1833 jégbontó hava (február) 8.-án Budapesten született Lechner Lajos,
a Szeged mai arcát megálmodó és megalkotó mérnök, építész.

Lechner Lajos Szeged Nagyárvíz utáni rendezési tervének megalkotója.
A pompás körutas-sugárutas szerkezeten túl…

1889 – Szeged (Várossy Ferenc)

Neki köszönhetjük egyebek között a napsugaras házaink újjászületését is.
A szegedi napsugaras házak (maradékának) védelmében folytatott „hadjáratom” részben sikerrel járt:

Napsugaras tájházak – www.ujszeged.hu

A napsugaras házak védelmét célzó ismételt indítványaim…

A napsugaras házak helyi védettsége – www.ujszeged.hu

Napsugaras házak – www.ujszeged.hu

…eredményeként első körben 24 napsugaras ház kapott helyi védettséget.
A többi azonban azóta is fogyatkozik…

Alsóvárosi napsugaras ház (1879 után)
Lechner ilyen napsugaras „typusházak”-ból (többféléből) egyedi oromdíszítéssel egész utcasorokat tervezett a helyi hagyományokat is megőrizendő…
Ma már ennek a nyomai is alig látszanak.

Egy másik indítvány nyomán…

Napsugaras tájház(ak) kialakítása – www.ujszeged.hu

van már egy alsóvárosi napsugaras zsellér-tájházunk is…
A középparaszti, vagy gazdagabb házak azonban nem képviseltetik magukat Szegeden a látogatható látványosságok listáján, mint ahogyan a hasonló látványosságnak kiválóan alkalmas Bálint Sándor szülőházat is eldózerolták…
Lásd: A Bálint Sándor szülőház kálváriája – www.ujszeged.hu

A Selymös Város, a Fölsőváros azonban még ilyennel sem büszkélkedhet. Lassan el is fogynak az utolsó erre még alkalmas épületek… Lásd: Gyevi csőszház – 2005. – www.ujszeged.hu

A világörökség címre – akár a Belvárostól függetlenül – napsugaras házaink is érdemesek lehetnének!
Édesapám még napsugaras házba született… De ha fogyatkozásuk így halad, hát unokáink már a – „napsugaras ház” – fogalmat sem ismerik majd…

Lechner Lajos a rendkívül szabályos körutas-sugárutas rendszerért akkoriban számos nemzetközi elismerést is kapott.

Az újszegedi Kendergyár évszázados szép épületeinek barbár dózerolásával (2006) a körutas szerkezet körré zárása is lehetővé vált…

Kendergyár (Újszeged) – földig rombolva – www.ujszeged.hu

A Szegedi Kendergyár …

Ehelyett a körutat szögletesíti Városunk balvezetése a külföldi befektető üres telkének – Újszeged legnagyobb belterületi pusztaságának – körbekerülését támogatja, amivel szögletessé válik a körút! Éppen ott, ahol azt semmi építmény nem akadályozná, hogy – Lechner tervei szerint – végre körré záródjon…

Szegedi „kis és nagykörutunk” teljesen elveszítheti klasszikus szép jellegét a klasszikus épületek pusztulásával. Ezek többségét semmi sem védi… Szabott arculati elemek rendszere és homlokzatmagasság helyett a hazai, vagy a „külföldi kifektető” pénztárcája mérete szab új pofázmányt a „modern” barmolmányoknak.
Lásd:

Kenderfonó (Ó-szeged) – www.ujszeged.hu

A „modern” tervezés és a tervtelen „fejlesztések” szánalmas eredményei jól láthatóak!

Lechner Lajos öröksége többet érdemel!

Az igazi elismerés az egyedülálló városszerkezet világörökséggé nyilvánítása lenne.
Ez egészen máig várat magára…

Ezen a szép napon, Lechner Lajos születésnapján a Szögedi Védegylet – a Szegedi Városvédő Egyesület – mint már korábban is javasolta, Szeged belvárosának világörökséggé nyilvánítását indítványozza:

Szeged belvárosa – világörökség!

Az épített értékek védelme nem tűr halasztást.
A további értelmetlen pusztítás – a körút szögletesítése és a tervtelen rombolás – megállítása érdekében cselekednünk kell!

Dr Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

Szeged belvárosa világörökséggé nyilvánítása érdekében kampányunkban pólókat is ajánlunk olvasóinknak kedvező áron. Több darab rendelése esetén akár önköltséges áron.

Lechner Lajos születésnapján ajánljuk még figyelmükbe:

• A város újjáépítése
• Szeged és az újjáépítés

Ajánlott olvasmányok a “modern” Városveszejtésről:

Szeged romokban

Bálint József – Szegedi séta (Szegedi értékeink eltűnése)

UTCa vagy kör-út? – Déli riport

The post Lechner Lajos szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

A kulturális szakember elmondta, az idei fesztivált is – amely immár a huszadik – a műfaji sokszínűség jegyében szervezték meg. A rendezvénysorozat különlegessége, hogy amatőr és professzionális fellépők műsorai egyaránt megtalálhatók a programkínálatban: az egyetemen működő művészeti csoportok és művészi ambíciókkal rendelkező hallgatók mellett neves előadó- és alkotóművészek egyaránt bemutatkoznak a város és az egyetem polgárai előtt.
A már a fesztivál megnyitója előtt, csütörtökön 12 órakor, elindul egy különleges programsorozat: a Vers Délben. Minden délben az SZTE Rektori Hivatal épülete előtt, a Szent-Györgyi Albert szobornál egy egyetemi polgár – hallgató, oktató, dolgozó – vagy egy szegedi  lakos elmondhatja, felolvashatja, előadhatja egyik kedves versét. A kezdeményezés a fesztiválzárás után is folytatódik.
A fesztivál megnyitója is bemutatja a rendezvénysorozat összművészeti jellegét: Molnár Gábor fotókiállítását láthatja ekkortól a közönség, aki ha éppen nem fotografál, a Fool Moon vokálegyüttes tagja, így az eseményről nem hiányoznak majd zenésztársai sem.
A zene hagyományosan hangsúlyos helyet kap a rendezvénysorozaton. Fülei Balázs zongora-, Pavlovits Dávid gitárművész ad hangversenyt a következő hetekben, a fesztivál vendégeként koncertezik a Kaláka, a Fabula Rasa, Herczku Ágnes és Nikola Parov, a Cimbaliband, a Zűrös Banda, Gubás Gabi és az Éjszakai Nesz trió, valamint a Meszecsinka duó is. Edith Piaf születésének századik évfordulója alkalmából pedig Szilágyi Enikő emlékestjén vehet részt a közönség.
Az irodalom és a zene találkozása várja a nézőket a Szegedi  Egyetemi Színház „míg szívemben körbeérsz” című produkcióján, de újra játsszák Reginald Rose Tizenkét dühös ember című művét, amelyet Barnák László rendező hivatalos bírák, ügyészek, ügyvédek és egyetemi hallgatók szereplésével állított színpadra tavaly hatalmas sikert aratva. Hosszú évek óta a fesztivál fontos eleme a színházi nyílt nap, de nem hiányozhat a programok közül a slam poetry sem, és Reök-palotában Bálint András bemutatja Heltai Jenő író, költő, újságíró ostromnaplója alapján készült estjét is.

