The post Felhívás, München március 11. 11.00 óra appeared first on Szögedöm.hu.

Egyre több helyen találkozhatunk székely írással írt helynévtáblákkal – és azok körében, akik ezt ellenzik, egyre gyakrabban bukkan föl az a nézet, hogy a székelyek betűit csak a 16. századi humanisták ötlötték ki. Milyen érvekre hivatkoznak e nézet képviselői? És igazuk van-e?

A székely írás körül puskaporos a levegő. Nemcsak a tudományos életben elfogadott nézetek állnak nagyon távol a laikus elméletektől, de ez utóbbiak között is nagyok a különbségek. Vannak, akik a magyarság ősnép eredetét bizonyító több tízezer éves reliktumnak tekintik a jeleket, a visszafogottabbak szkítának, hunnak vallják. Háború dúl a székely írás szabványosítása körül is. A hétköznapokban leginkább érzékelhető ellentét azonban abból fakad, hogy a gyorsan szaporodó helynévtáblákat – ezért magát a székely írást is – igen sokan a szélsőjobb politikai térnyerésével azonosítják (a szélsőjobboldal akaratával egyébként egyezően), és politikai beállítódástól függően vagy örülnek ennek, vagy egyáltalán nem.

Az utóbbi csoportba tartozók között egyre gyakrabban bukkan föl – például közösségi portálokon, műsorokhoz írt fórumbejegyzésekben – az a nézet, hogy a székely írás használata csak afféle magyarkodás: ez az írás nemhogy nem ősi, de egyenesen valamiféle „hamisítvány”, a humanisták alkották meg, korábban nem létezett. Ennek a terjedő vélekedésnek az alapjául olykor egy tudományos kézikönyvre hivatkoznak – de mi áll ebben valójában? És igazolhatók-e az ott kifejtett érvek? Ez a most kezdődő sorozat fő kérdése. Az első részben néhány alapinformációt olvashatnak, és magát az elméletet mutatjuk be.

A hétezer évnél idősebb tatárlakai korong – vannak, akik szerint a székely írás jelei láthatók rajta (Forrás: Wikimedia Commons / Mazarin07 / GNU-FDL 1.2)

A székely írásról szerecsendió-héjban

A nyest.hu ugyan foglalkozott már a székely írással kapcsolatos alapismeretekkel, mégis hasznos lehet nagyon röviden összefoglalni, mit tudunk az írás történeti használatáról, hiszen kevesen vannak, akik a székely írás tudományos irodalmában otthonosan mozognak. Az írás betűírás, jobbról balra halad, betűformái eredetileg szögletesek voltak, a magánhangzókat a legkorábbi emlékekben csak meghatározott esetekben írták ki. A székely írás a magyar nyelv hangkészletéhez illeszkedett, de nem voltak külön betűi a rövid és hosszú magánhangzók jelölésére. Helyesírása fonetikus volt, azaz valóban úgy írták le a szavakat, ahogyan ejtették.

Az írás emlékeinek egyik része székelyföldi templomokban található kőbe vésve, téglára vagy freskóba karcolva, falra – az egyik a mennyezet egyik kazettájába – festve. Nem teljes listával: láthatunk székely írásos feliratot többek között Homoródkarácsonyfalva, Vargyas, Derzs, Gelence, Bögöz, Dálnok, Székelydálya, templomában. Általánosan elfogadott nézet szerint a templomfeliratok betűformái arról tanúskodnak, hogy még a kései, 17. századi feliratoknak (ilyen a rugonfalvi és az énlaki) sincs közük Telegdi János híres, 1598-ban készült tankönyvecskéjéhez, amelyből a kései, már papírra írt, kéziratos emlékek szerzőinek zöme a székely írást tanulta. Van néhány olyan emléke is a székely írásnak, amely eredetileg más hordozóanyagon volt, de csak kéziratos másolatban maradt fenn: ilyen talán a több részből álló Bolognai Rovásemlék naptári része, ezt közvetett bizonyítékok alapján a 15. század második felére datálhatjuk, ilyen az 1501-ben keltezett Csíkszentmihályi Felirat és az 1515-ös évszámot tartalmazó Isztambuli Felirat. Igen nevezetes az eddig ismert első ábécé, ez Nikolsburgból került elő. Templomi feliratot eddig kizárólag Székelyföldön, elsősorban az egykori Telegdiszék területén, Székelyudvarhely környékén találtak, egyértelműen Székelyföldhöz kötődik a Bolognából előkerült naptár is. Telegdi említett tankönyvének ismertté válása után némiképpen megszaporodnak a kéziratos bejegyzések, szerzőik között egyre több a nem székely származású – Telegdi tankönyvének első méltatója, a könyvhöz előszót író Baranyai Decsi János sem volt székely.

Baranyai Decsi János szorgalmazta, hogy iskolákban tanítsák a székely ábécét (Forrás: Wikimedia Commons )

A székely írás eredete körül igen sok még a tisztáznivaló. A 19. század végén Nagy Géza az orhoni feliratok keleti türk betűkészletével rokonította a székely ábécét, s ezen az úton ment tovább a turkológus Németh Gyula is. Arról azonban szó sincs, hogy ma a turkológusok közvetlen leszármazási kapcsolatot föltételeznének a székely és a keleti türk írás között. Az utóbbi évtizedekben ugyanis nagyon sok felirat – tárgyakra karcolt, sziklára írt egyaránt van köztük – került elő az egykori Kazár Birodalomból, illetve a dunai bolgárok és az avarok területeiről. Ezek a feliratok láthatóan többféle ábécével készültek, de abban azonosak, hogy rövidek, ezért egyelőre kitartóan ellenállnak a megfejtési kísérleteknek. A székely írás elődjének az eredetét valahol ezek között az ábécék között kereshetjük.

Hunfalvytól a Villanyspenótig

Lássuk akkor ezt a bizonyos koholmány-elméletet. 2007-ben jelent meg Szegedy-Maszák Mihály főszerkesztésében A magyar irodalom történetei – a korábbi, zöld borítós, ezért Spenótnak becézett magyar irodalomtörténet utódaként a Neospenót nevet kapta. Ennek elektronikus változata a Villanyspenót, s az ikermunkák egyik fejezete, A székely rovásírás és a latin-magyar ábécé című fogalmazza meg azt a gyanút, hogy a székely ábécét a Mátyás udvarában élő, vagy talán még inkább a 16. századi humanisták találták ki. A fejezetet az irodalomtörténész Horváth Iván írta (a szöveget már egy évvel korábban, Gépeskönyv című tanulmánygyűjteményében is közölte).

Ez a meghökkentő állítás azonban nem egészen új: kísértetiesen hasonlót fogalmazott meg 1888-ban Réthy László, az elmélet bizonyos elemei pedig már Hunfalvy Pálnál is megjelentek 1881-ben. Hunfalvy szenvedélyesen tagadta a székelyek hun származását, s úgy gondolta, a székely írást a 17. század tudósai ötlötték ki, hogy alátámasszák vele a székelyek hun eredetét. A székelyek eredetére vonatkozó nézetét érvvé visszafordítva jutott arra, hogy ha a székelyek nem a hunok utódai, akkor az írásuk sem lehet hun eredetű – azaz pusztán hamisítvány.

Hunfalvyhoz hasonlóan Réthy kiindulópontja is az volt, hogy a székelyek nem önálló etnikumként csatlakoztak valamikor a magyar törzsekhez, hanem „ugyanolyan magyarok”, mint a többi magyar néprész, ezért aztán, ha van külön írásuk, akkor az már csak Erdélyben, későn alakulhatott ki. Úgy vélte, a krónikások híradásai nem tekinthetők bizonyítéknak a székely írás létét illetően, mert valójában a pásztorok közt használatos számrovásról meséltek. A székely ábécé megalkotója szerinte valami teológiai végzettségű székely lehetett, aki a pásztoroktól látott számjeleknek és tulajdonjegyeknek hangértéket adott, kibővítette az ábécét a glagolita ábécéből vett betűkkel, s mivel abból indult ki, hogy minden nyelv őse a héber, annak mintájára jobbról balra írt az újonnan megalkotott ábécével.

zámrovás. A pásztorok, gulyások még a 20. század elején is használták (Forrás: Wikimedia Commons)

„Humanista csinálmány”?

Horváth Iván kevésbé kategorikus, mint Réthy, óvatosabban vonja le a következtetéseket, több és alaposabban kifejtett érvet használ, de gondolatmenete mégis sok ponton azonos Hunfalvyéval, illetve Réthyével. Bár állításként nem fogalmazza meg, tanulmányának nemcsak lehetséges, hanem – retorikai eszközök segítségével – kifejezetten sugallt olvasata, hogy a székely írás a humanisták alkotása. Nem véletlen, hogy sokan értelmezik így.

