Iskoláinkban ma sem oktatják tananyagként!

Mások holokausztját igen, de a magunkét nem!

Egészen különös ez az önmegtartóztatás, amellyel politikai vezetőink tartózkodnak saját nemzetünk tragédiáinak emlékezetétől. De különösen különös, ahogyan elfeledkeznek magyar(?) vezetőink a túlélő kárvallottak kártéríttetéséről…

Egyelőre ott tartunk, hogy még a történtek föltárása sem történt meg, De még elkezdődni is csak alig kezdődött. Hallgatás és széles körű értetlenkedés mindenütt. Nem lehet kétséges, hogy az utolsó túlélők, a beszélő szemtanúk kihalására várnak, pedig déli szomszédainkkal a megbékélés csakis az áldozatok elismerése és teljes körű kárpótlása után kezdődhet meg…
Pedig szép lenne már velük is békén élni… ahogyan befogadtuk őket a török elől… ahogyan eltűrtük és megbocsájtottuk a Cserni Jován féle magyarirtást, de még 1848-49 hátbatámadását és legaljasabb kegyetlenkedéseiket is…
Nem rajtunk áll a dolog! Legalábbis a barátkozás dolga nem a mi oldalunkról hibádzik…

A rác kommunisták, a saját rác (szerb) polgáraikkal is vadállatiasan kegyetlen – rózsaszín mázban ezerszer meghamisított – partizánok vérfürdője máig is hallgatni kényszeríti a túlélők többségét. Amíg ők végre megszólalnak, addig itt egy csonka lista a csonkaország csonkajogú magyarjainak és lelkükben is megcsonkított, elszakított nemzettársaiknak:

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

Aki pedig tanárként, vagy iskolaüzemeltetőként, esetleg oktatásban résztvevő szabadúszóként végre részt kívánna venni a 70 esztendeje(!) késlekedő fölvilágosításban, annak itt a fogódzó!
Hordozható iskolai, művházi kiállítási anyag:

A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken…

Itt az idő megismerni végre a magunk elhallgatott megkínzatását, a Délvidéki Magyar Holokausztot!

Holokauszt-kirándulásokra már pénzt is ad majd a magyar állam!
Illendő délvidéki kirándulás ájult libsi pestieknek:
“A Hősök terétől a Csúrogi Dögkútig!”
Na végre!

Ha valakinek nyafoghatnékja, vagy szabadidős lovagolhatnékja támadna a szóhasználaton, hát HOLOKAUSZTnak a délvidéki népirtást maga Teleki Júlia, a holokauszt-túlélő nevezte.

Teleki Júlia: Hol vannak a sírok?

Könyve melegen ajánlott olvasmány.
Lefekvés, de különösen elalvás előtt azonban semmiképpen sem javasolt!
Középiskolai történelemoktatáshoz különösen ajánlott olvasmány!
Egy irodalmi Nobel-díjat is megér! De a Sorstalanság ismeretében akár hármat is!

A saját édesapja sírját keresve írta… Azt a sírt azonban sohasem fogja megtalálni, hiszen az egész halálbakínzott falut a dögkútba hányták… Aztán egy sok évvel későbbi éjszakán nehézgépekkel kihantolták a nagyját, és az enyvgyárba szállították, hogy nyom se maradjon!

Ez a horrorhelyszín ma sem emlékhely! A Csúrogi Holokauszt Múzeum ma sem áll!

De mi magyarok mindig is túl kedvesek voltunk az idegenekkel!
Ezért is élték föl az országunkat.

Aki mégis emlékezne a saját történelmére is, hát mégis megteheti. Ha nem is könnyű hozzájutni, de vannak agyonhallgatott könyvek a valódi történelemről is.

Íme: A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma

…

Az elmúlt nyár derekán zsidó holokauszt-emlékművet avattunk a Dóm gyepén.

Markovics Zsolt főrabbi köszöntőjében hangsúlyozta: Szegeden létesült az első olyan holokauszt-emlékmű, amelyet nem kormány, nem város, nem önkormányzat, hanem a katolikus egyházmegye állíttatott.
Kiss-Rigó László, a Szeged-csanádi Egyházmegye püspöke ünnepi beszédében elmondta: a katolikusok összetett érzésekkel emlékeznek a vészkorszak tragédiájára. Szomorúsággal, együttérzéssel, és arra is gondolnak, hogy a tragédia áldozataiért sokan és sokat tettek ugyan, de többet kellett volna. Bántja őket az is, hogy hiányoznak az elhunytak, hiszen – emlékeztetett a püspök – Szegeden hagyományosan jó a kapcsolat a katolikus egyház és a zsidó hitközség között.
A püspök azt mondta: az emlékmű ezeket az érzéseket jeleníti meg.

A vészkorszakban történtek 70. évfordulójára elkészített alkotás, Kovács Jenő szobrászművész munkája két embert ábrázol egy csónak formájú kő posztamensen. A kőről az egyik bronzfigura, amely a zsidóságot szimbolizálja, kibillenve már-már a habokba esik, a másik, a katolikus egyházat szimbolizáló, égre emelt tekintettel fohászkodik.
“Nagy kérdés volt, hogyan lehet olyan szerethető szobrot alkotni, amelyet mindenki elfogad” – mondta a szobrászművész.
Az emlékművet a Dóm melletti “Szolidaritás parkjában” helyezték el.

A magyar – mint a világ legbefogadóbb nemzete – példát adott most is a Világnak!
Kegyeletünk, előzékenységünk és udvariasságunk nehezen fölülmúlható.
A magunk fájdalma helyett először a másokét, a befogadottakét siratjuk…

Magyar ember azonban nem lehet, aki másokért a sajátjait feledi!

A szegedi katholikusok és nem katholikus magyarok is megkönnyebbüléssel látnák, ha végre a szögedi katholikusok – a Szögedi rajok – holokausztjának emlékműve is elnyerné végre méltó helyét a Dóm emlékkertjében…

Ne feledjük hát:

A Délvidéki Magyar Holokauszt – a magyarok holokausztjának emlékműve máig sem áll!
Sehol sem áll!
Itt az idő! – Törjük át a hallgatás falát!

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

Ajánlott olvasmány:

A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken…

Dr. Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
Szögedi Védegylet

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

The post Délvidéki Holokauszt – 70 éve! appeared first on Szögedöm.hu.

Rögtönzött tárlat rendezhető bármely iskolában, vagy akár munkahelyen is!

A Keskenyúton Alapítvány „Délvidéki Tragédiánk 1944-45” vándorkiállítása bárhol, osztályteremben, de akár még az utcán is fölállítható. A mozgótárlat 3 perc alatt állítható és bontható.

