kínai-amerikai színésznő Lucy Liu kezdeményezésére és anyagi támogatásával elkészült a legfelemelőbb dokumentumfilm 56-ról. A másik fő támogató, Quentin Tarantino(!) szerint:

„Ez a legjobb el nem mondott történet.”

A szabadság vihara, 1956/6

Ma érdemes gúglizni, mert a „google” ma fölvállaltan magyar…

Persze csak a www.google.hu, merthogy a nagyvilágra a sorsfordító magyar nemzeti forradalom szellemisége nem tartozik. Bizonyosan van ami nekik ma (is) fontosabb…

Szöbb Jövendőt!
kíván:
a Szögedi Védegylet
nevében
Dr Szabó László
alapító-elnök

Holnapi műsor-ajánló:

EMELD FEL SZÍVEDET NEMZETEM – 80 ÉVES A SZEGEDI DÓM

Ajánlom még figyelmükbe a forradalom utáni hetek hangulatát megidézendő Márai Sándor versét.
56 Karácsonyára várva…

Márai Sándor: Mennyből az Angyal (videó)

(Idézet a „Magyar Igazság” – Mihi honlapjáról)

Márai Sándor:
Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

The post ’56 – a cserben hagyott forradalom appeared first on Szögedöm.hu.