The post Huszadik alkalommal rendeznek Őszi Kulturális Fesztivál Szegeden appeared first on Szögedöm.hu.

 A bennünket bombáztató elnökről ma is terünk van nevezve: Roosevelt tér!

A Város szivében!

Ilyen egy hitehagyott nemzet agymosott városa. A hídját elpusztító, százait lemészárló ellenségéről nevez el teret. Majd a rendszerváltás sem zavarja, megőrzi a gyalázat emlékezetét. Pedig a jeles tér eredeti, tisztes neve: „Hal tér”. Mivel évszázadokon át a halbőség, a halárusítás tere volt. Érdemes erre is emlékeznünk legalább a Szögedi Hallénap – kispolgáriassan erőlködve: „Halászlé Fesztivál” – előestéjén. Már Mikszáth is visszaóhajtotta (Rudolf trónörököstől), de Bálint Sándor, a legszögedibb szögedi a cuclizmus éveiben is sürgette a tér régi, illendő szögedi nevének visszavételét… Itt zajlott évszázadokon át a Szögedi Vár előtt a halvásár évszázadokon át, ennek emléke lehet újra a „Hal tér”. (A háború és aljas politikusainak emléke meg helyet kaphat másutt…)

Sokan hiszik, hogy itt áll a(z első) Szeged híd. Valóban itt volt évszázadokon át a hajóhíd.

De az első lábon álló híd – már évtizedekkel a „régi híd” előtt – a vasúti hidunk volt!

A hajóhíd és a háttérben a vasúti híd egy kevéssé ismert rajzon (1872.)

Szeged város első lábon álló hídja, a Szegedi Vasúti Híd 156 esztendeje öltötte föl szép alakját.

Ludwig Rohbock : Szegedi Vasúti híd (Ganz-MÁVAG irattár)

Hidunk a hőskorban

Csaknem egy évszázadon át volt meghatározó látványeleme és büszkesége Városunknak.

Bőgős bárkásan… meg klinikásan is…

A második világháború amerikai terrorbombázásai során Liberátor típusú bombázók pusztították el 1944. szept. 3.-án. Azóta sem épült helyette új hidunk…
A szovjet fa-póthidat elbontó honi bolsevikok, nagy „hanGerők” után fölbukkantak új hangerők-ígérgetők szép számmal, de semmi több, csak az üres politikai marketing… Ígéretük fabotkát sem ér…

Az egykori építészeti remek újszegedi hídlába még áll. Védelemre érdemes.

Az újszegedi hídláb a vasúti híd lerombolásának 70. évfordulóján.

Hat esztendeje, a híd 150. évfordulójára tett indítványom nem ütötte át a balvezetés ingerküszöbét…

Évek óta fölállítására vár a szegedi parkos oldalon Hemmert János hídemlékműve, mely az ártatlan szögedi polgári áldozatoknak is emléket állítana… Ezirányú képviselői indítványomra – a híd 150. évfordulóján is – csak kenegetés volt a  „válasz”.
Hemmert János már azóta sírba szállt. Így eggyel kevesebb – emlékezetével is – élő motorja maradt vasúti emlékeink hagyományőrzésének. Már csak e film emlékezik méltatlanul mellőzött terveire…

Szögedi Vasúti Híd-emlékhely (film) 2008 Föld (szept) havából…

A Szegedi Vasúti Hídnak helye lenne városunkban ma is!
Természetesen a(z ó-)szegedi oldalon történt beépítés miatt az eredeti vonaltól délre, egyenesen, a Királynérétjén (rácossan: Királicán át) Szőregre menet egy új, korszerű, dél-újszegedi megálló is kialakítandó. Az új épület a Nagyállomást is tervező Pfaff Ferenc valamely illő hasonló épületét idézendő a békebeli magyar állomások stílusában építendő…
A magyar állomások képe a terrorbombázások előttig stílusában is egységes, harmonikus elrendezésben állt az egész Kárpát-medecében.
Lássunk csak egyetlen fönnmaradt és egy elpusztított állomás-párt:

  
Szeged Nagyállomás                    ma is áll…       Míg…  Debrecen Nagyállomása – elpusztíttatott…

A mai újszegedi vasúti töltés meg Szőregig egy hangulatos kerékpárúttá alakítandó, mely rávezet az egyenlőre még csak (általam) tervezett kerékpáros hidunkra is, hogy végre kerékpárral is biztonságosan közlekedhessen a Városban a szegedi, meg az újszegedi polgár!

Vasutas és kerékpáros
környezetbarátabb…

Szöbb Jövendőt!
kíván:

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

A Szegedi Városvédő Egyesület továbbra is reménykedik egy bölcsebb testületben…
A városvesztő balvezetés által leszavazott indítvány megvalósulásában…
Lásd: Szegedi Vasúttörténeti Emlékhelyek

Ajánlott olvasmány még:

Szeged, a hídhiányos város

Szögedi Vasúti Híd

A Város elleni amerikai légitámadások (1944.) történetének kiállítása is vár minden érdeklődőt!

A megnyitó időpontja: 2014. szeptember 3.-a 17.00
Helyszín: Móra Ferenc Múzeum

The post 70 éve nincsen vasúti hidunk Szegeden! appeared first on Szögedöm.hu.

