Teleki Júlia Achívumok - Szögedöm.hu %

Délvidéki Holokauszt – 70 éve!

Dr. Szabó László — Sun, 25 Jan 2015 22:59:49 +0000

A Délvidéki Holokauszt 70 éve történt!

Iskoláinkban ma sem oktatják tananyagként!

Mások holokausztját igen, de a magunkét nem!

Egészen különös ez az önmegtartóztatás, amellyel politikai vezetőink tartózkodnak saját nemzetünk tragédiáinak emlékezetétől. De különösen különös, ahogyan elfeledkeznek magyar(?) vezetőink a túlélő kárvallottak kártéríttetéséről…

Egyelőre ott tartunk, hogy még a történtek föltárása sem történt meg, De még elkezdődni is csak alig kezdődött. Hallgatás és széles körű értetlenkedés mindenütt. Nem lehet kétséges, hogy az utolsó túlélők, a beszélő szemtanúk kihalására várnak, pedig déli szomszédainkkal a megbékélés csakis az áldozatok elismerése és teljes körű kárpótlása után kezdődhet meg…
Pedig szép lenne már velük is békén élni… ahogyan befogadtuk őket a török elől… ahogyan eltűrtük és megbocsájtottuk a Cserni Jován féle magyarirtást, de még 1848-49 hátbatámadását és legaljasabb kegyetlenkedéseiket is…
Nem rajtunk áll a dolog! Legalábbis a barátkozás dolga nem a mi oldalunkról hibádzik…

A rác kommunisták, a saját rác (szerb) polgáraikkal is vadállatiasan kegyetlen – rózsaszín mázban ezerszer meghamisított – partizánok vérfürdője máig is hallgatni kényszeríti a túlélők többségét. Amíg ők végre megszólalnak, addig itt egy csonka lista a csonkaország csonkajogú magyarjainak és lelkükben is megcsonkított, elszakított nemzettársaiknak:

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

Aki pedig tanárként, vagy iskolaüzemeltetőként, esetleg oktatásban résztvevő szabadúszóként végre részt kívánna venni a 70 esztendeje(!) késlekedő fölvilágosításban, annak itt a fogódzó!
Hordozható iskolai, művházi kiállítási anyag:

A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken…

Itt az idő megismerni végre a magunk elhallgatott megkínzatását, a Délvidéki Magyar Holokausztot!

Holokauszt-kirándulásokra már pénzt is ad majd a magyar állam!
Illendő délvidéki kirándulás ájult libsi pestieknek:
“A Hősök terétől a Csúrogi Dögkútig!”
Na végre!

Ha valakinek nyafoghatnékja, vagy szabadidős lovagolhatnékja támadna a szóhasználaton, hát HOLOKAUSZTnak a délvidéki népirtást maga Teleki Júlia, a holokauszt-túlélő nevezte.

Teleki Júlia: Hol vannak a sírok?

Könyve melegen ajánlott olvasmány.
Lefekvés, de különösen elalvás előtt azonban semmiképpen sem javasolt!
Középiskolai történelemoktatáshoz különösen ajánlott olvasmány!
Egy irodalmi Nobel-díjat is megér! De a Sorstalanság ismeretében akár hármat is!

A saját édesapja sírját keresve írta… Azt a sírt azonban sohasem fogja megtalálni, hiszen az egész halálbakínzott falut a dögkútba hányták… Aztán egy sok évvel későbbi éjszakán nehézgépekkel kihantolták a nagyját, és az enyvgyárba szállították, hogy nyom se maradjon!

Ez a horrorhelyszín ma sem emlékhely! A Csúrogi Holokauszt Múzeum ma sem áll!

De mi magyarok mindig is túl kedvesek voltunk az idegenekkel!
Ezért is élték föl az országunkat.

Aki mégis emlékezne a saját történelmére is, hát mégis megteheti. Ha nem is könnyű hozzájutni, de vannak agyonhallgatott könyvek a valódi történelemről is.

Íme: A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma

…

Az elmúlt nyár derekán zsidó holokauszt-emlékművet avattunk a Dóm gyepén.

Markovics Zsolt főrabbi köszöntőjében hangsúlyozta: Szegeden létesült az első olyan holokauszt-emlékmű, amelyet nem kormány, nem város, nem önkormányzat, hanem a katolikus egyházmegye állíttatott.
Kiss-Rigó László, a Szeged-csanádi Egyházmegye püspöke ünnepi beszédében elmondta: a katolikusok összetett érzésekkel emlékeznek a vészkorszak tragédiájára. Szomorúsággal, együttérzéssel, és arra is gondolnak, hogy a tragédia áldozataiért sokan és sokat tettek ugyan, de többet kellett volna. Bántja őket az is, hogy hiányoznak az elhunytak, hiszen – emlékeztetett a püspök – Szegeden hagyományosan jó a kapcsolat a katolikus egyház és a zsidó hitközség között.
A püspök azt mondta: az emlékmű ezeket az érzéseket jeleníti meg.

