Aktualitásként : Dr. Szlávik sokkoló története a közelmúltból

Talán nem csak a sors „fintora”, hogy az oláj pestis napja lett az AIDS világnapja is… Erdélyt kifosztó keleti szomszédaink persze nemzeti ünepként dajdajoznak… No persze méltó kritika ez ránk is: Gyáva népnek nincs hazája !

Korunk pestisének az igen nagy valószínűséggel mesterséges AIDS-nek is az ünnepe ez a nap. Így… Akár harmadik pestisként ünnepelhetjük e napon az új mesterséges vírust, a kis kovidot is !!!

De valójában minek is az „ünnepe” ez a nap ? – Bizony, Trianon napjához hasonlatos „ünnepünk” ez nekünk…
1918. DECEMBER 1. – GYULAFEHÉRVÁR – oláh nemzeti ünnep

Talán érdemes már a legelején egy kicsit a fogalmakon is elidőznünk, mi több helyretenni azokat !!!
Szinte már mi magunk sem ismerjük saját szavaink jelentését.
valah – az „oláh” középkori, vagyis eredeti Európa-szerte ismert neve.
oláh – (kunokat követő) keleti szomszédunk népneve magyarul.
oláj – magyar „oláh” szavunk szögedies alakja (Ládd még: olájalma, stb.)
román – 1.) római elemeket idéző építészeti stílus (ilyen pl. A Jáki, Lébényi, meg a Zsámbéki Templomunk) 2.) tudatos és módszeres történelemhamisítással az „oláh” népnév új váltószava (szinonímája); magyar rész(ünk)ről gerinctelen túludvariaskodással az „oláh” népnév „hivatalosan” gyáva magyar változata.

Román (stílusú) templomok Magyarországon – Romanesque Churches in Hungary (a gyöngélkedők kedvéért) – Ják, Lébény és Zsámbék „román” temploma.

A Haza teljességének helyreállítása érdekében a föladatunk persze nem az utobbi évszázadban bevett „magyaros” síránkozás lenne, hanem a tanulságok levonása és a sikeres magyar kiút kijelölése.

Hányan tudják ma kitől is származik e sommás mondás ?
„Erdélyt nem a román katonák nyerték meg, hanem a magyar ANYÁK veszítették el.” 
A trianoni országvesztés történelmi előzményei (I. rész)

< Erdély címere

Erdély.lap.hu

Márton Áron püspök úr (nem eleget idézett) mondása, hogy: 
„Nem a politikusok és nem a katonák nyerték meg Erdélyt, hanem megnyerték a román anyák, akik szültek …

Bővebben itt:  GAZDA JÓZSEF Az önfeladás mechanizmusai – Hitel 2002. július – EPA

A magyar nemzetiségűek aránya Erdélyben 2002-ben (még meleg színekkel)

A megoldás, az orvosság sebeinkre: Népesedés ! Ilyen egyszerű. Amit elvett az oláj túlnépesedés, azt visszahozhatja a magyar (helyre)népesedés. Ha van még rá magyar hajlandóság. Ha az Erdélyért sírdogálók a gyermekáldás dolgában is oly áhítatosak lennének, csak néhány évtized, talán egy évszázad… egy török áfiumnyi (150 évnyi) idő sem kell…
Erdély visszatérhet !
Igen, Erdély újra magyar lehet – a természetesen magyar – népességi többséggel. Ma már az erdélyi olájok sincsenek szaporodóban… Most miénk lehet a terep. Itt a történelmi alkalom ! Aztán már csak egy népszavazás kérdése, mint a rác nép ősi fészkében Rigómező (Koszovó) vidékén tették az albán túlnépesedők… Az EU is bólogat majd… Gyáván. És elvtelenül ! Mint Koszovó népszavazása után is tette.

Márton Áron szobra Szászrégenben

Erdély.lap.hu

Ne feledjük: A 23 millió románnal riogató balmagyarok bizony képesek voltak minden korábbi hazaárulót alulmúlni :
Erdély oláh kézre kerülését (a D209-essel) ünnepelgetni Budapesten !

Lehet-e ennél orcátlanabb hazaárulással előállni Magyarországon ?

Talán a Tatárdúlást, a Muhi Vész napját együtt ünnepelni a mongol elnökkel Batu kán képe alatt, vagy
Mohácsot a török szélső jobb vezetőivel… Szülejmán szultán arcképe alatt…
Ünepelve az „ünnepileg lefejezett” 2000 ártatlan polgári magyart is…

Már amennyiben ezek azoknak nemzeti ünnepei volnának…
De nemzeti tragédiáink nekik nem ünnepnapjaik. Az olájok viszont dőzsölnek e napon, hivalkodva vigadva a mi nyomorúságunkon…

Erdély oláh kézre kerülését ünnepelni Budapesten ! Ünnepelni a nemzethalált. Döbbenet ! Egy magyarellenes miniszterelnökkel az élen…
Miért nem a Bécsi döntéseket – Erdély északi felének visszacsatolását – ünnepelgetjük mi Bukarestben ?! Ennek legalább volna értelme ! Erre azonban soha nem tett még – talán gondolatban sem – kísérletet egyetlen egy politikusunk sem. Egyetlen egy magyar politikus sem !!!

Már a többség elfeledte, de az oláj fasisztákkal együtt, magyar ellen ünnepelni a gyurcsótányi fölforgató elemek szerint nem is volt sértő, bezzeg az országunkat fölprédáló szovjet ostromgyűrű budai hős magyar védőinek kitöréséről megemlékezni, az bizony súlyos fasiszta gondolat…
Hol élünk ? Melyik nép hazájában ?

Az oláj fasiszták fölvonulásának napja… Az oláj fasiszták fölvonulását még a Népszabadság is hitelesen bemutatta képsoraiban… (http://nol.hu/galeria/000007251/000487041/)

…ahogy egy érett nemzet ünnepel… vagy ahogy a tolvaj örül a koncnak ?!
Romulus és Remus az anyafarkassal… csak Rómánusz hiányzik, akinek csak az apafarkas jutott…
Erdélyben, ahol a szittya Dákországot lerohanó rómaiak után helyreállott a hun-székelység Csabafölde…
Majd a Valah Vész napján az antimagyarok által tépetett országból kiharapták Erdélyt a székelyekkel…

Előbb egy (D209-es) magyarellenes ügynök miniszterelnökként, majd egy Nemzeti Színházunkat fölforgató ingyenélő ratyi – az antimagyar nyalföldi ratyika – ünnepelgetette az oláh megszállást… az oláh pestist…

Román ünnep a Nemzetiben
Ízléstelenség: Alföldi színházában koccintanak Erdély elcsatolására (Magyar Hírlap 2010-11-17)

És ez az ember még él… Magyar Közpénzen él !!!

