Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

Szeptember aranya – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1919 szeptember 7.-ei számában jelent meg, majd a Nefelejcs (1921) kötetébe is beválogatta (39.o.).

Az „Ez a nyár volt a legszebb” vonatkozhat a Zöldi Vilmával való (1919-es) együttléteire, ahogyan 1909-ben még Annával kapcsolatban emlegette az elmúlt nyarat…

A Szögedi Naptárban a 100. évfordulóján (2019-ben) szeptemberben így szerepeltettem …

Gyalunk e költeményét újra meg újra átélni, tudni, szavalni és gyermekeinknek is továbbadni új őszi verőfényekben minden magyarnak lelki érlelődés…

Ajánlott még : ŐSZÖK ARANYA – ÉVSZÁZADOS ŐSZÖK JUHÁSZ GYULÁTÓL

The post Juhász Gyula – Szeptember aranya 2023 appeared first on Szögedöm.hu.

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

Szeptember aranya – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1919 szeptember 7.-ei számában jelent meg, majd a Nefelejcs (1921) kötetébe is beválogatta (39.o.).

Az „Ez a nyár volt a legszebb” vonatkozhat a Zöldi Vilmával való (1919-es) együttléteire, ahogyan 1909-ben még Annával kapcsolatban emlegette az elmúlt nyarat…

A Szögedi Naptárban a 100. évfordulón (2019-ben) szeptemberben így szerepeltettem …

Gyalunk e költeményét újraolvasni, átélni, tudni, szavalni új szeptemberekben és gyermekeinknek is továbbadni minden magyarnak lelki alapvetés…

Ajánlott még : ŐSZÖK ARANYA – ÉVSZÁZADOS ŐSZÖK JUHÁSZ GYULÁTÓL

The post Juhász Gyula – Szeptember aranya 2022 appeared first on Szögedöm.hu.

„Én költő vagyok és katolikus”

A nap születése

Sokáig csupán csillagok
lakták az égbolt magasát.
Pislákoló fényükben a világ
sokáig élt örök árnyékban,
ezüstszín gyászruhában.

[…]

PILINSZKY JÁNOS ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

Életében megjelent kötetek

• Trapéz és korlát. Versek; Ezüstkor, Bp., 1946
• Aranymadár; ill. Márkus Anna; Magvető, Bp., 1958
• Harmadnapon. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1959
• Rekviem; Magvető, Bp., 1963
• Nagyvárosi ikonok. Összegyűjtött versek 1940–1970; Szépirodalmi, Bp., 1970
• Szálkák; Szépirodalmi, Bp., 1972
• A nap születése; ill. Bálint Endre; Móra, Bp., 1974
• Végkifejlet. Versek és színművek; Szépirodalmi, Bp., 1974
• Tér és kapcsolat; térplasztika Schaár Erzsébet, vers Pilinszky János; Magvető, Bp., 1975
• Kráter. Összegyűjtött és új versek; Szépirodalmi, Bp., 1976
• Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Egy párbeszéd regénye; Szépirodalmi, Bp., 1977
• Pilinszky János válogatott művei; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1978 (30 év)

Halála után megjelent kötetek

• Apokrif; vál. Domokos Mátyás; Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1981
• Szög és olaj. Próza. Válogatott publicisztikai írások; Bp., Vigilia, 1982
• Beszélgetések Pilinszky Jánossal; vál., szerk. Török Endre; Magvető, Bp., 1983
• Pilinszky János legszebb versei. Bukarest, Albatrosz, 1983
• A mélypont ünnepélye. Próza. 1–2. köt. (Válogatott publicisztikai és szépprózai írások.) Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984
• Pilinszky János összegyűjtött versei. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987
• Kalandozás a tükörben (az azonos című mese prózaváltozata); Bp., Móra, 1988
• Széppróza. Bp., Századvég, 1993
• Tanulmányok, esszék, cikkek. 1–2. köt. Bp., Századvég, 1993
• Beszélgetések. Bp., Századvég, 1994
• Naplók, töredékek. Bp., Osiris, 1995
• A rózsafüzér titkairól. Bp., Új Ember, 1996
• Publicisztikai írások. Bp., Osiris, 1999
• Pilinszky János Márkus Annának. Kézirat. Bp., Nap Kiadó, 2001
• Pilinszky János összes versei (e-könyv); Bp., Magvető, 2015
• Csönd és közelség. Pilinszky János füveskönyve; vál., szerk., utószó, jegyz. Reisinger János; Lazi, Szeged, 2016
• Csokits János: Pilinszky Nyugaton. A költő 32 levelével; 2. jav., bőv. kiad.; Nap, Bp., 2017 (Magyar esszék)

The post Pilinszky 100. szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet !

