Halloween Achívumok - Szögedöm.hu %

A Halloweennel valami nincs rendben

Admin — Sat, 29 Oct 2016 22:00:46 +0000

A babona megmérgezi a felnőttek életét, akik azonban bevezetik gyermekeiket is az okkultizmus és az ezotéria csapdájába. Mátyás M. Gemma nővér a babona kerülését tanácsolja.

A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek karizmája, küldetése a betegápolás és a nevelés. Ez utóbbinak köszönhetően sokszor találkoznak szülőkkel és gyerekekkel, családokkal, akiknek megismerik életét, problémáit, nehézségeit. „A babona még ma is gyakran megjelenik a családok életében, sőt, sokszor jellemzővé, uralkodóvá válik” – mondja Gemma nővér. A szülők a keresztény hitnek és tanításnak ellentmondva érdeklődnek a könnyű és gyors sikereket ígérő, valóban azonban veszélyeket rejtő ezotéria iránt, olykor jósnőt is felkeresnek, a gyerekeket pedig Haloween partikra viszik. Aztán jönnek a bajok… Az évi Haloween-őrülethez közel aktuálisnak tartottuk a beszélgetést a babonákról és nemcsak. Józsa János interjúja.

– Gemma nővér, vajon milyen gyakori a babona jelenléte a mai, szatmári családok életében és hogyan nyilvánul ez meg?

– Sajnos jelen van sokak életében, napi szinten. A Katekizmus tartalmaz egy nagyon komoly figyelmeztetést arra vonatkozólag, hogy ne essünk a babona vétkébe, amely lehet akár a vallásból következő gyakorlat elhajlása is, de alapvetően a vallásosság, az erős Istenhit hiányaként jelenik meg. Attól, hogy nem viszket a szemem még lehet örömöm, mert ez nem következménye a szemviszketésnek. Éppen így, az a tény, hogy adok vagy kapok pénzt nem függ attól, hogy viszket a tenyerem. Viszont ezek ,,egybeesése” hathat úgy a tudatomra, hogy elhiggyem, kapcsolat van a kettő között. Így alakul ki a babonához kapcsolódó tévhit.

Mindenféle tévtanítások, téveszmék léteznek, és azokból fejlődnek ki a babonák, majd az okkultizmushoz köthető tanok és cselekedetek: így a horoszkópok, az asztrológia, az ezotéria, a gyógyító kövek tana, a homeopátia, a jóga, a zen, a radiesztézia, a reiki, a Sai Baba, a virágterápia módszere, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezésének rendszerei, a jövőbe látás, a jósokhoz (médiumokhoz) való fordulás, a szektákhoz való kapcsolódás…

Az okkult cselekedetek arra törekszenek, hogy hatalmuk legyen az idő, a történelem és végső soron az emberek fölött. Amuletteket, kabalákat viselnek egyesek, hogy szerencsét hozzanak, vagy megóvjanak. Mindezek azonban ellent mondanak a szerető félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, amellyel egyedül Istennek tartozunk. Ezért a babonaság, és a mindenféle okkultizmusból származó praktikák gyakorlása bűn az Isten első parancsa ellen, amely így szól: Szeresd Uradat Istened teljes szívedből, lelked mélyéből.

Az Ószövetségben a következőt olvassuk: „Ha majd bemégy a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait. Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngösöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból” (MTörv 18,9-12).

– Milyen veszélyeket rejt a babona az azt űzőkre?

– A babonaság, a mindenféle okkultizmusból származó praktikák, a varázslók-, boszorkánymesterek-, kártyajósok felkeresése, a spiritiszta összejöveteleken való részvétel, a mágia, a sátánkultusz, a sátáni szekták (amelyeknek a csúcspontja a „feketemise”) után való érdeklődés mind kiteszik az embert annak a veszélynek, hogy valamilyen ördögi rontás hatása alá kerülhet. A mágia minden formája ugyanis nem más, mint az ördög segítségül hívása.