Mára ez már egy rémkép emlékévé fakulhatött volna. De a honvesztők komolyan gondolták, mint a fekaszaporítást… meg a fasiszlám behozatalát… magyar pénzen… a magyar adósanyargatottak pénzén… a dolgozók adóján és jövedelmén … AIDSes nigránsok importját…

Hogyan is kellene hát barátkozni a csonkországunk maradékánál nagyobb magyar területen hízó szomszédunkkal ?! Hát… Nehéz…
Először is: Barátkozni nem nekünk kellene ! Mi esetleg keresztényi módon megbocsájthatunk. Bár ez sem lesz könnyű. Először is a NÉPSZAVAZÁSOKnak kellene lezajlaniuk a Történelmi Magyar Területeken !!!
A Wilsoni elvek szerint… néptöbbségi alapokon !!! Mintának áll itt az alábbi mondolatom :

ARANY JÁNOS VÁROSA – NAGYSZALONTA – NÉPSZAVAZÁS 2020

Barátkozás ? Legyen ! Szervezzenek a területrablók „Bécsi-döntések” évfordulóit Bukarestbe !
Erdély Visszatér Ünnepségek Bukarestben !
Koccintsanak együtt velünk a wilsoni elvekre ! A néptöbbségi igazság elvének érvényére ! Ígérgessék, hogy megvalósítják azokat ! Vagy még inkább az ígéretszegő (régiesebb szóval „áruló”) 1916-os dél-erdélyi oláj betörés visszavágójaként megesett magyar-német bukaresti bevonulás évfordulóját lenne érdemes megszervezni Bukarestben ! De szép karnevál is lenne !
Az lenne az oláj-magyar barátság igazi próbája. Amilyen gyáván ünnepelgettek akkor – 1916-ban Bukarestben a magyar csapatok bevonulásakor – a civilbe bújt oláj katonaszökevények, oly vígan és önfeledten mulathatnának most is!
Ajánlott olvasmány Maderspach Viktor: Az oláhok vérnyomán a Fekete-tengerig
Hát lássanak hozzá a Schengenbe vágyó barátaink ! A mi valódi vezetőink pedig kegyesen elfogadhatnák a kedves barátkozó, sőt talán engesztelkedő meghívásokat ! Egyszer végre akár magyarul is viselkedhetnének ! 

Mit is jelentett az olájok hatalomátvétele Erdélyben ?!

Wass Albert: Így érkezett Románia Kolozsvárra (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=ktlo6mzkq6s

A „Kárpátok őre” csak egy azon több ezer elpusztított magyar emlékműből a gúnyhatárainkon túl, az elbitorolt (máig jogellenesen megszállva tartott) területeinken, melyekről nem is beszélünk, sőt, amelyeket nem is számolunk… Itt az idő számbavenni őket ! Itt az idő újra fölállítani őket !!!

Aztán Erdély néhány borús háborús évre fölszabadult…
No persze nem az egész, csak az akkoriban is túlnyomó magyar többségű északi része.

A második bécsi döntés során Magyarországnak (vissza)ítélt terület (Észak-Erdély)

De hogyan is viselkednek a haramiák ha végre hozzájutnak a konchoz ? Hogyan is rendezte le a köpönyegforgató nagy Románia (a 2. Világháború legnagyobb köpönyegforgatója és haszonélvezője) Erdély második „hivatalos” elbitorlását ? Lássuk !
Oláj gyilkos gárda (Maniu Gárda) – Magyar Holokauszt Erdélyben (1944)

Ezt minden magyarnak látnia kell ! És emlékezni rá ! Így viselkednek ők ! Az elbitorolt földjeinken. Mint mondottam: a „barátkozás” folyamatában először is… nehéz lesz nekik megbocsájtani !

De magyarnak Erdélyben nem a megbocsájtás, vagy a barátkozás az igazi föladat !

Erdély magyar volt, és csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy az lehet-e megint !

Kívánjuk – nem engedve a 48-ból, meg a 12 pontjából – 
Erdély unióját Magyarországgal !

Szögedi mestör képével emléközve Erdély visszatértének (1940) Karácsonyára:

A cifraszűrös karácsonyi angyalka hazahozza Erdélyt… (a meggyötört, széttépett magyar nemzettesthez) hogy újra, békében együtt ünnepelhessünk…

Dr Sz L

Korábbi olvasói hozzászólás:
cleofide1731
Date: 2016. dec. 2., P, 8:52

Erdélyt nem a magyar anyák veszítették el, hanem az úrhatnám magyar férfiak.
Azok az ellabancosodó földbirtokosaink veszítették el, akik román jobbágyokat telepítettek be a földesuraknak sokkal kedvezőbb feltételekkel Havasalföldről és Moldáviából. Ott ugyanis a cigány rabszolgaság gyakorlata (csupán 1861-ben törölték el az összes román területen) olyan, versenyhelyzetet teremtett, hogy a román jobbágy (1864-ig, mikor a jobbágyságot is eltörölték) sokkal, de sokkal kedvezőbb helyzetet talált Erdélyben. Persze, 1861/64 után már a romák özönlöttek főként hozzánk (mármint a beások, nem a lovárik). Tehát ez 100%-ig a mi sarunk.

Lásd: Aferim!

Erdélyt nem elsősorban a magyar anyák vesztették el, hanem a román anyák nyerték meg.

Ha Trianon kialakulásáért (így Erdély elvesztéséért is) magyar bűnösöket kell keresnünk, akkor elsősorban az idióta és hazaáruló Károlyi Mihályt és bűntársait kell megemlíteni, akiknek gazembersége a magyar történelemben példa nélküli. Ilyen értelemben is üdvözlendő tény, hogy Károlyi Mihály szobra végre elkerült a Parlament épülete mellől (ideje lenne végre teljesen beolvasztani).

Édes Erdély

Viszontválaszom :

A kártyolyi szobornak a Tétényi Komcsi Szoborpark a helye! Az illő vörös fröccsentéssel…
Emlékezni és emlékeztetni kell !!!

Milyen érdekes! Sose hallottam még, hogy valaki tanár a komcsi szoborparkba vitt volna osztálykirándulást…
Pedig minden gyerekre ráférne széles e Hazában !
Ha a vírushiszti végre enyhül kezdhetnének a tanáraink végre tiszta lapokkal…

Dr Sz L

The post Két pestis egy napon! – Valah Vész és AIDS appeared first on Szögedöm.hu.

Petőfi Sándor: Erdélyben – Végvári Tamás szavalatában

Barangol és zúg, zúg az őszi szél.
Csörögnek a fák száraz lombjai,
Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én!
Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,
Mint nősirást az égiháború.
Egy nemzet és két ország hallja meg,
Mi bennem eddig titkon forra csak,
S amit keblemből mostan kiröpítek,
Mint a volkán az égő köveket.
Az forra bennem, az fájt énnekem,
Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy
E kétországos nemzet a magyar!
Ez tette lelkem pusztává, a bánat
Pusztájává, hol egy tigris lakik:
A vérszemű, a lángszemű harag.
Oh e vadállat hányszor verte el
Magányos éjim csendét, amidőn
Besüvöltötte puszta lelkemet! –
Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,
Hogy szétrepesszük a szent levelet,
Mit diadalmas őseink írának,
Szivök vérébe mártván kardjokat?
Kettészakadtunk, és a szép levélből
Rongyok levének, miket elsodort
És sárba dobott a századok viharja.
Lábbal tiportak bennünket. Könyűket
És jajkiáltást küldöttünk az égbe,
De panaszunkat az be nem fogadta.
A rabszolgákat nem hallgatja az meg,
Mert aki jármot hágy nyakába tenni,
Méltó reá, hogy azt hurcolja is,
Míg össze nem dől a korbács alatt.
Tartottunk volna össze: a világ most
Tudná hirünket, nem volnánk kizárva
A templomból, hol a nagy nemzeteknek
A tisztelet tömjénét égetik.
Tartottunk volna össze, nem törölnénk
Szemünkből annyi fájdalmas könyűt,
Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel
Történetünknek sötét lapjait.
A porszemet, mely csak magában áll,
Elfúja egy kis szellő, egy lehellet;
De hogyha összeolvad, összenő, ha
A porszemekből szikla alakúl:
A fergeteg sem ingathatja meg!
Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,
Amit mondtam, nem új, de szent igaz.
Az események romboló szele
Nem fú jelenleg, és a porszemek
Nyugton hevernek biztos helyökön;
De ha föltámad a szél, mielőtt
Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre
A nagy világnak minden részibe,
És soha többé meg nem leljük egymást.
Iparkodjunk. A század viselős,
Születni fognak nagyszerű napok,
Élet-halálnak vészes napjai.
Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen
Az eljövendő óriásokat.
Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,
Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!
Ki legelőször nyujtja ki kezét,
Azé legyen a hála s a dicsőség;
S ki elfogadni azt vonakodik?
Annak porára szálljon minden átok,
Melyet sirunkra majd virág helyett
Ültetni fognak maradékaink,
Kiket örökre megnyomoritánk!

