FÖRGETEG (JANUÁR) HAVA 31.-ÉN… MAGYAR EDE szülinapján…

ÉPÍTETT ÉRTÉKEIBEN ÉL A NEMZET.
A HAZAFISÁG MINIMUMA ÉPÜLET-ÖRÖKSÉGÜNK VÉDELME. (SZ.)

Több mint egy évszázada nincs már közöttünk Magyar Ede, a magyar műépítészet lánglelkű mestere …

1877 január 31.-én született Orosházán a magyar(os) szecesszió egyik legbrilliánsabb mestere,
Magyar Ede, aki a századfordulón az Alföld meghatározó építésze volt.

1912 ígéret (május) hava 5.-én, pályája csúcsán fejezte be 35 évesen az életét…

Ma az irodalmat külön tantárgyként tanítják, míg az építészet a magyar közoktatás mocsarában merülve meg sem villanthatja a jelentőségét és megőrzendő, közkinccsé avatni méltó értékeit…

Magyar Ede az építészetben olyan nagyság, mint Márai vagy József Attila a költészetben !
Éppen olyan gyakran kellene, mert illene hát Őt emlegetni is !!!

Reök Palota – www.ujszeged.hu

Szegeden is szép számmal hagyott szépségeket örökül. A Porváros egyik legjellegzetesebb épülete már több mint egy évszázada, az Ungár-Mayer-palota : a sétatér, azaz a Kárász utca kapujaként trónol-tornyol, annak őreként. (Hajdan a helyi villamosközlekedésnek is tájékozódó pontja volt.)

A vele szemközt álló régi szerény földszintes épületet a szocializmus egy ízléstelen nagy szögletes rémmel helyettesítette be, amely azóta is ott éktelenkedik egy szégyenletes, sötét magyarellenes kor emlékezetes hegeként… Mondjuk ki bátran ! Valószerűtlenül otromba !!! Magyarhoz méltatlan !!!

Az elmúlt 3 évtized gyáva városvezetői és megátalkodott toronyaljasai sem látták a helyén a Szebb Jövőt… Hogyan is látnák azt a szellemi-lelki világtalanok ma ?! Pedig…

Magyar Ede több változatban is megtervezte e pazar sarok-palotát. Amennyiben e palotának – ahogyan az elmúlt két évtizedben (képviselőként is) számtalanszor indítványoztam már – egy másik változatát fölépítjük tükörképre, szépre, a mai szögletes szürke szörny helyére, úgy végre méltán megkoronázhatjuk Szeged belvárosát egy eddig (tervekben) rejtett ékkövével !

Magyar Edénknek máig is vannak fiókban porladó tervei… Csak meg kellene őket végre valósítani !!!

Magyar Ede terve az irattár poránál, e Város pedig az elmúlt 75 év vezetőinél sokkal többet érdemel !

A helye pedig a jelenlegi látképet uraló palota tükörképi párjaként könnyen meglelhető…

Ahogyan a Kárász utca kezdetének ma kinéznie illene …
De akár már száz esztendeje nézhetne ki így…

De ehelyett ma is a szocreál trónol Szegeden… a sétáló utca, a főutca fején…
És így is lesz ez, amíg el nem múlik a percemberkék ideje…

ADY ENDRE: A PERC-EMBERKÉK UTÁN… Bujtor István szavalatában… de az antimagyarok ezt is ellpoták…

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

Ajánlott olvasmány :

The post MAGYAR EDE TERVEZETE – A SZÜLINAPJÁN… appeared first on Szögedöm.hu.

Emléközzünk rá azzal, amit ránkhagyott!

Tápai lassús és frisses
illendőbben… szögedibben: Lippentős mög röszkettetős…

Teremtsünk hát hagyományt!

Ács Gyura bácsi szülinapján táncoljuk a táncait ! A táncainkat !
Ha mög nem tudjuk, hát itt az ideje, hogy a szülinapján mögtanuljuk !

De talán olyan is akad ez országban milliószám, aki azt sem tudja, ki volt Ő ?!

Ács György volt szögedi táncművészetünk utolsó nagy természetös mestöre.
Táncaink áthagyományozója.
Tőle ösmerjük a körösztöző, az olájos, a frisses, a lassús, de még a darudübögős (csárdás) táncainkat is…

Magam mentöttem mög a sírját a végső enyészettől…
Ideje lönne már állami gondozásba vönni és méltón hirdetni a nyughelyén színös örökségét !
Ács Gyura bácsi díszsírhelye – a balvezetők örökén – máig várt magára…

Ács György (1890 január 29. – Tápé – 1967 június 3.) és felesége Molnár Mária a Csongorád megyei – akkor még Szegedtől független – Tápé táncéletének kiemelködő képviselői voltak. Tánckincsünk régi rétegének egyik legfontosabb családját – az ugrós-legényös táncokat – az Alföld keleti-délkeleti részén többnyire az „oláhos” képviseli. „Oláhos”, mert a polgárosultabb magyar nemigen táncolta már a tőlünk „levetett” táncot, így az a szögényebb szomszédra hagyatott. Az „oláhos” legszöbb, legépebb Csongorád megyei változatait a tápai népművész-házaspár előadásai nyomán ismerjük.

E táncfajta szóló alakját is gazdag, változatos formában járta Ács György.
Ahogy Ő nevezte szép ízös tápai-szögedi nyelvén, csakis olájos !

Szívessen tanítottak, és szinte valamennyi színpadi fölkérésnek eleget töttek. Gyakran keresték föl őket néprajzosok, zenetudósok, néptáncszakértők (Erdős Lajos, Martin György és Török Józsefné), akik 1950 Ígéret havában (májusában) kapcsolódtak be a Tápai Népi Együttes munkájába.

Ács György és felesége, 1952-ben – még csak 62 évessen…

Ács György és neje a hosszú népi együttesi és egyéni szerepléseik során a régi tánchagyomány két legjellemzőbb és leggazdagabb fajtáját fűzték össze mindön előadás alkalmával újraalkotott, rögtönzött összeállításban: a régi réteghöz tartozó olájost (azért is olájozzák, mert régebbi, „szégyöllni való”) és újabb táncaink példáját, a lassú(s) és friss(es) csárdást, a tápai fürge csárdást.

A Népművészet Mestere kitüntető címet Ács György 1954-ben kapta mög.

Gyura bácsi emlékére, mög mindannyiunk egészségére koccintsunk, és igyunk hát ma este!
Aki töheti, táncoljon is eggy-két szögedit! No mög persze illendően tápait!

Lippentős, röszkettetős, körösztöző, olájos, mög darudöbögő… Micsoda nevek!
Micsoda táncok!

Tápai olájos (70 évessen!)

Ha lönne Szögedön ma illő Város-vezetés, hát ezöket a táncokat mindönki ösmerné!
Mert aki nem, azzal bizony a tősgyökös városatyák bizony mögismertetnék!
Ha máshogyan nem, hát gyermekei(n)k oskolai tanulmányain körösztül…
Csak úgy lippentősen, de bizony röszkettetősen, mög körösztözősen, darudübögőssen…

Érdemös olykor Gyura bácsi szerény végső nyughellyét is möglátogatni, mielőtt megint, majd végleg feledésbe merül…

Egy hideg temetőséta során észleltem döbbenten a sír lejártát (röndszörös temetőjárásaim közepette) Tóth Tamás temetőszakértő kíséretében… Cédula lengedezött rajta, hogy lejárt, ha mög nem újítják a bérletöt, a sírt a maradványokkal eggyütt fölszámolják (néhány hónapon belül). Hogy ez sönki másnak föl nem tűnt!?  Akár szöröncsének is nevezhetném… De a „vak véletlenben” nem hiszök.
Az élő kultúrkörben lelki erő létözik… mög lelki örökség, amely áthat mindönt…

Ács Gyuri bácsi sírját – mikor lejárt – mögmentöttem az enyészettől.
A megváltás díját képviselői keretömből ajánlottam föl. Röndölköztem is róla azonnal. Tájékoztattam erről Mészáros Attilát, – Tápé akkori képviselőjét – aki rögtön csatlakozott, mint tápai ebben maga is szívössen támogatott. Kettőnk keretéből a sír végre is – időszakosan – mögváltatott.

