Fölkérésünkre Zsigmond Győző néprajztudós, a Bukaresti Egyetem Magyar Tanszékének oktatója, a magyar (népi) sakkváltozatok lelkes gyűjtője és rendszerezője ezalkalommal egy rövid ízelítővel jelentkezett:

Magyar népi sakk

Dózsa szülőfalujában (a kézdiszéki Dálnokban, a 80-as évek elején) hallottam először az alábbi mondókát, mely könnyedén, fülbemászóan megoldja kisgyerekek számára is a sakktáblára való feltevését a bábuknak:

Bástya, lovacska, futár,
Színét veszti a király.

Már ebben is ott néhány szó, mely sakkfigurák népi elnevezése, sajátunk. Hozzá hasonlóak bizonyára más népeknél, más nyelven is vannak, kutatásukról aligha beszélhetünk még. Jómagam mióta népi játékokkal, köztük hungaricumnak számító gombából készültekkel is foglalkozom, azóta szántam rá magam a népi sakkot is kutatni.

A sakk az egyetlen játék máskülönben, melyet édesapámtól tanultam, s amikor a játékot már magasabb szinten kezdtem gyakorolni, akkor kezdett tudatosodni bennem, hogy más a hivatásosok sakkja és más a népi. Persze a népi is a sportként, szabályozottan űzött logikai társasjátékra megy vissza, annak változata, nem rossz, de más, a bevett szabályainak csak egy részét érvényesíti, illetve ismeri. Ahogy a kártyások esetében sajátos szaknyelv van rég alakulóban, hasonló a helyzet a sakkal is, de a sakkozók nyelvét vizsgálni nyelvészeti-néprajzi szempontból még a jövő feladata.

Terepmunkát magam eddig – valamennyire alaposat – csak szűkebb szülőföldemen, a Székelyföldön, annak több szempontból inkább Mezőséghez kötődő vidékén Aranyosszéken, valamint Háromszéken végeztem. Előtanulmányokra szánhattam rá magam eleddig, s ebből nyújtok most kis ízelítőt, annak is örömére, hogy Magyarországon bekerült a nemzeti alaptantervbe a sakk is, tantárgy lett belőle.

Jónak tartanám, ha a magyar népi sakk terén végzett kutatások támogatását is elhozná a jövő, mely hiszem, hogy jobb lesz, ha valóban élünk ezen logikai, elmeélesítő, agytornáztató játékunkkal az iskolában, az oktatásban is. Olyan játék ez, mely tudásalapú, arra biztat, hogy mélyedjünk el, legyünk meggondoltabbak, mert úgy van inkább esélyünk többre menni, a játékban s az élet más területein is.

Első adatközlő édesapám volt, ki erről ma sem tud, de nem ez a lényeg. Eleinte nagyon kikaptam és soká, miután egyáltalán játszhattam magam is azokkal, kiket addig csak csodáltam, figyeltem, de biztatásuk komolyan vettem, és idővel bizony győzhettem is, s megérthettem mennyire fontos tapasztalatot szerezni, tanulni, megtanulni azt is, hogy vesztes is nyerhet, s a tévedéseket nem kimagyarázni, de megmagyarázni kell magunknak. Ne vádaskodjunk, de önvizsgálatot tartsunk. Több vita oka lett apám és köztem az, hogy én már nem a népi, de a „bevett” sakkot próbáltam bevinni az otthoni gyakorlatba is. Például az örökös sakk, az „en passant” nem voltak részei az aranyosszéki népi sakknak. A kezdés két lépéssel történt, nem a szokásos módon egyenként kell ott lépni a játék kezdetekor, azután már igen. A sáncolás a nagy sánc esetében úgy történt, hogy maradt egy üres négyzet a bástya és a király között. A sekk bemondása is ildomos volt, nem csupán a sakké. Sorolhatnám tovább a részleteket, érdekességeket, de most nem teszem, csupán jelezni kívántam, hogy már a számos színes, érzékletes kifejezés, a sok sakkos tréfa, anekdota is hozzájárulhat ahhoz, hogy a komoly játékot megnyerővé tegye, vonzóbbá varázsolja az esetleg gépiesültebb, ridegebb „bevett” sakkot is, hogy az valóban tömegek számára hozzon javulást a tanulásban, a boldogulásban.

Jó lenne, ha többen sakkoznának, mint jelenleg, persze nem a hasznos munka rovására, s nem úgy, mint a cigány, ki a vicc szerint, mikor számon kérték, felelősségre vonták lólopásért, azzal vágta ki magát, ő csak sakkozott, azaz: míg társa lépett a lóval, ő leütött egy parasztot.

S az is jó lenne, ha a használt sakktábláink, -figuráink is egyre jobban néznének ki, akár faragottak, akár például gombásak. Zárásként mellékelek képet sepsiszentgyörgyi gyártmányú gombasakkról (Zoltán Sándor munkája), mely elkészítéséhez, figuráihoz az ötletet többnyire a népi sakkból meg a népi gombászatból kölcsönözte elképzeléseihez alulírott. ( A szerző fölvételén Puskás Attila I. oszt. sakkozó látható Sepsiszentgyörgyről, ki 56-os volt politikai fogoly, jeles biológus és gombász. – szerk. )

Dr Zsigmond Győző

Sepsiszentgyörgy
2012 Nap hava (június) 8.-án

Ajánlott olvasmány: Bekerült a sakk az alaptantervbe

The post Magyar népi sakk appeared first on Szögedöm.hu.

A SMART Partner Iskola Program keretében 2012 tavaszán negyedszer hirdettek meg tananyagkészítő pályázatot pedagógusoknak notebookra készült interaktív órai anyagokra; az idén új kategóriaként hirdették meg a sakkot.
Révész Máriusz, az Országgyűlés oktatási bizottságának tagja kiemelte, a sakkot a NAT az eredményes tanulást segítő motiváló módszerek közé sorolja. Beszámolt arról, hogy Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója július közepéig kérte a sakkra vonatkozó rész kidolgozását a kerettanterv számára.
Az országgyűlési képviselő arról is beszélt, hogy a sakktanulást akár háromévesen érdemes elkezdeni, és ennek a játéknak még „transzfer hatása is van”, ugyanis „a sakkozó gyerekek nemcsak sakkban jók”, hanem más logikai játékban is, sőt még a szövegértési feladatokat is lényegesen jobban oldják meg.
Révész Máriusz elmondta, hogy Kőbányán minden óvodában van sakkoktatás, „hatalmas sikere van”, és bizonyos fokú autizmusban szenvedő gyermekek beilleszkedését is segíti a sakk.
Polgár Judit sakkvilágbajnok előadásában kiemelte, a sakk „segíti használni az agyat”. Megemlítette, hogy a sakkoktatásról tankönyvet szerkesztettek, és a digitális változata is elkészült. A sakk „kereszttantárgyként” más tárgyak oktatásában is alkalmazható, például a matematikában – tette hozzá.

(MTI)

The post Bekerült a sakk az alaptantervbe appeared first on Szögedöm.hu.