Horváth kiindulópontja egyrészt az, hogy a középkori krónikások egymás munkáit másolták, így aztán említéseik nem egymástól független bizonyítékok a székely írás használatára. Valamennyien Kézait követték, és elképzelhető, hogy „deduktívan” jártak el, azaz ismerték azt a hagyományt, hogy a hunoknak volt írásbeliségük, a székelyeket a hunoktól származtatták, így aztán úgy vélték, hogy a székelyeknek örökölniük kellett a régi hun írást. Másrészt Horváth szerint a székely írásnak nincs olyan hitelesen datálható emléke, amely a 15. század vége, a 16. század előtt készült volna, sőt, a korai emlékek körül is vannak gyanús körülmények. A 15. század végére datált Nikolsburgi Ábécé megtalálása körül szerinte túl sok a tisztázatlanság, akár még hamisítvány is lehet. A szintén korai Isztambuli Feliratot azért tartja gyanúsnak, mert egy olyan követség találta meg, amelynek négy tagja rajongott a régi feliratokért, így ez a felirat afféle „célba érő palackposta”. Mindezek alapján Horváth Iván azt veti föl, hogy a székely írás keletkezhetett a 16. században: a korabeli humanisták jóhiszeműen megalkottak volna egy ábécét a hun-utód székelyeknek tulajdonítva, s minthogy az akkori általános vélekedés valamennyi nyelv ősének a hébert tartotta, az is természetes, hogy ehhez a nézethez illesztették az írás irányát, ezért haladnak a székely írás betűi jobbról balra.

Az avar nagyszentmiklósi kincs több darabjára is írtak egy eddig megfejtetlen írással (Forrás: Wikimedia Commons / Sandstein / CC BY 3.0)

Mindez persze csak akkor lehetséges, ha a székely írás eredetére vonatkozó korábbi, a tudományos körökben elfogadott nézetet is föladjuk: nevezetesen azt, hogy a székely írás kapcsolatban volna a nyugati törökség – kazárok, dunai bolgárok, avarok – egykori területein talált emlékek ábécéivel, s távolabbi kapcsolatban állna az orhoni és jenyiszeji feliratok jól ismert keleti türk írásával. Horváth Iván tanulmánya összegzésében éppen ezt mondja ki, nevezetesen hogy a Kelet-Európában talált emlékek és a székely írás kapcsolata nincs még bizonyítva, s hogy a székely ábécé és a keleti türk ábécé egyezéseit a véletlen is létrehozhatta. Abban nyilvánvalóan igaza van, hogy a székely írás és a nyugati törökség írásainak, illetve a keleti türk írásnak a kapcsolata nem nevezhető bizonyosnak – a keleti türkkel való közvetlen kapcsolatot már senki nem állítja, a kazáriai, a dunai bolgár és az avar ábécék pedig megfejtetlenek. Ez azonban nem dönti el, hogy a székely írás lehet-e a humanisták találmánya – ehhez a többi érvet kell majd megvizsgálnunk. Legközelebb ezzel folytatjuk majd.

1 béta 2013. február 19. 18:40

„Legközelebb ezzel folytatjuk majd” – Remélem ez a legközelebb nagyon hamar lesz. Nem sok esélyt adok a szerzőnek (bármennyire is elismerem rovásírásos kutatásait), hogy sikerül meggyőznie a 16. század előtti székely rovásírás létezéséről, de azért várom a folytatást nagyon!

2 Roland2 2013. február 19. 19:50

Néhány román pedig azt szeretné, ha dák-román eredetű lenne : tortenelemportal.hu/2010/07/roman-torteneszek-szerint-a-rovasirast-i

3 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 19. 20:13

@Roland2: szék-ely, alsót-atárlakai, élt-ek – érdekes egy oldal…

4 Krizsa 2013. február 19. 20:27

„…egy olyan követség találta meg, amelynek négy tagja rajongott a régi feliratokért”

**********

Ez miféle érv? Aki nem „rajong” a régi feliratokért, az egyáltalán észrevesz ilyesmit?

„Az írás betűírás, jobbról balra halad, betűformái eredetileg szögletesek voltak, a magánhangzókat a legkorábbi emlékekben csak meghatározott esetekben írták ki.”

Nem szögletesek voltak, hanem álló, ferde, vízszintes vonalakból, továbbá kör és félkörből álltak – s ezek összekapcsolásaiból: ligatúrák – amik szótag, de inkább szójelek.

Hogy jobbról balra írtak, ez a jelek irányából egyértelmű.

S a „magyaros” magánhangzó illeszkedés miatt nem kelettl minden magánhangzót kiírni.

Az irány az óhéber (=föníciai) írással azonos, a jelek formája is, a (részleges) magánhangzó lleszkedés pedig szintén jellemző a héberre a mai napig. A föníciai írás jelei mind hasonlóak, bár a hangértékük már nem volt azonos.

S az északi (skandináv és brit) területeken használt, jóval fiatalabb germán rúnaírás jelei is hasonlóak, csak már összetettebbek.

Egyáltalán nem véletlen, hogy a keresztény Európa (s részben Ázsia) pont a héber írást ismerte, hiszen a papok máig tanulják, olvassák. S mivel akkor még a világ legősibb ISMERT nyelvének tartották, az is természetes, hogy a magyarok is és a finnek is összehasonlították a gyöknyelvüket a héber gyöknyelvvel.

Az is természetes, hogy hasonló eredményre jutottak, mint amire én, hogy a magyar és a héber nyelvben tömeges a szó-és-jelentés együttes rokonsága és elég sok a nyelvtani hasonlóság is.

A római, majd a keresztény nagybirodalmak azonban mindent elkövettek, hogy „leváljanak” a zsidó vallásról – s akkor már az év(tíz)ezredekkel korábbi AFRO-SÉMI protonyevvel való kapcsolatot is igyekeztek elfledtetni. Hiszen az eurázsiai szubsztrátnyelv (amit akkor még ismerhettek) mind a kitűnően olvasható-érthető héber és arab nyelvekhez vezették volna vissza az újdonsült európai nyelvek jó részét.

Tehát nem a békés keresztény vallás maga, hanem a római, majd a keresztény nagybirodalmak 1000 éves POLITIKÁJA juttatta a „nyugati szemléletű” nyelvtudományt (és annak talán a legfőbb áldozatát, a magyar nyelvet) oda, ahol most van.

5 Krizsa 2013. február 20. 06:52

Az egész Európa tele van hasonló jelkészletű rovásjelekkel, s annyi biztos, hogy több ezer évesekkel. Az időszámítás eleji távolkeleti török rovás…helló, az már csak egy nagyon késői szétmászkálás eredménye.

Hol voltak még törökök a rováshoz képest?

Mesebeszéd, hogy a Barcelónában kiállított ibér írásnak nincs köze a kárpátíráshoz, meg a rúnákhoz. UGYANAZ a grafikai készlet!

Mesebeszéd, hogy azért nincs közük egymáshoz, mert még nem MINDET fejtették meg. S hogy nem MAGYAR nevezetű eleink használták őket először? Biztos is vagyok benne, hogy nem magyarnak hívták őket, na és? Talán még finnek sem hívták… dehogy viccelek, a finn alighanem tényleg a legősibb ismert nyelv a körzetben…

Maximum azt lehet mondani, hogy a 30.000 éves írás-és-számjelek még valóban nem hasonló jelkészlet a rováshoz, mert az csak pont-pont-vonal…

De jé, az indiánok csomóírása, a kipu, meg éppen pont-pont-vonal szerkezetű írás, csak más az íráshordozó anyaga.

Szal elég! Európában igenis volt rovásírás, ami megelőzte az ÚJ-Sumér kultúrát, azt meg az utolsó Özönvíz előzte meg. De akkor kellett legyen valahol annál is régibb kultúra, mert komplett államok, állami öntözőrendszerrel, adózással, palotákkal, Zikkurittal stb. NEM nyőlnek ki párszáz év alatt egyszercsak a földből, mint a gombák.

Mekkora hülyeség az is a mai tudományban, hogy a gombák inkább állatok, mint növények – mivel élősködők. A rovarevő növények nem élősködők? Meg az aranka, az még mászik is. Ezek is állatok?

A modern tudományok jó része már minden elképzelhető szint alá bújt.

6 Én is 2013. február 21. 16:20

@Krizsa: „Köszönjük Emese!”

7 Krizsa 2013. február 21. 20:14

Én köszönöm.

Pár szót arról, hogy miért pont magyar-héber összehasonlító gyökszótárt írtam, a címe: Gyöknyelvészet. (7300 magyar szóval, 1084 oldalon). Email: krizsa@inter.net.il.

