2017. február 27. hétfő 17 óra SZTE Állam- és Jogtudományi Kar Társalgó (Tisza L. krt. 54.)
400 fotóval illusztrált előadást tart Londonról Dr. Somorjai Ferenc.

The post Dr. Somorjai Ferenc – LONDON – programajánló appeared first on Szögedöm.hu.

A szegedi idegenvezető képzés és alkalmazás 1990-ig szigorú feltételek mellett, az egészséges szelekció szempontjai alapján történt. Írásbeli és szóbeli felvétellel választották ki az erre alkalmas hallgatókat. A képzések többnyire önköltségesek voltak, kizárólag egyetemet végzett, többnyire egyetemi, főiskolai oktatók (földrajz, néprajz, történelem, művészettörténet tanárok) részvételével, akik általában maguk is foglalkoztak idegenvezetéssel, országjárással. Az idegenvezetők négyévenként kötelező továbbképzésen vettek részt, amelyet újabb vizsga, beszámoló zárt. A helyi idegenvezetőket, országjárás-vezetőket alkalmazó irodák (Szeged Tourist, IBUSZ, Volán, Express, Cooptourist) elsősorban alkalmasság, szakértelem alapján foglalkoztatták idegenvezetőiket, a visszatérő csoportok véleményének, igényeinek megfelelően. A legtöbbet alkalmazott idegenvezetők, országjárás-vezetők, külföldi kísérők diplomás, széles látókörű, művelt szakemberek, többnyire gyakorló tanárok voltak, akiknek – a szervezett turizmus révén – rendszeresen akadt munkájuk. A Szegedre látogató kollektívák, iskolák többsége élt a magas színvonalú szolgáltatással, szinte minden csoport kért idegenvezetőt.

1990-től – a liberalizmus jegyében – fokozatos hanyatlás következett be e szakmában is. Beindultak az OKJ-s, normatív támogatású, ingyenes idegenforgalmi ügyintéző, idegenvezető, idegenforgalmi technikus, idegenforgalmi menedzser-képzések, a TIT országjárás-vezető képzése pedig a tanárképző főiskola kontár pártkommandójának kezébe került. Ugyanerre a sorsra jutott az iskolák többsége is (KIT, MIOK, Scool of Business, SZEFI-Rogers stb.). A jobbára pártfunkcionárius igazgatók képesítés nélküli, gyenge tudású haveroknak (általános iskolai tanári oklevéllel rendelkező pedagógusnak, általam korábban megbuktatott bokszbírónak, szép fenekű kollegináknak) adták oda azon tantárgyak oktatását is amelyeknek tankönyveit, útikönyveit én írtam.

2002-től már a Tourinformot is elérte a hályog, ahová a főiskola volt KISZ-párttitkára ernyőztette be képesítés nélküli haverját. Azóta sem én, se feleségem egyetlen helyi városnézést nem kaptunk onnan. A megrendeléseket a legfeljebb tsz. és diákcsoportok vezetésére alkalmas ügyvezető nyolc éven át maga, szerény tudású gyermekei és haverjai között osztotta szét, a helyzet nyugdíjazásával sem változott. A helyi turisztikai kiadványokat 1998 óta kontárok készítik, a prospektusok, útikalauzok sekélyes színvonalát érdemes összevetni pl. Szeged, Kecskemét vagy Budapest útikönyvemével, esetleg Csongrád megye kulturális értékei c. füzetemmel. Jellemző, hogy műveimet általában budapesti kiadók íratják, városom eddig még semmilyen kiadvány elkészítésére sem kért fel, erről ma is üresfejű pártléhűtők döntenek.

Az oktatási intézményekben megszűntek a felvételik, a továbbképzések, megszűnt a szakfelügyelet. Egyre több helyen képezik az idegenvezetőket, menedzsereket, zömében képesítés nélküli, szerény tudású, „olvasgató”, „készülgető”, „internetezgető” oktatókkal, megfelelő szemléltetés nélkül, a jobbára általam írott tananyagok (Magyarország, Budapest, Balaton, Csongrád megye, Szeged útikönyvek, Művészettörténet tankönyv, magyar, német nyelvű Szeged CD, Szegedi Új zsinagóga /TKM 700.sz füzet, A szegedi szerb templom /Szeged, 2000) felhasználásával, lehetőleg az én és szintén idegenvezető feleségem – az angol nyelvű Szeged szerzőjének – kirekesztésével, nyilván irigységből, szakmai féltékenységből, butaságból, vagy mert szégyellik hogy munkásságunkon élősködnek.

Van ahol a tanár már nem is töri magát, hanem betesz egy CD-t, vagy a hallgatókkal tartat kiselőadást, vagy internetről töltet le anyagot, melyet az osztály beszámoltatása követ. Mint ahogy M I kolléga példája bizonyítja, jó párthaveri hátszéllel még főiskolai levelező földrajz tanári (tulajdonképpen általános iskolai tanári) képesítéssel is lehet egyetemistáknak, sőt diplomás tanároknak is művelődéstörténetet, ország-ismeretet (leíró föld- és néprajzot, történelmet, művészet és irodalomtörténetet stb.) oktatni!!! Különösen megdöbbentő ez egy egyetemi városban, ahol országos hírű tudósok, oktatók is rendelkezésre állnak, minden szakterületen. Jellemző, hogy M I kolléga oktatásra feljogosító diplomáját még egyik haver intézményvezető sem kérte számon, miközben engem többször agyonszutyongattak, még a KIT budapesti igazgatója, Kővári István is 2000-ben, (Művészettörténet tankönyvem kiadásával kapcsolatban) az ISO 9001-es Minőségbiztosítási rendszer előírásainak megfelelés okán.