Ács György nyughellye azonban ma sem védött, mindön igyeközetöm és indítványom ellenére díszsírhellyé máig sem lött. – Igen, az Ő és számos hozzá hasonló Szögedi Nagyság sírját javasoltam
dísz-sírhellyi védelömre :

Szögedi jelöseink végső nyughelyeinek védelme – képviselői indítvány

A gyüttmönt balvezetés részérül csak a süket fülek !

(Szeged eltékozolt tíz-milliárdjaiból meg a kérkedőn „kultúrára szánt” milliárdokból a fabotka-körnek erre sem futotta… ehelyött leginkább öndicsérő nagy szavakra, mög önajnározó fogadásokra szokta…)

…

De mi lészön hát Ács György gazdag táncörökségével?

A tíz esztendővel ezelőtti szülinapján a köszöntés – Ács Gyura bácsi ma lenne 125 éves! –
sokak szívét mögdobogtatta…

Remény csillant, hogy síremlékénél talán több is emléköztethet majd rá…
Valami, aminek nyomán talán táncait is többen és gyakrabban táncolják majd…

Gombos András – a Szeged Táncegyüttes feje és lelke – régi tanulmányából könyvvé érlelődött
Ács Gyura bácsi emléközete. A magam részéről azonnal fölajánlottam a teljes kiadás költségeinek fedezetét.

Hellyi táncosunk emléközetének és táncai(nk)nak a hellyi közoktatásunkba lönne a hellye !
Möghirdethetjük végre a szogedi önkormányzati programot: Fölzárkózunk Apátfalvához !
(A)Pátfalván már évtizedök óta a közoktatás része a hellyi táncörökség (is).

Addig is… Táncoljuk hát – őseinkhöz méltóan – szögedi mög tápai táncainkat!
A tápai táncos mestör szülinapján itt van nekünk örökül a lippentős mög a röszkettetős…
Ha mög még nem tudnánk, hát itt az ideje, hogy a szülinapján végre mögtanuljuk!

Hiszen…

Darudöbögős Gyura bácsink emléközete és Szöged,
no mög Tápé bizony ennél sokkal többet érdemöl !

Szöbb Szögedi Jövendőt!

kíván

Dr. Szabó László
Szögedi Városvédő Egyesület
Szögedi Védegylet
elnök

Örökül maradt Ács György után…

Kézirattár: AKT 237., 345.
Filmtár:
Ft. 154. Tápé (Csongrád m.) A felvétel helye: Budapest – Margitszigeti szabadtéri színpad.
Gyűjtők: Erdős Lajos. Gyűjtés ideje: 1952. III. 9. Táncfotótár: Tf. 20 009–17.
Ft. 154. 1. Oláhos. Táncolta: Ács György. Táncírástár: Tit.: 120/I. 467.; Megjelenés: Martin György: Magyar tánctípusok kelet-európai kapcsolatai. MTA I. Osztályának Közleményei 21. (1964.) 67–96. Budapest; Martin György: East-European relations of Hungarian Dance Types.
In Europa et Hungaria. Congressus Ethnographicus in Hugaria (1963). 469–515. Budapest.; Pesovár Ernő–Lányi Ágoston: A magyar nép táncművészete. Néptánciskola I. 1974. 91–93. Budapest; Magyar Néprajzi Lexikon IV. 1981. 83.
Ft. 154. 2a–b. „Körösztöző”. Táncolta: Ács György.
Ft. 154. 3–4.; 8. Oláhos. Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária (sz. 1897)
Ft. 154. 5.; 6c. Oláhos és frisses. Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária.
Ft. 154. 6a.; 7a–b. Oláhos. Táncolta: Ács György.
Ft. 154. 9.; 11–12. Frisses. Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária.
Ft. 154. 10. Csárdás („Darudübögő”) Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária. Megjelenés: Szentpál Mária (összeáll.) é. n. „Darudöbögős” tánc leírása.

Tápéi darudübögő(s) / darudöbögő(s) (csárdás)

Ft. 467. Tápé (Csongrád m.) Gyűjtők: Martin György, Török Józsefné. Gyűjtés ideje: 1960. X. 18. Kézirattár: AKT 722.
Ft. 467. 1. Oláhos és frisses. Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária. Táncírástár: Tit. 785.; Megjelenés: Pesovár Ernő: A magyar páros táncok. 1997. 8. sz. tánc. Budapest.
Ft. 467. 2.; 3a–b. „Lassú és frisses”. Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária. Táncírástár: Tit. 320.; Tit. 321.
Ft. 467. 5. Frisses („Lippentős”) Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária.
Ft. 467. 6.; 7. Lassús („Röszkettetős”; „Egylépés”) Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária.
Ft. 467. 9. „Olájos”. Táncolta: Ács György. Táncírástár: Tit. 120/II. Megjelenés: Martin György: Adatok Tápé tánchagyományaihoz. Az oláhos és a csárdás. In Juhász Antal (szerk.) Tápé története és néprajza 1971. 737–758. Tápé
Ft. 467. 10. „Olájos”. Táncolta: Ács György. Táncírástár: Tit. 120/III. Megjelenés: Martin György: Motívumkutatás, motívumrendszerezés.
A Sárközi-dunamenti táncok motívumkincse. 1964. Melléklet: Sárközi-dunamenti motívumtár. (Lányi Ágostonnal) 54. Budapest
Ft. 467. 11. „Lippentős”. Táncolták: Ács György és Ács Györgyné Molnár Mária.

The post Lippentős mög röszkettetős – Ács Gyura bácsi szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

1934-ben e napon Kispesten született Bakonyi Tibor építész, akinek több, Csongrád megyei vonatkozású munkája közül megemlítendő a szegedi Reök-palota műemléki helyreállítása, a szentesi városközpont beépítési terve, valamint a makai városközpont rendezése. 1982-ben Hódmezővásárhelyen hunyt el.

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító

Ajánlott olvasmány :

Ajánlott olvasmány :

MAGYAR EDE HALÁLA NAPJÁN MERENGVE SZEGEDEN…

2024 május 5.

The post Bakonyi Tibor születése napján appeared first on Szögedöm.hu.

Dsida Jenő, erdélyi magyar költőnk a még magyar (majd azóta elrabolt) Szatmárnémetiben született, 1907 Ígéret (május) hava 17.-én … és az elrabolt Kolozsvárott halt meg, 1938 Nap (június) hava 7.-én.

Hazaárulóink kirekesztették ! Itt az idő, hogy befogadjuk ! – Mert magyar !!!
Itt az idő, hogy bő 33 évvel a Vörös Terror után végre elnyerje helyét a Magyar Irodalom oktatásában is !

„Aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom.”

Dsida Jenőnk ifjan ment el… mindössze 31 évesen… mégis, amit alkotott !

Dsida Jenő szülei megismerkedésének regényes történetét Pomogáts Béla írta meg :
Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő. (Nap Kiadó, Bp., 2001, 8–9. o.)

A kora ifjúságától kezdve költőnek készülő ifjút Benedek Elek fedezte föl és indította el a pályáján.
„Elek nagyapó” unokának járó szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt a tehetsége kibontakoztatásában... 

