Európa szívéből
Hüvös László és helyettese, Kendik Renáta csupán a 2013/14-es tanévben 1 millió forint kárt okozott nekem azzal, hogy nem tartottak igényt az idegenvezető képzés reklámozására, meg hogy haveri alapon osztották el az órákat. Fontosabb volt számukra a baráti kör órával (pénzzel) történő kiszolgálása, minthogy egyáltalán hallgatók jelentkezzenek, osztályok induljanak. A korábbi években ugyanis szórólappal is segítettük az idegenvezetői osztályok toborzását, amelyen ez a mondat állt: „A művészettörténet és ország-ismeret tantárgyakat dr. Somorjai Ferenc, a Képzőművészeti Kiadó Művészettörténet tankönyvének és a Panoráma-szerkesztőség Magyarország útikönyveinek szerzője oktatja.” – mert a hallgatók elsősorban a referenciával rendelkező tanárokhoz jelentkeznek.
Az induló osztályok óráinak nagy részét a vezetés különböző trükkökkel, átlátszó indokokkal képesítés nélküli, gyenge tudású kollégáknak adta (pl. kisgyermekük van, vagy nincs ki az óraszámuk). Mindenki tudta, hogy kinek miért kell kitölteni az órakeretét. Ebben az osztozkodásban kellemetlen szereplőnek éreztem magam, mivel szakmai eredményeimmel, az óráim színvonalával, sőt puszta jelenlétemmel nyilvánvalóvá tettem a kulisszák mögött zajló sumákolásokat – ellenszenvet váltva ki a vezetésből. Nem tantestületben, hanem amolyan babazsúrban, tinédzserpartiban éreztem magam, ahol a laza együttlét, holmi „csapatépítő tréning”, a paintball, az eszem-iszom, a kávézás volt az első. Senki sem ellenőrizte a munkánkat; hogy egyáltalán megtartjuk-e az óráinkat, meg hogy mit és hogyan tanítunk.
Hiába reklamáltak rendszeresen a hallgatók (köztük egyetemisták, sőt java korú diplomások) az igazgatóhelyetteseknél, hogy miért nem én tanítom őket, semmi sem változott. 30 – 44 hallgatós jelenléti ívekkel kezdtük a tanéveket, akik közül legfeljebb 15 – 18 személlyel találkoztunk, ebből általában 7 – 8 hallgató jelent meg az órákon és volt olyan év, amikor négyen vizsgáztak.
Szerintem már induláskor a fele fiktív hallgató volt. Olyanról is tudok, amikor a kollégák „íratták be” gyermekeiket, sőt saját magukat is a létszám növelése érdekében, de órán egyetlen egyszer sem láttuk őket. Jelentéti ívet nem olvastunk, mert volt, hogy egyetlen hallgató tisztelte meg a tanárt.
Nem csoda, hogy fokozatosan lemorzsolódtak, mert komolytalannak minősítették az oktatás színvonalát. Sőt egyes tanárok rendszeresen elfelejtettek megjelenni, vagy késtek, vagy egy órával hamarabb távoztak. A hallgatókkal szállodákat, levéltárt, borozót, vendéglőt, Agorát látogattak, aminek vajmi kevés köze az idegenvezetői munkához. Az óráikat papírból olvasták fel, vagy kibérelték a számítógépes termet, ahol a hallgatókkal kerestettek rá a témára, aztán írásban számoltattak be, hogy ne derüljön ki a tudatlanságuk.
Mivel 2012 szeptemberében megjegyzést tettem Kendik Renáta igazgató helyettes asszonynak az áldatlan állapotokról, 2013 szeptemberében bosszúból heti 2 vallástörténet órát kaptam (állítólag már egyetlen órát sem akart adni). Az előző évben még heti 23 órám volt úgy, hogy a nagyobb óraszámú osztály művészettörténet óráit szimpla történelem szakos kolléganőnek adta, aki – mivel nem ismerte Európa művészeti emlékeit – óráról órára készülgetett, szemléltetőanyagot az internetről töltött le (miközben az általam írt Művészettörténet tankönyv hét kiadást ért meg a Képzőművészeti Kiadó, illetve a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem gondozásában – lásd Wikipédia).
Látva a vergődést, már 2013. szeptember elején beadtam felmondó levelemet, csupán egyes kollégák kérésére és a hallgatók érdekében maradtam. Választ nem kaptam. Az igazgató helyettes asszony távoztával, februárban ismét rákérdeztem, hogy van-e szükség szakemberre, vagy továbbra is baráti alapon osztogatják az órákat, de semmi sem változott. Aztán április 30-án undoromban felmondtam. Élményeimről írásban értesítettem Orbán Viktor miniszterelnököt, Botka László polgármestert, Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt és a Jobbik oktatásügyekért illetékes felelősét, hogy ne lehessen elmaszatolni ezt a minősíthetetlen történetet.
51 éves tanári pályafutásom során vagy 20 oktatási intézményben megfordultam, de ilyen arcpirító jelenséggel nem találkoztam.
Dr. Somorjai Ferenc
az 5 kiadású Magyarország útikönyv szerzője
(aki kellemetlen szereplőnek számított, mivel puszta jelenlétével, munkájának minőségével nyilvánvalóvá tette a kulisszák mögött zajló sumákolásokat.)
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
Szerkesztőségünk természetesen az olvasói levelekkel való egyetértés, vagy egyet nem értés jogát mindenkoron fönntartja.