A vészkorszakban történtek 70. évfordulójára elkészített alkotás, Kovács Jenő szobrászművész munkája két embert ábrázol egy csónak formájú kő posztamensen. A kőről az egyik bronzfigura, amely a zsidóságot szimbolizálja, kibillenve már-már a habokba esik, a másik, a katolikus egyházat szimbolizáló, égre emelt tekintettel fohászkodik.
“Nagy kérdés volt, hogyan lehet olyan szerethető szobrot alkotni, amelyet mindenki elfogad” – mondta a szobrászművész.
Az emlékművet a Dóm melletti “Szolidaritás parkjában” helyezték el.

A magyar – mint a világ legbefogadóbb nemzete – példát adott most is a Világnak!
Kegyeletünk, előzékenységünk és udvariasságunk nehezen fölülmúlható.
A magunk fájdalma helyett először a másokét, a befogadottakét siratjuk…

Magyar ember azonban nem lehet, aki másokért a sajátjait feledi!

A szegedi katholikusok és nem katholikus magyarok is megkönnyebbüléssel látnák, ha végre a szögedi katholikusok – a Szögedi rajok – holokausztjának emlékműve is elnyerné végre méltó helyét a Dóm emlékkertjében…

Ne feledjük hát:

A Délvidéki Magyar Holokauszt – a magyarok holokausztjának emlékműve máig sem áll!
Sehol sem áll!
Itt az idő! – Törjük át a hallgatás falát!

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

Ajánlott olvasmány:

A Délvidéki Magyar Holokauszt képeken…

Dr. Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség Alapítvány
Szögedi Védegylet

Délvidéki Magyar Holokauszt – HELYSÉGJEGYZÉK – koncentrációs táborok, kínzások, tömeggyilkosságok

The post Délvidéki Holokauszt – 70 éve! appeared first on Szögedöm.hu.

Délvidék kutatásáért emlékérmet kapott Teleki Júlia és Mojzes Antal

Admin — Thu, 23 Jan 2014 11:44:59 +0000

Délvidék kutatásáért emlékéremmel tüntették ki csütörtökön Teleki Júlia és Mojzes Antal helytörténet-kutatókat Szegeden.

Az elismerést Zakar Péter, a Délvidék Kutató Központ elnöke, a Gál Ferenc Főiskola dékánja és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke adták át a Fejezetek a Délvidék múltjából című konferencián.
Teleki Júlia 1943 decemberében született Csúrogon. Helytörténet-kutatóként az 1990-es évek elejétől foglalkozik a vajdasági magyarok 1944-45-ös tragédiájával. Neki köszönhető a csúrogi, zsablyai, becsei magyar áldozatok adatainak összegyűjtése. Első könyve 1996-ban jelent meg, kutatásait azóta is töretlenül folytatja, jelenleg készül negyedik kötete.
Teleki Júlia az elismerés átvételét követően elmondta, 69 évvel ezelőtt ezekben az órákban már a csúrogi piacon álltak, miután partizánok a falu többi magyar lakosával együtt kiűzték őket otthonaikból. Batyukkal a kezükben vártak arra, hogy elinduljanak a járeki koncentrációs táborba – tette hozzá.
A helytörténész úgy fogalmazott, már egyéves korában háborús bűnös volt, és az is maradt a mai napig. Teleki Júlia hangsúlyozta, életét arra tette föl, hogy azon a helyen, ahol édesapját kivégezték, emlékmű álljon, ez el is készült. Ez azonban nem elég, szükség lenne arra, hogy a szerb elnök vagy miniszterelnök bocsánatot kérjen, mert enélkül nem lehet megbocsátani – mondta.
Mojzes Antal 1934-ben született Bajmokon, évtizedek óta foglalkozik helytörténet-kutatással. Tizenhét könyvében elsősorban szülőfaluja múltját tárta föl. Helytörténeti munkákban elsőként írt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásokról.
A történész az emlékérem átvételét követően úgy fogalmazott, 1944-45 fordulóján 30-40 ezer délvidéki magyart a hatalom tudtával és irányításával gyilkoltak meg.
1944. november 2-án éjjel Bajmokon – ahol a vérengzés a térségben Zombor és Szabadka után a legtöbb áldozatot szedte – 252 ártatlan magyart, németet és horvátot végeztek ki. Holttesteiket három tömegsír rejtette, melyeket 1990-ig tilos volt látogatni, de még beszélni sem lehetett a történtekről.

