„A társadalmi alaptörvény sérelmére annyi minden történt és történik itt, hogy nagyon ideje volna most már a rendező elv rangjára emelni az országos politikában a népesség szinten tartásának a követelményét. Annál is inkább, mert gyorsuló iramú fogyás várható, amelynek károsításai visszafordíthatatlanok.”

„Egy bámulatosan sokszínű leleménnyel önpusztító nép írói vagyunk, a „szapora csecsemőhalál”, az „elmebaj, egyke”, az öngyilkosság, lelki restség” változatai szívósan élnek, sőt tovább bővülnek, korszerűsödnek, disszidálással, alkohollal, narkóval, egyebekkel. A világ leggyorsabban elöregedő társadalmának írói vagyunk, …”

„… gyorsuló ütemben mikor jutunk el odáig, ahol már évi három Mohács az eredmény – önkiszolgáló módon, „csináld magad!”, törökök nélkül -, s két-három évenként egy Don-kanyar.”

„Nyugaton viszont egyre inkább eljelentéktelenedik, út szélére, perifériára szorul éppen a könyvek, az irodalom java, és előrenyomulóban – vajon összefügg ez az előrenyomulás a nagyobb értékek félreszorulásával? -, terjedőben a senkire sem tekintő önzés, a társadalom, a közösségek, a család szétesése; az alkohol, a narkó, a garázdaság, a terror, a bűnözés, a babonaságok – ahogyan az érzelmi kultúra sorvadozni kezd.”

„Csakugyan igaz volna, hogy a haszonközpontú civilizáció zsákutcába szorult, s az „édes élet” csődbe viszi a társadalmakat, mint Rómát annak idején?”

„Napjainkban a szabálytalan a sikk. Minden tekintetben a formabontás, beleértve a társas együttélés évezredek során kialakult szokásainak, szabályainak, normáinak az áthágását, sőt megvetését, kigúnyolását is.”

„Írtam arról az egyetemi szemináriumról, amely titkos szavazással, kétharmados többséggel azt az álláspontot fogadta el; csak a nacionalisták gondja, X év múlva milyen nyelven veszekednek a pultok előtt, s élnek-e még egyáltalán magyarok ezen a földön.”

„Ifjú közgazdászok tévé-zsűrije (1970) 23:2 arányban a gyermeknevelés terheinek csökkentése ellen szavaz.”

„Országos vitára (1970) mintegy 120 olyan hozzászólás érkezett, amelynek szerzője ellenszenvvel, gyűlölettel szól az anyaságról, …”

„Most Kulcsár Kálmán írja: „a népesedés jelenségei … társadalmunk egészének produktuma, s nem felelőtlenül elmulasztott intézkedések következménye.”

„Ugyancsak kezdettől fogva vitáról vitára végigkövethető ellenvetés: bonyolult dolog ez, „komplex” probléma, gondos tanulmányozást, körültekintő, alapos oknyomozást, elemzést, fölmérést követel. S ez így igaz. … Egyetlen szépséghibája ennek a szövegnek …, hogy húsz év óta mit sem változik.”

„Tudok róla, hogy némely hivatalos körök szerint nemkívánatos a három- vagy többgyermekes családok „támogatása”. Ennek az öngyilkos szemléletnek része lehet abban, hogy éppen a legfontosabb kategóriánál nem emelték a családi pótlékot.”

„Ha sorskérdésekről ejtünk szót, mindig megkapjuk: ezek a „váteszek”, ezek az írók, miket jósolgatnak, nemzethalál meg ilyeneket.”

„Terjedőben az értékrend zavarai: az anyagiasság, a haszonelv, az élvezkedés az értékrend csúcsára tör, s mélyen maga alá temeti, kikezdi, elfertőzi a humánum legnagyobb, időtálló értékeit, így a család, a nagyobb közösségek, a nemzet, a társadalom kohézióját termő értékeket is.”

„Minél nagyobb arányú az elöregedés, annál rosszabbak a gazdasági kilátások.”

„Íme, hát majd két évtizedes, folyamatosan erősödő, összpontosított hatásdömpinggel kitermeltünk olyan életmód- és magatartásformákat, szükségleteket, divatokat, őrületeket, amelyekre most már hivatkozni is lehet: ez van, ezt kell szolgálni.”