Petőfi Sándor
Koltó, 1846. október 26.

A máig oláj (rumuny) megszállás alatt álló Erdély :
sárga színnel a történelmi Erdély, azaz Belső-Erdély

barnással pedig a Partium és a Temesköz (a Bánság keleti része)

kékkel pedig Oláhország („Ó-Románia”), Moldva és Havasalföld uniója a szintén megszállás alatt álló bolgár-török-tatár Dobrudzsával…

A csaknem évszázados ethnikai piszkolgatások – máig folyó módszeres betelepítések – után töredékére olvadt és anyaországa által is rendre cserbenhagyott magyarság…

Erdély magyar néprajzi tagolódása

Gyermekeinknek tartozunk annyival, hogy e remek költeményt megtanítjuk nekik és örökre a szívükbe írjuk a 175. szülinapján…

The post ERDÉLYBEN – e nap verse – a 175. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.

Talán nem csak a sors „fintora”, hogy az oláj pestis napja lett az AIDS világnapja is… Erdélyt kifosztó keleti szomszédaink persze nemzeti ünepként dajdajoznak… No persze méltó kritika ez ránk is: Gyáva népnek nincs hazája !

Korunk pestisének az igen nagy valószínűséggel mesterséges AIDS-nek is az ünnepe ez a nap. Így… Akár harmadik pestisként ünnepelhetjük e napon az új mesterséges vírust, a kis kovidot is !!!

De valójában minek is az „ünnepe” ez a nap ? – Bizony, Trianon napjához hasonlatos „ünnepünk” ez nekünk…
1918. DECEMBER 1. – GYULAFEHÉRVÁR – oláh nemzeti ünnep

Talán érdemes már a legelején egy kicsit a fogalmakon is elidőznünk, mi több helyretenni azokat !!!
Szinte már mi magunk sem ismerjük saját szavaink jelentését.
valah – az „oláh” középkori, vagyis eredeti Európa-szerte ismert neve.
oláh – (kunokat követő) keleti szomszédunk népneve magyarul.
oláj – magyar „oláh” szavunk szögedies alakja (Ládd még: olájalma, stb.)
román – 1.) római elemeket idéző építészeti stílus (ilyen pl. A Jáki, Lébényi, meg a Zsámbéki Templomunk) 2.) tudatos és módszeres történelemhamisítással az „oláh” népnév új váltószava (szinonímája); magyar rész(ünk)ről gerinctelen túludvariaskodással az „oláh” népnév „hivatalos” gyáva magyar változata.

Román (stílusú) templomok Magyarországon – Romanesque Churches in Hungary (a gyöngélkedők kedvéért) – Ják, Lébény és Zsámbék „román” temploma.

A Haza teljességének helyreállítása érdekében a föladatunk persze nem az utobbi évszázadban bevett „magyaros” síránkozás lenne, hanem a tanulságok levonása és a sikeres magyar kiút kijelölése.

Hányan tudják ma kitől is származik e sommás mondás ?
„Erdélyt nem a román katonák nyerték meg, hanem a magyar ANYÁK veszítették el.” 
A trianoni országvesztés történelmi előzményei (I. rész)

< Erdély címere

Erdély.lap.hu

Márton Áron püspök úr (nem eleget idézett) mondása, hogy: 
„Nem a politikusok és nem a katonák nyerték meg Erdélyt, hanem megnyerték a román anyák, akik szültek …

Bővebben itt:  GAZDA JÓZSEF Az önfeladás mechanizmusai – Hitel 2002. július – EPA

A magyar nemzetiségűek aránya Erdélyben 2002-ben (még meleg színekkel)

A megoldás, az orvosság sebeinkre: Népesedés ! Ilyen egyszerű. Amit elvett az oláj túlnépesedés, azt visszahozhatja a magyar (helyre)népesedés. Ha van még rá magyar hajlandóság. Ha az Erdélyért sírdogálók a gyermekáldás dolgában is oly áhítatosak lennének, csak néhány évtized, talán egy évszázad… egy török áfiumnyi (150 évnyi) idő sem kell…
Erdély visszatérhet !
Igen, Erdély újra magyar lehet – a természetesen magyar – népességi többséggel. Ma már az erdélyi olájok sincsenek szaporodóban… Most miénk lehet a terep. Itt a történelmi alkalom ! Aztán már csak egy népszavazás kérdése, mint a rác nép ősi fészkében Rigómező (Koszovó) vidékén tették az albán túlnépesedők… Az EU is bólogat majd… Gyáván. És elvtelenül ! Mint Koszovó népszavazása után is tette.

Márton Áron szobra Szászrégenben

Erdély.lap.hu

Ne feledjük: A 23 millió románnal riogató balmagyarok bizony képesek voltak minden korábbi hazaárulót alulmúlni :
Erdély oláh kézre kerülését (a D209-essel) ünnepelgetni Budapesten !

Lehet-e ennél orcátlanabb hazaárulással előállni Magyarországon ?

Talán a Tatárdúlást, a Muhi Vész napját együtt ünnepelni a mongol elnökkel Batu kán képe alatt, vagy
Mohácsot a török szélső jobb vezetőivel… Szülejmán szultán arcképe alatt…
Ünepelve az „ünnepileg lefejezett” 2000 ártatlan polgári magyart is…

Már amennyiben ezek azoknak nemzeti ünnepei volnának…
De nemzeti tragédiáink nekik nem ünnepnapjaik. Az olájok viszont dőzsölnek e napon, hivalkodva vigadva a mi nyomorúságunkon…

Erdély oláh kézre kerülését ünnepelni Budapesten ! Ünnepelni a nemzethalált. Döbbenet ! Egy magyarellenes miniszterelnökkel az élen…
Miért nem a Bécsi döntéseket – Erdély északi felének visszacsatolását – ünnepelgetjük mi Bukarestben ?! Ennek legalább volna értelme ! Erre azonban soha nem tett még – talán gondolatban sem – kísérletet egyetlen egy politikusunk sem. Egyetlen egy magyar politikus sem !!!

Már a többség elfeledte, de az oláj fasisztákkal együtt, magyar ellen ünnepelni a gyurcsótányi fölforgató elemek szerint nem is volt sértő, bezzeg az országunkat fölprédáló szovjet ostromgyűrű budai hős magyar védőinek kitöréséről megemlékezni, az bizony súlyos fasiszta gondolat…
Hol élünk ? Melyik nép hazájában ?

