Ezért is kellettünk az EU-nak !!!

Neve elhallgatását kérő levélíró

EU?

The post Vegyem ? Ne vegyem ? – Magyarnak hitt termékek tulajdonosai appeared first on Szögedöm.hu.

Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül…

Görögországot kiárusították:

Kína és Németország lett a nyertese a kierőszakolt privatizációknak

Kategória: 2016 július

Írta: Niels Kadritzke

tarkón tartott pisztoly hatására Görögország 2015-ben megadta magát európai „partnereinek”. Így az ország költségvetési és adózási döntéseit előzetesen jóvá kell hagyatnia Brüsszellel. A kikényszerített privatizációs program, egy az Unió országaiban eddig sosem látott mértékű tulajdonosváltást bonyolít le. A görög köztulajdont, beleértve a kikötőket és a repülőtereket, diszkont áron zsákmányszerző vevőknek adták el, akik az államot meg fogják fosztani az égetően szükséges bevételektől.

A Transnational Institute (TNI) legutóbbi, az európai ipar privatizálásának hatásairól készült tanulmányának^[1] összegzése szerint „nincs bizonyíték arra, hogy a privatizált vállalatok hatékonyabbak lennének”. Sőt, a privatizálás szétzilálta a bérszerkezetet, lecsökkentette a béreket és lerontotta a munkafeltételeket, így növelte a jövedelmi különbségeket.

Görögország iskolapéldaként szolgál. Az adósságválság következtében az ország hitelezői számos állami és fél-állami vállalat eladását kényszerítették ki azzal az egyetlen céllal, hogy az államadósságot törlesszék. A közjavaknak ez a kiárusítása, a trojka^[2] nyomására, a görög gazdaságot hét évig recesszióban tartó „mentőprogram”^[3] a legabszurdabb része. Amikor a válság közepette egy csődbe került kormányt az állami vállalatok kiárusítására kényszerítenek, az mindig diszkont árakon történik, jegyzi meg a TNI tanulmány. Mély recesszió idején még a „családi ezüstöt” sem lehet tisztességes árakon eladni, így a közjavak kiárusítása sikkasztásnak minősíthető.

Mindez igaz akkor is, ha akár hívei vagyunk egy erős állami szektornak, akár ellenezzük. Görögországban az ügyek sokkal bonyolultabbak, mint máshol, mivel bizonyos területeken lehetnek a privatizáció mellett szóló érvek. Például, bizonyos állami vállalatoknak, amelyek fontos és szükséges szolgáltatásokra jöttek létre (többek között az energiaszektorban vagy a szállításban), gyakran van egy másodlagos céljuk is, miszerint a fogyasztók és az adófizetők kontójára jól fizetett, biztos és persze könnyű munkahelyeket nyújtsanak az adott kormány embereinek.

Ez magyarázza, miért fogadta sok görög inkább kedvezően a szolgáltatási szektor kiárusítását. Nagyszámban támogatták az OTE telefontársaság (jelenleg COSMOTE) és az Olympic Airlines légitársaság korábbi részleges privatizációját és úgy vélik, hogy ezek ma jobban és ügyfél-centrikusabban működnek, mint korábban. 2011 áprilisában a görögök több mint 70 százaléka tekintette a privatizációt „általában fontosnak”.^[4]

Egy másik megfontolás az állami költségvetés szűkössége. Ha az állami vállalatok vagy épületek felújítása komoly beruházást igényel, miközben erre az államnak nincsen pénze (ilyen pl. az ESA államvasúti cég esete), akkor sokan nem veszik rossz néven az eladást. Sok görög nem szeretné, ha egy létfontosságú szolgáltatás magánnyereséget növelne. Ugyanakkor nincsenek meggyőződve arról, hogy a csődbe jutott állam a vállalatokat hatékonyan és az ügyfelek számára kedvezően képes működtetni.

Fontos kérdések: a pireuszi kikötő

Amikor a privatizációs terveket liberális szempontból értékeljük, három kulcskérdésre keressük a választ.

1. Egy vállalat eladásából vagy bérbe adásából származó bevételek arányosak-e azzal a jövedelemmel, ami ezek után nem fog befolyni az állami büdzsébe?

2. A privatizált cég szükséges beruházásait az új tulajdonos el fogja-e végezni – képes-e és akarja-e ezeket finanszírozni?

3. Milyen befolyása marad az államnak az egész nemzet szempontjából fontos stratégiai döntésekre?

Ezek a kérdések különösen fontosak Görögországban a két legnagyobb projekt esetében: az OLP pireuszi kikötő működtetésének 67 százalékos eladása a kínai állami Chinese Ocean Shipping Company (Cosco) számára^[5], valamint 14 repülőtér haszonbérletbe adása a német Fraport vállalat vezette konzorciumnak.

A görög privatizációs tenderek összes jellemzője tükröződik abban, ahogyan a Cosco megszerezte az OLP-t. A folyamat végén a Cosco maradt az egyetlen ajánlattevő, és ezért nem csak ő határozhatta meg az árat, hanem egy sor más feltételt is. Az ügylet végül a kínaiaknak széleskörű ellenőrzést biztosít Görögország legnagyobb kikötője felett, mivel a Cosco a pireuszi kikötő három konténer-terminálja közül már kettőt 2008 óta működtet, egy 35 évre szóló haszonbérleti szerződéssel.