Nem utolsó sorban szeretném a babonás cselekedetek közé helyezni a tetoválás jelenségét. Nem merünk róla beszélni pedig a tetoválással is egy rituálé alá veti magát az ember. A leviták könyvében olvashatjuk, a 19-ik fejezet 28-ik versében: „Halott miatt ne ejtsetek sebet testeteken, és ne vagdossátok be magatokat.” A testet ajándékba kaptuk Istentől, tisztelni kell, nem pedig díszíteni, mert a feltámadáskor ugyanezt a testet kapjuk vissza.

– Aztán a szülők bevezetik a gyermekeiket is a babonába. Itt jelenik meg a Haloween jelenség is? Mit gondol erről?

– Az okkult világ így határozza meg a Halloweent: „Az év legmágikusabb napja, Újév van az ezoterikus világban” aztán „ez az év legfontosabb ünnepe a sátán követőinek”

Mindezek ellenére a Szentírás ezt írja: „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!” (Iz 5,20).

Halloween legendája hazugságokra épül, sőt a sátánista praktikákkal megegyezően fejlődik: kéri az ördögöt a kívánságainak teljesítésére, alkut köt a sátánnal, az embereknek ezoterikus rituálékat mutat. A Halloween jelenség a hagyományban, a szokásokban és a kereskedelemben tudatos vagy nem tudatos boszorkánysági praktikák és rituálék sorozata. Ez a dolog egy változatlan és határozott álláspontot kíván mindennel szemben, amit a Halloween, és általában véve a mágia felkínál.

Október 31. nagyon fontos dátum nemcsak a kelta kultúrában, hanem hasonlóképpen a sátánizmusban is: „a varázslók négy szabbatjának egyike”. Az első három „jótékonynak tűnő” momentumot jelent: a föld felébredését a téli álom után, a vetés idejét, az aratás idejét, míg a negyedik szabbat a tél érkezését jelöli és a nap legyőzését, a hideget, éhséget, halált.

A katolikus mindenszentek ünnepe nem kötődik a Halloween ünnepléséhez. IV Gergely pápa vezette be 840-ben és eredetileg májusban ünnepelték, nem pedig november elsején. 1048-ban Cluny Szent Odiló apát úgy határozott, hogy mindenszentek ünnepét november elejére teszi át, azzal a céllal, hogy „trónfosztottá” tegye a „Samhain” kultuszt.

A Halloween a nagy többségnek ma azonban jó kereskedelmi trükk, a szórakozási vágy kielégítésének egyik lehetősége, az az éjszaka, amikor minden megengedett, a gyerekek szórakoztatásának is egy módja. „Boldog Halloweent” szavakkal, és még ki tudja, milyenekkel díszítjük üzleteinket, partikat szervezünk, a gyerekeket is tanítjuk azzal, hogy álarcokat készítünk az iskolában…

– Milyen következményekkel járhat a gyermekekre a babona? Mivel találkozott? No és a felnőttekre? Milyen hatásokat élhetnek meg azok, akik beengedik az életükbe mindezeket?

– A gyermekek igen kitettek a veszélyeknek, nem személyes bűnük, hanem gyengeségük miatt. Több televíziós csatorna tanítja a mágiát és a spiritizmust, hozzá lehet jutni az újságárusoknál is az erről szóló könyvekhez, és a mágiához szükséges segédanyagokat üzletekben meg lehet vásárolni. Létezik több olyan újság és műsor, ahol a szexhez és az erőszakhoz nemegyszer sátáni gonoszság társul. Tömeges termékké vált az a fajta zene, amely a hallgatóságot teljesen zaklatott állapotba hozza. Itt különösképpen a sátáni rockra, -metalra gondolok. A középiskolákban – főleg Nyugat-Európában – hihetetlen módon elterjedtek a spiritizmus és mágia különböző praktikái, de ezeket megtanulhatják akár a mesékből is, amit néznek vagy a filmekből.

A beengedett, ellenőrizhetetlen erők okozzák egészség területén a testi és lelki problémákat; érzelmek területén a leküzdhetetlen idegességet, aztán a tönkrement házasságokat, elromlott barátságokat, a teljes érzelmi űrt; életkedv területén a depresszió mély formáit, a halál utáni vágyódást, a kétségbeesést, az öngyilkosság vágyát.