A csaknem 70 éven át elhallgatott Délvidéki Magyar Holokauszt végre megismerhető, és megismertethető a magyar testvéreinkkel.
Más népek szenvedéseit mi magyarok le nem becsüljük. A szenvedőkkel mi mélyen együttérzünk.
De legjobban mindenkinek a saját szenvedése fáj!
Itt az idő megismerni végre a magunk elhallgatott megkínzatását, a Délvidéki Magyar Holokausztot!

Holokauszt-kirándulásokra már pénzt is ad a magyar állam!
Javaslatom, délvidéki kirándulás pestieknek:
„A Hősök terétől a Csúrogi Dögkútig!”

Nagyon tanulságos lesz a bűnös város gyermekeinek az elhallgatott történelem!
Végre megismerkedhetnek a magyar holokauszt torokszorító döbbenetével…
Például Csúroggal, ahol aggastyántól a csecsemőig minden magyart kiirtottak. A dögkútba hányták őket, és azóta büntetlen a házaikban laknak… A maroknyi holokauszt-túlélő által a dögkút mellett emelt kereszteket pedig élvezettel gyalázzák meg évről-évre…

Teleki Júlia: Hol vannak a sírok? Óbecse, 2007. Teleki Júlia könyve az 1944-45-ös Délvidéki Magyar Holokausztról, annak egy véres fejezetéről szól. Az írónő maga is áldozata volt a magyarok ellen elkövetett kegyetlenkedéseknek. Csúrogi magyar holokauszt-túlélőként kutatja a vadállatias vérengzés körülményeit. Éveken keresztül azon kevesek egyike volt, aki felemelte hangját és kutatni merte a délvidéki magyarság egyik legszomorúbb történelmi korszakát. Elhallgatták Őt mindeddig a megroppantott gerincű anyaországban is. Egy tisztes Hazában könyve kötelező olvasmányként állna minden magyar polcán, a főhelyen. A gimnázium negyedik osztályát elvégezni pedig diák nem tudná, érettségit nem tehetne Magyarországon, hiszen a lelkiismerete sem engedné, hogy magyar testvérei kínszenvedésének történetét meg ne ismerje… Ezt a kötelező olvasmányt magyar állami támogatás kell, hogy eljuttassa minden középiskolába, minden magyar diákhoz a Kárpát-medencében!

Minden (középiskolás) pesti diák megérdemli, hogy lássa végre a szörnyűségek helyszíneit, és a helyeiken évről-évre meggyalázott és lerombolt „emlékműveket”.

A kirándulásokat rendszeressé és minden iskola számára elérhetővé kell tenni!
A Külügyi Intézet pályázat-támogatásával…

Illendő lenne persze, ha a kommunista rác tömeggyilkosok – a partizánok – (jog)utódjai is megtámogatnák e holokauszt-kirándulásokat, és fölállítanák végre a hiányzó magyar szobrokat és holokauszt-emlékmúzeumokat.
EU-csatlakozásuk alapföltételeihez a Délvidék hazatérése előtt a kiirtottak hozzátartozóinak, a Magyar Holokauszt túlélőinek teljeskörű kárpótlása is hozzátartozik, természetesen.

Éppen 70 éve késik a magyar holokauszt-túlélők, valamint a magyar áldozatok hozzátartozóinak minden-ízigleni kárpótlása…
A működő minta pedig adott: Ahogyan és amennyit Németország fizet a zsidóságnak. Mi magyarok nem kérünk többet! (Még visszamenőleges kamatos kamatokat sem a hosszú sumákolásért, maszatolásért és halogatásért.)
Nem várunk mást, csak egyenlő elbánást!

Magyarországon többé nem nőhet úgy föl ember, hogy meg ne ismerje a magyar Délvidékről hiányzó százezernyi magyar szenvedéstörténetét.

Ajánlott olvasmányok: A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma

Tisztelettel:
Dr. Szabó László
Magyar Kulturális Örökség Alapítvány
alapító

Kelt: Ígéret (május) hava 7.-én, Josip Broz Tito, a kommunista népirtó születésnapján.
(A Magyar Holokauszt főbűnösét, a Délvidéken kiirtott százezer magyar haláláért életében még csak kérdőre sem vonták.)

Ajánlott hálló-oldal: Keskenyút – kiadványok

HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok…

The post A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken… appeared first on Szögedöm.hu.

MAGYAR  ANTISZEMITIZMUS?

Magyar rasszizmusról, antiszemitizmusról és cigányüldözésről gajdolnak a baloldali politikusok, és terjesztik ezt a tévhitet az egész világon. Mi pedig  gyámoltalanul és hatástalanul védekezünk.

Természetesen  mások bűnei nem kicsinyítik a mieinket, de  nem vagyunk kötelesek egyedül elszenvedni a világ sajtóban megjelenő – antiszemitizmussal  vádló – aljas támadásokat.  A baj az, hogy a magyar polgári sajtó és politikusok berkeiben nagyon ritka a nyugati nyelvek ismerete.  Viszont a nyugati, magyarellenes médiát és politikusokat hazug hírekkel ellátó hazai liberális ellenzék prominens személyei vagy tudnak idegen nyelveken, vagy pedig vannak – valószínűleg jól megfizetett – fordítóik. Persze soraikban találhatók a nyugaton élő ismert  irók, publicisták,  az impresszárióktól függő müvészek (Fischer Ádám? Dohnányi?), akik önként, családtagjaik pusztulása miatt, esetleg  megélhetési  kényszerből,  gyűlölethadjáratot folytatnak hazánk ellen.

Az okosok úgy vélik,  legjobb védekezés a  támadás.

A világháló tele van antiszemita hirekkel. Például a békeszerető, demokratikus Canada területén, a B’nai Brith 1135 zsidóellenes atrocitást jelentett 2008-ban.[1]

Kiváncsi volnék, hány zsidót vertek meg Magyarországon az elmúlt évben.  Csak egyről hallottam!

A B’Nai B’rith 2011-es jelentése itt található Canadáról:

http://bnaibrith.ca/files/audit2011/AUDIT2011.pdf

A jó öreg Egyesült Királyság sem marad el az antiszemitizmus terén. Mind többen kritizálják a zsidó nagytőke erős befolyását az angol politikai életben.  Az angolok mindig is a  palesztinok oldalán  voltak és erősen kritizálják az Izraeli  kormányt[2]

Soha nem tapasztalt számú antiszemita incidens történt Nagy-Britanniában 2010 első fél évében – áll a 300 ezres brit zsidó közösség védelmére alakult biztonsági tanácsadó szervezet tavalyi összegezésében, amely szerint a vizsgált időszakban feljegyzett ilyen atrocitások száma meghaladta az eddigi teljes évi rekordot. A Community Security Trust (CST) közölte, hogy január és június között 609 verbális vagy fizikai támadásról szerzett tudomást. A tavalyi azonos időszakban 276 bejelentés érkezett a szervezethez. A CST a 2006-os esztendő egészében regisztrálta az eddigi éves rekordot, ami 598 eset volt.