A felhígult oktatási szisztéma szerint cél, hogy minél több hallgató jelentkezzen, még bolondot is felvesznek, csupán érettségi szükséges, a vizsgára bocsátás feltétele középfokú nyelvvizsga. A tanár nemigen követelhet, mert esetleg „megsértődik” a hallgató, aki – miután egy fillérjébe se került, meg rádöbben, hogy nem is nagyon érdekli az egész – egyszer csak köszönés nélkül kimarad, vagy átiratkozik egy másik iskolába, ahol nem zaklatják kötelességtudattal. De akkor mi lesz a normatív támogatással, meg ki fog vizsgázni? Rendszerint 20-25 hallgatóval indul egy osztály vagy tanfolyam és volt már, hogy csupán négyen vizsgáztak. Az órákat legfeljebb 20-30%-ban látogatják, az állandó hiányzások miatt alig lehet őket év közben beszámoltatni, az órát rendszeresen az előző órák anyagának átismétlésével tanácsos kezdeni.

Mivel elsősorban nem a látnivalók, a nevezetességek, hanem a várható pénz-kereseti lehetőség, nyelvgyakorlás, utazás, a telepített idegenvezetői tevékenységek: lustálkodás, nyaralás, üdülés, wellness, szórakozás és ismerkedés motiválja érdeklődésüket, nemigen törik magukat az e munkához leginkább szükséges művelődéstörténet lexikális ismeretanyagának elsajátításával. Jellemző, hogy 20 év körüli idegenvezető hallgatóink jelentős része még nem látta történelmi városainkat (Pécs, Győr, Eger, Sopron, Székesfehérvár stb.). Ha kérdeztem őket, legfeljebb „régen voltam, nem volt városnézés, már nem emlékszem” – így a válasz. Ma annyit se tud egy vizsgázott idegenvezető (sőt a tanárok többsége sem) művelődéstörténetből, ország-ismeretből, mint amennyit mi felvételin produkáltunk a hatvanas években! Ha rajtam múlna, a szakma presztizse érdekében szívesen levizsgáztatnám a tanárokat is (mint ahogy 1978-79-ben miniszteri rendeletre tettük). Akkoriban még voltak követelmények…

A hitvány képzések, követelmények következtében mára oda jutottunk, hogy az idegenvezetői titulussal nemigen érdemes dicsekedni. A legfeljebb nyelvet tudó, módszertant, idegenforgalmi ismereteket egyszeri átolvasással elsajátító, „készülgető”, „olvasgató” „internetezgető” guide-ok legfeljebb kísérőnek, tolmácsnak alkalmasak (utóbbinak is csak felsőfokú nyelvvizsgával), műveltebb turisták vezetésére alkalmatlanok. Én sem volnék kíváncsi egy csupán érettségizett, vagy csupán nyelvtanári képesítésű, csőlátó helyi idegenvezető betanult monológjára, akitől semmit sem szabad kérdezni, ha nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni (az első három mondat után meg lehet róla győződni). Ráadásul a helyi turizmusban dúló vaskos korrupció következtében elsősorban családi, haveri és egyéb mutyi alapján alkalmazzák az idegenvezetőket.

Hiába előírás az idegenvezetői igazolvány megléte és a kitűző viselése is, melyet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek kellene ellenőriznie. Engem még egyszer se igazoltattak 54 éves pályafutásom alatt, viszont van olyan önjelölt guide, aki húsz évig vezetgetett képesítés nélkül, annak ellenére, hogy a hatóság 1996-ban államigazgatási határozatban e tevékenységtől eltiltotta (de a helyi idegenforgalmi maffia kegyeltje).

Nem csoda, hogy már az általános iskolás csoportok sem kérnek helyi idegenvezetőt, mert nála még a tanár is jobban meg tudja magyarázni a diákjai számára szükséges természeti, kulturális összefüggéseket. A gyenge idegenvezetőkkel pórul járt fővárosi csoportok újabban Budapestről hoznak magukkal idegenvezetőt, vagy a csoportvezető olvas fel valamilyen fénymásolt szöveget. S a liberalizáció, kontraszelekció és korrupció végeredménye: lassan minden utcasarokra jutna 10 vizsgázott idegenvezető, miközben a silány szolgáltatás miatt már a profi idegenvezetőknek is alig van munkájuk. Bár ebben a turisták kultúrszomjának, érdeklődésének megcsappanása, a teljes nihil és anyagi szempontok is szerepet játszanak.

LÁTNI VÁGYÓ ISMERŐSEIMNEK ÚJABBAN AZT JAVASOLOM, HOGY UTAZÁSI IRODÁK ÚTJAI HELYETT ÜLJENEK INKÁBB BUSZRA, VONATRA, REPÜLŐRE EGY JÓ ÚTIKÖNYVVEL, MERT ÍGY MENTESÜLNEK A FÉLMŰVELT HAVER-IDEGENVEZETŐK HARMATGYENGE MONOLÓGJAITÓL ÉS AZ ELSŐSORBAN SZABADPROGRAM, VÁSÁRLÁS, EVÉS, IVÁS, KÁVÉZÁS, FÜRDŐZÉS, FELTÖLTŐDÉS CÉLJÁBÓL KIRUCCANÓ RIGOLYÁS ÚTITÁRSAK SZEKATÚRÁJÁTÓL.