„… a nacionalizmus-fóbia sok egyéb károsítása közt éppen nem a legutolsó volt, hogy gyanúba vette a népi-nemzeti hagyományokat, a nemzettudat, a felelősségérzet minden halvány jelét – legkivált az ifjúság köreiben élesztette ezt a gyanút -, és mintegy ellenoltásnak használta a világ ócskapiacairól minden mennyiségben importált kultúrszemetet.”

„Statisztikai alátámasztás nélkül is nagyon jól tudjuk, hogy riasztóan nő a fiatalkori bűnözés. Riasztóan terjed az alkoholizmus a fiatalok körében. A legprimitívebb narkománia, a szipó kóresetei riasztóan szaporodnak. Lehetetlenül sok az öngyilkosság. Kitartóan rossz és folyamatosan romlik a válási statisztika. A szülési kedv mélyen – tragikusan mélyen – a társadalmi létszükséglet alá szorult, hódít a mának élő élvezkedés, a szélsőséges önzés a gyakorlatban, az individualizmus az ideológiában.”

„Hány, de hány – hivatásához méltatlan – tollforgató, riporter, kommentátor fröcsögi mérgeit évtizedek óta a morálra, s gúnyolódik – már neveltjei kórusával együtt – a „moralizáláson”, a „cserkészkedésen”, a diák szorgalmán, a munkás iparkodásán, a házastársi hűségen, a szülői tekintélyen, a többgyermekes anyákon, a szüzességen, a „gátlásos” önfegyelmen, a becsületességen, a hiten – vallásoson, szocialistán -, a közösségi-nemzeti eszményeken, a nagy érzelmeken, hány, de hány reklámozza a végletes, senkire nem tekintő önzést, a „magamnak élést”, a hegyen-völgyön élvezkedést-szórakozást, a dolce vitát, a promiszkuitást, az „őskori” szerelem, a „túlhaladott” házasság, a „kispolgári” család züllesztését, az anyagyilkos feminizmust, s gyártja cinikus, oktondi „elméleteit” az egyén – minden közösségi kötelmet elszaggató – „szuverenitásáról”, a hazaárulás „szuverén jogáról”, a családárulás „szuverén jogáról”, a házibarát-intézmény „integrálásáról”, a gyerekek „államosításáról”, a „modern életérzés” címkéjével hitelesített, mások életén átgázoló „jogom van a boldogsághoz” parazitizmusáról – elsorolhatatlan.
És mekkora visszhangot kevernek! Hogy sztárolja őket – többnyire a pódiumokról – drukkereik hada! Mindenfelől – én hallanék félre? – szinte csak az ő hangjukat hallhatom, olvashatom.
Egy bizonyos. Nem tudok olyan szerkesztőségről, amely tanújelét adná annak, hogy elszánta magát: szembefordul végre ezzel a züllesztéssel.” (1985)

„Nyomát sem találom úgyszólván az említett reformelképzelésekben a társadalmunkat emésztő legsúlyosabb kórnak: harmincéves népesedési hullámvölgynek, amelyhez hasonlót békeidőben még nem jegyeztek fel a világon. S azt hiszem, olyan végzetes felelőtlenséget sem jegyeztek még fel, ahogyan a magyar társadalom ezt a jövőjét végképp elsorvasztó súlyos kórt kezeli.”

„Misztikus ciklusteóriák ígérgetik, hogy majd jóra fordul a rossz magától, csakhogy a fogyás mechanizmusa merőben más, mint a túlszaporodás mechanizmusa; igen erős jelen érdekek gátolják, hogy a fogyás trendje spontán megforduljon, s ne eméssze tovább – évről évre – a társadalmi jövőt.”

„Egy újfajta kizsákmányolási forma, új élősködési forma terjedt el – már múlt időben mondhatom, noha még nem diagnosztizálta a közgazdaság-tudomány -, és hódít tovább a civilizált világban; a jövő fölélése, a jövő kizsákmányolása. A jövő terhére oldják meg a mai gondokat, a jövő beruházásait élik fel a mában. Nemcsak az utódit falja fel ez az elöregedett civilizáció, hiszen a természeti környezettel is úgy bánik, a nyersanyagokkal, az energiával, a pénzkölcsönökkel is úgy gazdálkodik, hogy a pillanatnyi érdekeknek alárendelik a távlatiakat.”

„Szándékosan nem a nagyobb kereset, a jobb megélhetés, a csábító városi élet vonzására hivatkozom. Csak egyre a száz felsorolható egyéb ok közül, amelyek rászorítják az embereket a tömeges cselekvésre.”