Franciaországban még rosszabb lehet a helyzet, még Izrael miniszterelnöke is, hazatérésre szólította fel a  francia zsidókat, az ottani üldözés elől… Többszáz zsidó már házat vett Izraelben, menekülésüket előkészítendő.

Ez érthető, hiszen Franciaországban több millióra tehető az afrikai volt francia gyarmatokról beözönlő, zsidógyűlölő muzlim. Hozzánk meg ezrével telepednek haza, teljesen legálisan, az izraeli magyarszármazású zsidók illetve utódaik..

A muzlimok tekintetében a franciák nincsennek egyedül, hiszen az UK-tól Belgiumon, Hollandián, Dánián, Németországon keresztül Svédországig baj van velük.

Ez csak néhány szemelvény a sokszáz közül.

Néhány évvel ezelőtt dúló, vérre menő harc folyt az amerikai egyetemek között. Ezt a forró, sokak állásába kerülő vitát  két egyetemi tanár: John Mearsheimer (U of Chicago) és Stephen Walt (Harvard) könyve: „The Izrael Lobby” cimű könyve váltotta  ki. (ECONOMIST September 29, 2007, 87. oldal).  A két professzor az amerikai külpolitikát irányitó lobbyról írott, kitűnően dokumentált tanulmánya sokak szemét nyitotta fel Amerikában, egyúttal kiváltotta a zsidó szervezetek kemény támadásait.

Ez csak a jéghegy csúcsa volt, mert sehol a világon olyan intenzív antiszemita harc nem folyik a világhálón, mint az USA-ban. Csak egy kicsit körül kell nézni az interneten. A mi nyuszi lelkületű, fegyvertelen gárdáink kismiskák az amerikai KuKluxKlan, a White Supremacy, stb. mozgalmak jól felfegyverzett, zsidó, szines és katolikus gyűlölő szervezetekhez viszonyitva.

A több amerikai szélsőjobb szervezet kiképző táborokkal is rendelkezik, ahol fegyveres harcra képezik ki a lelkes, rasszista fiatalokat. Nálunk a „gárdák”, „csendőrők” még megbízható, hatlövetű messzehordó csúzlikkal sem vannak felszerelve… Néha azt is meg lehetne kérdezni az amerikaiaktól és a kanadaiaktól, hogyan lehetne összehasonlítani a magyar (európai) cigányokat az indiánjaikkal.

Sokat emlegetik itthon a Numerus Clausus törvényt, amely a hazánkbeli nemzetiségeknek arányszámuknak megfelelően biztosított helyet az egyetemeken. A kritikusok  több tényről feledkeznek el.  Például arról is, hogy csak Budapesten tartották be ezt a törvényt,  azt is csak a területi autonómiával rendelkező egyetemeken történt zsidóverések miatt, mert a vidéki egyetemeken vidáman tanulhattak a zsidó fiatalok is.

A másik tény pedig az, hogy a legtöbb UK és USA „Ivy ligue” (régi, elit) egyetemeken ugyan nem volt törvénybe iktatva a diszkrimináció, de sem néger, sem zsidó diákokat nem vettek fel. Legfeljebb zseniális vagy nagyon gazdagon adományozó zsidó papák esetében tettek kivételt. Több egyetemen még a katolikusokat sem fogadták, vagy csak immel-ámmal. Ez csak a G.I. (frontharcos) törvény alapján változott meg a második világháború után.. Az elemi és  középiskolák (néger) integrálása csak hosszú harcok után valósult meg a hatvanas években.

Az USA-ban történő antiszemita cselekményekről itt olvashatunk egy összegezést: http://www.adl.org/PresRele/ASUS_12/6128_12.htm   Ezenkívűl szemezgethetünk a Világhálón  a veszettül antiszemita amerikai honlapok tömkelegében.

A két háború közötti antiszemitizmus sem volt magyar találmány. Nehéz elhinni, de Roosevelt amerikai elnök sem lelkesedett értük. Joseph E. Persico, ismert amerikai történész-író a „Roosevelt titkos háborúja” (Roosevelt‘s Secret War, Random House Trade Paperbacks/New York 2002, ISBN 0-375-76126-8) című könyvben eddig jórészt ismeretlen tényeket közöl. Szemelvények:

1. 218. oldal A St. Louis. Hamburg. Amerika hajón 1939 májusában menekülő 930 zsidót nem engedték partra szállni az USA kikötőiben, de Jamaikában, Kubában, Kanadában sem. A Rooseveltnek írott távirat válasz nélkül maradt. Vissza kellett térniük Európába, ahol sokan a holocaust áldozatai lettek.

2. 218 oldal FDR ajánlotta Morgenthaunak: talán Kamerunban kellene letelepíteni a zsidókat. Ott csodálatos sík felvidék és fű (!) van. Az egész országot felfedezték, felkutatták készen (van a telepítésre)

3. 219-220 oldal. Észak Afrika megszállása után Rabatban a francia pk. tábornoknak az alanti kijelentést tette: A hivatásokban (orvosi, ügyvédi) pályán működő zsidók számát vissza kellene szorítani a lakossághoz viszonyított százalékukra. Ez a terv megelőzné a német problémát, ahol a zsidóság a népességnek csak néhány százalékát teszi ki, de az orvosok, ügyvédek, tanárok és professzoroknak közel fele volt zsidó… Mondotta Roosevelt.

Ezek elképesztő tények, nem illik bele a nyugati világról alkotott álomképünkbe. Ehhez képest a mi „numerus claususunk” és a II. zsidótörvényünk gyerekjátéknak tűnik.

Ami a szomszéd „győztes” államok „dicső” tetteit illeti, nem árt sorra venni azokat sem.

Szlovákia: Tiso páter vezetésével lelkes szervilitással vették át a német ideológiát. Minden elszállított zsidó után 500 DM-et fizettek a németeknek.

Románia: A zsidóirtást a Vasgárda kezdte, majd a román hadsereg folytatta. Bizonyítottan, 250-400 000 zsidót öltek meg, borzalmas körülmények között. Mindezt a legcsekélyebb német ösztönzés és segítség nélkül. Ezt következetesen tagadták 2004-ig, amikor a zsidó szervezetek nyomására bevallották rémtetteiket és a kormányfő bocsánatot kért a zsidóságtól. Ennek az önkéntes akciónak a leírását olvashatjuk Matatias Carp: „A Román Holocauszt” című könyvében, ami magyarul és angolul is megjelent. Ugyancsak megírta ennek történetét Randolph Braham amerikai professzor is és még sokan mások.  Ceausescu pedig „kilóra” adta el a zsidókat Izraelnek, a szászokat pedig a németeknek.

Szerbek

Nyugaton már csak Titó partizánjainak „hősies” harcáról szól a háborúból visszamardt nyugati propaganda.  Igaz ugyan, hogy velük főként a szerb kollaborátor miniszterelnök Milan Nedic   szerb csapatai és a horvátok harcolgattak, kevés német segítséggel. A szerb zsidókat is ők irtották ki, minden német közreműködés nélkül.

