Számos tanítványommal azért romlott meg a viszonyom, mert megpróbáltam meggyőzni őket Horthy Miklós nemzet iránti tiszteletéről, jó szándékáról, becsületes államfői cselekedeteiről. Tekintettel, hogy máig nem volt rendszerváltás, a nemzetpusztító Tanácsköztársaság népbiztosainak leszármazottai uralják a közéletet, a médiát, a művészeti életet, akik egy kivételével (Garbai Sándor) zsidók voltak.

A Horthy börtönében sínylődő kártékony gazemberek (Rákosi (Rozenfeld) Mátyás, Révai József), aztán Gerő Ernő, Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) és társaik szolgálták ki a szovjet elnyomás évtizedeit, likvidálták a magyar arisztokráciát, tették tönkre az értelmiséget, verték a kulákokat, papokat. Hithű kommunisták voltak az átkosban, most pedig sokszoros milliárdos „vállalkozók”. Mert a volt KISZ- párttitkárok, vállalatvezetők, tsz-elnökök, amerikai támogatással (Soros /Schwartz/ György) hajtották végre a privatizációt, lopták szét nemzeti vagyonunkat, tették tönkre mezőgazdaságunkat, iparunkat, közbiztonságunkat, tüntették el aranykészletünket (Surányi).
S mindezek után még ők átkozzák a Horthy-korszakot, hogy az egész magyarságot kollektíve bűnösnek tüntetve fel a zsidók deportálásáért, rendszeresen tetemes összegekkel csapolják meg a magyar államkasszát. A magyarság bűntudatának ébrentartása jó biznisz számukra (biztos lóvé), ezért hazaáruló módon szapulják demokratikusan választott vezetőinket. Állandóan hazudoznak, ködösítenek, meghamisítják közelmúlt történelmünket, pedig szüleink, nagyszüleink meséltek arról, hogy mennyivel különb életszínvonal, egymás iránti tisztelet, becsület és főleg közbiztonság volt a Horthy-korszakban. Az első világháború borzalmai, a trianoni sokk, az elkapcsolt országrészekből menekültek fogadása, elhelyezése, az 1929-33-as gazdasági világválság ellenére Horthy és kormánya csodát művelt 17 év alatt: a magyar pengő a világ egyik legjobb valutája volt, azonos értékű a tallérból származott dollárral és a Ferenc József-kori koronással.

Vezető politikusaink tiszteletreméltó, becsületes, művelt úriemberek voltak (Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Bethlen István), amilyen formátumú államférfiak ma nincsenek.

Jellemző módon azért maradt el máig az elszámoltatás (nem is lesz), mert ahogy Balczó András Küldetés c. filmjében fogalmazott 1977-ben: Én tudom, hogy Te mit hazudtál, Te meg azt, hogy én mennyit loptam – és ez a szövetség széttéphetetlen. Vagyis pártoktól függetlenül kölcsönösen van mit egymás szemére vetniük, a mocsok tartja őket össze – ezért nem volt elszámoltatás, a magas pártnyugdíjak mérséklése (Biszkúé még mindig 600.000 fölött van), csak maszatolás folyik devizahitelesek ügyében és máig hallgatnak az ügynöklistával (mert az országgyűlési képviselők jelentős része rokonilag érintett.

Dr. Somorjai Ferenc

Ajánlott olvasmány: Horthy Miklós beszéde 1919. november 16.-án,
Budapest fölszabadulása alkalmából

The post A Horthy-korszak téves értékelése appeared first on Szögedöm.hu.

Halloween versus Remembrance Day

Igazán érdemes lenne átgondolnunk, mit is veszünk át a Nyugattól?!
A sarat, vagy az aranyat? A lumpenkultit, vagy az emberi méltóság emlékezetét?

A gyermekeink rémisztgetésére importált „ünnepnap” már rémesen terjedőben van…
A Halloween Britanniában enyésző kelta hagyományát amerikai gyökértelenek elevenítették föl a mai csöpögős, gusztustalan formájában. Sikeresen kiszorították ezzel a – kisebbségbe szorult – maradék keresztény által addig még ünnepelt „Hallowmas”-t is. Ez nagyjából a „halottak Napja” angol változata volt.

Eltemetett véreink emlékezetét – Halottaink Napjával – mi még őrizzük…
Vajon meddig?