DSIDA JENŐ – PSALMUS HUNGARICUS azaz MAGYAR ZSOLTÁR… dalban…

„Hiszek a hitben, a bátorságban, az élet minden körülmények között megmaradó szépségében. Hiszek a mindenható mosolygásban.”

Pomogáts Béla szavaival: „Dsida Jenő egyénisége elütött a történelemmel viaskodó hitvallókétól, ő nem a végzettel kívánt pereskedni, egyszerűen énekelni akart: a természetről, a szerelemről, az ifjúságról, akár a késő romantikusok. Úgy érkezett az irodalomba, akár egy kamasz angyal, mámoros ifjúsággal, lobogó szőkén, telve lelkesedéssel és önbizalommal.”

Nagy Feró zenésítette meg Dsida Jenő „Magyar Zsoltár”-át… az a Nagy Feró, aki indult az első magyar elnökválasztáson: „Szakadt országnak szakadt elnököt” jelszóval… de helyette a Patkányt választották meg (Göncz Árpádot) a hazaáruló (félre)vezetőink, aki a rabtársairól mindent jelentett… mindet ki is végezték… a magyarokat… egy hazaárulóért… Becsüljük hát Dsidát még többre Nagy Feróban !!!

Ajánlott még : Visszatér a végtelen a szívünkbe – Dsida Jenőre emlékezve

Csibi is éppen ma szülinapos ! – Eggy napon született Dsida Jenőnkkel…

DSIDA JENŐ MŰVEI

• Leselkedő magány. Versek; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1928
• Magyar karaván Itálián keresztül; Erdélyi Lapok, Nagyvárad, 1933
• Nagycsütörtök. Versek; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1933
• Angyalok citeráján. Versek; Minerva Ny., Cluj-Kolozsvár, 1938 (Erdélyi Szépmíves Céh X.)
• Jövendő havak himnusza, 1923–27
• Rettenetes virágének, 1928–1938
• Válogatott versek; bev. Rónay György; Révai, Bp., 1944
• Tóparti könyörgés. Válogatott versek; vál., bev. Áprily Lajos; Szépirodalmi, Bp., 1958
• Arany és kék szavakkal; utószó Katona Tamás, ill. Szász Endre; Magyar Helikon, Bp., 1965
• Versek; bev. Szemlér Ferenc, bibliogr. Réthy Andor; Irodalmi, Bukarest, 1966 (Romániai magyar írók)
• Összegyűjtött műfordítások; sajtó alá rend., jegyz. Szemlér Ferenc; Ifjúsági, Bukarest, 1969
• Összegyűjtött versek és műfordítások; szerk., vál., utószó, jegyz. Szakolczay Lajos, bev. Láng Gusztáv; Magvető, Bp., 1983
• Út a Kálváriára. Válogatott versek és prózai írások; szerk. Csiszér Alajos, Pomogáts Béla, Rónay László, jegyz., életrajzi adatok, bibliogr. Csiszér Alajos, bev. Pomogáts Béla; Vigilia, Bp., 1985 (Vigilia-könyvek)
• Dsida Jenő levelesládája, 1928–1938; közzéteszi Csiszér Alajos; Gordiusz, Győr, 1991
• Séta egy csodálatos szigeten. Cikkek, riportok, novellák, levelek; sajtó alá rend., bev. Marosi Ildikó; Kriterion, Bukarest, 1992
• Tükör előtt. Képek és iratok Dsida Jenő hagyatékából; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1992 (Az Erdélyi Szépmíves Céh füzetei)
• Egyszerű vers a kegyelemről. Dsida Jenő húsz vallásos verse; rajz Deák Ferenc; Polis, Cluj-Napoca, 1994
• Légy már legenda. Dsida Jenő összes verse és műfordítása; szerk. Csiszér Alajos; Püski, Bp., 1997
• Légy már legenda. Dsida Jenő összes verse és műfordítása; szerk. Csiszér Alajos; 2. jav. kiad.; Püski, Bp., 1999
• Tükör előtt. In memoriam Dsida Jenő; vál., szerk., összeáll. Pomogáts Béla; Nap, Bp., 1998 (In memoriam)
• Égi mezőkön. Vallomások versben és prózában; szerk., utószó Kabán Annamária és Mózes Huba; Tinta, Bp., 2001 (Kalamáris könyvek)
• Magyar karaván Itálián keresztül; tan. Pomogáts Béla; 2. kiad.; Mundus, Bp., 2006 (Mundus – új irodalom)
• Az én dalom. Válogatás Benedek Elek Cimborájában közölt Dsida-versekből; szerk., vál., utószó Végh Béla Balázs; Ady Endre Társaság, Szatmárnémeti, 2007
• Zarándokút; vál. K. Jakab Antal; Kriterion, Kolozsvár, 2007 (Kriterion kincses könyvtár) + CD
• Misztrál – Dsida Jenő; Helikon, Bp., 2007 (Hangzó Helikon) + CD
• Anyanyelvünkért. Dsida Jenő nyelvművelő rovata a Keleti Újságban; szerk. Zsemlyei Borbála; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, Sepsiszentgyörgy, 2008 (AESZ-füzetek)
• Buzdítás könnyűségre. Kötetből kimaradt versek, 1932–1938; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2009
• Útban a rendeltetés felé. Kötetből kimaradt versek, 1928–1931; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2010
• Estharangok. Dsida Jenő vallásos versei Deák Ferenc grafikáival; Polis, Kolozsvár, 2010
• Dsida Jenő összegyűjtött versei; összeáll., szerk. Láng Gusztáv és Urbán László; Savaria University Press, Szombathely, 2011
• Krisztusi kenyér. Engesztelő keresztény szeretet; vál., szerk. Varga Lászlóné és Varga László; Olvasók Háza, Bp., 2012 (Keresztény élet)
• Nyáresti áhítat. Kötetből kimaradt versek, 1928–1938; összeáll. Kabán Annamária, Mózes Huba; Bíbor, Miskolc, 2013
• Ének az egész világnak; Stúdium, Kolozsvár, 2015

Kodály Zoltán : Psalmus Hungaricus

The post MAGYAR ZSOLTÁR – DSIDA JENŐ SZÜLINAPJÁN… appeared first on Szögedöm.hu.

1842-ben e napon születött Feketeházy János magyar hídépítő mérnök († 1927)

Műve: A Szögedi Öreg Híd – Az első lábon álló közúti híd.

A szögedi öreg híd… amikor még illeszködött a klasszikus építött környezetébe…
Alsó ívekkel, a teret hangsúlyozva… Polgári világ értékeivel harmóniát árasztva…
Lássuk és halljuk, hogyan írt Babits róla :

Tisza hídján

Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.

Szerte a vizen 
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok 
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.

Mostan a bús táj
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.

Tompa a lelkem
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.

Babits Mihály

1907-1908

Érdemös összehasonlítani a ma álló otromba szocreállal (szoc-otrombával)… 
Az elcseszött illesztékökkel, az iromba szegecsökkel…

De nappal talán még rémisztőbb a Feketeházy remekmű helyén álló bolsi barmolmány…

Érdemös lönne helyreállítani e mai torz helyött az Eredeti Igazit !
Addig pedig legalább a kedves kis tornyait…

A jövőre nézve pedig adódik egy másik kedves lehetőség : A már évtizedek óta várt 3. híd képe idézheti majd az eredeti Feketeházy-t !!!

Sz.

Hírlevél-válasz :

Lacikám!
Remélem sikerül bejutnod a közgyűlésbe, mert a legkiválóbb szegedi patrióta TE VAGY!
Viszont engem megleptek a barátaim, s ha esélyem nincs is, de legalább beolvasok nekik egyszer-kétszer a kampány alatt!
Ölellek: BG
2024.05.17.