Ezeket az állításokat és híreket még hívatkozásokkal sem kell megerősíteni, mert ha elővesszük a jó öreg Google keresőt és beütjük a következőket:

Antisemitizm in France (vagy akár UK, USA, Germany) rengeteg adat jelenik meg, főként az illetékes zsidó szervezetek jelentései.

Mit is csináltunk mi magyarok, 

akiket előszeretettel neveznek hazai  és külföldi politikusok atiszemitáknak?

A Szovjet elleni háborúba lépésünknek több oka volt. Íme néhány: Horthy tanácsadóit arra késztette a német megszállás réme, hogy rábeszéljék a Szovjet ellenes háborúban minimális erővel való részvételre, amely megmentheti a magyar zsidók életét is. Gondoljunk arra, hogy Horthyt nem állították a Nürnbergi Bíróság elé, és élete végéig a hálás Chorin Ferenc, Kornfeld Mór és társaik egy alapítványon keresztül tartották el a portugáliai Estorilban. Ifj. Horthy Istvánné pedig  meleg barátsággal emlékezik meg könyvében az őket segíteni akaró cionistákról. Megbízottjuk Dr. Ruben  Hecht el is ment Horthyékhoz, hogy „megköszönje apósomnak, amit a magyarországi zsidókért tett” írja özv. Horthy Istvánné. Nyilván nem ok nélkül voltak segítségükre. A köszönetet az a többszázezer magyar honvéd és zsidó munkaszolgálatos is megérdemelné, akik a magyar Holokauszt elodázásért is életüket áldozták. Amiről nem hajlandók  tudomást venni:

A történelmünket valószínűleg alaposan át kellene írni, ha valaha is előkerülne annak a Koronatanácsnak az eredeti – teljes – jegyzőkönyve, amelyen elhatározták a Szovjet elleni háborúban való részvételt.

Ugyanis állítólag csak két példány maradt meg, de mindkettőben a második rész különbőzik egymástól. Igy nyilván mindkettő hamisítvány.

1. Közel 200,000 lengyel menekültet fogadtunk be és tettük lehetővé továbbutazásukat, hogy az angolok által felállított Anders hadseregben harcoljanak tovább a németek ellen., A lengyel hadsereggel érkező zsidókat is a nemzetközi jognak megfelelően védtük és hamis papírokkal is elláttuk őket.

2. Osztrák és cseh zsidó menekülteket is ezerszámra fogadtuk be és védtük egészen a német megszállásig (1944. március 19), de még azon túl is titokban és sokat kockáztatva, többször a helyi hatóságok hallgatólagos beleegyezésével.

3. A német megszállás, 1944. március 19. után kezdődött a magyar zsidóság kálváriája. De amikor a német hadsereg java kivonult, Horthy leállítatta a deportálásokat. Ezzel kb. kettőszázezer budapesti és oda menekült vidéki zsidónek minősűlő magyar állampolgárt mentett meg.

4. Eichman, az „Endlösung” végrehajtója mondta Izraelben, hogy az egész megszállt Európában, csak Horthyék merték őt kiutasítani az országból.

5. Miért nem ugrottunk ki a háborúból? Erre, többek között, a brit külügyminisztérium egy nemrég felszabadított titkos jelentése adhat némi következtetésre okot. Egy Mr. Randal nevű magasabb beosztású úr jelentette, (értelemszerű fordításban):

1943. október 14.

A Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) megbízásából Namier professzor kérte, hogy ne kényszerítsük a magyar kormányt az idő előtti kiugrásra mert ez német megszállást eredményezhetne. Ez pedig a 800,000 zsidó megsemmisítéséhez vezethetne, akik most relatív biztonságban élnek Magyarországon.

Mr. Randal említette, hogy ez már oka lehet annak, hogy a magyar kormány nem közeledett a Szövetségesekhez…

Dr. Namier reménykedik, hogy a magyar kormány nem mozdul, amíg a németek (egy kiugrási kísérletre) reagálni tudnának.

Reg.: ) 012035/385/21î”

Nos, kik is  az antiszemiták??

Ugyancsak emlékezni kell a nemrég elhunyt Tom Lantos, azaz Lantos Tamás magyar származású amerikai szenátusi képviselő 1994. május 26-i kongresszusi felszólalására, mely „Koszorús Ferenc: a magyar holokauszt hőse” címen a Congessional Record megfelelő számában olvasható. Idézem:

„Ezen év a holokauszt ötvenéves évfordulója. Szólásra emelkedem, hogy értékeljem a magyar holokauszt hőseinek egyikét, Koszorús Ferencet, aki saját élete biztonságának veszélyeztetésével magyar zsidók ezreit mentette meg a náci haláltáborokba deportálástól…”

Majd Tom Lantos így folytatja: „Látva a helyzet adta veszélyeket, tanácskozott a Kormányzóval, és saját hatáskörében előkészületeket tett, hogy megállítsa Bakyt és csendőrzászlóaljait. 1944. július 5-én a 1. páncélos hadosztály alakulatait Budapest stratégiai pontjaira rendelte, lezárva a városba vezető összes utat. Július 6-án reggel 7 órakor minden egység a helyén volt, és Koszorús tudatta Bakyval, ha a csendőrei nem távoznak és nem oszolnak fel, akkor megsemmisíti őket. Július 7-én Baky kapitulált és eltávolította csapatait…”

Majd: „Koszorús ezredes példa nélkül álló tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel megakadályozta a zsidók elhurcolását. Ez a rendkívüli, kockázatos hőstett, amit igen bizonytalan körülmények között hajtottak végre, eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokbavétele három és fél hónappal eltolódott. Ez az időszak a zsidók ezreinek tette lehetővé, hogy biztonságot találjanak Budapesten, s megmeneküljenek a biztos pusztulástól. Ez a szünet tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését koordinálhassa…” (Dobai Miklós)

Külföldi példák:

http://poorrichards-blog.blogspot.fr/

KIK FELELŐSEK AZ ANTISZEMITIZMUS ESETLEGES MAGYARORSZÁGI TERJEDÉSÉÉRT?

EZEK:

Kertész Ákos író  Amerikai Népszava, Holocaust.

2011. szeptember 1. 02:16

A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: »ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.« De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Regős Péter: „Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát útálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy a térképen alig található meg ez a gyűszű méretű ország még nagyítóval is, minden nagyhatalmi vezetőt és nemzetet kioktat, lásd az a barom Antallt és a még nagyobb Orbánt. Nem is fogadták őt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok. Majd egyszer elmesélem személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.