Szíves figyelmükbe ajánlom továbbá Szeged, Csongrád megye, Kecskemét, Budapest, Balaton, Magyarország útikönyveimet, Erdély jegyzetemet, Szeged, Debrecen, Temesvár, Nagyvárad CD-met, Dél-alföldi és Észak-magyarországi kerékpártúrák című köteteimet, szezonra megjelenő Bécs, Prága és London útikönyveimet, amelyek leghitelesebben tájékoztatnak az adott városokról, régiókról. A szezonra jelenik meg az újjávarázsolt Fogadalmi templom, látogatóközpont, Dömötör-torony reprezentatív albuma – szintén az én szöveggel, sőt tervezik egy Magyarország tájegységeit bemutató újabb sorozat és egy Európa útikönyv készítését is szerzőségemmel.

A szakma színvonalának visszaállítása érdekében javasolom az idegenvezetők újbóli levizsgáztatását, a képzések önköltségessé tételét, felsőfokú (egyetemi, főiskolai) képzés ill. képesítés feltételéhez igazítását, a felvételi rendszer és a szakfelügyelet visszaállítását, az oktatók és idegenvezetők képesítésének szigorú ellenőrzését, valamint az idegenvezetők névsorának felvitelét a helyi Tourinform honlapjára egyéb, a szakmát érintő képesítésük, foglalkozásuk, nyelvtudásuk, munkásságuk, szakmai eredményeik feltüntetésével, hogy ne haveri alapon, mutyizással közvetítsék ki őket, hanem végre a turista választhasson !!!

Dr. Somorjai Ferenc
a Magyarország útikönyvek szerzője

The post IDEGENVEZETŐ KÉPZÉSÜNK IS VÁLSÁGBAN VAN appeared first on Szögedöm.hu.

Buta, korrupt, harácsoló vezetők, pénzes állásokban félművelt pártfunkcionáriusok, családtagjaik, baráti körük, szeretőik. Leépült ipar, lebontott üzemek, kiürült belváros, hámló homlokzatú, összegraffitizett palotasorok, dzsungeles üres-telkek, laposra vert, rugdosott ereszcsatornák, megemelt bérleti díjak miatt lázongó, menekülő piacosok, üres üzletek, lakások, bepapírozott, újrahasznosításra ajánlott kirakatok, szaporodó filléres, használt-ruha boltok, turkálók. Ápolatlan parkok, megcsonkított, torzra gallyazott famatuzsálemek, gazos, ecetfás, szutykos előterek, töredezett járdák, kátyús úttestek, kutyák, kutyaürülékek. Hanyatló színvonalú oktatás, gyenge műveltségű, tetovált mellű, piercinges, portfóliós, műköröm-reklám tanárnők, lógós diákok, hallgatók, nihilista, firkáló, pacázó művésztanárok, dögledező turizmus. Komor tekintetű, közömbös, fogatlan, bagózó járókelők, tétova, kapirgáló közmunkások, gombamód szaporodó koldusok, agresszív kéregetők, neveletlen, rongáló fiatalok, szaporodó romkocsmák, alattomosan betelepülő migránsok.

Dr. Somorjai Ferenc, a Szeged, Kecskemét, Budapest, Magyarország, Bécs, Prága, London útikönyvek szerzője.

  [See image gallery at www.szegedem.hu]

The post SZEGED – A HALOTT VÁROS appeared first on Szögedöm.hu.

Sajnos lassan nálunk lesznek legalacsonyabbak a bérek Európában, hogy a külföldi befektetőknek érdemes legyen beruházni. Csak a felső tíz-százezer milliomos, milliárdos gazdagodik többnyire korrupcióval, csalással, hűtlen kezeléssel, lopással, sikkasztással.

Következmények nélkül tehetik, mert pártoktól függetlenül mindegyikük tud valamilyen disznóságot a másikról, miközben a hátunk mögött összesúgnak és kiröhögik a becsületes, dolgozó állampolgárt. Egy nagy színjáték az egész, ahol mi vagyunk a nézőközönség. Ezért maradt el az elszámoltatás, a magas pártnyugdíjak és a devizahitelesek tartozásának mérséklése (amit a FIDESZ megígért). A végtörlesztéssel csak a milliárdosok jártak jól, akik farzsebből kifizették 30-100 milliós tartozásukat, meg a hatalomhoz közelállók nyűgén segítettek 20-30%-al, míg a többiek tartozása még emelkedett is. Döbbenetes pofátlanság. Aki teheti, menekül innen. Csak a hazug propaganda megy növekedésről, a munkanélküliség csökkenéséről az értelmiség legjavának kényszernyugdíjazásával, kapirgáló, dobozoló közmunkásokkal, hitvány színvonalú, ingyenes, használhatatlan papírt adó OKJ-s képzésekbe terelt fiatalok, sánták, vakok, bénák, értelmi fogyatékosok tömegeivel, fuccsba ment romafölzárkóztatással, fölösleges stadionépítéssel, külföldi multik betelepítésével, autó-összeszerelő üzemekkel, a még dolgozni képes magyar kiszipolyozásával, agyonadóztatásával.

Országunkat – akár a Rákosi-korszakban – zömében tehetségtelen pártfunkcionáriusok irányítják, akik csak a náluknál butább vezetőket, azok meg a náluknál butább beosztottakat viselik el. A második világháború óta ennyire még nem sodródtunk a nagy semmi felé. Míg 2010-ben még láttuk az alagút végét, ma már alagút sincs. Tévedés ne essék, még KISZ-tag sem voltam.

Dr. Somorjai Ferenc, a Magyarország útikönyvek szerzője

The post NÖVEKEDÉS – REFORMOK ELLENÉRE SZTRÁJKOK, TŰNTETÉSEK, MÉLYSZEGÉNYSÉG appeared first on Szögedöm.hu.