Akár hívő, akár hitetlen… Gondolkodó ember nem értheti, hogyan lehet hazugságokból ekkora várat építeni a józan ész ellen… az internáci terror förtelmes boszorkánykonyháján…

József Attilánk – akinek szülinapját a Költészet Napjává tették és tartják, ünneplik ma is – így írt egy a mainál jóval visszafogottabb vélemény-terrorról éppen e napon 86 évvel ezelőtt… A mához szól :

LEVEGŐT !

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet ?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad !

Az én vezérem bensőmből vezérel !
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk ! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat !

1935 november 21.

Olvasói hozzászólás:
A feje tetejére állított világ őrülete, hogy nem a mostani genocidiumot kitervelő, végrehajtó aljas gengszterek viselnek maszkot, ŐK REJTŐZNEK a háttérben, miközben azokra kényszerítik rá a falanszter szerepelővé tevő maszkviselést, majd a génmanipulációval járó vakcinázást, akik mindennek elszenvedő polgárai … (F.Z.)

[…]
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

[…]
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

[…] De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

És hogyan is hangzik egy igazi terrorgép, a színházvilág rettegett cenzora szájából mindez…

Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet !

A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg

Békésen…

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet ?

Békés és vidéke egészségére ügyelek… Éjjel is, míg mások alszanak… Békésen…
A fulladáshoz hívott mentő meg ma – bizonyára fölsőbb rendeletre – nem élesztette újra otthonában a volt kovidos (mára már negatív) életerős (58 éves) beteget… a friss halottat…
Nekem már csak a megkésett szemlézés jutott… az enyészet szirmait bontogató hullafoltok…
Ő (is) hiába kért… Levegőt !!!

Muronyban …

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.

The post Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet ! appeared first on Szögedöm.hu.

Herbsttag 

Herr: es ist Zeit. Der Sommer war sehr gross.
Leg deinen Schatten auf die Sonnenuhren,
und auf den Fluren lass die Winde los.
 
Befiehl den letzten Früchten voll zu sein;
gib ihnen noch zwei südlichere Tage,
dränge sie zur Vollendung hin und jage
die letzte Süsse in den schweren Wein.
 
Wer jetzt kein Haus hat, baut sich keines mehr.
Wer jetzt allein ist, wird es lange bleiben,
wird wachen, lesen, lange Briefe schreiben
und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Uram : itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.

Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.

Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú leveleket ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.

Kosztolányi Dezső fordítása

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Beteljesült. Bő nyár volt s vége van.
Vond árnyaid a napórákra némán
s fújjon a rónán újra szél, Uram.

Rendeld a még éretlent: érjenek;
adj bár két napi délies verőt még,
sürgess tökélyre és nyilazz a tőkék
nehéz borába végső édeset.

Kinek most nincs, nem épít házat már 
Ki most magányos, lesz hosszú időre,
olvas, hosszú levéllel bibelődve
virraszt, s riadtan meg-megállva jár
a fák alatt, ha lombra lomb süvölt le.

Kányádi Sándor fordítása

The post Rilke: Őszi nap – 115 éve appeared first on Szögedöm.hu.

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

Szeptember aranya – Juhász Gyula e költeménye először a Délmagyarország 1919 szeptember 7.-ei számában jelent meg, majd a Nefelejcs (1921) kötetébe is beválogatta (39.o.).

Az „Ez a nyár volt a legszebb” vonatkozhat a Zöldi Vilmával való (1919-es) együttléteire, ahogyan 1909-ben meg Annával kapcsolatban emlegette az elmúlt nyarat…

A Szögedi Naptárban a 100. évfordulón (2019-ben) szeptemberben így szerepelt …

Gyalunk e versét átélni, tudni, szavalni szeptemberekben és gyermekeinknek is továbbadni minden magyarnak alap…

Ajánlott még : ŐSZÖK ARANYA – ÉVSZÁZADOS ŐSZÖK JUHÁSZ GYULÁTÓL

The post Juhász Gyula – Szeptember aranya appeared first on Szögedöm.hu.

Tegyük a Családi körrel ünneppé e költemény szülinapját ! Öltöztessük lelkünket és gyermekeink lelkét is díszbe vele ! – Halljuk hát a hallgati ember „Családi kör”-ét a (fönnmaradt) legszebb hangokon !

Arany János : Családi kör – Oszter Sándor szavalatában

Arany János : Családi kör – Gáti József szavalatában

Arany János : Családi kör – Mensáros László szavalatában

Arany János : Családi kör – Szabó Gyula szavalatában

//////////////////////

Arany János

CSALÁDI KÖR

Este van, este van : ki-ki nyugalomba !
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa !
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével :
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes !”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget ? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen !”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda : „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1) Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2) Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány :
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851 ápr. 10.)

