Naplóm a német megszállásról

Szőreg,
1944. március 19. Vasárnap
Mise, utána gépeltem, majd bementem Szegedre. Öten jöttünk össze. Hm, kezdet? Elkéstem a vonatról, csak 3-kor értem haza. ½ 2-ig [Dietrich] Dénesnél voltam.
A postán¹ hallottam: a németek ma 5 órától megszálltak bennünket. Félig hittük. Estig sétáltunk [Kiss] Árpival és Görbe Imrével. Filozofáltunk. Közben meghallgattam a leventeotthonban a köszöntést. Kicsit felsültek. No, de sebaj. Manci is ott volt, de bújt előlem.
10-ig mászkáltunk, rádiót hallgattunk, de nem mondott semmit. Piszok! Donau [Sender] sem.
Több helyről hallottuk az eseteket. A mozit, kocsmákat bezárták. Zsidók a határt nem léphetik át stb.
„Ne higgy, magyar a németnek!”

1944. március 20. Hétfő
Reggel nagy tanakodás. A nagyállomáson két sisakos, puskás őr. Az utcán sárga, sivatagszínű német autók, katonák. Való! Sokan cirkálnak.
Be az egyetemre. Szünet van: Kossuth-ünnepély.² Kupaktanács. Rémhírek: Horthy német fogoly, Kállay Angliába röpült, Imrédy a miniszterelnök stb. A kiegbe nemzeti színű kokárdával mentem.³ A W. C. -ben ott is német katona volt. Az irodában nem: komor hangulat uralkodott. Szétnéztem, s mentem is.
11-kor a SZEI-ben⁴ gyülekeztünk. Koch szétoszlatott bennünket.⁵ De előbb egy aktuális Kossuth-idézet, aztán a Szózat, majd Kossuth Lajos azt üzente… Azután szétballagtunk. Sétáltunk, szidtuk a svábokat.
Aztán hallottuk, hogy a tanítóképző némán kivonult a Kossuth-szoborhoz. Szégyen az egyetemistákra.
Manci bújt előlem. Mégis megvártuk őket Árpival az állomáson. Este is elmentem. Sétáltam sokat előttük, míglen – háziasan, papucsban – kijött. Beszélgettünk. Kérdeztem, hogy szeret-e még? Rövid tanakodás után bevallotta.
Beparfümözte a kabátom prémjét. Rá emlékeztet ez az illat.
Búcsúzáskor a kilincshez odafogtam a kezét. Nem tiltakozott…

1944. március 21. Kedd
Tavasz! Tiszta kék ég, kicsit hűvös és szellős a levegő.
Nincs olyan sok sváb az utcán, de itt vannak. Reggel volt óra, kieg stb.
Délután jöttem haza. Állítólag lezárták a hidat: a mi vonatunk volt az utolsó: a göcsit⁶ Újszőregen megállították, a vonat visszament. Azóta vonat se erre, se arra: a posta is itt rekedt. Állítólag lezárják a határt, minket Bánáthoz csatolnak. Mi lesz akkor velünk? Holnap hogy megyünk iskolába?
Peer Gyntöt olvastam, aztán lefeküdtem. Isten tudja, mire virradunk!