Az oláj fasiszták fölvonulásának napja… Az oláj fasiszták fölvonulását még a Népszabadság is hitelesen bemutatta képsoraiban… (http://nol.hu/galeria/000007251/000487041/)

…ahogy egy érett nemzet ünnepel… vagy ahogy a tolvaj örül a koncnak ?!

Előbb egy (D209-es) magyarellenes ügynök miniszterelnökként, majd egy Nemzeti Színházunkat fölforgató ingyenélő ratyi ünnepelgetett… Mit is ?

Román ünnep a Nemzetiben
Ízléstelenség: Alföldi színházában koccintanak Erdély elcsatolására (Magyar Hírlap 2010-11-17)

Mára ez már egy rémkép emlékévé fakult. De a honvesztők komolyan gondolták, mint a fekaszaporítást… meg a fasiszlám behozatalát… magyar pénzen… a magyar adósanyargatottak pénzén…

Hogyan is kellene hát barátkozni a csonkországunk maradékánál nagyobb magyar területen hízó szomszédunkkal ?! Hát… Nehéz…
Először is: Barátkozni nem nekünk kellene ! Mi esetleg keresztényi módon megbocsájthatunk. Bár ez sem lesz könnyű.

Szervezzenek inkább a területrablók „Bécsi-döntések” évfordulóit Bukarestbe ! Koccintsanak együtt a wilsoni elvekre ! A néptöbbségi igazság elvének érvényére ! Ígérgessék, hogy megvalósítják azokat ! Vagy még inkább az ígéretszegő (régiesebb szóval „áruló”) 1916-os dél-erdélyi oláj betörés visszavágójaként megesett magyar-német bukaresti bevonulás évfordulóját lenne érdemes megszervezni Bukarestben ! De szép karnevál is lenne !
Az lenne az oláj-magyar barátság igazi próbája. Amilyen gyáván ünnepelgettek akkor – 1916-ban Bukarestben a magyar csapatok bevonulásakor – a civilbe bújt oláj katonaszökevények, oly vígan és önfeledten mulathatnának most is! (Ajánlott olvasmányul Maderspach Viktor: Az oláhok vérnyomán a Fekete-tengerig)
Hát lássanak hozzá a Schengenbe vágyó barátaink ! A mi valódi vezetőink pedig kegyesen elfogadhatnák a kedves barátkozó, sőt talán engesztelkedő meghívásokat ! Egyszer végre akár magyarul is viselkedhetnénk ! 

Mit is jelentett az olájok hatalomátvétele Erdélyben ?!

Wass Albert: Így érkezett Románia Kolozsvárra (részlet)

https://www.youtube.com/watch?v=ktlo6mzkq6s

A „Kárpátok őre” csak egy azon több ezer elpusztított magyar emlékműből a gúnyhatárainkon túl, az elbitorolt (máig jogellenesen megszállva tartott) területeinken, melyekről nem is beszélünk, sőt, amelyeket nem is számolunk…

Aztán Erdély néhány borús háborús évre fölszabadult…
No persze nem az egész, csak az akkoriban is túlnyomó magyar többségű északi része.

A második bécsi döntés során Magyarországnak (vissza)ítélt terület (Észak-Erdély)

De hogyan is viselkednek a haramiák ha végre hozzájutnak a konchoz ? Hogyan is rendezte le a köpönyegforgató nagy Románia (a 2. Világháború legnagyobb köpönyegforgatója és haszonélvezője) Erdély második „hivatalos” elbitorlását ? Lássuk !
Oláj gyilkos gárda (Maniu Gárda) – Magyar Holokauszt Erdélyben (1944)

Ezt minden magyarnak látnia kell! És emlékezni rá! Így viselkednek ők! Az elbitorolt földjeinken. Mint mondottam: a „barátkozás” folyamatában először is nehéz lesz nekik megbocsájtani!

De magyarnak Erdélyben nem a megbocsájtás, vagy a barátkozás az igazi föladat!

Erdély magyar volt, és csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy az lehet-e megint !

Kívánjuk – nem engedve a 48-ból, meg a 12 pontból – 
Erdély unióját Magyarországgal!

Szögedi mestör képével emléközve Erdély visszatértének (1940) Karácsonyára:

A cifraszűrös karácsonyi angyalka hazahozza Erdélyt… (a meggyötört, széttépett magyar nemzettesthez) hogy újra, békében együtt ünnepelhessünk…

Dr Sz L

Korábbi olvasói hozzászólás:
cleofide1731
Date: 2016. dec. 2., P, 8:52

Erdélyt nem a magyar anyák veszítették el, hanem az úrhatnám magyar férfiak.
Azok az ellabancosodó földbirtokosaink veszítették el, akik román jobbágyokat telepítettek be a földesuraknak sokkal kedvezőbb feltételekkel Havasalföldről és Moldáviából. Ott ugyanis a cigány rabszolgaság gyakorlata (csupán 1861-ben törölték el az összes román területen) olyan, versenyhelyzetet teremtett, hogy a román jobbágy (1864-ig, mikor a jobbágyságot is eltörölték) sokkal, de sokkal kedvezőbb helyzetet talált Erdélyben. Persze, 1861/64 után már a romák özönlöttek főként hozzánk (mármint a beások, nem a lovárik). Tehát ez 100%-ig a mi sarunk.

Lásd: Aferim!

Erdélyt nem elsősorban a magyar anyák vesztették el, hanem a román anyák nyerték meg.

Ha Trianon kialakulásáért (így Erdély elvesztéséért is) magyar bűnösöket kell keresnünk, akkor elsősorban az idióta és hazaáruló Károlyi Mihályt és bűntársait kell megemlíteni, akiknek gazembersége a magyar történelemben példa nélküli. Ilyen értelemben is üdvözlendő tény, hogy Károlyi Mihály szobra végre elkerült a Parlament épülete mellől (ideje lenne végre teljesen beolvasztani).

Édes Erdély

A kártyolyi szobornak a Tétényi Komcsi Szoborpark a helye!
Emlékezni és emlékeztetni kell !!!

Milyen érdekes! Sose hallottam még, hogy valaki tanár a komcsi szoborparkba vitt volna osztálykirándulást…
Pedig minden gyerekre ráférne széles e Hazában !
Ha a vírushiszti enyhül kezdhetnek a tanáraink végre tiszta lapokkal…

Dr Sz L

The post Két pestis egy napon! – Magyar tünetekkel… appeared first on Szögedöm.hu.

A kenyérmezei csata azaz a Kenyérmezei Diadal az Alkenyér (Zsibód) melletti Kenyérmezőn történt ütközet 1479. október 13-án I. Mátyás magyar király hadserege és az Oszmán Birodalom portyázó serege között, akiket havasalföldi oláhok is támogattak…

The post A Kenyérmezei Diadal Napja appeared first on Szögedöm.hu.

Holnap lesz a magyarországi románok Gyulafehérváron megtartott Nemzetgyűlése Nyilatkozatának századik évfordulója. Ebből az alkalomból az egyetemes magyar nemzet nevében az alábbiakat nyilatkoztatjuk ki.

