Az évfordulón igazán érdemes elgondolkodni rajta…

QUE  BONO?

            Ezen ugyancsak el lehet, sőt kell gondolkozni. Ugyanis az okok lehetnek nyiltak, vagy titkosak, fontosak, lényegtelenek, komolytalanok. Fel kellett hoznom ezt az örökzöld témát, mert a Budapesten megjelenő, angol BBC magyar nyelvű “HISTORY” folyóirata megint a “bűnös nemzet” fogalmát akarja feléleszteni – nehogy elbízzuk magunkat. Vagy a hazánk ellen indított általános támadásnak az egyik alkotó eleme.

Romsics Ignác: “Magyarország hadbalép” cikke akár Rákosi idejében is íródhatott volna. Ránki György cikke: “Kényszer nélkül” már a címében is hazudott. Mindkét cikknek azonos – alapvető hibája, hogy a létező okoknak csak a felére épültek. A másik, lényeges okot, mindkettő szemérmesen elhallgatja…

Abból induljunk ki, ami nyilvánvaló. Ha nem lépünk be a  szovjetellenes háborúba, Hitler hazánk megszállása mellett döntött volna, kényszerűségből. Addig, amíg jól mentek a  dolgok, nem akart a győzelemben osztozkodni Magyarországgal. Úgy vélte csak a finnekre, szlovákokra és a románokra (oláhokra Sz.) volt szüksége a győzelemhez. Különösen barátjában, Antonescu román (oláh Sz.) diktátorban bízott s feltehetően, a győzelemből kimaradó magyaroktól visszavett Észak-Erdélyt lett volna Antonescu jutalma.

1941 őszén már a vakok is világosan látták, hogy nagy katlancsaták és győzelmek ellenére, a németeknek nem sikerült megtörniök a vörös hadsereg gerincét. Tudomásukra jutott már a távolkeleti hadsereg nyugatra szállítása is, amely döntően befolyásolta a háború  kimenetelét. Tehát minden  katonára szüksége volt a  német hadseregnek a tervezett 1942 évi “mindent eldöntő” támadáshoz…

Az akkori magyar államvezetés tisztában volt a helyzettel. Tudták, hogy bármi történik is eleinte, a nyugati hatalmak fogják megnyerni ezt a háborút is. Közhihedelemmel ellentétben, egy pillanatig sem hittek Hitler győzelmében. Ezt igazolja  több kísérlet a nyugati szövetségesekkel való megegyezés érdekében.

Akkoriban két helyen lehetett  nyilvánosan kételkedni a tengelyhatalmak végső győzelmében. Az egyik a  parlament két háza, a másik a Magyar Királyi Külügyi Társaság szemináriuma volt.  Az előbbi helyeken az ellenzék mondhatta el a magáét, a másikon pedig az előadók. Mondanom sem kell, az előadók egyetemi tanárok, magasrangú katonák és diplomaták voltak.

1942 szeptemberében indult szemináriumi előadásokra az MKKT ifjúsági szervezetének tagjai is bejárhattunk, csak nem vizsgázhattunk. Az előadásokat az ELTE, akkoriban Pázmány Péter TE, egyik nagy előadótermében  tartották esténként.

Érdekes, sohanemhallott történelmi, katonapolitikai tényekről szerezhettünk tudomást. Például ott hallottam először a “dinamikus” és “statikus” államokról. A statikus állam tipikusan szárazföldi hatalom, határain több ellenséggel. Szűkében vannak a nyersanyagoknak, emberanyagnak. Németország esetére külön felhívták figyelmünket: Például bemutatták a  német vasuti hálózat térképét is. Ebből nyilvánvaló volt, hogy ők mindig kétfrontos háborúra számítottak. Így a vasuti fővonalaik  párhuzamosan haladtak a  Rajna völgyétől a  keleti határokig. Ez az elrendezés nyilván a hadsereg gyors szállítását tette lehetővé, egyik hadszintérről a másikra. Hadvezetésük minden eshetőségre felkészül, pontos mozgósítási terveik vannak.