Azt, hogy miért kell gazdag hagyományaink – néprajzosaink által bőségesen megörökített, mégis elfeledett – romjain egy idegen giccset növesztenünk, bizony nehéz megérteni. Értelmes embernek ezt értelmezni nehezen sikerül. Hát persze! Hiszen nincs is semmi értelme! A sötét magyarázat azonban eggyszerű: a proliterror, a multináci fenyegetés egyre nagyobb teret nyer interfasizálódó világunkban…

Kelta ősrémekre emlékezzenek a kelták, a magunk hagyományait meg ápoljuk mi magunk!

Lenne azonban mit tanulnunk a Nyugattól is!
Rémnap helyett ott kínálkozik az Emlékezet Napja!
A Nagy Háború emlékezetéé…

Enyészet (november) hava – azaz 11.hó – 11.-én 11 órakor Britanniában megáll a Világ!
Így történt ez ma is!
Megállnak a népek egy perc néma merengésre munkahelyen és utcán eggyaránt.
Őseikre és hőseikre emlékeznek, no meg az értelmetlenül – sötét háttérerők értelmére – kiontott vérre…

Remembrance Day – az “Emlékezés Napja” – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete.
Bizony ezt ünnepelték ma szerencsésebb országokban… Ahol nem volt Vörös Terror… Nem volt Trianon… Nem volt szovjet fölszabadúlás… és nem volt második, avagy Nagy Vörös Terror sem… Nem volt kommunizmus… és nem volt intézményesített nemzetellenes agymosás sem…

Szerencsések, akik csak milliókat áldoztak!

Nálunk nem ünnepelnek. Nem emlékeznek. Senkinek eszébe nem jut megállni egy pillanatra sem! De még csak el se merengünk rajta e napon, hányan ontották (hiába) a vérüket a Nagy Háborúban… (Azóta már számozzuk is: az Első Világháborúban!)

Ez az ünnepnap, ünnepóra, ünnepperc valahogy nem fogan meg a magyar világban…
Pedig bizony volna kire emlékeznünk!

Bizony vannak, akik ma emlékeztek! Miért is éppen e napon?

Hát éppen csak azért, mert ez a nap az évfordulója a Világháború végének.
Ezt a napot emlékezni bizony mégcsak nem is volna majmolás! Miként a halloweenezés bizony nem több, mint szánalmas amerika-majmolás…

A Fegyverszünet napját – angolul: Armistice Day, franciául: jour de l’Armistice – megünneplik azonban az angolok és a franciák minden esztendő enyészet (november) hava 11.-én, az Első Világháborút lezáró Compiègne-i Fegyverszüneti Egyezmény aláírásának emlékére.

11. hó 11.-én 11 órakor megáll az élet Britanniában.

Az utcákon ugyan csak eggyetlen percre, de a hadapródiskolák és katonai létesítmények ennél hosszabban, nagyobb – akár félnapos – rendezvénnyel is megemlékeznek róla.

A Háború végének napjához legközelebb eső vasárnap az elesettek, a “hősi halottak” emlékezete. Remembrance Sunday – az “Emlékezés Vasárnapja” – Britannia-szerte.

Yeovilton, a Brit Haditengerészet repülőseinek temploma és temetője az ünnepség és koszorúzás után…

A brit templomokban e napon minden elesettért imádkoztak. Európa áldozataiért. Minden keresztényért.
Itt lenne végre az idő, velük imádkoznunk! A mieinkért! És minden hiába elesettért! Amíg még van kinek, amíg még van miért…

Olyan emlékünnep ez Britanniában, mint nálunk a szebb emlékezetű Március 15.-ék, vagy mostanában az Október 23.-ák!
Ők emlékeznek a két és fél millió elesett katonájukra…

Micsoda szám! Két és fél millió elesett katonájukra emlékeznek a britek…

Két és fél millió brit katona esett el, hogy a megtámadott szász rokonság térdre rogyjon, hogy a régi ellenség, a franciák valamivel több, mint 2 megyét megszerezzenek (melyet azóta sem köszöntek meg), hogy a kommunizmus végre tombolhasson Oroszországban, hogy az – azóta megvalósított és rajongott – EU előképét – a népek hazáját – az Osztrák-Magyar Monarchiát széttéphessék a francia, meg az általuk fölkorbácsolt kisantant érdekek…

Népek hazája – az EU mintaképe – a Monarchia széttépetett!
A csehek, meg morvák németbe haraptak, a körüllakóink (perioikoszok) meg belénk!