A Cosco az OLP részvényeinek két harmadáért 368,5 millió eurót fizetett, és a tárgyalások a legteljesebb homályban zajlottak. A Taiped görög privatizációs ügynökség az első kínai árajánlatot nem megfelelőként visszautasította, de soha nem hozta nyilvánosságra, hogy az értékbecslők milyen árat állapítottak meg, vagy hogy a Cosco végül is mekkora árat tartott elfogadhatónak. Az viszont tudható, hogy a Taiped az ügylet egészét 1,5 milliárd euróra becsüli, de ebbe már beleszámolt bizonyos jövőbeni görög adóbevételeket is, amit pedig nem nagyon lehet előre megbecsülni, valamint egy 350 millió eurós a szerződésben beígért beruházást is.

A számítás becsapós, mivel az OLP eddig kb. 35 millió eurót kapott évente a Cosco leányvállalata által működtetett két konténer terminálért. Most ennek a pénznek a 67 százaléka az OLP többségi részvényesét illeti – más szóval ez a Cosco egyik zsebéből a másikba kerül. Ez azt jelenti, hogy a görög állam legalább 700 millió euró bérleti díjtól esik el a haszonbérleti idő alatt, amit logikusan le kellett volna vonni az OLP teljes privatizációs értékéből.

Még abszurdabb a Taiped számítása a megállapodás szerinti beruházásról. Ez magában foglal 115 millió eurónyi EU-támogatást is a pireuszi személyszállító hajókikötői terminál bővítésére. Ezt az OLP akkor is megkapta volna, ha teljesen állami tulajdonban maradna. Továbbá semmi nem garantálja, hogy a megállapodás szerinti beruházások ténylegesen meg is történnek majd, ugyanis a szerződés záradéka úgy védi a Cosco-t, hogy az első öt évben ne lehessen büntetni, ha a vállalt kötelezettségeit nem teljesíti.^[6]

Athéni bankárok és tőzsdeügynökök a Cosco-val kötött ügylet hosszú távú előnyeire mutatnak rá, amikor kiemelik, hogy a kínaiak Európába irányuló exportja számára kiépülő átrakóközpont évi 5 milliárd euró bevételt és 125 ezer új munkahelyet teremt.^[7] Azonban ezeket a durva becsléseket a legkevésbé sem biztos feltételezésekre alapozták. Az egyik feltételezés az volt, hogy a kínaiak kiépítik a görög vasúthálózatot (de ezt az opciót máris elvethetjük, mert az oroszok maradtak az egyetlen ajánlattevők), a másik az, hogy a virágzó kínai export töretlen marad a jövőben is. Ez a két feltételezés mostanában vált bizonytalanná. De valóban görög érdek volt kiárusítani az egyetlen vevőnek az ország logisztikai infrastruktúrájának kulcselemeit?

Hogyan hozták tető alá a repülőterek ügyeletét

Ezt a kérdést más, már befejezett privatizációval kapcsolatban is fel kellene tenni. A Fraport német cég és Dimitrisz Kopeluzosz görög oligarcha^[8] jogot szerzett, hogy 14 görög repülőteret működtethet és bővíthet 40 évig, és a jog további 50 évre kiterjeszthető. A konzorcium 1,23 milliárd euró egyszeri kifizetést teljesített és vállalta, hogy éves bérleti díjként illetve adófizetésként a 40 éve alatt összesen alig 8 milliárd eurót fizet majd még a görög államnak.

Az eladás kritikusai viszont úgy számolnak, hogy a repülőterek 150 millió euró profitot termelnek évente, vagyis a 40 év alatt, ez 6 milliárd eurós bérleti díjnak felel meg. De a Fraport maga is úgy véli, ez a jövedelem jelentősen növekszik majd a közeljövőben, tekintettel az olyan turistákat vonzó szigetek felé induló járatokra, mint Rodosz, Mükonosz, Szantorini és Korfu. Ezeken a járatokon a forgalom évente 20 %-kal nőtt az elmúlt két évben. Matthias Zieschang, a Fraport pénzügyi igazgatója, úgy számol, hogy 2017-től a vállalat „a görög repülőterekből további évi 100 millió eurót fog kitermelni.”^[9]

Külön története van, hogy hogyan hozták tető alá az ügyletet. Hárman pályáztak a repülőterek működtetésének jogára, ami a görög privatizációs eljárásokban kivételesnek tekinthető. Stefan Schulte, a Fraport vezérigazgatója úgy véli, a német cég „meggyőző ajánlattal ütötte ki versenytársait”. De az eljárásban két dolog tűnik fel: az egyik, hogy 14 nagy és nyereséges repülőteret hirdettek meg bérletre. 2013 elejéig viszont más privatizációs tervek voltak ismertek: a 37 görög repülőteret két csoportra tervezték felosztani, amelyik mindegyikébe nyereséges és veszteséges repülőtereket válogattak volna azért, hogy a kimazsolázást megakadályozzák, és arra késztessék a vevőket, hogy a divatos célállomásokon szerzett profitból támogassák a távoli szigetek repülőtereit. Ezt a tervet a trojka visszautasította, és ragaszkodtak, hogy a „csomag” csak a magas nyereséggel működő repülőtereket tartalmazza.

Erős a gyanú, hogy ezt a döntést a trojka központi hatalmának, Németország kormányának a rendelkezésére hozták meg. Ezt támasztja alá a második eljárási elem. Amikor meghirdették a tendert, a Taiped „műszaki tanácsadóként” a Lufhansa Consultingot választotta ki, ami a vállalat leányvállalataként 8,45 %-kal részesedik a Fraportból. Ez súlyos érdekütközés, ami az alapvető erkölcsi normáknak sem felel meg és akkor ne is említsük az Európai Unió tenderezési szabályozását.