Ezt az istenverte népet azonban  nemcsak a holokauszt miatt  utálom, hanem azért az erkölcsi fertőért  is, ami ebben a  kis szar országban uralkodik, mindegy, hogy a komcsi vagy a náci  oldalon vizsgálódunk- „ Engem ez az ország már apámban meglopott” – írta a költő. Hát engem is. Egyenlőre ennyit erről.” Tisztelettel, dr. Regős Péter

***

Heller Ágnes: „Senkit nem lőttek meg, mutasson egy esetet! Senkit nem lőttek meg, senkit nem kínoztak meg. Mutasson egy esetet, amikor bárkit is meglőttek vagy megkínoztak!” (Heller Ágnes az Európai Parlamentben 2011. március elején 2006 őszéről.)

***

A 2013 évi Zsidó Világkongresszus szónokai, akik hevesen támadták, sértegették, antiszemitizmussal vádolták a magyarságot, élükön elnökükkel Ronald S. Lauder  úrral. Lauder úr később bocsánatot kért ugyan Orbán Viktor úrtól, de az már nem sokat javított a helyzeten

Az sem ártott volna, ha ezek a szónokok összehasonlították volna a magyar verbális antiszemitizmust a nyugati országok tettleges antiszemitizmusával, zsidóveréseivel, zsinagóga égetéseivel.

Így csak az antiszemitizmust szították, erősítették! Ezt volt talán a céljuk?

UTÓSZÓ:

Sokan vádolnak minket azzal, hogy nem tettünk meg mindent a zsidó honfitársaink  megmentése érdekében és közömbösen viselkedtünk sorsuk iránt.. Ez sem igaz!  Budapesten és a nagyobb városokban mindenki mentette a zsidó barátait, aki tehette. Falvakban, kisvárosban általában nehéz volt, hiszen mindenki belelátott a  másik tányérjába.

Természetesen nincs olyan törvény a világ egyetlen országában sem, ami arra kötelezne valakit, hogy saját és családja életét kockára tegye másokért.  Ennek ellenére sokan vállalták a „felkoncolást”, amit a nyilasok igértek a  zsidómentőknek. Wallenberg úr sem volt az egyetlen aki  ezreket mentett meg. Angelo Rotta pápai nuncius, a magyar Baránski Tíbor szervezésében legalább annyi zsidót mentett meg, mint ö. Ezenkívül apácák, papok,  hivatalnokok, katonák, külföldi diplomaták  mentették zsidó polgárainkat

Ezenkívül tessék már tudomásul venni, hogy azok rendkivüli idők voltak. Túl voltunk Sztalingrádon, a Második Hadsereg pusztulásán. Minden hadköteles  férfi katona volt. Nem volt már olyan  család  Magyarországon, ahol nem lett volna hősi halott, sebesült vagy  hadifogoly. Az ember élete már egy fabatkát sem ért.   A Szovjet hadsereg a határaink előtt állt, augusztus óta már hazánk területén folytak a  harcok. Frontkatonáink  elbeszéléseiből és  1919-es kommunista terror óta tudtuk, mi várt ránk. Mindenki leszámolt a  saját és családja bizonytalan jövőjével s életével is. 1944 április harmadika óta  pedig súlyos bombatámadásokat kellett elszenvednie az országnak az USA, UK és Szovjet légierőktől. Azok ne kritizálják a magyarságot, akik nem élték át azokat a rettenetes időket, vagy bűnös szándékkal nem akarnak rá emlékezni!

Kíváncsi  volnék, külföldi kriktikusaink – hasonló rettenetes, kilátástalan  körülmények között – hogyan viselkedtek volna?

Umbra Avis

[1] http://www.nowpublic.com/ also: www.ynetnews.com ( 04  01 09)

[2]  Howard Jacobson,  The New Republic  Published: Wednesday, April 15, 2009

The post MAGYAR ANTISZEMITIZMUS? appeared first on Szögedöm.hu.

Nagypéntek – Nagybecskerek, 2012. április 6. (MTI nyomán)

– A rácok (szerbek) által ma is megszállt Délvidék – a Szerb Vajdaság – több településén vetítik Marko Cvejić A Duna-menti svábok című, dokumentumfilmes elemekkel átszőtt játékfilmjét, amely szól a németek második világháború utáni elüldözéséről, és tömeges legyilkolásáról is. Szerbiában (és különösen a ma is megszállt Délvidéken) ez eddig szinte elhallgatott témának számított.

Marko Cvejić
Forrás: The Danube Swabians, A Documentary Film
Lásd még: Remembering Our Donauschwaben Ancestors