Hát egyrészt, mert ide jöttem másodszorra férjhez, de ez érdektelen magánügy. A lényeg:

A hébert jó 1000 évig csak olvasták és imádkoztak vele, továbbá a jiddisbe (az ónémetbe) volt bekeverve olyan 30- 40% körüli szókinccsel. Persze ezalatt a nyelvtana és a szókincse nem változott.

Az 1800? években, nem emlékszem pontosan mikor, a héber nyelv felújítója, Eliezer Bén Jehuda nagyon szorosan igyekezett megtartani a bibliai nyelvet, tehát a legkevesebbet változtatn rajtai. Így is lett és ez a Holokauszt utáni új államalapítás óta sem (alig) változott már.

Jól értsük meg: itt nem a héber gyöknyelv a lényeg, hanem az, hogy ez a nyelv alig változott.

Az eurázsiai ősnyelv (szubsztrátnyelv) a két földrajzilag elkülönült emberi alfaj, az európai és az afrikai összekeveredésével alakult ki.

Ezt a közös ősnyelvet proto-afrosémi nyelvnek hívják.

Lerövidítek: a magyar nyelv őse is

az indoeurópai nyelvek őse is

a protoszibériai nyelv őse

a baszk őse, a szláv nyelvek, a finnugorok ősei MIND,

de különböző időszakokban jártak Közép- / vagy Déleurópában, vagyis a Földközi-tenger térségében.

Miért biztos ez? Mert az emberi faj kialakulásának időszakában HÁROM súlyos és sok enyhébb jégkorszak volt. Ez kényszerítette délebbre az embert – mert a nagy jégkorszakok idején még a legjobban hidegtűrő rénvadászokat is lejjebb űzte.

Csak annyit még, hogy a gyöknyelvek: magyar-finn-héber-arab-és egyes indiai nyelvek gyökei (mássalhangzó vázai) és azok közös értelme: MIND hasonlóak. Tehát 450 körülimássalhangzó gyök és azokból képzett 2-4000 „rövid” szó alakja és értelme van rokonságban.

S MIÉRT írtam én pont magyar-héber gyökszótárt? Mert csak ezen a két gyöknyelven tudok jól.

S még azért is, mert – megsúgom: élő nyelvből a legjobb összehasonlítási alapmindenképp az archaikusnak megmaradt héber. Abból lehet visszakövetkeztetni legjobban, hogy milyenek voltak a 6-8 ezer évvel ezelőtti nyelvek.

Persze, a holt nyelvek még jobbak lennének… de azokhoz gyöknyelvész még sose jutott hozzá, hogy kiolvashassa,megfejthesse őket. Az indoeurópai nyelvészeknek meg (szerintük is) csak részben sikerült.

Most itt megállok, kérdezzetek.

8 baloch 2013. február 22. 20:43

Kedves Krizsa!

Okos gondolatokat írt le, köszönöm.

A főcikkben az zavar, hogy már a címe is a ma szokásos, rossz hírbe hozó, „lufipuffogtató” szenzációhajhászás közben a lejáratás lehetőségét is magában hordozó firkászok stilisztikáját utánozza.

Komoly emberhez méltóan kellett volna e témáról írni – szerintem.

Érdeklődésem a cikkben leírtak iránt annak végére lelohadt, mert azt tapasztaltam, hogy a tények elemzésével felemásan bánt. Erősítette a címben feltett kérdés jogosságát, s elhallgatta a cím kérdését cáfoló tényeket, ezzel hamis képet festett (tudatlanságból vagy tudatosan) azon olvasók számára, akik még nem olvastak-néztek e kérdések után. Szerencsére ezen az utánaolvasáson elég sokan túl vannak már (átlátnak a szitán), így csak sajnálom, hogy egy értékes és okos ember ilyen cikkek írására fecsérli képességét.

Kedves Krizsa! Említette, hogy a sumér gyökök még nem eléggé feltártak. Ismeri ezt a linket? Állítólag a mai sumér elemzések közt magas színvonalon lévő szószedet. Nagyon sok magyar gyököt azonosítani lehet még így, angolon keresztül is.

psd.museum.upenn.edu/epsd/nepsd-frame.html

9 Krizsa 2013. február 23. 05:07

Erről már írtam itt is véleményt, tehát röviden:

Nincs megbízhatóan megfejtve, mert a magánhangzókat csak sejtegetik, de még a mássalhangzókat sem tudják (pontosan a hangváltozásokat) biztosan elkülöníteni,

túl sok sumér szót adnak meg ugyanarra a fogalomra,

ezt tovább bonyolítja, hogy az angol nyelv is redundáns (a szavai eléggé bizonytalan értelműek) – tehát a fordítás többszörösen is bizonytalan.

Tehát az a véleményem, hogy az indoeurópai nyelvészet még a sokezer táblás, több könyvtárnyi leletanyagot sem lesz képes megfejteni soha. Amíg gyöknyelvész nem nyúl hozzá, nem lesz jobb az eredmény.

További véleményem: a sumér is tartalmaz már, legkevesebb 6-8%-ban sémi nyelvi elemeket. Ebből viszont az következik, hogy a jövőbeli megfejtőnek vagy arabul, vagy héberül is jól kell tudnia.

10 DJS 2013. február 23. 22:44

@baloch: „A főcikkben az zavar, hogy már a címe is a ma szokásos, rossz hírbe hozó, lufipuffogtató szenzációhajhászás közben a lejáratás lehetőségét is magában hordozó firkászok stilisztikáját utánozza.”

Engem meg a volt matektanárom stílusára emlékeztet, aki egyszer egy tudományos emléknapon előadást tartott „Nem négyszögletesíthető a körlapokkal határolt felület?” címmel.

Bulvárújságokban valószínűleg inkább így tették volna fel a címet:

„Humanista koholmány a székely írás!”

„Székely írás: koholmány?”

„Koholmány volna a székely írás?”

„Koholmány a székely írás?”

A vajon + -e kérdésforma használata eleve olyasmi, amivel bulvárlapokban szinte sohasem találkozunk. A humanista szó pedig eleve a művelt közönségnek érthető csak, tehát a cím elég távol van a bulvártól.

„Érdeklődésem a cikkben leírtak iránt annak végére lelohadt, mert azt tapasztaltam, hogy a tények elemzésével felemásan bánt. Erősítette a címben feltett kérdés jogosságát, s elhallgatta a cím kérdését cáfoló tényeket”

Ez a cikk egy sorozat első része, remélem, elolvasod a többi részt is, és annak fényében ítéled meg az egészet.

11 Avatar 2013. február 25. 19:57

Mivel már vannak régebbinek elfogadott rovásírásos leletek (pl. Vargyasi felirat), ezért a humanista hamisítvány elméletet szerintem cáfoltnak mondhatjuk. Vagy ezek nem kellően biztos datálásúak?

A nagyszentmiklósi kincs több feliratára is megfejtést adott Vékony Gábor, és a jelkészletét Kárpát medencei rovás néven a székely jelkészlet egyik közvetlen ősének tartotta.

Könyvajánló: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története (2004)

@Krizsa: „Mesebeszéd, hogy a Barcelónában kiállított ibér írásnak nincs köze a kárpátíráshoz, meg a rúnákhoz. UGYANAZ a grafikai készlet!”

Nem az az állítás, hogy semmi köze hozzá, hanem egyelőre nem ismert, nem bizonyított, hogy köztük milyen kapcsolat áll fenn. Addig meg mindenki mondja a magáét és nem lehet köztük igazságot tenni.

A grafikai készlet meg kezdetben a görög írásban is elég hasonló volt.

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3c/Nestor_Cup_Cumae.jpg

A latin betűkből származó írások grafikai készlete is elég hasonló, de a betűket bármilyen nyelv lejegyzésére lehet használni. Attól még, hogy mondjuk Argentínában is latin betűkkel jegyzik le a helyi indiánok nyelvét, az adott indián nyelv nem kerül semmilyen nyelvészeti kapcsolatba a többi latin betűt használó nyelvvel, pl a magyarral.

Pont, vonal szerkezetű írás a Morze kód is, de attól még nem sok köze van a kipuhoz.

„Európában igenis volt rovásírás, ami megelőzte az ÚJ-Sumér kultúrát, azt meg az utolsó Özönvíz előzte meg. De akkor kellett legyen valahol annál is régibb kultúra, mert komplett államok, állami öntözőrendszerrel, adózással, palotákkal, Zikkurittal stb. NEM nyőlnek ki párszáz év alatt egyszercsak a földből, mint a gombák.”

Az Özönvizet Te mikorra teszed, és milyen léptékűnek gondolod?

Az amerikai felhőkarcolók hány év alatt nőttek ki a földből? Voltak előtte is felhőkarcolók máshol?