A TNI tanulmány szerzői ugyanerre a konklúzióra jutottak, és egy másik tényezőt is kiemelnek. A Fraport többségi részvényeit Hessen szövetségi állam és Frankfurt birtokolja (összességében 51,35 %-ban). A görög nyereséges repülőterek privatizációja után a magas nyereség így a német önkormányzatok bevételeit fogja növelni, vagyis ahhoz az országhoz kerül, amely a legnagyobb hitelezője Görögországnak. Hogy ez égbekiáltó rablásnak minősíthető-e, vagy sem, az végül mindegy is, ugyanis Görögország elesik egy hosszú távú jövedelemtől, ami sokkal hasznosabb lenne a kormány pénzügyeinek stabilizálásában, mint egy egyszeri (diszkont áron megvalósuló) privatizációs bevétel, amit azonnal az adósságszolgálatra fizetnek be.

A Fraport természetesen maximalizálni akarja a Földközi tengeri vállalkozása profitját. Stratégiája nem csak a növekvő utasszámra épül. Matthias Zieschang a gyors forgalomnövelés mellett, jelentősen ki akarja bővíteni és optimalizálni akarja egyéb kereskedelmi lehetőségeit is. A rövidke átruházási szerződésben rögzített feltételek nyilvánvalóan a haszonbérlő számára előnyösek. A Fraport nem csupán mentesül a telekadó és a helyi adók alól, hanem jogosult, hogy a repülőterein lévő összes eddigi beszállítói, üzlethelyiségre vonatkozó és étteremi működtetési szerződéseit és bérleményeit felmondja, és saját partnerei számára adja bérbe ezeket, anélkül, hogy kompenzációt nyújtana a szerződések felmondásáért. A szerződésbontási kártérítés megfizetése a görög kormányra hárul.

És ez még nem minden! A görögöknek kell kifizetniük a Fraport által elbocsátottakat, kártalanítaniuk kell a munkahelyi baleseteseket, még akkor is, ha ennek oka a vállalat, s fizetniük kell a repülőterek bővítésekor szükséges környezeti hatásvizsgálatok költségeit is. Akkor is fizetniük kell, ha a bővítést archeológiai feltárások késleltetik.^[10]

A költségeknek a csődben lévő görög államra terhelése nem csak hihetetlenül cinikus, de csúfot űz az Európai Bizottság saját alapelveiből is, ugyanis 2012 októberében a Bizottság jelentette ki a vízszolgáltatás privatizálása ellen tiltakozó civil szervezetek előtt, hogy „a közszolgáltatások privatizálása hozzájárul az államadósság csökkentéséhez, valamint az állami vállalatoknak nyújtott szubvenciók, egyéb transzferek és állami garanciák csökkentéséhez.”^[11]

Szükség van egy harmadik útra 

A Fraport esetében azonban nem kell csökkenteni az állami támogatásokat, sőt! A 14 repülőtér haszonbérlője széleskörű szubvenciókra jogosult, kezdve a transzfer költségektől egészen a görög állami garanciákig. A görögöknek még sincsen beleszólásuk a gazdaság olyan kulcságazatait illető kritikus döntésekbe, mint például a repülőtéri illetékek, pedig ez meghatározó lehet egy-egy a turizmusból élő sziget számára.

A Fraport-szerződés támogatói felhozzák, hogy az olyan lepusztult és visszataszító repülőtereket, mint a korfui és a szantorinin lévő, nem lehet külföldi beruházások nélkül finanszírozni. Ez felveti azt a kérdést, hogy nem lehetett volna inkább modernizálni az infrastruktúrákat az Európai Beruházási Bank (EIB) kölcsöneiből? (Megjegyzendő, hogy a köztulajdon a felújítási tervek műszaki tartalma és ellenőrzése illetve a költséghatékonyság szempontjából is, nagyobb garanciát jelentett volna a Banknak). Az ehhez hasonló termelő-beruházások pedig garantált és növekvő bevételeket jelentettek volna a görög államnak.

A kormányzati költségvetés stabilizálása szempontjából a Fraport-szerződés a lehető legrosszabb feltételekkel lett megkötve. De ez igaz a többi 19 privatizációra is (beleértve a gázszektort, a villamos hálózatot és a Thessaloniki kikötőt), amelyeket egy mély válságban lévő államban kezdtek meg, vagy terveznek végrehajtani. Kivételt képeznek – talán – az állami tulajdonban lévő ingatlanok eladásai, amelyeknél úgy tűnik, hogy a magánbefektetők hasznos célokra fogják felhasználni. Úgy legyen!

A fentiek nem azt jelentik, mintha a közszektor korábbi fenntartása, minden jelentős változtatás nélkül, lett volna a jó megoldás. A legjobb lett volna egy harmadik út, de a politikai klientúrából előnyt szerzett legtöbb görög vállalatnak nincs szüksége radikális szerkezetátalakításra. Pedig az elvadult és előnytelen privatizáció illetve a klienseket eltartó állam között bőven lett volna lehetőség, a közérdeket figyelembe vevő megoldások kialakításra. Hogy a nagy szolgáltató cégeket joggal lehessen a köz érdekét szolgálóknak nevezni.

Niels Kadritzke a Le Monde diplomatique német kiadásának szerkesztőségi igazgatója. Ez cikk a Nachdenken über Griechenland [Görögországról gondolkodva] című blogjában megjelent elemzésének rövidített változata.

Fordította: Kleinheincz Ferenc

^[1] Sol Trumbo Vila és Matthijs Peters: The Privatising Industry in Europe, Transnational Institute, Amszterdam, 2016. február

^[2] Trojkának nevezik a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Unió hármasát.

^[3]Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutalap a további kölcsönök feltételeként egy sor gazdasági kiigazító intézkedést kényszerített az egymást követő görög kormányokra.