A Búbajos Hungarus zenéje tökéletesen illik a Város mai hangulatához…

Szomorú Vasárnap – a „gyilkos sláger” – „az öngyilkosok hymnus-a”
(Szöveg: Jávor László, Zene: Seress_Rezső: Szomorú Vasárnap/Gloomy Sunday)

A fabotkát érő gyüttmöntek évtizedes rémuralma szögedi magyar gyökereinket nyírja el, gazdasági lehetőségeinket multiknak játszva át, munkahelyeket szüntetve meg polgárok számára élhetetlenné teszi a Várost…

Dr Sz L

The post Elnéptelenedés – Szeged a halott Város appeared first on Szögedöm.hu.

Lechner Lajos a magyar (stílusú) szecesszió mestere volt. Műveivel újonnan ismerkedők nevezik Őt a „magyar Gaudí”-nak is.

Míg az irodalom nagyjait széles körben oktatják, addig az építészet nagyjait ugyanilyen széles körben elhallgatják. (Az „irodalom” tantárgy a ma iskoláiban természetes, míg az „építészet” nem az!) Ezért vagyunk kénytelenek ilyen nagyságok életműveit is magyarázni…

Lechner Ödön számtalan egyéb épület mellett a Magyar Iparművészeti Múzeum és a mai Magyar Államkincstár épületeit alkotta.

Életművéhez ajánlott olvasmány: Magyar szecesszió, Lechner Ödön | Artificium

De nekünk, szögedieknek többet is adott!
A Vedres István klasszikus idomai nyomán megújított Városházát.

Vedres István – Városháza

Öreg városházánkat Lechner Ödön alkotta újjá, – az eredeti idomait is tisztelve – megemelve a homlokzatot…

Egyébiránt Torontál megye székhelye, Nagybecskerek és a kiskun Kecskemét városházáját is Ő alkotta…

A „másik” Lechner – Szeged szép arculatáért versenyben – Lechner Lajos.

Lechner Lajos Szeged Nagyárvíz utáni rendezési tervének megalkotója. A pompás körutas-sugárutas szerkezeten túl

1889 – Szeged (Várossy Ferenc)

neki köszönhetjük egyebek között a napsugaras házak újjászületését is.

OLvasmány: Napsugaras (táj)házak – www.ujszeged.hu

A rendkívül szabályos és áttekinthető körutas-sugárutas rendszerért akkoriban számos nemzetközi elismerést is kapott.

Az igazi elismerés persze az egyedülálló városszerkezet világörökséggé nyilvánítása lenne. Ez egészen mostanáig várat magára…

Halálának századik évfordulóján érdemes elgondolkodni rajta, hogy épített öröksége pallérozatlan politikus-bűnözők gondatlan „kezelésében” vész el ma büntetlenül.

Másfél esztendeje Lechner Lajos születésnapján a Szögedi Védegylet – a Szegedi Városvédő Egyesület – már indítványozta Szeged belvárosának világörökséggé nyilvánítását. A Város méltatlan balvezetése azóta csak fokozta a pusztítást…

Lásd: Árpádtól a Szőke Tiszáig…

Ámokfutó, Város-rontó dúvadak és ehhez (némi juttatásért) segédkező toronyaljasok buzgón dolgoznak épített értékeink eltakarításán. A bugrizmus dögvirágai lélekölő gyomként lepik el Városunkat.

Szegedünk mai arcát megálmodó és megalkotó építészeink többet érdemelnek!

Az épített értékek védelme nem tűr halasztást. A további neobolsi mutyi és neobugris pusztítás – a körút szögletesítése és a tervtelen rombolás –  megállítása érdekében mindannyiunknak cselekednünk kell!

Szeged belvárosa és épített öröksége – városrontó balvezetők helyett – világörökségi rangot érdemel!

„Ha mindönki töszi, amit tönni köll, mindön úgy lössz, ahogyan lönnie köll!”

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
elnök

Lechner Lajos életművéhez ajánljuk még figyelmükbe:

• A város újjáépítése
• Szeged és az újjáépítés

Ajánlott olvasmányok a “modern” Városveszejtésről:

Szeged romokban

Bálint József – Szegedi séta (Szegedi értékeink eltűnése)

UTCa vagy kör-út? – Déli riport

The post Lechnerek örökén… appeared first on Szögedöm.hu.

Az út jelentős részét csencseléssel töltöttem, hazafelé a buszban dülöngélve jártam föl s alá, mint egy kalauz, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy még nekem kelljen kipótolnom a visszajáró összegeket. Mivel mindezt szinte lehetetlen fillére pontosan kiszámolni, ezért volt, hogy a megmaradt visszajárót egyszerűen bevittem az irodába – mert már nem volt türelmem a sziszifuszi váltogatásra.

Az említett utazási irodák egyébként „bejáratott” idegenvezetőket alkalmaznak, akik közepes, vagy gyenge tudással is hajlandóak végezni ezt a piszkos munkát. Még az általam küldött csoportokat is „megbízható” emberüknek adják oda, akik az általam írott könyvekből, tankönyvekből, jegyzetekből olvasgatva „idegenvezetnek” útközben. Így aztán olyan utazási irodákkal, utaztatókkal megyek, akik legalább 15.000 forint napidíjat fizetnek, és megkímélnek az említett tisztességtelen procedúráktól.

Dr. Somorjai Ferenc

The post Utaztató turizmus magas fokon appeared first on Szögedöm.hu.

Gyönyörű város, torz jellemű vezetőkkel, közszereplőkkel – leginkább így definiálhatom szeretett szülőhelyemet. Mert ebben a„szellemi metropoliszban”minél többet produkálsz és tudsz, annál jobban agyonhallgatnak, annál lejjebb döngölnek, annál kevesebb a munkalehetőséged, ha nem tartozol a maffiához – amihez viszont gyomor kell. Bármerre is törekedtem, próbálkoztam, mindig egy tehetségtelen, félművelt karrieristákból, politikusokból álló maffia állta utamat, akik családi, baráti, rokoni, szexuális kapcsolatokkal, vagy párttagsággal jutottak állásaikba, ezért hisztérikusan védelmezik érdemtelenül megszerzett pozíciójukat. Elsősorban az oktatásügy, a turizmus és a média illetékeseiről van szó, akik vagy bolondok, vagy korruptak, de semmiképpen sem az egészséges logika, szelekció szabályai szerint cselekszenek. Íme a tapasztalataim:

50 éves tanári pályafutásom során vagy 20 oktatási intézményben megfordultam, de mivel nem voltam KISZ- illetve párttag, meg valamelyik befolyásos elvtárs, elvtársnő haverja, vagy szeretője, képesítésemnek megfelelő állást sehol sem kaptam. 14 évig a részben osztott gyálaréti általánosiskolában tanítottam 8 féle tantárgyat (még testnevelést, fizikát, kémiát, éneket, magyart és oroszt is), majd 9 évig – már doktorátussal – a SZOTE kollégiumaiban hordattam a hallgatókkal az ágyakat, hogy a hétvégekre felszabadított szobákat kiadhassuk vendégeknek. Hat szép évet töltöttem el a Deák Ferenc Gimnáziumban, de a foxi-maxi egyetemről ejtőernyőzött Révész Misi MSZP-frakcióvezető elvtárs a Bokros-csomagra hivatkozva 1996-ban két kiskorú gyermekemmel menesztett, a haverok, barátnők persze maradtak. Pontosan az után történt ez, hogy Művészettörténet tankönyvem, millecentenáriumi Budapest és Magyarország útikönyvem első kiadása megjelent a legnagyobb múltú útikönyvkiadó, a Panoráma gondozásában, amiért egyébként széles körű elismerésben részesültem. Kivéve akkori munkahelyem, a gimnázium vezetését, amely sunyi módon egyetlen szóval sem nyugtázta, mert már tervezte elbocsátásomat. Rettenetes öt évet éltünk át, 1 éves lányommal én voltam „gyesen” másfél évig, mert feleségemet nem sokkal később visszahívták tanítani a gyakorlóba (és jobb, ha ma hívnak, mintha holnap neked kell munka után nézned). Kínunkban BT-t alapítottunk, hogy „munkaviszonyom” a nyugdíjig fennmaradjon, de csekélyke jövedelmemből csupán minimális tb-befizetésre futotta. A nélkülözéstől rövidesen tönkrement a házasságunk. 2001-ben kaptam meg az első nyugdíjamat, amely 39 éves „munkaviszonyom” után csupán 27.000 forint volt, most 78.000, amiből 12 éves fiam részére vonnak 10.000 forintot, és 18 éves lányomat is támogatnom kell.

2000-ben a frakcióvezető elvtárs ugyan meghívott újonnan alakult Scool of Business iskolájába a meghatározó tantárgyak oktatására, de másfél éven belül kénytelenek voltunk szerződést bontani, mert két osztályban mindössze heti 4 órám maradt. A turizmusföldrajzot barátja leánykájának, a kis kezdő Juray Tündikének adta oda, mert Jurayné mélységesen felháborodott, hogy mit keresek a tanárok között, hisz a turizmusföldrajz a lányuké. Az angol, német nyelvű városnézést pedig a frakcióvezető elvtárs – az általunk készített tananyagokkal együtt – Nacsa Józsi bokszbírónak passzolta át, akit még 1979-ben megbuktattam ország-ismeretből, mert egy szót sem tudott a Budapest – Tata – Győr – Mosonmagyaróvár útvonal látnivalóiról. Ugyanígy jártam az Belkereskedelmi Továbbképző Intézetből 1993-ban KIT-té alakult oktatási intézménnyel is, ahol a főiskoláról ejtőernyőzött, igazából semmihez sem értő, ezért rendkívül kártékony Tóth Karcsi KISZ-titkár elvtárs azonnal elvette tőlem az ország-ismeretet és barátjának, a csupán főiskolai levelezőföldrajz diplomával rendelkező Mihály Illésnek adta, aki még általános iskolában sem tanított. A többi intézményben (egyetem, főiskola, szakközépiskolák) csupán óraadó voltam, de bár mindenütt elégedettek voltak a munkámmal, csupán a Katedra Alapítványi SzakképzőIskolában és a Szegedi Felnőttoktatási Gimnáziumban neveztek ki időszakonként.

A TIT országjárás vezető képzését a nyolcvanas években a megyei pártbizottságról a főiskolára ejtőernyőzött geológus, Bagdi Sándor elvtárs sajátította ki (aki még egy évtizeddel később is lökdöste az ásványokat, hogy nevüket a doboz alján megpillanthassa). A TIT-ben hasonszőrű haverjaival („Illéssel” és társaival) afféle természet- és gazdaságföldrajzot, geológiát, eocén-programot, éghajlatot oktatgattak, olvasgattak papírból (még történelem szakos tanároknak is) „Földtudomány” címen, miközben elsősorban Budapest, Sopron, Eger stb. nevezetességeit kellett volna ismertetniük (az én kezemben sosincs papír). Egyszer kértek meg helyettesítésre Baranya megyéből, de a hallgatóság olyan ovációval búcsúzott tőlem, hogy több lehetőséget már nem kaptam (mert az „Sándor pénze volt” – indokolta meg később „Illés”). Amikor Rózsa Zsuzsa a TIT-hez került, nem értette, hogy miért nem szerepelek az országjárás vezetők oktatói között és megígérte, hogy mindent megtesz az áldatlan állapot felszámolásáért. A művészettörténet, népművészet és ország-ismeret tantárgyak közül választhattam, mire föl csupán egyetlen népművészet órát kaptam (miközben útikönyveim mellett még Művészettörténet tankönyvem is 6 kiadást ért meg a Képzőművészeti Kiadónál + egyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gondozásában).

A Móra Kollégiumbana 70-es évek végétől folyt bölcsészhallgatók idegenvezető képzése, akikhez egy évtizeden át csupán Szeged bemutató városnézésére kértek fel. 2000 körül Erdélyi Ágnes igazgatónő végre megbízott hazánk kulturális értékeinek, városainak ismertetésével is, ahol Tóth Imre tanár úr nagyobb óraszámban untatta a hallgatókat a tananyag legfeljebb 7%-át kitevő természeti adottságokkal, tájvédelmi körzetekkel (Ági minden idegszálával faragta az órakeretemet, mert Imre bácsi mégiscsak az egyetem adjunktusa). És ami jellemző, hogy Imre bácsi meg a kamarától „Illés” vizsgáztatták a hallgatókat abból, amit tulajdonképpen én adtam le – mesélték utólag a náluknál sokkal műveltebb bölcsészhallgatók mély megdöbbenéssel, hiányolván a vizsgabizottságból, meg hogy a díszes vizsgáztatók csak hümmögtetek a feleleteikre.