Bizony e háborúnak gondolkodó ember értelmet nem adhat. Ez volt a sötét erők diadala…

Ki tervezte Európának ezt a rettenetet?! A bűnösök leélhették életüket. Békében és gyarapodó gazdagságban. Felelősségre azóta sem vonta őket a történelem! Senki sem!

De mit is „nyertek” a britek?
Birodalmuk megrogyott. Történelmi nemesi családjaik tömegének magva veszett…

Ma már a maradék Britannia (is) Európa omló bástyája. A harmadik világ bevándorlói szétrágják a maradék brit értékeket.

A világra szóló agymosással ma már a templomok is javarészt üresek. Egyre fogy a keresztény Britanniában. De akik még tartják értékeiket, megszokásból eljárnak vasárnaponként… Közben persze minden bazáruház már több, mint egy hónapon át ontja a halloween-giccset!

Vajon volna-e nekünk mire emlékeznünk az „Emlékezés Napján”?

Nálunk az Első Világháború áldozatainak fájdalmát is elhomályosítja az a horror, ami utána következett: a Vörös Terror, majd Trianon!

A négy nyugati hatalom képviselői közül talán a legkultúráltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le Trianon aláírást későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
“Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] ”

A Nyugat – Britannia, Franciaország és Belgium – óriási erőkkel, lázas izgalomban készült már több, mint eggy éven át a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára.
Ma megemlékezések mindenütt! Britanniában nyár óta csaknem minden nap!
Utazásokat szerveznek a (Nagy Háborús) harcterek látogatására! A 2-3 napostól a hetes kalandozásig… Új turisztikai ágazat burjánzik széles kínálattal.

Nálunk csak a hallgatás. A páratlanul alapos szegedi Szanka-gyűlyteménynek sincs máig sem helye! Pedig csonkországunk (eggyik?) legnagyobb Első Világháborús tára igazán megérdemelne egy önálló kiállítóházat (kismúzeumot) is a 100. évfordulóra…
Jelenleg szerte részletekben. Ma Szegeden csak az állami kezelésű Délvidék Házban tekinthető meg töredéke állandó tárlaton.
A múltját minden módon megtagadó, gyüttmöntekkel tipratott Szegeden egy ilyen gyűlyteménynek nincsen helye! Már-már „régi”-vé avanzsáló új rablói vannak itt nyárnak, ősznek és télnek is. Az idegen fattyak szegedi Hőseink Emlékét minden szavukkal, tettükkel tiporják, gyalázzák…

Ha Hős Őseinkre és Őseink Hősiességére nem emlékezünk, mi sem érdemlünk többet!
De bizony még annyit se! Csak a teljes feledést!

Hős Magyar Őseinket honn nem emlékezzük, őket nem ünnepeljük!
Ha ők nem élnek emlékezetünkben, mit várunk mi a jövőtől?
Ránk már igazán nem lesz miért emlékezni…

Leventésen
Szebb Jövőt!
kíván:

Dr Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító
Ajánlott olvasmány:

Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete

The post Gyermekrémnap vagy Hősemlékezet? appeared first on Szögedöm.hu.

Szerencsések, akik csak milliókat áldoztak!

Nálunk nem ünnepelnek. Nem emlékeznek. Senkinek eszébe nem jut megállni egy pillanatra sem! De még csak el se merengünk rajta e napon, hányan ontották (hiába) a vérüket a Nagy Háborúban…
Azóta már számozzuk is: az Első Világháborúban!

Bizony vannak, akik ma emlékeznek! Miért is éppen e napon?

Hát éppen csak azért, mert ez a nap az évfordulója a Világháború végének.

A Fegyverszünet napját – angolul: Armistice Day, franciául: jour de l’Armistice – megünneplik azonban az angolok és a franciák minden esztendő enyészet (november) hava 11.-én, az Első Világháborút lezáró Compiègne-i Fegyverszüneti Egyezmény aláírásának emlékére.

11. hó 11.-én 11 órakor megáll az élet Britanniában.

Az utcákon ugyan csak eggyetlen percre, de a hadapródiskolák és katonai létesítmények ennél hosszabban is megemlékeznek róla.