„… a voluntarista politikára jellemző egyszempontúság – csőlátás – azt nem vette számba, hogy a termelőmódhoz igazodó falu nem csupán termelőegység, hanem élő szociális képlet, lévén társadalmi egység is. Minél kisebb a falu, annál erősebb a közösség. …”

„… a nagyvárosi őslakosság születési aránya általában elégtelen. … Bő ráadással ellensúlyozta (t.i. az őslakosság fogyását), hiszen nőttek, gyarapodtak, gazdagodtak a nagyvárosok, jókora hátterük volt hozzá: a szaporodó falu. Megszülte a falu, felnevelte 16-18 éves koráig a gyereket, kész munkaerővé táplálta tehát; azt a „beruházási” értéket, amely ehhez szükséges volt – korántsem csak anyagiakat, hanem szellemieket, érzelmieket, erkölcsieket -, mindazt a falu „fektette be” a nevelődő emberbe. Aki aztán fogta batyuját, nem lévén otthon tere, munkája, megélhetése, elindult a városba. Kész munkaerőt kapott a város számolatlanul, minden befektetés nélkül. Elsajátította – mondhatnám -, ellenszolgáltatás nélkül.”

„A romlás trendje egyelőre megfordíthatatlan, a történelmi károsodás már helyrehozhatatlan, a legtöbb az, amit hirtelenében megtehetnénk, hogy lefékezzük a pusztító folyamatot. Erre sincs esélyünk a településpolitika lényeges javítása nélkül.”

„Mi lesz Borsodban a csereháti, szárazvölgyi, hegyközi aprófalvak sorsa? És hát a zalai, a baranyai, a somogyi, a Vas megyei aprófalvak sorsa?
Az a településpolitikai szemlélet, amely abból a sehol sem érvényes dogmából indul ki, hogy két-háromezres lélekszámnál kezdődik az életképes település, s erre hivatkozva le akart törölni ezernyi falut, községet az ország térképéről, ez a koncepciónak nevezett agyrém, noha szerencsésen leszerepelt már, meddig károsít még?”

„Ám ha egy nem eléggé körültekintő szemlélet – dogma, doktrina – annyira eluralkodik, hogy nem tűrve ellentmondást, figyelmeztetést, bírálatot, elfojtja a kívánatos vitát is: önmagát fosztja meg a követelő pályamódosítás lehetőségétől. Süketen és vakon törtet tovább a rosszul kijelölt úton, s mire megállásra, visszafordulásra kényszerül, egész sor olyan folyamatot indított el, amely már visszafordíthatatlan, olyan károsodásokat okozott, amelyek már helyrehozhatatlanok.”

„Ne osztogassunk olyan meggondolatlanul, íróasztal mellől az előnyöket és hátrányokat? Ne részesítsük képtelen kedvezésekben azt, ami még nem bizonyította életképességét, ne verjük agyon erőszakkal azt, ami még bizonyíthatja életképességét.”

„Okos településpolitika tartja az arányokat? Az ide kiosztott előny nem jelent másutt behozhatatlan hátrányt.”

„- Nyugi, nyugi – nos, ez a nyugtató például a hatvanas évek elején került forgalomba -, semmi vész, a születésszám csökkenése „átmeneti jelenség”, pár év alatt magától visszalendül a születési grafikon. Tudományosan igazolt tény, hogy vannak ciklusok a népesedésben, csak némely írók és egyéb hozzá nem értők kongatják fölöslegesen a vészharangot!”

„- Nyugi, nyugi, a „fejlett országokhoz hasonlóan” nálunk is elkezdődött a népesség elöregedése; kevés a szülés, sok a halálozás – végeredményben a népesség utánpótlása nem elegendő. Ez bizony szomorú, és súlyos következményei lesznek, de ha egyszer elkerülhetetlen civilizációs betegség? Bele kell törődnünk: ilyen nemkívánatos következményei is vannak annak, hogy fejlett ország lettünk …”

„De miféle politika volna az, amelynek a célja a küzdelemre késztetés helyett a leszerelésre, a megadásra, a közösségi lelkiismeret ébresztgetése helyett a közösségi lelkiismeret elringatása, elaltatása? A bajt csírájában elfojtó határozott cselekvés helyett az örök késedelem, az örök lemaradás s a kényszeredett – menteni a már alig menthetőt – tűzoltómunka?”

„Az emberi világban viszont gáttalanul árad az információ, naponta a manipuláció minden mennyiségben újratermeli, ellentétes értelmezések tömege egyszerre hangzik el a világ minden sarkából.”