– Hogyan szabadulhat meg az ember a múltban elkövetett babona negatív hatásaitól, következményeitől? Feltételezzük, hogy megbánta és felhagyott vele.

– Elsősorban is tudatosítania kell, hogy ezek veszélyes gyakorlatok. Tudatosítania kell, hogy Isten végtelen szeretetét sértette meg azzal, amit tett, mert nem bízott az Ő gondviselésében. Nem szolgálhat két Úrnak senki sem! Komoly elhatározás szükséges a szakításhoz, és mély megbánás után következik a megtisztítás szentgyónás által. Az az ember, aki Isten kegyelmében él, az, aki intenzíven imádkozik, sokkal nagyobb biztonságot élvez, mint az, aki nem gyakorló, sőt a bűn állapotában él.

– Újra beindult a Halloween őrület. Ebben akkor semmiképp ne vegyünk részt, akár egy táncos mulatság kedvéért se öltözzünk be?

– Jól mondja, nagy őrület és bűn, tudatosítva mindezeket vagy sem. A részvétel ezen a napon valamilyen jellemző cselekedetben – legyen az akár egy mulatság kedvéért -, Istent megtagadása és meghazudtolása. Hiszen ezen a napon minden megengedett nemde?… Elfelejtjük, hogy a tíz parancsolat nem fenyítés, hanem Isten végtelen szeretetének jele irántunk, hiszen ezáltal akar megóvni minket a rossztól. Mindenszentek napján milyen lélekkel veszünk részt a szentmisén, tudva, hogy előző nap megfeledkeztünk Istenről a mulatság kedvéért… Pedig ez nem mulatság.

Lehet választani a jót, és én azt tanácsolom mindenkinek, hogy mulatságok helyett vegyen részt a mindenszentek-napi szentmisén, majd pedig gyújtson gyertyát elhunyt szeretteiért. A mindenszentek a névtelen szenteket gyűjti egybe, azokat, akik eljutottak Krisztus színének látásáig. Reméljük azt, hogy szeretteink is köztük vannak és a gyertya fényénél imádkozzunk értük. Így Krisztus fénye ragyoghatja be ezeken a napokon is életünket és oszlathatja a minket sokszor körülvevő sötétséget.

Forrás: A Halloweennel valami nincs rendben (szatmar.ro)

The post A Halloweennel valami nincs rendben appeared first on Szögedöm.hu.

Rémek vagy Hősök kellenek?

Dr. Szabó László — Wed, 11 Nov 2015 10:11:54 +0000

Halloween vagy Remembrance Day?

Igazán érdemes lenne átgondolnunk, mit is veszünk át a Nyugattól?!
A sarat, vagy az aranyat? A lumpenkultit, vagy az emberi méltóság emlékezetét?

A gyermekeink rémisztgetésére importált “ünnepnap” már rémesen terjedőben van…
A Halloween Britanniában enyésző kelta hagyományát amerikai gyökértelenek elevenítették föl a mai csöpögős, gusztustalan formájában. Sikeresen kiszorították ezzel a – kisebbségbe szorult – maradék keresztény által addig még ünnepelt “Hallowmas”-t is. Ez nagyjából a “halottak Napja” angol változata volt.

Eltemetett véreink emlékezetét – Halottaink Napjával – mi még őrizzük…
Vajon meddig?

Azt, hogy miért kell gazdag hagyományaink – néprajzosaink által bőségesen megörökített, mégis elfeledett – romjain egy idegen giccset növesztenünk, bizony nehéz megérteni. Értelmes embernek ezt értelmezni nehezen sikerül. Hát persze! Hiszen nincs is semmi értelme! A sötét magyarázat azonban eggyszerű: a proliterror, a multináci fenyegetés egyre nagyobb teret nyer interfasizálódó világunkban…

Kelta ősrémekre emlékezzenek a kelták, a magunk hagyományait meg ápoljuk mi magunk!