Talán ez az eggyetlen valóban ünnepelt ünnep Britanniában! Nekik nincsen Március 15.-éjük, vagy Október 23.-ájuk! Nekik már egy jó bő ezer éve nem kellett rabigát lerázniuk. De emlékeznek a két és fél millió elesett katonájukra…

Micsoda szám! Két és fél millió elesett katonájukra emlékeznek a britek…

Két és fél millió brit katona esett el, hogy a szász rokonság térdre rogyjon, hogy a franciák valamivel több, mint 2 megyét megszerezzenek (melyet azóta sem köszöntek meg), hogy a kommunizmus tombolhasson Oroszországban, hogy az EU előképét – a népek hazáját – az Osztrák-Magyar Monarchiát széttéphessék a francia és az általuk fölkorbácsolt kisantant érdekek…

Népek hazája – EU mintaképe – a Monarchia széttépetett!

Ki tervezte Európának ezt a rettenetet?! A bűnösök leélhették életüket. Békében és gyarapodó gazdagságban. Felelősségre azóta sem vonta őket a történelem!

De mit is nyertek a britek?
Birodalmuk megrogyott. Történelmi nemesi családjaik tömegének magva veszett…

Ma már a maradék Britannia (is) Európa omló bástyája. A harmadik világ bevándorlói szétrágják a maradék brit értékeket.

A világra szóló agymosással ma már a templomok is javarészt üresek. Egyre fogy a keresztény Britanniában. De akik még tartják értékeiket, megszokásból eljárnak vasárnaponként…

Ez a vasárnap az elesettek, a „hősi halottak” emlékezete volt. Remembrance Sunday – az „Emlékezés Vasárnapja” – Britannia-szerte.

Yeovilton, a Brit Haditengerészet repülőseinek temploma és temetője (2013.11.11.-én 12 órakor)

A brit templomokban e napon minden elesettért imádkoztak. Európa áldozataiért. Minden keresztényért.
Itt lenne végre az idő, velük imádkoznunk! A mieinkért! És minden hiába elesettért! Amíg még van kinek, amíg még van miért…

Nekünk az Első Világháború áldozatainak fájdalmát is elhomályosítja az a horror, ami utána következett: a Vörös Terror, majd Trianon!

A négy nyugati hatalom képviselői közül talán a legkultúráltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le Trianon aláírást későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
“Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] Nem lesz béke Közép-Európában‚ ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek (Romániának) mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását.”

A Nyugat – Britannia, Franciaország és Belgium – óriási erőkkel, lázas izgalomban készül a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára. Megemlékezések mindenütt!
Utazásokat hirdetnek a (Nagy Háborús) harcterek látogatására! A 2-3 napostól a hetes kalandozásig… Új turisztikai ágazat burjánzik széles kínálattal…
Nálunk csak a hallgatás. A páratlanul alapos szegedi Szanka-gyűlyteménynek sincs máig sem helye! Pedig csonkországunk (eggyik?) legnagyobb Első Világháborús tára igazán megérdemelne egy önálló kiállítóházat (múzeumot) is a 100. évfordulóra…
Jelenleg szerte részletekben megtekinthető egyebek között a Délvidék Házban állandó tárlaton.

Ha Hős Őseinkre és Őseink Hősiességére nem emlékezünk, mi sem érdemlünk többet! De még annyit se! Csak a teljes feledést!

Még maradt néhány hónapunk fölébredni, hogy Hős Magyar Őseink is végre méltó emlékezetünkben újra élhessenek!

Dr Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító

www.makultur.hu

The post Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete appeared first on Szögedöm.hu.

Hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy Magyarország meggyalázatása nem Trianonnal kezdődött!

Ma 94 esztendeje tépett a húsunkba – az általunk évszázadokon át védelmezett – Nyugat!

Az antant területi ígéretei és az antant szövetségeseinek területi követelései

Szeptember 10.-e a Saint Germain-i békeszerződés napja, azaz a magyar tragédia kezdete. 1919. szeptember 10.-én ezen a napon szentesítette először a magyarellenes Nyugat Magyarország megcsonkítását. Nem Nagy-Magyarországét! Hanem az Ezeréves Magyarországét.
“Nagy Magyarország”, mint olyan egy nehezen értelmezhető fogalom. Sokkal nehezebben, mint rabló szomszédaink vérgőzös víziói. “Nagy Magyarország” bizony volt! Sokféle volt. Az Árpád-korban Ausztria fele is hozzánk tartozott (az Óperencián innen), de “…nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára…” is, meg Szilézia is, mint sok más déli terület is magyar fennhatóság alatt volt Mátyásunk idején…

Egy “Nagy Magyarország”: Mátyás király Magyarországa: (Bécs-Berén-Boroszló a nyugati – halványkék – karéjban, a Mátyás-karéjban, a nyugati Magyar-karéjban… )