^[4] http://www.publicissue.gr/1733/private-sector/, görög nyelven.

^[5]Lásd a Le Monde Diplomatique magyar kiadásának 2013. márciusi számában Pierre Rimbert cikkét: Szerződések egyenlőtlen erőviszonyok között

http://www.magyardiplo.hu/index.php/2013-marcius/1063-szerzdesek-egyenltlen-erviszonyok-koezoett-pireusz

^[6]Ezt a görög ThePressProject weboldal (http://www.thepressproject.gr/) tárta fel.

^[7] http://embassynews.net/2016/01/21/cosco-group-obtains-67-of-piraeus-port-authority/

^[8]Kopeluzosz az energiaiparban és az infrastruktúrák területén gazdagodott meg görög politikai kapcsolatainak és az orosz Gazprom-kapcsoltoknak köszönhetően.

^[9]Börsen-Zeitung, Frankfurt am Main, 2016. február 27.

^[10]A feltételek listáját a ThePressProject hozta nyilvánosságra.

^[11]Sol Trumbo Vila és Matthijs Peters idézett munkájából.

• görögország
• európai unió

The post Görögországot kiárusították appeared first on Szögedöm.hu.

The post Ötöde a magyar fizetés az osztráknak appeared first on Szögedöm.hu.

Ősi latin elv: Oszd meg és uralkodj!
Hát most velünk is ezt teszik a háttérerők.

Az „arab tavasz” néven szépített zűrzavar adta meg az alapját a jelen bevándorlás özönének.
Érdemes a propagandista máztól megszabadítva véres valójában értelmezni az Arab Katyvaszt!

Afrikában is van számtalan válsággóc, melyek az utóbbi évtizedekben több tízmilliós holokauszthoz vezettek a fekete földrészen. (Erről persze nem készülnek milliárdos költségvetésű szívszaggató filmek.) Most a sanyargatottabb, vagy éppen vagányabb színes – ázsiai, meg afrikai – népesség fölkerekedett, hogy elöntse Európát. Eggy-két ezer bevándorló nem ingatná meg világunkat, de napi néhány ezer bizonyosan meg fogja…

Érzelmeinkre, szánalmunkra játszva készít elő a leggonoszabb háttérhatalom egy új világrendet.
Európa végét! Idővel… Az europid fajta teljes eltűnését Európából…

Nem látjuk a napi gondjainktól a Világ igazi folyását.

Bizonyos hatalmaknak Európa lerombolása az érdeke. Mi magyarok pedig Európához tartozunk. Az EU-tagságunk egyenesen hozzábilincsel bennünket. Európa rombolásának biztos módszere a rászabadított csürhe, különösen ami maga is égő aklából menekül. A hajdani gyarmattartók kárán derülő honfitársaink nem értik, hogy ez a rokkanófélben levő Nyugat most – az átjárható határokkal – maga alá temet bennünket is…

Az évforduló kapcsán álljon itt egy nép példája, mely függetlenségét kikiáltotta!
A válsággócok gennyesztésében érdekelt hatalmak pedig tudomást sem hajlandóak venni róla. Bezzeg Trianonnál mennyire fontos volt ezer esztendős határokat legázolni, egy tömbnemzetet és megbecsült nemzetiségeit ripityomra szétszaggatni!

Éppen ma hat esztendeje…
Létrejött a független Balucsisztán! Az ENSZ máig sem ismerte el függetlenségét.

A terképen imola-színnel a balucs nemzetiségű terület. Amint jól látható ma három ország osztozik rajtuk. A nyelvek bábelében feredőző Afgán- és Pak-ország(ok)on túl Perzsia (Irán) osztozik Balucsországon. Bármelyikükre ráférne egy kiadós Trianon! Csakúgy, mint a bretonokat, flamandokat, baszkokat, meg provanszálokat (okcitánokat) és persze máig megtartott gyarmatait (is) sanyargató Franciaországra is…
( Ajánlott olvasmány: Saint Germain – Magyarországot szétszaggatni! )

A balucs egy bő 10 milliós nemzet – máig többnyire nomád életformát élő nép – mely valaha saját országgal is rendelkezett.

2009-ben Kenyér (augusztus) hava 12.-én Mir Szulejmán Dawud, Kalat kánja bejelentette Balucsisztán függetlenségét.
A balucs(i) tanács nevében a jelenleg Pakisztán megszállása alatt álló területeken kívül bejelentette igényét “Balucsisztán jelenleg Iránhoz tartozó területei“-re is, míg az Afganisztán fennhatósága alatt álló balucs területekre (még) nem tart(ott) igényt. – Azt alapnak tekinti.

Balucsisztán az évszázadok távolában már létezett…

Balucsisztán területét és népét azután megszállták nyugatról, adták-vették keletről.

A 10-15 milliós népességű balucs(i) népnek ma nincsen hazája. Három országba szakítva élnek. No meg persze szétszóratásban (diaszpórában) szana a világban. Ez a szerteszaggatott 10-15 millió magyarnak talán könnyebben érthető…

Szegény balucsoknak nincsen még egy Csonka-Balucsországa sem.
A perzsa nyelvek közé tartozó – a kihalt párthussal és a ma is élő kurddal is rokon – balucs(i) nyelvet beszélik, így szomszédaiktól ezáltal is igen könnyen megkülönböztethetőek. Az Arab-félsziget sarkantyújával szemközti partvidéket és a belterületek sivatagos vidékeit lakják.