1944. március 22. Szerda
Nem mennek a vonatok, sem kerékpárral nem lehet bemenni, sem gyalog Szegedre. El vagyunk zárva. Görbe Imre se tudott bemenni. Tanulni nem tudtam, csak mászkáltunk, a postán diskuráltunk. (Vili, a piszok sváb, morcos, pukkad, nem szól senkihez!) Aztán huszonegyeztünk [Kiss] Ellával, majd elmentünk telefont javítani a községházára.⁷ Ebéd után lementünk érdeklődni az állomásra: este-reggel ½ 7—7 körül felváltó vonat megy Újszőregig a vasúti munkásokkal, azokat átengedik, mást senkit.
Kutya világ, szűk esztendő!
Dénessel beszéltem telefonon; kipanaszkodtam magam, s megkértem, írjon levelet a bátyámnak [Ózdra].
Este felé mászkáltam. Lányokkal is összeverődtem: meglógtak előlem, elcsaltak a szerb templomig, akkor ők ügyesen visszalopóztak, én meg elkocogtam a Schafferig. Végül mégiscsak összeverődtünk: [Szűcs] Ceci már bement, Kószó Bözsi is egy-kettőre. Mancival sétálgattunk. Kifejtettem neki a csók természetfeletti erejét, s villanyoltás után már majdnem meg is mertem csókolni, mikor jött elébünk – kiabálva – a mama, hogy légo van, azonnal haza. Nem t’om akarattal-e, de mellém sodródott, én meg egy másodpercre őt is magamhoz öleltem, és nem tiltakozott. Még majd!
Már ott hallottam, itthon is mondták, hogy 7-kor bemondta a rádió, hogy indulók után „fontos közleményt” olvasnak föl. 8-ig „indulóztak”, akkor jött a berepülés. Rém dühösek voltunk, pláne, mikor a légi veszély elmúltával folytatták a műsort: indulókkal. Végre 9 óra körül felolvasták: a háború kimenetele céljából kölcsönös megegyezés alapján (!) német csapatok érkeztek (!) hazánkba. A lemondott kormány helyett új kabinet alakult. Sztójay Döme, volt berlini magyar követ, miniszterelnök és külügyminiszter, tárca nélküli és miniszterelnök-helyettes: Rácz Jenő. Belügy: Jaross Andor. Földművelés, közellátás: Jurcsek Béla. Ipar: Szász Lajos. Pénz: Reményi-Schneller Lajos. VKM: Antal István. HM: Csatay maradt. Kereskedelem: Kunder Antal.
Szép sváb és nyilas kombináció!
Ennyi az egész. És: Magyarország ereje teljes mértékben „latba vettessék”. Azaz teljes mozgósítás lesz. Lehet, hogy még beteljesedik egykori jóslatom:45-ben a fronton pusztulok el. Hm, nem rossz. Úgy látszik, a híres sváb nem bír egyedül a muszkával. Csalétekül magyar vér kell neki. Mészárszék lesz most a fronton. De legalább most mennének innen a fenébe, ki a frontra ők; a belső rendet majd fenntartjuk mi is.
Ezzel a hangulattal feküdtem le.

1944. március 23. Csütörtök
Ma se lehetett bemenni. Délelőtt telefonon beszéltem [Rechtenwald] Öcsivel (még mindig el van zárva sarlach miatt), aztán itthon olvastam leventedolgokat meg a Peer Gyntot. A Tényi elcsípett, hogy tanítsam ezen a pár napon a fiát, míg ez a határzár lesz. („A végén majd megegyezünk!”)⁸
Ebéd után eljött a kis Tényi, fél 3— fél 5-ig nyúztam. Utána hoztam a gépet,⁹ és későig gépeltem. „A pergő leventefoglalkozás lebonyolítása” és „Közeledik a próbáztatás!” című cikkeket gyártottam.

The post PÉTER LÁSZLÓ – Naplóm a német megszállásról appeared first on Szögedöm.hu.

Nagypéntek – Nagybecskerek, 2012. április 6. (MTI nyomán)

– A rácok (szerbek) által ma is megszállt Délvidék – a Szerb Vajdaság – több településén vetítik Marko Cvejić A Duna-menti svábok című, dokumentumfilmes elemekkel átszőtt játékfilmjét, amely szól a németek második világháború utáni elüldözéséről, és tömeges legyilkolásáról is. Szerbiában (és különösen a ma is megszállt Délvidéken) ez eddig szinte elhallgatott témának számított.