A Családi kör végleges szövegéről – EPA

The post A Családi kör 170. szülinapján appeared first on Szögedöm.hu.

Párductánc (a ketrecben)

A Növénykert („Jardin des Plantes”) foglya Párizsban

Pillantása rácsok rohanásában
pilletegen úgy ernyed el veszve,
mintha roncs világa rácsolatában
a rácsok százán túl világ se lenne.

Puha lépte fémkeménnyé fonatik,
a legszigorúbb körbe fogva jár :
az Erő Táncát lejti a fanatik-
us Közép körűl az Akarat-ár.

Csak néha rebben pillák puha fátyla,
rácsán beszökik egy látvány halkan,
villan a feszült csöndön át, majd látva
a szívbe szűnve hal el hangtalan.

Nyáry Szabó László fordítása

Rilke PÁRDUC költeménye Párizsban született 1902/1903-ban. A kegyetlen szűkös ketrecébe zárt nemes vad ihlette, amely már-már az őrület jeleit mutatta…

A Párduc eredetiben:

Der Panther

Im Jardin des Plantes, Paris

Sein Blick ist vom Vorübergehn der Stäbe
so müd geworden, daß er nichts mehr hält.
Ihm ist, als ob es tausend Stäbe gäbe
und hinter tausend Stäben keine Welt.

Der weiche Gang geschmeidig starker Schritte,
der sich im allerkleinsten Kreise dreht,
ist wie ein Tanz von Kraft um eine Mitte,
in der betäubt ein großer Wille steht.

Nur manchmal schiebt der Vorhang der Pupille
sich lautlos auf –. Dann geht ein Bild hinein,
geht durch der Glieder angespannte Stille —
und hört im Herzen auf zu sein.

A PÁRDUC

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne
s ezer rács mögött nem lenne világ.

Puha lépte acéllá tömörűl
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér – és ott megszünik.

Szabó Lőrinc fordítása

„Szabó Lőrinc fordítása lehet, hogy jobb az eredetinél.” (Prof. Dr. Bősze Péter)

De más címen is ismeretes műfordítása:

A PÁRDUC A PÁRIZSI ÁLLATKERTBEN

A vonuló rácsoktól pillantása
oly fáradt, hogy már nem fog semmit át.
Úgy látja: ez az ezer rács világa,
s az ezer rács mögött nincsen világ.

Puha járás, rugalmas, ernyedetlen,
a legeslegkisebb kört rója csak:
erőtánc ez a pont körül, amelyben
kábultan áll egy roppant akarat.

Csak néha megy föl némán a pupillák
függönye. Ekkor egy kép belehull,
a tagok megfeszült csöndjén süvít át,
s a szívben elhal szótalanul.

Eörsi István fordítása

Az alábbi két műfordítás még címében is más !!!

Akad itt több értelmezése is:

A párduc {Franyó Zoltán} (Der Panther )
A párduc {Tauber Ferenc} (Der Panther )
A párduc {Csősz Gergely} (Der Panther )
A párduc {Farkasfalvy Dénes } (Der Panther )
A párduc {Cserna András} (Der Panther )
A párduc {Tatár Sándor} (Der Panther )
A párduc (2.) {Tatár Sándor} (Der Panther )
A párduc {Képes Géza} (Der Panther )
A párduc {Eörsi István} (Der Panther )
A párduc {Szabó Lőrinc} (Der Panther )
Párduc {Orosz László Wladimir}

Rainer Maria Rilke (1875-1926) Prágában született osztrák író, költő és műfordító. Jelentősége és hatása az osztrák irodalomban a mi Adynkéhoz hasonlítható. Nietzsche és Schopenhauer „bölcs” hatása érezhető művészetén.
Rilke legjelentősebb magyar(országi) szakértője Szász Ferenc irodalomtörténész volt.

The post Rilke – Párductánc appeared first on Szögedöm.hu.

Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú magányos
Galileai férfi, ki harminchárom évvel
Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus
S szelid szava erősebb, mint minden büszke kétely.

Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát,
Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot,
Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország,
Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott.

Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak,
S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe
Szelidebb népek állnak s rózsásabb lesz a holnap,
És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke.

Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét
És nem lehet henyélni bíborban és selyemben,
S a paloták alatt nem támolyog az éhség,
S ebek harmicadán nem tengődik a Szellem.

Szeretem e világnak minden gyönyörüségét
És minden bánatát, a napot és esőt,
A márciusi zsongást, a decemberi békét,
A kelő csillagot és a lepihenőt.

Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát
Iskolák udvarán, s a dérvert öregeknek
Bús topogásait, sírok örök nyugalmát…
Csak Mammón, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.

Emberi hitvallás. – A Népszava december 25.-ei számának a karácsonyi mellékletében lett közkincsünkké. Juhász Gyula Emberi hitvallása karácsonyi megjelenése után a Szakasits Árpád szerkesztette Harcos énekek (1926) versgyűlyteményben is megjelent, azóta azonban szinte teljes feledésbe merült. Keresztény tısztaságával, ragyogó derűjével érdemes lenne gyermekeinknek erkölcsi ıránytűül, életszemléleti útmutatásul a „betéve tudott” – és nem csak Karácsonykor – szavalandó verseink legelső sorába avatni.

E költemény legnagyobb örömünkre kézıratában is fönnmaradt a szerkesztő által „A Népszava Karácsonyára” ajánlással. A Gutenberg Nyomdász Művelődési Otthon gyűlyteményébe került, majd onnan a Petőfi Irodalmi Múzeum kézırattára örökölte meg, ahol ma is őrzik.

– Hiszem…, Remélem…, Szeretem… – a Hit-Remény-Szeretet hármasságában tagolva összegzi Juhász Gyulánk mély hitét egy sommásan kemény végponttal.

A pongyola Galilea, helyesebben latinul Galilaea, görögül Galilaia (Γαλιλαία), héberül haGálíl (הַגָּלִיל), ill. Gálíl ha-gójim azaz ’Gálíl(aia), az idegen’ (nem zsidó), arabul pedig al-Dzsalíl (الجليل‎). Jézü(s) – héberül Jésúa (יֵשׁוּעַ‎) – Galilaiából származott, így „galileai”-nak, „gálíl(aja)i”-nak is nevezték; zsidó nézetből szójátékkal „gálíl-aljai”-nak tekintették. Gálíl vidéke volt a Megváltó evangeliumi működésének fő színtere is. Akkoriban zsidó (még) nemigen lakott ott, így a zsidók gúnyolták is az ő hitük szerint „pogány” Gálíl(alja)-belieket. Sajátos arámi tájszólással, azaz arámájá (ܐܪܡܝܐ‎) nyelven beszéltek, így Jézü(s)t és a tanītványait könnyen fölismer(het)ték a beszédükről. Kirekesztő módon meg is vetették Őket érte. A mai Gálíl-Galilaia legnagyobb része a két ezredév után újraalapītott Izraelhez tartozik; – talán nem is véletlenül – az első modern zsidó gyarmatosītó telepesek itt hozták létre a kibucaikat a kereszténység bölcsejét héber(es)ítendő.

A Mammón szó magyar nyelvi gyökerei a késői latin mammona ‘gazdagság’ szóhoz nyúlnak vıssza, ami vélhetően az arámi „mámóná” (מָמוֹנָא) szóból ered. Hippói Szent Ágoston szerint a púnok is használták e szót mammon alakban ’nyereség’ értelemben. Az óhéber mamón (ממון) szó jelentése ’pénz’, ’gazdagság’, vagy ’bırtoklás’ mellett még ’az, akiben bízunk’. Az Újszövetségben a görög „Mam(m)óna” szó μαμμωνᾷ alakban van írva – kettőzött m-mel és hosszú ómegával – a Hegyi beszédben (Máté 6:24-ben), és μαμωνᾶ-ként (μαμωνᾶς-ból) Lukács (16:9, 11, 13) verseiben, a hűtlen sáfár példázatában. A Mammóna szó/név végső gyökere talán egy ősi szír istenség: a „Gazdagság istene” lehet.

Máté evangeliumában (6:19-21, 24) olvashatjuk: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a Mennyben ! […] Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. Senki sem szolgálhat két úrnak ! Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti: Nem szolgálhattok [egyszerre] İstennek és Mammónnak.”

Juhász Gyula evangeliuma a béth-Leħemi születéstől a Tábor hegyi mennybemenetelig végigkíséri a Megváltó útját. Ebben alighanem egyedülálló az ő költészete a magyar ırodalomban. S mintha mindezeknek summázatául szánta volna, 1925 Karácsonyán Emberi hitvallás című hatalmas költeményét. Ahogyan Péter László kínálta: „az egész életműből kiemelkedik, így méltán evangeliumunk záróköveként” ajánljuk…

The post Emberi hitvallás – 95 éve appeared first on Szögedöm.hu.

Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szeliden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Bethlehem !

1920 Álom (december) hava 12.-én jelent meg a Szeged újságban… 

The post Rorate – 100 éve appeared first on Szögedöm.hu.