A balucsok már az Akhaimenida birodalom idején is annak Maka tartományában laktak, és Megalexandrosz (Nagy Sándor) hódításai óta is ugyanott laknak. Talán megérdemelnének már végre egy saját országot.
Persze csak abban az esetben, ha a népek önrendelkezési joga valóban számít még valahol, valakinek…
Csak emlékeztetőül: ennek az “önrendelkezési elv”-nek a félreértelmezett túlhajszolásával kapta ízekre az antant a legalább ezer éves Magyarországot csaknem száz éve…

Ma meg ömlik a bevándorlótömeg Európába…

A balucsok még nem indultak el. Talán még – világgá menetelük előtt – megérdemelnének egy saját országot… kétezeréves földjeiken…

Van már női újságírója is a balucs népnek. Talán, ha ilyen arcok hirdet(het)nék a balucs függetlenséget, hamarabb megértené a Nyugat is…

Hina Rind elected first female Baloch journalist as KPC GB member,  2009

A balucs Dr. Dzsumma Khan Marri ekként teszi föl a kérdést:
Ha Koszovót lehet, hát Balucsisztánt miért nem?

Talán azért, mert a balucsi válsággóc is hasznos lehet még a bábjátékosoknak…

Dr. Szabó László

Ajánlott olvasmányok angolul:

If Yes to Kosovo Why not Balochistan? By Dr. Jumma Khan Marri, Aug 3, 2010
Life on the Geopolitical Fault Lines: Does Contemporary History of Balochistan Reflect Poland’s Past? Part I, by Belaar Baloch, Jun 26, 2010
Energy Security In Exchange For Independence, by Dr. Jumma Khan Marri, Countercurrents, Jun 26, 2010 (also at nyc.indymedia, japan, indymedia)
List of young Baloch hanged/killed in Iran, 2004
www.thebaluch.com

Világ-panoráma: Kinek az érdeke Európa veszte? – Echo Tv

The post Létrejött Balucsisztán – de ki ismeri el a függetlenségét? appeared first on Szögedöm.hu.

Értelmesnek tűnő politikusok, ujságírók, népvezérek bátorítják a nemzetet az EU-ból való kilépésre. Ezek a jónépek vagy nem tudnak gondolkozni, teljesen tájékozatlanok nemzetünk rettenetes helyzetével, vagy  a másik fél fizeti őket.

Lehet válogatni…

Ugyanis nekünk ott a  helyünk, ahol  a gúnyhatárokon túli testvéreink vannak!
Ha a szlovákok, ukránok, románok és szerbek is átállnának a  keleti oldalra, követnünk kellene őket.
Ha nem tennénk, egyszerűen kiirtanák véreinket, nagyon rövid idő alatt.  Ha csak mi  állnánk át Keletre, akkor is kiirtanák őket, hiszen az EU most sem védi őket, csak a mi jelenlétünk fékezi őket valamennyire.

Arról ugyan szó sem lehet, hogy most kiugorjunk az EU-ból, hiszen azonnal működésbe lépnének a hazánkban állomásozó, idegen érdekeket szolgáló fegyveres erők és nyílt erőszakkal akadályoznák meg e lépésünket, mint ahogyan Hitlerék tették 1944 október 15.-én.

Az viszont igaz, hogy  iparunk nem lévén csak mezőgazdasági cikkekért  tudunk idegen valutához jutni, amellyel a “tagsági díjat”  fizethetjük a rabszolgatartóinknak.  Annak pedig nyugaton alig van piaca.  Ez a piac tovább fog csökkenni a  EU-USA  (és  Kanada) szabadkereskedelmi  szerződéssel. (Ami  autóiparunk van, annak hasznával főként a  külföldi tulajdonosok  rendelkeznek.)

A GAZDASÁG keleti nyitása azért fontos, mert Kelet az újjáépítendő élelmiszer iparunk  minden termékét fel tudja  venni. Tehát az energia hordozókért és a paksi  bővítésért fizetni tudunk. Honnan vennénk a dollárok százmillióit, ha  Paksot az amerikaiaktól vennénk meg?  Az IMF-től  vagy A World Banktól?

Azonkívűl, ha netán az EU elnézné a Kelethez való csatlakozásunkat és teljes jogú tagságot kapnánk, néhány éven belül a félhold kerülne a Bazilika tornyára, mert a szélsőséges muzlimok elárasztanák az országot.

Raraavis

Olvasói Levél
T.C!

The post Keleti nyitással, de maradni az EU-ban! appeared first on Szögedöm.hu.

Lázár János  szemléletváltást hirdetett a városok irányításában, tette mindezt Makón. A Magyar Nemzet online tudósítása szerint a miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, a következő négy évben az önkormányzatok feladata nem a települések üzemeltetése lesz, hanem munkahelyek megteremtése és a gazdasági növekedéshez való hozzájárulás. Ez azt jelenti, hogy a helyi közösségeknek is rendelkezniük kell helyi gazdaság-fejlesztési elképzelésekkel. Ehhez szeretne a kormány forrásokat hozzárendelni. A pályázati lehetőségek a tervek szerint augusztus végén nyílnak meg.

A politikus beszélt a következő uniós ciklus forrásainak felosztásáról is. Üdvözlendőnek nevezte, hogy azoknak az önkormányzatoknak, melyek közfeladat ellátásra igénylik a forrást, például óvodafejlesztésre, alanyi jogon jár majd a támogatás. Ennek kapcsán megjegyezte: kiemelt feladatának tartja a pályázatírók és a projektmenedzserek kivonását a pályázati rendszerből, akik az előző uniós ciklusban a 8400 milliárdból 1200 milliárdot „vittek el”.

Forrás: NOL.HU

The post Lázár most a pályázatíróknak üzent hadat appeared first on Szögedöm.hu.