A Sumér kultúra előtt pl. ott volt az Ubaid kultúra, ami maga is több ezer éves fejlődést járt be. De a sumerek is évezredekig szerepeltek a történelem színpadán, nem pár évszázad alatt alkották meg emlékeiket.

„Mekkora hülyeség az is a mai tudományban, hogy a gombák inkább állatok, mint növények – mivel élősködők.”

A gombák táplálkozási szempontból hetertrófok, akárcsak az állatok, míg a növények jellemzően autotrófok.

De a mai tudományban a gombák nem növények, nem állatok, hanem gombák. Saját rendszertani országuk van.

hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1g_%28rendszertan%29

12 arafuraferi 2013. február 25. 20:35

„Nem sok esélyt adok a szerzőnek” Micsoda hozzáállás, akárcsak az említett cikkíróé, az már nem érdekes, hogy valakik már kikutattak-bebizonyítottak dolgokat.

„a lejáratás lehetőségét is magában hordozó firkászok” Az a téma, hogy ezzel vádolták meg a székely írást, azaz arról szól a cikksorozat, hogy ez jogos-e a részükről. Miért kell még egy rovásíráshoz pozitívan viszonyuló kutatóról összeesküvés-elméleteket gyártani (legalábbis ez jött le eddig, hogy azért ez a hobbija, mert érdekli, és nem azért , mert le akarja járatni).

Bár ez a székely írás szóhasználat erőltetésével nem értek egyet, már Sebestyén Gyula is így használta, ha meg már elterjedt, akkor ez nyelvművelésnek tűnik. Ráadásul az elsődleges rovásírásos emlékek (tehát Rudimenta előttiek) betűformáira és használati módjára illik ez az elnevezés. A mai modern szabványosítás kezd röhejes lenni. Azért rossz irány az ékezetesítés (a másodlagos emlékekben szereplő é, és az emlékekeben ugyan nem szereplő, de az é mintájára támogatható á-t kivéve), mert milyen jogon jelöli ki valaki az egyik betűformát hosszúnak a másikat rövidnek. Az 1999-es szabványtervezetben még a Nikolsburgi ö volt a rövid a Csíkszentmihályi ö a hoszzú ö, a 2008-asban ez utóbbi a rövid, a hosszú a későbbi ábécék „o” típusú ő-je, a 2009-esben megint más, és most pedig mindkét ö „o” típusú. Érdekes a „h” típusú ö-t nem nagyon keverték még ebbe bele. Ugyanez a játék az ü-vel az első javaslatban még a nikolsburgit választották rövidnek a másodikban pedig az lett a hosszú, a későbbi szokásos ü jel pedig a rövid. A mostaniban mindkettő a szokásos ü jel csak az egyik ferdén jelölve. Ráadásul a hosszú magánhangzók ékezetesítésével a hangjelölés elve veszik el. Ugyanígy a hasonulásokat is jelölni kellene.

13 Krizsa 2013. február 26. 01:56

@Avatar: „A grafikai készlet meg kezdetben a görög írásban is elég hasonló volt.”

Persze, hogy hasonló volt, hiszen pont arról beszélnek az írástörténészek, hogy Európának a mezopotámiait is megelőző közös, rovásjellegű írása volt.

A Morze és a felhőkarcolók… nem ideillő humor. Az emberi kultúrák kialakulásáról és nem a mostani felhőkarcolókról volt szó.

Az utolsó Özönvíz valszeg 9-10.000 között volt. A jenyiszejig való eljutás és onnan az észak-amerikai bevándorlás meg alighanem az egyik következmény.

Az Ubaid kultúra Mezopotámia felszáradási (még mocsárvilág, a lenti részét sokáig „Tengerföldnek” is hívták) korszakban már visszakúszó betelepülés volt. A természeti körülmények miatt sem lehetett még – egyelőre – ott ismét nagykultúra.

Időben párhuzamos Ugarit (szíriai part) kezdete is.

Varga Géza (írástörténész és az ősi, misztikus jelek magyarázója) is kereste a bibliai négy folyót: a Tigris-Eufratesz világos,

de mi volt a Gihon és valóban a Nílus volna az, ami megkerüli Kus földjét?

V.G. szerint e két folyót már a Mezopotámia fölötti hegyekben kell keresni. Szerintem meg: mivel légifényképeken látható, hogy hatalmas, sokezer éve kiszáradt folyóvölgy van az Arab félszigeten, ahol élénk vulkáni működés is volt… gondolom, ez lehetett a Kus (KS gyök: nehéz, sok, köves – tehát még nem a „fekete-néger” jelentés).

Habár a Terrorcivilizációban (2008, 16.oldal) még én is a Nílusnak véltem a Kus-t.)

Megj:: szerintem Varga Géza is korunk egyik legnagyobb magyar kutatója. S ha valaki „egyéni” kutatásokat folytat, mert a hivatalos tudomány elzárkózik a legfontosabb kutatási területek elől, az imitt-amott tévedhet is.. De attól még mindig százszor többet ér, mint akik kisajátítják maguknak a „tudományos” cimkét és egyszerűen hátat fordítanak a tudománynak.

Varga Csabával is, Gézával is sokat emaileztem. Mindketten egy kicsit fiatalabbak (Csaba csak volt) énnálam. Azóta is gyászolom Csabát… a fene egye meg, ne hagyjanak már egyedül… ilyen fiatalok.

14 mederi 2013. június 13. 15:14

@Krizsa

„Az eurázsiai ősnyelv (szubsztrátnyelv) a két földrajzilag elkülönült emberi alfaj, az európai és az afrikai összekeveredésével alakult ki.”

Az alfajkeveredéssel kapcsolatban felmerül a kérdés (bár nem egészen a cikkhez köthető, azért érdekes), hogy az arcberendezés „felemás” öröklése nem okozhatta-e, hogy a korai szóeleji „p” hang „f”-re váltott pl. a magyarban. Az „aláharapó” szájberendezés pl. az „sz” és „s” kimondását is nagy mértékben befolyásolja..

Ez is egy olyan mozzanat, ami szerintem utal arra, hogy valóban a kárpátmedencei népesség rendelkezik korai közelkeleti rokoni kapcsolatokkal, ami magyarázza akár a székely rovás írás eredeztetését is..

15 szigetva 2013. június 13. 18:17

@mederi: „az arcberendezés „felemás” öröklése nem okozhatta-e, hogy a korai szóeleji „p” hang „f”-re váltott”

Nem. Nagyon sok nyelvben történt ilyesmi (pl. német, görög, stb.), a beszélőiknek meg mindenféle arcberendezéseik voltak.

16 Diczkó 2013. június 13. 20:27

@mederi:

„szóeleji „p” hang „f”-re váltott”

Fordítva látom értelmét.

A szókezdő F- nedvesíti az ajkat. Hideg éghajlat alatt ez nem szerencsés.

17 tenegri 2013. június 13. 20:37

MIért tűnhet úgy, hogy a hozzászólásokat (a legkülönfélébb cikkek alatt) erősen kezdi elborítani az idiotizmus?

18 Roland2 2013. június 13. 23:36

” Ha bolond is a beszélő, aki hallgatja, okos legyen ” ( ujgur közmondás )

19 Krizsa 2013. június 14. 02:39

@mederi: „az arcberendezés „felemás” öröklése nem okozhatta-e, hogy a korai szóeleji „p” hang „f”-re váltott”.

@szigetva válasza: Nem. Nagyon sok nyelvben történt ilyesmi (pl. német, görög, stb.), a beszélőiknek meg mindenféle arcberendezéseik voltak.

Szigetva, nem veszed észre, hogy mederi, krizsa az afrikai Sapiens arcberendezés átörökléséről beszél, ami 200.000 évtől mondjuk 30.000-ig biztosan befejeződött. Meglett a mélyre szállt gége is, meg a laposabb pofika is.

Te viszont a görög, német nyelvről beszélsz, amiknek a legrégibb ősei is csak 3000 évesek lehetnek. Mi köze az emberi beszédszervek kialakulásának a legutóbbi 8-10.000 évhez? MÁR RÉGEN SEMMI.

A mai nyelveket beszélőknek (még a finneknek is) megvolt már mindenféle modern „arc és gége” berendezésük volt ahhoz, hogy bármilyen hangot (az F-et) is kiejthessék.

Tehát az, hogy használták-e, vagy sem, kizárólag csak attól függött, hogy odáig is feljutott-e már annak a hangnak a használata, vagy még nem. Pl. a finnekhez még 50 évvel ezelőtt sem jutott fel HAT darab mássalhangzó használata. Pedig tuti, hogy már 6000 éve is ki tudták volna ejteni őket. De senkinek nem volt kedve annyira északra felmászni utánuk, hogy helló, sziatok, itt vannak még a G, B, C, F, Sz, Z hangok, nem köll?