1965-től 1994-ig én kaptam a legtöbb idegenvezetést Szegeden, mert a városunkba látogató vendégek engem kértek legtöbbször név szerint. Miután 1994-ben megjelent Csongrád megye és Szeged útikönyvem, két évig nem kaptam csoportot a helyi Tourinformtól, mert sértettem a csókosok, barátok, barátnők érdekeit, akik az én legfeljebb 50 forint órabérért írott, illusztrált könyveimből tanítgatnak, készülgetnek, olvasgatnak fel ma is 3000 forint órabérért vagy idegenvezetgetnek, nyögdécselnek 5000 forint órabérért (Többek között „Illés”, meg már a fia is).

1997-ben a Szegedi Ipari Vásár vezetésének megbízásából feleségemmel elkészítettük az első Szegedi sétákat az internetre, amely lényegesen különb volt, mint amit jelenleg a város, vagy a Tourinform honlapján olvashatunk. Hónapokat dolgoztunk a magyar – angol – német nyelvű, képekkel gazdagon illusztrált anyagon. Művünk ünnepélyes bemutatóján Péter László olvasta fel Szeged rövid történetét és a Pingvin Web Stúdió vezetője próbálta ökögve – makogva beazonosítani – szintén papírból – a képeimet. Én mindet fejből mondtam volna, ha megkérnek, de bennünket meg sem említettek, sem a helyszínen, sem a médiában. Majd elsüllyedtünk a szégyentől, különösen szállóvendégünk, Toledo (USA) testvérváros kulturális ügyekért felelős prominens személyisége, Mark B. Kinney professzor előtt esett nehezünkre magyarázkodnunk. Már akkor szégyelltük, hogy ilyen városban élünk.

2002-ben jelent meg Szeged útikönyvem, az eddigi legjobb Szeged útikalauz, azóta sem én, se szintén idegenvezető feleségem nem kap vezetést a helyi Tourinform irodától, pedig korábban hetente hívtak bennünket. Persze, mert Tóth Karcsi elvtárs már oda is besuvasztotta haverját, „Illést” – természetesen képesítés nélkül. Ezért saját reklám-honlapot kellett készítenünk (szeged-idegenvezetes.hu). A kötetről egyetlen szó sem esett a Délmagyarország lapban és a Szeged c. folyóiratban, csak a rádióban és a televízióban szerepeltem.

2008-ban Újszászi Ilona már lefényképeztetett a Délmagyar fotósával a Medicina könyvesboltjában, kezemben második Budapest útikönyvemmel (szegedi szerzőtől, amire még nem volt példa), aztán helyettem egyik volt kolléganőjéről, Pálfy Katalinról írt cikket, hogy az könyvet fog írni Szegedről, ami persze azóta se jelent meg, mert Katalin elsősorban szerkesztő, nagy részét nem látta és nem is ért hozzá, amiről írnia kellene.

2010-ben Kugler Katalin docensnő – az interneten rám találva – meghívott az orosz tanszék hallgatóinak két évre egyetemes művészettörténet, ezen belül hazánk kulturális értékeinek oktatására. Amikor ezt megtudta Györke Zoltán, a Pedagógusképző Kar orosz tanszékének vezetője, panaszt tett Galambos Gábor dékánnál, hogy a főiskola által akkreditált tantárgy oktatására az egyetem külső oktatót kért fel. Válaszul a dékán úr dorgáló levelére az egyetem orosz tanszékének vezetője leszögezte, hogy itt nem főiskolai, hanem egyetemi hallgatók képzéséről van szó. Meg is tartottam másfél évet a tanszék és a hallgatók osztatlan megelégedésére. Aztán 2012 februárjában sajnálattal közölték, hogy a negyedik félévre, a főiskola nyomására mégiscsak meg kell válniuk tőlem, mert a tantárgy további oktatását Tóth Karcsi elvtárs barátja „Illés”, a főiskola tanulmányi osztályvezetőjének férje veszi át (főiskolai levelezőföldrajz képesítéssel). Tehát általános iskolai földrajz tanár istaníthat egyetemistáknak földrajzot, sőt művelődéstörténetet is, mindenféle képesítés és szakmai eredmények nélkül, csak legyen haver.

2010 decemberében a Hazai Turizmus keretében egy fővárosi stáb felvételt készített velem a Fogadalmi templom belsejéről. Tekintettel a forgatás sikerére 2011. március 4-én ismét megkeresett a csapat vezetője azzal a szándékkal, hogy az egész várost velem szeretné népszerűsíteni. Két héttel később azonban sajnálattal közölte, hogy a „szegedi illetékesek” nem tartanak igényt a főváros gyámkodására, majd saját hatáskörben készíttetik el az anyagot. Így nem lett belőle semmi, Inkább akárki, vagy senki, csak én ne, aki 14 éves korom óta foglalkozok egyházművészettel, Szeged eklektikus építészetéből írtam a főiskolai szakdolgozatomat és szerzője voltam – többek között – a szegedi zsinagóga (TKM 700) és szerb templom (Szeged, 2000) ismertetőjének is.

Miután 2012 tavaszára Szeged útikönyvem minden hazai könyvesboltból kifogyott, térképrajzoló kollégámmal több hónapos munkával megújítottuk, de városomban nem találtamkiadót (életemben először kerestem). A burgenlandi United kiadónál kötöttünk ki, mely az „eladott példányok” után egyetlen fillért sem fizetett, míg városomban kizárólag Apró Ferenc és Péter László Szeged útikönyve kapható. Péter László két gyengécske, hibáktól hemzsegő Szeged útikönyve (1981, 1986) miatt kért meg a Panoráma még 2000-ben egy tisztességes Szeged útikalauz megírására, amely 2002-ben jelent meg. Vele egyidejűleg struccból jelent meg az említett szerzőpáros Szeged útikalauza is a Grimm kiadó gondozásában, mintegy bizonyítandó, hogy „ők is ismerik a város látnivalóit”, pedig csupán hely- és irodalomtörténészek, akiknek objektumismeretei legfeljebb a körtöltésig terjednek mindamellett, hogy sem a földrajzhoz, sem a botanikához, sem a néprajzhoz nem értenek, műalkotást elemezni nem tudnak, turistát meg sosem láttak.