Dr. Somorjai Ferenc

The post A PEDAGÓGUS ÉLETPÁLYAMODELL ÁRNYÉKOS OLDALA appeared first on Szögedöm.hu.

Tegnap csodálattal hallgattam (néztem) rövid észrevételét a harmatgyenge érettségi eredményekkel kapcsolatban és végre felfedeztem egy új elemet miszerint hiába a pedagógusok életpályamodellje, fizetésemelése, ha nagy részük gyenge tudású, hitvány órát tart, ha egyáltalán bemegy a tanterembe. Mellékelt írásaimmal igyekeztem megvilágítani azt a lepusztulási folyamatot, ami az elmúlt egy-két évtizedben a tanári szakmát jellemezte és ma is jellemzi.

Tisztelettel: Dr. Somorjai Ferenc tanár, útikönyvíró

MIÉRT CSÖMÖRLÖTTEM MEG A TANÁRI MUNKÁTÓL?

Mert a közelmúltban bevezetésre került pedagógus életpályamodell undorító tolakodást, könyökölést váltott ki a tanárok körében. Már korábbi, több évtizedes tanári pályafutásom alatt hozzászoktam, hogy elsősorban protekcióval: családi, baráti, rokoni, szexuális kapcsolattal és párttagsággal lehetett jobb helyekre bekerülni, főállásban oktatni. Hogy fáradságos munkával, nagy felelősséggel, legfeljebb 100 forint órabérért írt útikönyveimből, tankönyveimből, jegyzeteimből szemléltetőanyaggal nem rendelkező, óráról órára készülgető, óráikon olvasgató pedagógusok dolgoztak hússzoros órabérért. Ha nem akartak szégyenkezni, kiselőadásokat tartattak a hallgatókkal, amit beszámoló követett. Oktatási módszerüket forradalmasította a videózás, amikor már az óra jelentős részét végigbóbiskolhatták, vagy a tantermet elhagyva egyéb ügyeiket intézhették. Tehették, mert a baráti alapon verbuválódott, kirándulgató, síelő, bulizó tantestületekben elhalványult a jövő generációért érzett felelősség, amire még a két évtizede megszűnt szakfelügyelet is rájátszott. Újabb lökést adott a pedagógusi érvényesülésnek az internet megjelenése, miáltal már bárki tarthat órát, mindenféle tudás és tananyag nélkül, csak a gép kezeléséhez kell értenie. Már nem ad le anyagot, csak hallgatóival rákerestet a megfelelő témákra, aztán írásban számoltat be, hogy biccenteni, vagy csóválnia se kelljen a válaszokra. Közben egyre jobban elszaporodott a papírmunka: a pályázatok, modulok, kompetenciák és mesterkélt értékelőlapok bevezetésével (ahová link számokat írunk be) szinte áttekinthetetlenné vált a tanár munkája, energiájának nagy részét nem a diák, hanem a bürokrácia emészti fel. Mázsaszámra megy a papír-gyártás, mintha üzemben dolgoznánk, pedig a fénymásoló elterjedése előtt is volt élet és legalább annyit tudtak a hallgatók. Erre a „magas színvonalra” jött a jó fizetéssel kecsegtető pedagógusi életpályamodell, a kampányszerű portfoliógyártás, ami újabb pótcselekvéssel igyekszik helyettesíteni a lényeget: hogy a tanár mit tud, hogy milyen órát tart, ha egyáltalán megtartja, meg hogy valójában mit tudnak a diákok. Ahelyett, hogy visszaállították volna a szakfelügyeletet, amikor tapasztalt szakember néhány óra alatt meggyőződhetett az oktatás színvonaláról, egyben segítséget nyújthatott a tapasztalatlan pedagógusnak. A vázolt előzményeken felbátorodva egyre jobban erőre kaptak a protekciózó, pénzért mindent elvállaló, mindenhez értő, könyökölő pedagógusok, akik aránytévesztő tolakodásukkal, disztingválatlan magatartásukkal szinte elviselhetetlen jelenségei tantestületüknek.

Dr. Somorjai Ferenc

The post Miért csömörlöttem meg a tanári munkától? appeared first on Szögedöm.hu.

A MAGYAR OKTATÁSÜGY BIZONYÍTVÁNYA

A Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium éveken át afféle fantomiskolaként működött, ahol a tanárok és a hallgatók nagy része sem sejtette, hogy mi történik a kulisszák mögött. A hallgatók néha csodálkoztak, ha nagy ritkán jelenléti ívet olvastunk (hogy mi az a sok név), a tanárok pedig azon, hogy ilyen kevés hallgatóval miként működik az intézmény. Nem tudtuk, hogy a gimnázium a jelenléti íveken szereplő hallgatói létszámnak megfelelő normatív támogatást felvette. Csak a pangó tantermeket furcsállottuk, hogy munkánk egyáltalán nem érdekli az iskola vezetését, s hogy a vizsgákon olykor több volt a tanár, mint a diák. A tanárok nem kérdeztek, mert féltették az állásukat, inkább dagonyáztak a nagyszámú fiktív hallgató után felvett normatív támogatásban.

Mert volt ám itt pénz, de nem mindig annak, aki a szívét, lelkét kitette a hallgatókért. Közelebbi nexusban álló kollégáim elképesztő történeteket meséltek, hogy még igazgató helyettes, titkárhelyettes is beiratkozott, meg egyik kolléganőm lányát is „felvették”, de órán őket sosem látták, nem is vizsgáztak. Afféle baráti pénz-elosztóhelyként, csókosok kifizetőhelyeként működött az iskola, ahol nem képesítés, tudás és szakmai eredmények alapján lehetett főálláshoz jutni.