A magyaroknak sem volt kedvük annyira északra:-))).

20 mederi 2013. június 14. 15:41

Egyet értek Krizsával. A finnek és az észtek pl. elég jól megértik egymást, és mégis jelentős hangzásbeli eltérésük, hogy a finnek mondanak „s” hangot is, míg az észtek nem, inkább sziszegnek. Egyszerűen nem hajlandók még akkor sem kimondani az „s” hangot, ha oroszul beszélnek. Vagyis ha elért is hozzájuk az új, nyelvhangzást gazdagító „s”, nekik nem kell..:)

21 Avatar 2013. június 14. 19:09

@Krizsa:

„Szigetva, nem veszed észre, hogy mederi, krizsa az afrikai Sapiens arcberendezés átörökléséről beszél, ami 200.000 évtől mondjuk 30.000-ig biztosan befejeződött. Meglett a mélyre szállt gége is, meg a laposabb pofika is.

Te viszont a görög, német nyelvről beszélsz, amiknek a legrégibb ősei is csak 3000 évesek lehetnek. Mi köze az emberi beszédszervek kialakulásának a legutóbbi 8-10.000 évhez? MÁR RÉGEN SEMMI.”

Épp ezért írja Szigetva, hogy mivel ez a folyamat az utóbbi párezer évben is megfigyelhető volt, mikor a beszédszervek már kialakultak voltak, ezért nem fogadható el a beszédszervek átalakulása magyarázatként a jelenségre. Szerintem nagyon is releváns a válasza.

„Tehát az, hogy használták-e, vagy sem, kizárólag csak attól függött, hogy odáig is feljutott-e már annak a hangnak a használata, vagy még nem. Pl. a finnekhez még 50 évvel ezelőtt sem jutott fel HAT darab mássalhangzó használata. Pedig tuti, hogy már 6000 éve is ki tudták volna ejteni őket. De senkinek nem volt kedve annyira északra felmászni utánuk, hogy helló, sziatok, itt vannak még a G, B, C, F, Sz, Z hangok, nem köll?”

@mederi: „Egyet értek Krizsával. A finnek és az észtek pl. elég jól megértik egymást, és mégis jelentős hangzásbeli eltérésük, hogy a finnek mondanak „s” hangot is, míg az észtek nem, inkább sziszegnek. Egyszerűen nem hajlandók még akkor sem kimondani az „s” hangot, ha oroszul beszélnek. Vagyis ha elért is hozzájuk az új, nyelvhangzást gazdagító „s”, nekik nem kell..:)”

Na de akkor most az S vagy az Sz a régebbi hang? Ezek szerint az észtek ott sziszegtek a finnek mellett, aztán azok mégse vették át az Sz-t, a finnek meg susogtak az észteknek, azoknak még sincs S-ük. Tehát nem azon múlik, hogy „felért”-e oda az adott hang.

22 Krizsa 2013. június 14. 19:33

@Avatar: Ezt már itt is letárgyaltuk vagy négyszer és máshol is. Az európai ősember gégéje egyáltalán nem volt képes zöngés hangokat képezni, azon kívül pedig a foghangokat sem tudta kiejteni. MODELLEZTÉK a GÉGÉJÉT, 2008-ban. Meg is szólaltatták és ez volt az eredmény.

Még hányszor éneklitek el azt az altatódalt, hogy a beszédszervek átalakulása nem magyarázat az újabb hangok megjelenésére?

23 Pierre de La Croix 2013. június 14. 19:57

@Krizsa: Erről a vizsgálatról van szó? www.newscientist.com/article/dn13672-neanderthals-speak-out-after-30

@Avatar: Nyugi, úgy sem fogod soha megérteni Krizsa elméletének nagyságát…

(Én sem értem, pedig elolvastam a könyvet).

24 Krizsa 2013. június 14. 21:12

@Pierre de La Croix: Viccelj má! Hogy lehet „elolvasni” egy nagyszótárt, he? Mert a Gyöknyelvészetnek több, mint 2/3-ad része szótár:-))). Mi vagy te, autista, aki a telefonkönyvet is „bevágja?”

Nem, ezt a cikket még nem láttam. 2008-ban láttam vagy 5-6 cikket a témáról, ami akkor volt nóvum.

Egyébként meg a gégemodellezés előtt is TUDTUK, minden épeszű tudta (pl. Karinth, eszperente…), hogy csak a mássalhangzók az értelem hordozók.

Azt is tudtuk, hogy a finneknek NINCSENEK, érted? Nem segít semmi, nyelvészek, a finneknek pont zöngés mássalhangzóik nincsenek. Plusz még az F foghangjuk nincs.

Belenéztem egy finn szótárba: és mit tesz I., a saját szótárbeosztásomat láttam viszont. Amit én magamtól találtam ki, a gyöknyelvészet igényei szerint. Hogy a mássalhangzók a MAGÁNHANGZÓK sorrendjében következzenek.

Szóval a finn is gyöknyelv. Ha ilyen a szótára, akkor biztos.

S ott rekedt meg, amikor még nem voltak zöngés hangok… Oké, de F-je meg miért nincs? A szájzárás sem volt még jó…

Tehát egy finn szótárba való PUSZTA BETEKINTÉSTŐL minden olyan kérdésemre egycsapásra kaptam választ, ami addig nem állt össze nekem.

25 Pierre de La Croix 2013. június 14. 21:47

@Krizsa: Akkor „mai” szótárak alapján lett összeállítva? (Tudom, Czuczor-Fogarasi, de akkor a felvilágosodás előttről ezek szerint kevés adatot használ fel a „8-10 ezer éves nyelveknél” régebbi nyelvállapot rekonstruálásához?)

” Hogy lehet „elolvasni” egy nagyszótárt, he?” Miért nem azért van? Ha tudtam volna, hogy egy szent könyv, akkor nem bánok vele ilyen tiszteletlenül.

„Mi vagy te, autista?” Hasonló stílusban válaszolok: „Közöd?” (édes istenem adj türelmet, hogy elviseljem azokat, akik nem ismerik a forráskritika szó jelentését….)

„egy finn szótárba való PUSZTA BETEKINTÉSTŐL” És? Nekem meg nem.

26 Krizsa 2013. június 14. 22:22

@Pierre de La Croix: SEMMIT – a régiekből? Semmit. Még népies szavakat is – nagyon keveset – csak olyat vettem bele, amit a saját fülemmel hallottam valamikor (forráskritka:-)))).

Így, ahogy vannak, ahogy ma használják őket, kb. 4000 szó rokonítható, hasonló jelentéssel, a két gyöknyelvben.

Szóval a „nyelvek folyton változnak” dogmája is ki lett lőve. Ez is volt az egyik célom.

Mert a mássalhangzó vázak NEM változnak. Év tízezredeken át sem. A magánhangzók meg nem számítanak semmit. Abszolút bizonyítékot ad erre a FLEKTÁLÓ nyelveknak a puszta létezése.

27 Krizsa 2013. június 15. 06:18

Fordítsátok le magyarra – a kertben: Ma jes (jes: mint a jeszty) ba-kóter? Ogér! (hörcsög). Hine, gam (=is) kapar-ot!

Nosz-im (noszogatós téma, vagyis utazás):

Ata telavivi? Kén (rövid é: ‘gen). Jes Tiszá le-Budapest? B’sabát?! B’sabát lo (nem) noszim.

Ta-vÍ gam (is) et-ze! (a tárgyrag elől van) Et ha jeled? Ken, et J’huditka! J’hudit, at m’DaBeRet (a DVR: méh) hungarit?

Kén! En-todok mágyarul!

28 elhe taifin 2013. június 15. 10:14

@Krizsa:

Ennek megint mi köze van a fentiekhez? Semmi.

Májusba’ kóter? :))

29 Pierre de La Croix 2013. június 15. 11:28

@elhe taifin: Nem olvasni kell, hanem megrökönyödni azon, hogy Krizsa már 12000 oldalt ír a gyöknyelvészetről, a hivatalos nyelvészek meg még nem is foglalkoznak vele.

@Krizsa: „csak olyat vettem bele, amit a saját fülemmel hallottam valamikor” Vagyis nem tudod, hogy mi a forráskritika és módszertana? Akkor már értem.

30 elhe taifin 2013. június 15. 11:40

@Pierre de La Croix: :)))

31 Varmer 2013. június 15. 23:11

@Krizsa: Nem baj, ha viszonylag magyar anyanyelvűnek tartom magam, de ebből köbö a Budapestet értettem?