Történelmi háttér

Az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény, amelyet 1918.
november 3-án Padovában írtak alá az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szövetségesek teljes felhatalmazással bíró megbízottai, véget vetett a hadviselő felek közötti mindennemű fegyveres konfliktusnak. Ez a fegyverszüneti egyezmény érintetlenül hagyta a Monarchia szuverén tagállamát, a Magyar Királyságot. Ekkor a magyar állam területén egyetlen idegen katona sem állomásozik.

Az osztrák császárság szétbomlásának káoszát kihasználva a magyar államban a hatalmat hazaáruló politikusok ragadták magukhoz, akik lefegyverezték a 800 ezres magyar hadviselt katonaságot és ezzel védekezésképtelenné tették az országot. Ugyanennek jegyében ez a „magyar” kormány november 13-án Belgrádban önként aláír egy katonai egyezményt, amely a padovai fegyverszüneti egyezményt fölülírva megengedi a Szövetségeseknek, élükön Franciaországgal, hogy ún.
demarkációs vonalig behatoljanak a magyar állam területére. Erdélyben ez a Nagy-Szamos felső folyásán, majd a Maros vonalán húzódott.
Ezt a helyzetet kihasználva, az antant-hatalom Franciaország hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen. Ennek a hadműveletnek a keretében vonultak be, minden egyezményt megszegő módon román csapatok a ellenállást nem tanúsító Magyarország területére. Pedig erre nem jogosította fel Romániát egyik egyezmény sem, hiszen mind a padovai, mind a belgrádi egyezmény a Szövetségeseket nevesítette. Románia pedig ekkor nem volt a győztes hatalmak szövetségese! Csak jóval később, december 30-án tájékoztatta Pichon francia külügyminiszter a szövetségeseket arról, hogy a központi hatalmakkal kötött különbékéje ellenére Romániát szövetségesként ismeri el. Franciaország ezért nem is fogadta a december elején látogatásra jelentkező román királyt. A mai napig nem tisztázott, hogyan járulhatott hozzá a szövetséges erők balkáni főparancsnoksága a románoknak Magyarország területére való bevonulásához.

Ilyen körülmények között kerül sor Erdély hajdani fővárosában, Gyulafehérváron a román Nemzetgyűlésre, amelynek megtartását a magyar állam – az évszázadokon keresztül bizonyított lovagias módon – minden eszközével támogatott. Ez fogadta el 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nyilatkozatot (a továbbiakban Nyilatkozat).

A Nyilatkozat kihívó magyarellenessége

A Nyilatkozat VI. pontja így fogalmaz: „A Nemzetgyűlés szeretettel és lelkesedéssel üdvözli az Osztrák-Magyar Monarchiában eddig leigázott nemzetek felszabadulását, éspedig a csehszlovák, az ausztriai német, jugoszláv, lengyel és ruszin nemzeteket, és elhatározza, hogy ezen üdvözletét minden felsorolt nemzetnek tudomására hozzák.” Tehát még az osztrák nemzetet is üdvözli a román Nemzetgyűlés, csupán a magyar nemzetet nem!? Tehát az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen börtönőre a magyar nemzet, melynek barbár karmaiból a Szövetségesek szabadították ki a nemzeteket! Még az osztrákot is!? Az osztrákoknak is kijár a testvéri szeretet és lelkes üdvözlet!?

Ez a tetten ért magyarellenesség kihívó. Ezért alkalmatlan a Gyulafehérvári Nyilatkozat arra, hogy bármilyen magyar szerveződés arra pozitívan hivatkozzék. Helytelenül cselekszik az RMDSZ is, amikor a Gyulafehérvári Nyilatkozat III/1. pontjában beígért nemzetiségi jogok kapcsán ezt a nyilatkozatot közel három évtizede pozitívan emlegeti.
Hogyan is várná el a román állam, hogy ennek a kihívóan magyarellenes nyilatkozatnak az évfordulóján bárki magyar ember, vagy bármely magyar szerveződés ünnepeljen? Ez az elvárás önmagában véve is merő provokáció.

A Nyilatkozat kendőzetlen intoleranciája

A Nyilatkozat I. pontja így fogalmaz: „A Gyulafehérváron, 1918. november 17./december 1. napján, jogosult képviselői révén összesereglett erdélyi, bánsági és magyarországi összes románok Nemzetgyűlése elrendeli mindezen románok, valamint az általuk lakott valamennyi területnek a Romániával való egyesülését.”
A Nyilatkozat tehát nem a Magyar Királyság területén élő románok óhaját, kívánságát, szándékát mondja ki, hanem tényként kijelenti egyesülésüket Romániával. De ennél is tovább megy: kijelenti, hogy valamennyi általuk is lakott területet is elcsatolja a magyar államtól és egyesíti Romániával!?

Hogy mit szólnak ehhez a magyar állam ezen területein élő, nem román népek, az a magyarországi románok Nemzetgyűlését cseppet sem érdekli.
Hogy Erdély a románság 18. századi népességrobbanásáig a magyar, a szász és a székely nemzet uniója volt, az egy cseppet sem érdekli a nyilatkozókat.
Hogy az általuk elcsatolni szándékozott területen hatalmas színmagyar térségek vannak, az sem érdekes.
Hogy az erdélyi magyar Nemzetgyűlésre még csak ezután kerül sor, az számukra a legkevésbé sem érdekes…

A Nyilatkozat intoleranciája különösen az I. pont utolsó mondatában bontakozik ki a maga teljességében: „A Nemzetgyűlés különös éllel kihirdeti a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Maros, a Tisza és a Duna folyók között fekvő egész Bánságra.” És mi van a Bánságban tömegekben élő magyarok, németek, szerbek jogával? És min alapszik a román nemzet „elidegeníthetetlen joga” a Bánságra? Történelmi alapon aligha.

A Nyilatkozatban vállaltak megszegése

A Nyilatkozat III./1. ezt ígéri: „Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által…”
Ebből az ígéretből semmi sem valósult meg. Ellenkezőleg.
Az elmúlt száz év alatt magyarellenes népirtások sorozatát követték el a román államban. Egyszerű és nem teljes felsorolásban: Köröstárkány, Kisnyégerfalva, Magyarremete, Gyanta, Szárazajta, Csíkszentdomokos, Gyergyószentmiklós. Pogrom Marosvásárhelyen 1990-ben.
A zsidók százezreit semmisítették meg a „modern Romániában. Iasi, Odessza, Transznisztria…

A 800 éve Erdélyben élő szászok és a 300 éve a Bánságban élő svábok, összességükben eltűntek száz év alatt Romániából. Lélekszámuk egy ezrelék alá esett. Ezen a fájdalmas tényen az a kirakat-kozmetikázás sem változtat, hogy Romániának éppenséggel erdélyi szász államelnöke van.
Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a Románia által vállaltak megszegése pontos rajzát adja a kirekesztő nemzetállamban még éppenséggel létező „együtt élő népek” folytatódó jogfosztásának.
December 1. és a „modern Románia” születésnapja

A Monitorul Oficial al Românei 1918. december 26-án tette közzé, hogy az „1918. december elsejei gyulafehérvári nemzetgyűlés határozatában foglalt területek a román királysággal örökre egyesülve vannak és maradnak”. Pichon külügyminiszter válaszul utasította képviselőit (és ezt kérte szövetségeseitől is), „hogy nyilvánítsák ki a román Kormánynak határozott fenntartásukat ezzel (a közzétett rendelettel – ford. megj.) szemben és emlékeztessék arra, hogy egyedül a Békekongresszus jogosult arra, hogy határozzon a szóban forgó területek végleges odaítéléséről.”
Így a rendelettörvénynek „semmilyen nemzetközi kihatása nincs”. Románia tehát 1918. december elején még messze van a határozatban megnevezett területek birtokba vételétől…

Mindent egybevetve megállapítható, hogy 1918. december 1. nem tekinthető a „modern Románia” születésnapjának, a román nép évezredes álmának önerőből történt megvalósulásának, ahogy azt a Gyulafehérvári Nyilatkozat VII. pontja lényegében kimondja. Az évezredes álom nem önerőből, hanem a nagyhatalmak cselekvő beavatkozásának eredményeként valósult meg.