The post Délvidék kutatásáért emlékérmet kapott Teleki Júlia és Mojzes Antal appeared first on Szögedöm.hu.

Akikért 1944/45-ben nem szólt a harang

Admin — Tue, 27 Nov 2012 11:11:20 +0000

Szentmise a Szent István bazilikában az ártatlan délvidéki magyar áldozatokért

Mindazokért az ártatlan délvidéki magyar áldozatokért megkondult vasárnap a budapesti Szent István bazilika nagyharangja, akikről fél évszázadon át nem beszélhettünk. Az engesztelő szentmisét, amelynek szervezője immár tizenegyedik alkalommal a Keskenyúton, Délvidéki tragédiánk 1944/45 Alapítvány volt, Juhász Gábor budapest-vizafogói és Zélity Mihály bezdáni plébános segédletével Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök celebrálta. A bazilika megtelt hívőkkel, emlékezőkkel, s azzal a mintegy 200 délvidéki zarándokkal, akik most főleg Bezdánból és Topolyáról érkeztek, de voltak mindenhonnan a Tisza mindkét partjáról. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Ékes Ilona és Gulyás Gergely országgyűlési képviselő, Becsey Zsolt volt európai parlamenti képviselő, a miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója, Czakó Gábor Kossuth-díjas író, négy gyermekével s feleségével Kőszegi Zoltán országgyűlési képviselő, dabasi polgármester és sokan mások. Kövér László parlamenti elnököt, a rendezvény egyik fővédnökét Kelemen András elnöki főtanácsadó képviselte. Jelen volt sok Magyarországon élő délvidéki is.
A szentmisén felolvasták Tőkés Lászlónak, a Nagyváradon megtartott délvidéki szolidaritási istentisztelet főszervezőjének köszöntő levelét.
A szentmise végén Kiss-Rigó László megyéspüspök megáldotta azt a Délvidék zászlót, amelyet erre az alkalomra Kiss András ötlete alapján Pécsi L. Dániel jelkép- és címertervező készített. A zászló, amelynek Schmittné Makray Katalin, a rendezvény másik fővédnöke és a bezdáni Varga Mária volt a zászlóanyja, a bezdáni templomba kerül majd.
A szent misét követően „Akikért nem szólt a harang” címmel kerekasztal beszélgetést tartottak. A beszélgetés résztevője volt Teleki Júlia csurogi túlélő, dr Juhász Imre, a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Csorba Béla helytörténész, a téma elkötelezett kutatója és Csonka Áron, a VMDK elnöke, a tanácskozást Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió szerkesztője vezette. Eszmét cseréltek a rehabilitáció és az áldozatok előtti főhajtás körüli gondokról, de arról is, hogy hogyan kellene eljuttatni a magyar történelem eme tragikus fejezeteit a fiatalokhoz. Kihirdették a Keskenyúton Alapítvány pályázatának eredményét is. A legsikeresebb résztvevőnek a bezdáni Kapitány Károly bizonyult.
Hétvégi program lezárásaként hétfőn a budapesti Szent Margit gimnáziumban Csorba Béla és Matuska Márton tartott előadást az 1944-ben és 1945-ben a Délvidéken történt eseményekről. S hogy a diákoknak maradandó emlékük is legyen, hiszen ezekről a magyarság számára tragikus eseményekről egy tankönyv kivételével sehol sem tesz említést a tananyag, a Keskenyúton Alapítvány megajándékozta őket tematikus kiadványaival.
Dormán László

(Vajdaság Ma)

The post Akikért 1944/45-ben nem szólt a harang appeared first on Szögedöm.hu.