Marko Cvejić
Forrás: The Danube Swabians, A Documentary Film
Lásd még: Remembering Our Donauschwaben Ancestors

A filmet a bánsági Rezsőházán (rácul Knićanin, németül Rudolfsgnad), a Bánsági Német Golgota színhelyén is bemutatták. A falut ma is a második világháború utáni fogolytáboráról emlegetik és erről 1998 óta emléktábla is tanúskodik, miközben a történtekkel való igazi szembenézés még várat magára.
A Tisza torkolatánál fekvő Rezsőháza a Habsburgok kirekesztő magyarellenessége és  erőszakos német telepítései nyomán XVIII. századtól német többségű település lett, 1910-ben 3186 lakosa közül 3011 vallotta magát németnek, 139 pedig magyarnak.
A faluba bevonuló, a németeken „bosszút álló” rác (szerb) partizánok Rezsőházán hozták létre a Vajdaság legnagyobb fogolytáborát, amelyben 1945 és 1948 között húszezren sínylődtek. Összesen mintegy 13 ezer ember, főként nők, gyerekek és idősek haltak meg a kínzások következtében, betegségben, éhségtől legyengülve vagy a hideg miatt. Eddig 7767 halottat azonosítottak, dokumentálták, mi történt velük.
Akik túlélték a fogolytábort, Németországba költöztek, házaik, vagyonuk pedig mind a Boszniából, Horvátországból és Montenegróból betelepített rácoké (szerbeké) lett. A rác honfoglalás azóta is folyik a Délvidéken. Napjainkban a Rigómezőről (Koszovóból) kiszorultak űzik ki a kiöregedő magyarokat.
Sokak szerint a németek elűzése volt a Vajdaság háború utáni legnagyobb vesztesége. Ez természetesen nem igaz, hiszen a rácok által lemészárolt magyarok száma bizonyosan nagyobb a németekénél. Csakhogy a magyar veszteségek föltárásáról még bizony németes alaposságú munka sem folyik…
A második világháborúig 500 ezer német élt a Vajdaságban, többségük a Tiszától keletre, a Temesközben (Bánságban). A második világháború végén a visszavonuló német hadsereggel együtt sokan elhagyták a térséget, 2-3 évszázados hazájukat. Azok maradtak, akik nem működtek együtt a náci német erőkkel és nem érezték magukat bűnösnek. Azonban 1944. októberében a Délvidék rác megszállásával a partizánok egyik vezetője, majd a háború utáni Jugoszlávia első számú vezetője, Josip Broz Tito katonai közigazgatást vezetett be a Vajdaságban, majd megkezdődött a németek és a magyarok elleni „megtorlás”.
A németeket népellenséggé nyilvánították, vagyonukat elkobozták, többségük fogolytáborba került. Becslések szerint 1944 és 1948 között Jugoszlávia területén több mint 85 ezer német vesztette életét, ebből 50 ezren fogolytáborokban haltak meg.
A német kérdésről Szerbiában és a megszállt Délvidéken sokáig nem lehetett beszélni. Nemzedékek (generációk) nőttek fel anélkül, hogy hallottak volna egykori szomszédjaik sorsáról. A film – amely végigköveti a németek sorsát a XVIII. századtól, amikor a Délvidékre (Vajdaságba) költöztek, a második világháborúban betöltött szerepükön keresztül napjainkig – célja elsősorban a párbeszédre való invitálás, a múlttal való szembenézés – majdnem hetven évvel a történtek után. Időszerű és illendő ez Szerbia EU-csatlakozásának küszöbén.
A filmet júniusig 14 délvidéki (rácos szóval „vajdasági”) település lakói tekinthetik meg, a vetítések után pedig beszélgetéseket szerveznek. Szerbián kívül Ausztriába és Németországba is elviszik majd a dramatizált dokumentumfilmet. Rejtély, hogy Magyarországra miért nem hozzák! talán azért nem, mert félnek, hogy magyarok tömegei ébredhetnek rá délvidéki magyar testvéreink hasonló sorsára.
„Akiknek a tanúságtételét rögzítettük, azok túlélték a kommunista rendszernek az itteni németek számára létesített fogolytáborait. Voltak, akik életükben először beszéltek az ott történtekről. A második világháború előtt Szerbiában mintegy félmillió német élt, ma ötezren sincsenek. Megdöbbentő, hogy a kisemmizett svábok milyen türelemmel fogadták be a rácokat németországi vendégmunkásokként. Különösen Svábország fővárosában, Stuttgartban, ahol az egyik legnagyobb arányú bevándorló népesség éppen a rác (szerb), és semmi bosszú, semmi atrocitás.
A filmben megszólalók az utolsó képviselői egy népnek, amelynek gyökerei a vidék régmúltjába nyúlnak vissza” – mondta a 34 éves nagybecskereki Marko Cvejić, a film rendezője és forgatókönyvírója, több mint tíz dokumentumfilm szerzője.
A rezsőházi Tűzoltóotthon zsúfolt termében, az április 3-i vetítés után a nézők között volt, aki nehezményezte, amiért „a szerbeket megint csak az erőszakos oldalukról mutatták be”. Pedig mint a rezsőházi szerb-német egyesület elnöke hangsúlyozta, „most már nagyon is jó a két nép közötti viszony”.
Az egyik fiatalember úgy fogalmazott, hogy „van ugyan gyűlölködés az emberek között, de nem igaz, hogy nem szeretik a németeket”. Az egyik helybéli dicsérte a film készítőinek a bátorságát, ahogy a témához nyúltak, mert mint mondta, „most sem hiányzik sok ahhoz, hogy valaki olyat cselekedjen, mint akkor – aztán egy másik rendező készítheti a maga filmjét”.
Egy másik hozzászóló a film befejezésével volt elégedetlen, amire az egyik falubelije azt válaszolta neki, hogy „ez a mi befejezésünk, olyan, amilyet a viselkedésünkkel megírunk.„