A filmet a bánsági Rezsőházán (rácul Knićanin, németül Rudolfsgnad), a Bánsági Német Golgota színhelyén is bemutatták. A falut ma is a második világháború utáni fogolytáboráról emlegetik és erről 1998 óta emléktábla is tanúskodik, miközben a történtekkel való igazi szembenézés még várat magára.
A Tisza torkolatánál fekvő Rezsőháza a Habsburgok kirekesztő magyarellenessége és  erőszakos német telepítései nyomán XVIII. századtól német többségű település lett, 1910-ben 3186 lakosa közül 3011 vallotta magát németnek, 139 pedig magyarnak.
A faluba bevonuló, a németeken „bosszút álló” rác (szerb) partizánok Rezsőházán hozták létre a Vajdaság legnagyobb fogolytáborát, amelyben 1945 és 1948 között húszezren sínylődtek. Összesen mintegy 13 ezer ember, főként nők, gyerekek és idősek haltak meg a kínzások következtében, betegségben, éhségtől legyengülve vagy a hideg miatt. Eddig 7767 halottat azonosítottak, dokumentálták, mi történt velük.
Akik túlélték a fogolytábort, Németországba költöztek, házaik, vagyonuk pedig mind a Boszniából, Horvátországból és Montenegróból betelepített rácoké (szerbeké) lett. A rác honfoglalás azóta is folyik a Délvidéken. Napjainkban a Rigómezőről (Koszovóból) kiszorultak űzik ki a kiöregedő magyarokat.
Sokak szerint a németek elűzése volt a Vajdaság háború utáni legnagyobb vesztesége. Ez természetesen nem igaz, hiszen a rácok által lemészárolt magyarok száma bizonyosan nagyobb a németekénél. Csakhogy a magyar veszteségek föltárásáról még bizony németes alaposságú munka sem folyik…
A második világháborúig 500 ezer német élt a Vajdaságban, többségük a Tiszától keletre, a Temesközben (Bánságban). A második világháború végén a visszavonuló német hadsereggel együtt sokan elhagyták a térséget, 2-3 évszázados hazájukat. Azok maradtak, akik nem működtek együtt a náci német erőkkel és nem érezték magukat bűnösnek. Azonban 1944. októberében a Délvidék rác megszállásával a partizánok egyik vezetője, majd a háború utáni Jugoszlávia első számú vezetője, Josip Broz Tito katonai közigazgatást vezetett be a Vajdaságban, majd megkezdődött a németek és a magyarok elleni „megtorlás”.
A németeket népellenséggé nyilvánították, vagyonukat elkobozták, többségük fogolytáborba került. Becslések szerint 1944 és 1948 között Jugoszlávia területén több mint 85 ezer német vesztette életét, ebből 50 ezren fogolytáborokban haltak meg.
A német kérdésről Szerbiában és a megszállt Délvidéken sokáig nem lehetett beszélni. Nemzedékek (generációk) nőttek fel anélkül, hogy hallottak volna egykori szomszédjaik sorsáról. A film – amely végigköveti a németek sorsát a XVIII. századtól, amikor a Délvidékre (Vajdaságba) költöztek, a második világháborúban betöltött szerepükön keresztül napjainkig – célja elsősorban a párbeszédre való invitálás, a múlttal való szembenézés – majdnem hetven évvel a történtek után. Időszerű és illendő ez Szerbia EU-csatlakozásának küszöbén.
A filmet júniusig 14 délvidéki (rácos szóval „vajdasági”) település lakói tekinthetik meg, a vetítések után pedig beszélgetéseket szerveznek. Szerbián kívül Ausztriába és Németországba is elviszik majd a dramatizált dokumentumfilmet. Rejtély, hogy Magyarországra miért nem hozzák! talán azért nem, mert félnek, hogy magyarok tömegei ébredhetnek rá délvidéki magyar testvéreink hasonló sorsára.
„Akiknek a tanúságtételét rögzítettük, azok túlélték a kommunista rendszernek az itteni németek számára létesített fogolytáborait. Voltak, akik életükben először beszéltek az ott történtekről. A második világháború előtt Szerbiában mintegy félmillió német élt, ma ötezren sincsenek. Megdöbbentő, hogy a kisemmizett svábok milyen türelemmel fogadták be a rácokat németországi vendégmunkásokként. Különösen Svábország fővárosában, Stuttgartban, ahol az egyik legnagyobb arányú bevándorló népesség éppen a rác (szerb), és semmi bosszú, semmi atrocitás.
A filmben megszólalók az utolsó képviselői egy népnek, amelynek gyökerei a vidék régmúltjába nyúlnak vissza” – mondta a 34 éves nagybecskereki Marko Cvejić, a film rendezője és forgatókönyvírója, több mint tíz dokumentumfilm szerzője.
A rezsőházi Tűzoltóotthon zsúfolt termében, az április 3-i vetítés után a nézők között volt, aki nehezményezte, amiért „a szerbeket megint csak az erőszakos oldalukról mutatták be”. Pedig mint a rezsőházi szerb-német egyesület elnöke hangsúlyozta, „most már nagyon is jó a két nép közötti viszony”.
Az egyik fiatalember úgy fogalmazott, hogy „van ugyan gyűlölködés az emberek között, de nem igaz, hogy nem szeretik a németeket”. Az egyik helybéli dicsérte a film készítőinek a bátorságát, ahogy a témához nyúltak, mert mint mondta, „most sem hiányzik sok ahhoz, hogy valaki olyat cselekedjen, mint akkor – aztán egy másik rendező készítheti a maga filmjét”.
Egy másik hozzászóló a film befejezésével volt elégedetlen, amire az egyik falubelije azt válaszolta neki, hogy „ez a mi befejezésünk, olyan, amilyet a viselkedésünkkel megírunk.„

MTI nyomán Dr Sz L

Magyar szómagyarázat
rác : a déli szomszédunk népneve, mely számtalan hellynevünkben is megörökíttetett: Rácalmás, Ráckeve, Rácegres, stb. – Félévezredes befogadó barátsággal és udvariasságból azonban természetesen közöljük (zárójelben) „szerb” önnevüket is.

Ajánlott olvasmány az előzményekhez: Herczeg Ferenc: A hét sváb

Kiadó: KRITERION KIADÓ
Sorozat: TÖRTÉNELEM-IRODALOM-IFJÚSÁG
Szállítás: Igényelhető
Oldalak száma: 158
Borító: KÖTVE
Súly: 360 gr
ISBN: 9789732607503
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2003
Árukód: 2055177 / 1056983

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet. Lett szabadság, magyar törvény, lett magyar kormány. Vajon mi jutott el mindebből a magyar végekre, az ország déli szélére, ahol magyarok, németek, szerbek, románok éltek egymás mellett? Ki a magyar? – merült föl a kérdés, vagy pontosabban: ki hűséges a magyar hazához, amely polgári szabadságot adott mindenkinek, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül? A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel. Herczeg Ferencnek a mesélőkedve kiapadhatatlan: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hagyományait folytatja.

Korona Kiadó, 2002

• 164 oldal
• Kötés: kemény kötés
• ISBN: 9639376531

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet. Lett szabadság, magyar törvény, lett magyar kormány. Vajon mi jutott el mindebből a magyar végekre, az ország déli szélére, ahol magyarok, németek, szerbek, románok éltek egymás mellett? Ki a magyar? – merült föl a kérdés, vagy pontosabban: ki hűséges a magyar hazához, amely polgári szabadságot adott mindenkinek, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül? A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel. Herczeg Ferencnek a mesélőkedve kiapadhatatlan: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hagyományait folytatja.

http://bookline.hu/product/home.action?id=24760&type=22&_v=Herczeg_Ferenc_A_het_svab

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet.  A délvidéki svábok vagyonukat, becsületüket védve az olyannyira tisztelt császár oldaláról a balkáni martalócokkal szemben a magyar kormány oldalára állnak, s hősiesen harcolnak a magyar huszárok és a vörös sipkás honvédek oldalán. A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel, Verseccel, Fehértemplommal…

The post Németirtás a Vajdaságban – ma is megtörténhet! appeared first on Szögedöm.hu.

Nem tabu többé: A Holokauszt megtörtént! Délvidéki Holokauszt! A magyarok, a mi véreink ellen! Az egyetlen derűs fuvallat a mélységes keserűségben, hogy talán most még föllelhető a névsor, így összeállhat az áldozatok teljes jegyzéke! A vadrác kommunisták terrorában főként az őslakos magyarok és a későbbi telepítésű délvidéki németek (svábok) voltak a célcsoport. A délszláv (jugoszláv) vörös terror „hős” partizánjai azonban nem kímélték a rác (szerb) polgárságot sem.
Nem kevesebb, mint 68 évi rettegés és kínos hallgatás után végre kiderülhet, mi is történt. Nyilvánossá válhat az áldozatok névsora, és ami majdnem ilyen érdekes, talán még az elkövetők névsora is! Rajtuk a világ szeme! Ha baja esnék ezen iratoknak, úgy – mint a ma is kenegető cinkosokon – rajtuk marad a kollektív bűnösség billoga. Ha tisztességgel járnak el a rác hivatalos szervek, úgy azonban tisztázódhat végre ki az áldozat és ki az elkövető, ki a fölbújtó és ki a cinkos. Bűnösök és áldozatok végre a történelem megfelelő lapjaira kerülhetnek.

