A Védegylet a magyarországi ipar és a magyar termékek védelmére 1844-ben létrehozott egyesület.

1844 október 6.-án az országgyűlési alsótábla üléstermében – (Tolna, Zala, Veszprém) megyei előzmények után – létrehozták aVédegyletet, melynek elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót választották. A Védegylet igazgatója Kossuth Lajoslett.

Batthyány Kázmér illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868)	Teleki László (Franz Eybl litográfiája)	Kossuth Lajos (1841) Athenaeum,1896.

Bár ma lennének ilyen KÉPVISELŐink…

Az egyesület tagjai a kötelezettséget önként vállalták, hogy mindazon szükségleteket, melyeket a hazai termelés, gyáripar- és mesterségek termékeiből fedezni lehet, mindaddig, míg ezek kaphatók, csak ezekből és csak ezekkel fogják fedezni.

A Pesten szervezett központi egyesület mellett azzal szerves összefüggésben lévő vidéki fiókegyesületeket is alapítottak.

Az első közgyűlésüket 1845. november 17-én tartották Pest megye dísztermében, 138 (!) vidéki fiókegylet részvéte mellett. Az egyesület hatása alatt igen sok tekintélyes ipartelep létesült Magyarországon – az akkori feljegyzések szerint 95 csak 1845-ben. Még nagyobb volt az eredmény 1846-ban, Kossuth Lajos tevékenysége következtében, aminek elismeréséül a Védegylet Teleki László indítványára őt az egyesület tiszteletbeli elnökévé is választotta.

A Védegylet hatása alatt alakult 1 millió pengő forint alaptőkével egy gyáralapító részvénytársaság, melynek alakuló közgyűlésén, 1845. április 13-án, a liberális Deák Ferenc mondott nagy lelkesítő beszédet. Ugyanezen a gyűlésen szavaztak meg 50 ezer forintot egy vegyészeti gyár, 30 ezer forintot egy vasműgyár és 20 ezer forintot egy festőgyár segélyezésére.

Hat évi fennállás után (az elbukott szabadságharc után) a Védegylet sajnálatos módon elsorvadt, megszűnt.

A Szögedi Védegylet azonban a „Szögedi Gondolat” jegyében e mozgalom megújítására tesz kísérletet.

Aki fél az igazság hangos megnyilvánulásaitól, annak a fontolva haladást javasolom. Magam is inkább Széchenyi pártján állok. (A Széchenyi-Kossuth vitában.)
Hogyan is lehet lázadni harc nélkül a nyilvánvaló gazdasági terror ellen? Lehet egyáltalán?
Bizony, hogy lehet! Ehhez a lázadáshoz azonban nem forró, hanem hideg fej kell!
És… Sok-sok odafigyelés… Főképpen persze…
TUDATOS VÁSÁRLÁS !

A Szögedi Védegylet arra szólítja föl a szögedi nemzetet, hogy vásároljon magyar árut, lehetőleg szögedit és csakis szögedi kereskedőtől, vagy szögedi termelőtől! Ha nem megy, vagy olykor nincs ilyen, akkor tegyünk engedményt: Vásároljunk magyar honfitársainktól!

Nem kívánunk mást, mint amit a Reformkor nagy mozgalma, a nemzeti Védegylet 1844-ben.

Vessünk hát véget a Deform-kornak! A Magyar Föltámadást kezdjük hát újra a Reformkor máig megvalósulatlan remek kezdeményezésével. Tudatos vásárlással, – ha lehet – helyi magyar áruval.

A Védegylet mozgalmának első szépirodalmi tükre Petőfi verse, a Védegyleti dal :

VÉDEGYLETI DAL

Van-e szebb lánc a világon,
Mint mely minket összefűz?
Bűvös karikába gyüjte
Minket a szent honfitűz.

Sír volt keblünk, és halottja
Volt a hazaszeretet;
Nagyszerűen űljük e föl-
Támadási innepet!

Nemzetünk, e nagy folyó, mely
Mindig százfelé szakadt,
Egyesítve innepénél
A különvált ágakat.

Millió és millió száj
És egyetlen hang legyen,
Mely kiáltsa lelkesedve
A magasztos innepen:

„Elfogadjuk, bármi durva,
Amit a hon méhe szül;
Bármi lágy és bármi pompás,
Semmit, semmit e kivül!”

És ne szóljon áldozatról,
Lemondásról senki sem;
Kötelesség! mit az ember
Hon jólléteért teszen.

S a király a honnak atyja,
Mint valóban jó atyánk,
Karjait kiterjesztendi,
És az áldást mondja ránk.

