Elhunyt az utolsó klallam anyanyelvű asszony

Admin — Sat, 08 Feb 2014 11:38:29 +0000

103 esztendős korában elhunyt az utolsó klallam/tlallam anyanyelvű őslakos az amerikai Washington államban.

(MTI)

Egy korszak zárult le Hazel Sampson halálával, aki még szüleitől tanulta a klallam nyelvet, és a klallam kultúrában nőtt föl, mielőtt találkozott volna a nem indián „civilizáció”-val és nyelvvel – emlékez(tet)ett Ron Allen, a jamestowni klallam törzs vezetője.
Az őshonos amerikai szalis nyelvcsaládba tartozó klallam a nyugati partvidéken (az USA észak-nyugati csücskén és Kanada délnyugati részén) élt egykor.

A hódító népirtók (Európa szemetjének) megjelenése előtt a szalis nyelvek elterjedése (pirossal). (Kép: ishwar)

Klallam család hagyományos kenujával – magyarul tombácával – Csimakum (Chimacum Creek) közelében, Washington államban, 1914 táján. (Az utolsó klallam anyanyelvű asszony, Hazel Sampson születése táján…)

A klallam ill. tlallam törzs neve – eredeti ejtése szerint: nəxʷsƛ̕ay̕əm – is egy szomszédos szalis nyelvből származik. Jelentése „erős emberek”, „erős nép”. Hát viszonylag sokáig is bírták az amerikai államterror gépezetével szemben…

Az amerikai kormány az 1800-as évektől módszeresen szorította ki az őslakos nyelvek használatát az „amerikai kultúrá”-ból azzal, hogy rákényszerítette a fiatal őslakosokat (indiánokat) az angol nyelv tanulására és bentlakásos – kizárólag angol nyelvű, átnevelő – iskolákba küldte őket – emlékeztetett Chad Uran, a Washingtoni Egyetem szakértője. Csak 1990-ben, egy törvénynek köszönhetően indultak el azok a tervek és folyamatok, amelyek a bennszülött indián nyelvek, köztük a klallam megőrzését tűzték ki célul.

Hazel Sampson és a törzs idős tagjainak közreműködésével Timothy Montler, az Észak-Texasi Egyetem nyelvészprofesszora mára elkészítette a klallam szótárat.

Jelenleg az Egyesült Államokban a klallam törzsnek mintegy háromezer tagja él három nyugat-washingtoni törzsben. Túlnyomó többségük már nem beszéli a klallam nyelvet, bár az állam néhány iskolájában második nyelvként oktatják azt a törzs tagjainak.

A Föld beszélt nyelvei és nyelvjárásai(!) az emberiség kincsei.
Döntéshozó vezetőink (szellemileg) többnyire még mindig csecsemő korúak, hogy egyáltalán fölfoghassák ezt.

Észak-Amerika nyelvei a gyarmatosítók és nyelvigázók érkezése előtt… (Kép: ishwar)

Kojániszkaccí – Koyaanisqatsi – azaz a “Kizökkent világ”, de még találóbban ”Elfajzott világ”, avagy ”Önveszejtő Élet” a hopi őslakók nyelvén, amiben ma élünk. Az e címen futó film a természet (rendje) és az ember megbomlott viszonyát mutatja be 1982-ben.

Koyaanisqatsi (trailer) – Kojániszkaccí …

A helyzet azóta igen sokat romlott…

Jelenleg a Föld közel 7000 nyelvéből 2500 veszélyeztetett a kihalás szélén áll…

Kép: Davius

Több, mint 50%-a a Föld (veszélyeztetett) nyelveinek 8 országban él, a terképen láthatóan pirossal: India, Indonézia, Pápua-Új-Guinea, Ausztrália, Brazília, Mexikó, Nigéria és Kamerun. A pirossal és az azt környező kékkel jelölt területeken a legnagyobb a nyelvi sokszínűség.

Nyelvész-becslések szerint 7000 nyelvünk 50-90 százaléka – tehát legalább a fele – kihal századunk végére, 2100-ra.

Dr Szabó László
Language Heritage Trust
Nyelvmentő Alapítvány

Ajánlott olvasmány még:

Istenem, Istenem, hát erre tartogattál!

The post Elhunyt az utolsó klallam anyanyelvű asszony appeared first on Szögedöm.hu.