Ami pedig az akarata ellenében Romániába csatolt magyar nemzetrészt illeti, az mindenkor az oszthatatlan magyar nemzet része volt és marad.
Száz év múltán a magyar nemzet joggal várja el, hogy a Magyarok VIII.
Világkongresszusának határozatát megszívlelve, Románia iktassa alkotmányába a magyar nemzet oszthatatlanságának elvét.

Budapest, 2018. november 30-án

A Magyarok Világszövetsége

The post 1918. december 1. – Népek zuhanása a Szent Korona Országából… appeared first on Szögedöm.hu.

Petőfi Sándor: Erdélyben – Végvári Tamás szavalatában

Barangol és zúg, zúg az őszi szél.
Csörögnek a fák száraz lombjai,
Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek én!
Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,
Mint nősirást az égiháború.
Egy nemzet és két ország hallja meg,
Mi bennem eddig titkon forra csak,
S amit keblemből mostan kiröpítek,
Mint a volkán az égő köveket.
Az forra bennem, az fájt énnekem,
Hogy egy nemzetnek két országa van, hogy
E kétországos nemzet a magyar!
Ez tette lelkem pusztává, a bánat
Pusztájává, hol egy tigris lakik:
A vérszemű, a lángszemű harag.
Oh e vadállat hányszor verte el
Magányos éjim csendét, amidőn
Besüvöltötte puszta lelkemet! –
Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,
Hogy szétrepesszük a szent levelet,
Mit diadalmas őseink írának,
Szivök vérébe mártván kardjokat?
Kettészakadtunk, és a szép levélből
Rongyok levének, miket elsodort
És sárba dobott a századok viharja.
Lábbal tiportak bennünket. Könyűket
És jajkiáltást küldöttünk az égbe,
De panaszunkat az be nem fogadta.
A rabszolgákat nem hallgatja az meg,
Mert aki jármot hágy nyakába tenni,
Méltó reá, hogy azt hurcolja is,
Míg össze nem dől a korbács alatt.
Tartottunk volna össze: a világ most
Tudná hirünket, nem volnánk kizárva
A templomból, hol a nagy nemzeteknek
A tisztelet tömjénét égetik.
Tartottunk volna össze, nem törölnénk
Szemünkből annyi fájdalmas könyűt,
Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel
Történetünknek sötét lapjait.
A porszemet, mely csak magában áll,
Elfúja egy kis szellő, egy lehellet;
De hogyha összeolvad, összenő, ha
A porszemekből szikla alakúl:
A fergeteg sem ingathatja meg!
Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,
Amit mondtam, nem új, de szent igaz.
Az események romboló szele
Nem fú jelenleg, és a porszemek
Nyugton hevernek biztos helyökön;
De ha föltámad a szél, mielőtt
Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre
A nagy világnak minden részibe,
És soha többé meg nem leljük egymást.
Iparkodjunk. A század viselős,
Születni fognak nagyszerű napok,
Élet-halálnak vészes napjai.
Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen
Az eljövendő óriásokat.
Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,
Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!
Ki legelőször nyujtja ki kezét,
Azé legyen a hála s a dicsőség;
S ki elfogadni azt vonakodik?
Annak porára szálljon minden átok,
Melyet sirunkra majd virág helyett
Ültetni fognak maradékaink,
Kiket örökre megnyomoritánk!

Petőfi Sándor
Koltó, 1846. október 26.

Erdély magyar néprajzi tagolódása

The post ERDÉLYBEN – megszállása 100. évfordulóján appeared first on Szögedöm.hu.

Augusztus 27-én volt száz éve, hogy Románia megtámadta az Osztrák–Magyar Monarchiát. Amikor a hadüzenet megérkezett, a román hadsereg már átlépte a Kárpátokat. Idézzük Kosztolányit: „1916 augusztusában méla aranytűzzel – rózsaszín és sárga lángokkal – tündökölt az áldott magyar nyár. Soha ennyi gyümölcsöt nem termett. A szilvák szaporán potyogtak a földre, a fák már messziről kéklettek. Dinnyék, almák, szőlőfürtök hevertek a tányérokon. A gyümölcsök cukrozták, trágyázták a keserű halált. Ebben a bőségben, uszályosan és lángsörénnyel, mintegy túlvilági, baljós rakéta a vér szüretjén, egyszerre emelkedett a román háború híre.” (Omnibuszkocsis. Megjegyzendő, hogy ezt a novellát a kommunista cenzúra természetesen kihagyta a Kosztolányi-kötetekből, nyomtatásban újra csak 2008-ban jelent meg, az internetre azóta sem tették fel. A cenzúra megdöglött, a hülyeség örökkévaló.)

Kosztolányi nem véletlenül használta a későbbi verseiből is olyannyira ismerős halálszimbólumként a gyümölcsöket meg a baljós égjelet, amelyet például az Aranysárkányból ismerhetünk. Az orvul megtámadott erdélyi, elsősorban székely polgári lakosság hanyatt-homlok menekült, az eddig önmagukat békés hátországnak tartó városok és maga a főváros is rémítő sokkot élt át.

Kassák Lajos lapjában jelent meg György Aladár avantgárd költő A 46. B.V.V. balladája című verse. (Megjegyzendő: a B.V.V. a BKV elődjének rövidítése volt, a 46. villamos pedig, amelyet a ballada megjelenít, a Nyugati és a Keleti pályaudvar között járt.) Frontról visszatérő hadirokkant bakák képe keveredik a románok által lerohant dél-erdélyi helységek nevével. Idézzünk az ötödik versszakból:

Brassó, Nagyszeben, Lupény, Petrozsény,
10 perc
Jaj, jaj, jaj, jajanyám jajanyám
Nyugati, Keleti, Nyugati, Keleti.

A népszerű kiadásokból a cenzúra Juhász Gyula idevonatkozó verseit is kiirtotta, ám a kritikai kiadás második kötetében a szerkesztők, Péter László és Ilia Mihály csak azért is leközölték, sőt a jegyzetben még meg is említették, hogy kötetben itt jelenik meg először. Két versről van szó, az egyik Az erdélyi gyermek, a másiknak a címe pedig Prológus az erdélyi gyermekekért rendezett estére. (Ez a makói rendezvényen el is hangzott.) Idézzük e szonett második versszakát:

Erdély ma gyászol, de mély bánatával
Egyek vagyunk mind, hivő magyarok.
És gyermekeit ugy öleljük által,
hogy csak feledjék e borús valót.

A három idézett költő ugyanúgy, mint majdnem mindenki, azt hitte, hogy a novemberre végleg visszavert támadás véres, szomorú, de befejezett, egyszeri katasztrófa volt. Mint tudjuk, nem így történt.