Pest, 1844. október-november

 

Petőfi Sándor 1844-1845-ben költőként meghódítja Pest-Budát. Állása, baráti köre révén ekkor lesz állandó kapcsolata a társasággal, azaz a fővárosi értelmiségi körön keresztül a társadalommal. E kör összetételéről a következőket mondhatjuk: részben már nem a vagyonából élő, hanem polgári hivatalt vállaló közép- és kisnemesi réteg tagjaiból, akik lényegében elindultak a (kis)polgárosodás útján és az ugyanoda tartó, de alsóbb társadalmi rétegekből, például az iparos vagy parasztcsaládból származó, városi, fővárosi felemelkedésre törekvő szellemi (szabad) foglalkozású csoportból alakult ki. E kör kialakulásáról, gondolkodásáról mind ez ideig a legpontosabb leírást Vörös Károly adta a Petőfi és a pesti kispolgár című írásában.

Ő e réteg legfontosabb jellemzőinek az alapvető demokratizmusra való igényt, az úri osztállyal szemben való gyanakvást, az erős nacionalizmust, kultúrájában pedig a szentimentalizmust és a népiességet tartja jellemzőnek.

Petőfi politikai gondolkodásának fejlődése 1844 nyarától, fővárosi segédszerkesztő korától vesz nagy lendületet. Ez előtt – és ez nem kevés! – egyrészt olyan országismeretre tett szert, amit életkorához viszonyítva azóta sem nagyon haladt meg senki: Soprontól Mezőberényig, Kiskőröstől Pozsonyig számtalan faluban, mezővárosban és városban járt, másrészt apja kezdeményezésére kihasználta mindazt, amit az ő korában a különböző felekezetű iskolák nyújtottak, megtoldva azzal az állandóan jelen lévő autodidakta igénnyel, amely már aszódi kisiskolás korában is jellemezte.

Vachot Sándorék irodalmi szalonjában (ahol a felvidéki származású Erdélyi János és Kossuth Lajos is állandó vendég), a divatlapok szerkesztőségeiben, az írók kedvelt kávéházaiban, és nem utolsósorban a napilapokból tudomására jutnak a közvéleményt foglalkoztató kérdések. Elsőként talán a védegyleti mozgalom ügye. Köztudomású, hogy e mozgalom a középnemesi ellenzék kezdeményezésére jött létre azután, hogy az 1844-es országgyűlésen nem sikerült elérni a védővám bevezetését. Petőfi verse, a Védegyleti dal a kérdés első szépirodalmi reflexiója. Ő maga – nyilván kisebb esztétikai értéke miatt – nem szerette ezt a költeményét, az Összes Költeményeiből is kihagyta. Politikai beszédmódjának elemzése szempontjából azért fontos mégis ez a kis költemény, mert a Nemzeti dal előtt ez volt az egyetlen vers, amelyben egy közös ügy érdekében: a nemzeti ipar fejlődéséért, minden magyar összefogását sürgeti. „Nemzetünk, e nagy folyó, mely / Mindig százfelé szakadt / Egyesítse innepénél / A különvált ágakat.” (Az innep valószínűleg a védegyleti bált jelenti.) Az utolsó versszak, amely a király megelégedését ábrázolja e magyar mozgalom felett, csak ironikusan értelmezhető. A széttartó nemzet mint a bajok fő forrása Zrínyi Szigeti veszedelme és a református egyházi énekek országképe óta a magyarság sorsával foglalkozó szépirodalom egyik alapmotívuma, Petőfinél A magyar nemzet (Oh, ne mondjátok nekem…) és az Isten csodája című versekben szólal meg ez a hang a legteljesebben. E két költemény Petőfi közelmúltjából a Kölcsey és Vörösmarty által az 1820-as és 1830-as években használt politikai beszédmódot (Hymnus, Zrínyi-versek, Szózat, Gondolatok a könyvtárban stb.) örökíti tovább: virágzó nemzetünk a belső széthúzás miatt esett áldozatul az idegen hódítók támadásainak. Ez az a bűn, amiért a büntetést kaptuk. Csetri Lajos Berzsenyi-monográfiájában a plutarkhizmus spártai ágára vezeti vissza ezt a politikai beszédmódot, amelyről Takáts József Politikai beszédmódok a magyar XIX. század elején című tanulmányában kimutatja, hogy ez ugyanaz, amit a cambridge-i eszmetörténeti iskola (Quentin Skinner, John Pocock, John, Dunn stb.) republikánus beszédmódnak hív. A republikánus beszédmód a római köztársasági etikához nyúl vissza. Legfontosabb jellemzőit Takáts József a következőkben foglalja össze: fő témája az, hogy mi az oka a nemzetek nagyságának és bukásának; a felelet pedig, hogy a széthúzás, az ősi erkölcsök elfajulása, az egyéni érdeknek a közérdek fölé helyezése.

Forrás: Ratzky Rita : Petőfi közéleti beszédmódjának szólamai (Kisebbségkutatás 2000. 1. szám)

A Védegylet a magyarországi ipar és a magyar termékek védelmére 1844-ben létrehozott egyesület.