32 Krizsa 2013. június 16. 00:09

@Varmer: Már valakinek nem tetszett, hogy mi a köze a cikkhez… Természetesen az, hogy a székely írás nagyrészt azonos grafikájú a föníciai írással, az meg azonos az óhéberrel. DE: e délvidéki rovásbetűk hangértéke mégsem felel meg a székely írásának. (Az véletlen hasonlóság, ha csak több, mint két betűről van szó valahol, mese habbal.) Az eltérésre azonban nagyon kézenfekvő a magyarázat. A Közel-Kelet kb. 3000 éven át (az Özönvíz, valójában tengerbetörés felszáradásáig) el volt vágva a külvilágtól. Azok a hegyes részek és a környékek is, ahol azért fennmaradtak emberek, „be voltak zárva”. Tehát 3000 éves kultúra szakadás volt. Ez a magyarázat arra, hogy az európai (a székely) rovás és az óhéber-föníciai miért annyira hasonló, de a betűk más hangokat jelentenek.

***

Jó, akkor én fordítom le: Ma jes ba-kóter? Mi van ban-ketrec?

Ogér! (hörcsög). Hine, gam kaparot! Ime, is szárnyas. (Tehát csirke is van a kertben.).

Ata telavivi? Te telavivi? Kén. Igen.

Jes Tiszá le-Budapest? Van járat (tisza:-) re-Budapest?

B’sabát?! Ban-szombat? …lo noszim. …nem utazunk.

Ta-ví gam et-ze! Te-vi(dd) is t-ez. (Ezt is vidd!)

Et ha jeled? T- a gyerek? (A gyereket?)

Ken, et J’huditka! Igen Juditkát.

J’hudit, at m’daberet hungarit? Judit, te meg-beszélő magyarit?

(A héber „beszéd” szónak a méhzümmögés DVR az ősi képe).

Kén! Igen: En-todok mágyarul! (Mondta a pici lányom a nagytestvéreinek, amikor először hazalátogattunk.)

33 VG 2013. szeptember 14. 21:36

A székely írás nem betűírás, mert vannak szó- és mondatjelei is. Ezt már Németh Gyula is elfogadta Weit Gailel híradása alapján.

34 VG 2013. szeptember 14. 21:40
A szentgyörgyvölgyi tehénszobor korábbi a tatárlakai tábláknál (7500 éves) és hiteles ásatáson, jól datálhatóan került elő. A tatárlakai táblákkal szemben jól olvasható és csak a székely írás jeleivel azonos jelei vannak. Miért a vegyes írású tatárlakai táblákat említik, ha van jobb?

hu.wikipedia.org/wiki/Szentgy%C3%B6rgyv%C3%B6lgyi_teh%C3%A9nszobor

Forrás: nyest.hu

The post Humanista koholmány-e a székely írás? appeared first on Szögedöm.hu.

„A székely betűk valódiak”

Sokáig ismeretlen volt a szerzője annak a kéziratnak, amelyet a székely írás egyik első tudományos igényű földolgozásának tekinthetünk. A munka a 18. század második felében készült, két másolatban maradt fenn. Úgy tűnik, az utóbbi időben végre kiderült, ki a szerző: minden jel szerint Bod Péter, az első magyar irodalomtörténet szerzője.

A 18. század vége nagy fordulatot hozott a történeti gondolkodásban. Ebben az időben kezdett kialakulni az, amit a mai történettudomány közvetlen előzményének tekinthetünk: amikor a hagyomány továbbörökítése helyett a források fölkutatása, kritikus elemezése, értelmezése vált a történetírás vezető irányzatává. A székely írás kutatásának történetében a hagyományra, mítoszokra építő történetmondás összegzése Bél Mátyás nevéhez fűződik, az első, mai értelemben is komolyan vehető, alapos és kritikus összefoglalás a 19. század közepén készült. Már a 18. század végén született azonban egy olyan vázlat, amely túlmutat akár a 19. század első felének jórészt még mindig a korábbi hagyományismétlést végző leírásain. A vázlatot a 18. század végi magyar szellemi élet egyik legkiemelkedőbb alakja, Bod Péter készítette.

Bod Péter (1712–1769) (Forrás: Wikipédia (magyar változat))

Bod Péter

De ki volt Bod Péter, és volt-e bármi köze a székely íráshoz? Az utóbbi kérdésre könnyű válaszolni: egy kortársának, Hájos István Gáspárnak a székely írásról írt hosszú tanulmánytervében fennmaradt Bod megfejtési javaslata a Csíkszentmihályi Felirat értelmezésére, és Bethlen Katának is készített egy székely betűs emlékfeliratot. Arra, hogy ki volt Bod Péter, röviden nehezebb választ adni, mert igen sokrétű volt teológia, művelődéstörténeti, irodalomtörténeti munkássága is. Bod
1712-ben született a Kézdiszékben fekvő Felsőcsernátonban. 1724-ben került a nagyenyedi kollégiumba, némi megszakítás után – eközben tanítóskodással keresett pénzt további tanulmányaira – szintén ott folytatta iskoláit. A felsőbb osztályok végzése közben szintén tanított, s már ekkor támogatta őt Bethlen Kata grófnő. 1736-tól a könyvtár őre (mai szóval könytárosa), egy évvel később már hébert is tanított. 1739-ben adományokkal kiegészített iskolai ösztöndíjjal Leidenbe mehetett tanulni: teológiát és keleti nyelveket hallgatott. 1743-ban tért haza. Papi szolgálatát Enyeden kezdte, de pár héten belül már Olthévízen volt, mert Bethlen Kata udvari papnak hívta meg. Hat évet töltött ott, 1749-ben költözött Magyarigenbe, a helyi eklézsia meghívására. Egészen haláláig ott szolgált – ötvenhét éves korában egy olyan baleset végzett vele, amelyhez hasonlót korábban is elszenvedett, s akkor is majdnem belehalt: szőlőmetszés közben a metszőkéssel megvágta a kezét, a második alkalommal olyan súlyosan és szerencsétlenül, hogy a vérzést nem tudták elállítani.

Bod Péter magyarigeni működése alatt egyházi tisztségekre is megválasztották, és lelkiszolgálatát sem hanyagolta el soha, mégis tudósként alkotott igazán kiemelkedőt. A könyvtártörténet Árva Bethlen Kata könyveinek katalogizálása miatt tiszteli. Több egyháztörténeti munkát írt: magyar egyháztörténete három kötetes (Historia Hungarorum ecclesiastica), összefoglalta a keresztény vallások történetét (Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza … rövid históriája) és az erdélyi románok egyháztörténetét (Brevis Valachorum Incolentium Historia). Foglalkozott a naptári szentek életével (Szent Heortocrates, avagy a keresztyének között előforduló innepeknek és a rendes kalendáriumokban feljegyeztetett szentek rövid historiájok), a Biblia kéziratainak és magyar fordításainak történetével (A Szent Bibliának historiája). Könyvet írt a székelyek történetéről (Siculia Hunno-Dacica), legismertebbé azonban Magyar Athenas című munkája tette őt: ez az első magyar irodalomtörténeti mű, 1766-ban adták ki.

A Magyar Athenas címlapja (Forrás: mek.oszk.hu)

Bod éppen ennek előszavában írja, hogy a „régi magyar betűkről” némelyek azt gondolják, hogy csak kitalált ábécéről van szó, de mások eredetinek vélik. Sajnálja, hogy Bél Mátyás, aki 1718-ban kis könyvet írt ezekről a betűkről, nem látta Telegdi János könyvét, s kiváltképp Baranyai Decsi Jánosnak a könyvhöz írt előszavát. Hogy ez utóbbit minél többen megismerjék, teljes terjedelmében közli az előszóban azt is. Ez után jegyzi meg, hogy ő maga a második, az ábécé hitelességét elfogadó véleményt osztja, s azt reméli, hogy erre bővebben visszatérhet majd „egy arra intéztetett könyvetskében”.

A bújkáló „könyvetske”

A Bod Péter által tervezett könyv végül nem született meg – úgy tűnik azonban, Bod legalábbis az anyaggyűjtést megkezdte a székely írásról szóló műhöz. Azt tudjuk, hogy a Telegdi János által írt Rudimenta Nagyenyeden őrzött kéziratai közül az egyik az ő munkája, de ez önmagában nem nevezhető komolyabb előmunkálatnak még egy rövid „könyvecskéhez” sem.