2013 szeptemberében jelent meg eddigi fő művem, a teljes Magyarország útikönyv, amelynek mind a 747 települését velem íratta a budapesti Panoráma (szegedi szerzővel, amire még nem volt példa). Országszerte gratulálnak, három bemutatója volt: az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban, a SZAB székházban és a jogi kar nagytermében. De munkahelyem, Szeged egyik gyengécske gimnáziumának vezetése sunyi módon egy szót sem szólt, sőt jutalomból csupán heti 2 óra vallástörténetet kaptam, míg tavaly még 23 órám volt. Kendik Renáta volt igazgatóhelyettes mégMagyarország földrajzának, világörökségeinek oktatását is elvette tőlemés baráti alapon „Sárónénak”, a Móra F. Szakközépiskola (volt 600-as Szakmunkásképző) tanárának adta oda, akinek se képesítése, se megfelelő ismeretei, se szemléltetőanyaga e témához. És az igazgató asszony még arra is megkért, hogy ne a várost mutassam be és ne művészettörténetet oktassak, mert e témákat (meg a vele járó pénzt) is nyilván valamelyik barátjának szánta. Sőt – mint utólag megtudtam – e tanévben már egyetlen órát sem akart adni, mivel 2012 szeptemberében szóvá tettem, hogy a művészettörténetet szimpla történelem szakos barátnőjének adta oda, aki egyáltalán nem ismerte Európa művészeti emlékeit (óráról-órára készülgetett, és az internetről töltögetett le szemléltetőanyagot).

Január elején megtudtam az egyik szegedi könyvesbolt eladójától, hogy készletük egy részét turisztikai képzésre foglalták le, miközben nekem heti három vallás- illetve divattörténet órám van a város egyik gimnáziumában (földrajz, biológia, rajz szakos tanárként, művészettörténészként, idegenforgalmi természetföldrajzi doktorátussal, 52 éves, Kiváló Idegenvezetői múlttal – lásd Somorjai Ferenc, Wikipédia). Vajon kiktanítgatnak az egyetemen, a főiskolán és az idegenforgalmi profilú iskolákban turizmus-földrajzot az én könyveimből, helyettem? Nyilván akik családi, baráti, rokoni, szexuális kapcsolatokkal, vagy párttagsággal fészkelték be magukat ezen intézményekbe (ötöt már megemlítettem). Mert mint utólag kiderült, főiskolai és egyetemi földrajz oktatóim csaknem mindegyike vagy KISZ-, vagy párttitkár, vagy ügynök, vagy besúgó, vagy tartótiszt volt. Neveket nem írok, mert ma is maffiaszerűen védik, segítik egymást, falat vonva maguk köré és rettegnek a „túlképzett” szakembertől, aki puszta jelenlétével irritálja őket, nyilvánvalóvá teszi sötét üzelmeiket. És a munkáltatók még kérdezgetik az elhelyezkedni szándékozó pedagógust, hogy főiskolai vagy egyetemi képesítése van-e, de arra bezzeg nem kíváncsiak, hogy milyen tudású tanárok oktatták őket. Pedig ha megtudnák, hogy még főiskolai levelezőföldrajz diplomával (általános iskolai tanári képesítéssel) is lehet egyetemistáknak művelődéstörténetet oktatni (ha haver vagy). Szegény Cholnoky Jenő, Prinz Gyula, vagy Láng Sándor látná ezt a lepusztulási folyamatot. Minden osztályomnak megmutatom Láng Sándor „Az általános iskola V. osztálya számára” 1946-ban írott „Földrajz” tankönyvét – hozzátéve: ebből az egyetem földrajz tanszékeinek oktatói, még a bálványimádatú „Emeritusok” is simán megbuknának, pedig gyakorlatilag ezt kellene oktatniuk turizmusföldrajz címen, mivel a turisztikai adottságok 90%-a nem is a földrajz, hanem aművelődéstörténet tárgykörébe tartozik. Az én 1000 oldalas Magyarország útikönyveimet már meg sem említem, mégsem kaptam egyetemi vagy főiskolai katedrát, pedig fejből mondom a tartalmukat. 1976-ban még néhai Moholi Károly igazgató úr megígérte, hogy ha ledoktorálok, felvesz a földrajz tanszékre. 1979-ben, doktori szigorlatom előtt két héttel rákérdeztem, de azt válaszolta, hogy a Párt éppen „nyom” valakit, akihez nemigen fűlik a foga, ezért nem töltheti be az állást. Hát így mentek a dolgok, és így mennek ma is, a szakmaiság teljes mellőzésével. És ami a legszomorúbb, hogy az emberek többsége nem találja különösnek, hogy nem az oktat, aki legjobban tudja az anyagot, mert már beletörődött, hogy az intézményeket még mindig korrupt pártemberek igazgatják, ezért azokkal szimpatizál, mivel azoktól reméli boldogulását. Ugye, milyen logikus? Szerintük természetes, hogy a könyveimből oktató, készülgető, a munkásságomon élősködő kollégák ötvenszer annyit keresnek, mint én, aki alig kapok órát. Miközben hétről hétre emelik a pedagógusbéreket. Kikét, a szakemberekét, vagy a mutyizó barátokét?