Még csak vészjósló hírek terjedtek a trianoni béke előkészületeiről, amikor Juhász Gyula – két változatban is – kísérletezett egy triptichonnal, majd egy képsorozattal azért, hogy úgy idézze fel a megszállt és talán végleg elszakításra kiszemelt országrészeket, hogy egyúttal teljes erővel önmaga és költő elődei, kortársai révén az egész magyar Parnasszus, vagyis a teljes magyar irodalom és szellemi élet gyászát, felejteni nem akarását is kifejezhesse. Az 1920 elején írott triptichon címe: Nefelejcs. Az első rész az ő saját szakolcai éveire utal, és belefoglalja a szlovákokat is mint testvéreit. A második részben Máramarosszigetet varázsolja elénk, a harmadikban pedig Nagyváradot. A felidézett költő elődök, illetve barátok pedig Gvadányi, Arany és Ady. Legszívesebben az egészet elolvastatnám mindenkivel; tartok tőle, hogy ma egyetlen tankönyvben sem szerepel. Lássuk legalább az utolsó két versszakot:

Adyval ültünk. Váradon
A magyarok vigadtak és loholtak
S fölrémlett csókon és dalon
A holnap.

Adyval ültünk. Zomotor
Nem szomorúbb, mint ez a régi bálunk.
Virrasztva vártuk, hogy kopog
Halálunk!

A második ciklus szonettekből áll, azt a címet adta (Hárfa című kötetében), hogy Városok. Az első darabban a költészet varázsvesszejével felidézi Széchenyit, Csokonait, Petőfit, Reviczkyt. Ma különösen kísérteties olvasni az utolsó versszakot, mert prófétai.

Hol most új bánat árvul a ligetben
S hol a márványszép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.

Azért prófétai, mert a vers először 1920. január 21-én jelent meg, s mint tudjuk, a következő évben a csehszlovák állam már le is rombolta Fadrusz János Mária Terézia-emlékművét, majd egy későbbi időpontban a királynő hű magyarjait kergette át a Dunán.

A második szonettet Máramarosszigetnek szenteli, a harmadikat Nagyváradnak, a negyediket Szabadkának, ahol természetesen felidézi egy Kosztolányival töltött estjét, és végül egy olyan várost is, amelynek dicsőséges elestéről éppen idén emlékezünk. A Zrínyinek szentelt vers címe: Csáktornya (ahol, mint meg is jegyzi, ő maga sosem járt), és utolsó két versszaka így hangzik:

Ma már düledék vára lőn Szigetnek
Egész hazánk s a késő énekesnek
Bús lelke sírva járja az avart

És néma daccal, fojtott fájdalommal
Idézi ősét, aki porba rogyva
Vérével írta: Ne bántsd a magyart!

Juhász nem csupán költészetében, hanem prózai írásaiban is megfogalmazta az általa kidolgozott és a nemzetnek felajánlott túlélési tervet, amellyel Trianon rettenetes csapását túl lehet, mert túl kell élni, és amelyhez az erőt semmi másból nem meríthetjük, mint szellemi hagyományainkból. Költészetünkből, általában irodalmunkból, művészetünkből, tudományunkból és mindazon teljesítményünkből, amely egyedül nyújthat reményt a jövőre. Például így tanít minket, késő utódait is négy nappal azután, 1920. május 30-án, hogy a magyar nemzetgyűlés meghallgatta Apponyi Albertnak a készülő békeszerződésről elmondott beszédét.

„Nem kenyerünk a jóslás tudománya, de lelkünk mélyén érezzük, hogy hamarosan a gyógyulás útjára tér itt minden. Nagybetegről van szó, akinek drága tagjait amputálták, de aki az örök élet elixírjéből iszik, ha legszebb hagyományai, legnemesebb szellemei csodálatos forrásaiból merít. Mi mindennek dacára mégis Zrínyi és Kossuth, Petőfi és Ady népe vagyunk, örökkévaló, halhatatlan és elpusztíthatatlan erők szülöttei. Éppen Ady mondotta a magyarságnak a kategorikus parancsot: muszáj minden fajnál jobbnak lenni.
Én hiszem és vallom, hogy nemcsak muszáj, de lehet is. Én hiszem és vallom, hogy a magyarság küldetéssel van itt e földön, nagy, szent, örök, végzetes eleve elrendeléssel, és hogy hivatását, az isteni parancsot be fogja tölteni magyarán és emberül. Csak magára számíthat, de az egész világnak tesz szolgálatot, mint mindig hosszú és dicsőséges története folyamán.”

Így ír tehát vezércikket a Dél-Magyarországba. Ugyanebben a számban azonban Gyalu álnéven írt egy kis megemlékezést is a tíz éve elhunyt Mikszáthról. Rávilágít, hogy a nagy palóc „a régi Magyarországnak funerátora is volt”; ám ezt már csak azért sem veszi észre jóformán senki, mert csak dicsérik, sőt agyba-főbe dicsérik, de könyveit kézbe sem nagyon veszik.
„Minálunk mostanában inkább a tőzsde árfolyamait olvassák. Hiszen ez sem érdektelen olvasmány annak, akinek még van vesztenivalója.”

Magát Juhász Gyulát sem olvassák manapság, igaz úgysem tudnák, mi a „funerátor”. Tehát gyalulatlanok…

Magyar Nemzet 2016. September 20. kedd 16:21

Ajánlott olvasmány:

JUHÁSZ GYULA – POZSONY 1920

ERDÉLYI IBOLYÁK – JUHÁSZ GYULA FÉL ÉVSZÁZADON ÁT ELHALLGATOTT KÖLTEMÉNYE

The post Nefelejcs – Szörényi László Juhász Gyuláról appeared first on Szögedöm.hu.

Magyarellenes feliratokat festettek a Petőfi-domborműre.

Magyarellenes feliratokat festettek a fehéregyházi Ispánkúton lévő Petőfi domborműre – számolt be hétfőn az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája.

„Muie Ungaria” – jelentése – „Magyar szopás” – „Szopjon le Magyarország!” – de ennél sokkal durvábban is értelmezhető…
A közlemény emlékeztet arra, hogy az emlékművet az elmúlt években több alkalommal is megrongálták. A múlt évben a talapzatára rögzített három bronztáblából kettőt vágtak ki. Szabó József, a Petőfi Sándor Egyesület elnöke értesítette az illetékes hatóságokat.

Fotók: RMDSZ

„Az RMDSZ Maros megyei szervezete aggodalommal veszi tudomásul, hogy ismét megrongálták az ispánkúti Petőfi domborművet. A szövetség elítéli a szélsőséges nemzetellenes megnyilvánulást és felkéri az illetékes hatóságokat tegyék meg a szükséges lépéseket a tettesek megtalálása érdekében” – olvasható a közleményben.

Hát valóban! Gyáva népnek nincs hazája!
Egy mai roncsmagyar utókor, aki Maderspach Viktort és Prónay Pált nem vállalja, csakis ezt érdemli!

Dr Sz L

Forrás : Új magyar szó – Magyarellenes feliratokat festettek a Petőfi-domborműre – 2014. május 19. hétfő

Ajánlott film:

„A magyarok cigányok…” – Mondják a fosztogató oláh hordák!

Valódi magyaroknak pedig ajánlott olvasmány: Domonkos László: Tűzzel-vassal a hazáért. A Maderspach család. Kárpátia Stúdió, Budapest, 2011.