Lenne azonban mit tanulnunk a Nyugattól is!
Rémnap helyett ott kínálkozik az Emlékezet Napja!
A Nagy Háború emlékezetéé…

Enyészet (november) hava – azaz 11.hó – 11.-én 11 órakor Britanniában megáll a Világ!
Így történt ez ma is!
Megállnak a népek egy perc néma merengésre munkahelyen és utcán eggyaránt.
Őseikre és hőseikre emlékeznek, no meg az értelmetlenül – sötét háttérerők értelmére – kiontott vérre…

Remembrance Day – az “Emlékezés Napja” – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete.
Bizony ezt ünnepelték ma szerencsésebb országokban… Ahol nem volt Vörös Terror… Nem volt Trianon… Nem volt szovjet fölszabadúlás… és nem volt második, avagy Nagy Vörös Terror sem… Nem volt kommunizmus… és nem volt intézményesített nemzetellenes agymosás sem…

Szerencsések, akik csak milliókat áldoztak!

Nálunk nem ünnepelnek. Nem emlékeznek. Senkinek eszébe nem jut megállni egy pillanatra sem! De még csak el se merengünk rajta e napon, hányan ontották (hiába) a vérüket a Nagy Háborúban… (Azóta már számozzuk is: az Első Világháborúban!)

Ez az ünnepnap, ünnepóra, ünnepperc valahogy nem fogan meg a magyar világban…
Pedig bizony volna kire emlékeznünk!

Bizony vannak, akik ma emlékeztek! Miért is éppen e napon?

Hát éppen csak azért, mert ez a nap az évfordulója a Világháború végének.
Ezt a napot emlékezni bizony mégcsak nem is volna majmolás! Miként a halloweenezés bizony nem több, mint szánalmas amerika-majmolás…

A Fegyverszünet napját – angolul: Armistice Day, franciául: jour de l’Armistice – megünneplik azonban az angolok és a franciák minden esztendő enyészet (november) hava 11.-én, az Első Világháborút lezáró Compiègne-i Fegyverszüneti Egyezmény aláírásának emlékére.

11. hó 11.-én 11 órakor megáll az élet Britanniában.

Az utcákon ugyan csak eggyetlen percre, de a hadapródiskolák és katonai létesítmények ennél hosszabban, nagyobb – akár félnapos – rendezvénnyel is megemlékeznek róla.

A Háború végének napjához legközelebb eső vasárnap az elesettek, a “hősi halottak” emlékezete. Remembrance Sunday – az “Emlékezés Vasárnapja” – Britannia-szerte.

Yeovilton, a Brit Haditengerészet repülőseinek temploma és temetője az ünnepség és koszorúzás után…

A brit templomokban e napon minden elesettért imádkoztak. Európa áldozataiért. Minden keresztényért.
Itt lenne végre az idő, velük imádkoznunk! A mieinkért! És minden hiába elesettért! Amíg még van kinek, amíg még van miért…

Olyan emlékünnep ez Britanniában, mint nálunk a szebb emlékezetű Március 15.-ék, vagy mostanában az Október 23.-ák!
Ők emlékeznek a két és fél millió elesett katonájukra…

Micsoda szám! Két és fél millió elesett katonájukra emlékeznek a britek…

Két és fél millió brit katona esett el, hogy a megtámadott szász rokonság térdre rogyjon, hogy a régi ellenség, a franciák valamivel több, mint 2 megyét megszerezzenek (melyet azóta sem köszöntek meg), hogy a kommunizmus végre tombolhasson Oroszországban, hogy az – azóta megvalósított és rajongott – EU előképét – a népek hazáját – az Osztrák-Magyar Monarchiát széttéphessék a francia, meg az általuk fölkorbácsolt kisantant érdekek…

Népek hazája – az EU mintaképe – a Monarchia széttépetett!
A csehek, meg morvák németbe haraptak, a körüllakóink (perioikoszok) meg belénk!

Bizony e háborúnak gondolkodó ember értelmet nem adhat. Ez volt a sötét erők diadala…

Ki tervezte Európának ezt a rettenetet?! A bűnösök leélhették életüket. Békében és gyarapodó gazdagságban. Felelősségre azóta sem vonta őket a történelem! Senki sem!

De mit is “nyertek” a britek?
Birodalmuk megrogyott. Történelmi nemesi családjaik tömegének magva veszett…

Ma már a maradék Britannia (is) Európa omló bástyája. A harmadik világ bevándorlói szétrágják a maradék brit értékeket.