MTI nyomán Dr Sz L

Magyar szómagyarázat
rác : a déli szomszédunk népneve, mely számtalan hellynevünkben is megörökíttetett: Rácalmás, Ráckeve, Rácegres, stb. – Félévezredes befogadó barátsággal és udvariasságból azonban természetesen közöljük (zárójelben) „szerb” önnevüket is.

Ajánlott olvasmány az előzményekhez: Herczeg Ferenc: A hét sváb

Kiadó: KRITERION KIADÓ
Sorozat: TÖRTÉNELEM-IRODALOM-IFJÚSÁG
Szállítás: Igényelhető
Oldalak száma: 158
Borító: KÖTVE
Súly: 360 gr
ISBN: 9789732607503
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2003
Árukód: 2055177 / 1056983

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet. Lett szabadság, magyar törvény, lett magyar kormány. Vajon mi jutott el mindebből a magyar végekre, az ország déli szélére, ahol magyarok, németek, szerbek, románok éltek egymás mellett? Ki a magyar? – merült föl a kérdés, vagy pontosabban: ki hűséges a magyar hazához, amely polgári szabadságot adott mindenkinek, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül? A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel. Herczeg Ferencnek a mesélőkedve kiapadhatatlan: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hagyományait folytatja.

Korona Kiadó, 2002

• 164 oldal
• Kötés: kemény kötés
• ISBN: 9639376531

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet. Lett szabadság, magyar törvény, lett magyar kormány. Vajon mi jutott el mindebből a magyar végekre, az ország déli szélére, ahol magyarok, németek, szerbek, románok éltek egymás mellett? Ki a magyar? – merült föl a kérdés, vagy pontosabban: ki hűséges a magyar hazához, amely polgári szabadságot adott mindenkinek, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül? A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel. Herczeg Ferencnek a mesélőkedve kiapadhatatlan: Jókai Mór és Mikszáth Kálmán hagyományait folytatja.

http://bookline.hu/product/home.action?id=24760&type=22&_v=Herczeg_Ferenc_A_het_svab

1848 tavaszán nagy dolgok történtek Pozsonyban és Pest-Budán. Törvényes forradalom zajlott le, megszületett a magyar polgári nemzet.  A délvidéki svábok vagyonukat, becsületüket védve az olyannyira tisztelt császár oldaláról a balkáni martalócokkal szemben a magyar kormány oldalára állnak, s hősiesen harcolnak a magyar huszárok és a vörös sipkás honvédek oldalán. A lebilincselő történetet olvasva megismerkedünk a szabadságharc legendás hírű színhelyeivel, Verseccel, Fehértemplommal…

The post Németirtás a Vajdaságban – ma is megtörténhet! appeared first on Szögedöm.hu.