Az Európai Bizottság közlése szerint a tudományos létesítmény megépítéséhez 111 millió euróval járul hozzá az Európai Unió regionális fejlesztési alapja. Ez az ELI harmadik pillére az Európai Unióban. Az első Csehországban épült meg 236 millió euró uniós támogatással, a második pedig Romániában, és 180 milliót kapott az uniós büdzséből. Lesz negyedik létesítmény is, ám annak helyszínét még nem választották ki.
A brüsszeli testület szerint a projekt megvalósulása nagyban növeli majd Európa tudományos kutatási képességét, és több száz kutatót csábíthat Magyarországra. A bizottság úgy véli, hogy a „szuperlézer” megépülése Magyarország versenyképességét is javítja és ahhoz is hozzájárul, hogy teljesíteni tudja az Európa 2020 stratégia keretében vállalt kutatási és tudományos célkitűzést. 2010-ben a tagállamok arra vállaltak kötelezettséget, hogy az évized végére teljes gazdasági teljesítményük 3 százalékát fordítják majd kutatás-fejlesztésre, Magyarország 1,8 százalékot vállalt, jelenleg pedig a GDP 1,3 százalékát fordítja erre a célra.
A brüsszeli testület közleményéből az is kiderül, hogy a „szuperlézer” hatalmas hatással lehet a biológiai, vegyipari, energiaipari és orvosi kutatásokra is.
A támogatási döntést jóváhagyó, regionális politikáért felelős uniós biztos szerint a csudalézer megépülése tökéletesen összhangban van a regionális fejlesztési politikának azzal a céljával, hogy a nagy növekedési potenciállal rendelkező szektorokat kell támogatni.
„Ezzel Magyarország Romániához és Csehországhoz hasonlóan lehetőséget kap, hogy határozottan felkerülhessen Európa kutatási térképére, megtartsa magasan képzett munkavállalóit, megfordítva ezzel az agyelszívást, új vállalatokat csábíthat a térségbe, új és izgalmas lehetőségeket teremthet az ifjú és a kiforrott magyar tudósoknak egyaránt” – idézi a közlemény Johannes Hahnt.
A sajtóban csak szuperlézerként emlegetett attoszekundumos fényimpulzus forrás valójában arra lesz képes, hogy rendkívül gyorsan ismétlődő nagyon rövid lézerfény-impulzusukat hozzon létre. Az attoszekundum szinte felfoghatatlanul rövid időegység, a másodperc milliárdod részének a milliárdod része. A valaha sikeresen mért időtartam 12 attoszekundum, az eddig valaha előállított legrövidebb ideig tartó lézerimpulzus pedig 67 attoszekundum hosszúságú volt.

(MTI)

The post Brüsszel jóváhagyta a szegedi csudalézer támogatását appeared first on Szögedöm.hu.

A munkáspárt kissé előretört a konzervatívok rovására, de a nagyobb meglepetés inkább az volt, hogy harmadiknak a „Független Angliát!” párt (UK Independence Party) jutott be… Nehéz persze e párt nevét is helyesen fordítani, hiszen Britannia, UK (United Kingdom) és Anglia három külön fogalom. Britannia inkább történelmi-földrajzi megjelölés. A zsugorodó birodalmat ma már ritkán illeti meg a „Great” (Nagy) jelző. A UK (ejtsd: júkéj) azaz „Egyesült Királyság” (United Kingdom) inkább politikai fogalom, mely Angliát, Wales-et, S(z)kóciát és Észak-Írországot foglalja magában. Bár ez utóbbi kettő már az „Egyesült Királyság”-tól is igencsak elszakadóban van.

A Függetlenségi Párt az EU-tól való teljes függetlenséget – a brit-ellenes pénzszivattyú fölszámolását – tűzte zászlajára. Az „Egyesült Királyság” romos gazdaságából is éltetője – az EU-ban nettó befizető, mint mi vagyunk – a haszonélvező államoknak, mint pl. Franciaország, Spanyolország, Portugália és Olaszország. A britek pedig ezekbe az országokba amúgyis hordanak elég pénzt kirándulóként (turistaként), nem szívlelhetik hát, hogy még ezen túl is leszívják őket a már nem is éppen szegényebb EU-társországok.

De Angliában a népszavazás neméppen mindennapos dolog. Anglia nem Svájc, ahol a polgár hetente népszavazhat. Legutóbb a parlamenti többség ellenében is elvetette a kormány az EU-ellenes népszavazás lehetőségét. Hát ezért is erősödik az EU-ellenes függetlenségi párt Britanniában.

A szándékosan elrontott, összefirkált szavazólapok száma is döbbenetesen magas volt, magasabb, mint eddig valaha… A polgárok nem a jelöltekre szavaztak, hanem – gyakran trágár – megjegyzéseiket vetették a szavazólapra.

Az elemzések és értelmezések szerint ez a demokrácia alkonya, hiszen ez az érdektelenség azt jelenti, hogy a britek többségét már egyáltalán nem érdekli a szavazás, a demokratikus választás lehetősége…

Angliában nagy divat az igencsak egzotikus „német karácsonyi vásár”. Minden nagyobb város főterén megtalálható. A „német karácsonyi vásár” pedig Angliában már gyakran november elején nyit. Az angolokénál sokkal ízletesebb kolbászokon túl megtalálható itt a forralt bor is a britek nagy örömére. Bár létezik angol szó rá (mulled wine), – és házi főzetként valaha az angoloknál is szokás volt – a német „Glühwein” az angolok ajkán „gluewine”-ra torzult amely ’ragasztóbor’-t jelent. Bizony ragadnak is rá a népek…

Birminghamben például többen álltak sorban forralt borért, mint a szavazásért. Ez önmagában is szépen példázza a nagyvárosok népének igazi érdeklődését.