“Nagy Magyarország” nem vízió, hanem színes történelem, gazdag múlt, mely föleleveníthető.
Ha Izrael visszakövetelhető volt 2000 év múltán, hát 90 esztendő, az nekünk semmi! És itt csak néhány országrészről van szó.  Folyamatos magyar jelenléttel. Remélhetőleg nekünk nem kell 2000 évet várnunk, hogy helyreálljon a magyar rend. A hazai kisebbség, főleg a zsidóság (hazafias és cionista egyaránt) pedig bizonyosan támogatni fogja a magyar revíziót, már csak Izrael újjászületésének – Levante revíziójának – hasonlatossága miatt is. Magyar zsidó ötlete volt Izrael újjáteremtése is! No persze a magyar ügyben nincsenek olyan kényes kérdések sem, mint Herzl Tivadar nagy tervében, mint Palesztina helyén alapítandó  Judenstaat (Zsidó-Állam) esetében. A magyar jog a Kárpát medencére megkérdőjelezhetetlen. Mi pedig nem is kívánjuk a – túlnyomóan nem-magyar lakosságú – Bécsi medencét, meg Morvaországot, meg Sziléziát sem…

Magyarország elszakított területei

No de mi is történt Saint Germain-ben, 1919-ben, a magyar Vörös Terror évében? A Nyugat koncot vetett a húsunkból a bennünket évszázadok óta sarcoló, vérünket szívó Ausztriának. Cserébe annak megcsonkíttatásáért. Talán az őrjöngő, beteg Vörös Terrorért is, melyet a Nyugat Európa fekélyeként kúrálni igyekezett.

A Vörös Terror (Tanácsköztársaság) alatt elvesztett és visszafoglalt magyar területek

A Magyar Vészkorszak nem 1920-ban Trianonnál, hanem Saint Germain-nél kezdődött 1919-ben, éppen ma 94 esztendeje.

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként, Ausztria (mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia,Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződést Saint-Germain-en-Laye-ben írták alá 1919. szeptember 10.-én. A békeszerződés szentesítette az Osztrák-Magyar Monarchia helyén 1918-ban alakult “nemzeti államok” létrejöttét és Ausztria területét ennek megfelelően állapította meg. Krajna és Karinthia egy része, az Isztriai partvidék és (a később kőkemény autonómiáját kiforrongó) Tirol déli része Olaszországhoz került. Krajna nagyobb fele, Dalmácia és Stájerország déli része pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz. Csehországról, Morvaországról és Szilézia egy részéről Ausztria kénytelen-kelletlen lemondott az e területeken létrejött Csehszlovákia javára. Ez alkalomból – mintegy kárpótlásul – Moson, Sopron és Vas vármegye egy részét Magyarországtól Ausztriához csatolták. Az ekkor kiagyalt Burgenland (Várvidék) néven ismerte meg később Ausztria új “örökös” tartományát a világ. A békeszerződés korlátozta Ausztria haderejét (30 000 fő), jóvátétel fizetésére kötelezte és megtiltotta a Németországgal és a Magyarországgal való egyesülést .

Ennek a megalázó területrablásnak lett következménye a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda dicsőséges diadalmenete és az elszakított nyugati magyar területeken Lajtabánság megalakulása.

A Lajtabánság sajnos kérészéletű volt, de kivívása által a wilsoni demokratikus elveknek megfelelően a népszavazással egy vármegyényi nyugati terület térhetett vissza. Egyebek között Sopron városát is ekként kaptuk vissza, ahol a fölszabadító hős, Prónay Pál szobra máig sem áll!

Vas (vár)megye nyugati (gúny)határának változása 1920-1923-ban, emléktábla a Vas-hegyen (A Pinka völgy gúnyhatárváltozásai)

Emlékezzünk! Ne feledjük a velünk esett gyalázatot! Európa tartozik nekünk! Nem csak a revízió levezénylésével, de egy alapos bocsánatkéréssel is!

Szeptember 10.-e és június 4.-e egyaránt a Magyar Gyász napja!

Szöbb Jövendőt!
kíván
a Szögedi Védegylet
és … a megcsonkított Szögedi Nagytáj
nevében
Dr Szabó László
2013. Föld hava 10.-én

Ajánlott még: 2009-09-10 – Saint Germain, avagy 90 éve kezdődött el Magyarország fölszámolása

The post Saint Germain – 1919. szeptember 10. appeared first on Szögedöm.hu.