A dinamikus államok óriási kereskedelmet folytatnak az egész világgal. Hatalmas hadi és kereskedelmi flottájuk van, rengeteg nyersanyag áll rendelkezésükre, iparuk fejlett, kapacitásuk rövid időn belül, úgyszólván korlátlanul fokozható. Emberanyaguk, politikai és gazdasági befolyásuk úgyszólván páratlan.  Haditerveik nincsennek. A háborúkat rendszerint ők kényszerítik ki, eleinte sorban veszítik el csatáikat és lelkiismeretfurdalás nélkül hagyják cserben  kis szövetségeseiket. Néhány év alatt alaposan felkészülnek és  óriási  emberi, anyagi erőkkel támadnak. Mégpedig ott, ahol ŐK akarnak, nem pedig ott, ahol emberi számítás szerint támadniok kellene.

Ezt a fölényt Haltenberger professzor mutatta be Sztalingrád előtt néhány hónappal. Ugyanis az egyik előadásának végén megkérdezte, van e  valakinek kérdése?

Az egyik hallgató harsány hangon kérdezte: Professzor úr, ki fogja  megnyerni ezt a  háborút?  Ez persze akkoriban nevetést kiprovokáló kérdés volt.

Haltenberger komor arccal imigyen válaszolt: “Nem vagyok jós, de ezt talán ön is kikövetkeztetheti”. Azzal odament a  táblához, krétával húzott három vízszintes és vagy tíz fűggőleges vonalat. A második vízszintes vonal elejére  ráírta: ŐK. A harmadikra: MI. A függőleges rubrikák fölé sorban felírta a stratégiai nyersanyagok nevét és utolsó fölé: emberanyag. A számokat fejből, kerekítve írta föl. Majd a krétát letéve, leverte a fehér port a kezéről, felénk fordult és halk “Jóéjszakát” kívánva, kiment a csöndbeborult teremből.

Egy másik alkalommal a haditechnika fejlődéséről volt szó. Az előadó (nevére már  nem emlékszem) bizonygatta a technikai haladás egyetemlegességét. Azaz magas műveltségű, fejlett technikával rendelkező államok tudósai, kutatói tudnak egymás kutatási eredményeiről.  Majdnem mindenki publikál, és tanít. Még a nagyon titkos kutatások is általában egy szinten haladnak – részben mások kutatási eredményei alapján. Elképzelhető, hogy egyes  témákban más államok kutatói kissé előbbre vannak, de hosszú távon a kiegyenlítődés mindig  megtörténik. Ezzel elintézték a “titkos” fegyverek témáját.

Ha az előadóink ezeket a tényeket, elméleteket ismerték, empirikus tudással rendelkeztek, nyilván a kormányzat magasabb körei is tudatában voltak a várható eseményeknek, akkor mi késztette őket a szovjet elleni hadjáratban való részvételre?

Erre a kérdésre csak az azt elhatározó Koronatanács jegyzőkönyve adhatna választ. Az pedig hiányzik. Valaha olvastam két példány létezéséről, melyeknek az első fele egyezik mindkettőben a másik fele pedig más stilusban, különböző szöveggel íródott. Ezek létezéséről sincs biztos adatom, de ha igaz a kósza hír, mindkettő hamisítvány! Ekkor  tűnik elő Ciceró kérdése : QUE BONO? (Kinek jó ?). Kinek az érdeke volt a  háborúba való belépés.

Az említett Koronatanács  résztvevőinek ismert listája szerint ezen az ülésen Chorin Ferenc és a jótékonyságáról is ismert Kornfeld Mór is jelen voltak. Mindketten óriási vagyonnal rendelkeztek, tehát alapos félnivalójuk volt egy esetleges német megszállástól. Nekik életbevágó fontosságú volt e kérdés megoldása.

Chorinok (Chorin Ferenc és fia)

Nyilvánvalóan a háborúba való részvétel mellett foglalhattak állást. Tisztában voltak a német megszállás veszélyével, ami feltétlenül bekövetkezett volna, ha nem veszünk részt – minimális erőkkel. Az érvelés egyszerű volt a hadjárat elején, amikor a németek óriási győzelmeket arattak : Ha nem veszünk részt, elveszítjük az eddig visszakapott területeket. Azt már nem magyarázták meg az egyenes gondolkozású katona Államfőnek, hogy elsősorban a saját bőrük megmentéséről van szó.

Az állam szempontjából  az volt a különbség, hogy a  megszállás csak három év múlva következett be. Ha nem lépünk be, 41 őszén megtörtént volna, amikor már látták Hitlerék, hogy minden emberre szükség van, mert a vörös hadsereg gerincét nem tudták megtörni. Egy akkor alakuló (honi) Quisling kormány száz százalékig teljesített volna minden német követelés. Tehát a vér és anyagi veszteségünk még  nagyobb lett volna!