Aztán végre megkezdődhet a teljeskörű elszámoltatás! Azután pedig a teljeskörű kárpótlás is! A túlélő utódoké, unokáké és dédunokáké…

Déli szomszédunk állami szinten is dönthet most, közösséget vállal-e a vadrác népirtókkal, vagy elhatárolódik végre a saját szégyenétől, szemetjétől. EU-csatlakozásuk szembesíti őket az elszámolnivalóikkal: A Jugoszláv Vörös Terror nem lehet egy kultúr Európa része.
Ha a mai modern rác világ elszámoltatja saját polgárságának hóhérait is, úgy talán végre helyre állhat a tisztes polgári rend a megszállt Délvidéken és talán attól délre, Szerbiában is. A Délvidék teljeskörű önrendelkezésével (autonomiájával) és – az EU-követelményeknek megfelelően – a népességi (az ethnikai) viszonyok helyreállításával pedig végre talán kialakulhat a rác-magyar barátság is. Ahogy befogadtuk az oszmán elől menekülő rác szomszédainkat, úgy ölelhetjük majd keblünkre megtévedt, de megtért utódaikat, eszmélő rác barátainkat is.
Magam is szívesen járatnám már rác-magyar polgári iskolába fiaimat a Délvidéken, de akár Szerbiában is, ahol végre illő képet kaphatnak saját véreik és déli szomszédaink történelmi kapcsolatairól, így talán a népeink közötti igaz barátságnak is alapkőtevői lehetnek majd.

Dr Sz L

Remek összefoglaló olvasható a rác-magyar történelemelemzés legújabb fejleményeiről a Múlt-kor történelmi hírújság oldalain tisztes magyar hangon és természetesen a szokott igényes színvonalon:

A második világháború végén parancs rendelkezett a Vajdaságban arról, hogy a magyarellenes megtorlások idején listákat készítsenek a kivégzettekről, így minden áldozat nevét rögzítették valahol, és a kivégzésekért leginkább felelősök neve is behatárolható az egykor jugoszláv kommunista vezetésben – állapítható meg a legfrissebb történészi kutatások alapján.

Sokakat még mindig eltűntként tartanak nyilván, mert bizonyos akták hiányoznak, nem tudni, mikor és hova tűntek el, nem tudni, hogy ezeket a feljegyzéseket valaki esetleg magához vette-e. Következésképpen nem lehet teljes a magyarellenes megtorlások áldozatainak a listája, és félő, hogy nem mindenkiről derül majd ki, hogy mikor, hogyan és hol vesztette életét, kit hol vertek, vagy lőttek agyon.

A minap a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) szervezésében történészek adtak egymásnak találkozót Szabadkán. A konferencián elhangzottak „hullámveréseként” a vajdasági magyar média, mindenekelőtt az újvidéki Magyar Szó és a belgrádi sajtó is egyre másra cikkezik a második világháborúban, annak is főleg a végén elkövetett megtorlásokról, gyakorta még a hevenyészett ítélkezéseket is nélkülöző tömeges kivégzésekről, lincselésekről. És az áldozatok nem csak magyarok voltak, hanem lehetett bárki, akit bárki besúghatott és máris a „nép ellenségének” lett kikiáltva. És innentől kezdve – képletesen szólva – már nagyon rövid volt az út a falig, a kivégzésig.

Vojislav Stanovcic, az 1941 és 1948 közötti megtorlásokat kivizsgáló magyar-szerb akadémiai vegyes bizottság szerb társelnöke állítja: parancsba adták, hogy a kivégzettekről készüljenek listák. A hírhedt OZNA (Népvédelmi Osztály) és a KNOJ (vagyis a Jugoszláv Népfelszabadító Hadtest) minden áldozatáról feljegyzés készült. Stanovcic megállapította: a szerb-magyar történész vegyes bizottságnak az az alapállása, hogy nincs kollektív bűnösség, csak az egyén vonható felelősségre az általa elkövetett bűncselekményekért.

A belgrádi sajtó cikkei szerint Szerbia-szerte eddig 200 titkos tömegsírról készült jegyzék. Ezekben tízezrével vannak elhantolva a rövid úton kivégzett „kollaboránsok”, „hazaárulók”, a „megszállók kiszolgálói”. A tömegsírok listáját és az áldozatok nem végleges, előzetes névsorát várhatólag az év végéig hozzák nyilvánosságra. 2013-ban pedig a történészek megkezdhetik a feltárt adatokkal kapcsolatos tudományos munkát, összegzést.

Matuska Márton, a téma kutatója, aki évtizedekkel ezelőtt elsőként publikált cikksorozatot a magyarellenes megtorlásokról, a minap hosszabb tanulmányban boncolgatta a délvidéki vérengzés feltárásának politikai összefüggéseit. Azt, hogy közvetlenül a háború után és még sokáig miért övezte hallgatás a magyarokkal szembeni atrocitásokat (még a „hivatalos” Budapest részéről is), és miért halad döcögve napjainkban is a magyar-szerb vegyes bizottság feltáró munkája.

Írásában Matuska a felelősök kérdését is firtatta: „A felelősség az akkori Jugoszlávia vezetőit terheli”. „Tito erősen központosított rendszert épített ki, ő és a párt döntött arról, milyen lesz az államforma, ki lesz a parlament elnöke, ki a kormányfő” – írja Matuska. Hozzáteszi, hogy ebben egy sor „alvezér” segédkezett neki: például Mosa Pijade, aki a főideológus volt, Aleksandar Rankovic, a belügyek, a titkosrendőrség, a fogolytáborok, a börtönök teljhatalmú irányítója, Slobodan Penezic Krcun, a szerbiai belügy vezére.

„Nélkülük tömegirtás ügyében nem lehetett dönteni” – vonja le a következtetést Matuska, aki szerint ott voltak azután „azok a személyek, köztük magyarok is, akik a háború után levezényelt koncepciós perekben bírói vagy ügyészi szerepet vállaltak. Köztük volt Varga Péter, Kovács Kálmán és Gyetvai Károly. Ha kellett, a vádat képviselték, más esetben az ítélkező testület tagjai között lehetett megtalálni némelyiküket”.

A felsoroltak közül az elsőről még ma is alig lehet többet tudni, mint hogy „a büntetőtanács tagjaként ott volt a háború után Újvidéken lefolytatott bűnperekben, majd szinte nyomtalanul eltűnt a süllyesztőben”. A perek egyik bírója, a későbbiekben a tartomány egyik főbírója, a hosszú életet megért Stevan Krdzalic volt. Ma már egyiküket sem lehet felelősségre vonni, mert senki sem él közülük. A történelmi tényeket azonban nem lehet elkendőzni velük kapcsolatosan.