ALAPOSABB KIBONTAKOZÁSUL PEDIG EGGY KIADÓS ÍRÁS FEKETEHÁZY JÁNOSRÓL :

A SZEGEDI HÍDEMBER: FEKETEHÁZY JÁNOS

A várost elpusztító árvíz után Szeged teljes újjáépítésének fontos része volt – a már 1787-ben felvetődött – állandó közúti Tisza-híd megépítése. 1880. július 1-jén kiadták a pályázati feltételeket és útmutatót. 1880 decemberében kezdődött a híd építése Feketeházy János tervei alapján.

Móra Ferenc 1933. február 5-én, a Délmagyarországban – a híd ötvenedik születésnapja alkalmából – megjelent írása nyomán megismerkedhetünk a „régi híd” magyar tervezőjével. A Feketeházy János által tervezett, impozáns híd 2013-ban ünnepelné 130 éves születésnapját. A Tiszán átívelő alkotást azonban 1944. október 9-én az oroszok elől visszavonuló német csapatok – a vasúti híddal együtt – felrobbantották…

Móra Ferenc: Kit ünnepeljünk?

Fekete István aláírással levelet kaptam, azzal a kéréssel, hogy a nyilvánosság előtt adjam meg rá a választ. Arról van benne szó, hogy a rekonstruált Szegeddel az Eiffel-híd is megérte az ötvenedik esztendejét – értetődvén Eiffel hídja alatt a közúti híd. A hozzám intézett kérdés most már az, nem tartanám-e nemcsak illendőnek, hanem okosnak is, ha a város ebből az alkalomból Eiffel-ünnepet rendezne, s arra meghívná a franciákat? Azok ezt bizonyosan nagy tisztességnek vennék, s az ország mai helyzetében mindent el kell követni, hogy a franciák jó szívvel legyenek hozzánk. Szegedre külön is ráférne egy kis barátságos francia megszállás, a barátságtalanban elég soká volt részünk. Mindezt nagyon szépen be lehetne illeszteni a szeptember elejére tervezett Szegedi Hét keretébe. Az országos érdeklődést is fokozná, ha műsorra lehetne tűzni a magyar–francia összeölelkezést a hídépítő zseni tiszteletére.

Ez a lényege a levélnek, aminek a gyakorlati elintézése az volna, ha tisztelettel áttenném oda, ahová csakugyan tartozik: a szegedi mérnökegyesülethez, amely mostanában kulturális egyesületeink élvonalába került agilitásával és komoly munkájával. A dolog annyival is inkább ez elé a fórum elé tartozik, mert úgy tudom, a hidunk ötvenedik születésnapját a mérnökegyesület is meg akarja ünnepelni.
A szándék ellen nem is lehet kifogása senkinek, nekem sincs. Sőt, én még tódítom is a szándékot: nemcsak Eiffelt kell ünnepelni, hanem rajta kívül még valakit, akinek legalább annyi köze van a szegedi hídhoz, mint neki.

 A MI HIDUNK

A mi nagyszerű hidunk, amely nemcsak a rekonstrukciónak vált dicsőségére, hanem általában is a hídépítő technikának, a szegedi köztudatban állandóan mint „Eiffel remeke” szerepel. Az idegeneknek is mindig úgy mutatjuk be, különösen, ha franciákhoz van szerencsénk. Magam többször vettem észre, milyen áhítattal tudja azt mondani az idegent kalauzoló szegedi ember, hogy „ezt Eiffel építette”. A nagy francia látogatáskor azonban az áhítatba kevélység is keveredett. Hadd lássák az előkelő jött-mentek, hogy mi már 1883-ban is tudtuk, mi a szép s francia mesterrel szerkeszttettük a hidunkat. Mink már akkor kinéztük az Eiffelből, hogy ügyes ember az, a franciák meg csak 1884-ben jöttek rá, mikor a babiloni tornyot építette nekik. Hát jó lesz revideálni a magyar barbárságról való legendát!
Hát ez a franciák kötelessége, csak nem nagyon sietnek vele, ördög vigye a dolgukat. A mi kötelességünk pedig az, hogy revideáljuk már egyszer a szegedi Eiffel-legendát is.

 AZ EIFFEL-LEGENDA

Mert csak legenda az, hogy a mi gyönyörű hidunk Eiffel remeke. (Olyan, mint az, hogy a Stefánia kioszkja a régi török vár maradványa. Sohase látott az egyéb „törököt”, mint azt a bosnyákot, aki nyáron alvét szokott árulni a tövében.) Igaz, hogy így van megírva a Reizner–Kulinyi-féle monográfiában is, a lexikonokban is, sőt a hídon elhelyezett emléktáblán is ez van bevésve, de azért a dolog mégsem igaz. A márvány csakúgy hazudik, mint a papiros, aminthogy azt a márvány sokszor megcselekszi.
Való igaz, hogy a szegedi hidat a párizsi Eiffel-cég építette, de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketeházy János magyar mérnök készítette. A szegedi híd nem a francia, hanem a magyar géniusz alkotása.
Ez az állítás, noha én már nem először állítom, talán még a régi szegedieket is meglepi, azért szükségesnek látom hiteles bizonyságra hivatkozni. A kultúrpalotában őrizzük azt a kiadványt, amelyben benne vannak mindazok a tervek, amelyek a szegedi hídpályázatra beérkeztek. Van köztük német, osztrák, holland tervezet. Valamennyinek a fölírása, magyarázó szövege idegen nyelvű, a tervet készítő mérnök nyelve. Csak az Eiffel-cég terveinek a szövege magyar. Azokat aligha írta az az A. G. Eiffel, aki a terveket szignálta. Mert azt nem lehet letagadni, hogy a tervek alatt valóban a francia építész neve van. Aminthogy a párizsi építőirodából kikerült terveket nem is szignálhatta más, mint a cégfőnök.

 FEKETEHÁZY, A TERVEZŐ

De a tervezőjük lehetett más, aminthogy más is volt. Idézhetem az egykori bizonyságot. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet akkori hivatalos lapja, az Építési Ipar 1883 végén hosszú cikksorozatban számol be Szeged rekonstrukciójáról. A városépítés legkiválóbb alkotásának a közúti hidat mondja, s ezt írja róla: „A hídnak tervei pályázat útján szereztettek be, amelynek feltételei közé tartozott, hogy a pályanyertes mű szerzője egyúttal meg fog bízatni az építéssel is. Ezen a pályázaton a külföld is részt vett, s büszkék lehetünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párizsi cég által benyújtott, s legjobbnak talált tervet ugyanis Feketeházy szaktársunk készítette, s az Eiffel-cég azt tőle megvette és benyújtotta.”
Gondolom, ez a tanúságtétel elég világos és elég hiteles, vitának itt semmi helye nincs. Eiffel ez esetben azt csinálta, amit az öreg Dumas, aki olcsó pénzen megvette tehetséges névtelenek szellemi szülötteit, s kiadván őket a maga világhírű neve alatt, nagy kincseket szerzett ezekkel az adoptált regényekkel. A Monte-Christo folytatásai is ilyenek. A világ ura, meg a Holt kéz című ponyvák. Úgy látszik, a franciáknál azóta se ment ki a divatból ez a szokás, mert hiszen Poincaré is ugyanezt csinálta. Mással terveztette meg a trianoni békét, és a saját neve alatt hozta forgalomba.