Voltak protekciós kollégák, akiknek feltétlenül órát kellett adni. Az igazgatók elismerték a tudásomat, meg a szakmai eredményeimet, de különböző magyarázatokkal (kisgyermeke van, főállású, nincs ki az óraszáma stb.) rendre képesítés nélküli kollégák, kolleginák kapták azon tantárgyak oktatását is, amelyeknek tankönyveit országos viszonylatban velem íratták. Mivel
nagy az egyes tantárgyak közti átfedés, a tanárok oktatása közti áthallás, a ténylegesen felvett hallgatók is fokozatosan lemorzsolódtak, vagy hanyagolták az óralátogatást, nem voltak kíváncsiak az internettel tanító, vázlataikból olvasgató, nyögdécselő kollégákra. Így jelenléti ívet is csak ritkán olvastunk, mert volt, hogy egyetlen hallgató tisztelte meg a tanárt.

Vizsgáztatnom viszont mindig nekem kellett, mert az intézmény vezetése bizonyára nem akart szégyenkezni a szigorú vizsgaelnökök, kamarai küldöttek előtt, meg egyes egyetemista, vagy diplomás tanítványaink sokkal többet tudtak privilegizált kollégáimnál. A gondolkodó ember számára érthetetlen, kontraszelektív tantárgyfelosztás egyre jobban elmérgesítette a helyzetet tanár – tanár, tanár – diák, igazgató – diák között, mivel utóbbiak rendszeresen kifogásolták, hogy, miért nem az tanít, aki jobban ismeri az anyagot.

Egyre kellemetlenebbül éreztem magam ebben a velejéig korrupt közegben, mint aki puszta létével akadályozza a pénzek szabad áramlását, miközben az oktatás színvonala a béka feneke alá süllyedt. A Rogers Gimnáziummal félig meddig összefonódva azt sem tudtuk, hogy melyik intézménynek ki az igazgatója, igazgatóhelyettese, mert az irodákban többen is üldögéltek, de csupán adminisztrációval foglalkoztak.

Hiába dolgoztunk akárhogy, vagy felejtettünk el órát tartani, nemigen foglalkoztak velünk. Hűvös Laci szólta el magát 2013. augusztus 30-án, amikor felhívott telefonon, hogy egyetemi kapcsolataimat latba vetve próbáljak hallgatókat toborozni, mert egyetlen idegenvezető osztály sem indul. Amikor elmagyaráztam neki, hogy miért nem jelentkeztek elegen és miért olyan nagymértékű a lemorzsolódás, az oktatásügyre hivatkozott, hogy a hivatal szerint nem taníthatok művészettörténetet, mert nincs megfelelő képesítésem, azért adták oda e tantárgy oktatását szimpla történelem szakos kolléganőnek – miközben Művészettörténet tankönyvem 7 kiadást ért meg a Képzőművészeti Kiadó és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gondozásában (lásd: Wikipédia). 51 éve tanítok, de ilyen pofátlan, átlátszó kifogást még nem hallottam, ugyanis 1997-ben a Pedagógus Képző Karon, 2010 – 11-ben pedig a Szegedi Tudományegyetem Orosz tanszékén is tartottam művészettörténet órákat az intézmény és a hallgatók egyöntetű elismerésével, s a SZTE által szerkesztett wikipédiás oldalam szerint művészettörténésznek is minősülök.

Furdalt a kíváncsiság és az egyik igazgató helyettes csendesen megsúgta, hogy az a bizonyos oktatásügy az önkormányzatnál található. Elindultam a Széchenyi tér 11 irányába, ahonnan a Rákóczi téri megyeházára küldtek. A cím: Csongrád megyei Kormányhivatal Oktatási Főosztály, Rákóczi tér 1, IV. emelet (most V. emelet). Hosszasan beszéltem az iroda egyik munkatársával, akivel egyszer a gimnáziumban is találkoztam. Meglepően jól tájékozott volt az iskola dolgairól, szerintem a Csongrád megyei Kormányhivatal Oktatási Főosztálya is tisztában volt a gimnáziumban folyó eseményekkel.

A történtekért persze senki sem akarja vállalni a felelősséget, amit a média tálalásából is kiolvastam. Hiába írtam a Délmagyarországnak, meg nyilatkoztam az RTL Klub riportereinek, hogy Hűvös László 2012-től vette át a SZEFI irányítását, mindkét hírközlő 2010-et említett, ami arra utal, hogy a szálak magasabbra vezetnek. Így az egész ügyből valószínűleg nem lesz semmi. Ezt is vizsgálgatják egy ideig, aztán majd szép lassan „elévül”, mint a többi nagy disznóság. Azt sem mondtam a televíziónak, hogy észrevételeim miatt felmondtak, mert februártól még heti egy művészettörténet órát kaptam a kozmetikus osztálynál. Én mondtam fel április 30-al, mert már nem bírtam undorral. Az egyik igazgatóhelyettes el akart küldeni Székesfehérvárra múzeumpedagógiai továbbképzésre (engem!!!!!), hogy lesz kényelmes szállásom és az útiköltségemet is fizetik. Ez már felért a gúnyolódással, mivel művészettörténet könyvemnek van tömegkommunikációs fejezete is, módszertan jegyzetemben múzeumok és templomok bemutatását is ismertetem, 65 év fölött pedig mindenki ingyen utazik.