Régóta ismerünk egy marosvásárhelyi kézirategyüttest, amely a Rudimenta hiányos másolata mellett a Csíkszentmihályi Felirat két másolatát és megfejtését, valamint kilenc ábécé összevetését tartalmazza. Szerzőjét azonban nem ismerték, csak a legutóbbi időkben azonosították a kézirat betűiben Teleki Sámuel kézírását. Az 1990-es évek elején, nagy meglepetésre – hiszen a vásárhelyi Téka anyagát sokan átvizsgálták – szintén Marosvásárhelyről került elő egy másik, de az előzővel lényegében megegyező tartalmú kézirategyüttes, Ferenczi Géza publikálta. Ennek készítője nem csak nevét – Bardócz Pál – írta a kéziratra, hanem azt is megjegyezte a Csíkszentmihályi Felirat másolata alatt, hogy Bod Péter úr írásából változtatás nélkül másolta le. Joggal gyanakodhatunk hát arra, hogy Teleki is ugyanazt a forrást – vélhetően Bod kéziratát – másolta le.

Valóban mindketten kapcsolatban álltak Bod Péterrel. Bardócz 1728-ban szerepelt a nagyenyedi diákok között, ekkor végezte ott Bod is tanulmányait. Bod Önéletrajzában is említette néhányszor Bardóczot: először azok között a magyar diákok között, akik Leidenbe érkezésekor ott tanultak 1739-ben, és megemlékezett 1764. június 23-i temetéséről, megemlítve, hogy Bardócz huszadik éve volt lelkész Szászvároson. Bodtól tudjuk azt is, hogy Bardócz halála után ő maga is, és az ifjú Teleki Sámuel úrfi is sokat vásárolt az árverésre bocsátott könyvekből.

A Teleki Téka Orbán Balázsnál (A Székelyföld leírása) (Forrás: Wikimedia Commons / Rusz Károly (1811?–1899?))

Teleki Sámuel (1739–1822) az árverés idején még valóban fiatal ember volt, de már akkor is világlátott és a könyvek rajongója – már ifjúkori utazásai során is a könyvek gyűjtését tartotta egyik legfontosabb céljának. Később igen magas politikai tisztségeket töltött be, de tudományos tevékenységét is elismerték – a göttingeni, a varsói és a jénai akadémia és tiszteletbeli tagjává fogadta. Könyvgyűjtő szenvedélyének köszönhető a róla elnevezett marosvásárhelyi könyvtár létrehozása: a pénzt nem sajnálva állította föl 1802-ben az egyik első magyar közkönyvtárat, a marosvásárhelyi Teleki Tékát, melynek anyagához hozzákapcsolták az egyetlen teljességében fennmaradt 18. századi erdélyi arisztokratanő-könyvtárat, Teleki feleségének, Bethlen Zsuzsánnának a gyűjteményét. Nem volt tehát véletlen, hogy Bod Péter a Teleki-család fejének, Teleki Józsefnek és két fiának, Sámuelnek és Ádámnak ajánlotta a Magyar Athenast.

„Lásd a Szibériában gyűjtött betűket”

Bod Péter kéziratainak jelentős része, eredetiben és másolatban szintén, a Teleki-gyűjteménybe került – a székely írásról összeállított anyaga ezek szerint két másolatban is. Az egyik másoló, Bardócz Pál nemcsak forrását jelölte meg, hanem egy dátumot is jelzett – nevezetesen hogy a másolás 1751. május 26-án történt. Ez a dátum azonban Teleki másolatában is szerepel, tehát valójában Bod eredeti kéziratához tartozhatott, vagyis nem Bardócz, illetve Teleki szorgoskodásának napját jelöli, hanem azt az időpontot, amikor Bod Péter másolta le a Csíkszentmihályi Feliratot.

A marosvásárhelyi gyűjtemény összeállítója, tehát vélhetően Bod Péter, azért örvendett különösen a Csíkszentmihályi Felirat fölbukkanásának, mert úgy vélte, az emlék véglegesen eloszlatott minden történeti kételyt, bizonyította, hogy „a székely betűk valódiak”, s hogy 1501-ben, a felirat írásakor még használatban voltak. E megjegyzései között szerepel, hogy a székely betűk semmi hasonlóságot nem mutatnak a régi perzsa írással, sem a tanguttal s a mongollal, ugyanakkor nagyon emlékeztetnek az oroszok és a gótok betűire, minthogy a magyarok a gótokkal, majd a szlávokkal kereskedtek, s együtt vagy szomszédságban éltek.

A marosvásárhelyi kéziratgyűjtemények a Rudimenta és a Csíkszentmihályi Felirat másolatán kívül olyan anyagokat is magukba foglalnak, amelyek egyértelművé teszik, hogy összeállítójuk tudományos igénnyel nyúlt a székely írás kérdéséhez – ez is azt erősíti, hogy Bod Péter kiadni tervezett munkája, illetve az ahhoz gyűjtött anyag lehetett a marosvásárhelyi kéziratok forrása. A gyűjteményben kilenc ábécét tárgyalt az anyag szerkesztője, ezeket táblázatban egymás mellé állítva mutatta be. Az összevetést, úgy látszik, azért tartotta fontosnak, mert a székely ábécé eredetéhez szeretett volna közelebb jutni. Erre utal, hogy a székely betűsorok után gót és orosz ábécé is következik – mint láttuk, a kézirat szerzője a székely betűket leginkább a gót, illetve az orosz betűkkel találta hasonlatosnak.

Az egyik marosvásárhelyi kézirat betűtáblázata (Forrás: Sebestén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, 114. o. (mek.oszk.hu))

Tudománytörténeti szempontból a legérdekesebb mégis az ezt követő, nagyon rövid megjegyzés: Vide characteres Sibericos similes in Siberia repertos („Lásd a Szibériában gyűjtött, hasonló szibériai betűket”), kiegészítve egy négysoros írásmutatvánnyal Philip Johan von Strahlenberg 1730-ban Stockholmban kiadott munkájából, melyben először jelentek meg a Szibériában talált, keleti türk írással készült emlékek másolatai.

Mindez azt jelenti, hogy a gyűjtemény szerkesztője – azaz föltehetően Bod Péter – azt nem tudhatta ugyan, hogy a Strahlenberg által talált feliratok törökül íródtak, hiszen megfejtésükre még másfél évszázadot kellett várni, de ő kapcsolta először egymáshoz a keleti türk és a székely írást. Abban sem tévedett sokat, hogy a székely írás egyes betűi a szláv ábécékkel is hasonlóságot mutatnak, legalábbis a jelenlegi szakirodalmi konszenzus szerint. Bod munkálkodásának értékét mutatja, hogy a székely írásról szóló, hasonlóan megalapozott, saját kora tudományos ismereteit magas szinten alkalmazó munkára mintegy száz évet kellett várni – Szabó Károly alapvető tanulmánysorozatának 1866-os megjelenéséig.

Krizsa 2015. január 2. 06:27

@LvT: Kösz. Akkor az a varég sor, amire rákérdeztem. Nem foglalkozom írástörténettel, tulajdonképpen csak a kiejtésre volna szükségem. Persze még a mai kiejtésekhez is az írásjeleken keresztül kell átbukdácsolni valahogy. Azonos alakú mássalhangzók mögött gyakran vannak különböző hangok, s ez még nyelvenként is változik. Ilyenkor általában kiderül, hogy az a bizonyos jel, két ókori írásban is megvolt, de két „tüköralakban”. Szóval ezek szerint a varégban találtam valamit, ami a székely írásban nincs, de a föníciaiban van.

LvT 2015. január 2. 00:07

@Krizsa: >> A sárga (marosvásárhelyi betűtáblázat) latin betűi mellett levő sor MILYEN írásjeleket tartalmaz? <<

Nem a cikkíró vagyok, de megvan Sebestyén Gyula egy másik könyve, amelyben szintén idézi az ábrát, és magyarázza is. A cikkíró tőle vette át, hogy „a székely betűsorok után gót és orosz ábécé is következik”. Így a kérdezett oszlopban „orosz” írásjelek vannak, a táblázat eredeti felirata szerint „[characteres] Russici”. Ezen azonban nem a mai értelemben vett oroszt kell érteni, hanem varégot — mint ahogy az előtte álló sem „gót”, hanem a „[characteres] Gothici” valójában gautot, azaz (dél-) svédet jelent. Ezek a fiatalabb skandináv rúnasor variánsai: en.wikipedia.org/wiki/Younger_Futhark

Krizsa 2015. január 1. 20:57
Kérdés a cikkíróhoz: A sárga (marosvásárhelyi betűtáblázat) latin betűi mellett levő sor MILYEN írásjeleket tartalmaz? Mert ez felül – még erős nagyításban sem olvasható ki.

Forrás: nyest.hu

The post „A székely betűk valódiak” appeared first on Szögedöm.hu.

1974 Föld (szeptember) hava 25.-e gyászos dátum – A Hunza állam megszűnése napja.

Félezer éves fönnállása után Hunzahont, a hunzák hegyi tündérországát az alig több, mint negyedszázados, kamasz Pakisztán lerohanta.