A rendkívül alacsony átszavazottság egyben azt is jelentheti, hogy egy kisebb, de erős – és fegyelmezetten szavazó – csoport(osulás) az összeshez viszonyított igen kis támogatottsággal is nyerhet! Görögködve azt akár a demokrácián belüli „sztenokrácia”, vagyis egy (fegyelmezettebb) szűk kör uralmaként értelmezhetnénk. Ez pedig már önmagában is a demokrácia ellentettje: nem a „nép uralma”, hanem egy erősebb akaratú kisebb csoport vezénylete a többségen. Láttunk már ilyet sokszínű demokratikus mázban…

Athén – Akropolisz (Leo von Klenze festménye 1846)

Platón, a görög bölcs már jó 2500 éve megírta, milyen haszontalanság a demokrácia. Más korabeli államokkal (államformákkal) összehasonlítva leginkább a háttértőke vesztegetése és a csalás (korrupció) melegágya. A klasszikus demokráciában persze csak a született athéni (férfi) polgár szavazhatott, vagyis a fölnőtt lakosság – egymást igen jól ismerő – nyolcada.

Athén veresége a Peloponnészoszi háborúban előidézett egy bő 2000 éves szünetet e délibábos államforma fennállásában.
Talán Britanniában most készül a következő hosszabb szünet. A muszlim paki-többségű városokban már az iszlám jog bevezetését követelik…

Érdemes elgondolkozni azon, mi lesz majd, ha ezt végre demokratikus többséggel megszavazhatják és bevezethetik.

Dr Sz L

Ajánlott olvasmány Platón „Állam”-a. Ő látott más állam-rendszereket is, így össze is tudta hasonlítani azokat.Émelyítő demokratikus szivárvány-máz helyett a legjobb államformát kereste:

Platón – Az állam

Platón : Az állam

The post Britannia elenyésző demokráciája appeared first on Szögedöm.hu.

Az uniós fejlesztések hozták a bajt, az önerőhöz ugyanis hitel kellett. 

A magyar önkormányzatok eladósodásának egyik fontos oka az európai uniós pénzek nem megfelelő felhasználása – erre a következtetésre jutottak az Állami Számvevőszék ellenőrzései, amelyek eddig soha nem látott keresztmetszetet adnak a magyar önkormányzati rendszer egészéről.
Miről is van szó röviden? Arról, hogy az önkormányzatok ott fejlesztettek, ahol uniós pályázati lehetőségek voltak, ez volt a beruházások közötti szelektálás alapja. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nem az volt a kritérium, hogy mit lenne érdemes, illetve szükséges fejleszteni. Amennyiben az uniós pályázatok épp lefedték volna ez utóbbi területeket, akkor nem lenne baj, de sajnos a tapasztalatok szerint ez nem így történt.
Valamennyi önkormányzattípusnál és minden évben hiánnyal zárult a felhalmozási költségvetés. Ennek elsődleges oka az EU-s pályázati lehetőségek által kiváltott fokozott beruházási tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó önerő-igény volt – állítja a Számvevőszék. A negatív egyenleg eladósodáshoz vezet, a folyamatban levő beruházások több mint 1100 milliárd forintos fizetési kötelezettséget jelentenek a jövőre nézve. Ehhez az EU-s és hazai támogatáson, illetve a saját bevételeken felül további több mint kétszáz milliárd forint külső forrás bevonása szükséges a városoknál és a megyéknél – azaz ennyi hitelt fel kell venni.
Az ÁSZ jelentései arra mutatnak rá, hogy az önkormányzatok tényleges fejlesztései nem a kötelező, hanem az önként vállalt, illetve nem a megtérülő, hanem a soha meg nem térülő, „presztizs” beruházásokra koncentrálódtak. Vagyis a beruházások nagy része például nem iskolára vagy a közvilágítás fejlesztésére ment, hanem uszodára, színházra, parkosításra.
Az is gond, hogy az önkormányzatok nagy részénél szinte semmiféle kalkuláció nem készült arra, hogy miből fogják fenntartani a felépített létesítményeket. Miből fogják fűteni, mondjuk az új iskolaszárnyat, üzemeltetni a szennyvíztisztítót, vagy levágni évente a füvet a közparkban? Az önkormányzatok számára likviditási nehézséget okoz az EU-s projektek utófinanszírozása is, ehhez ugyanis pénzügyi fedezet kell, amit sok esetben nem tudnak biztosítani.
Igazai paradoxonról van szó, amiben az EU-s pályázatokat kiíró hatóságoknak is van felelőssége, áttételesen ugyanis lehetővé tették rossz közpénzügyi döntések meghozatalát.

Ezen írást a Civil Városi Unió ajánlotta olvasóink figyelmébe. Kapcsolódó szegedi gondolataikat pedig az alábbiakban olvashatják:

” A fenti cikkben foglaltakat évek óta sulykoljuk a közvéleménybe, sajnos kevés sikerrel. Minden esetre érdemes végiggondolni a szegedi „fejlesztéseket” (élményfürdő, festett kerékpárutak, plázák, járhatatlan díszburkolatok, felesleges villamosvonalak, Agóra, partfalrekonstrukció, lovasszobor-áthelyezés, üresen tátongó, üzletek nélküli sétálóutca) főleg annak ismeretében, hogy Szeged adósságszolgálata már az 50 milliárdhoz közelít és a legújabb hírek éppen a „családi ezüst” kiárusításáról szólnak (Százszorszép Gyermekház, iskolák, Dömötör-torony, nosztalgia villamosok). Maradt-e ebben a városban egyáltalán valami a régi Szegedből? Hol a Virág, a Hági, a Szőke Tisza, a Vigadó, a SZUE, a régi Hungária, a Partfürdő, van-e még iskola, középület, amit nem terhel jelzálog.
Vajon mikor nyílik fel végre a szegediek szeme? Tud-e valaki az elmúlt évekből egyetlen olyan beruházást, ami megtérüléssel, netán munkahelyteremtéssel kecsegtetett? Miért van olyan nagy csönd az élményfürdő fél milliárdos mínusza körül? Hogyan fordulhat elő ebben a városban, hogy még mindig az a Nagy Sándor osztja az igét a DM hasábjain, aki – Szentgyörgyi kollégájával, Dózsával, a COWI Kft-vel együtt – legfőbb felelőse és persze a Pólus Kft. ügyletein keresztül valószínűleg haszonélvezője is az erőltetett látványberuházásoknak? És a legfőbb kérdés: vajon miért asszisztál mindehhez a Fidesz frakció ? ” 
Civil Városi Unió

Szerkesztőségünk véleménye ennél sokkal lesújtóbb: Döbbenetes, hogy milyen ördögi összeesküvésnek lettünk áldozatai. A hiúság vásárán mi lettünk a fölsült bolondok. Bolond ábrándjaink között azonban kijózanító, hogy végül a számlát mégis mi fizetjük. Csak mi! Még az EU-s pénzt is! Hiszen az is a magyar hozzájárulásból forgott vissza…
Nagypolitikusaink azonban – e következmények nélküli országban – biztosan boldogulnak majd busás jutalékaikból… (Sz.)

Hat milliárdos otrombarmolmány a Ligetfürdő helyén.
Hozzávetőleges pénzügyi képlete: Hetedrészére (alul)becsült fürdő (1 milliárd Ft) + Hunguest-hitel (2 milliárd Ft) + EU-s támogatás (3 milliárd Ft) = Otromba betonszörny megfizethetetlen belépőjegyekkel, üresen + elpusztított villák, kibetonozott zöldterület + busásan kistafírozott szocimborák + évi fél milliárd Ft-os csordogáló veszteség.
Tehát az az állítólagosan „befektetett” 5 milliárd Ft 10 év alatt el is csordogál a rendszeres veszteséggel. Két év már eltelt, további négy év alatt elcsorgatjuk a teljes fölvett (Eu-s) támogatást, a rákövetkező 4 évben pedig még a kölcsön teljes összegét is… Ezt nevezik Városunk és Országunk árulói és ellenségei „fejlesztés”-nek. Kétségtelen, ők remekül megélnek belőle! Saját háttérbirodalmunk minden „fejlesztés”-sel szépen fejlődik… (Sz.)

Ajánlott olvasmány (filmmel): Újszeged – Ligetfürdő

Domokos László: Az önkormányzati ellenőrzések tapasztalatai (2012.04.17.)

The post Jajj, csak EU-s pénzt ne! appeared first on Szögedöm.hu.

A levél társkezdeményezői Gyürk András magyar és Jacek Saryusz-Wolski lengyel néppárti delegációvezetők voltak – derül ki a témáról Brüsszelben kiadott közleményből.
  Magyarország, Lengyelország, Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia képviselői a levélben emlékeztetnek: Hollandiában a szélsőséges Szabadságpárt (PVV) még februárban honlapot indított, hogy az ott élő kelet-európai munkavállalókkal szembeni negatív tapasztalatoknak és véleményeknek platformot adjon. Belgiumban pedig egy szélsőséges flamand párt (Vlaams Belang) hasonló internetes oldalt indított a bevándorlókkal kapcsolatos visszaélések jelentésére. A levélírók arra is emlékeztetnek: múlt héten Svájc bejelentette, hogy korlátozza a 2004-ben az unióhoz csatlakozott közép- és kelet-európai országokból érkező polgárok bevándorlását.
Az aláírók határozottan elítélik ezeket az intézkedéseket. „Ezek a diszkriminatív akciók szembemennek az alapvető európai értékekkel, mint az emberi méltóság, szabadság, egyenlőség, jogbiztonság és az emberi jogok tisztelete. Ezek az elfogadhatatlan jelenségek a közép- és kelet-európai polgárokat másodosztályú polgárokká alacsonyítják, és az unió alapjainak – az európai polgárok közötti egyenlőség – lerombolásával fenyegetnek „ – áll a levélben.
„A diszkrimináció minden formája elfogadhatatlan, érkezzen akár az Európai Unión belülről vagy kívülről. Ezek a diszkriminatív jelenségek veszélyes precedenst teremtenek és felbátoríthatják a szélsőséges politikai erőket, hogy hasonló akciókat kezdeményezzenek a közép- és kelet-európai polgárokkal szemben. Ez rendkívül veszélyes következményekhez vezethet, úgy mint az idegengyűlölet, az extrémizmus és a szélsőjobboldali irányzatok megerősödése, egyben mély megosztottságot teremthet az európai nemzetek között, ezáltal gyengítve az egész Európai Uniót” – fogalmaz a szöveg.
A delegációvezetők felszólítják az Európai Bizottságot, hogy „a közös európai értékek védelmében erélyesen lépjen fel ezen és minden más, az uniós polgárokat megkülönböztető intézkedés ellen”. José Manuel Barrosót arra szólítják: lépjen fel a kettős mércével szemben, és gyakoroljon nyomást a diszkriminatív intézkedések megszüntetése érdekében.

(MTI)

The post A közép- és kelet-európai országok elleni diszkrimináció erősödésére figyelmeztetnek EP-delegációvezetők appeared first on Szögedöm.hu.