 EIFFEL, A FŐVÁLLALKOZÓ

Eiffel tehát megnyerte a pályadíjat, fel is építette a hidat mint fővállalkozó, kapott is érte többet egymillió forintnál – hogy aztán ő mit fizetett a magyar zseninek, arról nem tudni semmit. Azt se tudjuk, legalább én nem tudom, a magyar zseni hogyan jutott összeköttetésbe a franciával; valószínűleg szegény legény volt abban az időben – noha már nem volt gyerekember, ötven felé járt –, s olcsó pénzért odaadta ércbeöntendő álmait a gazdag és már akkor is világhírű francia cégnek. Maga Feketeházy János megmaradt szegény államvasúti mérnöknek, s mint ilyen is csinált egyet-mást. Nevezetesen, ő tervezte a Keleti Pályaudvar tetőszerkezetét, a szolnoki Tisza-hidat, a fiumei forgóhidat, a komáromi Duna-hidat és a pesti Ferenc József-hidat, amit mind a lexikonból tudok. És az az érdekes, hogy Feketeházy címszó alatt a lexikon is vele tervezteti meg a szegedi hidat, amivel egy kötettel előbb Eiffel címszó alatt a francia dicsőséget szaporítja.
Én már többször is reklamáltam a szegedi híd dicsőségét a nagy magyar technikus számára, de az újságpapirost elviszi a szél. Az ötvenedik évfordulón azonban talán ő is kaphatna egy szerény táblát a híd oldalában. Eiffelt ünnepelni lehet okosság, de a magyar mérnöknek elégtételt szolgáltatni kötelesség. Talán össze lehetne egyeztetni az okosság kecskéjét a becsület káposztájával egy olyan emléktábla révén, amely azt hirdetné, hogy a szegedi hidat Eiffel építette Feketeházy tervei alapján.

Móra Ferenc
Délmagyarország, 1933. február 5.

FEKETEHÁZY JÁNOS

Hazánk talán legnagyobb hídtervező mérnöke 1842. május 16-án született a Nyitra vármegyei Vágsellyén. Édesapja, Feketeházy Domonkos – a község tanítója – nehéz körülmények között nevelte kilenc gyermekét, akik közül csak a két legidősebbet, közöttük Jánost, tudta taníttatni. A nagyszombati és a nyitrai gimnázium után János a bécsi műegyetem matematikai fakultásán tanult két éven keresztül, majd a már akkor is világhírű zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett 1866-ban.
Bécsben az Osztrák–Magyar Államvasutak Igazgatóságánál kapott munkát. Főnöke hamar felismerte Feketeházy kiváló mérnöki képességeit, és egyre nagyobb, felelősségteljesebb feladatokat bízott rá. A gyors emelkedéssel persze irigyeket is szerzett. Mindazonáltal – sok kisebb hídterv készítése mellett – kiemelkedő szerepe volt a wien-stadlaui Duna-híd és a Boszporusz-csatorna hídjának tervezésében.

ELSŐ HELYETT UTOLSÓ

Fényes karrier előtt állt Bécsben, mégis az 1867-es kiegyezést követően hazatért Magyarországra. Itt azonban az akkor felállított Vasútépítészeti Igazgatóságon csak egy mérnökgyakornoki állást kapott, kis fizetéssel. Aki első lehetett volna, azt utolsónak sorolták.
Feketeházy a hazáját szerette volna gazdagítani külföldön szerzett tudásával, a tervei szerint épült alkotásokkal, ezért vállalta a megalázó besorolást. A következő huszonöt évben munkájával bebizonyította akkori főnökei rövidlátását és ostobaságát, bár a keserűség sokáig megmaradt benne. Hivatala 1873-ban beolvadt a MÁV-ba, így Feketeházy is az államvasutak szolgálatába lépett. Ebben az időben ő tervezte a MÁV szinte minden új hídját, de sok közúti híd és egyéb vasszerkezet is az ő tervei alapján épült. Nagyobb alkotásainak címszavas felsorolása is terjedelmes.
A magasépítés területén az ő munkája a budapesti Keleti pályaudvar vas tetőszerkezete; a központi fűtőház vasszerkezetei; a Magyar Állami Operaház tetőszerkezete (1875–85); a Vámház – ma Közgazdaságtudományi Egyetem – tetőszerkezete (1870–74); egy háromemeletes józsefvárosi bérház teljes terve.

A MÁV HÍDÉPÍTÉSZE

Mozgatható hidak területén ő tervezte a Fiumében épített első hazai forgóhidat, amely kétvágányú vasúti és közúti közlekedésre készült 1890 körül. Újrendszerű vasúti fordítókorongját több országban is átvették és alkalmazták.

A MÁV részére tervezett egy olyan – könnyen összeszerelhető – katonai hidat, amelyet minden állványozás, segédszerkezet nélkül lehetett megépíteni és leszerelni. A terv sikerére külföldön is felfigyeltek, így az orosz cári Hadügyminisztérium is rendelt tőle terveket egy hasonló hídra. Ezekben már hasznosította a hazai tapasztalatokat, így még jobban sikerültek. A korabeli nemzetközi sajtó elismerően írt róla.
Vasúti hídjai közül kiemelkedik az első déli összekötő Duna-híd Budapesten. Ő tervezte az 1889-ben épített szolnoki vasúti Tisza-hidat, amely az 1857-ben készített fahidat váltotta fel. Az 1878-as párizsi világkiállításra új rendszerű Duna-híd tervét készítette el, és küldte be. A terv díjat is nyert, de nem építették meg.
Közúti hídjai közül megemlítésre érdemes a fából készített poroszlói Tisza-híd, a komáromi Duna-híd (1892), a nagyváradi Sebes-Körös-híd (elsődíjas pályamunkája alapján készült 1880-ban), valamint ez idő tájt és ugyancsak pályadíj nyertesként a győri Rába-híd.

FEKETEHÁZY ÉS SZEGED

A szegedi közúti Tisza-hídra nemzetközi tervpályázatot írtak ki azzal a feltétellel, hogy magánszemély nem pályázhatott, csak olyan cég, amely egyben a kivitelezést is vállalta. Feketeházy is papírra vetette elképzeléseit, és azt egész életével megerősített elveinek megfelelően először magyar vállalkozóknak ajánlotta fel. Itt azonban merev elutasítással találkozott: senki nem volt hajlandó Feketeházy terveit a cég pályaműveként benyújtani. Ekkor felajánlotta a tervet a világhírű francia Eiffel-cégnek. Jellemző Feketeházy nemzetközi hírnevére, hogy az Eiffel-cég látatlanban elfogadta a tervet, nem tartottak attól, hogy szakmai jóhírük esetleg csorbát szenved egy rossz koncepció vagy megalapozatlan, gyengén kidolgozott terv miatt. Így történt azután, hogy az Eiffel-cég két tervvel pályázott, amelyek egyikét Feketeházy készítette. Ezt a bíráló bizottság döntéséig titokban tartották. A pályázatra 23 munka érkezett be a legnevesebb magyar, francia, belga, osztrák, holland, olasz és német vasszerkezeti vállalkozóktól. A rendkívül erős mezőnyben az első díjat Feketeházy terve, a híd kivitelezésére pedig a megbízást az Eiffel-cég kapta. A híd 1883-ban elkészült, és sokáig azt hitték róla, hogy Gustav Eiffel tervezte. A zseniális és ugyanakkor rendkívül szerény Feketeházy nem tett ez ellen semmit. Az igazságot dr. Lósy Schmidt Ede, a műszaki tudománytörténet egyik úttörője 1933-ban tárta a magyar szakmai közvélemény elé egy tanulmányában.