The post Rasszizmus Rommániában appeared first on Szögedöm.hu.

Magyarellenes feliratokat festettek a Petőfi-domborműre.

Magyarellenes feliratokat festettek a fehéregyházi Ispánkúton lévő Petőfi domborműre – számolt be hétfőn az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóirodája.

„Muie Ungaria” – jelentése – „Magyar szopás” – „Szopjon le Magyarország!” – de ennél sokkal durvábban is értelmezhető…
A közlemény emlékeztet arra, hogy az emlékművet az elmúlt években több alkalommal is megrongálták. A múlt évben a talapzatára rögzített három bronztáblából kettőt vágtak ki. Szabó József, a Petőfi Sándor Egyesület elnöke értesítette az illetékes hatóságokat.

Fotók: RMDSZ

„Az RMDSZ Maros megyei szervezete aggodalommal veszi tudomásul, hogy ismét megrongálták az ispánkúti Petőfi domborművet. A szövetség elítéli a szélsőséges nemzetellenes megnyilvánulást és felkéri az illetékes hatóságokat tegyék meg a szükséges lépéseket a tettesek megtalálása érdekében” – olvasható a közleményben.

Hát valóban! Gyáva népnek nincs hazája!
Egy mai roncsmagyar utókor, aki Maderspach Viktort és Prónay Pált nem vállalja, csakis ezt érdemli!

Dr Sz L

Forrás : Új magyar szó – Magyarellenes feliratokat festettek a Petőfi-domborműre – 2014. május 19. hétfő

Ajánlott film:

„A magyarok cigányok…” – Mondják a fosztogató oláh hordák!

Valódi magyaroknak pedig ajánlott olvasmány: Domonkos László: Tűzzel-vassal a hazáért. A Maderspach család. Kárpátia Stúdió, Budapest, 2011.

The post Rasszizmus Rommániában appeared first on Szögedöm.hu.

Nem kis fölháborodást okozott ez a ma még többségében angol Nagy-Britanniában…
(A 2001-es népszámlálás szerint pl. London 59% brit fehér. A többi valami más. És folyamatos a fogyás. A brit el- és kivándorlás, valamint a rohamos bevándorlás és túlnépesedés miatt a gyerekeknek már 2/3-a gyüttmönt.)

Mariana Campeanu, oláj (tévetegen: román) munka-miniszter tudatta a Times-on keresztül az angolokkal, hogy igazán örülhetnének, hogy az oláj bevándorlók elvégzik azokat a munkákat, amelyeket a britek nem! Egyenesen úgy fogalmaz az oláj européer, hogy tárt karokkal kellene fogadni Britanniában az oláj bevándorlókat, akik elvégzik a nehéz mezőgazdasági munkákat!

Hát igen! Mi így fogadtuk őket Erdélyben! Tárt karokkal! Meg is hálálták. Lelepték. Megszállták. Elpörölték. Lelomolták.
Csaba királyfi, meg Gyula fejedelem Erdélye ma egyre inkább csak a betelepítettek és az oláj cigányok tanyája.
Az EU persze nem tiltakozott a népességi arányok durva és mesterséges megváltoztatása ellen sem! Az eredeti nemzetiségi (ethnikai) viszonyok helyreállítását sem követelte. Bennünket nem védett, és ma sem véd meg az EU…

Mivel – úgy tűnik – a briteknek is ez lesz a sorsa, így ők lassan ébredeznek…

A „modern” angolokhoz képest szokatlanul hazafias hangnemet megütő Daily Express már jó ideje így kampányol: Mondj(on) nemet az új EU-bevándorlókra!

Csatlakozz(on) a keresztes hadjáratunkhoz most!

De Olájország – nemzetvesztő parlamentünk többségének igenjével is – már birtokon (az EU-n) belül van!

Mariana Campeanu, oláj (tévetegen: román) munka-miniszter erősen bírálta London polgármesterét, Boris Johnsont is, az olájoknak „járó” segélyek letiltása miatt is…
Az oláj honanya egyebek között rendre is utasította a brit kormányt az oláj polgárok elleni rasszizmus és idegengyűlölet (egészen idegenül: xenofóbia) miatt. (Érdekes! Magyar ellenes idegengyűlölet nem alakult ki Britanniában! Lehet, hogy mi magyarok talán kissé másképp – talán elviselhetőbben – viselkedünk…)

Bár a briteknek egy egészen kevéske okuk azért csak lehet a minimális önvédelemre, hiszen közismert hogy Erdély és Ó-Olájország (idegen nevén Ó-Románia) szerte lopott brit segélyből épülnek az otromba, giccses paloták tömegei… (Nem a magyar portákon!)
Csak eggyetlen példa: Segélysikkasztó oláh cigányok palotákat építenek <Katt ide!

No de persze ismerjük az oláj diplomáciát! Sikeres! Most, hogy már kerítésen belül van, harsogja hát az emberi egyenlőség torz szólamait. Hát ezért ilyen sikeres!
Amíg kívül volt, gazsulált a Nyugatnak. De bezzeg a pipogya magyar kormányok nyögdösésére azonban még alapvető nemzetiségi jogainkat sem rendezték! Csak nevetnek – és joggal nevetnek – a szánalmas magyar politikus-gárdán…
Székelyföld most kér önrendelkezést!
Ha lenne, ha lett volna magyar parlament és képviselet, hát a keleti szomszédság a háromszintű (teljes) magyar autonómia és a kifosztott magyarok teljes kárpótlása nélkül soha nem is csatlakozhatott volna! (Mellesleg bizottsági határozataink is voltak róla, melyet a nagy ömlengő beszavazáskor elfelejtettek fölemlegetni Országházunk ingyenélői.)

Nem ilyen puhák azonban az oláj politikusok! Erkölcsi aggályaik sem számottevőek. Más szemében a szálkát is, magukéban a gerendát se vennék észre. Csaknem száz esztendeje övék már Erdély és a többi elorzott Részeink. Ez ma már nem elég, hiszen alaposan lelakták! Most Britanniára fáj a foguk!

Hát ezt jól kifőzték!

… És az EU szerint most ezt is meg(t)ehetik!

Dr. Sz. L.

Fő forrás – Idle Britons are allowing Romanians to take jobs | The Times

Szómagyarázat gyüttmönteknek
oláj : a szögediek nyelvén így hangzik a köznyelvi ‘oláh’, vagy közkeletűbb és betegös, történelemhamisítóan túlzó udvariaskodással ‘román’ népnév. (Lásd pl. még : olájalma – olájos vidékökrül származó savanyú alma)
Olájország : a szögediek nyelvén így hangzik a köznyelvi ‘Oláhország’, vagy közkeletűbb történelemhamisító udvariaskodással ‘Románia’ gyanánt is ösmert országnév. (Sz.)

Ajánlott olvasmány : Bálint Sándor: Szegedi szótár

Francia belügyminiszter: „A romák maradjanak Romániában, vagy térjenek oda vissza”

Segélysikkasztó oláh cigányok palotákat építenek

Erdély egyetemét veszélyezteti az oláj rasszizmus

Oláj mancsok magyar erdőkön – természetesen jogtalanul

Muhi – Mohács – Trianon

The post A lusta britek hálásak lehetnének a dolgos olájoknak! appeared first on Szögedöm.hu.