Egy áldozat harca az ártatlanságért: Teleki Júlia túlélte a délvidéki mészárlást

Admin — Tue, 31 Jan 2012 09:07:36 +0000

„Apád már nem éhes. A nővérednek többé már nem kell ebédet vinni. – Tudtuk pontosan, hogy ez mit jelentett. No persze én akkor még nem érthettem, hiszen tíz hónapos, karon ülő gyerök voltam” – meséli Teleki Júlia, akit csecsemőként hurcoltak el otthonából, és családjával együtt vitték el Járekra, a koncentrációs táborba. Az asszony az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás egyik túlélője. Azóta parlamenti képviselő is volt Szerbiában, ám az ártatlan áldozatok rehabilitálásáért még mindig hiába küzd. Teleki Júliával a hétvégi, délvidéki áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen beszélgettünk.
– Anyám mindig mesélt, pedig nem volt szabad beszélni erről. Mindig erről suttogott, de nem nemzetgyűlöletre nevelt – idézi fel Teleki Júlia.
Elmondása szerint egy tizenöt éves, helybéli fiú rontott a konyhájukba, feldúlt mindent, és közben üvöltött: Hagyjátok el a házat! De nem sok időt hagyott a Teleki család számára. – Anyánk csak sírt: öljetek meg engem is. – meséli az asszony. A Teleki családban négy gyermek volt, a legidősebb lány is alig múlt tizenhárom éves. Néhány holmit összekapkodtak, de meleg ruhát már nem volt idő a gyerekekre adni. A család a többi magyarral együtt reggel kilenc órától este hat óráig didergett és várta a sorsát. Végül a korábban németek lakta Járekra, koncentrációs táborba terelték őket, majd három hónappal később tovább Szépligetre. Itt öt hónapig embertelen körülmények között tartották a magyarokat (és a németeket is), majd a Teleki családot szélnek eresztették azzal, hogy lakóhelyükre soha vissza nem mehetnek. – Be sem tettem azóta oda a lábam, mások laknak a házunkban – emlékezik tovább Teleki Júlia. Ezeket a napokat, hónapokat bizonyosan nem lehet elfelejteni.
– Amikor képviselő voltam, 1992-ben a parlamentben is kértem, hogy adják vissza a becsületét azoknak a magyaroknak, akiket 1944 őszén kivégeztek, bírósági végzés nélkül, majd ’45 januárjában családjaikat is elhurcolták, mindenüket elvették, földönfutóvá tették őket – számol be korábbi, a rehabilitálással összefüggő munkájáról Teleki Júlia. 2006-ban beadta családja beadtuk a rehabilitációs kérelmét. 2010-ig várt a bíróság válaszára. A végzésben az szerepelt, hogy ideológia okok miatt végezték ki édesapját, s hurcolták meg családját. – Ideológiailag? Egy tíz hónapos csecsemőt? – kérdezi még ma is értetlenül. Felhívja a figyelmet: azt nem mondták ki a végzésben, hogy ártatlan és azt sem mondták ki, hogy mindez csak azért történt, mert magyarok voltunk.
Az asszony ma azt gondolja, hogy soha nem lesz béke. Elmeséli: még 1994-ben állítottak egy keresztet a járeki tábor helyén a kivégzettek emlékére, majd másnap ledöntötték. Újra állítottak egyet, azt kalapáccsal verték szét. A még újabbat vörös festékkel öntötték le. – És ma, 2012-ben, amikor éppen ide, erre a megemlékezésre siettem, azt hallottam a rádióban, a hírekben, hogy ismét megrongálták a keresztet – méltatlankodik.
Szerinte ha a szerb kormány elismerné a Délvidéki Hideg Napok áldozatainak ártatlanságát, az lenne eredmény. De Teleki Júlia erre sok esélyt nem lát, szerinte ugyanis az Európai Unió előszobájában ezt a gesztust már rég meg kellett volna tenniük, ám nem tették meg. Arra, hogy elkobzott vagyonkájukat viszont lássák, végképp nem lát esélyt. Ha a jövőben valalmi kárpótlás mégis történik, szerinte csak a z egykori gyárosok, a gazdagabbak reménykedhetnek, az olyanok, mint a Teleki család volt, a megélhetésre éppen elég vagyonnal, nekik semmi esélyük.
Teleki Júlia arról is beszél: a pécsi fiatalok példáját követhetnék többen. Ők elmentek a helyszínre, megnézték, meghallgatták, hogy mi is történt ott valójában. Azóta minden évben elmennek, és együtt emlékeznek a Vajdaságban élőkkel. Azt vallják, hogy ez a Magyarországon élő magyaroknak is fontos kell, hogy legyen. Teleki Júlia szerint tömegeknek kellene ahhoz megmozdulniuk, hogy a hatalmon lévők tegyenek is. Úgy véli: nem kell a csontokat számolgatni, hogy szerb, vagy magyar áldozat volt-e több. Aki ártatlan, az mind áldozat. – Csak egyszer ismernék azt el, hogy megtörtént a gyalázat, azért pusztítottak el családokat, mert magyarok voltak. Ezért élek, ezért küzdök tíz hónapos korom óta – mondja.

Hanganyag

A böngészője nem támogatja a hanglejátszást. Kérem frissítse böngészőjét!

(Szlavkovits)

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

The post Egy áldozat harca az ártatlanságért: Teleki Júlia túlélte a délvidéki mészárlást appeared first on Szögedöm.hu.