A Gyorshadtest, majd a  2. hadsereg kiküldésének  árán a magyar zsidóság – egyedül Európában –  komoly veszteséggel ugyan, de zömében túlélte a háborút. Ugyancsak a túlélők között voltak a nagyiparosaink, akik a Gestapoval kötött szerződés alapján  egy teljes vonatrakomány gazdag illetve fiatal, életerős, Izrael által  használható zsidóval együtt Svájcba  utazhattak – vagyonuk a Gestaponak átruházása  ellenében.

Ha az elmondottakra bizonyíték szükséges, el kell olvasni özv. Horthy Istvánné  könyvét (Becsület és Kötelesség). Ebben olvashatjuk, hogy a cionisták képviselője, Dr. Ruben Hecht búcsúlátogatása alkalmából megköszönte Horthynak a zsidóság érdekében kifejtett tevékenységét.

Dr. Reuben Hecht – Hecht Museum

Ide tartozik az is, hogy a volt budapesti US ügyvivő, Montgomery úr egy alapot hozott létre, amelyen keresztül Ő, Chorin Ferenc, Kornfeld Mór és mások fedezték a Horthy család Estoril-i életének költségeit.

Vigh Mátyás

PS

KASSA BOMBÁZÁSA

2013 augusztus 5

Ajánlott honlapoldal : www.corvinuslibrary.com

Haltenberger Samu (1875-1956) – Csonka Jánossal együttműködve részt vett a Magyar Királyi Posta motorizálásában, elindítója volt a vidéki Posta-autóbusz hállózat kiépítésének, majd 1913-tól a Szürketaxi Vállalat (a mai Főtaxi) egyik alapítójaként, később vezérigazgatójaként alkotott maradandót. 1943-ig kulcsszerepet töltött be a magyar közlekedéspolitikában, majd 1945 után is azon fáradozott, hogy a háború romjain a gépjármű-közlekedés is újjáéledjen. A kommunisták internálták, vagyonát elkobozták, és vidéken kellett élnie szinte élete végéig, csak meghalni térhetett vissza Budapestre. (Sz.)

The post MIÉRT TÁMADTUK MEG A SZOVJETUNIÓT? appeared first on Szögedöm.hu.

Először is, Hitler, biztos lévén a vörös hadsereg feletti győzelmében, minket ki akart zárni a győzelemből és az azzal járó jutalmakból. Ezért, Werth Henrikék ügyeskedései ellenére, határozottan visszautasította a magyarok beavatkozását. A német hadsereg levéltáraiban egyetlen szó sem esett egy esetleges szovjetnek álcázott német bombatámadásról. Pedig őkelmék egyetlen felszállást sem engedélyeztek volna írott, pecsétekkel bőven ellátott  parancs nélkül.

A szovjetnek nem volt érdeke bajaikat a magyar támadással tetézni. Homályos ígéreteket is tettek a moszkvai magyar követnek, Erdély déli felével kapcsolatban is, ha kimaradunk a hadjáratból.

A románok (oláhok Sz.) hallani sem akartak a  magyar részvételről  hiszem Hitler igéretet tett Antonescu nevű kebelbarátjának Észak Erdélyt illetően cserébe a “megbízható” román (oláh Sz.) hadsereg  teljes bevetéséért. Sőt, az egyik hadseregüket Erdélyben tartották egy esetleges magyar támadás kivédésére.

Ion Antonescu üdvözli a tömeget Adolf Hitler oldalán 1941-ben, Münchenben

A Kassára hullott bombák, valódi, hamisítatlan szovjet bombák voltak, amelyeket csak és kizárólag szovjet bombázók tudtak  használni.

Egy kanadai magyar nyugdíjas középiskolai tanár, Ormai József fejébe vette a titok megoldását. Kb. két év alatt végigkutatta az európai repülőgép gyárakat vagy a már megszüntek teljes irattárát.

Alapos kutatásai szerint egyetlen olyan európai bombázó bombarakaszai sem voltak képesek ezeket a tipikus  szovjet bombákat  befogadni.