Hogy kinek vagy kiknek a nevéhez fűződik a katonai közigazgatás idején elkövetett vérengzés elrendelése, támogatása, eltűrése, a későbbiekben pedig a leplezése? Egyikük kétségtelenül Ivan Rukavina, a Bánság, a Bácska és a Drávaszög területén bevezetett katonai igazgatás egyszemélyes parancsnoka lehetett. A főtiszt maga jegyezte le, hogy egyik feladata a hatáskörébe utalt területen biztosítani „a délszláv jelleget”.

Matuska szerint Tito felelősségét aligha lehet vitatni, és elég ha a Versecen kiadott, a katonai közigazgatás bevezetéséről szóló rendeletére utalunk. Konkrétabban írt a vérengzésről és a felelősségről Isa Jovanovic egykori tartományi politikai pártitkár az U sluzbi revolucije (A forradalom szolgálatában) című könyvében: „A megszállás alatti kegyetlenkedések miatti elkeseredés következtében a nép némely településeken bosszút állt a magyarokon, s ebben részt vett a katonaság is. Meglakolt azonban sok ártatlan ember is”.

Forrás: http://mult-kor.hu/20120308_nyilvanossagra_hozzak_a_vajdasagi_aldozatok_listajat

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Nyilvánosságra hozhatják a délvidéki áldozatok jegyzékét appeared first on Szögedöm.hu.

Hanganyag

(Szlavkovits)

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Egy áldozat harca az ártatlanságért: Teleki Júlia túlélte a délvidéki mészárlást appeared first on Szögedöm.hu.

Az áldozatok pontos száma egyelőre nem ismert, az elmúlt húsz évben többnyire amatőrök kutatták az eseményeket. Átfogó feltáró munka a szerb hatóságok és hivatalos szervek ellenállása miatt egyelőre nem indulhatott. A titoi Jugoszláviában évtizedekig említeni sem lehetett a vérengzéseket, aki mégis szóba hozta, az életével játszott. A kutatások magyar állami támogatása máig is késik. A szerb oldal „támogatás”-áról beszélni is fekete humor. De hát mit is számít ötven-száz ezer magyar?
Az áldozatokról minden évben megemlékezést tartanak az Újszegedi Rendezvényházban, így lesz ez idén is, ezúttal január 28-án. Délután 15 óra 20 perckor kiállítás nyílik meg, amelynek témája a délvidéki népirtás. Megemlékező gondolatokat mond Mojzes Antal és Forró Lajos. Az ezt követő emléknapon zenés, verses emlékműsort tartanak, majd – mint minden évben – megkoszorúzzák a kopjafát. Idén Bogdán József törökkanizsai plébános mond imát.
A délvidéki magyarirtás történéseinek hivatalos feltárása tavaly kezdődhetett meg egy vegyes szerb-magyar bizottság felállításával. Amit az eseményekről eddig tudni lehetett, az annyi volt, hogy a volt Jugoszlávia területén 1944 végén és 1945 elején a partizánok tömegesen végezték ki a magyarokat, akiknek bűnük a nemzetiségük volt. A tavalyi emléknapon egy konferenciát is tartottak, ahol az amatőr kutatók és a történészek számoltak be az általuk eddig feltárt eseményekről.
Sajti Enikő, a Szegedi Tudományegyetem professzora például arról beszélt, hogy a bácskai magyarok elleni partizán megtorlásokról a katolikus egyház tudatosan gyűjtötte az információkat. A kalocsai érsekség levéltári dokumentációjából kiderül, hogy sok ezerre tehető a meggyilkolt magyarok száma, tízezreket hurcoltak el otthonukból vagy utasítottak ki az akkori Jugoszláviából. Egy levélből kiderül, hogy még az orosz csapatok bevonulása előtt elkezdődtek a vérengzések; vannak olyan települések, például Zsablya és Csúrog, ahol a falu teljes magyarságát kiirtották, az asszonyokat és a gyerekeket is „kivégezték”.
Csorba Béla temerini néprajzkutató előadásában tavaly azt mondta el: a partizánok először 1944 telén a települések környékén kisebb, helyi internálótáborokat hoztak létre a magyar és a német lakosság számára. Később központi munkatáborokat alapítottak, volt ilyen Karlócán (ennek dokumentumai fennmaradtak), de munkatábor működött az újvidéki dohánygyárban is. Léteztek emellett a különleges státusú lágerek is, ide a munkaképtelennek nyilvánított lakosságot: a tizennégy esztendő alatti gyerekeket, a hatvan év fölöttieket és a kisgyermekeket nevelő anyákat, valamint a betegeket gyűjtötték össze. A néprajzkutató szerint a lágerek egészen 1948-ig működtek, volt olyan, amelyben hatezren vesztették életüket. A táborok összes áldozatának becsült száma meghaladja a harmincezret, többségük német nemzetiségű volt.
Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Levéltár munkatársa elmondta, a bírósági ítélet nélkül kivégzettekről is találhatók dokumentumok. A kivégzettek egy részéről készült személyi karton, ezeken azonban gyakran még az áldozatok feltételezett bűnéről sincs információ. A levéltáros elmondta: pusztán azért is háborús bűnösnek nyilvánítottak embereket, mert tagjai voltak egy olyan kulturális vagy gazdasági egyesületnek, amelynek nevében szerepelt az a szó, hogy magyar.

A délvidéki szögedi kirajzások sorsát is fölvállaló Szögedi Védegylet elnöke, Dr. Szabó László jelezte szerkesztőségünknek: „a Délvidéki Magyar Holokauszt tagadásának, vagy módszeres elhallgatásának szankcionálása a megújított alkotmányunkból is kimaradt. Bár az EU nem ezért támadta alaptörvényünket, a reményünk megmaradt, hogy a módosított változatban végre ez is tisztességgel megjelenhet. A Délvidéki Magyar Holokauszt kutatóközpontja és a helyszíneken fölállítandó emlékművei, valamint az ártatlan magyarok délvidéki emlékmúzeuma továbbra is csak kirekesztett magyar álom marad.”

A délvidéki, magyarok elleni vérengzésről és módszeres népirtásról részletes dokumentációt (könyvajánlót, dokumentumfilmeket) találnak az ujszeged.hu honlapon:
Magyargyalázat

Lapunk az idei megemlékezésről is beszámol majd. Emellett felkeressük a tavalyi konferencia résztvevői, hogy megtudjuk: hol tart az események feltárása, mire jutott a két ország szakértőiből álló bizottság.

Érdemes megfigyelni (2:08 táján) amint a megkötözött magyar úriembert az akasztása előtti pillanatban a rendkívül „bátor” rác partizán még ököllel lágyékon vágja… Bizonyára ma is szabadon jár… vagy békében halt meg büntetlenül valamelyik kiirtott magyar házában…

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Idén is lesz megemlékezés a délvidéki népirtásról – a kutatóközpont és emlékmúzeum még várat magára appeared first on Szögedöm.hu.