Jellemző adat, hogy 2010-ben, a két éves képzés végén mindössze négy hallgató vizsgázott + 1 máshonnan. Hogy 2013-ban hányan vizsgáztak a 44-ből? – a vizsga jegyzőkönyve tisztázza (vigyázat, ott is voltak külsősök) Találkoztam volt tanítványaimmal, akik elmondták, hogy a nyomozóhatóság tudakozódott a jelenléti íven szereplő aláírásuk valódisága felől. Persze, hogy hamis volt, mert nagyon ritkán olvastunk jelenléti ívet, mivel a csekély óralátogatás miatt nem volt értelme.

Az évközi lemorzsolódások okai: a normatív támogatással a hallgatók eleve nem vették komolyan tanulmányaikat. Nem fizettek, nem volt benne pénzük, így – ha nem találták érdekesnek a képzést – egyik napról a másikra, köszönés nélkül leléptek. Mivel évek óta nincs felvételi, még értelmi fogyatékost is felvettek. A beiratkozottak közül sokan már meg sem jelentek, mert társaiktól megtudták, hogy milyen primitív színvonalú itt az idegenvezető képzés. Általában a kedvezmények (pl. diákigazolvány) miatt maradtak, az órákat nemigen látogatták, csak a beszámolókon jelentek meg. Voltak, akik csak az én óráimra jártak. 2012-ben, tanév elején négyszer dobálták ide-oda az osztályt helyben és időben, ezért a jobbára egyetemistákból és felnőtt diplomásokból álló csoport komolytalannak minősítette a képzést és már év elején megfogyatkozott.

A vezetés évről – évre ún. főállásúak óra-kiegészítésére használta fel az idegenvezető képzést, ezért a hallgatók a képesítés nélküli, hozzá nem értő kollégák gyenge óráira nemigen voltak kíváncsiak. Voltak protekciós kollégák, akiknek az óraszámát mindenképpen biztosítania kellett az iskolavezetésnek, függetlenül attól, hogy mennyit konyítottak az egyes témákhoz.

2013-ban új, két éves, aránytalan, gyermeteg Projekt alapján kezdtük el a tanévet. Az idegenvezetői tevékenységhez kevésbé köthető, száraz tantárgyak (marketing, levelezés, idegenforgalmi és vendéglátó ismeretek) iránti csekély érdeklődés, a többszöri vezető- (igazgató, igazgató helyettes) váltás, a vezetői ellenőrzés hiánya, egyes kollégák rendszeres lógása (órák elmaradása, késés, korai távozás, betegség, agykontroll, borozó, borfesztivál, levéltár, szállodák, Agora látogatás, bivalyos program ígérgetése) és hozzá nem értő, gyenge színvonalú, internetes óravezetése miatt a hallgatók nemigen látogatták az előadásokat, többségük csak a beszámolókon jelent meg. Utóbbi jelenség egyébként végigkísérte mind a 6 tanévemet a SZEFI-ben. Leginkább a portás tudna mesélni az itt uralkodó áldatlan állapotokról, ha az állását nem féltené. 51 éves tanári pályafutásom és munkásságom után szégyellem magam a pedagógus társadalom nevében, hogy a szakma ilyen mély morális szintre süllyedt. Csodálkozom, hogy
rajtam kívül senki sem hozott nyilvánosságra hasonló történetet, pedig az eset városunkban egyáltalán nem egyedi, és aki hallgat, a bűnösök cinkosa…

Dr. Somorjai Ferenc
a SZEFI egykori tanára,
1994-2003 között vizsgaelnök,
a Magyarország útikönyvek szerzője

The post A MAGYAR OKTATÁSÜGY SZÉGYENE appeared first on Szögedöm.hu.

Lelkén viselve az oktatás színvonalát, a szakma legjobb óraadó tanárait gyűjtötte maga köré, amivel rövid időn belül az oktatási minisztérium és a vizsgaelnökök elismerését is kivívta. Az iskola tanárai számtalan jegyzet készítésével is segítették a hallgatók felkészülését. Ekkor jelent meg első Művészettörténet tankönyvem, amely hét kiadást ért meg a Képzőművészeti Kiadó, illetve a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gondozásában (2010).

1996-as keltezésű Magyarország útikönyvemet néhány éven belül kétszer is kiadta a Medicina, sőt 2005-ben és 2013-ban újból megjelent; a turisztikai jellegű oktatásban országosan elsősorban ezt használják. 1997-ben Vendégváró Csongrád megye, 1999-ben Dél-alföldi kerékpártúrák, 2001-ben Új zsinagóga, 2002-ben Balaton és környéke, Szeged útikönyv, Észak-magyarországi kerékpártúrák c kötetekkel segítettem a képzést.

Fénykorát a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola 2005 táján érte el, amikor saját ingatlanába, a Bécsi körútra költözött. Az osztályok számának és a hallgatók létszámának növekedésével már-már a magas földszintes épület emeletráépítését tervezte az intézmény vezetése. A képzés színvonalát nagyban emelték az évente megtartott tanulmányi kirándulások, amelyeken Csongrád megyét, Budapestet, Dunakanyart, Észak-Dunántúlt, Erdélyt, Velencét, Prágát, Krakkót, Bécset ismertettem meg a hallgatókkal. A feleségemmel közösen készített magyar, angol, német nyelvű Szeged CD ma is alapjául szolgál a helyi idegenvezető képzésnek. Szerkesztés alatt álló második Budapest útikönyvem szövegének felhasználásával felkészített hallgatóink 2007-ben győzelmet arattak Budapest idegen nyelven történő bemutatásának versenyén (hárman végeztek az első öt között). 2007-ben megjelent Kecskemét útikönyvem elsőszámú forrásul szolgált Bács-Kiskun megye székhelyének internetes oldalaihoz (lásd Wikipédia).

