Örök dicsőség a Magyar Királyi Honvédség katonáinak!

A magyar csapatok megindulását megelőzően a jugoszlávok már magyar városokat bombáztak.

1941. április 7-én jugoszláv gépek bombázták Szegedet (pl. a vasútállomást és a vasúti hidat), az egyik gépet le is lőtte a magyar légvédelem. A lelőtt jugoszláv gép (angol gyártmányú Blenheim gép volt) roncsait napokig bárki megszemlélhette a szegedi Móra Múzeum előtti parkban.

Szegedet váratlanul érte a légitámadás. A légiriadót már csak a bombázás megkezdése után rendelték el. Késve lépett működésbe a légvédelem is, utána azonban heves tüzet zúdított a támadókra. A vasúti hidat bombázó Blenheimet gépágyútalálatok érték. A repülőgép a folyó túlpartján, az újszegedi kendergyár területére zuhant. A személyzet mindhárom tagja, Vlagyimir Jovicsics, Mirko Jovanovics és Marko Toskovics életét vesztette. A szegedi Belvárosi temetőben temették el őket.

Ezekben a napokban Siklóst is jugoszláv bombatámadás érte, valamint többször is mélyen berepültek a magyar légtérbe.

Tehát nem Magyarország szegte meg az örök barátsági szerződést, hanem Jugoszlávia.

A magyar csapatok ennek ellenére viszont még mindig nem indultak meg!

Erre csak akkor került sor amikor Horvátország kikiáltotta a függetlenségét, ezáltal de jure és de facto Jugoszlávia megszűnt létezni, tehát a magyar-jugoszláv békeszerződés is hatályát vesztette.

Ilyen vonatkozásban is értelmetlen és indokolatlan volt Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága, hiszen Magyarország ebben az esetben sem sértett meg egyetlen nemzetközi szerződést sem.
Velünk szemben viszont a győztes nagyhatalmak (Sztálin, Churchill, Roosevelt) minden létező szerződést megszegtek, egymást képesek voltak bármikor kijátszani, elárulni, hátbaszúrni, nemzeteket eladni, mint a rabszolgákat a piacon.

Édes Erdély

Ajánlott olvasmány még:

Szeged jugoszláv légitámadása

Ma 75 éve hazatért a Délvidék!

The post Jugoszláv bombázás – Magyar megindulás appeared first on Szögedöm.hu.

Az 1945-ös évre már nem maradt olyan német nagyváros, amelyet az angolszász légierők még nem bombáztak volna a második világháború embertelen bombázóhadjárata következtében. Arthur Harris „bosszúterve” jegyében, a városok legsűrűbben lakott belső negyedeit, történelmi óvárosait szőnyegbombázással pusztították el. A cél a polgári áldozatok minél magasabb száma volt. A legnagyobb pusztítást nem is a rombolóbombák okozták, hanem a foszforral végrehajtott támadások után kitörő óriási tűzvihar. A hő elől a polgári lakosság felszínre menekült, ahol az óriási hőség és a mérges gázok (az oxigén hiánya) percek alatt végzett velük. 1945. február 13–15. között négy támadáshullám után…

Kilátás a drezdai városháza tornyából dél felé (Fénykép: id. Richard Peter, 1945) Még napok múltán is omlottak össze épületek, melyek kőanyaga a hatalmas hőtől elporlott… és a hullahegyek…

Elszenesedett emberi holttestek halomba hányva a leégetett város főterén, az Altmarkon, 1945. február végén… A háborús bűnösöket soha nem vonták felelősségre… Az életben maradottakkal a hamarosan megérkező Vörös Hadsereg kegyetlenkedései végeztek… Egy 16 évesen túlélő lány mesélte el nekem – németségéért Angliában máig diszkriminált – öregasszonyként, hogy a szovjetek minden lányt és asszonyt megerőszakoltak…

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány még:

Bombenholocaust – Drezda

The post Jégbontó (február) hava 13.-án – 1945. – A Drezdai Holokauszt – 200 ezer halott… appeared first on Szögedöm.hu.