A helyzet egyszerű (lenne) – akár a büntetőjogban – a szennyező fizet! A károkozó téríti az okozott kárt. Ezután a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy átrendeződnek a piaci viszonyok…

De nem! Akinek elég haszna van abból, hogy tízmillió magyart mérgez úton-útfélen, annak elég haszna is van ahhoz, hogy a mindenkori korrupt hivatali fogaskerekeket olajozza.

Közúton marad a teherdübörgés, közéletben meg a nyifenyafogás, hogy „a technikának még fejlődnie kell”. Hát persze! A szennyezőre kirótt bírságokból majd lehet fejleszteni a technikát! Így végre »a használó és szennyező fizet« elvét a teljes országos közúthálózaton érvényesíteni lehet.

A lakosságra legkevésbé veszélyes teherszállítás a még mindig álló magyar vasút. Így a magyarra háruló zaj- és füstterhelés, valamint a közúti baleseti veszélyeztetés is a legkisebb lehet.

A levegő Munkacsoport ajánlása szerint: „arra volna szükség, hogy Magyarország minden útja díjköteles legyen egy nulla forint és egy maximális érték közötti tarifával. Amikor pedig egy olcsóbban járható útszakaszon hirtelen megjelenik az útdíjkerülő forgalom, a tarifa gyors megváltoztatásával vissza lehetne terelni a tehergépkocsikat a lakosság egészségére és az úthálózat állapotára kevésbé veszélyes utakra. Ehhez pedig az kell, hogy az útszakasz tarifáját gyorsan és olcsón lehessen a szükséges mértékre emelni.”

A csaknem másfél milliárd forint közpénzen megbízott tanácsadó – szép magyar nevű MultiContact – Clarity Konzorcium – nem volt képes arra, hogy tisztességgel átgondolja a bevezetendő teherdíj keretfeltételeit. Ezzel szemben akad egy szakértőgárda, aki ugyanezen szinte ingyen, de többnyire társadalmi fölajánlásból dolgozik. A Levegő Munkacsoport szerint: „…az alsóbbrendű utakból álló közel 24 000 kilométeres országos úthálózat állapota évről évre rosszabb – van, ahol évek óta kifejezetten katasztrofális –, aközben azt deklarálják, hogy útdíjszedés ezeken az utakon nem lesz, és az útdíjbevételekből is csak annyit fognak rájuk fordítani, amennyi az autópályák és a főutak fenntartása után megmarad. (Vagyis valószínűleg semmit.)”

Minden gondolkodó polgár tudja, hogy a teherterhelt utak mentén rövidebb az élet, gyakoribb a rákhalál. Ennek ellenére mégcsak hozzávetőleges közegészségtani összefoglalók, tanulmányok sem készülnek ma, hány emberi életbe kerül évente a tehertámogatás. (Pedig ezt is busásan kifizethetné a szennyező, a közúti terhelő.)
Így az okozott kár és a fizetendő útdíj mértéke is számolatlan marad. Az üzleti érdek diktálhat tovább a tudatlan homályban, és mozgathatja tovább a maga sötét döntéshozói kerekeit. – A magyar lakosság érdekei ellenében…

A közutak értünk, a lakosságért, és nem a teherfuvarozók hasznáért vannak. Az áruforgalmazásnak mindig is megvolt, meg is lesz a maga haszna.

Itt az idő végre kialakítani egy korszerű és civilizált, magyarhoz méltó – szennyező fizet elvű – „szállítástámogatási” rendszert. Állami támogatás helyett tisztességes (kár)térítés és szabályozott viszonyok illenének a magyar utakra.

Ha ez ma még Európában sem működik, hát miért ne járhatna ebben jó példával élen ma a magyar?

Dr Sz L

De lássuk csak, merre tart a tehervezérelt magyarázkodás, a zajterhelt süketelés? 

Avitt szemlélettel nem lehet jól bevezetni kilométer- és szennyezésarányos útdíjat

The post Tehertétel állami támogatással? appeared first on Szögedöm.hu.

A RoLa Magyarországon hosszú évekig sikertörténetnek bizonyult. Ha átvészelné azt az időt, amíg bevezetik a tehergépkocsik útdíját, nemcsak fennmaradna, hanem komoly fejlődésére is lehetőség nyílik. A RoLa korábbi években megszokott támogatása idén megszűnt, és amennyiben nem történik változás, 2013. január elsejével minden bizonnyal leáll a RoLa-szállítás Magyarországon. A Levegő Munkacsoport ezért elengedhetetlennek tartja az évente mintegy 400 millió forintot kitevő pályahasználati díj megfizetésének átmeneti elengedését a RoLa részére 2013-ban. A Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak, Lázár Jánosnak, és Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszternek írt levelében a civil szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy az átmeneti kedvezmény megadásával az állam nem veszítene pénzt, hiszen a RoLa megszűnése esetén sem lenne bevétele a pályahasználati díjból. Egyúttal megmaradnának a RoLa egyéb díjfizetései, amelyek évente 900 millió forintot tesznek ki. Megmaradna továbbá mintegy 100 munkahely és az ebből származó adóbefizetés is. Nem utolsósorban pedig évente több tízezerrel kevesebb kamion zúdulna útjainkra, és így kisebb lenne a levegő- és zajszennyezés, kevésbé rongálódnának az útjaink, csökkenne a balesetveszély. Ha lesz útdíj, akkor a RoLa már nem szorul majd támogatásra, azaz ismét fizethetné a pályahasználati díjat. Viszont ha most bedől a RoLa, akkor hiába javulnának a piaci lehetőségei a kilométer-arányos útdíj bevezetésével, hiszen csak jelentős költséggel és időráfordítással lehetne újraindítani.

A Levegő Munkacsoport levele itt tölthető le.

The post Végveszélyben a kamionok vasúti szállítása? appeared first on Szögedöm.hu.