1844 október 6.-án az országgyűlési alsótábla üléstermében – (Tolna, Zala, Veszprém) megyei előzmények után – létrehozták a Védegyletet, melynek elnökévé Batthyány Kázmért, alelnökévé Teleki Lászlót választották. A Védegylet igazgatója Kossuth Lajos lett.

Batthyány Kázmér illusztráció a Vasárnapi Újságban (1868)	Teleki László (Franz Eybl litográfiája)	Kossuth Lajos (1841) Athenaeum,1896.

Bár ma lennének ilyen KÉPVISELŐink…

Az egyesület tagjai a kötelezettséget önként vállalták, hogy mindazon szükségleteket, melyeket a hazai termelés, gyáripar- és mesterségek termékeiből fedezni lehet, mindaddig, míg ezek kaphatók, csak ezekből és csak ezekkel fogják fedezni.

A Pesten szervezett központi egyesület mellett azzal szerves összefüggésben lévő vidéki fiókegyesületeket is alapítottak.

Az első közgyűlésüket 1845. november 17-én tartották Pest megye dísztermében, 138 (!) vidéki fiókegylet részvéte mellett. Az egyesület hatása alatt igen sok tekintélyes ipartelep létesült Magyarországon – az akkori feljegyzések szerint 95 csak 1845-ben. Még nagyobb volt az eredmény 1846-ban, Kossuth Lajos tevékenysége következtében, aminek elismeréséül a Védegylet Teleki László indítványára őt az egyesület tiszteletbeli elnökévé is választotta.

A Védegylet hatása alatt alakult 1 millió pengő forint alaptőkével egy gyáralapító részvénytársaság, melynek alakuló közgyűlésén, 1845. április 13-án, a liberális Deák Ferenc mondott nagy lelkesítő beszédet. Ugyanezen a gyűlésen szavaztak meg 50 ezer forintot egy vegyészeti gyár, 30 ezer forintot egy vasműgyár és 20 ezer forintot egy festőgyár segélyezésére.

Hat évi fennállás után (az elbukott szabadságharc után) a Védegylet sajnálatos módon elsorvadt, megszűnt.

A Szögedi Védegylet azonban a „Szögedi Gondolat” jegyében e mozgalom megújítására tesz kísérletet.

Aki fél az igazság hangos megnyilvánulásaitól, annak a fontolva haladást javasolom. Magam is inkább Széchenyi pártján állok. (A Széchenyi-Kossuth vitában.)
Hogyan is lehet lázadni harc nélkül a nyilvánvaló gazdasági terror ellen? Lehet egyáltalán?
Bizony, hogy lehet! Ehhez a lázadáshoz azonban nem forró, hanem hideg fej kell!
És… Sok-sok odafigyelés… Főképpen persze…
TUDATOS VÁSÁRLÁS !

A Szögedi Védegylet arra szólítja föl a szögedi nemzetet, hogy vásároljon magyar árut, lehetőleg szögedit és csakis szögedi kereskedőtől, vagy szögedi termelőtől! Ha nem megy, vagy olykor nincs ilyen, akkor tegyünk engedményt: Vásároljunk magyar honfitársainktól!

Nem kívánunk mást, mint amit a Reformkor nagy mozgalma, a nemzeti Védegylet 1844-ben.

Vessünk hát véget a Deform-kornak! A Magyar Föltámadást kezdjük hát újra a Reformkor máig megvalósulatlan remek kezdeményezésével. Tudatos vásárlással, – ha lehet – helyi magyar áruval.

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet

A Védegylet mozgalmának első szépirodalmi tükre Petőfi verse, a Védegyleti dal :

VÉDEGYLETI DAL

Van-e szebb lánc a világon,
Mint mely minket összefűz?
Bűvös karikába gyüjte
Minket a szent honfitűz.

Sír volt keblünk, és halottja
Volt a hazaszeretet;
Nagyszerűen űljük e föl-
Támadási innepet!

Nemzetünk, e nagy folyó, mely
Mindig százfelé szakadt,
Egyesítve innepénél
A különvált ágakat.

Millió és millió száj
És egyetlen hang legyen,
Mely kiáltsa lelkesedve
A magasztos innepen:

„Elfogadjuk, bármi durva,
Amit a hon méhe szül;
Bármi lágy és bármi pompás,
Semmit, semmit e kivül!”

És ne szóljon áldozatról,
Lemondásról senki sem;
Kötelesség! mit az ember
Hon jólléteért teszen.

S a király a honnak atyja,
Mint valóban jó atyánk,
Karjait kiterjesztendi,
És az áldást mondja ránk.