Aztán egyre nehezebb évek következtek. A 2000-től létesült alapítványi iskolák már kevésbé törekedtek a színvonalra, főleg a normatíva baráti alapon történő elosztásával foglalkoztak. Itt már nem készültek tankönyvek, és fokozatosan elmaradtak a tanulmányi kirándulások is. A gyenge tudású oktatók papírból olvasgatott unalmas előadásai miatt rohamosan megcsappant az órát látogató hallgatók száma, nem csoda, hogy a jelenléti ívek kitöltése is kiment a divatból. Az oktatás színvonalát felhígító intézmények „konkurenciája” miatt a Katedra Alapítványi Iskola vezetése Szegeden kívül keresett piacot: 2008-ban Szentesen, 2009-ben Makón, Hódmezővásárhelyen, 2010-ben Nagyváradon tanítottak az intézmény oktatói, s mindeközben a Vajdaságban is öregbítették az intézmény jó hírét. Utolsó fellángolása 2010-ben volt az iskolának, amikor a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel közösen nyert pályázatra jómagam is számos jegyzetet (Magyarország, Művészettörténet, Erdély, Idegenvezetés módszertana), magyar, angol, német nyelvű Szeged, Nagyvárad, magyar nyelvű Debrecen, Temesvár CD-t készítettem és a két intézményben 320 órát tartottam. Az egyetem rektora, Szatmári professzor elismerően szolt az iskola oktatóinak szakmai segítségéről.

2010-től rohamosan esett a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola osztályainak száma, mert a működéshez szükséges 20 hallgatós osztálylétszámokat nemigen tudták elérni. 2011-ben reklámoztam utoljára az intézményt, de már egyidejűleg a Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium idegenvezető képzését is, ahová még 2008-ban hívtak meg idegenvezetés módszertana és gyakorlata c. tantárgyak oktatására – megfelelő szakember hiányában. Utóbbi munkahelyemen rettenetes látvány fogadott: a legnehezebb és legfontosabb tantárgyakat, a művelődéstörténetet és az ország-ismeretet két képesítés nélküli kolléga oktatgatta a náluknál képzettebb, műveltebb hallgatóknak, köztük egyetemistáknak, sőt java korú diplomásoknak. Egyikük óráról órára készülgetett, saját szemléltetőanyag hiányában az internetről töltögetve le képeket. Az ország-ismeretet pedig egy kis tapasztalatlan, sima földrajz tanárka „oktatta”, aki tulajdonképpen nem is adott le anyagot, hanem kiselőadásokat tartatott a hallgatókkal, melyeket beszámoló követett (miközben az ország-ismeret 90%-a nem is a földrajz, hanem a művelődéstörténet tárgykörébe tartozik).

2011-ben már csak a Felnőttoktatási Gimnázium indított idegenvezető osztályt. Mint utólag kiderült, fiktív hallgatókkal egészítették ki a jelentkezőket, így papíron elérték a szükséges létszámot, egyúttal megkaparintották a Katedrához jelentkező diákokat is, akik – jobbnak híján – ide iratkoztak be.

Tehát: míg a kiváló színvonalú Katedra Alapítványi Szakképző Iskola vezetője úgy döntött, hogy a 17 hallgató után járó normatív támogatással nem éri meg osztályt indítani, addig a SZEFI élelmes vezetése a jelentkezőket nem létező hallgatókkal egészítette ki (beíratva még egyes tanárokat és gyermekeiket is). Ehhez jöttek a Katedrából átirányított hallgatók, akikkel a létszám már elérte a 44-et is, és a gimnázium ennek megfelelő normatív támogatást vett fel. Ugye, milyen trükkös? És az eredmény: a nagy múltú Katedra 2012-ben bezárt, az idegenvezető képzést a SZEFI vette át, amelynek harmatgyenge tanáraira egyre kevesebben voltak kíváncsiak. Mivel többször bíráltam a gimnázium vezetését, fokozatosan elmérgesedett a viszonyunk. Irritálta őket, hogy a hallgatók elsősorban rám voltak kíváncsiak, mert becsülettel megtartottam az óráimat és minden szükséges tananyaggal, tankönyvekkel, útikönyvekkel, jegyzetekkel, CD-kkel, térképekkel elláttam őket.

Mindezekért büntetésből heti két vallástörténet órát kaptam, ahová inkább egy papot hívtak volna meg. Az utóbbi két tanévben tapasztalt lemorzsolódásra jellemző, hogy a 30-44 hallgatót tartalmazó jelenléti íveket már nem is töltöttük ki, mert általában 7 – 8 hallgató ült a padokban, sőt volt, hogy egyetlen diák tisztelte meg a tanárt. Az idegenvezető hallgatók, sőt egyes volt kollégák tavasz óta a Közéleti Kávéház keretében, telt ház mellett tartott előadásaimat látogatják: eddig Magyarországot, Budapestet, Bécset, Prágát mutattam be több ezer képpel, ezután egy Szeged sorozat, Erdély Velence és London következik. Minden érdeklődőt szeretettel várok, mindamellett, hogy egy fillért sem kapok mindezért.

Dr. Somorjai Ferenc

Ajánlott olvasmány még: SZEFI-S EMLÉKEIM – MIÉRT HANYATLIK AZ OKTATÁS?

The post AKI BECSÜLETES, TÖNKREMEGY appeared first on Szögedöm.hu.