„Sorakoznak emlékeimben a gördülékenyen fogalmazó felszólalók. Mindenek előtt leszögezik, mennyre szívügyük hogy ezt meg ezt a lépést végre megtegyük, s utána hosszam és részletesen kifejtik, miért nem volna mégis helyes, miért nem volna időszerű, miért nem volna kívánatos, ha csakugyan megtennénk.”

„Noha a népesedési vitákban újabban nem vesz részt vagy alig vesz részt ez a közeg, erősen befolyásolja vonzataival is, ingerléseivel is, a vitatkozókat. Tíz-húsz évvel ezelőtt még nyilván erősebben befolyásolta. Így lehetett magát a témát is denunciálni; „nacionalista” leprabélyeggel bemaszatolni száraz demográfiai számadatokat. Vezércikkben rádörrenteni az írókra: „félreértettek” valamit, s „indokolatlanul kongatják a vészharangot.” (1964) A vitát Piros, fehér, zöld címmel megglosszázni (1970); a nagyon is jogos aggályokat „búsmagyarkodásnak” minősíteni a tévékommentárban (1981).”

„Makacsul visszatér: ok és okozat összecserélése. Még meleg: „… elfogadott tétel, hogy a szegényedés népszaporulatot okoz”. (Népszabadság, 82. I. 23.) Vagy: „Segíteni azonban anyagilag nem lehet. Már csak azért sem, mert a világ minden valamennyire is tájékozott szakértője szerint az életszínvonal … emelkedése … a csökkenő termékenység irányában” hat. (Uo. 82. I. 16.) Mielőtt programba vennénk, hogy vissza kell fogni – csökkenteni? – az életszínvonalat a szaporodás érdekében, „a világ minden valamennyire tájékozott szakértőjével” szemben megkockáztatom: nem attól kevés a gyerek a magasabb jövedelműeknél, hogy jól élnek. Attól élnek jól, hogy kevés a gyerek”

„’Átmeneti’ volna a születések csökkenése? Hiszen jó 150 éve tart ez az „átmenet.” „… húsz év óta bérelt helye van e témakörben a közösségi lelkiismeretet elringató „átmenet” szónak.”

„Vitáról vitára visszatérő refrén, hogy ezt az ügyet csak az írók nagyítják föl, „dramatizálják”, bezzeg a szakember csak legyint az efféle károgásra …”

„Új terepet nyitnak ebben a vitában az eltájolásnak; a külföldi (nyugati) példákra hivatkozások. Feledtetik, hogy a mi hullámvölgyünk a leghosszabb a világon.”

„A viták csillapítói a tétlenségre 20 év óta felmentést adnak valamilyen fogalmazásban: „befolyásolhatatlan”, „törvényszerű”, „nincs mit tenni” …”

„… növeli, ki elfedi a bajt …”

„… terrort, a megszégyenítést szívesen alkalmazzák művelői, mondván: prűd, álszent, hazug, maradi, köntörfalazó, alakoskodó, akinek más a véleménye.”

„Gusztustalan erről beszélni! – kiáltja a jövő ellenzéke, meg kiáltoz egyebeket is, hiszen azokat, akik ennek a népnek a sorsával, sorskérdéseivel foglalkoznak, akik a jövőért aggódnak, régi szokás nálunk megbélyegezni, mocskolni; az utóbbi 20-25 év sajtójában ez volt az uralkodó hang. Nacionalistának, búsmagyarkodónak, ellenzékinek bélyegezték azt, aki számolgatni merészelt – kész vagyok bizonyítani, hogy ez a szemlélet, amelynek a képviselői köztünk járnak, emelt fővel, okozott annyi kárt az életnek, mint a háború.”

„Gulyás Mihály Napjainkban közölt cikkéhez volt egy hozzászólás, amely szinte-szinte fasisztának bélyegezte azokat, akik a településpolitika kérdésköréhez „odarángatják” a demográfiát, minthogy a hozzászóló szerint „nem gusztusos” ez ügyben népesedési kérdésekről beszélni.”

„És mekkora visszhangot kevernek! Hogy sztárolja őket – többnyire a pódiumokról – drukkereik hada! Mindenfelől – én hallanék félre? – szinte csak az ő hangjukat hallhatom, olvashatom.”

„S mindezek hátterében bírálatot, ellentmondást nem tűrő, tabusított feudális beütések, kötelmek – feudálszocialista tünetek.””