Érdemes beírni a nevemet a Googlekeresőbe és megnyitni a vonatkozó képeket.Míg Szegedről csupán a Szegedi Tudományegyetem által 2007-ben Wikipédiára feltett rajzaim és fotóim láthatók szövegnélkül, addig Budapest, Győr, Kecskemét, Szentendre, Ráckeve stb. számos látnivalójának képe mellett Magyarország, Budapest, Kecskemét útikönyvem szövege olvasható. Ilyen Budapest honlapján: a Néprajzi Múzeum (volt Igazságügyi Palota), Széchenyi-kilátó, Contra Aquincum, Meggyfa utcai Hercules-villa, Tabáni plébániatemplom, Orvostörténeti Múzeum, Várkert Kioszk, Szent Imre-plébániatemplom, Szilágyi Dezső téri református templom, Egyetemi Könyvtár, János-hegyi Erzsébet-kilátó, Pekáry-ház, Legfelsőbb Bíróság, Katonavárosi amfiteátrum, Óbudai Selyemgombolyító, Péterffy-palota, Grósz-ház, Régi budai Városháza, Országos levéltár, Pálvölgyi-barlang és a Polgárvárosi amfiteátrum ismertetője. Kecskemét turisztikai ajánlatában:a Szent Miklós-templom, Szentháromság-szobor, Luther-palota, evangélikus templom, Ifjúsági Otthon és mozi, Sajtóház, Volt takarékpénztár, Ókollégium, Újkollégium, Katona József szobra, Katona József emlékköve, Tudomány és Technika Háza (volt zsinagóga) és a Nagytemplom szövege. A város wikipédiás oldalain pedig a városközpont 1870 körüli állapotát megjelenítő grafikám látható és elsődleges forrásként is 2007-ben megjelent Kecskemét útikönyvemet jelölték meg. A Hajó Magazin honlapján is Magyarország útikönyvem szövegei olvashatók:Szentendre, Ráckeve, Győr. Mosonmagyaróvár nevezetességeinek leírása. Forrásként jelöli meg műveimet A történelmiMagyarország templomainak honlapja a debreceni Református Kistemplom (Csonkatemplom), a váci székesegyház, Szent Kereszt ferences templom és a pesti Szent Anna (szervita) – templom esetében. Ugyanakkor Szeged honlapján többnyire a Délmagyarország napilap által patronált Szegedi séták c. kiadvány gyengécske szövegei olvashatók (a szerző említése nélkül), mely az általunk 1997-ben készített, sokkal színvonalasabb, magyar, német, angol nyelvű Szegedi sétákat váltotta fel, midőn Tóth Karcsi és hasonszőrű, tehetségtelen haverjai ismét visszaszállingóztak a város vezetésébe. Azóta sorvad a helyi turizmus.

Szeged városa eddig semmilyen kiadvány elkészítésére sem kért meg, csaknem minden könyvemet fővárosi kiadók (Panoráma, Tájak – Korok – Múzeumok, Képzőművészeti Kiadó, Frigoria, Égisz, Wellpress stb.) megbízásából írtam. Nemcsak Szegedet (két kiadás) és Csongrád megyét (négy kiadás), hanem Kecskemétet, Budapestet (két kiadás), a Balatont (két kiadás), Magyarországot (öt kiadás), sőt Bécset (két kiadás), Londont és Prágát is. Ugyanakkor szegedi megbízással, Szegedről semmit. Tudd meg, hogy milyen városban élsz! A napsütötte, gyönyörű városkép mögött elképesztő butaság és korrupció burjánzik.

Dr. Somorjai Ferenc, a Magyarország útikönyvek szerzője

The post Miért szeretem Szegedet? appeared first on Szögedöm.hu.

Több politikus és gazdasági szakember együtt utazta végig a két alföldi város közötti, több mint kétórás utat. Szabadkára érve megállapították: nem fogadható el, hogy a 40 kilométeres útszakasz felénél, a határon még át is kell szállni.
A Magyarország és Szerbia közötti együttműködés keretében a Szeged–Röszke–Horgos–Szabadka–Csikéria–Bácsalmás–Baja útvonalat újítanák fel. A 180 millió euró értékű projekt 2020-ra fejeződhetne be.
Engwegen kiemelte: „Ez a projekt összeköti az embereket a határ két oldalán, ugyanakkor sok lehetőséget nyit meg más közös együttműködések számára is.”
Pásztor István ezzel kapcsolatban elmondta: már két éve elkészült a megvalósíthatósági hatástanulmány, a vasútvonal vajdasági szakaszának felújítását pedig európai uniós forrásokból vagy a Budapest-Belgrád vonal felújítására szánt kínai hitel egy részéből lehetne finanszírozni.
Bányai Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke, a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió soros elnöke hangsúlyozta, hogy a projekt megvalósulása „óriási infrastrukturális és gazdasági fellendülést hozhat” a vajdasági, Bács-Kiskun megyei és Csongrád megyei régióban.
Elhangzott: az engedélyek beszerzését követően az építkezés várhatóan már jövőre megkezdődik.

(MTI)

The post Brüsszeli illetékes: tarthatatlanok a Szeged és Szabadka közötti vasúti viszonyok appeared first on Szögedöm.hu.

Naplóm a német megszállásról

Szőreg,
1944. március 19. Vasárnap
Mise, utána gépeltem, majd bementem Szegedre. Öten jöttünk össze. Hm, kezdet? Elkéstem a vonatról, csak 3-kor értem haza. ½ 2-ig [Dietrich] Dénesnél voltam.
A postán¹ hallottam: a németek ma 5 órától megszálltak bennünket. Félig hittük. Estig sétáltunk [Kiss] Árpival és Görbe Imrével. Filozofáltunk. Közben meghallgattam a leventeotthonban a köszöntést. Kicsit felsültek. No, de sebaj. Manci is ott volt, de bújt előlem.
10-ig mászkáltunk, rádiót hallgattunk, de nem mondott semmit. Piszok! Donau [Sender] sem.
Több helyről hallottuk az eseteket. A mozit, kocsmákat bezárták. Zsidók a határt nem léphetik át stb.
„Ne higgy, magyar a németnek!”

1944. március 20. Hétfő
Reggel nagy tanakodás. A nagyállomáson két sisakos, puskás őr. Az utcán sárga, sivatagszínű német autók, katonák. Való! Sokan cirkálnak.
Be az egyetemre. Szünet van: Kossuth-ünnepély.² Kupaktanács. Rémhírek: Horthy német fogoly, Kállay Angliába röpült, Imrédy a miniszterelnök stb. A kiegbe nemzeti színű kokárdával mentem.³ A W. C. -ben ott is német katona volt. Az irodában nem: komor hangulat uralkodott. Szétnéztem, s mentem is.
11-kor a SZEI-ben⁴ gyülekeztünk. Koch szétoszlatott bennünket.⁵ De előbb egy aktuális Kossuth-idézet, aztán a Szózat, majd Kossuth Lajos azt üzente… Azután szétballagtunk. Sétáltunk, szidtuk a svábokat.
Aztán hallottuk, hogy a tanítóképző némán kivonult a Kossuth-szoborhoz. Szégyen az egyetemistákra.
Manci bújt előlem. Mégis megvártuk őket Árpival az állomáson. Este is elmentem. Sétáltam sokat előttük, míglen – háziasan, papucsban – kijött. Beszélgettünk. Kérdeztem, hogy szeret-e még? Rövid tanakodás után bevallotta.
Beparfümözte a kabátom prémjét. Rá emlékeztet ez az illat.
Búcsúzáskor a kilincshez odafogtam a kezét. Nem tiltakozott…

1944. március 21. Kedd
Tavasz! Tiszta kék ég, kicsit hűvös és szellős a levegő.
Nincs olyan sok sváb az utcán, de itt vannak. Reggel volt óra, kieg stb.
Délután jöttem haza. Állítólag lezárták a hidat: a mi vonatunk volt az utolsó: a göcsit⁶ Újszőregen megállították, a vonat visszament. Azóta vonat se erre, se arra: a posta is itt rekedt. Állítólag lezárják a határt, minket Bánáthoz csatolnak. Mi lesz akkor velünk? Holnap hogy megyünk iskolába?
Peer Gyntöt olvastam, aztán lefeküdtem. Isten tudja, mire virradunk!