A BUDAPESTI FERENCZ JÓZSEF (SZABADSÁG) HÍD

Feketeházy életének fő műve a Fővám téri Duna-híd (ma: Szabadság híd) volt. Az 1893–94 telén lebonyolított pályázatot az Eskü téri (ma Erzsébet) híddal együtt írták ki, és bírálták el. A beérkezett 74 pályaműből 53 vonatkozott az Eskü téri hidra, 21 pedig a Fővám térire. Összesen tizenegy ország mérnökei pályáztak, a legtöbben (tizenhatan) Amerikából. Az első díjat egy német pályaterv kapta, ez azonban az Eskü téri hídra vonatkozott, és végül is nem épült meg. A második díjat Feketeházy nyerte a Fővám téri híd tervével.

A híd kivitelezéséhez Feketeházy tervét részleteiben át kellett dolgozni, megtartva azonban a vonalozást és az eredeti koncepciót. A terv átdolgozásába Feketeházyt nem vonták be, sőt egy időben a szerzőségét is kétségbe vonták. A sokszor mellőzött, háttérbe szorított Feketeházy ezt már nem tudta elviselni, szenvedélyes vitába bonyolódott a Mérnök Egylet Heti Értesítőjének hasábjain. Nem csoda, hiszen úgy érezte, hogy élete fő művének szerzői jogától akarják megfosztani. A vitában a szegedi Tisza-híd tervpályázatának megnyerését is felemlítette. A szerény, de ugyanakkor érzékeny ember hosszú időn át magába zárt keserűsége került ebben az 1896-os vitában felszínre. Ez magyarázza az itt-ott fellelhető túlzásokat és a hangnemet. A vitázó felek végül is visszavonták a megalapozatlan érveiket, megállapításaikat. Feketeházy szerzőségét vitapartnere is elismerte, és ma az utókor is vallja, Egyfajta mellőzést jelentett az is, hogy a pilonok bronztábláin szerepel ugyan a neve, de a nagy márványtáblán nem, (A szegedi Tisza-hídra is csak halála után, 1935-ben írták ki a Feketeházy János nevet.)
Az eredetileg Ferencz József híd névre keresztelt Fővám téri híd szépsége általános sikert aratott itthon és külföldön egyaránt, Mehrtens így ír róla Eisenbrückenbau című könyvében: „A budapesti Ferencz József Duna-híd külső megjelenésében a világ egyik legszebb konzolos hídja.”

AZ EL NEM ISMERT TERVEZŐ

A hosszú időn keresztül végzett megfeszített munka megviselte egészségét, így orvosi tanácsra 1892-ben nyugállományba vonult mint MÁV főmérnök. A pihenés használt a szervezetének, egészsége helyreállt, és magas kort ért meg. 1922-ben anyagi okokból visszaköltözött szülőfalujába, ahol röviddel később balesetet szenvedett, és egyik lábát amputálni kellett. Öt évvel később orbáncot kapott, amelynek 85 éves szervezete nem tudott ellenállni, 1927. október 31-én elhunyt.
Feketeházy János azok közé a kiváló magyarok közé tartozott, akik nem tudtak próféták lenni a saját hazájukban. Külföldön bizonyára óriási karriert csinált volna mind mérnöki hírnév, dicsőség, hivatali előmenetel, mind pedig a hozzá tartozó javadalmazás terén. Ez azonban idegen volt hazafiságától, magyarsága vállalásától. Magyar kortársaitól, hivatali feletteseitől viszont nem kapta meg az őt megillető elismerést. Kitüntetésben soha nem részesült, csak egyszer kapott írásbeli dicséretet Baross Gábor minisztertől. A következő generáció csendben elfeledte, csak a mai utódok próbálják tisztelettel adózva feltámasztani nagy hidászunk emlékét.

FEKETEHÁZY, AZ EMBER

Feketeházy jelentős alkotásai és munkássága ellenére sem részesült semmilyen kitüntetésben, elismerésben, igaz, hogy nem is vett részt semmilyen tülekedésben, s nem is kívánta ünnepeltetni magát. Szerény ember volt, akit kielégített az a tudat, hogy fontos és szép műveket alkotott. Egyetlen alkalommal kapott írásbeli dicséretet Baross Gábor minisztertől, de sem a komáromi Erzsébet-híd, sem a Ferenc József híd átadásán résztvettek névsorában nem találjuk.
A szegedi hídon is csak 1935. augusztus 11-én vasárnap helyezte el a Magyar Mérnök- és Építész Egylet a tiszteletére készíttetett emléktáblát, Tápay Dezső szobrászművész alkotását. Az avatáson H. Pap István, az Egylet szegedi bizottságának elnöke mondott beszédet. Itt Feketeházy tiszteletére már a főispán és a város polgármestere is megjelent és koszorút helyezett el.

A szegedi közúti Tisza-híd

A szegedi átkelő megvalósítására 1880. július 1-én írtak ki nemzetközi pályázatot szeptember 1-i beadási határidővel. A pályázati feltételek szerint a pályázaton csak azok vehettek részt, akik a híd megépítésére is vállalkoztak. Így tervező mérnökök csak vállalkozó cég útján pályázhattak. További feltételek voltak, hogy a költségek az egymillió-kettőszázötvenezer forintot nem haladhatják meg, a főnyílás legalább 110 méter legyen, továbbá – esztétikai okokból – a vasúti hidaknál általában alkalmazott párhuzamos övű rácsos tartókkal nem lehetett pályázni és a kivitelezéssel megbízott pályázónak a szerződési összeg tíz százalékát a szegedi Magyar Királyi Adóhivatalnál letétbe kellett helyeznie. Tehát csak jelentős tőkével rendelkező vállalkozók tudtak a pályázaton részt venni.

A FEDEZETHIÁNY

Feketeházy tervét a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának (MÁVAG) ajánlotta fel, de „…a gyár ezévi költségvetésében az említett tervek megvételére a fedezet hiányzik, sajnálatomra elfogadhatónak nem találta” – szól az igazgatóság döntését tudató 1880. augusztus 11-én kelt válaszlevél. Ezután ajánlotta fel tervét Feketeházy a francia Eiffel cégnek, akik először idegenkedtek annak megvételétől, mert attól tartottak, hogy rossz fényben tünteti fel a céget, ha kitudódik, hogy idegen tervvel pályáznak. Feketeházy 1880. augusztus 9-én szerződést kötött Schickedanz Albert építész-festőművésszel (Műcsarnok, Szépművészeti Múzeum és Millenniumi Emlékmű építészeti részének későbbi tervezőjével) a híd építészeti részének megtervezésére, ennek a szerződésnek a szövege ismert, de ezt Gyengő László (az Eiffel cég megbízottja és a hídépítés későbbi vezetője) augusztus 19-én kelt levelében is rögzíti. Eiffelek a kért 5.000 forintot nem adták meg a tervért, de győzelem esetére 10.000 forint fizetésére tettek ígéretet. Feltétel volt, hogy „…egy szót se szóljanak senkinek, míg a tervbírák ki nem mondották véleményüket”. Határidőre 12 tekintélyes európai cég összesen 23 pályatervet nyújtott be. Eiffel cég is két tervvel pályázott. A bíráló bizottság 1880. szeptember 16-án döntött és az Eiffel által benyújtott második tervet nyilvánította győztesnek. Ez volt Feketeházy terve!!

 EIFFEL SZEGEDEN

Eiffel Szegedre jött és október 19-én aláírta a szerződést. Bár a Péter Lloyd című napilap már szeptember 19-én megírta, hogy a tervet Feketeházy készítette (és utána több újság is tudósított erről) és az Építő Ipar című műszaki hetilap október 21-én kelt, Feketeházy által írt levelet is közölte, melyben jogainak védelmében leszögezte, hogy a tervet ő készítette, hazánkban sokáig az a nézet tartotta magát, hogy a terveket az Eiffel cég készítette. A híd átadásának közelgő félévszázados évfordulója alkalmából Móra Ferenc, a kitűnő író és múzeumigazgató 1933. február 5-én a Délmagyarország c. lapban „Kit ünnepelünk?” című tárcacikkben írta meg – korábbi híradásokra hivatkozva –, hogy a híd tervezője Feketeházy János. Móra felkérésére Lósy-Schmidt Ede az általa felkutatott dokumentumok alapján bizonyította be, hogy a híd Feketeházy tervei szerint épült.