Az induló osztályok óráinak nagy részét a vezetés különböző trükkökkel, átlátszó indokokkal képesítés nélküli, gyenge tudású kollégáknak adta (pl. kisgyermekük van, vagy nincs ki az óraszámuk). Mindenki tudta, hogy kinek miért kell kitölteni az órakeretét. Ebben az osztozkodásban kellemetlen szereplőnek éreztem magam, mivel szakmai eredményeimmel, az óráim színvonalával, sőt puszta jelenlétemmel nyilvánvalóvá tettem a kulisszák mögött zajló sumákolásokat – ellenszenvet váltva ki a vezetésből. Nem tantestületben, hanem amolyan babazsúrban, tinédzserpartiban éreztem magam, ahol a laza együttlét, holmi „csapatépítő tréning”, a paintball, az eszem-iszom, a kávézás volt az első. Senki sem ellenőrizte a munkánkat; hogy egyáltalán megtartjuk-e az óráinkat, meg hogy mit és hogyan tanítunk.

Hiába reklamáltak rendszeresen a hallgatók (köztük egyetemisták, sőt java korú diplomások) az igazgatóhelyetteseknél, hogy miért nem én tanítom őket, semmi sem változott. 30 – 44 hallgatós jelenléti ívekkel kezdtük a tanéveket, akik közül legfeljebb 15 – 18 személlyel találkoztunk, ebből általában 7 – 8 hallgató jelent meg az órákon és volt olyan év, amikor négyen vizsgáztak.

Szerintem már induláskor a fele fiktív hallgató volt. Olyanról is tudok, amikor a kollégák „íratták be” gyermekeiket, sőt saját magukat is a létszám növelése érdekében, de órán egyetlen egyszer sem láttuk őket. Jelentéti ívet nem olvastunk, mert volt, hogy egyetlen hallgató tisztelte meg a tanárt.
Nem csoda, hogy fokozatosan lemorzsolódtak, mert komolytalannak minősítették az oktatás színvonalát. Sőt egyes tanárok rendszeresen elfelejtettek megjelenni, vagy késtek, vagy egy órával hamarabb távoztak. A hallgatókkal szállodákat, levéltárt, borozót, vendéglőt, Agorát látogattak, aminek vajmi kevés köze az idegenvezetői munkához. Az óráikat papírból olvasták fel, vagy kibérelték a számítógépes termet, ahol a hallgatókkal kerestettek rá a témára, aztán írásban számoltattak be, hogy ne derüljön ki a tudatlanságuk.

Mivel 2012 szeptemberében megjegyzést tettem Kendik Renáta igazgató helyettes asszonynak az áldatlan állapotokról, 2013 szeptemberében bosszúból heti 2 vallástörténet órát kaptam (állítólag már egyetlen órát sem akart adni). Az előző évben még heti 23 órám volt úgy, hogy a nagyobb óraszámú osztály művészettörténet óráit szimpla történelem szakos kolléganőnek adta, aki – mivel nem ismerte Európa művészeti emlékeit – óráról órára készülgetett, szemléltetőanyagot az internetről töltött le (miközben az általam írt Művészettörténet tankönyv hét kiadást ért meg a Képzőművészeti Kiadó, illetve a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gondozásában – lásd Wikipédia).

Látva a vergődést, már 2013. szeptember elején beadtam felmondó levelemet, csupán egyes kollégák kérésére és a hallgatók érdekében maradtam. Választ nem kaptam. Az igazgató helyettes asszony távoztával, februárban ismét rákérdeztem, hogy van-e szükség szakemberre, vagy továbbra is baráti alapon osztogatják az órákat, de semmi sem változott. Aztán április 30-án undoromban felmondtam. Élményeimről írásban értesítettem Orbán Viktor miniszterelnököt, Botka László polgármestert, Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt és a Jobbik oktatásügyekért illetékes felelősét, hogy ne lehessen elmaszatolni ezt a minősíthetetlen történetet.

51 éves tanári pályafutásom során vagy 20 oktatási intézményben megfordultam, de ilyen arcpirító jelenséggel nem találkoztam.

Dr. Somorjai Ferenc
az 5 kiadású Magyarország útikönyv szerzője
(aki kellemetlen szereplőnek számított, mivel puszta jelenlétével, munkájának minőségével nyilvánvalóvá tette a kulisszák mögött zajló sumákolásokat.)

The post SZEFI-S EMLÉKEIM – MIÉRT HANYATLIK AZ OKTATÁS? appeared first on Szögedöm.hu.

Az út jelentős részét csencseléssel töltöttem, hazafelé a buszban dülöngélve jártam föl s alá, mint egy kalauz, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy még nekem kelljen kipótolnom a visszajáró összegeket. Mivel mindezt szinte lehetetlen fillére pontosan kiszámolni, ezért volt, hogy a megmaradt visszajárót egyszerűen bevittem az irodába – mert már nem volt türelmem a sziszifuszi váltogatásra.

Az említett utazási irodák egyébként „bejáratott” idegenvezetőket alkalmaznak, akik közepes, vagy gyenge tudással is hajlandóak végezni ezt a piszkos munkát. Még az általam küldött csoportokat is „megbízható” emberüknek adják oda, akik az általam írott könyvekből, tankönyvekből, jegyzetekből olvasgatva „idegenvezetnek” útközben. Így aztán olyan utazási irodákkal, utaztatókkal megyek, akik legalább 15.000 forint napidíjat fizetnek, és megkímélnek az említett tisztességtelen procedúráktól.

Dr. Somorjai Ferenc

The post Utaztató turizmus magas fokon appeared first on Szögedöm.hu.