1944. március 22. Szerda
Nem mennek a vonatok, sem kerékpárral nem lehet bemenni, sem gyalog Szegedre. El vagyunk zárva. Görbe Imre se tudott bemenni. Tanulni nem tudtam, csak mászkáltunk, a postán diskuráltunk. (Vili, a piszok sváb, morcos, pukkad, nem szól senkihez!) Aztán huszonegyeztünk [Kiss] Ellával, majd elmentünk telefont javítani a községházára.⁷ Ebéd után lementünk érdeklődni az állomásra: este-reggel ½ 7—7 körül felváltó vonat megy Újszőregig a vasúti munkásokkal, azokat átengedik, mást senkit.
Kutya világ, szűk esztendő!
Dénessel beszéltem telefonon; kipanaszkodtam magam, s megkértem, írjon levelet a bátyámnak [Ózdra].
Este felé mászkáltam. Lányokkal is összeverődtem: meglógtak előlem, elcsaltak a szerb templomig, akkor ők ügyesen visszalopóztak, én meg elkocogtam a Schafferig. Végül mégiscsak összeverődtünk: [Szűcs] Ceci már bement, Kószó Bözsi is egy-kettőre. Mancival sétálgattunk. Kifejtettem neki a csók természetfeletti erejét, s villanyoltás után már majdnem meg is mertem csókolni, mikor jött elébünk – kiabálva – a mama, hogy légo van, azonnal haza. Nem t’om akarattal-e, de mellém sodródott, én meg egy másodpercre őt is magamhoz öleltem, és nem tiltakozott. Még majd!
Már ott hallottam, itthon is mondták, hogy 7-kor bemondta a rádió, hogy indulók után „fontos közleményt” olvasnak föl. 8-ig „indulóztak”, akkor jött a berepülés. Rém dühösek voltunk, pláne, mikor a légi veszély elmúltával folytatták a műsort: indulókkal. Végre 9 óra körül felolvasták: a háború kimenetele céljából kölcsönös megegyezés alapján (!) német csapatok érkeztek (!) hazánkba. A lemondott kormány helyett új kabinet alakult. Sztójay Döme, volt berlini magyar követ, miniszterelnök és külügyminiszter, tárca nélküli és miniszterelnök-helyettes: Rácz Jenő. Belügy: Jaross Andor. Földművelés, közellátás: Jurcsek Béla. Ipar: Szász Lajos. Pénz: Reményi-Schneller Lajos. VKM: Antal István. HM: Csatay maradt. Kereskedelem: Kunder Antal.
Szép sváb és nyilas kombináció!
Ennyi az egész. És: Magyarország ereje teljes mértékben „latba vettessék”. Azaz teljes mozgósítás lesz. Lehet, hogy még beteljesedik egykori jóslatom:45-ben a fronton pusztulok el. Hm, nem rossz. Úgy látszik, a híres sváb nem bír egyedül a muszkával. Csalétekül magyar vér kell neki. Mészárszék lesz most a fronton. De legalább most mennének innen a fenébe, ki a frontra ők; a belső rendet majd fenntartjuk mi is.
Ezzel a hangulattal feküdtem le.

1944. március 23. Csütörtök
Ma se lehetett bemenni. Délelőtt telefonon beszéltem [Rechtenwald] Öcsivel (még mindig el van zárva sarlach miatt), aztán itthon olvastam leventedolgokat meg a Peer Gyntot. A Tényi elcsípett, hogy tanítsam ezen a pár napon a fiát, míg ez a határzár lesz. („A végén majd megegyezünk!”)⁸
Ebéd után eljött a kis Tényi, fél 3— fél 5-ig nyúztam. Utána hoztam a gépet,⁹ és későig gépeltem. „A pergő leventefoglalkozás lebonyolítása” és „Közeledik a próbáztatás!” című cikkeket gyártottam.

The post PÉTER LÁSZLÓ – Naplóm a német megszállásról appeared first on Szögedöm.hu.

VI. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál (Szeged – Szabadka)

Helyszín: Szeged – Szabadka

Típus: Őszi Kulturális Fesztivál, zene

Alsóvárosi Tóth Vendéglő

10.50-11.20 Cabaret Medrano trió koncert (Darvas Kristóf – zongora, harmonika, Kamondy Imre – ének, harmonika, Horváth Gábor – basszusgitár)
Közben felolvasás: Szvoren Edina, Miloš Živanović, Molnár Illés, Bojan Vasić
11.20-11.30 Egy kalappal… Hulladékdekoráció-bemutató
Tervező: Szokola Annamária

11.53-14.00 Sínbusz (Szeged-Szabadka) az ezüst kocsi 25 Km/óra sebességgel száguld..)
Rajta felolvasás hurkával és piskótával: Dragan Velikić, Háy János, Jelena Anđelovski, kabai lóránt, Korpa Tamás, Milosevits Péter
Közben: Hulladékdekoráció-bemutató

17.00 Lifka Art mozi, Szabadka
Az egyetlen terület – fikciós dokumentumfilm, rendezte: Karin Pelte
19.00 Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
Alice in Wonderband: Ladik, Domonkos, Tolnai
Résztvevők: Ivan Pravdić, Marko Nelom Dinjaschwillov, Ana Vilovka Dinjaschwillov
Rendezte: Nedeljko Mamula

21.00 Raktár, Szabadka
Visszajáró koncert (Czini Ákos, Lenkes László)
Utána DJ Suhov
A „Cultrail” című, Magyarország – Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program (HUSRB/1203/222/113) keretében támogatott projekt

The post VI. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál (Szeged – Szabadka) appeared first on Szögedöm.hu.