A LEGSZEBB HÍD

A hidat – mely a bíráló bizottság 12 oldalas jegyzőkönyve szerint mind külső csínyre, mind alakjára nézve messze felette áll vetélytársainak – 1880. december 14-én kezdték építeni és 1883 szeptember 13-án ünnepélyesen átadták a forgalomnak. Délig ingyen lehetett átmenni, de délután is, a rossz idő dacára nagy volt a forgalom. Ezen a napon 12.787 személy ment át rajta.
A felsőpályás híd a folyómedret egy ívvel, az ártéri részt három ívvel hidalta át, alépítményeit a Gregersen G. és Fia cég, a vasszerkezetet az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság resícai és aninai gyára készítette.

Forrás: Szeged Panoráma

The post A SZÖGEDI HÍDEMBÖR SZÜLINAPJÁN appeared first on Szögedöm.hu.

E napon született… 1776 Ígéret (május) hava 7.-én, a Vazs megyei Egyházashetyén 
Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel …

Berzsenyi Dánielt köszöntjük ma a 150. szülinapjára Juhász Gyula által írott versével…

A tikkatag magyar nyár napja barnúl
Bús homlokán és bágyatag szemén,
Konok szivében csöndes zivatar dúl,
Elverve dús vetése : a remény !

Pipája füstöl és haragja lángol,
Eszébe jut bírája : Kölcsey
S felködlenek a római világbol
Komor lemondás zordon hősei.

S boldog Horácra gondol, aki bölcsen
Borral, leánnyal megelégedett
S kevély nyakán dagadnak kék erek.

Ki itt a költő és magyar, ha ő nem ?
S míg döngő lépte mély homokba fúl,
A szilvafán egy vén harkály gyalúl.

A szilvafai vén Gyalunk, azaz Juhász Gyulánk Berzsenyi-költeménye először a Magyarország lap 1921 június 19.-ei számában jelent meg. Vélhetően Berzsenyi Dániel 150. szülinapjára vagy annak alkalmából írta. Azután szerepelt a Hárfa (1929) kötetében is…

Tanuljuk hát e gyöngyszemet, és szavaljuk együtt gyermekeinkkel, ahogy magyar emberhez illik…

Aki pedig a Balatonra látogat, különösen annak dél-nyugati tájára, annak esőben, de égetően tikkatag vakmelegben is ajánlott Nikla !

Keressen rá Somogy vármegyében nagyító lencsénkkel Niklára !

Hűvösebb időben érdemes ellátogatni Berzsenyi birtokára. Egy fél órácska gépkocsizással 200 évet utazhat a derék Magyar Gondolkodó :

Berzsenyi Dániel Emlékház – Nikla

Az 1811-ben épült kis udvarházában, Niklán 1954-ben alakították ki a Berzsenyi Emlékmúzeumot.
A szovjet hadsereg, azaz a 2. Ukrán Front (Второй Украинский фронт) alaposan kifosztotta a család udvarházát… Csak az utódok rendkívüli bátorságának köszönhetően menekültek meg a hagyaték értékes darabjai… A dédunoka saját személyes holmijai helyett a nagyrabecsült ős kéziratait mentette… a kisorosz (ukrán) horda elől…

A Berzsenyi-ház csöndes termeiben ma a költő személyes tárgyain túl találhatóak a levelei, valamint költeményeinek kéziratai és azok nyomtatott változatai is, valamint kedvelt pipái, tollai és népi hangszerei is…

Berzsenyi … A Hetyei Szülőház meg a Niklai Múzeum parkjába illik e fönti Gyalu-költemény !

Berzsenyi Dániel emlékháza (Egyházashetye) – Kép : Vadaro

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Költészet !

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Lócás, pados pihenő mellé…
hogy a leecsüccsenők olvashassák…
Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően…
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor fölkelnek… világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte… Ahogyan hajdan Tuhudún népe köszöntötte Áldumás Csillagát napnyugodotkor…

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Egyházashetyén meg Niklán, a Berzsenyi Dániel Emlékházakban, ill. azok udvarán világol majd e költemény… Berzsenyi !!!

The post Berzsenyi szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL !

Több, mint két évtizede, egy negyedszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se ideje !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne jobban Ő, ha onnan Föntről letekint ?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki érti Őt !

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi, hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady máig tolakodón hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula Szögedön születött, 1883 április 4.-én, és Szögedön is húnyt el 1937 április 6.-án.
Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja !

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Dajkája néhány napra rá más Szabadkán szoptatta…

Szabadkai emlék

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!?
A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve :

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Ebben egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett. Tömörkény szülő-állomása azonban valóban túl élte ezt is.
(Cserébe a kommunistáink verték szét szép szögedi házát.)

Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével akár egy Tömörkény-negyed !!!

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… Régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is akár ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, mög a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én nem búsulok !
Töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ (2018)

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

Szabadkai emlék

A márciusi láz – Juhász Gyula

The post JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Szögedöm.hu.

Hasonló állomások sora hirdette, hogy e vasút és az állomásai Egyazon Országhoz tartoznak…
Magyarországon végigvonatozva az állomások is hirdették mind az együvé tartozást !
Ezért is oly hasonlatos például a Szegedi és az (azóta oláh megszállás alatt álló, de) még álló Aradi Pályaudvar…

… És a (szándékoltan) teljesen hasonló téglákból is épült szépség, az Aradi Állomás :

Más nézetből, a vasút felől :

De más irányokban is hasonló szépségeket láthatunk…

Szegeden meg Aradon e két gyönyörű Pfaff-pályaudvar ma is áll, de nem volt ilyen szerencsés a legalább oly szépséges Debreceni Nagyállomás…

Debrecen lebombázott Nagyállomását a nemzetvesztő szocializmusnak nem sikerült újjáépítenie.
A kommunizmus a bombázásba rokkant pazar épületet helyreállítás helyett szétverte és egy vasbeton barmolmánnyal helyettesítette be, amely ma is a Város hegeként éktelenkedik Debrecen arculatán, egyre több sebbel éktelen ábrázatán…

Pfaff Ferencünk öröksége ma egyre fogy !
Avatatlan, tudatlan döntéshozók eggyre bontják a kisebb nagyobb szabványépületeket, amelyek Magyarországot jelentették… pl. eszetlenül Pfafftalanítottak az Észak-Balatonon… csaknem minden kis falu bájos bakterháza bontás áldozata lett…
A Szegedi Teherpályaudvar patinás épületei is bontás előtt állnak a hozzá nem értő balvezetés és a MÁV pesti káderkörének homályában…
Megvan azonban a tervem !

Pfaffeum !

Őrizzük meg Pfaff örökségét !
… hogy Magyarország ne múlt idő legyen, hanem gazdag és szebb jővő !!!

Ajánlott olvasmány:

A DEBRECENI PÁLYAUDVAR PUSZTULÁSA

The post PFAFF-NAPON – PFAFF FERENC SZÜLINAPJÁN appeared first on Szögedöm.hu.

Több, mint két évtizede, egy nagyadszázada sürgetem : Emlékházat Juhász Gyulának!

De Szeged balvezetésének erre se esze, se gondja, se pénze !

Mi marad hát ?!

OLVASSUNK JUHÁSZ GYULÁT! – SZAVALJUNK JUHÁSZ GYULÁT! – LEGALÁBB A SZÜLINAPJÁN!