Pest, 1844. október-november

 

Petőfi Sándor 1844-1845-ben költőként meghódítja Pest-Budát. Állása, baráti köre révén ekkor lesz állandó kapcsolata a társasággal, azaz a fővárosi értelmiségi körön keresztül a társadalommal. E kör összetételéről a következőket mondhatjuk: részben már nem a vagyonából élő, hanem polgári hivatalt vállaló közép- és kisnemesi réteg tagjaiból, akik lényegében elindultak a (kis)polgárosodás útján és az ugyanoda tartó, de alsóbb társadalmi rétegekből, például az iparos vagy parasztcsaládból származó, városi, fővárosi felemelkedésre törekvő szellemi (szabad) foglalkozású csoportból alakult ki. E kör kialakulásáról, gondolkodásáról mind ez ideig a legpontosabb leírást Vörös Károly adta a Petőfi és a pesti kispolgár című írásában.

Ő e réteg legfontosabb jellemzőinek az alapvető demokratizmusra való igényt, az úri osztállyal szemben való gyanakvást, az erős nacionalizmust, kultúrájában pedig a szentimentalizmust és a népiességet tartja jellemzőnek.

Petőfi politikai gondolkodásának fejlődése 1844 nyarától, fővárosi segédszerkesztő korától vesz nagy lendületet. Ez előtt – és ez nem kevés! – egyrészt olyan országismeretre tett szert, amit életkorához viszonyítva azóta sem nagyon haladt meg senki: Soprontól Mezőberényig, Kiskőröstől Pozsonyig számtalan faluban, mezővárosban és városban járt, másrészt apja kezdeményezésére kihasználta mindazt, amit az ő korában a különböző felekezetű iskolák nyújtottak, megtoldva azzal az állandóan jelen lévő autodidakta igénnyel, amely már aszódi kisiskolás korában is jellemezte.

Vachot Sándorék irodalmi szalonjában (ahol a felvidéki származású Erdélyi János és Kossuth Lajos is állandó vendég), a divatlapok szerkesztőségeiben, az írók kedvelt kávéházaiban, és nem utolsósorban a napilapokból tudomására jutnak a közvéleményt foglalkoztató kérdések. Elsőként talán a védegyleti mozgalom ügye. Köztudomású, hogy e mozgalom a középnemesi ellenzék kezdeményezésére jött létre azután, hogy az 1844-es országgyűlésen nem sikerült elérni a védővám bevezetését. Petőfi verse, a Védegyleti dal a kérdés első szépirodalmi reflexiója. Ő maga – nyilván kisebb esztétikai értéke miatt – nem szerette ezt a költeményét, az Összes Költeményeiből is kihagyta. Politikai beszédmódjának elemzése szempontjából azért fontos mégis ez a kis költemény, mert a Nemzeti dal előtt ez volt az egyetlen vers, amelyben egy közös ügy érdekében: a nemzeti ipar fejlődéséért, minden magyar összefogását sürgeti. „Nemzetünk, e nagy folyó, mely / Mindig százfelé szakadt / Egyesítse innepénél / A különvált ágakat.” (Az innep valószínűleg a védegyleti bált jelenti.) Az utolsó versszak, amely a király megelégedését ábrázolja e magyar mozgalom felett, csak ironikusan értelmezhető. A széttartó nemzet mint a bajok fő forrása Zrínyi Szigeti veszedelme és a református egyházi énekek országképe óta a magyarság sorsával foglalkozó szépirodalom egyik alapmotívuma, Petőfinél A magyar nemzet (Oh, ne mondjátok nekem…) és az Isten csodája című versekben szólal meg ez a hang a legteljesebben. E két költemény Petőfi közelmúltjából a Kölcsey és Vörösmarty által az 1820-as és 1830-as években használt politikai beszédmódot (Hymnus, Zrínyi-versek, Szózat, Gondolatok a könyvtárban stb.) örökíti tovább: virágzó nemzetünk a belső széthúzás miatt esett áldozatul az idegen hódítók támadásainak. Ez az a bűn, amiért a büntetést kaptuk. Csetri Lajos Berzsenyi-monográfiájában a plutarkhizmus spártai ágára vezeti vissza ezt a politikai beszédmódot, amelyről Takáts József Politikai beszédmódok a magyar XIX. század elején című tanulmányában kimutatja, hogy ez ugyanaz, amit a cambridge-i eszmetörténeti iskola (Quentin Skinner, John Pocock, John, Dunn stb.) republikánus beszédmódnak hív. A republikánus beszédmód a római köztársasági etikához nyúl vissza. Legfontosabb jellemzőit Takáts József a következőkben foglalja össze: fő témája az, hogy mi az oka a nemzetek nagyságának és bukásának; a felelet pedig, hogy a széthúzás, az ősi erkölcsök elfajulása, az egyéni érdeknek a közérdek fölé helyezése.

Forrás: Ratzky Rita : Petőfi közéleti beszédmódjának szólamai (Kisebbségkutatás 2000. 1. szám)