A kutatásai eredményéről készült jelentés, lánya, Nádas Kuni szerint  otthon van, valószínűleg a HM irattárában vagy a Hadtörténeti intézetben. Nem tudom, milyen következtetésre jutott, de eleget olvasván a légi hadviselés történeteit, biztosra vehető, hogy a szovjet légierő hajtotta végre a  bombázást. Tette ezt egy korábbi elavult támadó hadműveleti parancs alapján, vagy  tévedésből.

Tévedések gyakran előfordultak a világ összes légierejében. Jó példa erre a Magyar Királyi Légierő bombázóinak az alig megalakult szlovák hadsereg vadászgépeinek megsemmisitésére indított támadása. A kitűnően képzett formáció – valószínűleg a rossz időjárási viszonyok miatt nem találta meg – ha jól emlékszem – Igló repülőterét. Kénytelenek voltak visszatérni támaszpontjukra. A  második bevetés sikerrel járt.

Háborúban is sokszor előfordul hasonló eset. Ilyenkor másodlagos célpontot bombáznak. Ha azt sem találják, az első adódó városra dobják bombáikat.

Ha ez a szovjet repülőkkel fordult elő, a parancsnok nem volt bolond a tévedését jelenteni, hiszen  felettesei talán agyon is lövetik egy ilyen rossz következménnyel járó  téves bombázás miatt.

Ha ez nem történt volna meg, akadt volna egy másik ”casus belli”. Tehát teljesen felesleges volt felfújni ezt a szerencsétlen  esetet.

Vigh Mátyás

2013 augusztus 5

Ajánlott honlapoldal : www.corvinuslibrary.com

The post KASSA BOMBÁZÁSA appeared first on Szögedöm.hu.

A Hotel Intercontinentalban (magyarul az „Intercontinental Szállodában”) zajló háromnapos eseménysorozat miatt a hétvégén a magyar fővárosba érkezik a világ számos befolyásos zsidó közéleti személyisége, és több ország küld magas rangú diplomatákat is az eseményre.

WJC (World Jewish Congress) sajtófőnöke, Michael Thaidigsmann az Indexnek elmondta, hogy a szervezők az eddigi legnagyobb létszámú kongresszusra készülnek. Magán a közgyűlésen mintegy 500 delegált vesz majd részt, de az Európai Unióból, Németországból, Oroszországból és az Egyesült Államokból is várnak politikusokat.

A WJC ülésén részt vesz Orbán Viktor miniszterelnök is. A kongresszusra időzítve egy izraeli lapnak adott interjúban utasította vissza azokat a vádakat, amelyek Magyarországot a világ legantiszemitább országai közé sorolta. A WJC vezetése már korábban egyértelművé tette, hogy a helyszínválasztás szimbolikus politikai üzenet, és azt is, hogy eseményen vizsgálni fogják a Magyarországon tapasztalható „egyre durvuló antiszemita támadások” hátterét. (Index)

Ahogy a magyar mondás tartja: „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég!” – De bizonyára ők is ráunnak majd a magyar tükörre, a gazdaságilag megnyomorított országra és fővárosára, melyben megláthatják saját hibáikat is, nem csak mindig a magyar szemekben a szálkát…

Érdemes e mondat kapcsán persze azt is végiggondolni végre, hogy ahol nem maradtak zsidó közösségek, ott nincs ma miről vitatkozni.

A soviniszta, zsidóirtó Szlovákia, melynek zsidó menekültjei (a korabeli horthysta) Magyarországon találtak menedéket, nem küzd az „antiszemitizmus” égető kérdésével, mert Hitlert is sürgetve megoldották a „zsidó kérdést” a vészterhes időkben.
Ajánlott olvasmány:
Katt a képre !

A Conducător országából, az Ion Antonescu vezette Románia Dél-Erdélyéből nem jöttek, és nem jönnek „antiszemita” hírek, hiszen nem maradt, aki terjessze őket.

Érdemes lenne hát e kongresszusnak a történelmi Magyarország távlataiból vizsgálnia tisztességgel a helyzetet és távolabbi, megszállt területeinkre is kitekintenie. Megszállott magyar területeinken voltak és vannak az igazi „antiszemita” ügyek!

Mindannyian tudjuk, hogy minden magyarnak belső kötelessége illő magyaros vendégszeretettel fogadni a hazánkba látogató vendégeket. Ezt még egy túlélő „kollaboráns”-nak is így illik, de bizonyára ők is tudják ezt.

Túlélő zsidók és „kollaboránsok” Budán, Pesten és egyebütt – itt az idő a megbékélésre!