Folklife – Óriási siker Magyarország washingtoni bemutatkozása

Admin — Mon, 08 Jul 2013 09:40:33 +0000

A Smithsonian Folklife Fesztivál (SFF) történetében rekordot döntött a Magyarország részvételével megtartott rendezvénysorozat látogatottsága, és az amerikai függetlenség napján eladott magyar ételek és italok mennyisége is felülmúlta a korábbi csúcsokat – mondta el az MTI-nek vasárnap, a fesztivál zárónapján Balatoni Mónika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára.
Az államtitkár szerint az SFF látogatóinak száma az elmúlt két hét alatt meghaladta a másfél milliót, és július 4-én több mint 10 ezer adagot értékesítettek magyar ételkülönlegességekből a Budapest Bistróban.
„Magyarországnak ennél jobb országimázst nem tudok elképzelni” – mondta Balatoni Mónika az amerikai fővárosban száz magyar előadóművészt és kézművest felsorakoztató, Magyar örökség – Az újjáéledés gyökerei című fesztiválprogramról.
Az államtitkár elmondta, hogy washingtoni magyar rendezvény méreteiben a Mesterségek Ünnepének öt-hatszorosa.
„Két hét alatt több mint másfél millió ember ismerkedett a magyar kultúrával. Látta és felállva, ujjongva tapsolta meg azokat a művészeket, akiket a szívüket-lelküket elhozták Washingtonba, és belülről, hitelesen fogalmazták meg azt a magyar virtust és gondolatot, ami a génjeinkben, a gyökereinkben van”- mondta.
„Megmutatták, hogy ez nemcsak a múlt, hanem élő kultúra, amely generációkon át öröklődik” – nyilatkozott az államtitkár, aki szerint a rekordérdeklődést sikernek kell megélni, mert Amerikai nyitott és érdeklődő volt.
Fülemile Ágnes, a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatója, a magyar fesztiválprogram társkurátora az MTI-nek elmondta, hogy a sikerhez rögös út vezetett, a szervezőknek hol pénzhiánnyal, hol adminisztratív akadályokkal kellett megküzdeniük.
„Nagyon jó szakmai csapatot szedtünk össze, rendkívül fontos volt, hogy valóban hiteles és igaz képet közvetítsünk magunkról, kikerülve minden kommersz lehetőség és giccs kísértését” – mondta.
A fesztiválprogramnak párhuzamos „csapásirányai” voltak, amelyek egymást kiegészítve váltak igazán sikeressé. A kurátor szerint nagyon erős volt a táncos program, annak részvevőit a Martin György Néptáncszövetség válogatta ki és hónapokon át olyan koreográfusok készítették fel, mint Diószegi László, Kocsis Enikő és Fitos Dezső.
A zenészek reprezentatív keresztmetszetét adták mind az úgynevezett revival zenének, mind pedig az adatközlői zenei tudásnak. Fülemile Ágnes mások mellett külön kiemelte Szalonna és zenekara a Juhász család, az erdélyi Heveder zenekar és három erdélyi prímás szereplését. Washingtonba 30 kézműves utazott ki, akiket a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, segített kiválogatni.
Magyarországról az UNESCO által elindított szellemi-kulturális örökség gondolatot két hagyományőrző közösség képviselte: Karcagról a pásztoréletmódot bemutató Csontos juhászcsalád, Kalocsáról pedig öt asszony, akik pingáltak, ékszert készítettek, hímeztek és divatbemutatón is részt vettek. A határokon kívüli közösségek közül a Gyimesből, a kalotaszegi Méráról, a mezőségi Székről, illetve a bácskai Kishegyesről érkeztek részvevők.
A fesztiválprogram pávás logóját Kaszta Dénes tervezte és az arculatot meghatározó épületeket az Ybl-díjas, Makovecz-tanítvány, Siklósi József tervezte.
„Csodálatos érzés volt, hogy az itteni magyar közösség magévá tette a fesztivál gondolatát és nagyon nagy segítséget kaptunk mind az amerikai magyar szervezetektől, mind az észak-amerikai magyar táncegyüttesektől” – mondta Fülemile Ágnes.
„Az amerikai magyarok közül nagyon sokan fejezték ki köszönetüket azért, hogy a kultúrájukat méltóképpen megjelenítették itt, hogy büszkék lehetnek” – nyilatkozott a kurátor.
„Nagyon fontos, hogy a magyar diaszpóra tagjai benyomást szerezhettek arról, hogy Amerikához hasonlóan Magyarország is egy fejlődésben lévő ország, ami országkép kialakításában borzasztóan fontos” – hangsúlyozta Balatoni Mónika.
Rámutatott: fontos kormányzati célkitűzés, hogy a diaszpórában élő, második-harmadik generációs magyarok is megismerkedjenek őseik kultúrájával és Magyarországra is ellátogassanak.
Fülemile Ágnes felidézte, hogy találkozott olyan amerikaiakkal, akik 20-30 éve minden SFF-fesztiválon ott voltak, de ilyen még tapasztaltak.
„Nem szoktak állva tapsolni az emberek, nem szokott szinte szétrobbanni a nagysátor a nagyszínpad körül az ovációtól” – mondta.
Az államtitkár elmondta, hogy magyar államnak 300 millió forintjába került a fesztivál, ami abból a szempontból, hogy száz művész kéthetes amerikai jelenlétéről van szó, „nagyon szerény” költségvetésnek számít „de ezt itt senki sem látja”.
A kurátor szerint a 300-ból 200 millió a Smithsonianhez került, amiből az intézet például a szállást, a sátrak felépítését, infrastruktúrát, orvosi személyzetet és a saját kurátoraik fizetését biztosította. A magyar szervezőknek így 100 milliójuk maradt arra, hogy kialakítsák az arculatot és kiutaztassák a részvevőket. „Ez borzasztóan kevés egy százszereplős fesztiválnál” – mondta.

Éppen ezért nagyon nagy jelentősége volt annak, hogy a magyar szervezetek gyűjtéséből 37 500 dollár (mintegy 8,65 millió forint), illetve a Magyarország Kezdeményezések Alapítványtól újabb 150 ezer dollár (mintegy 34,6 millió forint) támogatást kaptak a szervezők.

„Ebből a utolsó pillanatokban beérkezett pénzből készült el az építészeti elemek hangsúlyosabb része, a Pávatorony, a Tánccsűr és a Repülő puli, ebből készültek a poszterek és néhány művészt is ebből utaztattunk ki. Enélkül sokkal szegényesebbek lettünk volna” – fogalmazott.
Balatoni Mónika rámutatott: a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fesztiválon való megjelenésnek a kulturális mellett turisztikai és egyéb gazdasági hozadéka is van.