A Baltit erőd – középkori fellegvár a Hunza-völgyben

A Zulfikar Ali Bhutto vezette paki kormány 1974 végére megszállta és bekebelezte Nagar és Hunza hercegségeket.
A nemzetközi fölháborodás elmaradt. De ami még ennél is súlyosabb, Hungária, azaz Magyarország tiltakozása is hiányzott!

Cserben hagytuk messzeszakadt véreinket…

Rokonaink?! Délibáboskodás? Hol az igazság?

Amíg történelemhamisító „finnugor” néven „rokon”-ként emlegeti bárki „tudományos” jelzővel is támogatva obi ugor nyelvrokonainkat, addig hunza-rokonságot emlegetni több, mint természetes. Amíg a hungrofinn(!) nyelvcsaládban hasonló nyelveket beszélők szemrebbenés nélkül „rokonaink”-ként emlegettetnek, addig senki zavarba nem jöhet a hunza-rokonság hallatán.
Rokonság… Mi is a népek közötti rokonság? Lehet vérrokonság, lehet nyelvrokonság, de szélesebb kulturális értelmezésben lehet hagyományrokonság, sőt érintkezés révén akár népi atyafiság is…
Vérrokonaink a világban igen ritkák, nyelvrokonaink a hungrofinnek és még sokan mások…
A lengyelek – bár szláv nép, mégis – „testvérkék”-ként (bratánki) emlegetnek bennünket, magyarokat.
Hun és magyar pedig néphagyományainkban Hunor és Magyar ikertestvérsége révén igen régről rokonok.
A hunzák pedig a hunok maradváinak tartják magukat, csakúgy, miként a mi székely atyafiaink is…

A hunzák a Hunza folyó mentén, annak meredek völgyében élnek. Egyebek közt egészségességükről és rendkívül hosszú életükről híresek.
Teljesen egyedül álló, rokontalan nyelvük, a burusaszki nyelv rokontalan és kutatatlan. Mi sem kutatjuk. A 15 milliós magyarságnak eggyetlen egyetemi törpe-tanszéke sincsen a hunok, vagy a máig élő hunzák hagyatékának oktatására, kutatására…

A hunzák bár elzártan élnek, műveltségük és írástudásuk messze fölülmúlja a megszálló Pakisztán átlagát.

Hunniában és Hunziában…
Nem csak a nevünk hasonló! Gyakran elhangzik, hogy – nem is olyan távoli rokonainknak, – a hunok leszármazottainak, így a magyarok rokonainak tekintik magukat. A hunzák, vagy hunzakutok, hunzakotok, hunzukutok, olykor hunzuk nevének eredete tibetiül „hun”-„za”, vagyis „a hunok szállásterülete”. Burusaszkiul (hunzául) „húntsz” a ‘visszacsapó íj’; így „Húntsz-za” ‘a (visszacsapó) íj hazája’, azaz ‘Az íjasok hazája’. (Vélhetően ez íj neve is a hunok nevéből származik.) A hunza népcsoport nyelvéből eredően a hunzák neve burusó, burusa, brusó emberek, burusaszki-nyelven: ہنزہ .

Egyedülálló, rokontalan nyelvüket – melyet biltum, brusaszki, buruca(sz)ki, burus(a)ki, de khadzsuna és kundzsut neveken is emlegetnek összesen kb. 90 000-en beszélik a 2000-es adatok szerint. Nagar (nagir), hunza és jaszin nyelvjárásokban…

A pakik által megszállt Gilgit-Baltisztán-terület – a világ egyik legnagyobb nyelvsűrűségű térségének – nyelvterképe:

A Karakorum (hegység)ben, a Hunza folyó mellett (Hunza-, Nagar-, Jaszin-völgyben), egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen (7900 km²) élnek a hunzák, a zűrös pakisztáni, orosz, kínai határ találkozásánál a hegyek között, melyek átlag magassága hat-hét ezer méter. Életterük egy termékeny völgy, melyet az év nagy részében lehetetlenség megközelíteni. A b(u)rusók ma túlnyomórészt muzulmánok.  Egyes feltételezések szerint a fehér hunok, Attila népéből kivált népcsoport leszármazottai a hunzák, akik ekként az ősmagyarokkal, így velünk is rokonságban állnak.

A fehér hunok (heftaliták) által uralt területek 520 körül. (Valószínűleg itt éltek a besenyők is a heftaliták uralma alatt.) Az elfeledett – oktatásból is kirekesztett – fehér hun birodalom kellős közepén élnek ma a hunzák.

A hitük szerint a középső világ a mi világunk, amiben élünk; van ezen kívül hét alsó világ és hét fölső világ (a népmesei hetes szám egy másik hunoktól származó hagyományban!), a legfelsőben lakik „Insáan„, a Lelkek Ura, és az ő „hímzése” a Tejút. A tündérek a miénkhez legközelibb világ lakói, ezért ők könnyen átjöhetnek. Uralkodójuk a Tündérkirálynő, aki az Ultar-hegy – magyarul talán Oltár-hegy – tetején lakik kristálypalotájában. Itt valósulhat meg a világok közötti átjárás.
Igaz, ami igaz… Aki eddig megpróbálta megmászni az Ultart, az mind szörnyethalt. Ez a világ legmagasabb még megmászatlan hegycsúcsa.

A Hunza csúcs középen, balra tőle a Bublimotin, azaz a „Hölgyujj”, jobbra pedig az Ultar délnyugati gerince a Karakoramban.

A hunzák egy magányos, de büszke nép, amely vallja magáról, hogy a hunok leszármazottai, az úgynevezett fehér hunok (heftaliták) utódai. A hunzák szőkék, barnák, vörösek, feketék; kék, zöld és barna szeműek, arcvonásaik pedig feltűnően különböztek a belső-ázsiai törökös és a déli, indiai, vagy pastu-iráni arcok vonásaitól.

Államiságuk elvesztésekor szocialista államvezetésünk természetesen gyáván hallgatott, nem emelte föl a szavát sem a „népek elnyomása” ellen, sem pedig rokonaink védelmében. De hát ilyen a „modern” magyar diplomácia már több, mint fél évszázada. Egy olyan ország, melynek saját jellegzetes (karakteres) külpolitikája, vagy diplomáciája nincsen, tulajdonképp nem is létezik. (Lásd: A SZUVERENITÁS ILLÚZIÓJA)
Talán ez is közös vonás: a magyar önállósága is teljességgel kétséges. Csak éppen a hunzák egy atomhatalom nyílt megszállása alatt élnek. Mi ellenben saját kishitűségünknek a rabjai vagyunk!

A cuclizmust követő deformkor magyar kormányai sem foglaltak állást Hunza és Nagar államok függetlensége mellett…
Pedig ugyan mi veszedelem származna abból, ha végre magyarul kezdenénk gondolkozni, magyarul kezdenénk mozogni a világban?!
Csak a megbecsülésünk növekedne más népek szemében, ha legalább olykor saját véleményünk lenne!
Ha néha meg-megdöbbentenénk a nemzetközi közvéleményt szokatlan állásfoglalásainkkal, talán azt is észrevennék, hogy létezünk!
De mi jászokat (oszétokat), hunzákat, ujgurokat, jugurokat és magarokat is semmibe veszünk, és semmibe hagyunk, míg szép lassan mi magunk is elveszünk…

Mire is számíthatnak szegény elárvult hunzák, ha már utolsó, még megmaradt (államiságú) rokonaikra sem?!

Talán volna mit tanulnunk egymástól!
Érdemes lenne legalább tudomásul venni, és figyelmünkkel kísérni (ezernyi haszontalanság helyett) őket, romlatlan, tiszta életüket…

Többre hivatott nemzetünk megmaradt gyökérzetének és messzeszakadt magvainak, rokonságának ápolásával talán a mi életünk is megtisztulhat, megszépülhet majd…

Szebb Jövendőt kíván hunnak és magyarnak:

Dr. Szabó László
Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
alapító

Ajánlott olvasmányok:

1. http://hungarianrealnews.com/tortenelem/hunzak.html
2. http://magyarno.com/attila-nepebol-kivalt-osmagyar-rokonaink-a-hunzak/
3. Csáji László Koppány: Tündérek kihalófélben: Hunoktól a hunzakutokig (Napkút, 2004.)
4. Csáji László Koppány: Szemelvények Hunza szellemi néprajzkincséből
5. Ralph Bircher: Hunsa
6. http://drimmun.com/hosszu-eletu-nepek/a-hunzak-100-evig-elnek.html
7. John Robbins : Százévesen egészségben (320. oldal)
8. Dr. Allen E. Banik : A hunzák földje (Hunza Land – Whitehorn Publishing Co., 1960)

The post Hunzaország vége – 40 éve! appeared first on Szögedöm.hu.