A világra szóló agymosással ma már a templomok is javarészt üresek. Egyre fogy a keresztény Britanniában. De akik még tartják értékeiket, megszokásból eljárnak vasárnaponként… Közben persze minden bazáruház már több, mint egy hónapon át ontja a halloween-giccset!

Vajon volna-e nekünk mire emlékeznünk az “Emlékezés Napján”?

Frontról hazatérő magyar katonák 1918-ban…

Rájuk vajon ki emlékezik? – Ünnepségek? Filmek? Őket idéző gyermekek?

… És nekünk a Nagy Háború a horrornak csak a kezdete volt!

Nálunk az Első Világháború áldozatainak fájdalmát is elhomályosítja az a horror, ami utána következett: a Vörös Terror, majd Trianon!

A négy nyugati hatalom képviselői közül talán a legkultúráltabb, Lloyd George angol miniszterelnök saját legnagyobb politikai baklövéseként írta le Trianon aláírást későbbi éveiben.
Már Trianon előkészítésekor is ellenezte a csonkító indulatokat (majd sajnos föladta ellenállását):
“Soha nem lesz béke Délkelet-Európában‚ ha a most létrejövő kis államok mindegyikének jelentős magyar lakossága lesz. […] ”

A Nyugat – Britannia, Franciaország és Belgium – óriási erőkkel, lázas izgalomban készült már több, mint eggy éven át a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulójára.
Ma megemlékezések mindenütt! Britanniában nyár óta csaknem minden nap!
Utazásokat szerveznek a (Nagy Háborús) harcterek látogatására! A 2-3 napostól a hetes kalandozásig… Új turisztikai ágazat burjánzik széles kínálattal.

Nálunk csak a hallgatás. A páratlanul alapos szegedi Szanka-gyűlyteménynek sincs máig sem helye! Pedig csonkországunk (eggyik?) legnagyobb Első Világháborús tára igazán megérdemelne egy önálló kiállítóházat (kismúzeumot) is a 100. évfordulóra…
Jelenleg szerte részletekben. Ma Szegeden csak az állami kezelésű Délvidék Házban tekinthető meg töredéke állandó tárlaton.
A múltját minden módon megtagadó, gyüttmöntekkel tipratott Szegeden egy ilyen gyűlyteménynek nincsen helye! Már-már “régi”-vé avanzsáló új rablói vannak itt nyárnak, ősznek és télnek is. Az idegen fattyak szegedi Hőseink Emlékét minden szavukkal, tettükkel tiporják, gyalázzák…

Ha Hős Őseinkre és Őseink Hősiességére nem emlékezünk, mi sem érdemlünk többet!
De bizony még annyit se! Csak a teljes feledést!

Hős Magyar Őseinket honn nem emlékezzük, őket nem ünnepeljük!
Ha ők nem élnek emlékezetünkben, mit várunk mi a jövőtől?
Ránk már igazán nem lesz miért emlékezni…

Leventésen
Szebb Jövőt!
kíván:

Dr Szabó László

Magyar Kultúrális Örökség
Alapítvány
alapító
Ajánlott olvasmány:

Remembrance Day – a Nagy Háborúban elesettek emlékezete

Gyermekrémnap vagy Hősemlékezet?

The post Rémek vagy Hősök kellenek? appeared first on Szögedöm.hu.

Gyermekrémnap vagy Hősemlékezet?

Dr. Szabó László — Tue, 11 Nov 2014 21:22:20 +0000

Gyermekrémnap vagy Hősemlékezet?

Halloween versus Remembrance Day

Igazán érdemes lenne átgondolnunk, mit is veszünk át a Nyugattól?!
A sarat, vagy az aranyat? A lumpenkultit, vagy az emberi méltóság emlékezetét?

A gyermekeink rémisztgetésére importált „ünnepnap” már rémesen terjedőben van…
A Halloween Britanniában enyésző kelta hagyományát amerikai gyökértelenek elevenítették föl a mai csöpögős, gusztustalan formájában. Sikeresen kiszorították ezzel a – kisebbségbe szorult – maradék keresztény által addig még ünnepelt „Hallowmas”-t is. Ez nagyjából a „halottak Napja” angol változata volt.