Minek is örülhetne Ő jobban, ha letekint onnan Föntről?! … Mint ha olvasnánk meg szavalnánk Őt…

Szörözzünk hát örömet Igaz Magyar Költőnknek, mög mindön magyarnak, aki Őt érti!

Juhász Gyulát máig is alig ösmeri a szögedi hát még a vidéki (nem szögedi) magyar olvasó.
A hangos, botrányos Ady hírös, míg a mi szerény csöndes Juhász Gyulánk költészete meg a feledés homályába enyészik. Az oskolai tanórákon túl nemigen bújja senki szép versös köteteit…

Juhász Gyula hónapja április. Szegeden született, 1883 április 4.-én, és Szegeden is húnyt el 1937 április 6.-án. Maga is úgy vallotta : Április az Ő hónapja!

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt – tavaszi anda hold –
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt. […]

Most is holdtölte van… mint amikor Gyalunk született…

ÁPRILIS BOLONDJA !

Csak kérdezzünk meg bárki gyermeket a közelünkben, hány Juhász Gyula verset tud(na) elszavalni!? A közoktatásban is többször olyan súlyos a csapodár botrányhős, mint a bús rögéhöz hűségös, tősgyökös szögedi vérünk. Pedig… Lehetne ez másképpen is !

Juhász Gyulának viseli persze nevét utca és iskola, egy szobra is van, sőt a bolonyai EUr-idiótizmus előtt még főiskolája is volt, de bizony Neki még egy emlékszoba sem jutott a tulajdon szülő városában.
Ajánlott olvasmány : Emlékházat Juhász Gyulának!
Szülőházát még a frissen alapított Szegedi Egyetem klinika-építési lázában bontották el – fanyar módon ezzel éppen – Költőnk alapbetegségét, a búbaját (beteges, idegen szóval „depresszió”-ját) fokozva. Könnyes tekintettel búcsúzó érzéseiről így írt a hatrongyosi öreg szülőházából kiűzetve:

„A szülőház, amelytől Móra Ferenc a középiskola után búcsút vett, ma már csak emlékben él. Lebontották, mint ahogy nálunk általában a nemzeti sportok közé tartozik a költők szülőházának lebontása. Pindaroszét még az ellenség is megkímélte, de nálunk félnek tőle, hogy a példa vonz és még egy költőnek kedve támad, hogy megszülessék benne.

Könnyű volt Tömörkény Istvánnak – mondogatta egy szegedi poéta, amikor Dugonics András szülőházának lebontása után az övére került a sor – , Tömörkény a ceglédi állomáson született. Az állomásokat pedig bajosabb lebontani.” – Egészen nagyot tévedett ! Hiszen a II. Világháború brit-amerikai bombázása sok hasonló kincsünket tönkretett.
Manapság gyakran járok Cegléden, az állomáson. A Tömörkény-szülőház (állomás) melletti (azzal egyidős) vasúti raktárépületet éppen most hagyja enyészetre a tervtelenség „modern” indulatja. Hiszen leégett… a tetőt meg ugye képtelenség lenne visszarakni, így békeidőben… állami, vasúti pénzekből… Pedig lehetne benne Tömörkény-kiállítás, vagy akár a környékével egy Tömörkény-negyed !!!

Tömörkény (máig álló) szülőháza, a Ceglédi állomás 2023 Szelek (április) hava 4.-én…
Pfaff Ferenc tervei szerint épült, mint (a Történelmi) Magyarország legtöbb állomása…

Gyalunk szobra a Tisza felé néz, a Várostól el… régi viták tárgya ez…
A talapzatán eggy verse áll, pedig égtájolva lehetne négy is ! Pl. a hátán az ÁPRILIS BOLONDJA …

Épp e szobra talpán, möeg a Város hírös „(évtizeden át nem) zenélő szökőkútján” (is) álló verséről, a „Szeged”-ről még nem jelent mög érdemi tanulmány sem. Ahogy Zsoldos Sándor, irodalomtörténész mögjegyözte: „Talán azok, akik e vers sorsáról döntöttek, sem jutottak tovább a címénél! Hiszen ha jutottak volna, bizony az nem állna ma itt!”

Juhász Gyulát ma sem igen olvassák, csak takaróznak inkább a nevével. Épp e „Szeged” verse zengi :

„Mert búsulásra volt itt mindig ok,
Ugye bajtársak, ugye magyarok?”

– Hát én töretlen küzdök érte, hogy ez megváltozzon gyökeresen, azaz deákul szólva: „radikálisan”!
Legyen a Városa, Emlékházának Városa, ahol minden(ki) a helyére kerül!

Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS

…és e kevéssé ismert kötete is : JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ

Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.

Ajánlott olvasmány még:

ÁPRILIS BOLONDJA

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK – HALÁLA 75. ÉVFORDULÓJÁN

EMLÉKHÁZAT JUHÁSZ GYULÁNAK! – HALÁLA 80. ÉVFORDULÓJÁN

PÉTER LÁSZLÓ – IRODALMI MÚZEUM SZEGEDEN

The post JUHÁSZ GYULA 140. SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL! appeared first on Szögedöm.hu.

Apja uradalmi írnok volt Csatádon. Könnyelmű életmódja igen sok bánatot okozott a költő édesanyjának, akinek folytonos szomorúsága nagy befolyással volt a költő később kifejlődött búskomorságára.

Sophie von Löwenthaalhoz fűződő reménytelen szerelme elmélyítette kedélybántalmait, s életének utolsó hat esztendejét a döblingi pszichiátriai szanatóriumban töltötte, Széchenyivel egy fedél alatt, és ott is halt meg.

Lenau műveinek hangját a világfájdalom és a melankólia határozza meg. Tájköltészetében új, expreszív nyelvet talál.
Kora szabadságeszméinek kifejezője politikai lírájában, és eposzaiban (Johannes Žižka; Az Albigensek) is.

Érdekes darabja a Savonarola (1837, verseposz) is.

Hatott rá a magyar zene és népköltészet. Az ország tájainak és életképeinek ábrázolásával ő fedezte fel a Magyarországot a világirodalom számára.

Német nyelven és magyar fordításban több kötete jelent meg.

Egyik legnagyobb irodalomtörténészünk, Szerb Antal így ír Róla:

„Számunkra Lenau költészete főképp azért érdekes, mert furcsa módon kihallatszik belőle Lenau magyarországi gyermekkora. A magyar föld nemcsak témáin hagyott nyomot, — e tekintetben inkább csak a magyar exotikum, a cigány, a csárda, a puszta szerepel, az is erősen romantikus stilizációban — hanem ennél is sokkal érdekesebb az a meghatározhatatlan valami Lenau versmelódiájában, hasonlataiban, látásának módjában, ami miatt néha úgy érezzük, mintha Vörösmartyt vagy Petőfit olvasnók német fordításban. Valami titokzatos magyar hang, annál erősebben érzékelhető, mert egészen idegen környezetből tör ki.” – A világirodalom története. (Magvető Kiadó, Bp, 1989. 599. o.)

Szülőfalujában a ma oláh (romániai) megszállás alatt élő Csatádon, mai nevén Lenauheimben a 18. századi postaállomás és fogadó, ma Lenau-múzeum. Nikolaus Lenau szobra pedig a polgármesteri hivatal előtt pedig áll…
Csatád másik nagy szülötte Járosy Dezső (1882. december 7. – Eger, 1932. szeptember 13.) bánsági magyar zeneesztéta, kritikus, orgonaművész, zeneszerző. Neki emléke nincsen…

Ajánlott oldal: Lenau Egyesület: http://lenau.hu

The post Lenau szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.