A magyaros vendégszeretet csak antimagyarok törhetik meg, ha nem röstellik, illetlen provokációval.

Az irányadó példát pedig követni érdemes! Itt az idő megszervezni végre minden idők legnagyobb magyar konferenciáit külföldi fővárosokban! Különösen olyan városokban, ahol erős magyarellenesség tapasztalható. Olyan helyeken, ahol az antimagyarizmus kezd már tűrhetetlen, sőt elviselhetetlen méreteket ölteni…

Világra szóló magyar konferencia illendő hát a Délvidéki Holokausztért bocsánatot máig sem kért Nándorfehérváron (Belgrádban), az egyaránt antimagyar és antiszemita Pozsonyban (a Bratyi szagában), de legalább a népességi viszonyokat ma is EU-ellenesen torzító Bukó Restben (Bukarestben), vagy legszerényebb minimum-törekvés gyanánt Erdély elolájosodott fővárosában, Kolozsvárott.

A magyaros vendégszeretet jegyében szeretettel látjuk a zsidó érdeklődőket!
Kölcsön kenyér pedig illendően visszajár…

A zsidó-magyar barátság építése jegyében befolyásos magyar politikusok (és talán „kollaboránsok” is) viszonozhatják a látogatást egy világraszóló konferenciával a „magyar Jézus” vesztőhelyén, Jeruzsálemben. A Jeruzsálemi Magyar Konferencia alapjait pedig lerakni, az egyeztetéseket megkezdeni most érdemes, hiszen aki számít, eljött most hozzánk.

Sajnos a Délvidéki Magyar Holokauszt és a magyarok ellen elkövetett háborús és békebeli bűnök ennek a konferenciának most nem témája, de bizonyára az is sorra kerül majd Jeruzsálemben. A megbékélés és a barátság jegyében.

A mértékadó magyar értelmiség pedig (nem tekintve az erődemonstrációt fenyegetésnek) kitüntetett figyelemmel és különös tisztelettel követi munkájukat, hiszen nekünk magyaroknak még rengeteg tanulnivalónk van tőlük. Különösen a diplomácia sikereinek és média  befolyásának terén…
Mi is szeretnénk ilyen sikeresek lenni!

Szeretettel várjuk vendégeinket máskor is…
Akár Szegedre is! Lőw Immánuel Városába.
Akár egy „Antimagyarizmus” vagy egy „Trianon” Konferenciára is!

A Szögedi zsinagóga éji díszfényben… magyar adófizetők támogatásából…

Hiszen Európa legtudósabb rabbija mondotta Trianonról: „Nem békekötés volt Trianon, rút gúzsbakötés volt. Királyi szeszély törvénytelen viszony javára építé mindkét trianoni palotát: Csoda-e, ha törvénytelen, jogtaposó, örvényes békeírás született meg benne?” (Lőw Immánuel)

De konferenciázhatunk akár közösen is! Az egyenlőre még egyedülálló és egyetlen Trianon Múzeumban is…

Rendezhetünk konferenciákat akár közös sérelmeinkről is! Például az egyaránt antimagyar és antiszemita Pozsonyban (a Bratyi szagában)…

Addig is ajánlott olvasmány:  Ingrid Graziano, Eördögh István – Josef Tiso e la questione ebraica in Slovacchia – magyarul: Jozef Tiso és a szlovákiai holokauszt

Rend a lelke mindennek!
…És legyen végre Szent a Béke!
A Szentföldön is és Mária Országában egyaránt.

Nálunk egyébiránt holnap Anyák napja lesz, így a magyar anyák örömmel fogadnak minden jókívánságot vendégeinktől is.

A magam nevében Boldog Anyák Napját kívánok minden Édesanyának!

Tisztelettel:

Sz L

Ajánlott olvasmányok:

A Dévidéki Magyar Holokauszt Irodalma < Kattintson ide a könyvtár megtekintéséhez!

Nyilvánosságra hozhatják a délvidéki áldozatok jegyzékét

Végre nyilvánosságra hozhatják a délvidéki magyar áldozatok jegyzékét! Nem tabu többé: A Holokauszt megtörtént! Délvidéki Holokauszt! A magyarok, a mi véreink ellen!

A képre kattintva
a könyv letölthető!

The post Zsidó és magyar világkonferenciák – akár a béke jegyében appeared first on Szögedöm.hu.